Nógrád Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-06-07 / 31. szám
6 HÍRLAP HÉTVÉGI MAGAZIN 1993. február 6-7., szombat-vasárnap Beszélgetés dr. Pintér Sándor országos rendőrfőkapitánnyal A rendőr szolgálatban az életét kockáztatja Dr. Pintér Sándor országos rendőrfőkapitány A rendőrség első embere, dr. Pintér Sándor vezérőrnagy, országos rendőrfőkapitány a napokban részt vett a pásztói rendőrkapitányság új épületének átadásán. Ezt az alkalmat ragadtuk meg, hogy kérdéseket intézzünk hozzá.- Tábornok úr, hogyan ítéli meg az ország bűnügyi helyzetét, javultak vagy romlottak a rendőrség eredményei a bűnözőkkel szemben?- Tavaly nemcsak Nógrád megyében, hanem az egész országban kiemelkedő eredményt értünk el - kezdte válaszát az országos főkapitány. - A társadalmi változások lehetővé tették, hogy a bűncselekmények számának dinamikus emelkedése megszakadjon, s ennek következtében csak mintegy 1,6 százalékkal, számszerűen véve pedig nyolcezerrel több bűncselekmény történt, mint a korábbi évben. Évekkel ezelőtt mindenki azt jósolta, hogy hamarosan félmilliós, sőt milliós nagyságrendű lesz Magyarországon a bűnelkövetések száma. A helyzet pedig az, hogy most sem érte el a 450 ezret. Az eredményes nyomozások nagyságrendje viszont lényegesen megnőtt. Ennek következtében tízezernél is több bűnelkövetőt tudtunk vádemelési javaslattal átadni az ügyészségeknek. Ezeket az eredményeket természetesen az állampolgárokkal közösen tudta elérni a rendőrség. Ha széttekintünk a határainkon túl, azt látjuk, hogy az európai környezetünkben hazánk közrendje, közbiztonsága a legmegnyugtatóbb. Akár nyugat, akár kelet felé pillantunk, azt tapasztalhatjuk, hogy a rendőrség nem mindenhol ér el hasonló sikereket.- Hónapokkal ezelőtt, amikor ön országos főkapitány lett, meghirdetett egy rendőrségi fejlesztési programot. Ez tavaly mennyiben játszott már szerepet, s hol tart a megvalósulása?- Valóban így történt. Én úgy gondolom, hogy az eredmények jelentős része a technikai fejlesztésnek és a rendőri állománynak az állampolgárok által biztosított pénzből történő nagyobb megbecsülésének is köszönhető. Egyértelmű számomra, hogy a jobb gépjármű- park, a számítógépek megjelenése a rendőrségen belül, más technikai eszközök belső fejlesztése, a hírrendszerünk korszerűsítése mind azt segítette elő, hogy egyre több elkövetőt tudjunk elfogni. Tavaly kaptunk némi létszámemelést is, azonban ennek hatása még nem jelenik meg a bűncselekmények visszaszorításában, mivel a programnak megfelelően ezek a rendőrök még oktatáson vesznek részt. Úgy gondolom, hogy ezekkel a magasabb szintű tudással kezdő kollégákkal, akik valamennyien érettségivel kerültek hozzánk, ha beállnak a munkába további eredményeket tudunk produkálni. Nagyon szeretnénk, ha a társadalom jobban elismerné és méltányolná munkánkat, ami egyáltalán nem könnyű és veszélytelen. Az egyre inkább megjelenő súlyos bűncselekmények következtében minden egyes rendőr a szolgálatban az életét is kockáztatja. Ha a rendőreink kellő mértékben megkapják a társadalom anyagi és erkölcsi megbecsülését, boldogan teljesítik nehéz feladatukat.-Hogyan értékeli a sajtó szerepét a rendőrség munkájának támogatásában, milyen a viszonya az újságírókkal?- Úgy érzem, hogy egyre jobb lesz a viszonyunk a sajtóval. Amikor 1990-ben megtörtént a társadalmi változás, akkor a sajtó nagy része nem fogadta még el a rendőrséget. Általában nem az eredményeinket, hanem elsősorban a hibáinkat igyekezett feltárni. Az természetes dolog, hogy egy akkora szervezetnek mint a rendőrség hibái vannak. Én azonban úgy gondolom, hogy az a tisztességes, ha mérlegre tesszük, hogy mi a több egy szervezetnél. Tapasztalataim szerint a magyar rendőrségnek sokkal több az erénye, mint a hibája. Ezt igazolja az is, hogy a sajtó már egyre objektí- vebb velünk szemben. Az állampolgárok is látják, hogy mi rendőrök nagy erőfeszítéseket teszünk az ő biztonságuk és a közrend érdekében.- Végül egy sajtóval kapcsolatos gyakorlati kérdés. Ha vidéken történik valamilyen súlyos bűncselekmény, mint például a pásztói fegyveres támadás, a helyi sajtó megakad az informálódásban, míg némely fővárosi orgánum esetenként igen jól tájékozott. Vajon honnan kaphatnak fülest?-Ezt én is szeretném tudni. Egy biztos, hogy a rendőrségről indokolatlanul kiszivárgó és szolgálati titkot őrző információkra, mindenki tudja, nagyon keményen reagálok. Volt rá eset, hogy egy egész osztályt kénytelen voltam megszüntetni azért, mert onnan szolgálati titkok szivárogtak ki. Köztudomású az is, hogy rendőrtiszteket, országos vezetőket bocsátottam el azért, mert szolgálati titkot képező információkat adtak a sajtónak. Amennyiben ilyen megtörténik és sikerrel jár a felderítése, biztosak lehetnek abban, hogy az informátorok nem maradnak a helyükön. Pádár András Gazdagon teleírt legyező Kultúrán keresztül az üzlethez Félicie de Gérando-Teleki boldogan az újszülött kislány és férje, Máté Gábor villamosmérnök társaságában a sziráki kastély idei első kiállításán Kulcsár József felv. Félicie de Gérando-Teleki pár hónapos kihagyás után újra elfoglalta helyét a sziráki Kastély Szálló propagandamunkájában, a hotel kialakult image-ának őrzésében, illetve továbbépítésében. Ebből az alkalomból beszélgettünk a Franciaországban sokirányú egyetemi tanulmányokat végzett, jelenleg Budapesten élő fiatalasz- szonnyal, a legendás hírű reformkori politikus, Teleki László egyenes ági leszármazottjával.- Csaknem egy éve, hogy - férjével együtt - távozott a sziráki Kastély Szálló vezetői posztjáról. Mi történt azóta?- Újra anyai teendők kötnek le, ugyanis a 3 éves Had- rien-Félixnek tavaly november végén kishúga született, Anasz- tázia-Ophélia. De a hivatali dolgokra térve: visszaköltözé- sünk óta több szerepkörben dolgozom, egyrészt a Külügyminisztérium protokollfőosztá- lyán, másrészt a szenvedélyemmé vált kastélyban, ahol public relations munkakört töltök be, magában foglalva a reklám- és propagandamunkát, a művészeti programok szervezését; s a kastély belső arculatának újjáalakításában is részt veszek. Ezenkívül az érdekeltségeim más irányúak is. Mindig vonz az, ami az emberiséghez, az egészségügyhöz, a nemzetközi kapcsolatokhoz fűződik, így több alapítvány és társaság tagja, illetve védnöke vagyok, úgy mint a Hatvani Magyar- Francia Baráti Társaságnak, a SALUS Állampolgári Egészségügyi Érdekvédő Szervezetnek, amely már több megyében képviseli a betegek és rászorulók érdekeit, s végez karitatív, felvilágosító tevékenységet.-Miért tartja annyira fontosnak a sok erkölcsi felelősséggel és anyagi áldozattal járó események megszervezését?- A kastély a régmúltban kulturális szerepet is betöltött. Amióta szállóként megnyílt, újra vannak ilyen rendezvények, s ezeket a jövőben sem kívánjuk megszüntetni, hiszen van törzsközönségünk, amelyik igényli. Természetesen be kell vallani, hogy a mai helyzetben nem mindig egyszerű egy ilyen jelentős összeget igénylő vállalkozást fönntartani, de szerencsére akadnak olyan emberek, mint például Kopka László, az egri nyomda igazgatója, aki szívesen támogat efféle kulturális kezdeményezést. Azontúl a MÓL Rt. mint üzemeltető számára is nagyon fontos, hogy ez a kialakult image a kastélyról megmaradjon, illetve ilyen művészeti irányú szponzorálásaival még inkább népszerűsödjön. Ez is a reklámnak egy változata: és nincs annál szebb, mint mikor a kultúrán keresztül jut az ember az üzlethez el. Emellett a kastély szűkebb célja a még nagyobb közönség, amelyet a megnyitókhoz kapcsolódó „rendezvény-hétvége” ajánlatával is - kiállítás, megnyitó, koncert, vacsora, szállás, kikapcsolódás - szeretne megnyerni.- Rendezvény-hétvégét említett. Mit jelent ez valójában?- Amióta a kastély szállodaként működik, és kinyitotta kapuit a nagyközönség előtt, mindig zajlott valamilyen kulturális program a falak közt. Ezek többé-kevésbé rendszeresek voltak. így a Vigadó Galéria hosszú időn keresztül hozta kiállítóit ide, mintegy kihelyezett bemutatóteremként működtetve minket. Sajnos a nagy szervezet nem tudta mindig az ígért színvonalas programot biztosítani, és így az ő megkönnyebbülésükre is, a kastélyt működtető olajipari szervezet átalakulásával egyidőben felbontottuk velük a szerződést, ezért a tavalyi esztendőt, átmeneti időszaknak kell tekinteni. A Nógrád megyei Mészáros Erzsébet és a svédmagyar festőművész, Kertesy Anna bemutatása után '93-ig le kellett volna húzni a rolót, ha nincs a Contemporain Art, amely kérésünkre elvállalta a beugrást a hiánypótló szerepre. Időt nyertünk, és megszervezhettük önállóan az idei év 11 kiállítás- és koncertprogramját.- Kedvcsinálónak említene néhány látni-, hallanivalót?- Eddig tíz kiállító szerepel az idei tervben, szorosan összekapcsolódva tíz zenei programmal, hiszen minden kiállításunk pénteki megnyitóját egyórás koncert követi. Február 5-én a fiatal tehetség. Kovács Árpád olajcsendéleteit láthattuk, és Fogarasi Béla balassagyarmati gitárművész koncertjét hallgathattuk meg, köztük egy olyan művet, amelynek ekkor volt a magyarországi bemutatója. Április 16-án Horváth Éva Mónika állítja ki képeit. Ekkor a budapesti Operaház képviselteti magát egy koncert erejéig. Június 25-én a Barabás Miklós dinasztiájából származó Barabás Márton kisplasztikákkal és olajfestményekkel lép a közönség elé, a Mandel Quartett kíséretében. Az őszi évadban különböző országok, országrészek estjei kapcsolódnak a megnyitókhoz, koncertekhez.- ígéretesnek hangzik - így az ízelítő alapján is - ez a programterv . . .- Nagy nevekkel gazdagon teleírt „legyezőt” próbáltunk feltárni a nagyközönség előtt, olyan programlehetőséget kínálva, amely a pihenni és kikapcsolódni kívánók részére egyaránt lehetőséget nyújt. Arra törekedtünk, hogy az ide eljövő egyszerre elégíthesse ki öt érzékszerve igényét: a látását a kiállítással, a hallását a koncerttel, az ízlelését az étterem különleges ajánlataival, a szaglást és a tapintást a kastély környezetével és szolgáltatásaival. (ok) Jordán Tamás színművész ötvenedik születésnapját ünnepelte Hirtelen jött a szabadság, a demokrácia K issé hajlott tartása, gyűrött arca, lassan őszülő, majd vállig érő haja tipikus értelmiségire vall. Modora, halk beszéde visszafogott dinamizmust mutat és rejt is egyben. Ötven esztendő van mögötte. Ha úgy tetszik már egy fél évszázad, ha úgy tetszik, csupán öt évtized. Jordán Tamás januárban ünnepelte születésnapját.- Milyen körben töltötte ezt a nevezetes évfordulót?- Maga a nap, január 15-e nagyon érdekes volt, hiszen már előre elterveztem, hogy emlékezetessé teszem magamnak. A Merlin Színház színiiskolásai ezen az estén játszották A két veronai nemes című Shakespe- are-darabot, amelyben egykor a főiskolán, a diáktársaimmal együtt én is szerepeltem. így azt eszeltem ki, hogy összehozom a két csapatot, az akkor színpadon lévőket és a mostani növendékeket. Ettől lett kissé furcsa és romantikus ez az est, hiszen úgy éreztem randevút adott egymásnak a múlt és a jövő.-A családdal mikor ünnepelt?- Erre elfoglaltságaim miatt csak néhány nappal később került sor. A legközelebbi hozzátartozóim voltak ott, ami körülbelül 20-22 embert jelent. Ők megleptek azzal, hogy feljöttek hozzánk, és felköszöntöttek.- Milyen születésnapi ajándékot kapott?- Kaptam mindenféle praktikus ajándékot, ahogy gondolom mindenki kap, de ezen kívül nálunk kialakult az a szokás, hogy édesanyám - mivel ez az egyik kedvenc ételem - minden születésnapomra annyi krumplispogácsát süt, ahány éves vagyok. Számomra ez jelenti minden esztendőben „a” születésnapi ajándékot. — Ehhez hasomló kerek évfordulókon az ember általában valamiféle számvetést készít, ha a nyilvánosságnak nem is, legalább önmaga számára . ..-Persze. De igazából még nem is fogtam fel azt, hogy ötvenéves vagyok. Egyébként kissé zavarba is hoz, és egyúttal jól is esik ennek a ténynek a rendkívüli publicitása, a nyilvános jókívánságok. ..Isten éltessen !”-ek. Esterházy Péter például az Élet és Irodalom hasábjain köszöntött fel, aminek nagyon örültem. De visszatérve a kérdésre: amikor negyven-, vagy ötvenéves lesz az ember természetesen számvetésre kényszerítik az évek, értékelni kell a múltat. Én borzasztóan boldog vagyok, mert úgy érzem rendkívül szerencsés és gazdag volt az eddigi életem. Különösen szívesen emlékszem vissza a Kaposváron eltöltött több mint egy évtizedre, s nagyon örülök annak a lehetőségnek, amit most a Merlin Színházban kaptam, mert hiszem, hogy nagyon sokat fejlődik még, s néhány év múlva ez az intézmény többet jelent majd annál mint ami ma. Jelent majd egy kulturális központot és egy igazi társulatot, aminek neveléséből én is kivehetem a részemet, sáfárkodhatom a rám bízott emberek tehetségével.- Kissé úgy tűnik ebből, hogy a jövőben a saját színpadán nagyobb szerepet szán másoknak, mint önmagának.- Egy társulat létrehozása, maga az oktatás, nevelés, a tudás átadása és maga a folyamat az eredményével együtt, az is alkotás. Maradéktalanul akkor van esélyem arra, hogy boldognak érezzem magam, ha a növendékeimnek is át tudom adni annak az örömét, hogy valami közös munkával megszületik.- Talán úgy gondolnánk, a színészi exhibicionizmus nem hagyja ennyire háttérbe szorítani saját egyéniségét. . .- Mindenki azt szeretné, ha szeretnék, és tapsolna a közönség. Ezt a szeretetet az úgynevezett echte exhibicionisták a nézőktől kapják meg. Én azt hiszem megkapom ugyanezt a figyelmet a tanítványaimtól, sőt ez egy intenzívebb kapcsolat, hiszen az egymáshoz való abszolút közelség megszünteti azt a védettséget, amelyik bizonyos mértékben érvényesül a színpadon, s ebben a viszonyban benne van az intenzívebb, mélyebb megismerés és a bukás lehetősége is.- Különösen az utóbbi években önnel főként individuális műfajokban találkozhatott a közönség. Alapvetően magába forduló alkat?- Ez egy érdekes paradoxon, mert én világéletemben csak közösségben éreztem jól magam, mindig azt szerettem, ha partnerrel vagyok, és most tényleg úgy néz ki, mintha én egyéni játékos lennék, aki nagyon bölcs szövegeket, verseket mond. Pedig remekül érzem magam vígjátékokban is, aki pedig közelebbről ismer, tudja hogy a magánéletben is a vidámság a meghatározó, eredendően játékos vagyok, és mindig a tréfát, a mókát keresem. Remélem lesz még alkalmam bizonyítani a könnyebb műfajban való otthonosságomat is. Egyébként azért alakulhatott ki ez a kép rólam, mert nagyon okos emberek nagyon okos szavait mondom estéről estére, és ezek komoly dolgok. De ahhoz nagyon nagy játékosság kell. hogy mindez hitelesen hangozzék. S enélkül a játékosság nélkül ez a rendkívül bonyolult mindennapi élet sem viselhető el.-Ha már a mindennapi élet került szóba: színészként köny- nyebb elviselni ezt a forrásban lévő állapotot, amelyik sok piszkot is a felszínre hoz?-Én azt hiszem, hogy egyformán nehéz mindenkinek. A színészek is különbözőek, bizonyára vannak olyanok, akik szerencsések, és elbújhatnak a szerepeik világába, de azt hiszem nagyon kevesen tudják ezt megtenni. Én még most sem tudom felfogni, néhány év alatt, hogyan változott ekkorát a világ, s azok az emberek, akik egymás mellett ültek, összeért a válluk, most halálos ellenségek, egymást figyelik árgus szemekkel, és minden szavunkra vigyázni kell, nehogy valaki félreértse, mert most mindent félre lehet érteni. Minden szörnyűségesen eltorzult, de remélem ez nem fog örökké tartani. Hirtelen jött a szabadság, a demokrácia, s meg vagyok rémülve attól, hogy deformálódtak el emberek, s néhány barátot leszámítva nem lehet ezeket a problémákat őszintén megosztani senkivel.-Ennek a deformálódásnak, bizalomvesztésnek áldozatul estek barátságok, közeli ismeretségek?- Sajnos vannak ilyenek, de nem szeretnék neveket mondani. Időnként olyan meglepetések értek és érnek, amiket álmomban sem gondoltam volna.- Végül azt szeretném megkérdezni, milyen helyzetben, milyen érzésekkel szeretné ünnepelni a hah'anadik születésnapját?- A szűkebb szinten azt szeretném, ha a Merlinben egy nagyon jó társulat jönne létre, és a születésnapom főleg a sikeres munka és a sikeres előadások visszaidézgetésével telne. A politikában, a társadalmi, közéleti érintkezésben pedig egyszerűen több toleranciát kívánok magamnak, magunknak, mert az most nagyon hiányzik. Ozsvárt Tamás
