Nógrád Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-04 / 29. szám

1993. február 4., csütörtök BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE Hideg-rideg tartás Lucfalvai tényállás: ködben a fantom, marad az intrika Bátonyterenyén a költségvetésről tárgyaltak Sajnos, üres a tarisznya Január utolsó napjaiban ke­rült sor Bátonyterenye eddigi idei legfontosabb eseményére, a gazdálkodási és költségvetési terv önkormányzati képvi­selő-testületi megvitatására. E témakörben a település lakosai­nak, és természetesen választott vezetőinek igen nagy gondja, hogy az állam által nyújtott normatív támogatás nem bizto­sít fedezetet az intézményháló­zat teljeskörű működtetéséhez. Ezért aztán a hiányzó összeget - mint azt Nagy Mihály polgár- mester elmondotta - más forrá­sokból kell előteremteni. Olyan szempontból is romlott a helyzet, hogy idén kevesebb a személyi jövedelemadóból származó, központilag engedé­lyezett bevétel: a múlt évi 50 százalékkal szemben ez most csupán 30 százalék lesz. Mind­emellett helyi adókból sem nö­velhetők a bevételek, és aho­gyan ez már ilyenkor lenni szo­kott, az önkormányzati tulaj­dont képező ingatlanok „kiáru­sítása” sem nyújt sok kapaszko­dót. A lakosság megromlott anyagi körülményei csak a leg­ritkább esetben engedik meg házak, ingatlanok vásárlását. Fenti kis helyzetismertető is jelzi, hogy kevés olyan zseb ta­lálható az önkormányzat ruhá­ján, amelybe különösebb biza­lommal nyúlhatna. Ugyanakkor a fejlesztési feladatok adottak lennének, ezeket pedig az amúgy is szűkös forrásokból kellene megvalósítani. Tény tehát a kényszerhelyzet: e fejlesztéseket bizonyos mér­tékben vissza kell szorítani, va­gyis nem olyan gyors ütemben valósulhatnak meg, mint aho­gyan azt mindenki szerette volna. Ugyanakkor az is nagy kérdés, hogy az intézmények működtetésénél mennyire lehet például a takarékosságot meg­követelni, méghozzá úgy, hogy az alapfeladatok ne szenvedje­nek sérülést. Ezek után már úgyszólván magától értetődő, hogy Bátony- terenyének 1993-ban hiteleket kell felvennie a napi problémák kezeléséhez, ide értve a hosszú­távú hiteleket is. A képviselő- testület a nem éppen rózsás helyzet ismeretében tehát egyál­talán nem számíthat könnyű, gondmentes évre. Mert a pénz­nek - épp úgy, mint nagyon sok háztartásban - rengeteg helye lenne, és sokszor okoz kemény fejtörést, hogy miről, minek a javára is mondjunk le végül. Mindezeket figyelembe véve határozott úgy a képviselő-tes­tület, hogy a hozzá beterjesztett anyagot mindenek előtt vita­alapnak, első olvasatnak tekinti, sportos kifejezéssel élve: első fordulónak. Ezen pedig igazá­ból még nem is dőlhettek el a város idei évét meghatározó, alapvető gazdálkodási és költ­ségvetési kérdések. Választ ezekre a következő, még febru­árban sorra kerülő újabb ön- kormányzati testületi ülés hozza és adja meg. Ennek ismerteté­sére természetesen idejében visszatérünk. Kis téli boszorkánykutató Pribisán Józsefné.. . Pribisán Józsefné.. ?! Való igaz, sok túlzás nem szükségeltetik hozzá, hogy nyugodt szívvel ál­líthassuk: hideg téli napunkon, amúgy jó február hónak a leg­első napján, délután, már úgy négy óra tájban közszájon for­gott ez a név mindazok között, akik csak egy kicsit is belekeve­redtek a lucfalvai közéletbe. Kezdődött pedig ez a miszti­kus ügy egy bizony csúnya le­véllel, melyet aláírásával bizo­nyos Prisibán Józsefné illetett. Mit mondjunk? - eddig nem nagy dolog. De onnan már in­kább talán, hogy egyik földi­jére, nevezetesen Marka kör­zeti ápolónőre, így télidőben, hetet-havat ráhordott, nem kí­mélte. Leírta volt, mily felhábo­rító dolog, miszerint ez az asz- szony - családostól - központi fűtéshez jutott. S ne higyje senki, senki ám, hogy ezért fi­zetni lett volt hivatott. Ugyan, dehogy! S hasonlóképpen ször­nyűség, hogy ingyen hordja az oviból az ebédjét! És a bűnlajstrom-áradat itt még meg nem szakad. Van ám tovább, kár lenne mind felso­rolni. Most pedig - nézzük a hírlap­írót is, ki a szürke hétköznapok sodrásában egy ily igazi „csoki­csemegére” akad. Gyerünk, s kérdezzük, aki csak vezető akad itt: mi jogon tűrik ezt, s enge­dik? S hogy pedig a téma ily nyíl­tan mégse robbanjon, választ ad Papp Zoltánná, a jó jegyzőasz- szony. Még hogy Maricával ez, meg ez. .. ?! Rosszmájú intrika, más egyéb nem lehet. Nosza, rajta, lányok mind a hivatalban, s ők hozzák a postán érkezett számlák sorát: lakbér, villany- számla, miegyéb. Stimmel min­den. Nem sikerült tehát - „hiva­talból” - a nagy leleplezés, ke­ressük akkor inkább, aki elindí­totta a nagy lavinát, nevezett Pribisán Józsefnét. Rákóczi utca ennyi, meg ennyi, 42, vagy 44. Igen, itt is lakik egy Jánosné. Igen, szintén Pribisán, de hát az egyszer biz­tos, hogy ő szerkesztőségekkel nem levelezik. Gyerünk tovább ___- to­v ább, akár egy ballagás, s a se­gítségül szolgált jó Ocsvai Pál azt mondja, kutassuk együtt a titkomat. És megyünk végig a falun. Minden portán bekopo­gunk, ahol csak a mi Pribisán- nénk esetleg ott lehet. És nincs, nincs sehol, noha Ocsvai sorolja a ragadványne­veket is: Sneff -az anyósom -, Palcsó, Csikós, Chlap és Hribik, de levelet egyik sem írt. S így jutunk el, végül ahhoz a fiata­lasszonyhoz, ki betegeihez ép­pen útra kész, s akit ím, így - „anonim” - bizony, hogy csú­nyán bevádolt valaki. Most kis dobozból a rendre befizetett számlákat mutatja, s míg be­szélgetünk erről az egész, mél­tatlan, mondhatni: alantas rága­lomról, előkerül egy „paciens”, nevezett Benkovics Imréné, s szól:- Sajnps, beteg vagyok ma­gam is. És már hat éve ennek, de jól emlékszem, hogy akkor, amikor úgy volt, hogy Maricát innen elhelyezik másik faluba, mi nekiláttunk az aláírások gyűjtésének. Hinni sem akarom, hogy lenne valaki itt, a mi a fa- lunban, aki ne szeretné - és ezt nem azért mondom, de tényleg, igazán ez a helyzet: bármikor, legyen az hétköznap, vagy va­sárnap, segít mindenkor, min­denkinek. Tényfeltáró riportútján az íme, kissé pórul járt tollforgató, lám, már nem tehetvén egyebet, bevallja, hogy elvesztette ezt a nagy ügynek indult, de szeren­csére, kicsinyes kis esetet. Ki­derült: nem több ez, mint olcsó, már elnézést, de falusi intrika, melyben a végén, szerencsére kiderül minden, csak - a fel­adónak nincs nyoma. S ne is legyen. Az efféle int­rikáknak sokkal inkább és igen - vége legyen! Kun-Kő Tibor Szentkút tiszta, téli magánya Szép, tiszta és áhitatos a téli Szentkút. Az üde, februári hidegben szinte magányosnak tűnik, mégis, csak ritkán látni igazán egyedül, hiszen nem kevesek szerint a szent áhítatot ilyenkor érezni szívből, legbelülről. Ám e hely zarándokokra vár, s ők érkeznek is, már nemsoká. Fotó: K.T. Az élet vaskőnehéz kereke Kicsit talán kelekótya, de azért rendes, dolgos. Sámson- házán a helybéliek így jellem­zik, röviden Bendik Mihály bá­tyánkat, kit is a maga 68 eszten­dejével bizonyosan megillet ez a jelző. Na de az előbbi?! Őt magát kell megkérdezni, hogy ugyan, mit szól hozzá... ? De előbb is rá kéne lelni. Igen ám, de hol találom? A polgármester­asszony szerint alighanem a temetőt rendezgeti ebben a ku­tyahidegben. Nos, ami a temetőt illeti, azon látszik, hogy szép és gondozott, csak az öreg Mihály, az nincs ott. Akkor hát? Talán a Kiszagyvánál, köz­munkán. Mert hogy ő az egyet­len a faluban, aki szociális se­gélyből van el, s amolyan ellen­szolgáltatásként, magas kora el­lenére szorgosan dolgozik. Va­lóban, már látni is, ott áll, lapát­tal a kezében, mögötte a félkor­látú patakhíd, előtte a furikja.- Mihály bá’, mit szól ah­hoz a kelekótyasághoz?- Kelekótya, aki mondja! Be­szélnek itt mindent a népek. Na, de hát nem vagyok én a falu bo­londja, hanem inkább a robo- tosa?- Mármint, hogy értvén?- Úgy, hogy sok az irigy, meg a lusta.- Maga viszont, most is látni: dolgozik. Az utat teregeti ezzel a salakkal, vagy mi volna...- Vaskő ez. Vaskő. Tudja, mi az? Nehéz, mint a hétfájdalom, mert a vasból maradt hátra. De a furik is, abban is benne az anyag.- Hát azt megmondaná-e, hogy mikor szegődött a falu szolgálatába?-Régen, nagyon régen. De mit kérdezget? Mit akar? Újsá­got eladni, nekem? Azt aztán Mihály bá', meg a furik nem! Én nem veszek újságot, nem is olvasok. Rádióm sincs, tévém sincs, még villanyom sem. Mi a fenének az? Hogy azt a kis pénzt vigye? Azt az ötez­ret, amit kapok itt?!- Igaz is: mire telik belőle?- Szalonnára, meg kenyérre. A szalonnát nagyon szeretem, de a hagymát meg nem eszem. A gyomromnak inkább a gyü­mölcs jó, meg a kompót, de az is van nekem otthon. Mégis, mit akar tőlem?-Semmit se. Beszélgetni. Például arról, honnan van annyi gyümölcse otthon?- Honnan lenne? - a kertből.- Mekkora a kertje?- Azt én ugyan meg nem mondom senkinek. Még, hogy megtudják, aztán rámadóztas­sák, azt ugyan nem, bolondnak ne nézzenek!- Aki így bír dolgozni, hogy lehetne bolond?-Olyan erős azért nem va­gyok. És vigyáznom kell min­dig, ezekkel az érdes kövekkel, tüskés ágakkal, bokrokkal, mindennel, mert ha én megseb- zem magam, már mindjárt áju­lok.Akkor aztán jaj nekem, menten végem, az szent.- Azt talán mégsem.- De, ha mondom. Máskü­lönben mi fenét akar tőlem?- Mondjuk, egy fényképet.- Rólam, ebben a ruhában? Na, ne. .. Van nekem extra is, nem is egy, meg még hat pár csizma, igazi boxos mind, ma­gam csináltam őket. Mind­egyikbe belefér hat pár zokni, tőlem aztán jöhet a hideg!- Az egészség a fontos.-Nem az igazi már az sem. Tudja, hogy van már ily korban az ember: mindig nehezebben megy az élet kereke. (ku-ti) n Őszinte Jóakarójuk Szó, mi szó: félek. Vagyis inkább valami szorongás félét érzek, miközben azon meditá­lok, merjek-e szólni vagy ne merjek. Merjek-e szólni, meg­mondani például, hogy nekem nem tetszik ez a nagy munka- nélküliség, százezrek ellehetet­lenülése, a kilátástalan hely­zetbe kerülő milliók mélységes nyomorúsága. Jó, mondjuk ezt még kimondhatom, kivált, ha a nagy nyomorúságért a kor­mányt nem szidom. Ez esetben a kutya sem ugat meg, nem le­szek szálka a szemében senki- nek.Jöhetek, mehetek, ihatok, ehetek. De teszem azt, ha munkahe­lyemen borítanám ki a bilit, nem kicsi, de nagy mértékben, s előadnám, hogy így, meg úgy, ilyen s olyan a főnökségem, akkor bizony mehetnék is, alig­hanem mindjárt menten. Még az a jó, hogy a magyar csellel élhet, hogyha akar. Ha például felszólalok, nem azt mondom, hogy szerintem baj van a fő­nökségben, hanem, hogy csak így beszélik, XY kolléga szájá­ról szól az intrika. Ennél is jobb, ha eszem van, s hátul húzódok meg a sorban. A tömeg mögött elbújva, rik­kantok egyet néha-néha. Azt, hogy „fúj, főnökség!”, meg ilyenek, ők pedig majd keres­hetnek, a nyomomra úgy sem lelnek. Bennem az lesz, hogy, lám, megmondtam, s hőssé le­szek azon nyomban. Mint sok bátonyi és kör­nyékbeli bátor levélíró, aki meglát minden szálkát, s már fogja is a hegyes pennát. És mert van neve és van jelleme, a végén nem dicsekszik el vele. Elegendő, hogy ő megmondta, ki a hülye, ki a kurva, netán korrupt, s nagybátran odaírja: Egy Őszinte Jóakarójuk, (kuti) Nagybátonyból Losoncra Jó hagyományt teremtett az elmúlt esztendő az Ady Endre Művelődési Központ és a lo­sonci „Novohradská Galéria” között az értékes kiállítások cseréjével. A jó kezdetet természetesen folytatni akarják. Énnek jegyében érkezett nemrég levél a losonci galériá­tól Kicsiny Miklós igazgatóhoz. Ebben a Novohradska igazga­tója, dr. Szabó Kinga kéri báto­nyi kollégáját, járuljon hozzá ahhoz, hogy náluk is kiállítsák Csohány Kálmán grafikáit és rajzait. Csereként „Nógrádi tájak” című, nagy sikerű kiállításukat ajánlják fel. HÍRLAP 5 Bátonyterenye és környéke Tornára fel! • Mátranovák. A kedvezőtlen időjárás következtében félbe­hagyott tornacsarnok építését ismét folytatják a településen. Ez a tény nem csupán a majdani testnevelés órák miatt lényeges, hanem azért is, mert a hatszáz négyzetméter alapterületű tor­nateremhez egy ennél is na­gyobb méretű szociális blokk tartozik majd. Ezért olyan több­célú épület elkészültére várnak, amely sokféle rendezvénynek is helyt adhat. Három faluból • Mátramindszent. Az 1993. évi 2. törvény értelmében föld­kiadó bizottságot választanak a faluban a jövő hét elején, egé­szen pontosan: február 8-án, délelőtt 10 órai kezdettel. A helybeliek mellett részt vesznek ezen a fontos eseményen Szuha, Dorogháza és Nemti érdekelt lakosai is, előre láthatólag min­tegy hatszázötvenen. Gáz lesz @ Mátranovák. Jelentős helyet foglal el a község idei költség- vetésében a vezetékes gáz bekö­tése. A szervezés eddigi ered­ményeként már több, mint há­romszáz család jelezte ebbéli szándékát. így már minden re­mény megvan arra, hogy kiala­kul az a létszám, amellyel hoz­zákezdhetnek e rendkívül fon­tos terv megvalósításához. Fogadónap • Bátonyterenye. Tóth Sándor (KDNP) országgyűlési képvi­selő február 5-én, pénteken fo­gadónapot tart. Választói, illető­leg a körzethez tartozók délelőtt 10 órától kereshetik fel a város­háza épületében. Közmeghallgatás • Mátraverebély. Közmeg­hallgatást tartottak a közeli na­pokban a művelődési házban. A mintegy nyolcvan helybeli résztvevő főleg közérdekű kér­désekre kért és kapott választ Oláh Sándor polgármestertől, így többek között a gáz immár remélhetően közeli bevezetés­ről is. Holnapi számunkban „Balassagyarmat és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Ma: gazdakör Bizonyára sok érdeklődőt vonz ma, február 4—én a Dorog- házi Gazdakör idei első gyű­lése. A kultúrház emeleti ta­nácstermében sorra kerülő ese­ményen az érdeklődők több fon­tos és időszerű kérdésről hall­hatnak előadást. Feltétlenül nagy érdeklődésre számíthat az első napirendi pont, amelyben a földárverés lebonyolításáról és a kárpótlási jegyek felhasználásáról hang­zanak el tudnivalók. Ismertetik azt is a továbbiakban, hogy mi­lyenek a vállalkozási lehetősé­gek, illetve hogyan lehet csatla­kozni a juhtenyésztők, értékesí­tők és feldolgozók „Szent Ven­del” szövetségéhez. Vályúnál az ökrök, szomjasan... Fotó: Kun

Next

/
Thumbnails
Contents