Nógrád Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-25 / 47. szám
HÍRLAP GAZDASAG ES TÁRSADALOM 1993. február 25., csütörtök Tőke- és hitelinjekcióra várnak a mezőgazdasági szakemberek Agrárkölcsön vidéki bankoktól? Egyre sürgetőbben vetődik föl az igény: szükség volna a vidéki bankhálózat kialakítására. Mindennek külön nyomatékot ad az a körülmény, hogy a Világbank külön hitelkerettel is kész egy ilyen pénzintézeti szervezet létrehozásának támogatására. A szakértők és az érintettek véleménye egybevág: az agrárhitel fontos lendítője lehet a mezőgazdaság folyamatos termelésének és az ágazat fejlődéséhez nélkülözhetetlen beruházások tető alá hozatalának. Érdemes azonban áttekinteni, mi az útja-módja, esetleg akadálya a vidéki bankok létrejöttének. Szervezeti lépés, például új hálózat megteremtése, netán a meglévő hálózat átalakítása, vagyis a takarékszövetkezetek profiljának módosítása kínálja a jó megoldást? De mérlegelni kell azt is, hogy az agrárhitel-élet vérkeringésének megindulását mennyiben hátráltatják olyan tényezők, mint például a források elégtelensége, az agrártermelés hosszabb ciklusaihoz nem igazodó hitelfeltételek, a hitelbiztosítékok nem kielégítő volta, a megtérülés biztosítékát adó értékesítési lehetőségek hiánya vagy például a földjelzálog hitelintézményének a hiánya. Nos, ha e tényezők az agrárhitelezés gátjai, akkor megváltoztatásukat követően a meglévő bankok fiókhálózata és a takarékszövetkezeti hálózat versengésének eredményeként megszülethet a vidéki banki rendszer. E vetélkedésnek elsősorban az ügyfelek látnák hasznát - nem lenne tehát helyes a mezőgazdasági hitelezést valamelyik banktípus, bankforma monopóliumává tenni. A pénzintézeteknek maguknak kellene dönteniük: a gazdákhoz közelálló, speciális felkészültségű hálózat, sajátos információs rendszer költségei, szembesítve a kihelyezések várható biztonságával és hozamával arra adnak-e ösztönzést, hogy bevonuljanak, illetve bennmaradjanak vagy pedig kivonuljanak ebből az üzletágból? Az agrárhitelezés fogyatékosságaiban nem a hitelezés szervezeti formáinak kialakulatlansága a ludas, sokkal inkább az üzemeken kívüli számos piaci tényező, az üzemek gyönge alkalmazkodóképessége, a számos szervezeti és joghézag. A hitelezés megjavításához tehát önmagukban a szervezeti változtatások nem elegendőek. Az utóbbi években mind a hazai, mind a külföldi kereslet erősen csökkent, s ebben nemcsak a hazai jövedelmezőség kedvezőtlen alakulásának, hanem a hagyományos exportpiacok összeomlásának és az importnak is szerepe van. Vagyis nemcsak a keresleti, hanem a hazai agrárkínálati oldal - például a túlzott mértékű gabonatermelés - is okolható a negatív tendenciák érvényesüléséért. Ezek a piaci viszonyok nyomott értékesítési árakhoz vezettek, miközben a mező- gazdaság által vásárolt, költségként jelentkező ipari eredetű nyers- és üzemanyagok, gépek árai emelkedtek, azaz szélesebbre nyílt az agrárolló. Jól érzékelteti ezt, hogy 1970 és 1992 között az agrártermékek felvásárlási árindexe 296,1 -re emelkedett, tehát nem egészen háromszorosára nőtt. Ugyanezen idő alatt viszont a mezőgazda- sági termelésben felhasznált ipari termékek árindexe meghaladta a 700-at! Ily módon az agrárágazatban a nyereség is rendkívüli módon leszűkült, ami pedig mégis megmaradt, az a közvetítő kereskedelem zsebébe vándorolt. Mindebből az a következtetés adódik, hogy csak átfogó agrártermelési és agrárpiaci koncepció részeként oldható meg eredményesen a mezőgazdaság tőke- és hitelellátása. Bácskai Tamás Svájci tréning - magyar változatban A munkanélküliség megoldása nem csupán az átképzés A munkanélküliség egyre nagyobb társadalmi feszültséget okoz. A pillanatnyilag egyetlen megoldásnak látszó módszer az átképzés, ami valójában nem oldja meg a helyzetet, viszont rengetegbe kerül az államnak. Az egész folyamat legfontosabb tényezője maga az állását vesztett ember. Nélküle, az ő közreműködése nélkül nem lehet megtalálni a megoldást. A munkanélküli állapot, ha tartóssá válik, lelkileg is megviseli az embert, aki segítség nélkül nemigen tud változtatni helyzetén. Ezt a segítséget egy úgynevezett tréning keretében kaphatja meg. Ezt vallja Marco Siegrist úr, a KABA elnevezésű svájci alapítvány vezetője, aki munkatársaival bekapcsolódott a hazai munkanélküliség gondjainak enyhítését célzó erőfeszítésekbe. Jászberényben, az ottani tanítóképző főiskola tanárainak közreműködésével eddig két, úgynevezett munkaerőpiaci tréninget szerveztek. Az egy-egy egyhetes tréningen a résztvevők megvizsgálták az állásvesztés külső és személyes okait. A lelki támasz megtalálásával sokan eredeti szakmájukban találtak új lehetőségeket. A svájciak a tréningek költségeit fedezik. A jászberényi tanítóképző főiskola főigazgató-helyettese, Stands Károly elmondta, hogy ők viszont a pedagógiai-pszichológiai előképzettségű trénerek képzésében vállalnának feladatot. Márciusban tartanak ilyen trénerképzőt, amelyen a helyi munkaügyi központ munkatársait is felkészítik. Ám a KABA-ala- pítvány tevékenységi körébe szeretné bevonni a szakszervezeteket is, amelyek sokat tehetnek a munkahelyek megőrzéséért, valamint egy-egy cégen belül részt vesznek a munkanélkülivé váló dolgozók gondjainak megoldásában. Az alapítvány már kapcsolatba lépett a MSZOSZ-szel. Közös éttermet nyitnának Linda Evans, Ursula Andress és Bo Derek életében ezidáig egyetlen - ám elég markáns - közös vonás volt: mindegyik filmcsillagnak John Derek rendező volt a férje. Ez úgy látszik, annyira közel hozta egymáshoz az asszonykákat, hogy a három díva most együtt akar Los Angelesben olasz éttermet nyitni, amelynek a nevét egyelőre még nem döntötték el. Mindenekelőtt Bo Dereknek jönne nagyon jól, ha az étterem bőven hozna a konyhájára: azt beszélik ugyanis, hogy a művésznő utolsó filmjei akkora bukások voltak, hogy Bo Derek most keres vevőt a házára. Ha a film nem hozott sikert, talán majd a spagetti - vélekednek az ügyön csemegézők . . . Pénz a bankban: dolgozik a forint 55 Az a bizonyos kamatpiramis 55 Akinek akár csak egyetlen forintja is pihen valamelyik bank számláján, tudja, hogy a pénze „dolgozik”: kamatot termel. Egyik számlán magasabb kamatot, a másikon kevesebbet. Ha hitelért folyamodik, jóval többet kell fizetnie, mint amennyit a saját pénze után kasszírozhat a banktól. Sokan méltatlankodnak is ezen, hiszen igazságtalannak tartják, hogy a betétes sokkal „olcsóbban” kénytelen hitelezni a banknak, mint amennyiért ő vehet fel pénzt ugyanott. Mi ennek az oka? A kamatpiramis. Az egyes bankok kamatlábaikat nem tetszésük szerint határozzák meg, hanem az ország legnagyobb bankja, a Nemzeti Bank által meghatározott alapkamatokból vezetik le. A Nemzeti Bank kamatlábai sem egységesek. Az első csoportba a refinanszírozási hitelek tartoznak, azoknak a pénzeknek a kamatai, amelyek valamely pénzintézet kihelyezéseit „pótolják”, illetve bizonyos költségvetési kiadásokat előlegeznek meg. E hiteleknél általában a jegybanki alapkamatot számítják fel. Ez a piramis egyik legfontosabb sarkköve, hiszen számos hitelfajta, értékpapír kamatlábát ehhez igazítják. Ez történik például a kárpótlási jegyek kamatszámításakor is. De ezen a kamatszinten „fialnak” a bankok által devizában a jegybankban elhelyezett betétek, valamint a 60-90 napos lejáratú váltók is. De a jegybanki alapkamat sem egy olyan mutató, amelytől lefelé, vagy felfelé ne lehetne eltérni. Vannak olyan refinanszírozási hitelek, amelyek bizonyos gazdasági tevékenységeket próbálnak ösztönözni, s ebben az esetben nem egyszer a bank az alapkamat feléért, harmadáért is szívesen hitelez a felhasználóknak. Gyakran jutnak ilyen pénzhez az exportálók, az idegenforgalmi beruházók, az újonnan induló vállalkozók, az állami vagyon priva- tizálói. Másik kamatfajta az úgynevezett jegybanki betéti kamat, amelyet a bankok önkéntes betéteiért és a költségvetési intézmények betéteiért fizet az MNB. Ezen a kamatlábon kezelik a kereskedelmi bankok kötelező tartalékait is a központi nagy „páncélszekrényben”. S hogy miként lesz a kereskedelmi bankoknál, a lakossági pénzintézeteknél elhelyezett betétek ára annyi, amennyi? Azt a pénzpiacon mozgó forintok mennyisége - a piac törvényei szerint - határozza meg, de a bankárok kicsit odakacsintanak az MNB ártáblájára is. B. T. A kereskedő jól járhat Szarvason egy volt tehenészeti telep privatizációja nyomán tej- és sajtüzem létesült. A forgalmazók 187 forintért kínálják azt a sajtot, amely a boltokban 400 forintos árcédulát visel. A példa nem rendhagyó, mondhatni: mindennapos jelenség az élelmiszerüzletekben is, a zöldség-gyümölcspiacon is. Hogyan történhet mindez? A korábbi felvásárlási és értékesítési monopóliumból kialakult vállalkozások vitték magukkal monopoljogosítványukat, továbbra is diktálják a termelőknek a feltételeket és az árakat, tisztességtelenül magas jövedelmet zsebelve be. Ennek a rendszernek a felszámolása érdekeket sért, így érthető, hogy az ilyen irányú lépésekkel szemben nagy az ellenállás mind az exportőrök körében, mind a belkereskedelem területén. A termelők szervezetlenségének és kiszolgáltatottságának is része van abban, hogy ez így alakult. Nem véletlen az sem, hogy a vállalkozói kedv az elmúlt időszakban nem elsősorban a termelőszektorra volt jellemző, hanem sokkal inkább a kereskedelmi, forgalmi, piaci szférára, hiszen ott remélhették a tőkebefektetés gyors megtérülését. A piacgazdasági szemlélettel ellentétes volna ugyanakkor megszabni kötelező, vagy garantált felvásárlási árakat - vallják a szakemberek. Az érdek- képviseletek megalakulása jelenti majd a kiutat ebből a jelenlegi áldatlan állapotból. Az ő feladatuk lesz megvívni az árharcot és kialakítani az eladó és a felvásárló közötti áralkut. Javulás várható majd a felvásárlási, értékesítési rendszerben akkor, amikor a privatizáció során az állami monopóliumok helyébe lépő, egymással versengő szervezetek színrelépnek és ezzel párhuzamosan megerősödik az érdekvédelmi szféra. Újdonság a Toyotánál Két francia szakember olyan bőrt kísérletezett ki, amely tartós, puha és hőmérséklettartó. Ezzel vonják be a Toyota autók üléseit, ezzel is emelve a kocsik értékét. Gazdaképzés a Nógrád Megyei Hírlapban A környezet jelentősége Minden piac kifogástalan élelmiszerminőséget követel. Főként ezért - de más okok miatt is - új állatfajták, hibridek, új típusok jelentek, vagy jelennek meg. A takarmányozást más alapokra kellett rakni, a megváltozott termelési szerkezetek nyomán megváltozott a tartás is, ráadásul olyan betegségek léptek fel, melyekkel korábban nem is találkoztunk. Most, az új tulajdonviszonyok térhódításával remélhetően egyre több vállalkozás, ki- sebb-nagyobb gazdaság (hagyományos, farm, új szövetkezet, zárt állattartó telep, stb.) kezdi meg működését. Mindezek megerősítik a szaktudás fontosságát. Aki ennek nincs birtokában, a könyörtelen versenyben lemarad. Az eddigi ismeretterjesztői módszerektől eltérően a fajta, a szaporítás, a tartás, takarmányozás a gondozás, ápolás, bánásmód, állategészségügy kérdéseit nem egymástól elválasztva, hanem összefüggésekben tárgyaljuk, vagyis úgy, ahogy azok a gyakorlatban, a mindennapi életben érvényesülnek. Mielőtt az egyes állatfajokkal foglalkoznánk, nézzük meg, melyek azok a kérdések és gyakorlati teendők, melyekkel mindenütt, vagyis állatfajtól és termelési szerkezettől függetlenül foglalkoznunk kell a gazdaságos termékelőállítás érdekében. Mit jelent a környezet? Hogy minek mi a környezete, az viszonylagos. Az elvetett mag környezete a termőföld. Az, hogy ebből a magból életerős növény lesz-e és az milyen termést hoz, nemcsak a magtól, hanem a föld táplálóértékétől, a csapadéktól, az ember által elvégzett munkálatoktól is függ. Ugyanolyan minőségű vetőmagból más-más földön más lesz a termés is. A megtermékenyített petesejt környezete az anya méhe. A magzat sorsa függ az anyától, az anya sorsa viszont a környezetétől, vagyis attól, hol tartjuk, mit adunk neki, milyen gondozásban részesítjük. A gyakorlati állattartás szempontjából a környezet: az elhelyezésre szolgáló épület az összes tartozékaival, a takarmány és a mindezt létrehozó, felügyelő és működtető emberi tevékenység. Minél inkább kiszakítjuk az állatot természetes környezetéből, annál több feltételről kell mesterségesen gondoskodnunk, s minél nagyobb termelőképességű ez az állat, a gondoskodásnak annál fokozottabbnak kell lennie, mert annál igényesebb. Ha állataink igénye és a környezet összhangja felborul, a termelés nem lehet gazdaságos, mert az csak körülbelül egy- harmad részben függ az állatban rejlő képességektől, a többi a környezettől. Ezeket az igényeket természetesen csak akkor elégíthetjük ki, ha ismerjük is azokat. Például: a naposcsibe hőigénye az első napon 32-34 Celsius fok körüli hőmérséklet. Ha ezt nem biztosítjuk, megnézhetjük az eredményeket. A környezet összetevői körül azok a legfontosabbak, amelyek az állatra állandóan hatnak, vagy rövid ideig, de erősen hatnak, vagy amelyek a legtöbb életjelenséget befolyásolják. Fontossági sorrendet megállapítani kissé erőltetett, ha mégis, első helyre az emberi tevékenységet tenném, mert az összes többi ettől függ. Rögtön ezután következik a takarmány (meny- nyisége, minősége, etetés módja stb.), mert ez a legtöbb életjelenséget befolyásolja. A többi „fontosságára” nem lehet általános érvényű megállapítást tenni. Nyilvánvaló, hogy egy zárt tojóház levegőminőségének megőrzése fontosabb, de nehezebb is, mint az udvaron kapir- gáló tyúkoké, vagy egy alom nélküli sertésólban a padozat minőségének nagyobb a szerepe, mint az almozott tartásnál. Pénzből élünk, ezért a környezeti feltételek kialakításakor figyelembe kell vennünk a gazdaságosságot is. Például: a juh a hőmérsékleti szélsőségeket jól bírja, a szarvasmarha is jó hőszabá- lyozó-képességű, világos tehát, hogy ezeknek teljesen értelmetlen dolog „betonpalotát” építeni. Lényeges, hogy mindig környezetüket alakítsuk az állat igényeihez, ne pedig fordítva. Dr. Böő István Sajátos eszközökkel dolgoznak A hitelről csak annyit: alma Az elmúlt évben különféle „támadásoknak” kitett Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Alapítványnak a módosított alapító okirat alapján mielőbb önellátóvá kell válnia. Az alapítvány, miként más, például helyi alapítványok. önálló jogi személy. Ingatlanstruktúrája kedvezőtlenebb, mint a legtöbb helyi alapítvány ingatlanstruktúrája. Az épületek nagy része leromlott állapotban van, felújításuk jelentős összeget emésztene fel. Ahhoz, hogy a gyermek- és ifjúsági célú feladataikat teljesíteni tudják, egész vagyon- strukturájukat át kell alakítani. Mindezeken túl azonban igyekeztek segíteni a helyi alapítványokat, részükre mintegy 70 millió forint hitelt nyújtottak. Ebből azonban a tavalyi évben mindössze 20 milliót láttak viszont. Ezért leállították a további hitelnyújtásokat, és más módon kívánnak segíteni. Tervezik, hogy 1993-ban a saját eszközeikkel fognak hozzájárulni az ifjúsági táborhálózat létesítéséhez és kiépítéséhez. Ehhez kidolgozták egy viszonylag olcsó és nemzetközi igényeket is kielégítő jurta-rendszerű tábor komplex tervét. Az 1993- évben a táborozási és ünnepi ajándékozási programokon túl a következő szolgáltatásokkal jelentkeznek: etnikai programok támogatása, egyéni és csoportos szakmai és diákcserék, országos gyermek- és ifjúsági programok támogatása, a korosztályt érintő tudományos kutatások támogatása, gyermek-életmentő műszerek beszerzése, testi és szociális hátrányokat szenvedő gyermekek és fiatalok támogatása, művészeti tevékenységek ösztönzése, ifjúsági munkavállalóknak munkahelykeresés, információs központ létrehozása.
