Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-07 / 5. szám

1993. január 7., csütörtök ARCOK - HARCOK HÍRLAP 7 „Én még soha nem voltam magammal elégedett” A nemzet anyja helyett belső rendünket kellene megtalálnunk A boldogságról az a véle­ménye, hogy nem szereti az operettet. Tájfutóként megyei bajnokságokat nyert, és edzősködött is. Szeretne utazni, bár nincsenek egzoti­kus elképzelései, és szeretné megfigyelni a madarakat. Akit a beszélgetésünk alatt nem sikerült kihozni a sodrá­ból: Nagy Mihály, Bátonvte- renye polgármestere.- Van-e olyan napja 1992-ből, amire azt mondhatja, hogy az év legrosszabb napja volt?- Nincs.-Ez azt jelenti, hogy jó éve volt, vagy azt, hogy nem volt semmi különös?- Nem tudom, hogy jó évem volt-e, az biztos, hogy nehéz volt, de könnyebbre sem számí­tottam. Úgy gondolom, hogy ’92-ben azt tudtuk végigvinni, amit terveztünk. Vannak olyan fejlesztések, amikre nem jutott pénz, vagy nem akkor jutott. Én ezt nem úgy tartom számon, hogy volt egy jó napom, egy rossz napom. Volt. amikor fel- szabadultabb voltam egy na­gyobb feladat megoldása után, ilyen volt a rendőrkapitányság felavatása.- Arra a kérdésre, hogy volt-e legrosszabb napja, azt válaszolja, hogy mi volt jó. Ennyire optimista?- Mindig az voltam. De a jó nap is olyan, hogy nem jeles nap az, hogy mondjuk decem­ber 47-e ünnep, mert ha 364 nap nem ünnep, akkor nem nagyon jó, és ha a 364 napon semmi gondja nincs az embernek, az se nagyon jó.- Mi tudja leginkább kihozni a sodrából?- Próbálkozzon.- Milyen típusú embereket nem képes elviselni?- Nem hiszem, hogy van olyan, akit nem vagyok képes elviselni, esetleg jobban fárasz­tanak az olyanok, akik tizenhat- szőr kérdezik meg ugyanazt. Aztán még olyan típusú embe­rek fárasztanak, akik ügy látják, hogy az ügyük csak akkor in­tézhető el, ha a polgármesterhez mennek. Ezek inkább érthetet­len dolgok, mint elviselhetetle­nek. Nem tudom, hogy miből eredő rossz szokás ez. Számta­lan levélen, határozaton az én nevem szerepel, de ez nem je­lenti azt, hogy mögötte nem dolgoznak akár tizen is. Más kérdés, hogy a törvények mi­képpen rendelik, hogy ki írhatja alá, mert a végső döntési jog ná­lam van. A testületet nem le­hetne mozgósítani, hogy napi esetekkel foglalkoznak, mert ha egy temetés miatt rendkívüli segélyt és azonnali készpénzfi­zetést kér valaki - ha ez testü­leti hatáskör lenne, aznap kel­lene rendkívüli testületi ülést tartani. Ez praktikus okok miatt került hozzám, de vannak dol­gok, amiket nekem is köteles­ségem betartani.-Mikor volt legutóbb, ami­kor elégedetten hátradőlt, és boldogan felsóhajtott?-Én még soha nem voltam magammal elégedett.- Ha már a boldogságot em­lítettem, Ferencsik János mondta, hogy boldogság csak az operettek harmadik felvoná­sában van. Mit szól ön ehhez?- Nem szeretem az operettet.- Van kedvenc nótája?- Nincs. Olyan van, amit szí­vesen hallgatok, de nem műfaj­hoz kapcsolódó. Kedvenc zenei irányzataim vannak. Nagyon szívesen hallgatok könnyebb zenét is, amit komolyzenei ér­tékűnek vélek, ilyen nekem a Beatles. De szeretek operarész­leteket, nagy kedvencem a Bo­lero, az egy csoda. És még egyet: nagyon szeretem Benkó- ékat. Szerintem ők attól nagyon jók, hogy amikor zenélnek, na­gyon jól érzik magukat.- Mikor énekelt utoljára?- Gondolom, amikor énekóra volt a középiskolában.-Ha minden feltétel meg­lenne hozzá, mit csinálna a leg­szívesebben?- Ha azt várta, hogy azt mondom, a polgármesterséget, akkor téved. De ha nem erre gondolt, akkor igaza van. Nem tudom. A műszaki egyetem után nagyon szívesen foglalkoz­tam volna villamosgép-terve- zéssel, talán még szívesebben gyártással. A testnevelési főis­kolán edzői oklevelet szerez­tem, szerettem a gyerekekkel foglalkozni, tájfutásban edzős- ködtem. Utazni is szeretnék, de nincsenek egzotikus elképzelé­seim. Szeretném megfigyelni a madarakat.- A szilveszteri Hőmérőben arról volt szó, hogy fel lehet tá­masztani, pontosabban újjá le­het születtetni embereket. A hatpártiak nem tudtak meg­egyezni, ön kit élesztene újjá?- Széchenyi érdekes lenne, a másik talán Édison. Széchenyi­ben mérhetetlen zsenialitás és újítási vágy volt. Szegény nem tudott beletörődni, hogy hiába képzel jókat, megváltoztathatat­lan, vagy idő előtti sok minden. Edisont a kifogyhatatlan ötletei miatt.- A pártok emberei arról is vitatkoztak, hogy ki szülje meg újra, mondjuk István királyt, ki legyen a „nemzet anyja”. Erre most nem kell válaszolnia, de mi a véleménye erről az egész­ről?- Meggyőződésem, hogy en­nek a legnagyobb része jókora szenzáció hajhászás. Sokkal in­kább örülnék, ha a napi dolgok­kal foglalkoznának az emberek. Nem a nemzet anyját kellene megtalálni, hanem magunkban rendet tenni, hogy mi felé kel­lene menni, és azon dolgozni. És ha választottunk, és a tízmil­lióból kilenc megegyezik, hogy ő legyen a nemzet anyja? És közben? Közben eljutunk oda, hogy azért is felhangosítom a rádiót, hadd zavarodjon meg a szomszéd is.-Normális dolog ön szerint, hogy Magyarországon már mindenki megtanulta, hogy ki a tévé elnöke?- Ez túllihegett dolog szerin­tem. Ez a napi gondok hetven- negyedike. Ezer fontosabb van ennél minden nap.- A parlament felosztásáért való aláírásgyűjtéshez mit szól?- Következetlenség az én vé­leményem szerint. Volt egy vá­lasztás, amikor szavazott min­denki, és nem fogták a kezét. Arra adtuk a voksunkat, hogy négy évig ők irányítsanak, ezért nem tudom, hogy ez-e a járható üt? A másik oldala a dolognak, amit figyelembe kell venni, hogy bárki került volna irányító pozícióba, nagyon nehezen tud­tam volna elképzelni, hogy négy év alatt Kánaánt csinál. Vannak gazdasági törvények. Hiába mondjuk azt, hogy Nyu­gaton minden termékünk elad­ható, ha nincs olyan piac, ami felvegye, és nincs olyan termé­künk, amit odaviszünk. Nem akarom ahhoz hasonlítani a helyzetet, de gondoljunk arra, hogy 1929 és 1933 között soha nem látott válság söpört végig a világon. Akkor bárhol bármi­lyen kormány vagy párt uralko­dott, nem változtatott rajta. Az ígéretekből mindig volt és lesz is elég. Türelem is kellene.- Szokott fogadalmat tenni új élet kezdésére év végén?- Nem. Megfogadhatnám, hogy jövőre csak hosszú szárú gatyát hordok, de az azt jelenti, hogy ha megteszem, akkor mindent megtettem, mert csak az hiányzik a teljességhez. Mert elégedetlen vagyok, nem tudok annyi fogadalmat tenni, hogy azokat be is tartsam. Dudellai Ildikó Visszatérés a menetelésből... A politikai életben elterjedt cápa-magatartások miatt lassan ab- szurd-menetoszlopokká válnak a pártok. Menetelnek, menetosz­lopokban masírozgatnak. A vezényszavak mindent tulharsognak: egy-kettő! Egy-kettő! Állj! Lépés in-dulj! Hátra arc! Jobbra át! Vigyázz! lépést tarts! Aki volt katona, tudja, mit jelent akárcsak egy-két órán át ve­zényszóra, értelmetlen, csakazértis „pattogásra” vonulgatni. Bi­zony: szenvednek a húszéves, lelkileg, fizikailag erős fiatalembe­rek is. A tartalékos értelmiségiek számára pedig ez a legkínzóbb tortúra. Alaki gyakorlat! S most képzeljük el, hogy magasan kva­lifikált, gondolkodó értelmiségiek éveken át menetelni kénysze­rülnek! Hogyan lehet ezt elviselni? Hogyan lehet őrmesteri, tize- desi vezényszóra ellentmondás nélkül lépést tartani?! Ráadásul olyan helyzetben, hogy jól látható: az egyik vonul- gató menetoszlopban szinte egy tyúkagynyi szellemi kapacitás sincsen, a másik menetből akár két tudományos akadémia tagsá­gát is ki lehetne szólítani. A menetelés dübörgő vezényszavainak fátyola alatt viszont a különbségek néha úgy eltűnnek, hogy akár nyugodtan össze lehet keverni egyik-másik csapatot a teljesen el­lenkező irányba menetelő sereggel. Itt is -ott is csak a „győztes­nek látszani” program a fontos, csak a zárt egység látszata a lé­nyeges dolog. A menetoszlopok rendjéből kilépő ritka bátor rendbontók: an- tikrisztusok! Pedig csak arról van szó, hogy egy-egy személyiség sem a monotóniát, sem az őrmesteri „bal-jobb szintet” nem tudja végtelenségig elviselni, s kilép, visszatér a menetelésből. Mert számára már nyilvánvaló: egyszer úgyiscsak vissza kell térni. De hogyan fog visszatérni nemzetének tudással, zsenialitással használni az a szerkesztő, színész, esztéta, író, tudós, kutatóor­vos, aki éveken át őrmesterek kegyeiért eseng, vagy paprikajan­csit csinál magából harsogóan ostoba, üvöltöző karrieristák ked­véért, egy fikciós párthűség kedvéért... Ha a pattogó vezény­szavak elhúzódó őrületében éveken át nem tud már különbséget tenni igazság és hamisság, bölcsesség és butaság, tisztesség és erkölcstelenség között, hogyan fog újra „tanítóvá”, tisztelhetővé válni? Sajnos a menetelések személyiség-áldozatai gyakran azt hi­szik: küldetést teljesítenek, s az teljesen véletlen körülmény, hogy a türelem bérét jelképező árcédula rajtuk hatszámjegyűsé- gével meghatározó ... Pedig két-három év, „egy-kettő” és „bal-jobb” vezényszó után már a hatszámjegyűség körében ma­radás inkább a végső érv, hogy bírjuk ki valahogyan ... És menetelnek, és lépés indul, és jobbra át, és újra jobbra át, és megint hátra arc! S a dolgok a sorban végtelenül leegyszerűsöd­nek: fel sem tűnik már milyen könnyen megy gyűlölni, kirekesz- teni embertársainkat, s milyen nehéz dolog szeretni, segíteni olyanokat, akik más nézeteket vallanak vagy másféle a bőrük színe. A csak vezényszóra figyelő menetelők lelkiállapota na­gyon közel kerül ahhoz a kritikus ponthoz, amikor már elképzel­hetőnek, valóságosnak tűnik: mindez nem játék, végzetszerűen itt van egy igazi hadiállapot ... Az Isten mentse meg a menetelőket ettől a lelki romlástól! Inkább lássák be: békesség, türelem a haza megmentésének kulcsszava! S a menetoszlopokból egyszer mindenképpen vissza kell térni a normális közlekedésbe, egyszer mindenképpen be kell látni, hogy bármilyen eszme nevében történjék is a buta erőszak, az er­kölcstelenség, a hazudozás, a kivételezés, egy nemzet életében mindez teljességgel elfogadhatatlan és igazolhatatlan ... Erdős István Az igazság pillanata Kisebbségben a Felvidéken Szlovákia legnagyobb társadalmi szervezete - magyar m Időként kormányszinten is napirendre kerül: a megyerend­szer túl erősből túl gyenge lett. Mit szól ehhez, és mit tartana jónak Korill Ferenc, a megyei önkormányzat vezetője? — A megyekérdésben is iga­zolódott, hogy működésképte­len terve mindenkinek lehet. Egy biztos: aszerint nem lehet dönteni, hogy a megyeellenes vagy a megyepárti kórus hang­ereje közül melyik nagyobb. De aszerint sem, hogy hány botcsi­nálta szakértő rajzol a térképre a jelenlegi megyénél kisebb vagy nagyobb területi beosztást. Elő­ször is azt kell nyíltan elhatá­rozni, hogy milyen államot és ennek megfelelően milyen köz- igazgatást akarunk. Ez az igaz­ság pillanata lesz, mert többé nem kerülhetők meg olyan alapkérdések, mint az állami szerepvállalás mértéke és módja, a hatalommegosztás el­vének állami-önkormányzati vonatkozásban történő érvénye­sítése, a gazdasági önállóság és a központosított újraelosztás ki­békíthetetlen ellentéte. Mára nyilvánvaló lett, hogy a megye visszaszorítása a települések várt „felszabadulása” helyett a központosító, atyáskodó álla­mépítési gyakorlat megerősíté­sét hozta. Ä nekem tetsző meg­oldás olyan közigazgatási rend­szer, ami a mindenkori központi hatalommal szemben véd a ki­szolgáltatottság ellen. Ebben a megye nem a településektől hó­dít el jogosítványokat, nem fel­ügyeli azokat, hanem együtt biztosítják az önkormányzati dominanciát. Most a megyét kellene területi önkormányzat­ként intézményesíteni. Főbb te­vékenységei a térségi tervezés, koordináció, gazdaságszerve­zés, intézményfenntartás, terü­leti érdekképviselet lehetnének. A megyék eszközrendszeréből csak azok hiányoznának, ame­lyek konfliktusba kerülhetnek a települési önkormányzatok önállóságával, mint az állami támogatások továbbosztása, he­lyi források elvonása, személy­zeti politika. (d. i.) Január elsejétől Csehország és Szlovália jogilag is függet­lenné vált egymástól. így aztán Szlovákia, a maga jelentős lé­lekszámú magyar kisebbségé­vel különösen fontos partnernek számít. Az adatok azonban nem egészen egyértelműek. A há­ború végéig egymillió felvidéki magyarról árulkodnak az egy­korú feljegyzések. Közülük a magyarok kollektív bűnösségé­nek megállapítása után 200 ez­ret Magyarországra telepítettek át, 44 ezret pedig Csehországba, az onnan elűzött németek he­lyére deportáltak. A néhány év­vel ezelőtti statisztikák már csak jó félmilliónyi külföldre, azaz a Felvidékre szakadt honfi­társunkról tettek említést, azóta viszont lélekszámúk némileg növekedett. Ennyit az elmúlt évtizedek politikájáról. Tulajdonképpen mennyien is vannak a szlová­kiai magyarok? Tettük fel a kérdést Bauer Győzőnek, a Csemadok országos elnökének.- 580 ezer ember vallotta magát magyar anyanyelvűnek a legutóbb megtartott népszámlá­láson, de valamivel többen, 610 ezren tartják magukat magyar­nak.- Mi jellemzi a Csemadok munkáját? Mennyire népszerű a szervezet a felvidéki magyarság körében?- A Csemadoknak 510 alap­szervezete van Szlovákiában, a tagság létszáma jóval 80 ezer felett van. Ezek szerint tehát minden hetedik magyar nemze­tiségű ember a tagja szövetség­nek. Az aggastyánokat és a gyermekeket természetesen nyugodtan levonhatjuk a lét­számból. Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor az állapítható meg, hogy a középgenerációnak mintegy a fele tagja a Csema­doknak! Egyébként egész Szlo­vákiában ez a legnagyobb tár­sadalmi szervezet. Ami a végzett munkánkat il­leti, a Csemadok nem politikai szervezet, a napi politika ese­ményein igyekszünk lehetősé­geink szerint kívül maradni. El­sődleges célunk a nemzeti iden­titás megőrzése, de ezt a kultú­rán, és az oktatás területén sze­retnénk kivívni. Sajnos azonban sokszor ezek az egyszerű óha­jok is ütköznek a politikai érde­kekkel ...-A szlovák kormány hozzá­járul anyagilag is az Önök munkájához?-Évente tízmillió korona az állami támogatás, az alapszer­vezetek működtetéséhez. (Inter­júnk tavaly készült. F.Z.) Ez természetesen nem elég a társa­dalmi szervezet fenntartásához. Ebből a pénzből igyekszünk az országos nagyrendezvények anyagi költségeit fedezni. Ki­egészítő támogatáshoz jutunk a tagilletményekből, és szeren­csére akadnak támogató vállal­kozók is, kapunk adományokat, és a rendezvények bevételeivel is gazdálkodhatunk. A közeljövőben szeretnénk a területi választmányoknak székházat is biztosítani. Költ­ségkímélés miatt ugyanis fontos lenne, hogy a Csemadok kisebb, de hatékonyabb apparátussal működjön, és lehetőség szerint a területi rendezvényeket a helyszínen rendezhessük meg.- Mi a véleménye a magyar- nyelvű helységnév-táblák lesze­reléséről?- A nemzetiségi tanácsnál sé­relmeztük a dolgot, de azt mondták, hogy a táblákat nem­zetköziekre cserélik ki... Félő, hogy addig nem lesz magyar- nyelvű tábla, amíg mi nefh gyártunk ...- Milyen a terveik vannak a jövőre nézve?- Szeretnénk nagyobb fi­gyelmet szentelni munkánkban az emberek kultúrán kívüli te­vékenységére! Tulajdonképpen egyfajta híd szerepét szeretnénk betölteni Magyarország és Szlovákia között... Mivel a gyermekek jelentős része szlovák alapiskolába jár, fontos lenne, hogy ők is jól megtanulhassák nyelvünket!-Mi a véleménye a közel­múltban útjára bocsátott ma­gyar műholdas adásról?- Nagyon jónak tartom, hi­szen a határokon túl élő ma­gyarsághoz is eljuthatnak így a magyarnyelvű műsorok. A gyermekek miatt óriási szükség lenne az ősi magyar népmese­kincs bemutatására, hiszen Micky egér és Donald kacsa már a magyar képernyőn is túl­súlyba került...- Csehszlovákia szétválásá­val is marad a Csemadok név?- Új nevet kellene keresni, hiszen a politikai erők a legki­sebb apróságokba is beleköt­hetnek, de egyelőre nem gondo­lunk módosítására. F. Z.­Ez itten kérem, Magyarország Csak tárcáját veszítheti Ablakban áll, és addig torná- szik, míg elveszíti tárcáját - mi az? Addig is, amíg kitalálják, olvassák el a következő hírt: lemondott a gazdasági minisz­ter. Az történt ugyanis, hogy jogtalan előnyökhöz juttatta felesége unokaöccsét. Nem ké­rem, ez itten most nem Ma­gyarország. Ez Németország. Ott másfél hónapon belül a gazdasági miniszter volt a má­sodik, aki nem dicső körülmé­nyek között távozott a Kohl-kormányból. Az efféle dolgok alighanem erősítik a magyarság öntudatát, merthát mifelénk ilyenek nem történ­nek. A mi minisztereink jóval szívósabbak annál, minthogy egy-két malőr után beadják a kulcsot. Malőr ugyan akad, de hát istenem, csak az nem követ el hibát, aki nem dolgozik. Meg aztán, ha még egyszer ki­tekintünk külföldre, bizony az amerikai elnökkel is előfordult, hogy fegyverrel nyerte meg a választási hadjáratot, igaz, nem háborúzott, csak kereskedett a győzelemért. Azért nálunk ilyen nem volt.- Anyukám, elveszítettem a tárcámat - állít haza a férj.- Nohát fiam, akkor te tár­canélküli . miniszter vagy - mondja a feleség. Bevezető kérdésünkkel egy­ütt ez is a volt belügyminiszter­ről, Horváth Balázsról szól, aki már klasszikus példát képez, alátámasztva, hogy nálunk nem úgy mennek a dolgok. Egy ki- választottról egyszerűen nem derülhet ki, hogy nem alkal­mas. Esetleg az még belefér, hogy arra nem a legalkalma­sabb, amire kiválasztották. Az újságok jegyzetrovatai közben egyre számolják az egyes mi­niszterek (tárcával vagy anél­kül) levesbe hullajtott hajszá­lait, de valami mindig elkerüli a jegyzetírók figyelmét. Ha a kopaszodás eme stádiumában a hajhullatók egyszerűen feláll- nának és leköszönnének, tör­vényszerűen rosszabb lenne a helyzet, merthogy ők a legjob­bak. Nem? - Dudellai -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents