Nógrád Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-06-07 / 31. szám

6 HÍRLAP HÉTVÉGI MAGAZIN 1993. február 6-7., szombat-vasárnap Beszélgetés dr. Pintér Sándor országos rendőrfőkapitánnyal A rendőr szolgálatban az életét kockáztatja Dr. Pintér Sándor országos rendőrfőkapitány A rendőrség első embere, dr. Pintér Sán­dor vezérőr­nagy, országos rendőrfőkapi­tány a napok­ban részt vett a pásztói rend­őrkapitányság új épületének átadásán. Ezt az alkalmat ra­gadtuk meg, hogy kérdése­ket intézzünk hozzá.- Tábornok úr, hogyan ítéli meg az ország bűnügyi hely­zetét, javultak vagy romlottak a rendőrség eredményei a bűnözőkkel szemben?- Tavaly nemcsak Nógrád megyében, hanem az egész or­szágban kiemelkedő eredményt értünk el - kezdte válaszát az országos főkapitány. - A társa­dalmi változások lehetővé tet­ték, hogy a bűncselekmények számának dinamikus emelke­dése megszakadjon, s ennek következtében csak mintegy 1,6 százalékkal, számszerűen véve pedig nyolcezerrel több bűncse­lekmény történt, mint a korábbi évben. Évekkel ezelőtt min­denki azt jósolta, hogy hamaro­san félmilliós, sőt milliós nagy­ságrendű lesz Magyarországon a bűnelkövetések száma. A helyzet pedig az, hogy most sem érte el a 450 ezret. Az eredményes nyomozások nagy­ságrendje viszont lényegesen megnőtt. Ennek következtében tízezernél is több bűnelkövetőt tudtunk vádemelési javaslattal átadni az ügyészségeknek. Eze­ket az eredményeket természe­tesen az állampolgárokkal kö­zösen tudta elérni a rendőrség. Ha széttekintünk a határainkon túl, azt látjuk, hogy az európai környezetünkben hazánk köz­rendje, közbiztonsága a leg­megnyugtatóbb. Akár nyugat, akár kelet felé pillantunk, azt tapasztalhatjuk, hogy a rendőr­ség nem mindenhol ér el ha­sonló sikereket.- Hónapokkal ezelőtt, amikor ön országos főkapitány lett, meghirdetett egy rendőrségi fej­lesztési programot. Ez tavaly mennyiben játszott már szere­pet, s hol tart a megvalósulása?- Valóban így történt. Én úgy gondolom, hogy az eredmények jelentős része a technikai fej­lesztésnek és a rendőri állo­mánynak az állampolgárok által biztosított pénzből történő na­gyobb megbecsülésének is kö­szönhető. Egyértelmű szá­momra, hogy a jobb gépjármű- park, a számítógépek megjele­nése a rendőrségen belül, más technikai eszközök belső fej­lesztése, a hírrendszerünk kor­szerűsítése mind azt segítette elő, hogy egyre több elkövetőt tudjunk elfogni. Tavaly kaptunk némi létszámemelést is, azon­ban ennek hatása még nem jele­nik meg a bűncselekmények visszaszorításában, mivel a programnak megfelelően ezek a rendőrök még oktatáson vesz­nek részt. Úgy gondolom, hogy ezekkel a magasabb szintű tu­dással kezdő kollégákkal, akik valamennyien érettségivel ke­rültek hozzánk, ha beállnak a munkába további eredményeket tudunk produkálni. Nagyon sze­retnénk, ha a társadalom jobban elismerné és méltányolná mun­kánkat, ami egyáltalán nem könnyű és veszélytelen. Az egyre inkább megjelenő súlyos bűncselekmények következté­ben minden egyes rendőr a szolgálatban az életét is kockáz­tatja. Ha a rendőreink kellő mértékben megkapják a társada­lom anyagi és erkölcsi megbe­csülését, boldogan teljesítik ne­héz feladatukat.-Hogyan értékeli a sajtó szerepét a rendőrség munkájá­nak támogatásában, milyen a viszonya az újságírókkal?- Úgy érzem, hogy egyre jobb lesz a viszonyunk a sajtó­val. Amikor 1990-ben megtör­tént a társadalmi változás, akkor a sajtó nagy része nem fogadta még el a rendőrséget. Általában nem az eredményeinket, hanem elsősorban a hibáinkat igyeke­zett feltárni. Az természetes do­log, hogy egy akkora szervezet­nek mint a rendőrség hibái van­nak. Én azonban úgy gondolom, hogy az a tisztességes, ha mér­legre tesszük, hogy mi a több egy szervezetnél. Tapasztala­taim szerint a magyar rendőr­ségnek sokkal több az erénye, mint a hibája. Ezt igazolja az is, hogy a sajtó már egyre objektí- vebb velünk szemben. Az ál­lampolgárok is látják, hogy mi rendőrök nagy erőfeszítéseket teszünk az ő biztonságuk és a közrend érdekében.- Végül egy sajtóval kapcso­latos gyakorlati kérdés. Ha vi­déken történik valamilyen sú­lyos bűncselekmény, mint pél­dául a pásztói fegyveres táma­dás, a helyi sajtó megakad az informálódásban, míg némely fővárosi orgánum esetenként igen jól tájékozott. Vajon hon­nan kaphatnak fülest?-Ezt én is szeretném tudni. Egy biztos, hogy a rendőrségről indokolatlanul kiszivárgó és szolgálati titkot őrző informáci­ókra, mindenki tudja, nagyon keményen reagálok. Volt rá eset, hogy egy egész osztályt kénytelen voltam megszüntetni azért, mert onnan szolgálati tit­kok szivárogtak ki. Köztudo­mású az is, hogy rendőrtiszte­ket, országos vezetőket bocsá­tottam el azért, mert szolgálati titkot képező információkat ad­tak a sajtónak. Amennyiben ilyen megtörténik és sikerrel jár a felderítése, biztosak lehetnek abban, hogy az informátorok nem maradnak a helyükön. Pádár András Gazdagon teleírt legyező Kultúrán keresztül az üzlethez Félicie de Gérando-Teleki boldogan az újszülött kislány és férje, Máté Gábor villamosmérnök társaságában a sziráki kastély idei első kiállításán Kulcsár József felv. Félicie de Gérando-Teleki pár hónapos kihagyás után újra elfoglalta helyét a sziráki Kas­tély Szálló propagandamunká­jában, a hotel kialakult image-ának őrzésében, illetve továbbépítésében. Ebből az al­kalomból beszélgettünk a Fran­ciaországban sokirányú egye­temi tanulmányokat végzett, je­lenleg Budapesten élő fiatalasz- szonnyal, a legendás hírű re­formkori politikus, Teleki László egyenes ági leszárma­zottjával.- Csaknem egy éve, hogy - férjével együtt - távozott a szi­ráki Kastély Szálló vezetői posztjáról. Mi történt azóta?- Újra anyai teendők kötnek le, ugyanis a 3 éves Had- rien-Félixnek tavaly november végén kishúga született, Anasz- tázia-Ophélia. De a hivatali dolgokra térve: visszaköltözé- sünk óta több szerepkörben dolgozom, egyrészt a Külügy­minisztérium protokollfőosztá- lyán, másrészt a szenvedé­lyemmé vált kastélyban, ahol public relations munkakört töl­tök be, magában foglalva a rek­lám- és propagandamunkát, a művészeti programok szervezé­sét; s a kastély belső arculatá­nak újjáalakításában is részt ve­szek. Ezenkívül az érdekeltsé­geim más irányúak is. Mindig vonz az, ami az emberiséghez, az egészségügyhöz, a nemzet­közi kapcsolatokhoz fűződik, így több alapítvány és társaság tagja, illetve védnöke vagyok, úgy mint a Hatvani Magyar- Francia Baráti Társaságnak, a SALUS Állampolgári Egész­ségügyi Érdekvédő Szervezet­nek, amely már több megyében képviseli a betegek és rászoru­lók érdekeit, s végez karitatív, felvilágosító tevékenységet.-Miért tartja annyira fon­tosnak a sok erkölcsi felelős­séggel és anyagi áldozattal járó események megszervezését?- A kastély a régmúltban kul­turális szerepet is betöltött. Amióta szállóként megnyílt, újra vannak ilyen rendezvé­nyek, s ezeket a jövőben sem kívánjuk megszüntetni, hiszen van törzsközönségünk, amelyik igényli. Természetesen be kell vallani, hogy a mai helyzetben nem mindig egyszerű egy ilyen jelentős összeget igénylő vál­lalkozást fönntartani, de szeren­csére akadnak olyan emberek, mint például Kopka László, az egri nyomda igazgatója, aki szívesen támogat efféle kulturá­lis kezdeményezést. Azontúl a MÓL Rt. mint üzemeltető szá­mára is nagyon fontos, hogy ez a kialakult image a kastélyról megmaradjon, illetve ilyen mű­vészeti irányú szponzorálásai­val még inkább népszerűsödjön. Ez is a reklámnak egy változata: és nincs annál szebb, mint mi­kor a kultúrán keresztül jut az ember az üzlethez el. Emellett a kastély szűkebb célja a még na­gyobb közönség, amelyet a megnyitókhoz kapcsolódó „rendezvény-hétvége” ajánlatá­val is - kiállítás, megnyitó, koncert, vacsora, szállás, kikap­csolódás - szeretne megnyerni.- Rendezvény-hétvégét emlí­tett. Mit jelent ez valójában?- Amióta a kastély szálloda­ként működik, és kinyitotta ka­puit a nagyközönség előtt, min­dig zajlott valamilyen kulturális program a falak közt. Ezek többé-kevésbé rendszeresek voltak. így a Vigadó Galéria hosszú időn keresztül hozta ki­állítóit ide, mintegy kihelyezett bemutatóteremként működtetve minket. Sajnos a nagy szervezet nem tudta mindig az ígért szín­vonalas programot biztosítani, és így az ő megkönnyebbülé­sükre is, a kastélyt működtető olajipari szervezet átalakulásá­val egyidőben felbontottuk ve­lük a szerződést, ezért a tavalyi esztendőt, átmeneti időszaknak kell tekinteni. A Nógrád megyei Mészáros Erzsébet és a svéd­magyar festőművész, Kertesy Anna bemutatása után '93-ig le kellett volna húzni a rolót, ha nincs a Contemporain Art, amely kérésünkre elvállalta a beugrást a hiánypótló szerepre. Időt nyertünk, és megszervez­hettük önállóan az idei év 11 ki­állítás- és koncertprogramját.- Kedvcsinálónak említene néhány látni-, hallanivalót?- Eddig tíz kiállító szerepel az idei tervben, szorosan össze­kapcsolódva tíz zenei prog­rammal, hiszen minden kiállítá­sunk pénteki megnyitóját egy­órás koncert követi. Február 5-én a fiatal tehetség. Kovács Árpád olajcsendéleteit láthat­tuk, és Fogarasi Béla balassa­gyarmati gitárművész koncert­jét hallgathattuk meg, köztük egy olyan művet, amelynek ek­kor volt a magyarországi bemu­tatója. Április 16-án Horváth Éva Mónika állítja ki képeit. Ekkor a budapesti Operaház képviselteti magát egy koncert erejéig. Június 25-én a Barabás Miklós dinasztiájából származó Barabás Márton kisplasztikák­kal és olajfestményekkel lép a közönség elé, a Mandel Quar­tett kíséretében. Az őszi évad­ban különböző országok, or­szágrészek estjei kapcsolódnak a megnyitókhoz, koncertekhez.- ígéretesnek hangzik - így az ízelítő alapján is - ez a prog­ramterv . . .- Nagy nevekkel gazdagon teleírt „legyezőt” próbáltunk feltárni a nagyközönség előtt, olyan programlehetőséget kí­nálva, amely a pihenni és ki­kapcsolódni kívánók részére egyaránt lehetőséget nyújt. Arra törekedtünk, hogy az ide eljövő egyszerre elégíthesse ki öt ér­zékszerve igényét: a látását a kiállítással, a hallását a koncert­tel, az ízlelését az étterem kü­lönleges ajánlataival, a szaglást és a tapintást a kastély környe­zetével és szolgáltatásaival. (ok) Jordán Tamás színművész ötvenedik születésnapját ünnepelte Hirtelen jött a szabadság, a demokrácia K issé hajlott tartása, gyűrött arca, lassan őszülő, majd vállig érő haja tipikus értel­miségire vall. Modora, halk be­széde visszafogott dinamizmust mutat és rejt is egyben. Ötven esztendő van mögötte. Ha úgy tetszik már egy fél évszázad, ha úgy tetszik, csupán öt évtized. Jordán Tamás januárban ünne­pelte születésnapját.- Milyen körben töltötte ezt a nevezetes évfordulót?- Maga a nap, január 15-e nagyon érdekes volt, hiszen már előre elterveztem, hogy emlé­kezetessé teszem magamnak. A Merlin Színház színiiskolásai ezen az estén játszották A két veronai nemes című Shakespe- are-darabot, amelyben egykor a főiskolán, a diáktársaimmal együtt én is szerepeltem. így azt eszeltem ki, hogy összehozom a két csapatot, az akkor színpa­don lévőket és a mostani nö­vendékeket. Ettől lett kissé fur­csa és romantikus ez az est, hi­szen úgy éreztem randevút adott egymásnak a múlt és a jövő.-A családdal mikor ünne­pelt?- Erre elfoglaltságaim miatt csak néhány nappal később ke­rült sor. A legközelebbi hozzá­tartozóim voltak ott, ami körül­belül 20-22 embert jelent. Ők megleptek azzal, hogy feljöttek hozzánk, és felköszöntöttek.- Milyen születésnapi aján­dékot kapott?- Kaptam mindenféle prakti­kus ajándékot, ahogy gondolom mindenki kap, de ezen kívül ná­lunk kialakult az a szokás, hogy édesanyám - mivel ez az egyik kedvenc ételem - minden szüle­tésnapomra annyi krumplispo­gácsát süt, ahány éves vagyok. Számomra ez jelenti minden esztendőben „a” születésnapi ajándékot. — Ehhez hasomló kerek év­fordulókon az ember általában valamiféle számvetést készít, ha a nyilvánosságnak nem is, leg­alább önmaga számára . ..-Persze. De igazából még nem is fogtam fel azt, hogy öt­venéves vagyok. Egyébként kissé zavarba is hoz, és egyúttal jól is esik ennek a ténynek a rendkívüli publicitása, a nyilvá­nos jókívánságok. ..Isten éltes­sen !”-ek. Esterházy Péter pél­dául az Élet és Irodalom hasáb­jain köszöntött fel, aminek na­gyon örültem. De visszatérve a kérdésre: amikor negyven-, vagy ötvené­ves lesz az ember természetesen számvetésre kényszerítik az évek, értékelni kell a múltat. Én borzasztóan boldog vagyok, mert úgy érzem rendkívül sze­rencsés és gazdag volt az eddigi életem. Különösen szívesen em­lékszem vissza a Kaposváron eltöltött több mint egy évti­zedre, s nagyon örülök annak a lehetőségnek, amit most a Mer­lin Színházban kaptam, mert hi­szem, hogy nagyon sokat fejlő­dik még, s néhány év múlva ez az intézmény többet jelent majd annál mint ami ma. Jelent majd egy kulturális központot és egy igazi társulatot, aminek nevelé­séből én is kivehetem a része­met, sáfárkodhatom a rám bí­zott emberek tehetségével.- Kissé úgy tűnik ebből, hogy a jövőben a saját színpadán na­gyobb szerepet szán másoknak, mint önmagának.- Egy társulat létrehozása, maga az oktatás, nevelés, a tu­dás átadása és maga a folyamat az eredményével együtt, az is alkotás. Maradéktalanul akkor van esélyem arra, hogy boldog­nak érezzem magam, ha a nö­vendékeimnek is át tudom adni annak az örömét, hogy valami közös munkával megszületik.- Talán úgy gondolnánk, a színészi exhibicionizmus nem hagyja ennyire háttérbe szorí­tani saját egyéniségét. . .- Mindenki azt szeretné, ha szeretnék, és tapsolna a közön­ség. Ezt a szeretetet az úgyne­vezett echte exhibicionisták a nézőktől kapják meg. Én azt hi­szem megkapom ugyanezt a fi­gyelmet a tanítványaimtól, sőt ez egy intenzívebb kapcsolat, hiszen az egymáshoz való ab­szolút közelség megszünteti azt a védettséget, amelyik bizonyos mértékben érvényesül a színpa­don, s ebben a viszonyban benne van az intenzívebb, mé­lyebb megismerés és a bukás lehetősége is.- Különösen az utóbbi évek­ben önnel főként individuális műfajokban találkozhatott a kö­zönség. Alapvetően magába forduló alkat?- Ez egy érdekes paradoxon, mert én világéletemben csak közösségben éreztem jól ma­gam, mindig azt szerettem, ha partnerrel vagyok, és most tény­leg úgy néz ki, mintha én egyéni játékos lennék, aki nagyon bölcs szövegeket, verseket mond. Pedig remekül érzem magam vígjátékokban is, aki pedig közelebbről ismer, tudja hogy a magánéletben is a vi­dámság a meghatározó, ereden­dően játékos vagyok, és mindig a tréfát, a mókát keresem. Re­mélem lesz még alkalmam bi­zonyítani a könnyebb műfajban való otthonosságomat is. Egyébként azért alakulhatott ki ez a kép rólam, mert nagyon okos emberek nagyon okos sza­vait mondom estéről estére, és ezek komoly dolgok. De ahhoz nagyon nagy játékosság kell. hogy mindez hitelesen hangoz­zék. S enélkül a játékosság nél­kül ez a rendkívül bonyolult mindennapi élet sem viselhető el.-Ha már a mindennapi élet került szóba: színészként köny- nyebb elviselni ezt a forrásban lévő állapotot, amelyik sok piszkot is a felszínre hoz?-Én azt hiszem, hogy egy­formán nehéz mindenkinek. A színészek is különbözőek, bizo­nyára vannak olyanok, akik sze­rencsések, és elbújhatnak a sze­repeik világába, de azt hiszem nagyon kevesen tudják ezt meg­tenni. Én még most sem tudom felfogni, néhány év alatt, ho­gyan változott ekkorát a világ, s azok az emberek, akik egymás mellett ültek, összeért a válluk, most halálos ellenségek, egy­mást figyelik árgus szemekkel, és minden szavunkra vigyázni kell, nehogy valaki félreértse, mert most mindent félre lehet érteni. Minden szörnyűségesen eltorzult, de remélem ez nem fog örökké tartani. Hirtelen jött a szabadság, a demokrácia, s meg vagyok rémülve attól, hogy deformálódtak el embe­rek, s néhány barátot leszámítva nem lehet ezeket a problémákat őszintén megosztani senkivel.-Ennek a deformálódásnak, bizalomvesztésnek áldozatul es­tek barátságok, közeli ismeret­ségek?- Sajnos vannak ilyenek, de nem szeretnék neveket mon­dani. Időnként olyan meglepe­tések értek és érnek, amiket ál­momban sem gondoltam volna.- Végül azt szeretném meg­kérdezni, milyen helyzetben, mi­lyen érzésekkel szeretné ünne­pelni a hah'anadik születésnap­ját?- A szűkebb szinten azt sze­retném, ha a Merlinben egy na­gyon jó társulat jönne létre, és a születésnapom főleg a sikeres munka és a sikeres előadások visszaidézgetésével telne. A po­litikában, a társadalmi, közéleti érintkezésben pedig egyszerűen több toleranciát kívánok ma­gamnak, magunknak, mert az most nagyon hiányzik. Ozsvárt Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents