Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-13-15 / 61. szám
6 HÍRLAP NEMZETI ÜNNEPÜNK 1993. március 13., szombat Kossuth Lajos, „nas pan otec” - mi „magyar németek” vagyunk! Nemzetiségi iskolák, egyenlő jogok Bánkon a következőket mesélte valaki a családjáról:- Az édesanyám magyar, az édesapám pedig született helybeli, bánki szlovák. Az ő testvérei kitelepültek a háború után Szlovákiába, most Pozsonyban élnek. A feleségem viszont szendehelyi sváb, így aztán a mi családunkban minden környékbeli nemzetiség képviselteti magát. Persze mi magyarok vagyunk! Pintér János, a Magyarországi Szlovák Szövetség országos választmányának tagja is bánki lakos, de magyar nevet visel.-Amikor a 60-as években ipari tanuló lettem, és Pestre jártunk dolgozni, egymás között többnyire szlovákul beszéltünk a vonaton - mondta Pintér János. - Olyankor aztán előfordult, hogy hülye tótoknak tituláltak minket. Érdekes, nem emlékszem, hogy a berkenyéi sváboknak bármikor bármit is szóltak volna azért, mert németül társalogtak egymással... Ma már sehol senki nem szól egy szót sem ha szlovákul beszélünk és nem éreztetik velünk azt sem, hogy mások vagyunk. Persze elsősorban mi is magyarnak tartjuk magunkat. De akiről tudom. hogy szlovák, én bizony szlovákul köszönök és beszélgetni is csak úgy szoktunk. Nem szégyelljük a nemzetiségünket és nincs is miért!- Bánkon mennyire él még a szlovák nyelv és mennyire érződik a nemzeti identitástudat?- Ami azt illeti, az ötven év körüliek beszélik még a nyelvet. Az idősebbek egymás között kizárólag szlovákul beszélnek. A fiatalabbak, főleg a gyerekek azonban már egymás között is a magyart használják.-Az iskolában viszont a tulajdon anyanyelvűket is idegennyelvként tanulják.- Valóban, de az legalább az irodalmi szlovák nyelv. Mi egymás között ugyanis tót tájszólást használjuk. Akik csak az iskolában tanulják, szebben beszélik az ősök nyelvét, mint azok, akik otthonról hozzák az alapokat.- Bánkon csak alsótagozatos iskola működik. Mi a helyzet a felső tagozatos tanulók nyelvoktatásával?- Az általános iskolások Rét- ságon folytathatják megkezdett nyelvtanulmányaikat. Egyébként az utóbbi években már az óvodában is nagyobb hangsúlyt fektettek az anyanyelv elsajátítására. Ami a helybeli lehetőségeket illeti, a szlovák klub nem tölti be igazán a feladatát. A hagyományokat ugyanis legalább az ő révükön meg kellene őrizni. A működés feltételei nem a legjobbak, a szükséges helyiség még hiányzik. A helybeli tánccsoportnak is van egyébként szlovák nyelvű műsora.- A szlovák szövetségben betöltött funkciója milyen előnyökkel járhat a községben élőkre nézve?-Az országos választmánynak 52 tagja van, közülük 12-en Nógrád megyeiek. A közelmúltban választottak meg minket, öt éves időtartamra. Nagy előnye, hogy a szlovákság országos vezetőivel is megismerkedhetünk és a helyi gondokat személyes kapcsolattartás keretein belül ismertethetjük meg velük.-Március 15-e mit jelent a hazai szlovákság számára?- Örülünk annak, hogy ismét ünnep lett e nap, és méltó helyére kerülhetett a naptárban. Sokat jelent ez az itteni lakosságnak is.-Az utóbbi időben hogyan alakult a bánki szlovákság léle kszáma?- Sok magyar került a községbe. Bánk az ötvenes évek végéig, a hatvanas évek elejéig nagyon zárt település volt, idegenek elvétve kerültek ide házasság révén. Akkoriban ha egy fiú a szomszéd faluba átment bálba, vagy a kocsmába, azt illett is megverni... Ma már az a ritka, ha bánki fiú bánki lányt vesz feleségül. Járnak a gyerekek mindenfelé, diszkóba, ide-oda, könnyebben ismerkednek. Berkenyén a falu polgármestere, Schmidt Józsefné beszélt arról, hogy mit is jelent a magyarországi németek számára március 15-e.- Mi tulajdonképpen „magyar németek” vagyunk - mondta. - A mi számunkra is ugyanolyan nagy ünnep március 15-e, mint másoknak. Őseink a XVIII-ik században települtek ide, tehát jóval az 1848-as események előtt, így mi is a magunkénak érezzük az ünnepet. Mi sem jellemzőbb erre, hogy a község lakossága a Szent István tiszteletére rendezett augusztus 20-i ünnepségen is nagy lelkesedéssel vett részt, pedig az ő uralkodása jóval a mi őseink érkezése előtti időszakra esik. Egyébként a községben soha senki nem mondta még azt, hogy ne a magyar, hanem a német nemzeti ünnepeket tartsuk meg, vagy pedig a német zászlót tegyük ki valahová a magyar helyett... Mi már magyar emberek vagyunk, annak ellenére, hog az őseinket ide hozták majd’ 300 évvel ezelőtt. Mi itt születtünk, ebben a hazában élünk. Talán szentségtörésnek tűnik, de nekem sokszor eszembe sem jut, hogy német vagyok ...-A lakosságnak hány százaléka német anyanyelvű?- A 600 lelkes községben 70 százalék körül van a német nemzetiségűek aránya. A nyelvet ma már nem mindenki beszéli, de a 45-50 évesnél idősebb emberek azért még németül érintkeznek egymással. A fiatalabbak viszont alig-alig értik az ősök nyelvét, közülük csak azok tudnak valamit, akik az iskolában is komolyan tanulják.- Berkenye viszonylag kicsi település. Az oktatásban ez bizonyára okoz gondokat.- Egyik legsúlyosabb problémánk éppen az általános iskola körüli bizonytalanság. A 70-es években a szomszédos Nógrád község általános iskolájával körzetesítették a miénket. Az akkori tanácselnök elment a minisztériumba is, hogy változtassák meg a döntést, és egy sváb falut ne hozzanak össze egy szlovákkal. Semmi bajunk egymással, de jobb lett volna, ha a mi gyerekeink Szendehelyre, a másik sváb faluba járnak iskolába. Kellett volna építeni egy összekötő utat, sokkal jobb lett volna, mint így, hiszen mi is közelebb kerültünk volna egymáshoz ... Sajnos akkoriban a dolgok gyökereinél volt a hiba . . .-Az iskolában a gyerekek a németet csak idegennyelvként tanulhatják. Milyen rendszerű oktatást tartana ideálisnak?- Természetesen azt, ha a gyerekeknek nem kellene más községekbe járniuk iskolába! Nehezen alakulhat így ki igazi kötődés a falujukhoz, ha idejük jelentős részét máshol, vagy járművön töltik. A bejárók az iskolai munkában, a szakköri foglalkozásokon, délutáni rendezvényeken sem tudnak úgy részt venni, mint a helybeliek. Szeretnénk, ha az iskolában tantárgyakat is oktatnának németül, hiszen ez mégiscsak világnyelv. Talán meg tudnánk oldani, hogy a gyerekeknek ne kelljen utazgatniuk, de ez nagyon megterhelné a költségvetésünket. Most 60 általános iskolás él Berkenyén, közülük 36-an járnak Nógrádra. Kiegészítő állami támogatás is jár a tanulókra, fejenként 16500 forint. Ezzel sokat segít az állam a nemzetiségi oktatáson. Valaki erre azt mondta néhány évvel ezelőtt: ne különböztessék meg a nemzetiségi állampolgárokat pozitív értelemben sem! Ez ugyanis a többség bizonyos köreiben visszatetszést kelthet. Ezért elég, ha mindenki pontosan azonos jogokban részesül.... Faragó Zoltán Memento Petőfi Sándorért A nagy költő emlékoszlopa Székelykeresztúron Az 1848-as emlékhelyek és szobrok nyomában Hősöket takarnak a honvédsírok is A történelem viharai időnként elsöprik az emlékműveket. Előfordul, hogy egy-egy új politikai korszakban ferde szemmel tekintenek azokra az emlékhelyekre, amelyeket az előző korban állítottak fel, s ilyenkor megesik, hogy ágyút öntenek a szobrokból... Mi lett az 1848— 49-es forradalom szobraival, emlékműveivel? Méltóképpen ápoljuk-e a 48-as forradalmárok és szabadságharcosok, honvédek emlékhelyeit, sírjait? - érdeklődtünk Ráday Mihálytól, múltunk tárgyi emlékeinek avatott véleményezőjétől.-A kérdés eléggé összetet, hiszen voltak olyan idők, amikor a „nemzeti nekibuzdulások”, főleg a március 15-éhez fűződő megemlékezések nem voltak mindig kívánatosak. Ezzel együtt közelmúlt történelmünkben ez volt az egyetlen olyan korszak, amely mindig kiállta az idők próbáját, és ennek tiszteletét mindig bátran vállalhattuk. A tv-műsorokban igyekeztünk minél több, még fellelhető emlékhelyet megmutatni. Idén az emigrációba kényszerült szabadságharcosok törökországi sírjait, Görgey tábornok születési és halálozásai helyét szeretnénk bemutatni. A kegyelet, a hála lerovására nemcsak az országosan ismert szabadságharcos emlékhelyek méltóak, hanem a honvédsírok is. Tekintet nélkül arra, hogy az obeliszk alatt hősi halott, vértanú, száműzött, vagy emigrációba kényszerült pihen, netán olyan, akinek megadatott a békés, tisztes örökség. Ilyen sír nagyon sok van temetőinkben. Az iskolák, az önkormányzatok nagy szolgálatot tehetnek nemzeti tudatunk erősítéséért, ha ápolják, gondozzák ezeket a legkevésbé ismert kegyeleti helyeket.-Néhány évvel ezelőtt bejelentették, hogy Budapesten felállítják az 1948-as forradalom „országos” emlékművét. Úgy volt, hogy az lesz egyben az aradi vértanúk kegyeleti helye is. Azóta nem hallani a megvalósulásról. Miért?-Aradon jó helyen van az emlékmű! A vértanúk emléke előtt kivégzésük helyén lehet a legméltóbban tisztelegni. Az ott nyugvó tábornokok sírját nem csak március 15-én és október 6-án lehet meglátogatni. Mar- gonyán helyezték örök nyugalomra Dessewfy Arisztidet, Elemérben van Kiss Ernő kriptája, jó lenne ha az országhatárainkon túl nyugvó vértanúink sírjáról soha nem hiányozna a virág! A Budára tervezett emlékművel kapcsolatban több kifogás merült fel: a Szent György tér műemléki szempontok miatt nem alkalmas a kegyeleti hely kialakítására, s nem messze onnan áll a 48-as névtelen hősök emlékműve.-Mikoriak az első szabadságharcos emlékműveket?- Az 1860-as években, de valójában a kiegyezést követően emelték a legtöbbet. Minden település igyekezett méltóan megemlékezni szabadságharcosairól. A mai határainkon kívül eső területeken sajnos több emlékmű elpusztult, ami egyben arra is utal, hogy Közép-Euró- pában nem mindenütt tekintik magukénak a szabadságért vívott harc eszméjét. Március idusán, hajnalok hajnalán A hamis prófétákat mindenkor önös érdek vezeti Tragédia ébreszt rá a valóságra Ismét egy ünnep közeleg, tavaszt ígérő zsongással. Ismét egy alkalom, hogy a múltat fagassuk, ellentmondásos jelenünkre választ adandó. Nagyanyáink emlékében tér- dzoknis, kócos ifjúságuk reményekkel teli hava március; a háborúba induló kedves, amint egy szál virágot helyez a példakép forradalmárok köszobra elé. Apáink istentagadó természete, csakazért is magyarsága, börtöntjárt rabtársak hazavágyó éneke, hajnali, falusi harangszó, a Bánk bán lágy tenor-siráma, a bécsi emigráns kávéház füstös terme, a haza, az áldott ópe- rencián túli siratása. Március, vad és fiús, köny- nyeket, esküket, szerelmetes fogadkozást könnyen felejtő, friss illatokkal csábító örök sóvárság. Fáklyák ékszer-ragyogása a csillagos éjszakában, kokárdás ifjak esküre emelt keze, virágkoszorús főhajtás egy dombormű előtt, s a költő, a nemzedékek eszményképe agyunkba zakatoló meg nem alkuvása: "Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!” 1993 március idusán, az emlékezés előestéjén férfiak és nők, egy hazából, egy térképpel körülrajzolt tájról valók vallanak az 1848-as forradalom és szabadságharc nékik szóló üzenetéről. Vadadi István, őrnagy a Salgótarjáni Rendőrkapitányság osztályvezetője: - Nekünk az ünnep munkát is jelent; kevesen vagyunk és az idén is sok esemény színhelye lesz a város. Tavaly ilyentájt megállított egy fiatalember és azt kérdezte, hogy tudnék-e olyan szobrot mutatni a városban, ami a nemzeti ünnephez kötődik? Egy emléktáblán kívül mást nem tudtam ajánlani .. .Azt is az előző március 15-én avattuk, ott voltam, hivatalból is. Pedagógus apám nevelésének hála ésszel és szívvel egyaránt szorosan kötődöm ehhez a szép és tanulságokkal teli évfordulóhoz. A kokárdát mindig kitűzöm; március 15-e múltával is ott virít az ünnepi zubbonyomon. Bódi Györgyné, Balassi Bálint Könyvtár könvytárosa: - Tavasz, ifjúság, tettrekészség - így elsőre ezek jutnak eszembe. Meg az összetartozásnak, az egy hitnek és akarásnak az az érzése, amit a Madách Imre Gimnázium tanulójaként éreztem. Egyensapkában, közös jelvénnyel, nemzeti színű kokárdával a 60-as évek végén, a forrongó diáklázadások idején. A forradalommal , az abban élen járókkal való azonosulást, azt a bensőséges érzést, ami nem a hivalkodó magyarkodásban ölt testet. Nekem ez a nap a szőkébb hazához tartozást is jelenti. Bár alföldi vagyok, de ezt a várost és ezt a megyét vallom a magaménak. Úgy gondolom, az itt élők között a helyem. A gyerekeimnek - pásztói gimnazisták - inkább egy szép hagyományt jelent, amit gondozni kell és illik. Egyszál pólóban szaladgálnak már ilyenkor s élvezik, hogy ünnep van: szeles, fiatalos. Kalácska Béla, a nógrádi evangélikus egyházmegye esperese: -Számomra magától értetődik, hogy március 15-ike nekünk, protestánsoknak a legnagyobb ünnepünk. Hiszen a magyar történelemben, kezdve Bocskaytól, I. Rákóczi Györgytől, Thököly Imrétől, a reformkor nagyjain át az ’56-os forradalom számos prominens képviselőjéig, protestáns személyiségek szerepeltek a haladás élvonalában. Ez a progresszív vonal tehát protestáns részről is mindvégig jellemzi a magyar történelmet, mivel a haza és a vallás szabadságát elválaszthatatlannak tartotta. Ezért számomra az 1848-as forradalmat és szabadságharcot szimbolizáló március 15-e, a legnagyobb és legméltóbb nemzeti ünnepünk. Csíky Kiss Erika- Büszke vagy arra, hogy Petőfit játszhatod?--------(Sűrű fejbólintás.)- Elmondanád, hogy miért?- Mert Petőfi életfeláldozó volt, másokért halt meg - feleli komoly arccal a tízéves, salgótarjáni fiúcska. Aztán megmutatja a rajzát, ami a csatatérről menekülő költőt ábrázolja. A főalak méreteiben is feltűnő. Színpadra készülnek a szé- csényi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet és Szak- középiskola másod-, és harmadéves diákjai is, de számukra már az átélés igényének megfelelő megjelenítés teszi izgalmassá ezt a készülődést. Ők már könnyedén „lefordítják” a nagy szavakat, melyek nekik szóló, borzongató igazsága abban rejlik, hogy ezek ma is félelmetesen időszerűek. Előttük az sem titok, hogy miért. Szabó Erzsébet és Maruzs Gergely szerint az, hogy a reformkori problémák ma is problémák, egyértelműen jelzik a tetemes mértékű lemaradásunkat. Hiszen azóta sem ment végbe például a polgárosodás.- Abban a korban nyilván azt diktálták bizonyos rétegek érdekei, hogy ez ne történjen meg, s most is azt látjuk: az érdekek harca folyik. Ennek az a következménye, hogy egyesek rövid idő alatt megszedhetik magukat, beutazzák a fél világot, míg mások lejjebb és lejjebb csúsznak - mondja Erzsébet.- S az a nagy baj. hogy a politika most sem a nemzeti, hanem a hatalmi érdekeket szolgálja - fűzi tovább a gondolatsort Gergely. - A negyvennyolcas forradalom azért rendkívüli, mert akkor a magyarság egy emberként fogott össze, s erre kevés a példa történelmünkben. Mind a kettejüknek az a véleménye: a mi hátrányunk abból adódik, hogy csak a katasztrofális történések, pörbölyi és annál nagyobb tragédiák ébresztenek rá a valóságra. És ez tragikus.- Az is igaz, hogy a tisztánlátást abban az időben a kor nagyjai segítették. Ezt most is megtehetnék a költők, írók, de valami okból elmulasztják. Talán azért, mert mint az emberek többsége, ők is szívesebben maradnak a háttérben, kerülik az őszinteséget, félnek elárulni az érzelmeiket — veszi vissza a szót Erzsébeti, aki úgy véli, ennek is „köszönhető” az egymástól való elszigetelődésünk. A kisterenyei Bögölyös Zsuzsa úgy látja, manapság is vannak hamis próféták, akiket csak az önös érdek vezet.- És most is találnak ürügyet a politikusok a figyelemelterelő, a szomszéd országokkal való kapcsolatunknak ártó, vége nincs vitákra, mint teszem azt Bős-Nagymaros... - szól közbe ismét Erzsébet. A szécsényi Verbói Donát határozottan állítja, a mi korunk inkább az őszintétlenségnek kedvez. Számára a nyíltság, az egyenes beszéd a fontos. Ő is mindig szemtől-szembe mondja ki, amit valakiről, valamiről gondol. És „nem ügy,” ha emiatt elmarasztalják. Bohács Katalin azon a véleményen van, hogy az ilyen kis országnak különösen ügyelnie kellene a jó szomszédság kialakítására. A karancslapujtői Csata Erika viszont azt a kívánságát fogalmazta meg: bárcsak soha ne válnának gépiessé az ünneplések! S ez el is kerülhető, ha nem esünk a kötelezővé tett megemlékezések hibájába.- Persze az igazi az lenne, ha a felnőttek és a fiatalok ilyen alkalmakkor elbeszélgetnének a múlt és a ma politikájáról. De ehelyett mi történik? A felnőttek örülnek, hogy van egy plusz szabadnapjuk, s belevetik magukat a munkába... mondta Zsuzsa. (Mihalik)
