Nógrád Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-18 / 41. szám

8 HÍRLAP ÉG-IGÉRÖ 1993. február 18., csütörtök A bátonyterenyei szakmunkásképző új útjai Tanulni, de minek? „Sokat kell tanulni, és kevés szabadidőm marad, s aztán igazságtalanul osztályoznak, mert feltesznek egy kérdést egy témakörből, és ha pont azt nem tudom, akkor egyest kapok, ho­lott tanultam egész délután. Emiatt aztán már órára is re­megő lábakkal járok." „Főisko­lai tananyagokat adnak le, s a tanárok azt hiszik, hogy az ő tantárgyuk az egyetlen tan­tárgy.” - Mindezeket egy balas­sagyarmati középiskola diákjai­tól hallottam, de sajnos nem mondható, hogy kirívó és spe­ciális véleményekről lenne szó. Bár magam is voltam diák, tu­dom, hogy minden lecke hatal­mas mennyiségűnek tűnt. de csak akkor, ha nem láttam a ta­nulásnak értelmét. Gyakori panasz, hogy- nem azt az ismeretanyagot tanítják az iskolákban, aminek később hasznát vehetné a diák. Az okta­tási intézményekből kikerülvén a gyerekek többsége ballaszt­ként hurcolja a fel nem használ­ható információk tömkelegét, ugyanakkor az élet buktatói kö­zött tehetetlenül botorkál. Sze­rencsére a változás szele az is­kolákat is új utak keresésére késztette, a bátonyterenyei 209. számú szakmunkásképző és szakközépiskola már több éve, hogy a mindenkori igényeknek megfelelően próbálja kialakí­tani oktatási koncepcióját.- Tőlünk számon fogják kérni a szülők, hogy mire ké­peztük ki a gyerekeiket! - mondta Bocsó Imre, az intéz­mény igazgatója, -n Rá vagyunk kényszerítve, hogy naprakészek legyünk, különben lassan elnép­telenedik az intézményünk. Ko­rábban az volt a gyakorlat, hogy meghatározták számunkra hány lakatost, esztergályost, női sza­bót és így tovább, képezzünk. De ha nincs rá szükség? Ma­napság ilyesmit nem engedhe­tünk meg magunknak!-Azt mondják, csak az tud megtanítani bennünket vala­mire, aki maga is tud valamit. Tehát hiába minden, ha a kollé­gái a régi szisztéma szerint gondolkodnak. Mi az, amit megkövetel beosztottjaitól? — Azt, hogy meg tudjanak újulni, fejlődjenek, tanuljanak ők maguk is, hogy képesek le­gyenek az ésszerű határok kö­zött, a képzettségükön belül vál­tozni. Vagyis a vasipari lakatos ismerje a díszítő kovácsolás for­télyait, tanulja meg! A női szabó a népi hímzést is tudja ok­tatni, tehát valóban olyan isme­retekkel rendelkezzenek, amit a diákok a későbbiekben fel tud­nak használni, valóban olyan szakmákra képezzük ki növen­dékeinket, amellyel meg tudnak élni.-A kollégái átképzése és minden elképzelés megvalósí­tása pénzbe kerül, s minden öt­letet ezzel hárítanak el: nincs anyagi fedezet, nem lehet meg­valósítani.-A pénz nem mindig valós bankjegyek vagy csekkek for­májában jelenik meg. Az in­formációk, a lehetőségek meg­találása és kihasználása is pénz lehet! Mondok egy példát! Apró babákat faragnak Mátrakeresz- tesen, s ezeket Mezőkövesdre viszik, hogy ott fessenek rá mintákat. De miért? Ezt itt Nóg- rádban nem tudják megcsi­nálni? Itt nincsenek palóc ha­gyományok és motívumok vagy ügyes kezű emberek? Már hogyne lennének! Ez a jelenték­telennek tűnő észrevétel azon­ban komoly anyagi megtakarí­tást hozhat! Van tehát pénz, csak a régi beidegződések fel kell adni, s teret kell engedni az új ötleteknek! A helyzet északon sem jobb? Bertényi Patríciával Balas­sagyarmaton találkoztam. Ez a tizenkilenc éves leány szárma­zását tekintve ugyan magyar, de idestova tíz éve már, hogy Finnországban él.- Szerinted mi a legszembe­tűnőbb különbség a magyar és a finn fiatalok között?- Talán a magyarok nyitot- tabbak, de egyébként nem sok.- Ez érdekes, mert azt hallot­tam, hogy a külföldiek gyakran borúlátó nemzetnek tartanak.- Igen, ebben van valami. Magam is érzem, hogy mintha sokan félnének a jövőtől, de az tetszik, hogy akármilyen rossz a helyzet, mindig akad, aki újat próbál csinálni.- Mi a véleményed Balassa­gyarmatról?-Klassz kis város, jó itt a légkör, és valahogy olyan, mintha európai lepne, szabad, meleg és barátságos.- Érdekes ilyet hallani ne­künk, akik az ellehetetlenedés- től, a hivatalok packázásától és ki tudja még mitől bosszanko­dunk nap mint nap.- Ez mind igaz lehet, de ne­kem úgy tűnik, korábban még rosszabb volt a helyzet.- Visszatérve a fiatalokhoz. Mi foglalkoztatja a finn tiniket?- A gazdasági nehézségek Finnországba ugyanúgy begyű­rűztek, mint a világon bárhová, erről beszélnek legtöbbet.- S milyen tervekkel, ötletek­kel vágnak a jövőnek? Nem pesszimisták az ottaniak?- Nem, azt hiszem a finn szociális rendszer több garan­ciát nyújt, mint az itteni, bár sok a munkanélküli, s közöttük ren­geteg a fiatal, nem vagyunk el­keseredve, hiszen számos lehe­tőséget biztosítanak számunkra, az átképzéstől az ideiglenes munkavállalásig sok mindent. De ott is vannak gondok. Csak más jellegűek, mint itt. írd meg a problémáidat! iiktor Válaszol „Nagyon kedves srác a bará­tom, csak az a baj, hogy ő Rét- ságon katona, én meg tarjáni vagyok. Nagy a távolság, s ezért megfordult a fejemben, hogy felszámolom ezt a kapcsolatot, mert elegem van abból, hogy csak akkor láthatom, ha éppen kimenőt kap, vagy ha én zötyö- gök el hozzá autóbusszal. Még nem írtam meg neki arról, hogy fejezzük be a dolgot, mert az is hozzátartozik az egészhez, hogy szuper jól kijövünk egymással, sokkal jobban mint bármelyik korábbi barátommal. Emiatt van bennem ez a hatalmas di­lemma: mit csináljak, várjam meg míg leszerel? Kedves tarjáni „Lidércke". Ha tényleg olyan jól megvagy a barátoddal, akkor talán az a leg­hasznosabb, ha elviseled ezt a mostani kellemetlenséget. Franciaóra a III. f osztályban Fotó: Rigó Egy nyelvi tagozat komoly megmérettetése Hasznos francia kapcsolatok Excuse me, would you tell me, where is the nearest restau­rant? (Elnézést, meg tudná mondani, hol van a legköze­lebbi étterem?) - kérdezte tőlem egy konszolidált öltözékű úri­ember a minap Salgótarján bel­városában. Összeszedve angol tudásomat elmondtam neki, hogy merre menjen. Aprócska, bárkivel előforduló közjáték ez, de engem az ilyen esetek min­dig felvillanyoznak, hogy igen, érdemes nyelveket tanulni, s ezek a tapasztalatok áttörik Bogácsi Balázs azokat a kellemetlen élménye­ket, amelyeket annak idején az iskolában nyelvtanulás címén gyűjtöttünk be. Manapság már más a helyzet, nem az iskola­padnak tanulnak a diákok, nem a valóságtól elrugaszkodott, idétlen szövegeket bifláznak. A mai fiatalokat már az élet moti­válja.- Tavaly nyáron Belgium­ban, egészen pontosan Brüsz- szelben dolgoztam mint baby­sitter, s a család ahol voltam, azt hiszem a szívébe zárt. A nagy­szülők a város orvostudományi egyetemén tanítottak, s felaján­lották, hogy a középiskola el­végzését követően én is oda menjek.” Bogácsi Balázs - aki az iménti történet főszereplője, s aki a pásztói Mikszáth Kál­mán Gimnázium és Postafor­galmi Szakközépiskola francia tagozatának harmadévese - nemrég hivatalosan is bebizo­nyíthatta, mennyire ismeri a francia nyelvet. Közel félszáz társával együtt a Francia Intézet által szerve­zett, hivatalos nyelvvizsgán vett részt: a másodikosok az acces au dalf (ez körülbelül a magyar középfoknak felel meg), a har­mad- és negyedévesek a dalf (ez a magyar felsőfokú nyelvvizs­gának felel meg) egy-egy típu­sát’ tették le, s a diákok több mint kétharmada sikeresen vette az akadályokat. Bogácsi Ba­lázzsal beszélgettünk a nyelvta­nulásról és az ezzel kapcsolatos terveiről.- Manapság sokan az angolt választják, ha nyelvet tanulnak. Te miért nem csatlakoztál a többséghez?- Angolul is tanulok, de ez túlságosan elterjedt, szerintem a francia nyelvtudás több lehető­séget hordozhat.-A vizsgára visszatérve: a dalf fokozatnak, amit te magad is letettél, négy típusa van, de most egyet csináltatok meg. A többit szintén megpróbálod?- Igen, ugyanis ha valaki mind a négyen sikeresen túljut, egy különbözeti vizsgával a magyar fokozatot is megszerez­heti.- Végezetül még egy kérdés: miért tartod fontosiwk ezt a vizsgát?- Francia nyelvű egyete­mekre való bejutáshoz nélkü­lözhetetlen, hogy az ember jól tudja a nyelvet, de ha valaki munkát akar vállalni, akkor is lényeges a nyelvismeret. Programsoroló Amikor o még kissrác volt A hét mázsa kukorica esete Salgótarján. Február 22-én délután fél 3-tól a Balassi Bálint megyei könyvtárban a Video- mozi kívánságra című sorozat­ban a Szaffi című filmet vetítik. Február 19-én, 22-én és 24-én délután 4 órától a zagy- vapálfalvai Gerelyes Endre Művelődési Házban rap- és showtánc klubot tartanak. Február 23-án 16 órától az SVT-W Művelődési Házban zománcművészeti szakkör lesz. Február 25-én délután fél 4-től a Balassi Bálint megyei könyvtárban a Házi olvasmá­nyok videón című sorozatban Örkény István Isten hozta őr­nagy úr! című művét láthatják az érdeklődők. Balassagyarmat. A Mik­száth Kálmán Művelődési Köz­pontban február 19-én délután 3 órától lesz a Ki mit tud? területi válogatója. Február 20-án este 8 órától Nosztalgia bált rendeznek, ze­nél a Small együttes. Február 22-én fél 6-tól szinte­tizátor hangverseny lesz. Február 19-én délután 5 órá­tól a Rózsavölgyi Márk Zeneis­kolában Berki Sándor ad kürt­hangversenyt. Február 22-én este fél 7-től a zeneiskolában az intézmény új orgonájának bemutatóhagver- senyére kerül sor. Bátonyterenye. Február 20-án 14 órától a nagybátonyi Petőfi Művelődési Házban és a kisterenyei mozgalmi házban if­júsági klub, a Rákóczi-bányate- lepi művelődési házban pedig minden nap délután 4-től este 10-ig várja az ifjúsági klub a te­lepülés fiataljait. Pásztó. Városi Művelődési Központ. Február 19-én este 5 órától önvédelmi klubfoglalkozás lesz. Február 22-én és 12-én dél­után 3 órától gyermeknéptánc. Február 23-án este 6 órától folytatódik a Gombák szerepe a táplálkozásban című előadás so­rozat. Magyarnándor. Február 20-án a diszkó elmarad. Rétság. Február 19-én 19 órától a helyi művelődési köz­pontban a Defekt duó lép fel. Szécsény. Február 19-én 20 órától diákpéntek vetélkedővel. Február 22-én fél 11 és dél­után 3 órai kezdettel Tátika. Február 22-én este 6 órától a Tökéletes katona című filmet vetítik. Burokban és hetedikként, szerencsés csillagzat alatt szü­letett, azt mondják róla, vérbeli kereskedő, de nem kufár, akit csak a pénzszerzés érdekel, ha­nem üzletember, akit az eladás művészete éltet, az, hogy a vevő is és az eladó is megta­lálja számítását. Vallus István­ról, a Pásztói Szövetkezeti Bt. 1. számú áruház ügyvezető igazgatójáról tartják mindezt, Vallus Pityu akivel gyermekkoráról beszél­gettünk.- Tizennégy évesen lettem inas, és mert igyekvő voltam s talpraesett, emlékszem a főnö­köm mennyire megbecsült, gyakran vitt magával, mikor üzletet kötni ment, hogy én is beletanuljak a mesterségbe. Aztán ahogy közeledett az inas­időm vége, lassacskán önálló munkákat is kaptam. Az első megbízatásom nagyon emléke­zetes élmény maradt szá­momra. Azt a feladatot kaptam, hogy utazzak el Ceglédre, vá­sároljak két vagon kukoricát - és mert a főnököm'már jó előre megalkudott az árában —, ne­kem már csak el kellett hoznom az árut. Szép verőfényes nap volt, amikor elindultunk, s még időben megérkeztünk Ceg­lédre, nekem pedig csak a be­rakodásnál, s a termény méré­sénél kellett ott lennem. A ku­korica zsákolva volt, s minden egyes zsákot lemértünk, mi­előtt felraktuk volna a vagonra. Igen ám, de észrevettem, hogy a rakodómunkás amikor a má­zsára teszi terhét, furcsán rádől a zsákra. Én magam a mérleg karjánál álltam, s a zsáktól nem láttam, hol van a munkás lába, a földön avagy a mérlegen, de szerencsére az árnyékából minden jól kivehető volt, az is, hogy bizony minden egyes mé­rés alkalmával rááll a zsák mellé. Láttam tehát, hogy mi történik, de nem szóltam, csak a végelszámoláskor mentem oda a kereskedőhöz, akitől a terményt vettük, s közöltem vele, vonjon le vagononként 700 kilót, mivel az embere minden egyes mérés alkalmá­val ráállt a mérlegre, s ha 70 ki­logramm a tömege, akkor 10 mérés alkalmával nem keve­sebb mint 7 mázsával csapott be! Ha ezt nem hajlandó figye­lembe venni, mindent elmon­dok a főnökömnek, és bizo­nyos, hogy soha többet nem veszünk tőle semmit. Summa summámm, végül minden ren­deződött, s hogy ne mondjam el a dolgot senkinek, 200 forin­tot kaptam - ami akkor bizony óriási pénz volt, hiszen már 40 Vallus István forintért egy jobb pár cipőt ka­pott az ember!- Több mint negyven év telt el az első önálló vásárlása óta, s azóta számtalan alkalma volt bebizonyítani, hogy erre a pá­lyára termett. Mi az, ami ön szerint a legfontosabb a keres­kedelemben?- A vevő tisztelete. Erre taní­tom a hozzám kerülő tanulókat is. Az első s legfontosabb a ke­reskedő szempontjából, hogy a vásárló szemével is tudjon nézni, a vevő eszével is próbál­jon gondolkodni, mert itt kez­dődik az eladás művészete.-fenyvesi­„Iszonyatos mennyiségitek a tananyagok” Fotó: Gy. P.

Next

/
Thumbnails
Contents