Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-28 / 23. szám
6 HÍRLAP MAGAZIN 1993. január 28., csütörtök Madách-ünnepség és amatörszínjátszó-fesztivál Balassagyarmaton „Mert hideg van az emberek között, ha csak az öklök izzadnak” Ha január, akkor Madách ünnepség és irodalmi színpadi napok. Hozzászoktunk, megszerettük az eseménysorozatot, mondhatni, akárha gyermekünk volna. Mer jó megállni, s tisztelegni Madách előtt. Jó, hogy ez a kor, mely annyi mindent kiölt belőlünk végérvényesen, legalább meghagyta nekünk a madáchi bízva bízást. De félre a pátosszal teli mondatokkal! Helyszín: Balassagyarmat. Időpont: 1992. január 27., péntek délután. 13 órakor kezdetét veszi a Madách-em- lékünnepség a Madách rokonokkal: Grosschmidt Péterrel és Andor Csabával. (Az eseményről szombati számunkban tudósítottunk -a szerk.) Átadják a Madách-díjakat, majd a Ma- dách-pályázat értékelésébe kezd Mamo János író, folytatja Ku- korelly Endre költő. És hamar kiderül: a költők, írók általában igen rossz előadók. Sajnos az értékelés nem hoz közelebb bennünket a pályázaton. Ide kívánkozik persze (nem ünneprontásként, tényleg nem), az elmúlt évekhez hasonlóan továbbra sem világos a koncepció, hogyan s miért lehet díjat nyerni. Nem tudni, milyen magas a mérce. Elgondolkodtató az is, hogy a megyei alkotók jelentős része miért marad rendre távol a pályázattól. Na mindegy, ez csak egy mezei tollforgató aggályoskodása. A Madách irodalmi pályázat díjazottai: szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában megosztott első díj: Andor Csaba Budapest, Zólyomi József Balassagyarmat. A zsűri a második díjat is megosztotta Tóth László budapesti és dr. Csapody Miklós ugyancsak budapesti író között. Harmadik lett dr. Kovács László szegedi pályázó. Vers, széppróza kategóriában a bizottság első díjat nem adott ki. Második helyezést ért el Onagy Zoltán esztergomi író, aki egészen meglepő módon minden évben elvisz egy díjat. Harmadik helyezett lett Fekete Miklós budakalászi és Finta Éva kenézlői író. Balassagyarmat város különdíját dr. Praz- novszky Mihály Salgótarjánból elszármazott, veszprémi múzeumigazgató kapta. Balassagyarmat immáron évtizedek óta megrendezi a honi irodalmi színpadok találkozóját. Időnként változtak a kiírás feltételei. Az utóbbi időben kétévente toborozták össze az amatőr színjátszókat. Tavaly volt az utolsó összejövetel, gondoltuk akkor, mondtuk is egymásnak, találkozunk két év múlva. Aztán a rendező (Mikszáth Kálmán Művelődési Központ) és a támogatók gondoltak egy merészet, s „összehozták” a magyar nyelvű színjátszók és versmondók I. nemzetközi fesztiválját. Elképesztő ötlet. Legalább any- nyira elképesztő, mint ameny- nyire pénz- és energiaigényes vállalkozás. Fantasztikus. Mi meg azon kesergünk naponta, az amatőr színjátszás nem is létezik tulajdonképpen. Ehhez képest eljött vagy tizennégy együttes, a többi meg egyszerűen nem fért be a zsúfolt programba. A sort pénteken a dicső- szentmártoniak kezdték. Arra vállalkoztak, hogy bemutassák Sütő András immáron klasszikusnak számító darabját az Advent a Hargitánt. Sütő gyönyörű lírai szövegével nem könnyű megbirkózni, még az igazi profiknak sem. A példabeszédszerű, metaforikus alkotásban igazi drámai helyzet alig van, így a színpadi megvalósítás embert próbáló vállalkozás. Az előadásból sehogy sem akart előjönni a közösség drámája. Ä csoda nem született meg. Dicsérni kell mégis a szentmár- toniakat, mert időnként azért éreztük a helyzet tragikumát, az őszinteséget, mely talán abból ered, hogy ott élnek, ahol a cselekmény játszódik. Sepsziszentgyörgyről jött a Concordia Magyar Amatőr Színjátszó Társulás. Ők Ronald Harwood A művész öltöztetője című kommersz darabját adták elő. Eljátszása komoly művészi erőpróba, különös színészi teljesítményt igényel a darab. Jómagam néhányszor zavarban voltam az előadás alatt. Zavarodottságom oka valószínűleg abból eredt, hogy maguk a színészek is zavarban voltak. Érezni lehetett a gesztusok bizonytalanságát. A szövegtévesztés is zavarólag hatott. Igaza van Ladányi Mihálynak: „Mert hideg van az emberek között, ha csak az öklök izzadnak”. Bárdos Ágnes és Do- lán György Pozsonyból érkeztek, s hoztak nekünk egy szerkesztett irodalmi műsort Igen, de ... címmel. Köszönjük, hogy kimondták Ladányi igazát. Apály van lírából mifelénk. Gond van a befogadókkal. Igazat kell adja a zsűri elnökének, Máté Lajosnak azon megállapítását illetően, hogy a magyar versmondók legtöbbike modoros. Értendő ez a profikra is. Az itteni előadók sem kivételek ez alól. Kár lenne azonban megfeledkezni arról, hogy a pozsonyiaknak időnként sikerült igazi atmoszférát teremteniük. Tanyaszínház, Újvidék. Vásári komédiák. Egy csokorra való humort láthattunk az újvidékiektől. Egyszerűen, tömören fogalmazva: jó volt. Szerintem a színészek igazi egyéniségek, s ez a tény valósággal átsütött a darab(ok)on. Kisebbfajta vita bontakozott ki a szakmai tanácskozáson a zsűri és a színjátszók között. Mindkét tábor másként értékelte a beregszásziak előadásában látott A sátán fattya című darabot. Jómagam ahhoz a táborhoz csatlakoznék, aki az állította, az alapmű finoman fogalmazva sem remekmű. Az előadásról szólva: darabos, meg-megszakadó párbeszédek uralták rendre a színpadot. Nem sikerült a kapcsolatteremtés, üres járatokkal tarkított előadás született. A megélt tragédiák nem emelkedtek igazi színházzá. Ami viszont pozitívum: azok a helyzetek, melyeket tán az idősebb színjátszók valóságban is átéltek, megmaradnak emlékezetünkben. A Fókusz ifjúsági színjátszó csoport előadásában Nemzedékek címmel érdekes irodalmi összeállítást láthattunk. Azért mondom, hogy érdekes, mert nem könnyű összekapcsolni Ágai Ágnes verseit Mac Ferla- ine - Mac Pherson Őrülten egészséges vagyok című művével és a Lokomotív GT dalaival. Mindenesetre a dunaszerdahe- lyiek elvágták a gordiuszi csomót. A fiatalos őszinteség köszönt ránk, öregedő nemzedékünkre. Igaz, olykor didaktikusán szánkba rágtak néhány gondolatot a fiatalok, de hát üsse kavics! Az Országos Versmondó Egyesület nevéhez híven valóban országos volt. Tizenöten összefogtak és szép verseket szavaltak. Merész, igen nehéz vállalkozás kerek s ívelő előadást produkálni ennyi egyéniségnek. S tenni mindezt úgy, hogy a tizenöt előadó 15 városból verbuválódott össze. Köztük találjuk Csikász István balassagyarmati előadóművészt is. A zsűri bevallottan ötven perc után unta a szavalatokat. Hatvan perc elteltével mind gyakrabban nézték az órát Lengyel Pálék, hetven perc múltával tán még el is bóbiskoltak. Ezek a tények azt bizonyítják, szabni kell egy határt a hömpölygő verseknek. Egy idő után képtelen az ember figyelni. Egynémely előadó rímkezelése reménytelenül igénytelen volt. És persze a modorosság ... Max Frisch Biedermann és a gyújtogatok tandrámájával próbált megbirkózni a losonci Kármán József Színkör. A mű előadása azért igen nehéz, mert az első részben a brechti dramaturgia érvényesül, míg a második részben igen nehéz fogódzót találni. A losonciak előadása tökéletesen tükrözte ezt a kettősséget. Az első felét megoldották a feladványnak, ám a darab második fele kicsúszott a kezükből. Talán a darab értelmezésével lehetett a baj. A Hőséneket J. M. Synge írta és a gödöllői Kerekasztal Színházi Társulás adta elő. Az előadást vasárnap délután két órára hirdették meg. Ehhez képest a kíváncsi nézők még fél háromkor sem juthattak be a kamaraterembe. Sőt, voltak kik később sem. Az ok igen prózai: a rendező, Kaposi László kötötte az ebet a karóhoz. Hogy ugyanis ő körszínházat csinál, át kell rendezni a termet. No, de ennyi ideig? Aztán a rendező úr meghatározta, hány néző léphet be a kamarába. Úgyhogy a fél terem üres maradt. Áz alapmű egyébként kitűnő, tele feszültséggel, igazán alkalmas színházcsiná- lásra. Ez többé-kevésbé sikerült is a gödöllői fiataloknak, habár számomra az egész előadás túljátszottnak tűnt. Mintha a rendező agresszivitása jött volna ki a nézőtérre. Nagyszerű színészi alakításokkal tarkított előadást produkáltak az újvidéki fiatalok Tanyaszínház nevű társulatukkal. Valósággal vibrált a levegő. Minden szónak, minden szünetnek jelentése volt. És ami keveseknek sikerült ezen a fesztiválon, ők megvalósították: a mának szóltak, Euripidész klasszikus művéről (Iphigenia Aulisban) könnyebb mozdulattal fejtették le a mának szóló üzenetet. A fesztivált a debreceni Alföld Színpad Vidám sirató egy bolyongó porszemért című darabja zárta. Mindenki tudja. Sütő Andrásnak nem ez a legsikerültebb darabja. Komédiának mondják, de sajnos a debreceniek előadása inkább nevezhető poéniának. Túljátszották, agyonhumorizálták a művet. Ennél azért jobb a darab. Feltétlenül szólni kell arról a tényről, hogy a határainkon túl élő magyarok milyen gyönyörűen beszélnek magyarul. Megőrizték nekünk (is) a nyelvet. Van mit tanulni tőlük. A zsűri nem helyezésekben mérte a teljesítményt, mégis mindenki nyert ezzel a fesztivállal. Tán erőt merítünk mi is az előadott darabokból. Örüljünk együtt, hogy létezik még amatőr színjátszás határon innen, s határon túl. ládám) Kollár Sándor polgármester és grafikus Kazinczi István gépkocsivezető Nagy Gyöngyvér metróvezető (ioldmann Lászlóné leendő grafológus Czikora Zoltán vendéglőtulajdonos Széli László breaktáncos Orbán Márk ferences rendi házfőnök Buda László fotós Vass Imre tanár Varga Károlyné nyugdíjas Keill József autóversenyző Szavazzanak a legkilógóbbra! Az elmúlt év októberében indítottuk útjára lapunkban „Kilóg a sorból” sorozatunkat, melyben reméljük sok érdekes emberrel sikerült megismertetnünk a kedves olvasóinkat. Most az alábbiakban, a sorozat zárásaként, mintegy emlékeztetőül közöljük az eddigi szereplők fényképeit. Önöknek csupán annyi dolguk marad, hogy a mellékelt szavazólapon február 5-éig, a Nógrád Megyei Hírlap szerkesztőségének címére (Salgótarján, 3100 Erzsébet tér 6.) küldjék be a „legkilő- góbbnak” ítélt személy nevét. A legtöbb szavazatot kapó boldog szerencsés tulajdonosa lesz az Axel Spinger-Magyarország Kft. Nógrád megyei kiadója és szerkesztősége által felajánlott music centernek. Szavazzon ön is! Kilóg a s0rból... SZAVAZÓLAP Jelöltem: Beküldő neve: Címe: Kilóg a s0rból..._ Geese István szerencseszelvény-árus
