Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-05-06 / 287. szám
6 HÍRLAP HÉTVÉGI MAGAZIN 1992. december 5-6., szombat-vasárnap A A A NOGRAD.», HÍRLAP Szent Miklós napja .................................... ■ .......................... ' F ekete Adrien: Ilyen a Mikulás országa Jeles napokban gazdag hetek ideje december, a régi római naptár tizedik hónapja, csillagászatilag Bak havának kezdete, középkori magyar elnevezéssel Karácsony hava. A téli napforduló megünneplése a hónap második felében ősi időkbe nyúlik vissza, létezett már az antikvitásban, a kereszténység meghonosodásával pedig Jézus születésnapjává nyilvánították december 25-ét. A karácsonyi ünnepkör szokás- és hiedelemvilágával később úgyszólván valamennyi decemberre eső ünnep „összeolvadt”. így december 6-a, Szent Miklós napja is. Miklós, a kisázsiai Myra város püspöke volt, a IV. században élt. Legendája a VI. században a bizánci egyházban virágzott ki, de kultusza ereklyéinek Bari városába való átvitele után (XI. század) a nyugati egyházban is elterjedt, és máig elevenen él. Legendáriuma a leggazdagabbak közé tartozik. A színes, fordulatos történetekben, legendákban mindenekelőtt segítő, ajándékozó, védelmező szentként szerepel. A Mikulás elnevezés szláv, cseh átvétel. A Dunántúlon Láncos Miklós is, aki krampuszok társaságában jár, virgácsot is tartogat a puttonyában. Ez utóbbi a középkori ördögképzet népies változatának is számíthat. Az ajándékozás szokása Miklós egyik legendájából származik, ami szerint a püspök annak idején titokban pénzt tett az elszegényedett nemes ember ablakába, hogy ezzel megmentse leányait a reájuk váró tisztátalan sorstól. A gyerekek ezért teszik ma is kipucolt cipőiket Mikulás előestéjén az ablakba. Miklós azonban nemcsak a gyerekek, a diákok patrónusa, hanem például a bor- és a gabonakereskedőknek és a vízenjá- róknak, vízimolnároknak, halászoknak, sőt a patikusoknak, az ügyvédeknek és sok más céhnek, közösségnek. A középkor évszázadaiban monostorokat, templomokat ajánlottak Miklós oltalmába. Például a pásztói bazilita monostort, amely már az Árpád-korban a cisztercitáké lett. Ismeretesek a görög katolikus templomok Miklós-dedikációi, valamint az ő nevét viselő helységek igen nagy száma az egész országban, amelyeknek ő volt a védőszentje. - mér Csokit, havat és békét hozz kedves Mikulás! Kizökkent ez a világ, de milyen irányba?- Megváltozott az életünk. A mi időnkben még nagy dolog volt, mikor jött a Mikulás. Egy nadrág, egy ing értéknek számított, ezeket ilyenkor kaptuk meg. A füge, narancs, és akkor még a szentjánoskenyér, csak ünnepek alkalmával jutott el hozzánk. Talán azért volt nagy a meglepetés mert mi keveset és ritkán kaptunk ajándékot. - mesélte Urban Árpád, a gyarmati Dózsa-iskola igazgatója. Manapság inkább gyerekközösségekben ünnepük meg ezt a napot, de vannak családok, ahol közösen és vidám ajándékozás közepette telik a Mikulás. Pardy Linda Margaréta, aki a bátonyterenyei Erkel Ferenc Általános Iskola hatodikosa elmesélte, náluk ilyenkor a szülők, nagyszülők és a rokonság egybe gyűlik.- Télapó-„hívogató” dalokat énekelünk, a Billeg-ballag Mikulást meg a többit. Nagyon jó mulatság, mikor megérkezik, végre megérkezik és mindenkinek hoz valamit. Tudom, hogy ez nem az „igazi” Mikulás, hanem ilyenkor mindig beöltözik valaki a rokonságból. Szeretem Rusz Ágnes: Mikulás bácsi sok-sok segítőjével ezt a napot, nem is az ajándékok miatt, hanem az együtt töltött ünnep felejthetetlen hangulatáért. December 5-én este sok kis- gyerkőc fényesre suvickolt csizmácskája kerül az ablakba, várva azt, megtöltse őket valaki. Izgalommal fekszenek le aludni a kicsik, hogy másnap reggel megtudják, mi van a cipőcskék- ben. Vajon mit kívánnak a mostani gyerekek, mit hozzon a Mikulás? A salgótarjáni Gaga- rin-iskola ötödik osztályosait faggattuk erről. „Kedves Mikulás! Engem Tarjáni Anitának hívnak, és azt szeretném kívánni, hogy a téli szünet háromhetes legyen!” Van aki - mint agy Attila -, azt szeretné, ha kevesebb lenne a lecke, Kiss Gergely pedig havat kérne, hogy lehessen síelni, na meg egy kis édesség is jól jönne. Ki gondolná, hogy az ilyen hamisítatlan gyerekóhajok már csak elvétve fordulnak elő? Pedig így van. „Ne legyenek kóbor kutyák, macskák és gyerekek. Ne öljék meg az állatokat, a világ minden gyárának kéményére tegyeFürjesi Annamária: A Mikulás karácsonyfát hoz nekem nek szűrőkészüléket hogy ne menjen tönkre a környezet” - írta Gasparlcovics Réka. „Essen sok hó, anyagilag álljunk jól, legyen béke az országban, és javuljon meg a számítógépem" - sorolta vágyait Hajdú Gábor. „Legyen békesség az emberek közt. Szeressék egymást a szüleim, engem is, szűnjenek meg a háborúk, és sikerüljön matekból javítanom” - írta valaki név nélkül. Teplán Ivettnek csak az a vágya, hogy csökkenjenek az árak, a szegények is meg tudjanak élni. Es legyen béke - írta minden második kisiskolás: legyen béke. Kizökken ez a világ, amikor a gyerekek többsége nem játékokat kíván. Talán mert az amúgy is van nekik. Nem ezt hiányolják, hanem a szeretet. Csakhogy ezt a Mikulás nem hozhatja el, ezért nem ő felelős. -fenyvesi„Harminc éve élek itt.. Névnapi diskurzus Toldi Miklóssal „Sajnálom a bányát.. Mi sem természetesebb, hogy ha már a család Toldi, akkor az újszülött fiút Miklósnak kereszteljék - gondolhatta jó fél évszázaddal ezelőtt Toldi papa Budapesten, amikor a trónörökös megérkezett.- Valóban így volt, - mondja Toldi Miklós - a családban nemzedékeken át hagyományo- zódott ez az utónév.-S ön is folytatta ezt a tradíciót?- Igen, némi késéssel... Tudniillik a nagyobbik fiamat Balázsnak anyakönyvezték, de miután a második gyermek is fiú lett, ő már nem „úszta meg” a Miklós nevet.- Megünnepli a névnapját?- Természetesen, de ma már csak rokoni, baráti körben, szerényen. Korábban, amíg fociztam, bizony jóval nagyobb eseménynek számított a Mik- lós-nap.- Bár ez a beszélgetésünk nem a sportrovat számára készül, biztos voltam benne, hogy nem tudjuk elkerülni a labdarúgást. Mikor került az SBTC-hez?- 1962 júniusában, tehát az idén már elmúlt harminc éve. Augusztusban már pályára is léptem az NB I-ben s tízéves itteni pályafutásom során döntő többségében a legmagasabb osztályban játszottam. Éppen húsz esztendeje, hogy szögre akasztottam a cipőt, legalábbis aktív labdarúgóként. A csapat akkor volt a csúcson, én már kevésbé.- Szakvezetőként, edzőként azonban hosszú éveken át dolgozott.- Igen. Neves szakemberek mellett voltam technikai vezető, és erre az időszakra szívesen emlékszem vissza. Az edzői pályafutásom már kevésbé volt szerencsés, hiszen ekkor már felgyorsult a bánya leépülése, bizonytalanná vált a játékosok anyagi háttere.-Apropó, bánya. Mit szól a nógrádi szénbányák megszüntetéséhez?- Elképzelhető, hogy mit érzek, hiszen harmincéves munkaviszony köt oda. Igazából persze csak a nyolcvanas évek elejétől számíthatom magam bányásznak, hiszen akkor kerültem Kányásra. Úgy gondolom sikerült helytállnom a beosztásomban. Megszerettük egymást azokkal az emberekkel, akik addig csak a pályáról ismertek. Sajnos korkedvezménes nyugdíjba nem mehetek, mert ahhoz kevés az évem. A végkielégítés azonban átmenetileg megoldja az anyagi gondokat. Sajnálom a bányát, szerintem felelőtlenség bezárni, különösen így, hogy nincs helyette egy másik jelentős beruházás, amely megoldaná a munka nélkül maradó bányászok nagy többségének foglalkoztatását.-Ne vegye rossznéven, de önt úgy ismeri a közvélemény, hogy van érzéke az üzleti dolgokhoz. Ebből a szempontból megelőzte a korát. Most amikor szabad, sőt kívánatos a vállalkozás, ön mégsem teszi. Miért?-Nem véletlenül alakult ki rólam ez a kép. A csapat érdekében gyakran igénybe vettem a fővárosi és a külföldi -főleg olasz, osztrák - kapcsolataimat is, és nem sajnáltam időt, energiát. Soha nem hagytam, hogy mások kiénekeljék a sajtot a szánkból. Az én koromban azonban már nehéz valamibe belevágni. Meg aztán eddig sajnáltam volna a munkahelyemet is otthagyni. Ha adódott egy kis szabadidőm, akkor azt szívesen töltöttem a Pécskő alatti kertemben. Most azonban nincs kizárva, hogy a megpróbálkozom valamivel. Mindenesetre vannak terveim ...- És a foci? Azzal végleg szakított?- Pillanatnyilag úgy néz ki. A mai labdarúgóknak nagyok az igényeik, a játéktudásuk azonban kevésbé magas színvonalú. Sokszor úgy éreztem, hogy én még ősz fejjel is jobban szeretek játszani, mint ők. Az is zavart, hogy nem tudtam betartani a szavamat és olyanokat is kénytelen voltam betenni a csapatba, akik nem jártak edzésre. Nem hiányzik az a sok pofon sem, amit egy tréner kap okkal, ok nélkül.- És az öregfiúk?- Nehezen tudtam összeegyeztetni egyrészt a munkámmal, másrészt az edzősködéssel, mára pedig úgy érzem, hogy onnan is kiöregedtem.- A fiai sportolnak, apjuk nyomdokaiba léptek?-A feleségem röplabdázott, a sógornőm tornászott, tehát volt mit örökölni a famíliából. Ennek ellenére csak Miklós fiamból lett sportoló: ő is az SBTC-ben focizik. Szerintem többre képes, mint amennyi bizonyítási lehetőséget eddig kapott. Nem tehetek mást: biztatom, hogy ne menjen el a kedve.- Fővárosi srácként került vidékre. Hogyan érzi magát itt harminc év elteltével?- A kérdésbe benne van a válasz is, hiszen ha nem sikerült volna asszimilálódnom, vajon maradtam volna ennyi ideig?!- Köszönöm a beszélgetést és boldog névnapot kívánok! Csongrády Béla Pásztor Nikolett: Mikulás szánkóval Az oldalon közölt rajzok szerzői valamennyien a salgótarjáni Mesekert napközi otthonos óvodába (Meredek u. - volt Lovász J. u. - 33-35.SZ.) járó öt-hat éves gyermekek.
