Nógrád Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-04 / 29. szám
1993. február 4., csütörtök BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE Hideg-rideg tartás Lucfalvai tényállás: ködben a fantom, marad az intrika Bátonyterenyén a költségvetésről tárgyaltak Sajnos, üres a tarisznya Január utolsó napjaiban került sor Bátonyterenye eddigi idei legfontosabb eseményére, a gazdálkodási és költségvetési terv önkormányzati képviselő-testületi megvitatására. E témakörben a település lakosainak, és természetesen választott vezetőinek igen nagy gondja, hogy az állam által nyújtott normatív támogatás nem biztosít fedezetet az intézményhálózat teljeskörű működtetéséhez. Ezért aztán a hiányzó összeget - mint azt Nagy Mihály polgár- mester elmondotta - más forrásokból kell előteremteni. Olyan szempontból is romlott a helyzet, hogy idén kevesebb a személyi jövedelemadóból származó, központilag engedélyezett bevétel: a múlt évi 50 százalékkal szemben ez most csupán 30 százalék lesz. Mindemellett helyi adókból sem növelhetők a bevételek, és ahogyan ez már ilyenkor lenni szokott, az önkormányzati tulajdont képező ingatlanok „kiárusítása” sem nyújt sok kapaszkodót. A lakosság megromlott anyagi körülményei csak a legritkább esetben engedik meg házak, ingatlanok vásárlását. Fenti kis helyzetismertető is jelzi, hogy kevés olyan zseb található az önkormányzat ruháján, amelybe különösebb bizalommal nyúlhatna. Ugyanakkor a fejlesztési feladatok adottak lennének, ezeket pedig az amúgy is szűkös forrásokból kellene megvalósítani. Tény tehát a kényszerhelyzet: e fejlesztéseket bizonyos mértékben vissza kell szorítani, vagyis nem olyan gyors ütemben valósulhatnak meg, mint ahogyan azt mindenki szerette volna. Ugyanakkor az is nagy kérdés, hogy az intézmények működtetésénél mennyire lehet például a takarékosságot megkövetelni, méghozzá úgy, hogy az alapfeladatok ne szenvedjenek sérülést. Ezek után már úgyszólván magától értetődő, hogy Bátony- terenyének 1993-ban hiteleket kell felvennie a napi problémák kezeléséhez, ide értve a hosszútávú hiteleket is. A képviselő- testület a nem éppen rózsás helyzet ismeretében tehát egyáltalán nem számíthat könnyű, gondmentes évre. Mert a pénznek - épp úgy, mint nagyon sok háztartásban - rengeteg helye lenne, és sokszor okoz kemény fejtörést, hogy miről, minek a javára is mondjunk le végül. Mindezeket figyelembe véve határozott úgy a képviselő-testület, hogy a hozzá beterjesztett anyagot mindenek előtt vitaalapnak, első olvasatnak tekinti, sportos kifejezéssel élve: első fordulónak. Ezen pedig igazából még nem is dőlhettek el a város idei évét meghatározó, alapvető gazdálkodási és költségvetési kérdések. Választ ezekre a következő, még februárban sorra kerülő újabb ön- kormányzati testületi ülés hozza és adja meg. Ennek ismertetésére természetesen idejében visszatérünk. Kis téli boszorkánykutató Pribisán Józsefné.. . Pribisán Józsefné.. ?! Való igaz, sok túlzás nem szükségeltetik hozzá, hogy nyugodt szívvel állíthassuk: hideg téli napunkon, amúgy jó február hónak a legelső napján, délután, már úgy négy óra tájban közszájon forgott ez a név mindazok között, akik csak egy kicsit is belekeveredtek a lucfalvai közéletbe. Kezdődött pedig ez a misztikus ügy egy bizony csúnya levéllel, melyet aláírásával bizonyos Prisibán Józsefné illetett. Mit mondjunk? - eddig nem nagy dolog. De onnan már inkább talán, hogy egyik földijére, nevezetesen Marka körzeti ápolónőre, így télidőben, hetet-havat ráhordott, nem kímélte. Leírta volt, mily felháborító dolog, miszerint ez az asz- szony - családostól - központi fűtéshez jutott. S ne higyje senki, senki ám, hogy ezért fizetni lett volt hivatott. Ugyan, dehogy! S hasonlóképpen szörnyűség, hogy ingyen hordja az oviból az ebédjét! És a bűnlajstrom-áradat itt még meg nem szakad. Van ám tovább, kár lenne mind felsorolni. Most pedig - nézzük a hírlapírót is, ki a szürke hétköznapok sodrásában egy ily igazi „csokicsemegére” akad. Gyerünk, s kérdezzük, aki csak vezető akad itt: mi jogon tűrik ezt, s engedik? S hogy pedig a téma ily nyíltan mégse robbanjon, választ ad Papp Zoltánná, a jó jegyzőasz- szony. Még hogy Maricával ez, meg ez. .. ?! Rosszmájú intrika, más egyéb nem lehet. Nosza, rajta, lányok mind a hivatalban, s ők hozzák a postán érkezett számlák sorát: lakbér, villany- számla, miegyéb. Stimmel minden. Nem sikerült tehát - „hivatalból” - a nagy leleplezés, keressük akkor inkább, aki elindította a nagy lavinát, nevezett Pribisán Józsefnét. Rákóczi utca ennyi, meg ennyi, 42, vagy 44. Igen, itt is lakik egy Jánosné. Igen, szintén Pribisán, de hát az egyszer biztos, hogy ő szerkesztőségekkel nem levelezik. Gyerünk tovább ___- tov ább, akár egy ballagás, s a segítségül szolgált jó Ocsvai Pál azt mondja, kutassuk együtt a titkomat. És megyünk végig a falun. Minden portán bekopogunk, ahol csak a mi Pribisán- nénk esetleg ott lehet. És nincs, nincs sehol, noha Ocsvai sorolja a ragadványneveket is: Sneff -az anyósom -, Palcsó, Csikós, Chlap és Hribik, de levelet egyik sem írt. S így jutunk el, végül ahhoz a fiatalasszonyhoz, ki betegeihez éppen útra kész, s akit ím, így - „anonim” - bizony, hogy csúnyán bevádolt valaki. Most kis dobozból a rendre befizetett számlákat mutatja, s míg beszélgetünk erről az egész, méltatlan, mondhatni: alantas rágalomról, előkerül egy „paciens”, nevezett Benkovics Imréné, s szól:- Sajnps, beteg vagyok magam is. És már hat éve ennek, de jól emlékszem, hogy akkor, amikor úgy volt, hogy Maricát innen elhelyezik másik faluba, mi nekiláttunk az aláírások gyűjtésének. Hinni sem akarom, hogy lenne valaki itt, a mi a fa- lunban, aki ne szeretné - és ezt nem azért mondom, de tényleg, igazán ez a helyzet: bármikor, legyen az hétköznap, vagy vasárnap, segít mindenkor, mindenkinek. Tényfeltáró riportútján az íme, kissé pórul járt tollforgató, lám, már nem tehetvén egyebet, bevallja, hogy elvesztette ezt a nagy ügynek indult, de szerencsére, kicsinyes kis esetet. Kiderült: nem több ez, mint olcsó, már elnézést, de falusi intrika, melyben a végén, szerencsére kiderül minden, csak - a feladónak nincs nyoma. S ne is legyen. Az efféle intrikáknak sokkal inkább és igen - vége legyen! Kun-Kő Tibor Szentkút tiszta, téli magánya Szép, tiszta és áhitatos a téli Szentkút. Az üde, februári hidegben szinte magányosnak tűnik, mégis, csak ritkán látni igazán egyedül, hiszen nem kevesek szerint a szent áhítatot ilyenkor érezni szívből, legbelülről. Ám e hely zarándokokra vár, s ők érkeznek is, már nemsoká. Fotó: K.T. Az élet vaskőnehéz kereke Kicsit talán kelekótya, de azért rendes, dolgos. Sámson- házán a helybéliek így jellemzik, röviden Bendik Mihály bátyánkat, kit is a maga 68 esztendejével bizonyosan megillet ez a jelző. Na de az előbbi?! Őt magát kell megkérdezni, hogy ugyan, mit szól hozzá... ? De előbb is rá kéne lelni. Igen ám, de hol találom? A polgármesterasszony szerint alighanem a temetőt rendezgeti ebben a kutyahidegben. Nos, ami a temetőt illeti, azon látszik, hogy szép és gondozott, csak az öreg Mihály, az nincs ott. Akkor hát? Talán a Kiszagyvánál, közmunkán. Mert hogy ő az egyetlen a faluban, aki szociális segélyből van el, s amolyan ellenszolgáltatásként, magas kora ellenére szorgosan dolgozik. Valóban, már látni is, ott áll, lapáttal a kezében, mögötte a félkorlátú patakhíd, előtte a furikja.- Mihály bá’, mit szól ahhoz a kelekótyasághoz?- Kelekótya, aki mondja! Beszélnek itt mindent a népek. Na, de hát nem vagyok én a falu bolondja, hanem inkább a robo- tosa?- Mármint, hogy értvén?- Úgy, hogy sok az irigy, meg a lusta.- Maga viszont, most is látni: dolgozik. Az utat teregeti ezzel a salakkal, vagy mi volna...- Vaskő ez. Vaskő. Tudja, mi az? Nehéz, mint a hétfájdalom, mert a vasból maradt hátra. De a furik is, abban is benne az anyag.- Hát azt megmondaná-e, hogy mikor szegődött a falu szolgálatába?-Régen, nagyon régen. De mit kérdezget? Mit akar? Újságot eladni, nekem? Azt aztán Mihály bá', meg a furik nem! Én nem veszek újságot, nem is olvasok. Rádióm sincs, tévém sincs, még villanyom sem. Mi a fenének az? Hogy azt a kis pénzt vigye? Azt az ötezret, amit kapok itt?!- Igaz is: mire telik belőle?- Szalonnára, meg kenyérre. A szalonnát nagyon szeretem, de a hagymát meg nem eszem. A gyomromnak inkább a gyümölcs jó, meg a kompót, de az is van nekem otthon. Mégis, mit akar tőlem?-Semmit se. Beszélgetni. Például arról, honnan van annyi gyümölcse otthon?- Honnan lenne? - a kertből.- Mekkora a kertje?- Azt én ugyan meg nem mondom senkinek. Még, hogy megtudják, aztán rámadóztassák, azt ugyan nem, bolondnak ne nézzenek!- Aki így bír dolgozni, hogy lehetne bolond?-Olyan erős azért nem vagyok. És vigyáznom kell mindig, ezekkel az érdes kövekkel, tüskés ágakkal, bokrokkal, mindennel, mert ha én megseb- zem magam, már mindjárt ájulok.Akkor aztán jaj nekem, menten végem, az szent.- Azt talán mégsem.- De, ha mondom. Máskülönben mi fenét akar tőlem?- Mondjuk, egy fényképet.- Rólam, ebben a ruhában? Na, ne. .. Van nekem extra is, nem is egy, meg még hat pár csizma, igazi boxos mind, magam csináltam őket. Mindegyikbe belefér hat pár zokni, tőlem aztán jöhet a hideg!- Az egészség a fontos.-Nem az igazi már az sem. Tudja, hogy van már ily korban az ember: mindig nehezebben megy az élet kereke. (ku-ti) n Őszinte Jóakarójuk Szó, mi szó: félek. Vagyis inkább valami szorongás félét érzek, miközben azon meditálok, merjek-e szólni vagy ne merjek. Merjek-e szólni, megmondani például, hogy nekem nem tetszik ez a nagy munka- nélküliség, százezrek ellehetetlenülése, a kilátástalan helyzetbe kerülő milliók mélységes nyomorúsága. Jó, mondjuk ezt még kimondhatom, kivált, ha a nagy nyomorúságért a kormányt nem szidom. Ez esetben a kutya sem ugat meg, nem leszek szálka a szemében senki- nek.Jöhetek, mehetek, ihatok, ehetek. De teszem azt, ha munkahelyemen borítanám ki a bilit, nem kicsi, de nagy mértékben, s előadnám, hogy így, meg úgy, ilyen s olyan a főnökségem, akkor bizony mehetnék is, alighanem mindjárt menten. Még az a jó, hogy a magyar csellel élhet, hogyha akar. Ha például felszólalok, nem azt mondom, hogy szerintem baj van a főnökségben, hanem, hogy csak így beszélik, XY kolléga szájáról szól az intrika. Ennél is jobb, ha eszem van, s hátul húzódok meg a sorban. A tömeg mögött elbújva, rikkantok egyet néha-néha. Azt, hogy „fúj, főnökség!”, meg ilyenek, ők pedig majd kereshetnek, a nyomomra úgy sem lelnek. Bennem az lesz, hogy, lám, megmondtam, s hőssé leszek azon nyomban. Mint sok bátonyi és környékbeli bátor levélíró, aki meglát minden szálkát, s már fogja is a hegyes pennát. És mert van neve és van jelleme, a végén nem dicsekszik el vele. Elegendő, hogy ő megmondta, ki a hülye, ki a kurva, netán korrupt, s nagybátran odaírja: Egy Őszinte Jóakarójuk, (kuti) Nagybátonyból Losoncra Jó hagyományt teremtett az elmúlt esztendő az Ady Endre Művelődési Központ és a losonci „Novohradská Galéria” között az értékes kiállítások cseréjével. A jó kezdetet természetesen folytatni akarják. Énnek jegyében érkezett nemrég levél a losonci galériától Kicsiny Miklós igazgatóhoz. Ebben a Novohradska igazgatója, dr. Szabó Kinga kéri bátonyi kollégáját, járuljon hozzá ahhoz, hogy náluk is kiállítsák Csohány Kálmán grafikáit és rajzait. Csereként „Nógrádi tájak” című, nagy sikerű kiállításukat ajánlják fel. HÍRLAP 5 Bátonyterenye és környéke Tornára fel! • Mátranovák. A kedvezőtlen időjárás következtében félbehagyott tornacsarnok építését ismét folytatják a településen. Ez a tény nem csupán a majdani testnevelés órák miatt lényeges, hanem azért is, mert a hatszáz négyzetméter alapterületű tornateremhez egy ennél is nagyobb méretű szociális blokk tartozik majd. Ezért olyan többcélú épület elkészültére várnak, amely sokféle rendezvénynek is helyt adhat. Három faluból • Mátramindszent. Az 1993. évi 2. törvény értelmében földkiadó bizottságot választanak a faluban a jövő hét elején, egészen pontosan: február 8-án, délelőtt 10 órai kezdettel. A helybeliek mellett részt vesznek ezen a fontos eseményen Szuha, Dorogháza és Nemti érdekelt lakosai is, előre láthatólag mintegy hatszázötvenen. Gáz lesz @ Mátranovák. Jelentős helyet foglal el a község idei költség- vetésében a vezetékes gáz bekötése. A szervezés eddigi eredményeként már több, mint háromszáz család jelezte ebbéli szándékát. így már minden remény megvan arra, hogy kialakul az a létszám, amellyel hozzákezdhetnek e rendkívül fontos terv megvalósításához. Fogadónap • Bátonyterenye. Tóth Sándor (KDNP) országgyűlési képviselő február 5-én, pénteken fogadónapot tart. Választói, illetőleg a körzethez tartozók délelőtt 10 órától kereshetik fel a városháza épületében. Közmeghallgatás • Mátraverebély. Közmeghallgatást tartottak a közeli napokban a művelődési házban. A mintegy nyolcvan helybeli résztvevő főleg közérdekű kérdésekre kért és kapott választ Oláh Sándor polgármestertől, így többek között a gáz immár remélhetően közeli bevezetésről is. Holnapi számunkban „Balassagyarmat és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Ma: gazdakör Bizonyára sok érdeklődőt vonz ma, február 4—én a Dorog- házi Gazdakör idei első gyűlése. A kultúrház emeleti tanácstermében sorra kerülő eseményen az érdeklődők több fontos és időszerű kérdésről hallhatnak előadást. Feltétlenül nagy érdeklődésre számíthat az első napirendi pont, amelyben a földárverés lebonyolításáról és a kárpótlási jegyek felhasználásáról hangzanak el tudnivalók. Ismertetik azt is a továbbiakban, hogy milyenek a vállalkozási lehetőségek, illetve hogyan lehet csatlakozni a juhtenyésztők, értékesítők és feldolgozók „Szent Vendel” szövetségéhez. Vályúnál az ökrök, szomjasan... Fotó: Kun
