Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-04 / 53. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. március 4., csütörtök A múlt századi olvasó nem ismerte a lágerirodalom kifejezést. Noha a táboroknak maguknak volt előzményük az ausztráliai fegyenctelepek formájában, vagy az angol-búr háborúk idején, szépirodalma és szociográfiája a témának e században született. Persze a világnak nem minden táján van értelme ennek a fogalomnak a huszadik évszázadban sem, az európai ember volt kénytelen megismerkedni Auschwitz-cel, Kolimával, s ezek „tükörképeként” a lágerirodalommal. A hatvanas évek derekán re- velációszámba ment Magyarországon is, amikor megjelent Alekszandr Szolzsenyicin Iván Gyenyiszovics egy napja című kisregénye a sztálini szovjet munkatáborokról. Nem volt kisebb siker Jorge Semprun A nagy utazás című regénye sem, amelyet a hitleri halálgyárak élménye hívott életre. Később aztán sorra jelentek meg Variam Salamov, Primo Levi, Ta- deusz Borowski művei s ezek alapján azt hihette az ember, hogy vannak megbízható ismeretei e témában. . Hogy ez nem így van, arról a Társalgó című rádióműsor legutóbbi adása győzhette meg. Barna Imre mikrofonja előtt Balassa Péter, Kertész Imre és Szilágyi Ákos esztéta, illetve író beszélgetett a lágerirodalomról. Elsőként Adorno gondolatát értelmezték, amely szerint „Auschwitz után nincs többé művészet”, párhuzamba állítva azzal a Kertész Imre által is vallott nézettel, hogy a holocaust kultúrát teremtett. A fórum résztvevői határozott különbséget tettek a szovjet-orosz munkatáborok, - amelyekben a túlélésre is adódott némi remény - és a gázkamrákkal súlyosbított német lágerek között. Ugyancsak megkülönböztették a kétfajta tábor „szülte” irodalmat. Megállapították, hogy a 20. század erkölcsi traumáját csak nagyon kevés alkotónak sikerült értékteremtő módon ábrázolni, hiszen ez olyan téma, mintha az ember minden nap saját halálával, vagy legalábbis az élete értelmével kényszerülne szembenézni. Ráadásul ez a kérdés bizonyos értelemben tabu is volt, - mint a pornográfia - s különböző politikai szempontok szerint manipulálták is. Mindezt nem lehet vitatni, amit azonban Semprunról mondtak, - inget szaggató megnyilatkozásaira és utóbbi regényére, a De szép vasárnapba hivatkozva - alaposan meglephette az író és regény számos hívét. Kiderült ugyanis, hogy A nagy utazás, amelyet eleddig a lágertéma egyik legszínvonalasabb megjelenítésének tartott a szakma és a közönség egyaránt, sutba dobandó, így múlik el a világ dicsősége - mondhatnánk könnyedén, de nem tesszük, mert egész biztos sok ezer olvasó katartikus irodalmi élményével bánnánk igazságtalanul. * * * Köztudott: manapság nem sok tévéjáték, tévéfilm készül. A kiképzés terheit a megyei önkormányzat vállalja Falugondnokok Nógrádban A falugondnoki intézmény gondolata a nyolcvanas években született, Kemény Bertalan településfejlesztő ötleteként. E hálózat kiépülése a későbbiekben Borsod-Abaúj-Zemplén megyében kezdődött el. Napjainkban mintegy száz falugondnok tevékenykedik az országban, akik a falu „mindeneseiként” vesznek részt a települések életének mind hatékonyabb megszervezésében. Idén a Nógrád megyei ön- kormányzat, a Népjóléti Minisztérium támogatásával, a falufejlesztési társaság és a megyei közművelődési központ szervezésében Nógrádban is megkezdődik a falugondnoki intézmény kialakítása. A Népjóléti Minisztérium pályázatot ír ki mikrobusz elnyerésére. Nógrád megyéből az ezer fő alatti települések vehetnek részt ezen a pályázaton. A megyei önkormányzat a kiképzés anyagi terheit vállalja. Az első falugondnokok 1994-ben kezdhetik meg munkájukat a megye településein.-t Van Damme ismét akcióban Jean-Claude van Damme az utóbbi évek akció filmjeinek hőse. Legújabb filmje „Nowhere to run” / Rohanás a semmibe. Rendző Robert Harmon. Másik főszereplő Rosanna ArquetteFEB-Fotó A halálraítélt író új könyvön dolgozik Négy évvel az után, hogy Komeini Ayatollah halálra ítélte, száműzetésben, Angliában él. Az angol kormány ad számára védőőrizetet. Az író új könyvében a stresszről ír, amiben él a világtól elzárva, magányában születik új könyve. Néha kilép otthonából -a közelmúltban Svédországban járt - de az elszigeteltsége teljes. Kép: Ferenczy Europress Lassú, vagy gyors a privatizáció? A tapasztalatszerzés és az értékelés szakasza lezárult A legfőbb ok az anyagiak szűkössége, de valószínű friss kéziratokkal sincsenek teli a művészeti műhelyek. Ehhez képest a Glóbusz című tévéfilm több szempontból is kivétel. Egyrészt alkotói bővi- ben lehettek a pénznek, mert öt -egy-egy órás- részre is futotta belőle. Másrészt végre egy mai, rendszerváltás utáni történetet láttunk a képernyőn, s ezt elégedettséggel kéne nyugtázni. Kéne, de nem lehet. Mert Prekop Gabriella ,— forgatókönyvíró - és Márton István - rendező - alkotásának vajmi kevés köze van napjaink magyar valóságához. Túlírt, mesterkélt, hiteltelen a magán nyelviskolák belső világát, a végletekig összekuszált szerelmi viszonyait taglaló film. Mert például ki hiszi azt el, hogy egy kályhássegéd fiatalember délelőttönként az egyik, délutánonként a konkurens nyelviskolába jár, s még a szocialista brigádszerű (!) munkaverseny kiértékelőinek sem tűnik fel, hogy egyazon személy nyer mindkét iskolában. S nem ez az egyetlen a film következetlenségeiből. A - többek között - Lukács Sándor, Tordy Géza, Szilágyi Tibor nevével fémjelzett - színészgárdán semmi nem múlott. Bánsági Ildikó sokszínűén, érzékenyen formálja meg a házasságtöréssel incselkedő profesz- szorfeleség alakját. Udvaros Dorottya szintén jó a társra, férjre vágyó angoltanárnő szerepében, de mintha már vesztett volna igéző vonzásából. Szimpatikus Clive Wood, a Magyar- országon dolgozó és itt oroszul tanuló (!) skót figurájában. Kellemes színfolt volt a Família Kft.-ből már ismert fiatal Görög László fesztelen játéka. Kár, hogy a sok hűhó, végül is semmiért történt.- csongrády Közösségfejlesztő hálózat épül A megyei közösségfejlesztő hálózat kiépítése jegyében közösségfejlesztő képzés indul Nógrádban az év második felében. A megyében jelenleg három közösségfejlesztő dolgozik, valamennyien a Nógrád Megyei Közművelődési Központban, amely e régióban a nyolcvanas évek második felében megalakult, a közösségfejlesztők országos egyesülete által folytatott tevékenység helyi alapját jelenti. A közművelődési központ szervezésében ősszel indul a közösségfejlesztők második generációjának képzése. Terv szerint, 20-30 személy vesz részt a középfokú képzettséget adó közösségfejlesztő tanfolyamon, ahol elsősorban a közösségszervezés falusi technikáit sajátíthatják el, s folyamatkezelési technikákkal ismerkedhetnek meg a hallgatók. (FEB) Szabó Tamás, a privatizációs ügyek kormánybeli gazdája a közelmúltban átfogó képet adott az állami vagyon leépítésének folyamatáról. Sokan fanyalgással fogadták a beszámolót, vagy mert lassúnak találják a privatizáció ütemét, vagy mert elégedetlenek az új tulajdonosok körével. Egy azonban bizonyos: magával a tényekkel, az elért eredményekkel senki sem vitatkozik. Inkább az ütemet találják lassúnak mindazok, akik bírálják a minisztert és csapatát. Magam is tamáskodom, mert távol áll tőlem, hogy túl gyorsnak vagy „szeplőtlennek” tartsam a privatizálás folyamatát, azt azonban el kell ismernem, hogy 1992. után meglehetősen meredeken ívelt felfelé e rendkívül bonyolult, társadalmilag is, politikailag is kényes folyamat grafikonja. Ez azt mutatja, hogy a tanulás, a tapasztalat- szerzés és az értékelés szakasza eléggé hamar lezárult. 1992-ben - az előző két esztendőhöz képest - az átalakulások fele, az Megjelent a Balassi Bálint Asztaltársaság alkotóinak lapja, az Asztaltársasági Füzetek második évfolyamának első száma Salgótarjánban. A lap, amely negyedévenként lát napvilágot a Nógrádi mecénás alapítvány, a eladásoknak pedig több mint a kétharmada befejeződött, s az állam egy esztendő alatt kétszer annyi bevételre tett szert ebből a forrásból, mint korábban két év alatt összesen. Nehezen tudom értelmezni az olyan megfogalmazásokat, amelyek a privatizációval kapcsolatban a „lehetőség szerint minél gyorsabb” végrehajtásról, mint racionális eszközről szólnak. Meggyőződésem, hogy a társadalmi tulajdonba vett eszközök magáncélú értékesítésénél roppant nagy a tulajdon kezelőinek felelőssége azért, hogy megfelelő esélyegyenlőség mellett, nyilvános ellenőrzés alatt történjen a privatizálás. Amúgy könnyen mondják rá a részletek nem ismerői, hogy „kiárusítják” a nemzeti vagyont, hogy korrupció játszik szerepet abban, ki nyer verseny- tárgyalást. Az elhamarkodott, nem nyilvános, nem „áttetsző” lépések és intézkedések csak tápot adhatnak az ilyen vádaknak. De annak is nagy a veszélye, Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint az OTP Nógrád megyei igazgatósága támogatásával, ezúttal Maruzs Éva, Hidasi József prózai írásait, Paróczai Csaba verseit, továbbá Baráth Zoltán, Cene hogy e potenciális vádak megbénítják a privatizálás végrehajtóit, hiszen ha eleve olyan magas árakkal dolgoznának, amelyek meghiúsítanák az eladásokat, joggal érhetné őket a vád: szándékosan elodázzák a privatizálás folyamatát. A privatizálás felgyorsítására bejelentett intézkedéseket mostanában úgy minősítik, hogy azok a kormány választás előtti gazdaságélénkítési lépéseinek szerves részét képezik. Ha ez így van, akkor a kormány ragyogóan eltitkolta valódi szándékát, amikor az idei intézkedési tervet megfogalmazta, hiszen a hiteljegy az egyetlen olyan elgondolás, amelynél a befektetők forrásait alig, vagy csak kis mértékben bevonnák a privatizálásba. Csak arra nehéz választ találni, hogy e nélkül a kedvezmény nélkül hogyan alakulhatna ki az a széles hazai vállalkozói réteg, amely - a nyilatkozatok szerint - ellenzéknek és kormánynak egyaránt szívügye? Bácskai Tamás István, Oláh Jolán és Orbán György képzőművészeti alkotásainak reprodukcióit közli. A kiadvány szerkesztésének és a tipográfiájának igényessége pedig Orbán György munkáját dicséri. Az Asztaltársasági Füzetek újabb száma Műszer, kötszer, vér az állami egészségügyi tartalékban Bevetésre kész a katasztrófakórház A súlyos pénzhiánnyal küszködő egészségügy helyt tud-e állni egy katasztrófa esetén? - vetődik fel a kérdés a tolnai vasúti baleset után, hiszen a nyékpusztai tömegbaleset sérültjeinek ellátásához segítséget kellett kérnie a szekszárdi és a bajai kórháznak is. Mennyire jogos az aggodalom? - érdeklődtünk a Népjóléti Minisztériumban dr. Horváth Istvántól, a szervezési főosztály vezetőjétől.- Olyan helyzet szinte elképzelhetetlen, hogy egy tömegbaleset sérültjeinek ellátásához mindig és mindenhol elegendő orvosi műszert, kötszert, gyógyszert, vért raktározzunk. Az állami egészségügyi tartalékot éppen ezért hoztuk létre, hogy abból kérni lehessen. így történt ez a nyékpusztai balesetnél is. A szekszárdi kórház lélegeztető, a bajai pedig EKG-készülékeket, gyermekeknek árleszorítót, az intenzív osztályra őrzőmonitort, altatógépet kért. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy éppen a szekszárdi kórház baleseti sebész főorvosa, dr. Hulin István irányításával próbáltuk ki annak idején a bárhol működtethető katasztrófakórházat.-Hány személyes a „hordozható" intézmény?- Négyszáz ágyas. Sátorban, iskolában egyaránt berendezhető. Fontos, életmentő műtétre, súlyos betegek tartós kezelésére egyaránt alkalmas. „Élesben” eddig csak Máriapó- cson, II. János Pál pápa látogatásakor működött, szerencsére nem volt rá szükség. A nemzetközi ajánlások és a hazai tapasztalatok ismeretében egyébként országos, megyei és intézeti - klinikákra, kórházakra lebontott - katasztrófatervekkel rendelkezünk. Az Egészségügyi Világszervezet természeti, ipari és civil katasztrófákat különböztet meg, ez utóbbiak közé sorolják például a politikai, gazdasági menekültáradatot is.- Önöknél a minisztériumban mikor szereztek tudomást a nyékpusztai katasztrófáról?- Néhány perccel az autóbusz és a vonat ütközése után. A mentőszolgálat a helyszínen tapasztaltak ismeretében a rádión értesítette az érintett kórházakat: hány embert és milyen sérülésekkel szállítanak hozzájuk. A megérkezésükig fel tudtak készülni az életmentő műtétekre, a sebesültek ellátására. Ugyanakkor nekünk is jelentették a történteket, hogy késlekedés nélkül segíthessünk a szükséges felszerelésekkel.- Milyen az együttműködés a különböző minisztériumok felügyelete alá tartozó egészség- ügyi intézmények között? Közismert, hogy például egyes honvédkórházak az átlagosnál jóval felszereltebbek.-Példás az állam, az önkormányzatok, a honvédség és a MÁV-kórházak együttműködése. Ha ennél a tömegbalesetnél lett volna égési sérült, azt a mentő egyenesen a pécsi honvédségi kórház égési osztályára szállította volna. A mentősök, a vérellátó állomások, a kórházak, a klinikák pontosan kidolgozott terv szerint cselekszenek, hogy a sérültek minél előbb a megfelelő kórházakba kerülhessenek. -szabó-
