Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-07 / 5. szám

6 HÍRLAP MAGAZIN 1993. január 7., csütörtök A demokratikus gazdálkodás a legcélravezetőbb forma Hogyan ossza be a család a jövedelmet? Amikor ön bűnbak Mindig nagy kérdés, hogyan készítsük el a család költségve­tését. A közösen készített csa­ládi pénzügyi terv előnye, hogy a család jövedelmét az együtt meghatározott céloknak megfe­lelően használja fel és osztja szét. A tervet ugyan a szülők ál­lítják össze, de ha a gyerekek már nagyobbak, és a zsebpénz miatt ők is érdekeltek a költség- vetésben, számukra is hasznos lehet a közösen készített prog­ram. Háztartáspénz-központú gazdálkodás esetén a szülők ab­ban állapodnak meg, hogy a jö­vedelem milyen hányadát for­dítják a különböző kiadásokra. A kiporciózott kosztpénzzel ál­talában csak az asszonyok gaz­dálkodnak. Ok döntenek arról, hogy mit eszik a család és a hozzávalókat is ők vásárolják meg. Az állandó kiadásokkal ilyenkor általában más, a férj, vagy a nagymama foglalkozik. Egyszerűbb a helyzet, ha a családnak van lakossági folyó­számlája, mert a pénzintézet a megbízások alapján kifizeti a közüzemi számlákat és a hitel- törlesztéseket is, lényegében le­veszi a család válláról az ál­landó pénzátutalások terhét. A rezsiköltségek kiegyenlítése után megmaradó pénzről azon­ban nem döntenek helyettünk. Jótanács: az ilyen „lazább” gaz­dálkodás esetén is érdemes a már mindenütt kötelező blok­kokat, számlákat megőrizni és havonta könyvelni a kiadásokat, mert különben nem ellenőriz­hető, hogy a bevételek miként tudnak lépést tartani a kiadá­sokkal. Ha elmarad az összesí­tés, könnyen előfordulhat, hogy a következő hónap vége előtt el­fogy a kosztpénz. Az így gazdálkodó családok tagjainak általában zsebpénzük van, amit saját elhatározásuk szerint osztanak be. Ha valaki ebből a „külön keretből” a ház­tartásnak vásárol, azt minden esetben visszakapja a közös pénztárcából. Hátránya ennek a költségve­tési formának, hogy nem terve­zik előre a megtakarítások hasznosítását. Ennek ellenére, ha jól határoznak a háztartási pénz összegéről, a család nem kerül zavarba, sőt gyarapodhat is. A megfigyelések szerint ezt a módszert azokban a családok­ban kedvelik, ahol nem csak a rendszeres jövedelemre lehet számítani, hanem egyéb bevé­telre is, például prémiumra, ta­lálmányi díjra, honoráriumra. A külön jövedelmekből telik be­ruházásra, általában ebből ve­szik meg a tartós fogyasztási cikkeket. A jövedelem-újrafelosztó módszert alkalmazók, közös megállapodás alapján, fizetésük bizonyos részét maguknál tart­ják, a többit viszont beteszik a közösbe, amiből minden felme­rülő költséget kifizetnek. Kis- létszámú, 2-3 tagú famíliáknál, vagy nagyobb jövedelműeknél vált be ez a forma. Nem jel­lemző rájuk a tudatos tervezés, a jövedelemfelhasználás szer­kezete változhat, ezért könnyen pénzzavarba kerülhetnek. A nagyvonalú gazdálkodásnak „köszönhetően” a viszonylag magas jövedelműekkel is meg­történhet hogy a fizetés utáni napokban színházba járnak, előkelő étteremben vacsoráz­nak, a hónap végén pedig tejre, kenyérre, cigarettára sem futja. A háztartás-közgazdászok a fia­tal házasokat óva intik ettől a „demokratikus” módszertől, kezdetben nekik elég azt is megszokni, hogy az én pénzem a miénk is. A családi béke meg­őrzése érdekében jobb, ha még az esküvő előtt megállapodnak, hogy háztartási tanulónaplót vezetnek. Sok-sok veszekedést meg lehet előzni, le lehet állí­tani tényekkel, vagyis a blok­kokkal, a számlákkal és a kia­dott pénz összesítésével. Az egyszemélyes gazdálko­dásban többnyire az édesanya a pénzügyminiszter. Közösen ké­szített költségvetés hiányában a családtagoknak fogalmuk sincs az árakról, egyszerűen unják a drágulásokat ismétlő panaszá­radatot. Az egyszemélyes „dik­tatúrában” az is gyakori, hogy a feleség szabja meg a férj zseb­pénzét is, sőt esetleg naponta adagolva adja át: - Itt van fiam, cigarettára, újságra, sörre. Pénzügyi szempontból ered­ményes lehet ez a forma, de nem biztos, hogy erősíti a há­zastársi köteléket. Megalázó, amikor a férj leg­jobb barátját nem tudja vissza­hívni egy fröccsre, az asszony­tól minden fülért kiszámolva kapó férjek szánalomra mél­tóak. Lázadásuk, kitörési kísér­letük váratlan, ám annál veszé­lyesebb lehet. Bizonyíthatóan sokkal köny- nyebben boldogulnak azok a családok, ahol közösen tervezik a kiadásokat, beleértve a ruház­kodási költségeket is, és min­denkinek van szavazati joga a költségvetés elkészítésében. Hogyan viselkedjünk, ha úgy érezzük, hogy munkahelyünkön mi vagyunk a bűnbakok, akiket mindenért felelőssé tesznek? Anita von Schale pszicholó­gusnő, a svéd munkaügyi kuta­tóintézet munkatársa, a kérdés szakértőjeként jótanácsokkal szolgál arra az esetre, ha valaki úgy érzi: az irodában elviselhe­tetlenné teszik az életét.- Beszéljen nyíltan azokkal a kollégáival, akik támadják Önt! Öntsön tiszta vizet a pohárba! Talán nem is olyan rossz a helyzet, mint azt gondolja.- Amennyiben kiderült, hogy valóban önt tekintik bűnbaknak, beszélje meg főnökével a gond­ját! Végtére is ő a közvetlen ve­zetője, akinek azzal is törődnie kell, hogy munkahelyén elvi­selhető légkör uralkodjék.- Ha úgy érzi, mindent meg­próbált, hogy helyzetét javítsa, de továbbra is önre fognak min­den rosszat, ne tétovázzon: néz­zen új állás után! Akkor fogják igazán megbecsülni, ha már nem lesz ott. Ismert televíziós filmek mesefigurái kelnek életre Kabankin Germán cukrászüzemében. A képzőművész ségzettségü vállal­kozó házaspár ezzel új stílust teremett a cukrászatban. Megnyílt Budaörsön az ország legnagyobb squash klubja, melyben szauna és szolárium is található Kilóg a s0rból... Egy ember, aki másokért él A textiltechnikusi érettségi után döntött úgy, hogy hátat fordít a világi életnek, beáll a ferences rendbe, pap lesz.- Még érett fejjel sem talál­tam meg az élet értelmét. Nem tudtam, s ma sem tudok lelke­sedni azért, amiről tudom, hogy egyszer elmúlik. Bár­merre néztem a világban, min­denütt csak a változást láttam. Nem találtam azt a biztos pon­tot, ami örök, ami megnyugtat, ami igazi értelmet ad az éle­temnek. Istenben, a hitben, amely örök, ami nem változik, találtam meg az életem értel­mét. Életem célja és értelme Is­tent szolgálni, az embereknek jót tenni. így mindaz, amit csi­nálok, cselekszem ezáltal kap igazi értelmet. - vélekedett Orbán Márk, a szécsényi fe­rences kolostor házfőnöke. Azok, akik ismerik - s a me­gyénkben egyre többen vannak ilyenek - tudják róla, hogy több mint az a pap, aki csak a hívek lelki gondozásával fog­lalkozik. Olyan ember, aki tud lelkesíteni, aki szereti a szépet, aki meg tudja osztani az élet apró örömeit másokkal. Lelkében együtt él a líra, empátia és a racionalizmus. Csendesen, magányában fest. Ahogy elmondta, most nagyon kevés időt tud a festőtábla mel­lett eltölteni. Hogy van hozzá adottsága, tehetsége, arról önálló tárlata is meggyőzött. Most idejének nagy részét a ko­lostor építése foglalja el. Ami­kor 1989. szeptember 2-án a ferencesek visszatértek Szé- csénybe, a kolostor elhanya­golt, leromlott állapotban volt. Emlékszem, egy korábbi be­szélgetésünkre, hogy milyen lelkesedéssel szólt az újjáépí­tésről.- Hogy lassan azt mondhat­juk a kolostor kész, nem az én érdemem. A műemlékeseké, azoké a szécsényi embereké, akik önzetlenül jöttek és segí­tettek - szerénykedett. S amiről nem beszél: valahol szükség volt arra a szervező, mozgató, lelkesítő erőre, amely az ő személyéhez kapcsolódik.- Igaz, hogy itt az épület na­gyobb részében ferencesek fognak lakni, de azért a kolos­tor egy kicsit a városé is. Márk atya minden jó és okos javaslatot örömmel támogat. Kezdeményezésére havonta egyszer élő, zenei koncertet tartanak a kolostor nagytermé­ben. Tele van ötlettel, elképzelés­sel. A legújabb tervéről a fran­ciakért kialakításáról lelke­sedve beszélt. Ha elkészül, a város egyik idegenforgalmi nevezetessége lesz. A kolostor, a város, az em­berek, harmónia, szeretet, ba­rátság. Ezek kapcsolódnak eggyé Márk atya életében.-Nagyon szeretem a gyer­mekeket - vallja. - Ők még nyíltak, őszinték, igazi embe­rek. Szentendrén, a katolikus gimnáziumban 10, Esztergom­ban, a rendünk gimnáziumában 9 évig tanítottam. Orbán Márk Szécsényben a hitoktatás mellett műszaki rajzot is taní­tott. A teológiai tanulmányai­nak befejeztével a műszaki egyetemen is diplomát szerzett. Nem zárkózik be a kolostor fa­lai közé. Az emberek között érzi jól magát. A megyei TIT elnöksége soraiba választotta. Tagja egy nemzetközi baráti társaságnak. Kezdeményezője volt Szécsényben az értelmi­ségi férfiklub megalakításának. A cserkészcsapat helyettes ve­zetője. Bőven akad tennivalója ...- Egy dolgot nem szeretek: a pszichikai feszültséget. Meg­próbálok mindig harmóniát te­remteni magam körül. Mindent azért teszek, hogy az emberek szebb környezetben, tiszta, őszinte lélekkel, barátságban éljenek egymással. Orbán Márk több, vagy más mint az átlagember? Igen. Ta­lán azzal, hogy életében erő­sebben dominál a másoknak való örömszerzés. Az az em­ber, aki másokért él.-Szenográdi­A feladvány kulcsa természetesen az embernél van Az állati testbeszéd megértése Sok örömet lelhetünk a ku­tyánkban, ha okosan szeretjük őt. Állatunkkal akkor bánunk igazán jól, ha nem tartjuk őt af­féle nagylábú embernek, azaz nem „antropomorfizáljuk” őket. A kutya iránti közömbös vagy negatív magatartás konfliktus­helyzetben komoly problémát okozhat. Meg kell tanulnunk, hogyan érthetnénk meg jobban a kutya viselkedését, legyen a sajátunk, vagy másé. Az ember-állat kölcsönös jó viszonyának kulcsa természete­sen az embernél van, ám ennek megfelelő zárba helyezése gyakran nehézségekbe ütközik. Nem szabad elfogadni azt a hi­edelmet, hogy a kutya nem ké­pes megértetni magát. Éppen el­lenkezőleg, a tapasztalatok azt mutatják, hogy az állat kifeje­zési lehetőségei nem szegénye­sek: ez a hangos érzelemkinyil­vánítástól egészen a hangtalan figyelésig terjed. Hallása és szaglása az embernél sokkal ki­finomultabb, viszont a szavak nem állnak rendelkezésére, hogy a környezetében tapasztalt sok féle benyomást velünk is közölni tudja. Ehelyett külön­böző testjeleket vonultat fel. Ezek a feltűnő zajkeltésen, test­tartáson, szimatoláson, pillantá­sokon keresztül, a szőr borzolá­sáig még sok egyéb érzelmi megnyilvánulásáig terjednek. Ez az állati testbeszéd és más kommunikációs eszköz vele születik a kutyával, de az em­berrel való együttélés során to­vább gazdagodik. A tanulás és idomítás közben a gazda és ku­tyája egyre erőseb kötődésre, egyetértésre talál. Ez nem a kül­sőségekre, mint inkább a köl­csönös, szavak nélküli megér­tésre vonatkozik. Nekünk, em­bereknek is meg van az a képes­ségünk, hogy egy másik, nem emberi értelemvilágot is meg­értsük. A nyelv és a logikus gondol­kozás az ember sajátja, de ez nem minden a bennünket körül­vevő világban. Más kommuni­kációs csatornák is léteznek, erre példa az állatvilág. Fontos betartandó szabály, hogy soha ne meredjünk tágra nyitott szemmel a kutya sze­mébe. Ez ugyanis kutyanyelven nem más, mint felszólítás táma­dásra. Nem vezet sehová, ha a kutyát erőszakosan, szigorú te­kintettel lábhoz parancsoljuk, így remélve, hogy szót fogad, hiszen ennek jelentését az eb nem tudja helyesen értelmezni. Ugyanis számára az erőteljes „fixírozás” fenyegetést jelent, ezt bizonyítja a szőrborzolás és a fül hegyezése. A farok és a fü­lek állásásból jól meg tudjuk ál­lapítani a kutya hangulatát. A behúzott farok a kutya félelmét jelzi, s egyidejűleg ha hátra sunyja füleit is, és felhúzza ínyét, a fogai kilátszódnak, jobb ha egy lépést sem teszünk fel­éje. Félelmében és teljes két­ségbeesésében gondolkodás nélkül támadni fog, ha szerinte a kritikus határt átlépjük. Különösen az őrző-védő ku­tyák esetében fontos ez az inte­lem, hiszen ezeket támadásra képezték ki. Felemelt karra azonnal támadnak. Az ember ugyanakkor - és különösen a gyermek - ösztönösen arca elé kapja a karját. Az izgatott álla­potban lévő kutya ezt a véde­kező karmozdulatot parancs­ként értelmezi és támad. Ezzel ellentétben a kutya nem azért ugat, hogy támadási szándékát kinyilvánítsa. Van­nak fajták, melyeket eredetileg ugatásra tenyésztettek ki, ilyen például a spitz, a terrier több tí­pusa, a daxli. Az ugatással a ku­tya azt is „elmondja”, örül, hogy végre kiszabadulhat a napi bezártságból. Az emberre ugrá­lás, mely - valljuk be - nem minden esetben okoz túláradó örömet a gazdának, normális esetben szintén nem jelent tá­madási szándékot, sokkal in­kább az állat életkedvének és já­tékosságának megnyilatkozása. Honnan is kellene a kutyának tudnia azt, hogy mancsai nyo­mot hagynak a ruhákon? Ő ugyebár nem képes az emberi gondolkodásra, csupán a vi­szontlátás okozta örömét kí­vánja a gazdi tudtára hozni. Gyakran láthatjuk, amint egy kutya félrebillentett fejjel, eny­hén mozgatja az orra hegyét, mintha szimatolna valamit. Ez nála a feszült figyelem jele. így ellenőrzi egy másik kutya fel­bukkanását a környezetében, felismeri ennek alapján a kutya­társ nemét, korát, de talán még nagyságát is. Szaglása révén olyan illatvilágban él, amely nekünk, embereknek felfogha­tatlan. Az állat hosszan kilógatott nyelvvel lihegve sem a vérünk után ácsingózik, hanem egész egyszerűen melege van és úgy hűti magát. Ha fájdalmai van­nak, összegörbíti a hátát, ha az éhségtől érzi nyomorultul ma­gát, zavaros tekintettel lógatja a fejét. Milyen más eszközökkel, mint ezekkel a testjelekkel hoz­hatná tudomásunkra a közlen­dőit, ha egyszer beszélni nem tud? Tipikus emberi jellemvonás mindent saját „embercentrikus” szemellenzővel nézni. Mégis legalább meg kellene kísérel­nünk egy másik, bár a rangsor­ban alattunk álló, ám sok tekin­tetben magasrendű, értékes élő­lény világának megértését. Igazi nagypapát adoptált a hatéves Sabrina Zentar Nancy- ban. A kislány nem tudta meg­érteni, hogy neki miért nincse­nek nagyszülei, holott a barát­nőinek vannak. A szülők felke­resték Nancy város szociális hi­vatalát, amelynek sikerült egy gyermektelen özvegy férfit ta­lálni az öregek otthonában. „Sabrina és Victor nagypapa között szeretet ébredt az első lá­tásra” - mondja Karen Zentar, a kislány apja. A Zentar család hivatalosan adoptálta a 82 éves nyugdíjast. Új nagypapa Victor nagypapa hetenként egyszer meglátogatja a Zentar családot és egyszer egy héten Sabrina is ellátogat az öregek otthonába. „Olyan figyelmesen hallgatja, amikor felolvasok neki” - mondja az idős ember. Mint ahogy minden nagyapa, természetesen ő is ajándékokkal kényezteti az újdonsült unoká­ját. „Semmi mást nem kívánok, mint hogy hozzájárultak Sab­rina boldogságához.” „Decemberben gyakran ka­punk családoktól olyan kérése­ket, hogy idősebbeket a kará­csony esti vacsorára meghív­hassanak. Igazi nagypapi-örök- befogadást azonban még soha­sem indítottunk el” - mondja Lesourd asszony, a Szociális Hivatal vezetője Nancyban. „Elmagyaráztuk Sabrinának, hogy miért nincs vér szerinti nagyapja, de tovább erősködött, nem volt hajlandó belenyu­godni: Akkor megértettük, hogy a nagyapa számára mélységes belső szükségletet jelent.”

Next

/
Thumbnails
Contents