Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-04 / 53. szám

1993. március 4., csütörtök BALASSAGYARMAT ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 „Újjávarázsolt” kupolával Befutott a sebesvonat Balassagyarmatra Szép vörösréz kupolát kapott a terényi katolikus műemlék-temp­lom, a nagyon elöregedett horganyzott lemez helyett. Az ezzel kapcsolatos munkálatok során az egész toronyszerkezetet kicse- élték, az adományokból előteremtett 2,5 millió forint értékben. Mire telik, mire nem Dejtár sincs éppenséggel könnyű helyzetben, amikor leg­alább apró lépéseket szeretne tenni a fejlődés útján. Éppen ezért Fábián János, a község polgármestere csak visszafogot­tan beszélhet a tervekről. Min­denesetre mielőbb ki kell épí­teni a községben a szennyvíz­csatorna-hálózatot, a gázveze­ték-gerincet, s nem feledkez­hetnek meg az öregek napközi otthonáról sem. Az önkormány­zat ezekre a kiadásokra 2,7 mil­lió forintot tartalékolt az idei költségvetéséből. Ez viszont azt is jelenti, hogy a pormentes utak szintén idő­szerű, további építése szünetel. A lakosságnak egyelőre meg kell elégednie azzal, hogy az elmúlt két évben során a Kos­suth utcát és a Lőrinci út keleti részét portalanították. Nem maradnak munka nélkül Herencsényben A furnérüzem sorsfordulója A Komfort Gmk-val több éves munkakapcsolat látszik most részben fölbomlani. A he- rencsényi fumérüzemben leépí­tésről, munkaerő-átcsoportosí­tásról csiripelnek a verebek - okkal. A bérmunkában dolgozó 35-40 tagú kollektívának azzal kell szembenéznie, hogy né­hány munkagép elkerül az üzemből, s elköltözik vele a bú- toralkatrész-gyártás egésze is. A fővárosi központ már tavaly hozzákezdett egy új üzemcsar­nok építéséhez Jászapátiban, s a magas fuvardíj is a beruházás mellett szól. Azért nem marad munka nél­kül az üzem; a furnérvágás és a rétegeltlemez-készítés továbbra is az ő feladatuk marad. A jövő­ben a dunaharasztiakkal néz ki egy nagyobb volumenű üzlet, ám ezentúl nem bérmunkában, hanem saját anyaggal dolgozva. Az új kapcsolatnak köszönhe­tően csupán 5-6 dolgozó elbo­csátását tervezik, s a stuktúra- váltás folytán bizonyos átszer­vezésre is sort kerítenek. Kemény, komisz hidegfronttal búcsúzott a február Balassa­gyarmattól is. Ilyen időben, a déli órákban lestük meg a posta épü­lete előtt, hány fiatal szeretne telefonon egy jó randit megbeszélni. A kérdés pedig csupán csak az: vajon a szerelmes szív nagyon sok-e a városban, vagy a nyilvános készülék kevés? Pontos pontatlanság - hatezerért Mint mások kárán oly sokan és oly könnyedén, mi is jókat élcelődhetnénk Babosán Mihály esetén. Ki is, mint balassagyar­mati polgár, vette a bátorságot, és saját városában vásárolt órát. Nem akármilyet, hanem igazi - távolkeleti - márkát. A neve csak azért nem szerepel itt, mert még véletlenül valaki esetleg reklámnak, netán ellenreklám­nak tekinti. Tény, hogy gyarmati embe­rünk kemény 5950 forintot per- kált le, mint vadonatúj órája el­lenértékét, s hazafelé felettébb örvendezve már-már tánclép­tekre penderült. Gyermekded öröme sajnos, nem sokáig tar­tott, hamarosan rá kellett jönnie ugyanis, hogy friss szerzemény felettébb ambiciózus: nem egyebet, mint magát az időt akarja legyőzni, s napi 32 má­sodpercet ver rá a 24 órára. Ma­gyarán szólva: ennyit siet. S tette ezt az óra halálos pon­tosan. Nem több. nem keve­sebb, éppen 32 másodperc, és persze, minden nap. Nosza, vissza a főutcára, a Török és Társa céghez, hol is emberünk drága, de kicsit túlgyors óráját vásárolta. Garincia jeggyel és névjegykártyával, ahogy illik, kezdett hozzá panaszához, de a tulaj úgy vélte, az a pár secun­dum belefér a tűrési ha- tár(időbe). Hogy miért, arról ugyan nem tájékoztatta vevőjét, ezzel szemben elküldte. Igaz, nem melegebb éghajlatra, csak Budapestre, ahonnan az órát ő is megrendelte. Emberünk ezen enyhén fel­háborodott, s ragadván tollat, elpanaszolta nekünk a baját. Mi pedig, mint^tisztünk s köteles­ségünk: irány a levéllel a fel­adóhoz — illetőleg esetünkben ­Ismét lefektetik a síneket, s majd Losonc következik Pirosbetűs ünnepnapként ke­rül be minden bizonnyal a MÁV történetébe ez a dátum: 1993. március 1. Ekkor sikerült ugyanis megvalósítani a Balas­sagyarmaton és a térségben élőknek évszázados álmát, a közvetlen vasúti összeköttetést szeretett városuk és Budapest között. Mint arról röviden már hírt adtunk, pontosan a menet­rendben feltüntetett 11 óra 27perckor befutott a pályaud­varra a Keletiből indult sebes­vonat. Fogadására a peronon felsorakoztak a város promi­nens személyiségei és a vasút dolgozói mellett az érdeklődők tucatjai, a „civitas fortissima” polgárai. A Himnuszt hangjai őket és természetesen a nagy eseményt köszöntötték. A meghatott hangulatban Ka- suba László állomásfőnök kö­szöntötte a bensőséges ünnep­ség résztvevőit. Köszönetét mondott mindazoknak, akik annyit fáradoztak e régi terv megvalósításáért, majd bal­esetmentes, pontos és kulturált közlekedést kívánva a leendő utasoknak, felkérte Balassa­gyarmat polgármesterét ünnepi köszöntőjének elmondására. Dr. Németh György már be­vezető szavaiban mint törté­nelmi léptékkel mérhető ese­ményt értékelte a közvetlen vasúti összeköttetés régi álmá­nak megvalósulását. Annál na­gyobb az örömünk - mondotta -, mivel még néhány hónappal ezelőtt is fenyegetett annak ko­moly veszélye, hogy fejlesztés helyett inkább visszafejlesztik ezt a területet. Végül is garan­ciát kaptunk a közlekedési tárca vezetőitől. S ennek megtartásá­ról most meggyőződhetünk: az első sebes vonat befutott Balas­sagyarmat állomására, össz­hangban polgárságunk, a keres­kedelem, a gazdaság a befekte­tők, az idegenforgalom érdeke­ivel, megteremtve a város és az egész régió további fejlődésé­nek feltételeit. Rigó Zoltán, a MÁV buda­pesti üzletigazgatóságának ve­zetője szólt a továbbiakban az ünnepség résztvevőihez. Elis­merésre méltó önkritikával bo­csátotta előre: ahhoz, hogy ez a vasúti összeköttetés létrejöhes­sen Budapest és Balassagyar­mat között, bizonyos dogmák megszüntetésére is szükség volt. Azok a vélemények sem helytállóak, mondotta, melyek szerint dieselmotoros vonat vil­lamosított vonalon - afféle „ele­fánt a porcelánboltban" jelenet. Ellenkezőleg - hangoztatta - a „piroska” megjelenése a szó szoros értelmében is új színfol­tot jelent ezen a vonalon. A le­endő utasok számára pedig bi­zonyára nem mindegy, hogy a korábban kínálkozó lehetősé­geknél kényelmesebben, vitel- díj-kedvezménnyel és az eddi­ginél rövidebb idő alatt tehetik meg a Balassagyarmat és a fő­város közötti, mintegy 110 ki­lométeres utat. E cél megvalósí­tására a MÁV 250 millió forin­tot áldozott, természetesen an­nak reményében, hogy a vonal fenntartását megfelelő utas- és teherforgalom, illetőleg a térség önkormányzataival létrejövő jó partneri kapcsolat biztosítja majd. Ugyancsak e vasút meg­maradásának záloga a Losonc felé történő nyitás, ismét le kell fektetni a Drégelypalánk felé vezető síneket. E törekvéseket lényegében a szlovák fél is tá­mogatja. Végezetül dr. Rózsa György, a Civitas Fortissima Kör elnöke szólt a megjelentekhez. Ebben a minden bizonnyal történelmi órában, amikor polgárságunk­nak immár 102 éves álma való­sult meg - mondotta többek kö­zött -, csak a legnagyobb elis­meréssel adózhatunk a vasutas dolgozóknak, akik a történelmi sorsfordulókon már sokszor bi­zonyították: számíthat rájuk az ország és a mi régiónk lakos­sága. így volt ez 1919 januárjá­ban is, amikor idegen fegyve­rekkel szemben vasutasok véd­ték meg a várost. A mai nehéz időkben pedig annak jelentő­sége sem lebecsülhető, hogy mint egész történetében, úgy most is munkalehetőséget biz­tosít a pálya iránt hivatástudatot érzők számára. Ezért és termé­szetesen az új vonal megterem­téséért őszinte köszönetét fe­jezte még ki a MÁV-nak, mind­azoknak, akik fáradoztak érte, s reményét fejezte ki afelett, hogy fennmarad ez a járat, és tovább fejlődik - összhangban Balas­sagyarmat és térsége lakosságá­nak érdekeivel. Az ünnepség befejeztével, 13 óra 10 perckor a vonat visszain­dult Budapestre, „fedélzetén” az első szolgálattétel megtisz­telő feladatára érdemesnek bi­zonyult Arminiczky István és Korsós László vonatvezetőkkel, valamint Bahorecz István ve­zető jegyvizsgálóval. Kun-Kő Tibor Ezúttal nem lőttek a vadakra Vadon termők A mohorai Drogunion Gyógynövény-begyűjtő és For­galmazó Közös Vállalat termel­tetéssel, felvásárlással és érté­kesítéssel egyaránt foglalkozik. Nógrád megyében főként a va­don termő gyógynövények be­gyűjtésére szerződtetnek szezo­nális munkaerőt. A megbízásos alapon működ­tetett begyűjtőhálózat mintegy hatvan növényfajtát szállít meg­rendelésre. Az utóbbi két évben csökkent a vállalat forgalma. Halló, kevés a kagyló! Mi újság, társaság? Új intézőbizottságot válasz­tottak a Cserháti Vadásztársa­ság tagjai az elmúlt szombaton. Hatvannyolc vadász adott talál­kozott egymásnak ezen a szá­mukra oly fontos eseményen, a Galiba-pusztai vadászházban. Itt ismertették, hogy Cseh Mar­cell, a vadásztársaság eddigi el­nöke lemondott funkciójáról. Utódjául Szatmári Józsefet vá­lasztották meg. Ezt követően került sor az öt főnyi intézőbizottság további tagjainak megválasztására. A szavazatok alapján a bizottság új titkár Smida Tibor, és ő egy­ben az elnökhelyettes is. Az ed­digi elnökkel együtt szintén le­mondott korábbi vadászmester helyett Csapó Miklóst választot­ták meg erre a tisztségre. A tár­saság gazdasági vezetői funkci­óját a jövőben szintén új bizott­sági tag, Gólya Ferenc fogja be­tölteni, míg Kajtor Zsolt meg­maradt természetvédelmi fe­lelősnek. Lesz crossbar Sok kellemetlenséget okoz az őrhalmiaknak, hogy telefo­nügyben igen-igen rosszul áll­nak. Szerencsére a MATÁV szakemberei - hétvégeken - szorgalmasan szerelik az új, korszerű, 200-as crossbar rend­szerű telefonközpontot. Helyét a korábbi MSZMP-irodából alakították ki, és immár rövide­sen használható lesz. A helybe­liek mellett a hugyagiak, a csi- táriak, az ilinyiek és a nógrád- gárdonyiak is örülhetnek: az új központ révén ugyanis ezek a települések szintén bekapcso­lódhatnak a nemzetközi távhí­vási hálózatba. Szerelő a helyzet magaslatán: küszöbön már a crossbar Színházba- Szandáról A gyerekek lepődtek meg a legjobban, amikor meg­tudták, hogy - mint a hely­beli általános iskola tanulói- elnyerték a Nemzeti Szín­ház pályázatát. 45-en busz- szal utaztak a híres teát­rumba, és végig izgulták A INoszty-fiú esete Tóth Mari­val című előadást. Igen jól szórakoztak, ám nyereményük csak a 10 ezer forintos utazási díjra volt elegendő. A színházi belé­pőket ki kellett fizetni... Balassagyarmat és környéke Díj - Debrecenből • Balassagyarmat. „Együtt az iskolában” címmel a Dózsa György Általános Iskola tizen­egy, harmadik osztályos tanu­lója pályázatot nyújtott be a debreceni központú Gyermek­rehabilitációs Központhoz. Munkájukkal a kuratórium kü- löndíját érdemelték ki. Falugyűlés • Terény. Március 6-án 18 órai kezdettel falugyűlést rendez­nek. Mucsina Gyula polgármes­ter ezúttal számol be a múlt évi ereményekről és az idei költ­ségvetésről, és szeretnék megvi­tatni a lakossággal a vízműtár­sulat megalakításának, illetve a vezetékes ivóvízhálózat kiépí­tésének kérdéseit. Patika - kétszer • Szanda. Fiókpatikát nyitott a magyarnándori gyógyszertár a községben. Nyitvatartás heti két alkalommal, kedden és csütör­tökön 13-tól 16 óráig. Virágok, virágok ... • (írhalom. Testületi ülésen tárgyalt a virágbolttal kapcsola­tos feladatokról a községi ön- kormányzat. Úgy döntöttek, hogy a korábban virágboltként funkcionáló helyiségüket ismét biztosítják egy vállalkozónak. Teremfoci • Balassagyarmat. A Dózsa Diáksport Égyesület teremfoci bajnokságot rendez március 7-én az iskola tornatermében, a legkisebb korcsoport (tíz éven aluliak) részére. A találkozóra hat nevezés érkezett. Házipatika • Magyarnándor. Házipatika gyógynövényekből címmel tar­tanak előadást március 4-én, csütörtökön a művelődési ház­ban. Gillich István gyógynö­vény-szakember 18 órára várja a téma iránt érdeklődőket. Holnapi számunkban „Pásztó és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó eladóhoz. A pult mögött „csu­pán” az alkalmazott hölgy talál­ható, ki udvariasan arra int, hogy az ő órája szintén ama - ki nem mondott - márka jegyét vi­seli, s amikor megvette, ugyan­csak sietett. Nem sokat, nem is keveset, pontosan napi három percet. Ő nem hozzánk, hanem óráshoz fordult, aki utólag el­végezte, mit is a neves gyár el­mulasztott: beállította a kis ék­szert, s azóta nincsen semmi gond vele. Csak némi tanulság, mond­hatni „ezópuszi”, ha ugyan nem vagyok szerénytelen, miszerint reklám s reklamáció megférhet egymással békességben. Mind­össze annyit illik tudni az ügy­ben, melyikkel, mikor és hol le­het élni, ha már a sors úgy ren­dezte, hogy (talán még nem vég-) óránkat kicsinység, ím - siettette. (kő-bor)

Next

/
Thumbnails
Contents