Nógrád Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-04 / 29. szám
HÍRLAP MAGAZIN 1993. február 4., csütörtök A nógrádiak története a Donnál (1942—1943) tunk. Népünk küzdelme, amelyet a hódító, a tatárral, a törökkel, a Habsburg császári csapatok ellen különböző időszakban a magyar földön vívtak, az vitán felüli hősies tett. A személyes bátorság, a katonafurfang is fontos elem a megítélés során. A Lél-Bulcsu vezérek kalandozó magyarjai, a Hadi-huszárok - akik Habsburg érdekekért, osztrák katonai alakulatokban szolgáltak - az isonzói harcmező viszontagságait legyőző magyar katona is hős. Ez esetben a megítélésben döntőek a személyes tulajdonságok: a bátorság, a fortély nem mellőzhető.-A doni hadjáratban résztvevő magyar, így a nógrádi katonák tetteire ez utóbbi modellt tartom alkalmazhatónak. Az esemény folyamatában katonai szabály és logika érvényesült. A nemzeti célok ebben az esetben is a pillanatnyi politikai érdek alá sorolódtak be. így helyesen járunk el, ha az ott harcolókat áldozatnak is tekintjük. De van egy lényeges különbség: minden korábbi harci tettről, személyes bátorságról, a katonaság élményéről lehetett nyilvánosan is mesélni. A doni küzdelmek kimaradtak - kényszerből - a nemzet sok generációjának tudatából. Pedig az ottani küzdelem mindenkitől személyes erőt, ötletet kívánt. Az életük megmentése érdekében bátor és hősi akciókat kellett a harcoló katonának véghez vinni. így a „hősi” titulus - mint a történelem során mindig, így most is - kijár a harcoló, az életét feláldozó katonának. Epilógus A Jány Gusztáv vezette 2. magyar királyi hadsereg sorsa a Don mellett tragikusan alakult. Még ma is sok az ismeretlen, sok a feltáratlan adat. A tények pótlásában még mindig sok az indulat, az érzelem, torzítás, a pontatlanság. Elmondhatjuk a 23. losonci gyalogezredben harcoló nógrádi katonákról: teljesítették a rájuk kirótt katonafeladatot. Sorsukról, frontéletük mindennapjairól, szenvedéseikről és személyes bátorságból is származó hősi küzdelmeikről napjainkban tűnik el az eddigi tisztánlátást gátló fátyol. Az ezred katonáinak közel kétharmada a harcmezőn - nagyrészt a hófedte orosz földön - maradt. Sorsuk - példa. Nem csak az akkor élőknek, a ma kortársainak is példa. Sok és hiteles, megőrzendő emlékeik, tanulságaik megismerése fiatal és kevésbé fiatal számára is korparancs. Dr. Horváth István A mozgósítás A második magyar hadsereg megszervezése és frontra küldése kifejezetten a német hadvezetés kérésére történt. Rib- bentrop német birodalmi külügyminiszter 1942. január 6-a és 10-e közötti magyarországi látogatása során tárgyalt a korábban, január elején elküldött, Hitler által írt levél konkretizálásáról. A levélben - amelynek hiteles szövege még ma sem ismert, arra a válaszból következtetünk - a kancellár nagyobb katonai részvételt kért Horthytól. A külügyminisztert 1942. január 20-án Keitel vezér- tábornagy követte, aki konkretizálta is a német igényt: három magyar hadtest, egy gyors hadtest, egy hegyi dandár részvételét kérte. HMWWW'..1'1---------------,*■ .........,—; k ások) alkották. Az ezred élén Nagy Géza ezredes állt. A 23/1. jelzésű losonci zászlóalj parancsnoka a frontra induláskor Botond László alezredes, a 23/11. balassagyarmati zászlóalj parancsnoka ugyanekkor Lá- szay János alezredes, az 53/III. salgótarjáni zászlóaljat Várnagy Károly őrnagy vezette. Az ezred orvosa a frontról hazaérkezésig Ránki Ernő, római katolikus lelkésze Sivák István, protestáns lelkésze Ignácz István volt. Az ezred nógrádi katonái közé, az újonnan az országhoz visszakerült területekről, sok ruszint és erdélyi románt osztottak be. A katonák rövid, hathetes, és ma már tudjuk, nem a hadi feladat súlyának megfelelő itthoni kiképzést követően, nagyobb részük 1942. július 7-8-án inpropagandája, amely „a bolse- vikiek Isten és hazát tagadó hadával” szembeni harcra buzdított. Mindemellett széles körben jelentkezett az orosz élet iránti kíváncsiság, az elődök első világháborús élményeinek hatása. A katonák legnagyobb hányada úgy vélte, hogy az igazságtalan trianoni béke revíziójának folyamatában a legtöbb segítséget, és a visszatérő magyar területeket, a németektől kaptuk, így most kötelesség segíteni nekik. Mindezeket figyelembe véve is tanulságos, hogy az orosz lakosság és a magyar katonák között nagyon jó kapcsolat jött létre. Fényképek és a visszaemlékezések birtokában látható, hogy a harcok szünetében a magyar katonák segítettek az otthon maradt nőknek, időseknek a termés - a rozs, a napraVárnagy Károly és egy német tiszt a Don menti védöállásban hétköznapi élethez tartozott. A szövetséges németek irányában hosszú ideig nagyfokú tisztelet érvényesült az ezred katonái között. A magyar katonák is elismerték a német egységek korszerű hadifelszerelését. A német harci erőt megtapasztalták, hiszen közvetlenül is egymás mellett küzdöttek a szeptember eleji harcokban. Figyelemre érdemes, hogy egy időben német konzervet - noha ez nem ízlett a magyar bakának - kaptak a napi ellátás során. Annál is inkább különös, mert később - a januári visszavonuláskor- jelentős magyar élelmiszer-tartalék (hús, szalonna) került megsemmisítésre. A januári szovjet áttörés kezdetén még a szövetségesi jó kapcsolat érvényesült. A visszavonulás általánossá válása során viszont az egyes katonák, egységek A katonák is kivették a részüket a betekarítási munkálatokból A magyar katonai vezetés túlzónak tartotta ezt a létszámot. Hivatkozott a felszerelés, a kiképzés hiányosságaira, a honvédség szervezési gondjaira. Néhány napos alkudozás után született meg a döntés: a 2. magyar hadsereg három hadtestből álló hadszintéri részvételéről. Bárdossy László miniszterelnök és külügyminiszter véleménye szerint a német kérés teljesítése „igen súlyos politikai és gazdasági nehézségek elé állítják a kormányt”. Horthy és a magyar katonai vezetés, „viszonylag kedvezőnek minősítette a megállapodást”. Abban valamennyi korabeli politikai és katonai tényező egyetértett: némely kérés elől kitérni akkor nem lehetett. A 2. magyar hadsereg parancsnokává, az ismert és gyakorlattal bíró vitéz Jány Gusztáv vezérezredest nevezték ki. A hadsereget alkotó harmadik (szombathelyi) hadtest parancsnoka Rakovszky György vezérőrnagy, később - 1943 januárjától - Stomm Marcell altábornagy volt. A negyedik (pécsi) hadtest parancsnoka januártól Heszlényi József altábornagy, a hetedik (miskolci) hadtest parancsnoka Gyimesy Ernő altábornagy, januártól Legeza János vezérőrnagy volt. A VII. hadtest kötelékébe osztották be. a koratavaszi mozgósítást követően — a miskolci, az egri, a gyöngyösi katonák mellé - a 23. losonci székhelyű gyalogezredbe besorozott nógrádi fiatalok túlnyomó részét: sorköteleseket és tartalékosokat egyaránt. Az ezredet három zászlóalj, és az ezred közvetlen alakulatai (híradósok, aknavetősök, géppusdultak a frontra.,Nyári felszerelésükben július 10-e és 18-a között érkeztek, nagy kerülőt téve a vasúti kirakodó állomásra, a Kurszk melletti Szvobodába és Szolotucsinóba. Innen indultak, átlagosan napi 50 kilométeres gyalogmenetben a Don irányába, amelynek eléréshez 250 kilométert tettek meg. A nyári időjárás is embert próbáló volt. A kiadós esőzések sártengerré tették az egyébként is rossz utakat. A nappal 30 fokos hőség, éjszakára 12 fokra csökkent. A nógrádi katonák a nyáron a Tim és Uriv környékén úgynevezett hídfőcsatákba kapcsolódtak be, és lényegében 1942. augusztustól az 1943. január 12-ei áttörésig állandó első vonalbeli szolgálatot teljesítettek. A folyamatos harci készenlét mellett három nagy ütközetben vettek részt. 1942. augusztus 10-én, szeptember 8-11-én, és a januári nagy áttörés idején, január 12-től január 26-ig. A katonák és a tisztek rájuk bízott katonai feladatot a katonai szolgálat parancsa szerint szakszerűen teljesítették úgy, hogy szeptember elejétől, október közepéig abban a hitben éltek, hogy hamarosan leváltják őket az első vonalból. Mindennapi élet a fronton Az ezred alakulataiban szolgáló katonák - a kortársi emlékezet szerint is — vegyes érzelmekkel indultak a frontra. Ami megérthető, hiszen hosszú ideig pontosan még a felsőbb vezetés sem ismerte a harci feladatot. Sokukra hatott a kor hivatalos Nagy (iéza ezredparancsnok sírja hideg. A januári áttörés időszakában mínusz 30-40 fok között volt a hőmérséklet. 1942 őszétől akadozóvá vált az élelmiszer-ellátás. A hadvezetés fel- készültségére utal, hogy az augusztusi hőségben alig tudta a vízszükségletet biztosítani. Nem volt zökkenőmentes a hadianyag, fegyver és lőszerellátás folyamata sem. A magyar hadsereget ugyan az ország lehetőségei, teherbíró képessége szerinti lehető legjobban láttak el katonai felszerelés tekintetében, de mindenki számított a beígért német hadi kiegészítésre, amely azonban alig-alig történt meg. Áldozatok és hősök A magyar hadsereg embervesztesége számszerűen 120 ezer fő harcos és munkaszolgálatos. Az ezred igen súlyos ember- és anyagveszteséget szenvedett. A hadi szintre felfejlesztett alakulatokból 1943. nyarán Losoncra 7 tiszt és 272 főnyi legénység, Balassagyarmatra 5 tiszt 240 főnyi legénység, Salgótarjánba 12 tiszt 370 főnyi legénység érkezett haza. Napjainkban is a legnagyobb, feloldásra váró dilemma az ott harcoló katonák tevékenységének minősítése. Amit biztosan állíthatunk, a Donnál harcoló nógrádi katonák többségükben nem voltak fasiszták, nem voltak oroszgyűlölők, nem voltak ideológiailag elvakultak. Az értékelésükhöz a történelmi példák segítenek, és általuk juthatunk igazabb eredményhez. Történelmi tudatunkban a hősiesség megjelenítésére kétféle eseménysort használhaforgó- betakarításában. Lehetőségeik szerint részt vettek ünnepeiken, és olykor együtt szórakoztak, táncoltak az ott élőkkel. Érdekesnek tűnik az is, hogy a katonai ellenféllel szembeni lovagiasság is megjelent, amikor az egymás közti beszélgetésben elismerték az orosz fegyver erejét, az orosz katona fegyverhasználatának minőségét, az oroszok önmagukat sem kímélő harci felkészültségét, bátorságát. A korán sem idilli körülményekre utalt természetesen, hogy a nógrádiakat sem kímélte a partizánharc és az erre reagáló katonai intézkedés is a konfliktusa erősödött fel. Igazak azok a történetek, amelyek úgy szóltak, hogy a visszavonuló magyar egységektől - mert mindenki mentette az életét - a melegebb holmikat elvették, a gyorsabb és működő járműveket kisajátították, a hideg ellen védő épületekben a németek előnyt szereztek maguknak. Szólnunk kell a magyar katonaság felszereléséről is. Fentebb már említettem, hogy a katonaság nyári ruházatban, bakancsban szolgált. Sokukhoz a téli meleg holmi a későbbiek során sem jutott el. Decembertől pedig általánossá vált a nagy Fotóreprodukciók: Buda László
