Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-07 / 5. szám
6 HÍRLAP MAGAZIN 1993. január 7., csütörtök A demokratikus gazdálkodás a legcélravezetőbb forma Hogyan ossza be a család a jövedelmet? Amikor ön bűnbak Mindig nagy kérdés, hogyan készítsük el a család költségvetését. A közösen készített családi pénzügyi terv előnye, hogy a család jövedelmét az együtt meghatározott céloknak megfelelően használja fel és osztja szét. A tervet ugyan a szülők állítják össze, de ha a gyerekek már nagyobbak, és a zsebpénz miatt ők is érdekeltek a költség- vetésben, számukra is hasznos lehet a közösen készített program. Háztartáspénz-központú gazdálkodás esetén a szülők abban állapodnak meg, hogy a jövedelem milyen hányadát fordítják a különböző kiadásokra. A kiporciózott kosztpénzzel általában csak az asszonyok gazdálkodnak. Ok döntenek arról, hogy mit eszik a család és a hozzávalókat is ők vásárolják meg. Az állandó kiadásokkal ilyenkor általában más, a férj, vagy a nagymama foglalkozik. Egyszerűbb a helyzet, ha a családnak van lakossági folyószámlája, mert a pénzintézet a megbízások alapján kifizeti a közüzemi számlákat és a hitel- törlesztéseket is, lényegében leveszi a család válláról az állandó pénzátutalások terhét. A rezsiköltségek kiegyenlítése után megmaradó pénzről azonban nem döntenek helyettünk. Jótanács: az ilyen „lazább” gazdálkodás esetén is érdemes a már mindenütt kötelező blokkokat, számlákat megőrizni és havonta könyvelni a kiadásokat, mert különben nem ellenőrizhető, hogy a bevételek miként tudnak lépést tartani a kiadásokkal. Ha elmarad az összesítés, könnyen előfordulhat, hogy a következő hónap vége előtt elfogy a kosztpénz. Az így gazdálkodó családok tagjainak általában zsebpénzük van, amit saját elhatározásuk szerint osztanak be. Ha valaki ebből a „külön keretből” a háztartásnak vásárol, azt minden esetben visszakapja a közös pénztárcából. Hátránya ennek a költségvetési formának, hogy nem tervezik előre a megtakarítások hasznosítását. Ennek ellenére, ha jól határoznak a háztartási pénz összegéről, a család nem kerül zavarba, sőt gyarapodhat is. A megfigyelések szerint ezt a módszert azokban a családokban kedvelik, ahol nem csak a rendszeres jövedelemre lehet számítani, hanem egyéb bevételre is, például prémiumra, találmányi díjra, honoráriumra. A külön jövedelmekből telik beruházásra, általában ebből veszik meg a tartós fogyasztási cikkeket. A jövedelem-újrafelosztó módszert alkalmazók, közös megállapodás alapján, fizetésük bizonyos részét maguknál tartják, a többit viszont beteszik a közösbe, amiből minden felmerülő költséget kifizetnek. Kis- létszámú, 2-3 tagú famíliáknál, vagy nagyobb jövedelműeknél vált be ez a forma. Nem jellemző rájuk a tudatos tervezés, a jövedelemfelhasználás szerkezete változhat, ezért könnyen pénzzavarba kerülhetnek. A nagyvonalú gazdálkodásnak „köszönhetően” a viszonylag magas jövedelműekkel is megtörténhet hogy a fizetés utáni napokban színházba járnak, előkelő étteremben vacsoráznak, a hónap végén pedig tejre, kenyérre, cigarettára sem futja. A háztartás-közgazdászok a fiatal házasokat óva intik ettől a „demokratikus” módszertől, kezdetben nekik elég azt is megszokni, hogy az én pénzem a miénk is. A családi béke megőrzése érdekében jobb, ha még az esküvő előtt megállapodnak, hogy háztartási tanulónaplót vezetnek. Sok-sok veszekedést meg lehet előzni, le lehet állítani tényekkel, vagyis a blokkokkal, a számlákkal és a kiadott pénz összesítésével. Az egyszemélyes gazdálkodásban többnyire az édesanya a pénzügyminiszter. Közösen készített költségvetés hiányában a családtagoknak fogalmuk sincs az árakról, egyszerűen unják a drágulásokat ismétlő panaszáradatot. Az egyszemélyes „diktatúrában” az is gyakori, hogy a feleség szabja meg a férj zsebpénzét is, sőt esetleg naponta adagolva adja át: - Itt van fiam, cigarettára, újságra, sörre. Pénzügyi szempontból eredményes lehet ez a forma, de nem biztos, hogy erősíti a házastársi köteléket. Megalázó, amikor a férj legjobb barátját nem tudja visszahívni egy fröccsre, az asszonytól minden fülért kiszámolva kapó férjek szánalomra méltóak. Lázadásuk, kitörési kísérletük váratlan, ám annál veszélyesebb lehet. Bizonyíthatóan sokkal köny- nyebben boldogulnak azok a családok, ahol közösen tervezik a kiadásokat, beleértve a ruházkodási költségeket is, és mindenkinek van szavazati joga a költségvetés elkészítésében. Hogyan viselkedjünk, ha úgy érezzük, hogy munkahelyünkön mi vagyunk a bűnbakok, akiket mindenért felelőssé tesznek? Anita von Schale pszichológusnő, a svéd munkaügyi kutatóintézet munkatársa, a kérdés szakértőjeként jótanácsokkal szolgál arra az esetre, ha valaki úgy érzi: az irodában elviselhetetlenné teszik az életét.- Beszéljen nyíltan azokkal a kollégáival, akik támadják Önt! Öntsön tiszta vizet a pohárba! Talán nem is olyan rossz a helyzet, mint azt gondolja.- Amennyiben kiderült, hogy valóban önt tekintik bűnbaknak, beszélje meg főnökével a gondját! Végtére is ő a közvetlen vezetője, akinek azzal is törődnie kell, hogy munkahelyén elviselhető légkör uralkodjék.- Ha úgy érzi, mindent megpróbált, hogy helyzetét javítsa, de továbbra is önre fognak minden rosszat, ne tétovázzon: nézzen új állás után! Akkor fogják igazán megbecsülni, ha már nem lesz ott. Ismert televíziós filmek mesefigurái kelnek életre Kabankin Germán cukrászüzemében. A képzőművész ségzettségü vállalkozó házaspár ezzel új stílust teremett a cukrászatban. Megnyílt Budaörsön az ország legnagyobb squash klubja, melyben szauna és szolárium is található Kilóg a s0rból... Egy ember, aki másokért él A textiltechnikusi érettségi után döntött úgy, hogy hátat fordít a világi életnek, beáll a ferences rendbe, pap lesz.- Még érett fejjel sem találtam meg az élet értelmét. Nem tudtam, s ma sem tudok lelkesedni azért, amiről tudom, hogy egyszer elmúlik. Bármerre néztem a világban, mindenütt csak a változást láttam. Nem találtam azt a biztos pontot, ami örök, ami megnyugtat, ami igazi értelmet ad az életemnek. Istenben, a hitben, amely örök, ami nem változik, találtam meg az életem értelmét. Életem célja és értelme Istent szolgálni, az embereknek jót tenni. így mindaz, amit csinálok, cselekszem ezáltal kap igazi értelmet. - vélekedett Orbán Márk, a szécsényi ferences kolostor házfőnöke. Azok, akik ismerik - s a megyénkben egyre többen vannak ilyenek - tudják róla, hogy több mint az a pap, aki csak a hívek lelki gondozásával foglalkozik. Olyan ember, aki tud lelkesíteni, aki szereti a szépet, aki meg tudja osztani az élet apró örömeit másokkal. Lelkében együtt él a líra, empátia és a racionalizmus. Csendesen, magányában fest. Ahogy elmondta, most nagyon kevés időt tud a festőtábla mellett eltölteni. Hogy van hozzá adottsága, tehetsége, arról önálló tárlata is meggyőzött. Most idejének nagy részét a kolostor építése foglalja el. Amikor 1989. szeptember 2-án a ferencesek visszatértek Szé- csénybe, a kolostor elhanyagolt, leromlott állapotban volt. Emlékszem, egy korábbi beszélgetésünkre, hogy milyen lelkesedéssel szólt az újjáépítésről.- Hogy lassan azt mondhatjuk a kolostor kész, nem az én érdemem. A műemlékeseké, azoké a szécsényi embereké, akik önzetlenül jöttek és segítettek - szerénykedett. S amiről nem beszél: valahol szükség volt arra a szervező, mozgató, lelkesítő erőre, amely az ő személyéhez kapcsolódik.- Igaz, hogy itt az épület nagyobb részében ferencesek fognak lakni, de azért a kolostor egy kicsit a városé is. Márk atya minden jó és okos javaslatot örömmel támogat. Kezdeményezésére havonta egyszer élő, zenei koncertet tartanak a kolostor nagytermében. Tele van ötlettel, elképzeléssel. A legújabb tervéről a franciakért kialakításáról lelkesedve beszélt. Ha elkészül, a város egyik idegenforgalmi nevezetessége lesz. A kolostor, a város, az emberek, harmónia, szeretet, barátság. Ezek kapcsolódnak eggyé Márk atya életében.-Nagyon szeretem a gyermekeket - vallja. - Ők még nyíltak, őszinték, igazi emberek. Szentendrén, a katolikus gimnáziumban 10, Esztergomban, a rendünk gimnáziumában 9 évig tanítottam. Orbán Márk Szécsényben a hitoktatás mellett műszaki rajzot is tanított. A teológiai tanulmányainak befejeztével a műszaki egyetemen is diplomát szerzett. Nem zárkózik be a kolostor falai közé. Az emberek között érzi jól magát. A megyei TIT elnöksége soraiba választotta. Tagja egy nemzetközi baráti társaságnak. Kezdeményezője volt Szécsényben az értelmiségi férfiklub megalakításának. A cserkészcsapat helyettes vezetője. Bőven akad tennivalója ...- Egy dolgot nem szeretek: a pszichikai feszültséget. Megpróbálok mindig harmóniát teremteni magam körül. Mindent azért teszek, hogy az emberek szebb környezetben, tiszta, őszinte lélekkel, barátságban éljenek egymással. Orbán Márk több, vagy más mint az átlagember? Igen. Talán azzal, hogy életében erősebben dominál a másoknak való örömszerzés. Az az ember, aki másokért él.-SzenográdiA feladvány kulcsa természetesen az embernél van Az állati testbeszéd megértése Sok örömet lelhetünk a kutyánkban, ha okosan szeretjük őt. Állatunkkal akkor bánunk igazán jól, ha nem tartjuk őt afféle nagylábú embernek, azaz nem „antropomorfizáljuk” őket. A kutya iránti közömbös vagy negatív magatartás konfliktushelyzetben komoly problémát okozhat. Meg kell tanulnunk, hogyan érthetnénk meg jobban a kutya viselkedését, legyen a sajátunk, vagy másé. Az ember-állat kölcsönös jó viszonyának kulcsa természetesen az embernél van, ám ennek megfelelő zárba helyezése gyakran nehézségekbe ütközik. Nem szabad elfogadni azt a hiedelmet, hogy a kutya nem képes megértetni magát. Éppen ellenkezőleg, a tapasztalatok azt mutatják, hogy az állat kifejezési lehetőségei nem szegényesek: ez a hangos érzelemkinyilvánítástól egészen a hangtalan figyelésig terjed. Hallása és szaglása az embernél sokkal kifinomultabb, viszont a szavak nem állnak rendelkezésére, hogy a környezetében tapasztalt sok féle benyomást velünk is közölni tudja. Ehelyett különböző testjeleket vonultat fel. Ezek a feltűnő zajkeltésen, testtartáson, szimatoláson, pillantásokon keresztül, a szőr borzolásáig még sok egyéb érzelmi megnyilvánulásáig terjednek. Ez az állati testbeszéd és más kommunikációs eszköz vele születik a kutyával, de az emberrel való együttélés során tovább gazdagodik. A tanulás és idomítás közben a gazda és kutyája egyre erőseb kötődésre, egyetértésre talál. Ez nem a külsőségekre, mint inkább a kölcsönös, szavak nélküli megértésre vonatkozik. Nekünk, embereknek is meg van az a képességünk, hogy egy másik, nem emberi értelemvilágot is megértsük. A nyelv és a logikus gondolkozás az ember sajátja, de ez nem minden a bennünket körülvevő világban. Más kommunikációs csatornák is léteznek, erre példa az állatvilág. Fontos betartandó szabály, hogy soha ne meredjünk tágra nyitott szemmel a kutya szemébe. Ez ugyanis kutyanyelven nem más, mint felszólítás támadásra. Nem vezet sehová, ha a kutyát erőszakosan, szigorú tekintettel lábhoz parancsoljuk, így remélve, hogy szót fogad, hiszen ennek jelentését az eb nem tudja helyesen értelmezni. Ugyanis számára az erőteljes „fixírozás” fenyegetést jelent, ezt bizonyítja a szőrborzolás és a fül hegyezése. A farok és a fülek állásásból jól meg tudjuk állapítani a kutya hangulatát. A behúzott farok a kutya félelmét jelzi, s egyidejűleg ha hátra sunyja füleit is, és felhúzza ínyét, a fogai kilátszódnak, jobb ha egy lépést sem teszünk feléje. Félelmében és teljes kétségbeesésében gondolkodás nélkül támadni fog, ha szerinte a kritikus határt átlépjük. Különösen az őrző-védő kutyák esetében fontos ez az intelem, hiszen ezeket támadásra képezték ki. Felemelt karra azonnal támadnak. Az ember ugyanakkor - és különösen a gyermek - ösztönösen arca elé kapja a karját. Az izgatott állapotban lévő kutya ezt a védekező karmozdulatot parancsként értelmezi és támad. Ezzel ellentétben a kutya nem azért ugat, hogy támadási szándékát kinyilvánítsa. Vannak fajták, melyeket eredetileg ugatásra tenyésztettek ki, ilyen például a spitz, a terrier több típusa, a daxli. Az ugatással a kutya azt is „elmondja”, örül, hogy végre kiszabadulhat a napi bezártságból. Az emberre ugrálás, mely - valljuk be - nem minden esetben okoz túláradó örömet a gazdának, normális esetben szintén nem jelent támadási szándékot, sokkal inkább az állat életkedvének és játékosságának megnyilatkozása. Honnan is kellene a kutyának tudnia azt, hogy mancsai nyomot hagynak a ruhákon? Ő ugyebár nem képes az emberi gondolkodásra, csupán a viszontlátás okozta örömét kívánja a gazdi tudtára hozni. Gyakran láthatjuk, amint egy kutya félrebillentett fejjel, enyhén mozgatja az orra hegyét, mintha szimatolna valamit. Ez nála a feszült figyelem jele. így ellenőrzi egy másik kutya felbukkanását a környezetében, felismeri ennek alapján a kutyatárs nemét, korát, de talán még nagyságát is. Szaglása révén olyan illatvilágban él, amely nekünk, embereknek felfoghatatlan. Az állat hosszan kilógatott nyelvvel lihegve sem a vérünk után ácsingózik, hanem egész egyszerűen melege van és úgy hűti magát. Ha fájdalmai vannak, összegörbíti a hátát, ha az éhségtől érzi nyomorultul magát, zavaros tekintettel lógatja a fejét. Milyen más eszközökkel, mint ezekkel a testjelekkel hozhatná tudomásunkra a közlendőit, ha egyszer beszélni nem tud? Tipikus emberi jellemvonás mindent saját „embercentrikus” szemellenzővel nézni. Mégis legalább meg kellene kísérelnünk egy másik, bár a rangsorban alattunk álló, ám sok tekintetben magasrendű, értékes élőlény világának megértését. Igazi nagypapát adoptált a hatéves Sabrina Zentar Nancy- ban. A kislány nem tudta megérteni, hogy neki miért nincsenek nagyszülei, holott a barátnőinek vannak. A szülők felkeresték Nancy város szociális hivatalát, amelynek sikerült egy gyermektelen özvegy férfit találni az öregek otthonában. „Sabrina és Victor nagypapa között szeretet ébredt az első látásra” - mondja Karen Zentar, a kislány apja. A Zentar család hivatalosan adoptálta a 82 éves nyugdíjast. Új nagypapa Victor nagypapa hetenként egyszer meglátogatja a Zentar családot és egyszer egy héten Sabrina is ellátogat az öregek otthonába. „Olyan figyelmesen hallgatja, amikor felolvasok neki” - mondja az idős ember. Mint ahogy minden nagyapa, természetesen ő is ajándékokkal kényezteti az újdonsült unokáját. „Semmi mást nem kívánok, mint hogy hozzájárultak Sabrina boldogságához.” „Decemberben gyakran kapunk családoktól olyan kéréseket, hogy idősebbeket a karácsony esti vacsorára meghívhassanak. Igazi nagypapi-örök- befogadást azonban még sohasem indítottunk el” - mondja Lesourd asszony, a Szociális Hivatal vezetője Nancyban. „Elmagyaráztuk Sabrinának, hogy miért nincs vér szerinti nagyapja, de tovább erősködött, nem volt hajlandó belenyugodni: Akkor megértettük, hogy a nagyapa számára mélységes belső szükségletet jelent.”
