Nógrád Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-25 / 47. szám

1993. február 25., csütörtök ARCOK - HARCOK HÍRLAP 7 Kiskeresetűek védelmében Nesze semmi, fogd meg jól! Talárt így lehetne legjobban jelle­mezni azokat a gyakorlatokat, amelyek egy-egy központi bérkor­rekció után a kisvállalatoknál, kft-nél, illetve szövetkezeteknél, évek óta - a dolgozók elégedetlenkedéseinek ellenére is - felelőt­lenül, szinte már rendszeresen végbe mennek. Amikor ilyen dön­tésekre kerül sor, a vezetők nem kis reklámmal, gavallér módon emelgetik a fizikai dolgozók órabéreit. Sok helyen a betanított dolgozók órabére mégis csak havi 4-7 ezer forint között mozog! Hihetetlen? Nem! Ez a logikus! Minthogy az órabéres munka­végzések már régen megszűntek, helyükbe a teljesítmény bérezés lépett. Vagyis nem a jó! megemelt órabérektől, hanem az állan­dóan zsugorodó normaidők és az egyre csökkenő, már-már fillé­reket érő normabérek teljesítésétől függ a dolgozók keresete. A tudatosan ködösítő, burkoltan, de rosszul okoskodó, rafinált veze­tőket az sem zavarja, hogy a betegesen zakatoló, elhanyagolt, ronccsá öregedett gépek, gépsorok, felszerelések a termelés foko­zására már nem képesek. így csak a dolgozók munkaerejének fo­kozott kihasználásával, sok esetben kötelezett, de meg nem térített túlórákkal próbálják az általuk elképzelt gazdasági eredményeket elérni. Az egyre ellentmondásosabb termelési viszonyok légköré­ben, a munkavállalók teljesen érdektelenné válnak, ami szinte végleg megpecsételi az ilyen vállalkozások sorsát. . . Ez a fuldokló ember, reménytelen kapaszkodásához, haláltusá­jához hasonlítható folyamat, sok gondot, problémát és súrlódást okoz. Belföldön a fizetőképes keresletek (a megélhetési problé­mák miatt) a minimálisra csökkentek. A külföldi igényeket a meg­lévő, erősen kifogásolható nyersanyagkészletekből és a maradi technikával - esetenként a szakértelem hiányában is - nem tudják megfelelő módon és minőségben teljesíteni. Emiatt jórészt csak raktározásra termelnek, és még ilyen módon sem tudják biztosí­tani a folyamatos termelőmunkát. Ez az élettelen, kapkodó munka, elsősorban a fizikai dolgozók keresetén látszik meg! Az ilyen gyakorlatoknak törvényszerű velejárója, hogy a bőví­tett újratermelés helyett elég sok helyen csupán a bővített csőd új­ratermelése folyik. Igen nehéz így annak megítélésére, hogy az ilyen és hasonló termelési módszerekkel, mikor érünk majd el az áhított Európába, és mikor lehetünk aktív résztvevői a világban mindenhol egyre élesedő piacgazdasági versenynek. Bárki mondhatná: ahol nem tudnak megbirkózni a gazdasági bajokkal, miért nem hagyják abba a felesleges, idegeket, csalá­dokat tönkre tevő kínlódást? Igen ám, csakhogy mi lenne a jól megfizetett vezetőkkel és a köréjük csoportosuló hivatalnokokkal? Hol kapnának hasonló, jól jövedelmező kényelmes állásokat? Megtörténtek olyan esetek is néhány szövetkezetnél, hogy valamennyi fizikai dolgozót több hónapra munkanélküli segélyre küldtek, de a hivatalok teljes lét­számmal üzemeltek. Vajon mi lehetett a munkájuk? Vannak olyan kft-k is, melyek már korábban tönkre mentek. Oda vesztek a dolgozók részjegyei és a nagy hanggal beharango­zott vagyonnevesítési követelések is. A bukás után a munkanél­küli-segélyre küldött dolgozók egy részének lassan már az egy éves jogosultsága is kitelik, ám a vezetőségből két-három fő még mindig bejár korábbi hivatalába, rendszeres fizetésért - talán még prémiumot is kapnak - mindaddig, amíg a volt vállalatuk megmaradt javait, maradék nélkül ki nem árusítják. Ők nem siet­tetik az értékesítést, mert amíg egyetlen szög is eladatlan, és leg­alább a bérüknek megfelelő összeg előteremthető, addig nekik kényelmes munkahelyük van. Már csak egyetlen kérdés marad ebben a helyzetben: van-e ma valahol olyan szerv, amelyik a munkavállalók ilyen, és az ezekhez hasonló kiszolgáltatottságát, a törvénytelenségeket, hatásos jogi következményekkel szóvá teheti? Kökényesi Béla Mi a legbiztosabb munkahely ma Magyarországon? Nem jó, ha az ember elfogadja a munkanélküliség állapotát Fekete Gyula, a munkaügyi központ megbízott vezetője Május elsejét továbbra is a munka ünnepének tartja, bár nincs ötlete, hogy mit csinál­janak ezen a napon a munka- nélküliek. Fekete Gyula, a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ megbízott vezetője.-Mihez kezdene, ha munka- nélküli lenne?- Izgalmas kérdés. Először is leülnék, alaposan átgondolnám, hogy a képzettségem, rátermett­ségem alapján hol tudnék elhe­lyezkedni, megkísérelném a munkába lépést valamilyen módon. Ha ez nem sikerülne vagy csak olyan helyet találnék, amit hosszú távon nem tudnék elképzelni, akkor egyértelműen a vállalkozási szférában gon­dolkodnék.-Mire vállalkozna?-Ezt még nem gondoltam végig, de nem vagyok például kereskedő alkat. Én mémök-ta- nár vagyok. Talán oktatásszer­vezéssel foglalkoznék.- Könnyen vált egyébként?- Nem.- Mit szól ahhoz, hogy a vál­tozások után a munkaügyi mi­niszter a helyén maradt?-Nem tudtam róla, hogy tá­voznia kellett volna. Én Kiss Gyulát igen felkészült szakem­bernek tartom, ezt nem azért mondom, mert ő a munkaügyi miniszter.- Nagyon gyakorlatiasan, mit tudnak kezdeni a munkanél­küliséggel, túl azon, hogy kifize­tik a pénzeket?- A passzív eszközök mellett, az, hogy próbálunk munkalehe­tőségeket teremteni, csak a tü­neti kezeléshez elégséges. Igazi változás csak akkor következik be, ha a gazdaság is képes lesz a változásra, ha maga a gazdaság teremti meg a foglalkoztatási lehetőségeket.- Azt mondják a laikusok, hogy azért ekkora a munkanél­küliség, mert ha egy cég meg­szűnik, 500 ember megy el, ha alakul egy új cég, oda 5 ember kell.- Nem jó ez az arány, inkább azt mondanám, hogy a munka­hely-csökkenési tendencia le­szálló ágban van.-Nézzük a foglalkoztatáspo­litikai koncepciókat, legutóbb Békés megyében hallottunk ilyenről. Sokan lekötik magukat azzal, hogy kidolgozzák ezeket, de mit lehet ezekből megvalósí­tani? Mennyire papírforma, hogy vannak?- Volt szerencsém megis­merni a Békés megyeit. Az első fele helyzetértékelés, az nekünk is van. Meghatározták még az 1993-ra szóló tennivalókat. Ezeket mi is összegeztük, csak mi munkaértekezlet keretében tettük meg ezt. Ha ezeket jegy­zőkönyvezzük, felérnek egy olyan jellegű koncepcióval, mint amilyennel a Békés me­gyeiek rendelkeznek. : - Itt mik a feladatok?- Elsősorban az, hogy ho­gyan lehet minél hatékonyab­ban működtetni a rendelkezésre álló eszközöket? Mi 257 millió forintos aktív eszközzel rendel­kezünk Nógrád megyében eb­ben az esztendőben. A felhasz­nálás sorrendiségét és az össze­gek nagyságát kell eldöntenünk.- Érződik úgy az ilyen beru­házások hatása, hogy bizonyos idő múlva kevesebb segélyt, já­radékot kell kiosztaniuk?-Tulajdonképpen igen. Ta­valy körülbelül 2300 foglalkoz­tatási lehetőséget teremtettünk, vagy járultunk hozzá ahhoz, hogy ne szűnjön meg.- Gyakori vád, hogy a mun­kanélküliek nem is akarnak dol­gozni. Ónok hogyan érzékelik?- Az a rossz, ha valaki bele­nyugszik, elfogadja a munka- nélküliség állapotát. Mert ta­pasztaljuk, hogy minél hosz- szabb ideig munkanélküli va­laki, annál nehezebben helyez­kedik el újra. Vannak, akik az elején sem nagyon bánkódnak.- Érezhető-e, hogy amikor az ember közeledik a 4800 forint felé, hirtelen elkezd állást ke­resni?- Bár nincs statisztikailag kimutatva, de igen. Egyébként azt szoktuk mondani, hogy a munkanélkülinek főállású ál­láskeresőnek kell lennie.- Jó, de mit mondana, ha azt mondom, hogy azért nem va­gyok főállású álláskereső, mert a munkanélküli járadékom is magasabb, mint sok fizetés?- Akkor is életszínvo­nal-romlás következett be, ha azt nézzük, hogy a járadék az át­lagkeresete 75 százalékát teszi ki egy rövid időszakra, egy hosszabbra pedig 60-at.-Van-e visszajelzésük arra vonatkozóan, hogy milyen arányban tudnak elhelyezkedni a tanfolyamokat elvégzettek?- Sajnos, ilyen adataink még csak részben vannak. Novem­berben adtuk ki az első kérdőí­veket. A hallgatók arra is vála­szolnak, mi a véleményük a tan­folyamról, adott-e nekik annyi ismeretanyagot, amivel el tud­nak helyezkedni? Három-négy hónap múlva érdeklődünk majd az iránt, hogy valóban sikerült-e elhelyezkedniük?- Minek keresztelné át, ha át­keresztelné május elsejét?- Én nem keresztelném át. Az a munka ünnepe volt, a munka ünnepe marad, és így ismert az egész világon.- Mit csináljanak ön szerint a munkanélküliek május elsején? Ünnepeljék a munka ünnepét?- Hát, igen ... De más or­szágokban, ahol szintén vannak munkanélküliek, mit csinálnak május elsején?- Az ön családjában van munkanélküli?- Szerencsére nincs.- Mi a legbiztosabb munka­hely ön szerint ma Magyaror­szágon?- Ennyire nem rossz a hely­zet, hogy ne tudnék jó néhányat felsorolni. Azt gondolom, hogy a pénzintézetekben, az adóhiva­talokban, azonkívül az oktatás területén és egészségügyben biztos munkalehetőségek van­nak. Egyéb szolgáltatási szfé­rákban is biztosított a munka­végzés, de azért hozzátenném, hogy a munkaügyi központban is feltehetően hosszú ideig sta­bil munkalehetőség lesz. Dudellai Ildikó Fotó: Gyurkó Péter Segítséget kér a Magyarországi Szlovákok Szövetsége A kultúrának követei - oda és vissza Kétszáz kilométer körül van a Budapest-Pozsony távolság. Szépapáinknak több ládányi ét­ket kellett még kocsijuknak há­tuljába pakolniuk, ha utazásra szánták magukat; ma azonban már órákban, repülőgéppel meg csak percekben mérik az időt, ami a két fővárost összeköti.-Folytatódik-e a tendencia? - célzok a Magyarországi Szlo­vákok Szövetségének látogatá­saira, amiket az utóbbi időben tett a szlovák hivatalos szervek­nél. - Csökkenhet-e gondolat­nyira, amit ma még kilométerek százaiban mérünk? Mata Mihály ügyvezető ér­teni a célzást, mert lakonikus egyszerűséggel bólint igent.- A Szlovák Köztársaság önállóvá válásának ünnepsége­ire voltunk hivatalosak, amikor meghívta elnökségeinket a köz­társaság kulturális minisztere. Nem udvariassági látogatás volt: kölcsönös tájékoztatásnak mondanám tán leginkább. Hiá­nyosak ugyanis az anyaország információi a hazai szlovákság helyzetéről...- Hiányosak, vagy tévesek? Nem mindegy! - csapok le hirte­len a mondat nyitottságára.- Hiányosak! Szlovákiában csak most, az önállóvá válással fejeződtek be a változások. Egyszerűen nem volt még lehe­tősége a kormány szerveinek, hogy a kívánatos alapossággal tájékozódjék a külhoni szlovák­ság sorsáról, problémáiról. Most pótolgatják, amit pótol­niuk kell.-Jól értem, problémákról beszél? Mik ezek?- Csak a példa kedvéért mondom, hogy viszonylag ke­vés kulturális szakemberünk van. Márpedig a nemzet ugye­bár nemcsak nyelvében, de kul­túrájában is él. Ez érvényes a nemzetiségre is. Azt kértük most ezért a minisztertől, küld­jön hozzánk szakembereket, akik segíthetik a hazai kulturális életet, a színház, a tánc, a nép­dal, a bábjáték; a kultúra min­den területén. Nem új dolgot ta­láltunk ki, Nógrád megyébe például éveken keresztül járt át Nagykürtösről egy koreográfus. Be kell látnom, hallatlanul nagy jelentőségű a Szövetség kérése. Ha csak 5-6 szakembert küld is a szlovák állam a nálunk fellelhető pávakörök, tánccso­portok szakmai irányítására, már óriási lehet a fejlődés. Ha pedig tucatszám érkeznének a kultúra ezen követei, hát jósze­rével fölfoghatatlan, micsoda előrelépést érhetnének el a cso­portok, amelyek ma önerejük­ből is sikeresek.- Ezt érezzük mi, és ezt látták be szerencsénkre a pozsonyiak is. Ugyanakkor azt is felkínál­tuk - vagy inkább kértük -, hogy segítsenek a mi szakembe­reink képzésében. Sok-sok olyan társunk él ebben az or­szágban, aki képesítés nélkül, talán szlovák őseitől génjeiben örökölt ráérzéssel irányít ki- sebb-nagyobb közösséget. Szí­vesen összegyűjtenénk őket. Kimehetnének, ha vállalnák, Szlovákiába, s onnan vissza­térve immáron képzett szakem­berként folytathatnák, ami ere­detileg is önként vállaltak.- Másik ilyen problémánk, hogy szeretnénk végre meg­szervezni Békéscsabán a Szlo­vák Kultúra Házát. A gondolat évek óta él már bennünk; több­ször neki is duráltuk már ma­gunkat, ám ezidáig mindig el is véreztünk. Közös gondunk ez az anyaországi szlovákokkal, hisz az intézményt eredetileg is a budapesti kulturális központ fiókintézményeként terveztük.- ígért-e önöknek valamit Dusán Slobodnik miniszter?- Mindenekelőtt, hogy fel­újítják a Magyarországgal 1990. óta nem létező kulturális egyezményt. A fiatal állam az elsők közé választotta hazánkat, amikkel ilyen jellegű szerződést kínán kötni.- Mikor?- Hamarosan! Nem hivatalos értesüléseim szerint a szlovák kormánynak nem csak a kultu­rális, de az oktatásügyi minisz­tere is hazánkba látogat a közel­jövőben. Csak ezen látogatások után nyílik lehetőség a most megbeszéltek valóra váltására. Mata Mihály, a Magyaror­szági Szlovákok Szövetsége el­nöke irataiba lapoz, én meg a fa­lon függő térképet böngészem. Arra gondolok, miért utaznánk ma szépapáink lovasszekerével. Én magam, ha rám bíznák, még csak nem is a hajóutat választa­nám Pesttől Pozsonyig. A gon­dolatátvitelt tekintem tán a jövő legbiztosabb útjának - leg­alábbis a szép gondolatok átvi­telét. Amit most próbálnak kia­lakítani a Nagymező utca és a Felső Duna bal partja között. Hubai Grűber Miklós Nem biztos a kárpótlási hivatal sem Nem tudom, mikor lesz az hír, hogy csökken a munkanél­küliek száma, egyelőre még messze nem tartunk itt. Ám, mivel emberek vagyunk (és mellesleg megjegyezve, én ezt a kifejezést még pozitív érte­lemben nem hallottam hasz­nálni), az utcára kerüléssel, a munkanélküliséggel párhuza­mosan egyre erősebben jelent­kezik a sárga irigység faktor. Ez pedig úgy értendő, hogy egyre többen nézik egyre fer­débb szemekkel azokat a mun­kahelyeket, amelyeket biztos­nak minősítenek. Ez pedig újabb párhuzammal jár, mert vannak bizonyos biztos munka­helyek, amelyeket nem csak iri­gyelnek, de utálnak is, azt hi­szem, nem lepődik meg az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hiva­tal, mint esélyes listavezető. Nos, visszatérve a stabil állá­sokra, dr. Medgyesi Pétert, a Nógrád Megyei Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal vezetőjét kérdeztük, mennyire, illetve meddig biztos a hivatal munka­társainak helye?- Jelenleg 53-an dolgozunk a hivatalban - mondta -, ebből 27 embernek szól határozott időre a szerződése, egy évre, 1993 jú­nius 30-áig. Július elsejétől te­hát 35-en maradunk meg. Év végére valószínűleg további 20 fővel csökken a létszám, tehát már csak 15-en leszünk. Ugyanis várhatóan ez év ápri­lis közepéig befejezzük a hatá­rozathozatali munkát, az árve­rési munkákkal pedig remélhe­tően október végéig, de legké­sőbb december végéig végzünk.- Mi lesz azokkal, akiknek el kell menniük?-Vannak közöttük olyanok, akik tovább tanulnak majd, van, aki katona lesz, de 12-14 kollé­gának új munkahelyet kell ke­resnie. (dudellai) Ez itten kérem, Magyarország Egy nehéz nap éjszakája Csakugyan nehéz napom volt, amikor este a közoktatási törvény tervezetéről olvastam az újságban. Azt írta az újság, hogy eszerint gyakorlatilag megszűnik a közoktatás ingye­nessége. Olvastam azt is, hogy botrány, hogy Kodály Zoltán hazájában fizetni kell a zenei nevelésért. Egyszerre csak na­gyon könnyűnek és nagyon nagynak éreztem magam, és egy listát nyomtak a kezembe. Olyasmit, mint egy étlap. Ma­tematikai alapismeretek 1000 forint. Liberális történelem 2500, konzervatív történelem 1000 forint. Radnóti Miklós élete és művei 2500, Németh László élete és művei 1000 fo­rint. Zúgó fejű bizonytalan­ságban annyira emlékszem még, hogy a világ dalaiért is többet kellett fizetni, mint a tiszta magyar forrásból eredő­kért. Ültem az iskolapadban, nem ismertem magam körül senkit, és hallgattam a tanító nénit, aki Arany János balla­dáiról mesélt, ezek szerint en­gem befizetett Arany Jánosra az anyukám. Valami rémlik, hogy emberek ugráltak le a hídról, ilyesmiről beszélget­tünk, amikor a tanító néni hoz­zám lépett, kis magnót tett le az asztalomra, kis fülhallgatót rakott a fejemre. Amíg a tehe­tősebb szülők gyerekeinek va­lamiről magyarázott a tanító néni, velem együtt még néhá- nyan muzsikával múlatták az időt, úgy látszik, nem csak az én anyukámnak fogyott el a pénze, amit az aznapi tanulá­somra tudott szánni. Rémlik, hogy később a ta­nító néni egy bús, szomorú dalt szavalt, búsan és szomorúan, és azt is mondta, hogy nincs meg a kincs, mire vágyott, és mindegyik gyerekhez oda­ment, akikért nem fizették ki a tanulópénzt, és sorra levette ró­lunk a fejhallgatót. Azt hiszem, valamikor el­aludtam. - Dudellai -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents