Nógrád Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-06-07 / 31. szám

4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1993. február 6-7., szombat-vasárnap Jávor Pál utolsó nagy szerelme Bőd Péter Ákos a TIT ügyvezető elnöke Új kihívások és válaszok Dr. Ferenczi Görgy főorvos­sal, a nógrádgárdonyi tüdő­gyógyintézet igazgatójával ez­úttal mint a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat országos ügyvezető kollégiumának tag­jával, a TIT Nógrád Megyei Egyesületének elnökével be­szélgettünk.-A TIT néhány nappal ez­előtt, január 29-én tartott or­szágos közgyűlést. Mi célhói hívták ezt össze?-Nincs ebben semmi rend­kívüli. Mióta a TIT egyesületek szövetségeként dolgozik évente kétszer tartunk közgyűlést, amelyen megyénként néhány választott ember vesz rész egy-egy ciklusban. Nógrádot rajtam kívül a megyei egyesület igazgatója Horváth József kép­viseli. A múlt heti közgyűlésen dön­töttünk arról, hogy 1993-ban a megyék milyen arányban része­sednek az állami támogatásból és személyi kérdések is napi­rendre kerültek.-Apropó állami támogatás. Létezik még ilyen egyáltalán?-Jó a kérdés, mert így el­mondhatom, hogy ez a támoga­tás minimális összegű, inkább csak szimbolikus értéke van. Az állam így ismeri el azt a kultú­raközvetítő, felnőttoktató, to­vábbképző programot, amelyet végzünk.- Mit jelent e tevékenység Nógrád megyére vonatkoz­tatva?- Először is azt, hogy a meg­változott helyzetben, feltételek között sem adtuk fel eredeti célkitűzéseinket. A TIT megyei egyesületének 1992. évi munká­jában - és 1993. évi terveiben is - meghatározó jelentőségű az a törekvés, hogy az értelmiségie­ket tömörítő, aktivizáló szerve­zetként legyen jelen az egyes te­lepülések, valamint az egész megye szellemi életében. To­vábbra is az általános és a szakműveltség terjesztését tart­juk elsőrangú feladatunknak. Az úgynevezett klasszikus is­meretterjesztésen belül kiemelt figyelmet fordítunk az egész­ségnevelésre, a környezetvéde­lemre, a fiatalok körében vég­zett illetve végzendő munkára. Ez utóbbi keretében kedvező lehetőséget biztosítunk -első­sorban az érettségizett korosz­tály számára - a különböző fel­sőoktatási intézmények által gondozott szakmai tanfolya­mokra, amelyek sikeres elvég­zése előnyt jelent az adott főis­kolára, egyetemre való felvétel­hez. Eredményesen működtet­jük a salgótarjáni Gedőc-tetői csillagvizsgálót és a csillagá­szati nyári egyetemet. Az el­múlt évben a Szlovákiába ter­vezett ifjúsági nyári egyetem az ottani változások miatt elmaradt ugyan, de az idén Salgótarján­ban már újra megrendezzük e közel két évtizedes hagyomá­nyú nemzetközi fórumot. Úgy ítéljük meg, hogy figye­lemre méltó szerepet vállalunk és töltünk be a megyében sajnos elég nagy számú és egyre nö­vekvő mértékű munkanélküliek átképzésében. Rendszeressé váltak a megyei munkaügyi központtal egyeztetett át- és to­vábbképző tanfolyamaink. Az egyéni jelentkezéseken túl nö­vekszik az üzemek, intézmé­nyek csoportos igénye is. Vál­tozatlanul nagy az érdeklődés színvonalas nyelvtanfolyama­ink iránt, amelyeken lehetőség van állami nyelvvizsga letéte­lére is. Mind munkánk volumene, mind pedig minősége alapján szinte egy középfokú tovább­képző intézménynek számítunk, ahol nagy számban fordulnak meg a mindennapos oktatásban résztvevők.- És honnan biztosítják e sokrétű munkához az anyagi bázist? — Tudomásul vettük, hogy e széleskörű, zömében non profit jellegű tevékenység gazdasági hátterét döntő mértékben ne­künk kell előteremtenünk. Ezért több mindennel próbálkozunk. Mindenekelőtt megragadjuk a pályázati, vállalkozási lehető­ségeket. Aztán például a fordító iroda és a környezetvédelmi szakszolgálat tevékenysége ré­vén mobilizáljuk a sorainkba tömörült értelmiség szellemi tőkéjét. Ugyanakkor komoly gondot okoz számunkra, hogy a megyei egyesület székházának alsó szintjét bérlő vállalat jelen­tős összegekkel tartozik ne­künk, mi pedig kénytelenek va­gyunk tanfolyamaink egy részét máshová helyezni és bérleti dí­jat fizetni. A tartozás következ­tében nem tudjuk pótolni el­használódott technikai eszköze­inket és egyelőre sajnos nem tudtuk igénybe venni a velünk jó kapcsolatban lévő német nép­főiskolák segítségét sem egy vállalkozói és gyakorlati mű­hely beszerelésére.- Említette, hogy az országos közgyűlésen személyi kérdések­ben is döntöttek? Hallhatnánk erről is valamit?- Szentágothai János pro­fesszor, a TIT elnöke életkorára és elfoglaltságára hivatkozással jelezte, hogy a mindennapi ügymenettel kapcsolatos teen­dőknek nem tud eleget tenni. Már az előzetes konzultációk során felmerült: jó lenne, ha egy ügyvezető elnök tehermentesí­tené az elnöki funkciót továbbra is vállaló Szentágotai profesz- szort. Ehhez viszont módosíta­nunk kellett az alapszabályt, abban ugyanis nem szerepel ilyen funkció. A közgyűlés dön­tése értelmében Bőd Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank elnökejett a TIT ügyvezető el­nöke. Ő a közgazdaságtudomá­nyok kandidátusa, előadóként, angol nyelvtanfolyam vezetője­ként régóta részt vesz szerveze­tünk munkájában. Örömmel vállalta e megbízatást, s - mint mondta- mindent lehet tőle kérni, csak pénzt nem.- csébé ­Ülünk egymással szemben egy szállodai ágyon, képek, írá­sok, fotók előttünk, a celluoid szalagon rögzített múlt, az elő­hívott, kidolgozott szépség. Mosoly. Csillogás. Egy letűnt világ szigorú-szomorú doku­mentumai. Igen, az élet törvé­nyeinek visszavonhatatlan, ko­pár kattogása szorult térben és időben a szobába. Ülök egy szállodai ágyon, és csak nézem Mrs. Dubskyt, ahogy a múltjába menekít. Fi­gyelem a letűnő magyar arisz­tokrácia utolsó követeinek egyikét. Ahogy rágyújt, ahogy egyet kortyol, ahogy leül. Most kellene szólni az időhöz, hogy várj még! Mert valamit szeret­nénk megérteni, megtanulni. Fürkészve le s fel tekintek. Gondolkodom. Ebbe a képen rögzített és csillogó világba ho­gyan menekült, ténfergett, ké- redzkedett be, hogyan lopta ide magát a 45 előtti koronázatlan fdmcsillag Jávor Pál, kinek mozdulatára, tekintetére ezer sóhaj szakadt ki egyszerre a sö­tét magyar mozikban. Meren­gek, mert ez már a kegyetlen Amerika, ez a realitások kö­nyörtelen hazája, a színészsztár művészi és szerelmi kálváriája. A kecskeméti születésű Tatár Piroska képen rögzített pillana­tait és mostani rebbenéseit fi­gyelem. Tekintete, létezése most is lenyűgöző. Az utcán, színházban és szórakozóhelye­ken ma is megáll a levegő egy pillanatra, ha belép. Képek s egy vers. Pezsgő vagy, ízes pezsgő, Isten nedűje te! Rád nézek s szemem eső Imákkal van tele. . . Kit olyannyira vártam Éreztem ? végre is Megjött, s most rátaláltam. . . Ne hagyd, hogy köddé váltan Eltűnjek a Nagy Árban. Kell, hogy segíts te is ... 1954. január 11. Jávor Pál Kell, hogy segíts te is ... Mi­lyen szép kérés, micsoda meg­alázkodás, remény, kapaszko­dás. Nagy szerelmében kér az ember ilyet, hogy viszonzásra találjon. Vajon bebocsáttatott-e, meghallgatatott-e Jávor Pál? Kortyolunk egyet a kecske­méti barackból és hangosan folytatjuk a nosztalgiázást. „Palival többször találkoztam Magyarországon is, társaságok­ban, táncklubokban. Közelebbi ismeretségemre vágyott. Nem csak azért nem viszonoztam a közeledését, mert egy vezérkari tisztnek voltam a felesége, ha­nem azért sem, mert nem volt esetem ő, a nők bálványa. A 39-es kormánnyal elhagy­tam a hazát Imrédiékkel, Kun- derékkel, vagyis baráti köröm­mel - 1944-ben. Néhány év Ausztria után 200 dollárral a zsebemben, eljutottam New Yorkba. Voltam szobalány, ru­határos, hostess, mint a többi arisztokrata, akik elmenekültek Magyarországról. Amerikában a kezdet nagyon nehéz volt ne­kem. Még szerencse, hogy az egyik munkahelyi főnököm - aki magyar származású volt -, belém szeretett és feleségül vett. Hét szálloda tulajdonosa volt, ma már 50 millió dollár gazdája. Vele gyakran jártam el magyar night clubokba, ahol Kapitámy Annit hallgattuk, s a Csárdás nevű szórakozóhelyre, ahol találkoztam Jávor Palival. Ekkor 1954-et írtunk. Udva­rolni kezdett nekem. Állandóan telefonált és mindenütt ott volt, ahol megjelentem. Hozzánk grófok, bárók jártak vendég­ségbe. Pali is mindig eljöhetett. Amerikai férjem gazdag és fi­gyelmes volt, de gyönyörű ner­ceivel nem tudott meghatni. Semmi romantika nem volt benne. Pali jelenléte, udvarlása kedves órákat hozott az éle­tembe. Szerelmes sosem voltam bele, viszonyunk sem volt. Fel­eségére és a férjemre tekintettel kellett lennem. Teljes életét szerette volna áldozni nekem, mindent elmon­dott. Emlékszem azokra az órákra, amikor például Sopron­kőhidáról beszélt, ahol szenve­dett, ahol összeverték, kezét megnyomorították, mely gyak­ran fájt neki. Felesége, Olga asszony kimentette őt. Pali kar­rierjét ennek a zsidó asszonynak köszönheti. Amikor New Yorkba került, a 82-es utcában laktak egy ideig, majd a Gábor lányok nagyanyjának házába költöztek a Madison Avenue sarkára. Nem szerette ezt az életteret. Mindig panaszkodott, mert bee­sett az eső. Pali először Sárossi Szüle Mihállyal utazó társulatot szervezett, majd portás lett egy tömbházban. Baráti, családi köre nyomására elment Holly­woodba. Ott úgy bántak vele, mint a kutyával. Fájt neki, hogy Grate Caruso című filmből ki­vágták ezt a rövid jelenetet is, melyet rossz angolsággal mon­dott. Megcsömörlött azzal a vi­lággal, teljesen kiábrándult. - Nem az én életem, mondta. - Nem bírom tovább! Inkább akármit, de ezt nem! Gyakran érezte rosszul magát, fájt a gyomra. Nagyon kedvetlen és igen szeretetéhes volt. Újabb munkát vállalt, elment a temet­kezési vállalathoz, köszönő embernek. Könnyen ment neki, jól bevált munkaerő lett, elége­dett volt a főnök is vele, mert Pali kellőképpen szomorú volt. 1956-ot írtunk már ekkor. Az egyik napon váratlanul így szólt: -Hazamegyek Magyar- országra, meghalni. Azt hittem, csak tréfál. Kaptam tőle egy nagy csokor rózsát és egy leve­let. Ebben így búcsúzott: „Isten veled, ÉGŐ szoknya”. Soha többé nem láttam őt. Grófok, bankárok, mágnások között éltem. Gyönyörű volt, gyönyörű. Mégis látod ezt a sok képet, ezt a verset. Ezek az én legszebb élményeim. A legme­legebb érzést ébresztik szívem­ben, ha segítségükkel a múltban lapozgatok. Élni akarok, mert élni szép. Mondom, s mondha­tom ezt, mert hiába vettem fel kétszer az utolsó kenetet, feláll­tam a tolószékből. Legyőztem a rákot is, mert élni akarok és ezek az emlékek nem engednek meghalni. Sziki Károly 1994: választási költségvetés, gazdasági alap nélkül Kinek rossz a lelkiismerete az MTV gazdálkodása miatt? Közös interjú egy optimistával és egy pesszimistával I)r. Hagelmayer István Lehet, hogy 1993. lesz a fordulat éve - mondta dr. Hagelmayer István, az Állami Számvevőszék elnöke. Le­hetne, de ahhoz látni kellene azokat a gazdasági tevékeny­ségeket, amikre a fordulat alapozható, márpedig ő nem látja - mondta erre dr. Gaál Gyula (SZDSZ), a parlament számvevőszéki bizottságának elnöke. Vitatkoztak még más­ról is abban az interjúban, amit a liberális klub fóruma után kértünk tőlük Salgótar­jánban.- Számvevőszéki szempont­ból milyen az ország idei költ­ségvetése, és mit gondolnak - tekintettel a választásokra - mi­lyen lesz az 1994-es? H. /.: -Az 1993-as költ­ségvetésről nekünk az volt a vé­leményünk, hogy nem eléggé megalapozott. Szeretném re­mélni, hogy ez nem bizonyul majd igaznak. Szeretném, hogy ha ezt a költségvetést a kor­mány tudná tartani, és nem lenne nagyobb deficit, mert ez is nagyon nagy. Fontos lenne, hogy a belső eladósodás ne nö­vekedjen tovább. Ami pedig ’94-et illeti: én született opti­mista vagyok. Bízom abban, hogy '94-ben az ország gazda­sági életében elindul egy lassú fejlődés. Ettől az évtől pedig azt várom, hogy a visszaesés meg­áll. G. Gy.: - A '93-as költség- vetést én talán az elmúlt évek költségvetései között az egyik legkevésbé megalapozott költ­ségvetésnek tartom. Az előző évi eléggé hamar és látványosan megbukott, legalábbis abban az értelemben, hogy a végső hiány lényegesen nagyobb volt az eredetileg tervezettnél. Azt gondolom, hogy a mostani költ­ségvetésnek több alapvető baja van. Egy: változatlan intéz­ményrendszer mellett változat­lan feladatstruktúrát finanszí­roz, nem alakította át az állam- háztartás alrendszerei közötti kapcsolatot. A másik baj az, hogy több olyan tétel van, ami előre bizto­san megállapíthatóan növelni fogja a költségvetési hiányt. Ezek bizonyos értelemben ösz- szefüggenek az érdekegyeztető tanácsbeli megállapodásokkal, amelyek párhuzamosan szület­tek a parlamenti költségvetési tárgyalással. A dolog úgy tör­tént, hogy a kormány benyújtott egy költségvetést, a pártok el­kezdtek rajta rágódni, és közben a kormány tárgyalni kezdett az ét-ben is. Ez alapján egy sor olyan átalakítást hajtottak végre, ami nem szerepelt az eredeti költségvetésben, és úgy gondolom, nem is gondolták végig a következményeit. Dur­ván 30 millió forintra becsülöm, ami ebből adódik. A harmadik negatívuma, hogy még csak nem is tartalmaz minden olyan elemet, ami 1993-ban a belföldi államadós­ságot növelni fogja. Hagel­mayer úr azt mondta, bízik benne, hogy ez nem fog tovább növekedni. Én, bár nem vagyok született pesszimista, de nem tudom elképzelni, hogy nem nő tovább, mégpedig jelentős mér­tékben. Ezért eléggé veszélyes évnek tartom az ideit. Attól félek, hogy benne van az idei évben az a lehetőség, hogy stagnálási időszak váltakozik visszaesési periódusokkal. H. /.: - Lehet, hogy ez lesz a fordulat éve ... G. Gy.: -Igen, csak ahhoz látni keilene azokat a gazdasági tevékenységeket, amikre a for­dulat alapozható. Én pedig nem látom. — És az 1994-es?- Fordulatszerű változásban, olyanban, ami a logikáját alakí­taná át a költségvetésnek, nem hiszek, viszont félek attól, hogy lesz benne több olyan ígéret, aminek a gazdasági alapja nem lesz biztosítható. Végül is egy választási költségvetés lesz. Ennek látom a politikai veszé­lyét, és látom a Pénzügyminisz­térium szakértőinél az ezzel el­lentétes törekvést is. Meglátjuk, hogy a szakma, vagy a politika lesz-e erősebb?- Hogyan ítélik meg, önök mennyit tudnak tenni, mekkora hatása van az Állami Számve­vőszék illetve a számvevőszéki bizottság munkájának? H. I.: - Úgy gondolom, eb­ből a szempontból ez az esz­tendő jobb lesz, mint a tavalyi, mert van egy számvevőszéki bizottság. Ha minden jelenté­sünket megtárgyalja, és a mi­nisztériumok intézkedési tervet fogalmaznak meg, ezt az Ál­lami Számvevőszék ellenőrzi, és ez a számvevőszéki bizottság vezényletével történik, beidé­zik, akit ellenőriztünk, akkor azt hiszem, több pénzt lehet megta­karítani, mint a tavalyi évben. Mert tavaly a deficit 10 száza­lékkal kisebb lehetett volna- ellenőrzési tapasztalataink alap­ján mondom ezt - , ha a minisz­tériumok jobban gazdálkodnak. G. Gy.: - Mint gazdaságpo­litikával foglalkozó ellenzéki képviselő, a múltra nézve is fontosnak tartottam az ÁSZ je­lentéseit. Ugyanakkor azt is látni kellett, hogy az a mód, hogy egyes parlamenti képvise­lők felkészültségére, munkabí­rására van bízva, hogy hasz­nál-e belőle, ez nem kielégítő, nem biztosítja az ellenőrzések hatékonyságát. Ilyen szempont­ból fordulatnak tekintem a számvevőszéki bizottság meg­alakulását, hiszen a bizottság több olyan joggal rendelkezik, amivel az egyes képviselők nem. Amire az elnök úr is utalt, beszámoltathat intézményi és gazdálkodásért felelős vezető­ket, minisztereket, vizsgálato­kat kezdeményezhet, és nyilvá­nosságot teremthet olyan jelen­téseknek, amik eddig elsiklottak a parlament munkarendje mel­lett. Ezek hatékonyabbá tehetik a számvevőszék munkájának az érvényesülését. Ebben én is op­timista vagyok.- Mivel magyarázható az, hogy más-más eredményre ju­tott a Magyar Televíziónál foly­tatott vizsgálatban az Állami Számvevőszék és a Pénzügymi­nisztérium? H. /.: - Mi a televíziót két évvel ezelőtt vizsgáltuk. Akkor nagyon sok problémát fedez­tünk fel, de akkor a Hankiss Elemér által elkészített intézke­dési terv számunkra kielégítő volt. Most vizsgáltuk ismét a te­levíziót, de én eredményt csak áprilisban kapok. Tehát én nem tudom, hogy most mi van a te­levízióban. A Pénzügyminiszté­rium vizsgálta, lelkűk rajta, hogy ennek alapján kellett-e ezt az eljárást megindítani. G. Gy.: - Nem csak az idő­pontja, az időtartama is lénye­Dr. Gaál Gyula gesen különbözött a két vizsgá­latnak, a számvevőszék lénye­gesen nagyobb kapacitással vizsgálta a televízió gazdálko­dását, és az utóellenőrzésre is igaz ez. A PM két megbízott könyvvizsgáló jelentésiére ala­pozta a megállapításait. Ezek közül az egyik nagyön súlyos kifogásokat említett fel, a másik nem. És mindezt úgy mondom, hogy én erről nem is tudhatnék, hiszen hivatalosan nem kaptuk meg ezeket a jelentéseket annak ellenére, hogy a parlament kul­turális és költségvetési bizott­sága is kérte.-Jól értettem, azt mondta a fórumon, hogy amikor kinevez­ték az ASZ elnökévé, megkérték, hogy ne politizáljon? H. /.: -Gazdaságpolitikai kérdésekben nem foglalhatok állást, és nem lehetek egyetlen párt vezetőségi tagja sem. Egé­szen világos számomra, mint közgazdász számára, hogy a gazdaságpolitika az politika. Nekem erről meglehet a véle­ményem, a feleségemnek ott­hon elmesélem ...- Mennyire hiányzik?- Hiányzik, esküszöm.- Dudellai -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents