Nógrád Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-18 / 41. szám

1993. február 18., csütörtök NŐI DOLGOK HÍRLAP 9 Bo Derek eladta a birtokot Régen nem filmezett már Bo Derek, aki főleg azokban a filmekben for­gatott, amelyeket férje, John Derek készített. A szőke szexszimbólun nemcsak a filmtől, hanem a 20 millió dollárt érő kali­forniai tuxusbirtokától is búcsúzik. Eladja a farmot. Ho Derek közben azon gondolkodik, hogy meg­írja emlékiratait, ami iga­zán érdekesnek ígérkezik, hiszen szellemes megjegy­zései amúgy is csemegéi a bulvár lapoknak. íme: „Szerencsém Van, jól rakott össze az Isten". .„Szeretek csőknlózni, ez a munkám. Azért jöttem a világra, hogy egy csomó embert megcsókoljak.” „Szeretem a meztelen szép testeket. A baj csak az, az enyém „veszélyben” van, mert szeretek enni és utálok tornázni." Gőz horkolás ellen Éjszakánként gyakran za­varja az asszonyokat férjük horkolása. Egy tokiói kórház orvosai a hűléses megbetegedé­sek gyógyítására szolgáló ké­szülékkel képesek ezt a kelle­metlenséget megszüntetni. Ha az inhaláló készüléket 43 fok Celsius értékre állítják be, s a nyálkahártyák duzzanata csökken, akkor az idegeket olyan ingerlő hatás éri, amely a torkon át az addiginál zavarta­lanabb légáramlást tesz lehe­tővé. Az ellazult és megnyúlt izmok az ingerelt idegek révén újra feszültebbé válnak, és ezzel mérséklődnek a zavaró zajok. Az orvosok 147 páciensen végzett vizsgálata azt mutatta, hogy 107 esetben az inhalációs kezelés után a horkolás jelentő­sen csökkent, 19 esetben pedig teljesen megszűnt. Csak 21 be­tegnél nem volt javulás. A páci­ensek az esti lefekvés előtt 10 percig inhalálnak. Ön is lehet a fényes farsangi bálok szépe Táncoslábú hölgyek figyelmébe A többnyire fényes külsősé­gek között zajló farsangi táncos ünnepségek íratlan szabálya, hogy a hölgyeknek kötelező a báli gardróbé. A már-már csil­lagászati összegeket emésztő ruhakölteményeknek, nagyesté­lyiknek (amiket nem szégyen a kölcsönzőkből „beszerezni”) azonban teljes értékű helyettesí­tői lehetnek a bársonyból vagy egyéb alkalmi szövetből készült nadrágok. A fazon megválasz­tásában ki-ki saját ízléséhez igazodhat, a színeket illetően azonban vannak tradicionális kötöttségek. Fehérben általában csak az elsőbálos lányok jelen­nek meg; pasztell-színűben az ifjú hölgyek, ám az idősebbek már sötétebb tónusú ruhát ölt­senek fel. Emellett ne feledjék: a fehér és általában a világos színek kövérítenek; a vörös, a zöld és a fekete toalettek kar­csúsítanak. Szőke hajhoz a kék, vöröshöz a zöld, gesztenyebar­nához a violaszínű, feketéhez pedig a vörös illik a legjobban. A báli topánka megválasztása kapcsán érdemes ügyelni arra: vadonatúj cipőben kockázatos a bálozás. Aki mégis frissen vásá­rolt lábbeli mellett dönt, le­galább néhány órás főpróbát tartson otthon: előzetesen já­rassa be a cipőjét. Kozmetikushoz lehetőleg a bál előtti napon menjünk. A frissen kezelt bőrön egy ideig nyomot hagy az átélt „gyötre­lem”, a mitesszerek kinyomko­dása, a szemöldök kiszedése, s így aligha számíthat bárki is a „bál szépe” címre. A sima, ki­pihent arc titka: indulás előtt egy tejfölös, joghurtos pakolás­sal legalább egy óra pihenés! A fodrászt az esti mulatság délelőttjére ütemezzük. Az al­kalmi frizura lehet a hagyomá­nyos is, strasszal díszítve. A smink pedig a szokásosnál erő­sebb, de feltétlenül vigyünk magunkkal neszesszert, hogy az esetleg elmázolódó festést kii­gazíthassuk. Jó, ha a kis táská­ban kéznél van parfüm és dezo­dor, továbbá egy tartalék haris­nya is, mert ballábas partner el­len senki nincs bebiztosítva.-szóma- Ferenczy Europress A tűzről pattant énekesnő „csak” ötven ingyenes fellépést vállal Kovács Kati az egyik legnépszerűbb magyar énekesnő Kovács Kati évente Vitathatatlanul a pop-szakma nagyjai közé tartozik. Állócsil­lag, ami a könnyűzene állan­dóan változó, új és új divatok­nak hódoló világában kevesek­nek adatik meg. A Liszt-díjas Kovács Kati (49 éves) számta­lan fesztivál első díjasa, nem­zetközi dalverseny győztese, s ami talán minden díjnál értéke­sebb: csaknem három évtizede egyhuzamban a legnépszerűbb táncdalénekesek egyike, a kö­zönség kedvence. A legutóbbi egri táncdalfesz­tivál, mintha igazolta volna a mondást, hogy senki sem pró­féta. ..- Igaz, szülővárosomban nem nyertem, de ettől csöppet sem keserű a szám íze. Eredeti­leg eszembe sem jutott, hogy el­induljak. Utóbb meggondoltam magam, részint épp azért, mert a helyszín Eger volt. Meg azért is, mert úgy tudtam, élő televí­ziós közvetítés lesz, s az egye­nes adás engem mindig „föl­dob”. Amikor kiderült, hogy csak fölvett snitteket játszanak be, nem akarom tagadni, lee­resztettem. Egyébként elhatároztam, hogy többé nem indulok sem­miféle fesztiválon, pontozásos énekversenyen. Csak olyan be­mutatók jöhetnek szóba, ahol nincs se zsűri, se pontozás.-Nem szereti az „intézete­ket?”-Nem a személyekről van szó.... Sokszor fölkértek már engem is, hogy különféle ver­senyeken legyek zsűritag. Nem vállaltam, mert tudom magam­ról, hogy nem tudnék semmi­féle értékelési „szemponthoz” vagy tekintélyes kolléga véle­ményéhez igazodva pontozni.-Ismerősei szerint ön nem kifejezetten szelíd, puhány típus, sőt - fölöttébb temperamentu­mos.- Ami igaz, igaz: nagy a tű­rőképességem, de ha betelik a pohár, bizony robbanok. Ha pe­dig azt látom, hogy valakivel méltánytalanság történik, „ve­szélyes” is tudok lenni. Ne mo­solyogjon. .. Egyszer egy kül­földi tűmén az utcán belekötöt­tek egy kollégába, akinek épp pokoli derékfájdalmai voltak, nem tudta védeni magát. Ökölbe szorult a kezem, s nem sokat teketóriáztam - alaposan behúztam a támadónak. El is iszkolt... lehet persze, nem az én egyenesem rendítette meg, hanem a tény, hogy egy nő vágta álion.- Evezzünk vissza inkább szakmai vizekre: a pop élvona­lában nemcsak a szakmai, ha­nem anyagi megbecsülés is át­lagon felüli?- Ha hiszi, ha nem, úgy va­gyok, mint legtöbben ebben az országban: amit megkeresek, fel is élem. Félre ne értsen, ez nem panasz. Amint azt sem di­csekvésként mondom, hogy számtalan műsorban szerepe­lek, amiért egy árva fillért sem kapok. Egy felkérés kapcsán legutóbb mondtam is, ne hara­gudjanak, legfeljebb évi ötven ingyenes fellépést tudok vál­lalni, különben kifizetetlenek maradnak a számláim. Melles­leg: az a véleményem, hogy jobb volna, ha a pénzeket, ami­ket jótékonysági koncertek szervezésére fordítanak, odaad­nák a rászorulóknak, mindenki jobban járna. Azt nehezen vise­lem, hogy ezek a „jótékony- sági” pénzek ki tudja, hova ke­rülnek.- Régóta népszerű, a magán­életéről mégis keveset tud a publikum.-Nekem pont ellenkezőek a tapasztalataim. Akik szeretnek, hallgatnak, ismerik a nótáimat, tudják, hogy a dalokban ponto­san nyomon követhető a magá­néletem alakulása. (Kovács Ka­tiról a Ki Kicsodá-ban az áll: „Dalainak szövegírója is - a szerk.) Különben is meggyőző­désem, hogy aki előadóművé­szetre adja a fejét, annak szemé­lye a dobogón, a színpadon ér­dekes, nem a kulisszák mögött. Kornis Tamás Szerelmi zsebszótár A nagy jövés - menésben szimpátia ébredhet különböző nemzetek fiai és leányai között. De hogyan hidalják át a nyelvi nehézségeket? Ám ha beszerez­ték az öt nyelvű szerelmi zseb­szótárt, nem okozhat gondot maguk megértetése. Angol fiatalok körében való­ságos nyelvtanulási láz tört ki, s ha a kiadvány a szárazföldi Eu­rópában is elterjed, a népszapo­rulat ugrásszerűen megemel­kedhet. A szerelmi zsebszótár angolul, franciául, németül, spanyolul és olaszul fejtegeti a páros együttlét legfontosabb nyelvi tudnivalóit. Mindezt fő­ként a fiatalok nyelvén, a szlen- ges kifejezéseket sem kerülve. Jay de Leon, a poliglott mű szerzője praktikusan kezelhető olvasmánnyal ajándékozta meg azokat, akik az udvarlást e könyvecske lapozgatásával akarják kombinálni. A kifejezé­seket megszámozta, így ele­gendő a kódszámokat felírni egy papírkára, és a könyvvel együtt átnyújtani a megkörnyé­kezett személynek. Esemény utáni használat esetén például a 62, 72, 79, 84, 87 jelű számokat lehet megjelölni, s így az imá­dott hölgy anyanyelvén lehet a tudomására hozni:„Még soha­sem éreztem így, mint veled. Sosem felejtelek el.” Londoni könyvkiadói ber­kekben azt latolgatják, nem kel- lene-e több európai országban is elárasztani a piacot a zsebszó­tárral. Ebbe Magyarország is beleférhet. Ha igen, akkor: 52. Vagyis: „ezt jól kitaláltad”. A denevérek megmentője Asszonysorsok Önmaga árnyékában A világhírű film, a Batman és a folytatása, a Batwoman sok ember fantáziáját fordította a denevérek felé. Egyike ezeknek Christine Scott. Kaliforniában az asszony segít megvédeni a denevéreket. Kevesen tudják, hogy Észak-Amerikában a denevérek 80,5 százaléka elpusztult. Scott asszony elhatározta, hogy segít megvédeni őket, illetve a bete­geket megyógyítja. Ez igen ne­héz feladat, miután nagyon sok­fajta denevér létezik, és külön­böző fajták, nem tűrik meg ma­guk mellett a többi fajt. Most lakásában nyolc beteg denevért nevel. Szerinte az emberek fél­reismerték ezt a kedves állatot, mivel a mozikban a denevér ed­dig csak a horror filmek szerep­lője volt. A denevér nagyon ke­vés kedvességet kapott az em­bertől - mondja - én megpróbá­lom azt pótolni. Ruhája rendetlen, a haja kó­cos és a szeme folyton ke­resztbe áll - a környezete ilyennek látja az ötven év kö­rüli asszonyt. így beszélnek róla: elkorcsosult ez az Irén, s ennek nem csak az egyedülléte az oka. Tény, hogy volt egy stabil, bár rövid időszak az életében. Átlagférjével átlagházasságban éltek falun, vagyis nem volt sem jobb, sem rosszabb a sora, mint tucatnyi más nőé. Nyolc általánossal egy gyárban kapott állást. Neki megfelelt a segéd­munka, mert sosem félt a fizi­kai terheléstől. Sőt, tartást adott neki a „férfias” állás, amivel több pénzt szerzett, mint a férje. Ha mégis úgy érezte, hogy elfáradt, műszak után be­állt a tus alá, s addig folyatta magára a vizet, amíg minden tagja fel nem frissült. Majd felvette a sötét aljat, az éppen soros világos blúzt, élénkpiros rúzzsal kontúrozta a száját, belelépett a magas sarkú cipőbe, s irány a buszmegálló. Ha várni kellett, elszívott egy-két cigit vagy átnézte a Ludast. Azért megesett, hogy a buszon el-elszunnyadt, de mire hazadöcögtek, újra felélénkült. Jó falusi szokás szerint sokan megszólították, míg táskáját a kezében lóbálva hazaért. Ha útközben megviccelték, önfe­ledten, jóízűen kacagott. Az életvidám asszonyt a sa­vanyú ábrázatú, beteges férje szinte minden nap a házuk lép­csőjén várta. Görnyedt háttal, a kis terasz virágtartóinak tá­maszkodva álldogált, köhögés kínozta, de azért csak szívta, „azt a büdüs bagót.” Irén rá-rá- parancsolt, hogy dobja a fe­nébe, de a férfi csak somoly- gott a svájci sapkája alatt. Majd végigmérte a feleségét és elis­merően csettintett. Néha rájött a féltékenyked- hetnék, de a nő leintette, kine­vette. Nem csalta meg a férjét. Az egyetlen fiuk már tizen­két éves volt, amikor Irén arra lett figyelmes, hogy az ő gyen­gélkedő párja egyre sűrűbben jár orvosi ellenőrzésekre a szomszéd településre. Biztosan rosszabbodott az állapota, gon­dolta, s elszomorodott. Egy nap, műszak után a beteget várta haza. Nem volt kedve du- dorászni, a rádiót sem kap­csolta be, de nekilátott, hogy töltött káposztát főzzön. Az volt a párja kedvenc étele. Vacsora után elbeszélgettek, de a vizsgálatról alig ejtettek szót. Egyikük nem akarta, a másik pedig nem erőltette. Másnap, harmadnap, s egy hét múlva sem hozták szóba a té­mát, pedig talán jobb lett volna, ha megteszik. Akkor valószínű­leg máig együtt élnének. Ehe­lyett azonban cigarettafüstbe burkolózva, leszegett fejjel jár­káltak, kerülgették egymást. Esténként kicsit összemeleged­tek, de reggelre újra közéjük állt a bizalmatlanság. S egyszer aztán olyasmi történt, amire senki nem számított. Irén hazafelé ballagott, s a kapujukhoz közeledve látta, hogy mosott ruhákat lenget a szél az udvarukban. No, fene - gondolta, mi vitte rá ezt az em­bert, hogy kimossa a szeny- nyest? Egyáltalán, jót vagy rosszat jelent ez az „önállóso­dás?”- tűnődött'magában. Ám a lépcsőn majd hanyatt esett, mert egy idegen nőszemély lé­pett ki az ajtajukon. Végig­mérte a festékkel vastagon ki­kent arcot, a lenge szoknyával takart csípőt, s a szőke, bodorí- tott fürtökön állt meg a szeme. De nem maradt sokáig néma, rárivallt a szőkére: „Hát, te mit keresel itt?” Az pedig összehú­zott szemekkel visszavágott: „Amit te nem!” Irén erre nagy mérgesen bent termett az elő­szobában, s meglátta a konyha félhomályában rejtőzködő fér­jét. Nekirontott, megragadta a vállát, s elkezdte rángatni, mi­közben torkaszakadtából üvöl­tötte: „Mi folyik itt? Minek hoztad ezt ide?!” Mivel nem kapott rögtön választ, még dü­hösebb lett, de erre a másik nő is berohant, s már hármasban dulakodtak. Egy éles sikoly vetett véget a tragikomédiának: a hűtlen férj­nek valahogy a kezébe került a konyhakés ... De mielőtt ráe­melte volna a feleségére, le­dobta az asztalra. Másodperce­kig csak a zihálásuk hallatszott, majd Irén fojtott hangon meg­szólalt: „Takarodjatok.” A férfi és a szőkeség azon a dél­utánon elhagyta a házat. Irén hamarosan beadta a válópert. Két év múlva összejött valaki­vel, de mindössze pár hónapig maradtak együtt. Áztán ráka­pott az italra, s az alkohol rabja lett. Ma már csak árnyéka egy­kori önmagának. (M.J.) .Christine Scott és az ápolt denevérek

Next

/
Thumbnails
Contents