Nógrád Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-09 / 33. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1993. február 9., kedd „Mi muzsikus lelkek...” A zene balassagyarmati felleg(vég)várában Móri Péterné zenetanár Dobos Verát instruálja A pedagógia hétköznapjai Szívet cseréljen, ki iskolát cserél? Nagy szimfonikus zenekara sohasem volt a városnak, színháza meg végképp nem. A fellépési lehetőségek - hiszen nemcsak okítani, szerepelni, netán még egy kis pénzt keresni is szeretne az a „fránya” muzsikus - így aztán a minimálisra korlátozódtak. Hébe-hóba egy kis külföldi tűmé, nagy ritkán vendégszereplés s ezzel vége is a „kicsapongásnak”. Marad a megszokott, rutinos, de sohasem lelketlen munka: a tanítás. Ember Csabával, a Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola igazgatójával abban elsőre megegyezünk, hogy nem olcsó mulatság manapság a hangszeres zenetanulás. A zongorák 80-90 ezer, a fuvolák 35 ezer forintnál kezdődnek. Megszűnt az állami támogatás a kottákra, ennek hatására 20 helyett ma már 120-ért lehet kapni darabját.- Az állam 25 ezer 100 forintot fizet minden egyes növendék utón, a helyi önkormányzat pedig 4 ezerrel járul hozzá a költségekhez - kezdi az intézmény működésének gazdasági vonatkozásait ecsetelni az igazgató. - Éppen a méregdrága hangszerárak miatt is törekszünk' arra, högy az iskola - lehetőségeihez képest - kölcsönözni tudjon a növendékeknek. Az ellátásunk hangszerügyben közepes; 50 hegedű, ugyaneny- nyi fuvola és közel 30 pianínó segíti a rendszeres gyakorlást. A hárfán kívül egyébként minden zenekari hangszert okítunk. Most várunk egy holland cég gyártotta elektromos orgonát, „potom” 800 ezerért. Az elkövetkező két év minden bevételét -terembér, hangverseny, egyebek - ennek a törlesztésére fordítjuk. Jelenleg 730 ifjú muzsikus koptatja a zeneiskola padjait, és - esetenként egymás idegeit, tekintettel arra, hogy a termek nincsenek hangszigetelve. Ha valaki a folyosón tartózkodik, egyszerre akár 16-féle - ennyi a teremszám- produkcióban is gyönyörködhet... Az 1983-ban épült intézmény nagyterme - szinkronban a város ínséges időket megért művelődésével - többféle kulturális funkciót is felvállalt már. S egy-egy jól sikerült rendezvénykor ugyan kit zavart volna a recsegő padló, vagy a repedező fal?- Szerencsére az akusztikával minden rendben - sóhajt fel az iskola első számú embere. - Azt halljuk a vendégelőadóktól, hogy nálunk érdemes énekelni. Reméljük ez a tanulásra is vonatkozik, a zene- és énekkari együttjátszások örömére, a növendékhangversenyek igzatott miliőjére és egyáltalán a muzsika nyújtotta felüdülésre. A balassagyarmati központnak Érsekvadkerten, Magyar- nándorban, Rétságon, Rom- hányban és Diósjenőn működik kihelyezett tagozata. A zenei előképzés már tulajdonképpen az óvodákban elkezdődik; a tehetséges gyerekek aztán vonósként, fúvósként, billentyűsként folytatják tanulmányaikat tovább.- Évente 3-4 tanuló megy zenei pályára, illetve felsőbb szakiskolába tőlünk - summáz az igazgató. - Miskolcra, Nyíregyházára, Debrecenbe, Budapestre visz az útjuk — konzervatóriumba, esetleg a zeneakadémiára. Nemrégiben olvastam egy összegzést arról, hogy Magyarországon 78 ezer gyerek tanul valamilyen formában hag- szeres zenét. S annak ellenére, hogy a demográfiai hullám lemenőben van, a zenére fogékonyak száma nőni látszik. A Rózsavölgyi Márk nevét viselő iskolában nemcsak a diákság ismerkedik a zene elméletével és gyakorlatával. Itt próbál a méltán népszerű dalegylet, amely ebben az évben ünnepli fennállásának 130. évfordulóját. Ez a székhelye a városi fúvószenekarnak és az iskola tanáraiból verbuválódott kamara- együttesnek is. Ahhoz képest, hogy kevés a pedagógus, pezsgő zenei élet alakult ki Gyarmaton. A komolyzenei produkciókra mindig van közönség, s ugyan melyik szülő mulasztaná el lámpalázas gyermeke első próbálkozását a világot jelentő deszkákon?- A muzsika helyi palettájára kívánkoznak még a rendszeres filharmóniai hangversenyek, az „Élő zenét az iskoláknak” mozgalom, valamint az Éneklő ifjúság koncertek. Ember Csaba utóhangként még megemlíti azt az országos viszonylatban is ritkaság- számba menő kezdeményezést, amely képzőművészeti tagozat címszó alatt épült be az intézmény tantervébe. Két év kemény alaptechnikai előkészítés után szabadon dönthet a gyerek arról, hogy a képzőművészet mely ágára -szobrász, festő, textiles stb. - szakosodik. A komplex művészeti képzés távlatai tervei közt egyébként Balassagyarmaton mozgásművészeti stúdiumot is említenek. A néptáncra, balettre épülő tagozat beindítása kizárólag szakember kérdése. Biztos mielőbb megtalálják a megfelelő embert a megfelelő feladatra. Csíky Kiss Erika (Ferenczy Europress) A tanév első felének zárását követően rendszerint „csöndes válóperek” kezdődnek. Tanári berkekben a tananyaggal sehogy sem boldoguló, az osztályközösségbe beilleszkedni végképp nem tudó gyerekek esetében vetődik fel az elválás, az iskola- váltás gondolata. Családi körben pedig rendszerint a vártnál rosszabb osztályzatok, a vélt vagy valós iskolai sérelmek nyomán születnek hasonló elhatározások. Az együttélés soron kívüli megszakítása súlyos döntés, amely körültekintő, higgadt mérlegelést követel! Ahogy a bölcs tanács ajánlja: hétszer mérj, míg egyszer vágsz ... A tanintézetek ritkán, csak nagyon indokolt esetben élnek az elta- nácsolás eszközével, hiszen a kényszerű búcsú a tanár számára egyfajta szakmai meghátrálás. Annak beismerése, hogy nem sikerült megtalálni a nehezen kezelhető, bukdácsoló gyerek eszéhez, szívéhez az utat, az orvoslás pedagógiai receptjét. Nagyobb az elhamarkodott döntés veszélye a család oldaláról. A gyatra osztályzatok, a csak a gyerek elmondásából ismert ilyen-olyan sérelem, tanári igazságtalanság miatti csalódottság és indulat többnyire rossz tanácsadó. A végső szó kimondása előtt azt, és csakis azt kell átgondolni, milyen kihatással jár a gyerekre az iskolacsere. Az új helyen egy többé-ke- vésbé összeszokott diák-kompániába kell beilleszkednie, megtalálnia, sőt kiharcolnia helyét, ami nem könnyű. Ismert, hogy a diák-barátság szálai erősek, de ha a pajtások egyike ebbe, másika abba az iskolába jár, mégis egyhamar elszakadnak. Kérdés, hogy sikerül-e a régiek helyett új játszótársakra szert tenni? Még azt is jó fontolóra venni, hogy a tanulmányi környezetváltoztatás nyomán nem kell-e jóval többet gyalogolnia vagy utaznia a gyereknek, mint eddig. A gyakorlatban egyébként az iskolacserékre többnyire annak reményében kerül sor, hogy az új helyen alacsonyabbak a követelmények, könnyebben osztogatják a jobb jegyeket. Elképzelhető, hogy bejön számítás; az iskolák között, mi tagadás, kétségtelenül vannak színvonalbeli különbségek. De ez csak látszatelőny. Lehet, kevesebbet kell pironkodnunk, izgulnunk bizonyítványosztáskor, ám gyerekünk szegényebb marad ismeretekben, tudásban, s ennek később mindenképpen kárát látja. Természetesen adódnak helyzetek, amikor csakugyan jótékony hatású az iskolacsere. Amikor az osztályfőnök is, szülő is úgy látja: az együttma- radás erőltetésénél jobb, ha új környezetben, tiszta lappal kezdi, folytatja iskolai pályáját gyerekünk. Ilyenkor viszont nincs értelme a halogatásnak, a csöndes válópert közös megegyezéssel akár tanév közben is érdemes gyorsan lebonyolítani. Dr. Kecsmár Ilona Magyarországra is „begyűrűzhet” a gyermekkereskedelem Veszélyben az árvák, a csavargók Az utóbbi években ijesztő híreket hallani a nemzetközi gyermekkereskedelem felvirágzásáról. Éppen a napokban repítették világgá a hírt, hogy lelki- ismeretlen adoptálok több száz albán kisgyereket vittek külföldre, ahonnan néhány hónap múlva valamelyik szervüktől megfosztva kerültek vissza hazájukba. Máig sem sikerült kideríteni, hol operálták ki átültetésre alkalmas belső szerveiket. Román cigányok gyerekeiket Lengyelországban, vagy Németországban egyszerűen elveszítik. Szomália éhező gyerekeiből naponta több ezer hal meg, pedig Éurópa számos országában - például Svájcban - nagyon sok szülő szívesen fogad örökbe édesgyermekei mellé is színes bőrű árvákat. De a legkegyetlenebb gyermekkereskedelem Brazíliában virágzik. Felelőtlen rendőr tisztviselők, gyámügyesek és határőrök révén hivatalosan naponta négy - a valóságban húsz-harminc - gyermek hagyja Az erdőkertesi Ady Endre Művelődési Ház és a Kulturális Közhasznú alapítvány „Anyám fekete rózsa” címmel harmadszor hirdeti meg vers- és prózamondó találkozóját Csoóri Sándor fővédnöksége alatt, Jász-Nagykun-Szolnok, Pest és Nógrád megye nem hivatásos versmondói részére. Az anyák napja tiszteletére meghirdetett versenyen gyermek (11-16 évesig) és felnőtt kategóriában lehet indulni. A nevezési lapon három verset kell megjelölni, melyek közül az egyiknek az anyasághoz kell el az országot illegálisan, ki tudja milyen sorsa felé? Abban az országban, ahol köztudottan legalább 10 millió árvagyerek kószál a nagyvárosok utcáin, ahol a gyermekbűnözés hihetetlen méreteket öltött, ott az illetékesek nemcsak a zsebrevágott összeggel, hanem azzal a tudattal is vigasztalják magukat: a külföldre kerülő gyermekeknek nyilván jobb sorsuk lesz, mintha odahaza maradnának. Brazíliában a 18 év alatti kislányoknak több mint 40 százaléka testével keresi meg az életrevalót. Az általuk világra hozott gyermekek 60 százaléka gyakorlatilag szabad prédát jelent. Néhány száz svájci franknak megfelelő összegért már a születéskor megvásárolhatók ezek a gyerekek. Paraguayban naponta egy gyereket adoptálnak „gyorsított” módon (értsd: baksis fejében tüsténkednek a hivatalnokok), ezek 80 százaléka az USÁ-ba kerül. Dél-Amerikában már az is előfordult, hogy az utkapcsolódnia. A zsűri bármelyik verset kérheti a versenyzőtől. Nevezési határidő: 1993. március 15-e. Az elődöntők április 3-án, 4-én és 10-én 10 órakor lesznek. Sok jelentkező esetén a rede- zőség több elődöntőt is rendez, amelyről a résztvevőket külön értesíti. A döntő időpontja: május 2-a 10 óra. A verseny helye: Ady Endre Művelődési Ház, Erdőkertes, Fő u. 14., telefon: 06 (27) 85-049. cáról lopták, rabolták el a gyerekeket. Ezeknek a támadásoknak elsősorban az árvák, a csavargók, a hajléktalanok vannak kitéve. Peruban nemrégen bukott le egy amerikai ügyvédi iroda, amely a gondosan álcázott gyermekkereskedelmet szervezte: kiválogatta az „árut”, mindegyik mellé csaknem tökéletes hamis papírokat csatolt. De ugyanilyen „ügyvédi irodák” űzik az ipart Kolumbiában is, ahonnan naponta tíz „örök- befogadott” gyermek indul világnak, kétharmaduk Európába. Talán ők jobban járnak. De sosem fog kiderülni, mennyien kerülnek e szerencsétlenek közül ferdehajlamúak, szervátülte- tők kezébe. Ma még tőlünk viszonylag távol garázdálkodnak ezek az „üzletemberek”. De az életszínvonal romlása, a csavargó gyerekek számának gyarapodása előbb utóbb felkínálhatja a hiénáknak a magyarországi utcákat is. Érdemes nyitva tartani a szemünket! Nemere István Díjak: gyermek kategóriában 3.000 - 2.000 - 1.000 forint; felnőtt kategóriában 4.000 - 3.000-2.00 forint értékben tárgyjutalom. A nevezési lapon - melyet a verseny helyszínére kell küldeni - kérjük közöljék nevüket, születési évüket, lakcímüket, valamint a versek szerzőit és a verscímeket. A rendezőség célja, hogy a meg-megállni alig tudó korunkban az anyákra - s általuk önmagunkra is - irányítsuk kapkodó figyelmünket, hogy ne fájhason a „Semmi”. Ötveneske Törékeny, nyolcvan év körüli öregasszony topog lefelé a hivatal lépcsőin. Riadtan maga elé tartja a karját, féloldalt fordul, mikor vele szemben egy kövér fiatalasszony fenyegető támadásba lendül:- Kézit csókolom, az én Istenem adjon a nagyságos asz- szonykának igen jó egészséget és hosszú életet, szívemből kívánom . . . Hadar. Egészen közel lép, nyújtja a kezét az adományért: egy ötveneskét! Az idős asszony tiltakozik: - Hogy jön maga ah hoz fiatalasszony létére, hogy éntőlem kolduljon, aki nyomorúságosán kicsi nyugdíjból élek. Az autóbusz ringva száguld Salgótarjánból Szécsény felé. Pesti járat. Ezek a kocsik finomabban viselik a buckákat. Utas bőven van, még állnak is. Egyetlen üresen maradt hely, baloldalt a negyedik sorban. Rajta kézicsomag, odébb egy ember az ablak mellett. Fején meleg süveg, pedig a kocsi belsejében jó a levegő. Az ablakon át a napfény is rásegít, de a szőrmesapka marad. Az orrán szemüveg, sokdioptriás. Azon át vizsgálja a környezetét, fölényes tekintettel. Hirtelen megélénkül és harsog:- Hallja-e, gyüjjön ide, üljön le! - s ölébe cibálja cókmókját. Igazgatja szemüvegét, süvegét. Még ismeretlen kivel szívé- lyeskedik, de amikor megismétli és megrángatja kabátomat, már félreérthetetlen, kit szólongat. Sebaj, kész a kényelem Szécsény felé, félúton ... Jótevőm alaposan szemügyre vesz, tetőtől talpig megvizsgál, kihívó fejtartással, amivel jelzi, ha ő nincs, bizony továbbra is állva toporoghatnék. Beszélget- hetnékje is lehet, mert máris az utam célját tudakolja. Harsogva, mindenki hallhatja. Elbiggyeszti a száját.- Szécsénybe megy, hiszen Az asszony pontosan, szabatosan felel: -Csak ne játsza meg magát! Ha én eccer kinézek magából egy ötveneskét, akkor magának van pénze . . . Az öregasszony kínjában elmosolyodik, végignéz magán, igazgatja a takaros téli kiskosztüm prémgallérját, habozik, aztán váratlan határozottsággal elindul az éppen beálló busz lépcsője felé.- Semmit nem adok, - mondja -, dolgozzon! A fiatalasszony már a buszlépcsőről kiabál vissza: - Hol dolgozzak? Amúgy meg törjön ki a lábad ötveneske! Az öregasszony a buszajtóból int vissza mosolyogva: —Majd vigyázok! Erdős István az itt van a szomszédban. Én Szentére megyek, - kihúzza magát, rám szegezi a dioptriája alól tekintetét, akár ha a Kilimandzsárói lenne szó. Tudja hol van? - lesújtó a tekintete. - Nem tudja, honnan tudná. Na én oda megyek, - Neki a Paradicsom nem több Szenténél, sejteti a hangja. Megszólalni mellette? Még levegőt venni sem, folyik szava, akár a csörgő patak. Most másodszor volt Tarján- ban között, anyósa megbízásából, kárpótlási ügyben. Hivatalos formát ölt a hangja, az arca is. Igazítja szemüvegét.- Gondolja el, kétszer is megjártam ezt az utat.. . Először furcsa volt a nagy ház, az ő szentéi háza után, de hála a jó embereknek, tisztességesen eligazították. Be is kopogott az irodába, szépen elő is adta mi célból érkezett. Rendben voltak az okmányok, és már kezdték volna dolgaikat a hivatalos emberrel, de megszólalt a telefon, hogy menjen a főnökhöz.- Hallja-e, ez a hivatalnok nagyon finom úri ember volt. Vasalt fiú .. .Fotelben üldögéltem, nem volt rossz, de az óramutató dél felé ballagott, amikor visszajött a hivatalnok. Hóna alatt, kezében papírok. Hírlap grátiszból így egyszerűen, mégis minden benne ebben a szócskában: köszönet. Szécsényben az Áfész vezetői Gonda Pállal az élen úgy határoztak, hogy azoknak az öregebb korba fordult szövetkezeti tagoknak, akiknek szűkösebb az anyagi helyzetük, egy bizonyos időszakra előfizeti a Nógrád Megyei Hírlapot. A kezdeményezőket az késztette a lapnak az idősebb korú emberekhez való eljuttatására, hogy a munkából visszavonulva is tájékozottak legyenek megyénk dolgairól. Azt mondta: Tudja mit, dél van, péntek is, nyakamban a sok munka. Jöjjön máskor .. .- Hát jöttem, láthatja - most először tolta fel homlokáról a kucsmát. Gyöngyözött a feje. Csomagjából papírokat szedett elő. Kárpótlási jegyeket, igazolványokat, meg ki tudná mi mindent. Arcán a győzelem jele.- Na, az anyós szólhat is ezután valamit is? Menjen és kapáljon! Később magáról mormogott valamit: — Hiába ő már csak olyan ember, aki mindent el tud intézni. Tanult szakmája szerint kéményseprő, aki városban, falvakban, házakban megfordul. Mindenkit ismer. - Majd elhallgatott és kifakadt.-De maga kicsoda?! Tarjám? Bányász? Vasas? Várjon, mit irkái? Ehe, maga újságíró! Hallja-e, ismerem is magát! Na jó, akkor jöjjön el Szentére. Tudja merre? Nándortól Deber- csénynek. Ott keresse Balkó Lászlót. Majd az asszony a felvásárlóban megmondja, hol vagyok. De komolyan mondom jöjjön el, mert igazán megharagszom. így történt Szécsény felé, félúton... Bobál Gyula A versmondók máris készülhetnek „Anyám fekete rózsa” Ismét lesz szavalóverseny Erdőkertesen Szécsény felé félúton ...
