Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-05-06 / 287. szám

1992. december 5-6., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP Jobb munkalehetőség, jobb közérzet Lörinczy István 1936-ban született a Bihar vármegyei De­recskén. Jogi egyetemet vég­zett, hosszabb idő óta Salgótar­jánban él, jelenleg Mohora köz­ség jegyzője. Több mint húsz éve ír verseket. Első kötete, amelyet Szász Endre illusztrált, 1988-ban jelent meg Debrecen­ben, Stációk a hegyen címmel. Zodiákus, a rém című krimire­gényét 1992-ben adta ki Salgó­tarjánban. Mecser Lajos A hajrá három pillanata című sportélet­rajzi könyvének (Budapest, 1992) lektora volt. A skótszok­nyás felügyelő című prózai kö­tete előreláthatóan még az idén megjelenik Balassagyarmaton, a Novitas-B. Kiadónál. A salgó­tarjáni St-art alapítványon pá­lyázatot nyert, így 1993 elején önálló költői estet ad Tarjánban, a József Attila Művelődési Központban, ahol verseit Jor­dán Tamás és Lörinczy Ildikó adja elő.-Mostanában inkább prózát ír, krimiket, fordulatos történe­teket. Azt jelenti-e ez, hogy a versírás szünetel?-Nem. Prózát, verset, sőt, színdarabot egyaránt írok. Kö­rülbelül 1990-ben jutottam arra az elhatározásra, hogy prózával is foglalkozom. A Palócföldben 1990-ben és 1991-ben jelentek meg az első prózai írásaim. Az Lörinczy István, aki „fejben” is verset ír a buszon egri Hevesi Szemlében pedig 1989-ben és 90-ben jelent meg az Ujjgyakorlat című színdara­bom. Ez azért is ujjgyakorlat, mert az első színdarabom. De azért is ez a címe, mert egy vi­lágszép nő szerelméért sorra le­vágja az ujjait egy cigányfiú, aki a színdarab főhőse. Aztán ír­tam vagy hat krimiregényt. Még az is elképzelhető, hogy közü­lük megjelenik néhány valame­lyik pesti kiadónál. Nyolc szín­darabot is írtam 1990-től. Egyi­ket 1993-ban talán előadják a pesti Egyetemi Színpadon.- Mául ez nagyon imponáló termékenységről vall. Ráadásul nemrég jegyző is lett. Hogyan jut ideje az írásra?- Valóban, be kell osztanom az időmet, hiszen anyagi okok­ból 1992. július 6-tól a mohorai polgármesteri hivatalnál dolgo­zom jegyzőként. Munkámat, amit szeretek, autóbuszozással oldom meg, reggel 6,25-kor in­dulok Salgótarjánból Mohorára, délután háromnegyed hatkor érek haza. Örülök azonban an­nak, hogy egy verseskötetem anyaga is készen van, körülbe­lül nyolcvan vers. Ezek rövid, csattanós poénokkal lezárt lírai versek. Azt a verset, amelyet kislányom, Lörinczy Ildikó mond el a salgótarjáni televízió karácsonyi műsorában, „fejben” írtam meg az autóbuszon, Ba­lassagyarmat és Mohora között.- Közérzete?- Közérzetem jó. Úgy érzem, hogy munkában jobbak a lehe­tőségeim, mint régebben voltak. Sem a nagypolitikával, sem a helyivel nem foglalkozom. Egy költő és író alkosson, és minden körülmények között tartsa távol magát a politikától, mert a mű­vész feladata a színek, az imp­ressziók, a szépség kifejezése, s azt a mindenkori politika nem éppen tiszta anyagával nem akarnám vegyíteni. (te) Színházi esték Salgótarjánban Embrió páclében Szabó Zsuzsa és Kiss Gábor olasz házaspárja. Fotó: Gy. T. Többen is legyintettek: hírül véve, hogy a színházi bérletso­rozat legközelebbi előadását a József Attila Művelődési Köz­pontban a „névtelen” Honvéd Együttes játssza. Hiába jó az író, a társulat amatőr, nem sokat lehet várni tőlük. S az előítélet ezúttal is le­vizsgázott. A valóság éppen az ellenkezőjét bizonyította, mint feltételezni lehetett. Az kétség­telen, hogy Dario Fo az olasz irodalom kiválósága, hisz A munkásosztály a paradicsomba megy című film, melynek a szövegkönyvét ő írta, nem vé­letlenül lett világhírű. A Nem fizetünk, nem fizetünk! című szatírája azonban nem tartozik a remekművek közé. Túlírt, el­nyújtott, túlságosan is agyafúrt ahhoz, hogy hitelesnek lehessen elfogadni. Pedig a hatvanas évek Itáliája sok rokon vonást mutat a mai Magyarországgal. Infláció, munkanélküliség, munkabeszüntetés, sztrájk is­merős fogalmak a mi hétköz­napjainkból is. A polgári elége­detlenségnek a darabbéli válto­zatáról - már mint, hogy ingyen illetve féláron vigyék el az asz- szonyok a boltból az élelmiszert - nálunk még nem hallani, de nem is az ebből fakadó vonulat­tal van baj. Sőt az kifejezetten jó dramaturgiailag, ahogyan a törvénytisztelő gyári munkás­ból fokozatosan ellenszegülő, sőt az államot megkárosító lá­zadó válik. A görcs abból ered, ahogyan az asszonyok - magu­kat terhesnek mutatva- álcáz­zák a lopott holmit és elhitetik férjeikkel s a csendőrökkel az előzmények nélküli másállapo­tot. Naiv, nyakatekert jelenetek sorjáznak hosszan egymás után a teremtés koronáinak hiszé­kenységére, butaságára apel­lálva. A groteszknek persze ve­lejárója a valóság átrendezése, de nem mindegy az elegyítés mikéntje, aránya. E darabban Dario Fonák ez az absztrakció nem sikerült igazán jól. A Honvéd Együttesen azon­ban nem múlott semmi. Először is egy kiváló rendezőt hívott meg Gáli László személyében. Az egri színház direktora sem tudott azonban segíteni az alap­anyag gyengéin. Nem kevésbé Mészöly Gábor, aki zenés szín­padra alkalmazta Fo bohózatát, amelyben azonban hiábavaló­nak, sőt idegennek bizonyult az ének, zene és a tánc. Pedig a színészek sem voltak valamennyien amatőrök. Kiss Gábor - a Szomszédok iskolai­gazgatója - erőteljes gesztu­sokkal formálta meg Giovanni figuráját. A két hölgy közül Zsí­ros Ágnesnek a Vígszínházból ismert színésznőnek volt a ki­sebb szerepe, a kevéssé ismert Szabó Zsuzsa viszont tempera­mentumos olasz feleségnek bi­zonyult. Komoly feladatot ol­dott meg Harmath Imre, aki nem kevesebb, mint négy sze­repet alakított. A nagy hagyományú Honvéd művészegyüttes újdonsült - de mostanában már rendszeresen fellépő - színházi társulata nem okozott csalódást, szerencsé­sebb darabválasztással még na­gyobb sikert is elérhetett volna.- csongrády ­Lörinczy István versei: Európa elrablása zöldszemű dús erdőségből elindul egy szarvasbika hátán meztelen cigánylány ágrólszakadt Európa Váci utcai csendélet tarkaruhás szép viráglány összetörted a szívemet kendődön szemek jósolják érted a bánat eltemet Ünnepvárás Gyarmaton A barokk éve alkalmából Nagy Márta képeiből rendeznek kiál­lítást, a Madách Imre Városi Könyvtár és a gyarmati honis­mereti kör szervezésében a könyvtárban. A tárlatot decem­ber 15-én Bódi Tóth Elemér költő nyitja meg. Közreműkö­dik Fogarasi Béla gitárművész. Ez után a helytörténeti gyűjte­ményben (Rákóczi út 107) a honismereti kör karácsonyi ösz- szejövetelét tartják. Műsort ad­nak a Rózsavölgyi Márk Zene­iskola Flautissimo együttese és a Kiss Árpád Általános Iskola diákjai. Á programot Reiter László az év legjelentősebb eseményeiről készült képes be­számolója zárja. Te vagy nekem... A rejt vény szerkesztő költő Él Balassagyarmaton egy nyugdíjas, néha betegeskedő ember, aki már régóta orszá­gos hírnévre tett szert, rejt­vényszerkesztőként úgyszól­ván minden fontosabb lapnál számon tartják a nevét. Igen, Valló Emilről van szó, aki a rejtvényszakma nagy öregje Magyarországon. Most mégsem rejtvény­szerkesztőként szólunk róla, hiszen Balassagyarmaton most kiadott könyve, ami „Te vagy nekem...” címmel látott napvilágot, verseit és prózai írásait tartalmazza. A rejt­vényszerkesztő költő versei­nek, elbeszéléseinek, regény- részleteinek megértéséhez nem kell rejtvényfejtőnek lenni. A versek primér élmé­nyek alapján születtek, a tör­ténetek a mindennapi kisvá­rosi életet tükrözik. Ámint azt Valló Emil könyve bevezető­jében írja: „Szívet és lelket üdítő, pihentető derűs percek, órák alatt jöttek létre anélkül, hogy azokat előzőén eltervez­tem volna.” Ez a meleg em­beri őszinteség és bölcs derű jellemzi az egész könyvet, amelynek minden sorából az élet, a család, és Balassa­gyarmat szeretete árad. Vélemények a 70 éves városról Politikai szerveződések, a Bell-féle párt Salgótarján két háború kö­zötti politikai szerveződéseiről dr. Horváth István törté­nész-muzeológust kérdeztük.-Az új kutatási eredmények fényében hogyan jellemezhető röviden Salgótarján politikai élete?- A város politikai élete lé­nyegében hárompólusú volt. Ez idő alatt hagyományosan a kormánypártiság volt a legerő­teljesebb. Ezt igazolja, hogy 1926-tól a kormánypárt küldött országgyűlési képviselőket, kezdetben Sztranyovszky Sán­dort, később pedig Mocsáry Ödönt (Egységes Párt, Magyar Élet Pártja). Velük szemben va­lóságos politikai erőként emlí­tendő a szociáldemokrata párt (MSZDP, SZDP). Ezt igazolja, hogy az első, 1922-es nemzet- gyűlési választásokon Králik Ferenc kapott mandátumot, egészen 1926-ig, és az SZDP mögött a későbbiekben is mun­kásegyesületek, szakszerveze­tek természetes tömegbázist ké­peztek, ami a korszakra általá­nosan jellemző volt. A harma­dik pólust nem lehet egy politi­kai párthoz se sorolni. Ébben több tényező vegyesen volt je­len. Itt találjuk a munkások kö­zött létrejött keresztényszocia­lista szervezetet, ezt gyakran összetévesztették a nemzetiszo­cialistákéval. E csoportba so­rolható a 20-as évek elején szerveződő Ébredő Magyarok Egyesülete, a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE), a Frontharcos Szövetség, a 30-as évek elejétől a Gömbös-féle párt (Nemzeti Egység Pártja), és a háború közeledtével, ha időszakosan is, de megerősö­dött a Nyilaskeresztes Párt. (Ez a 39-es választásokon a város második legerősebb pártja volt, a 40-es évek elejétől pedig fo­kozatosan csökkent a hatása, jóllehet hangereje nem.) Szólni kell a kommunisták jelenlétéről is. Legálisan ugyan nem mű­ködhettek, a városban mégis közismert volt például idősebb Oczel János, Benkő Antal, Su­lyok András munkás kommu­nista nézeteiről, és köztisztelet­nek örvendtek. Mindezek mel­lett jelentős, úgynevezett civil társulások, kulturális és társa­dalmi egyesületek voltak ismer­tek, amelyek tagjaiból és cso­portjaiból egy-egy párt holdud­varában találunk résztvevőket.- E politikai szerkezetet kísé­relte meg megbontani, illetve befolyásolni az 1932-ben meg­alakult Bell Miklós-féle Gazda­sági Reformpárt, ami rövid lé­tezése ellenére politikatörténeti kuriózumnak számít. Miért?- Kuriozitását az adja, hogy országos pártként szerveződött salgótarjáni központtal, Bell Miklós vezetésével. Bell Mát- raderecskén volt téglagyáros, s 1922-26 között országgyűlési képviselő. Gömbös Gyula kö­réhez tartozott, kalandos politi­kai ügyletekbe is bonyolódott.- Mit akart a Gazdasági Re­formpárt?- Kiindulópontja az volt, hogy „jelenleg haldokló kor­szakban vagyunk”, amelynek oka „a helytelen forgótőke és centrális gazdasági rendszer” fenntartása. Eszmerendszerében a keresztény családra helyezte a hangsúlyt, szemben a liberaliz­mussal, amivel szorosan rokoní- totta a szociáldemokratizmust és a bolsevizmust. Fő ellenség­nek — ez is saját fogalmazás — az oroszországi, németországi, angliai, franciaországi libera­lizmust tekinette. A megújulás­hoz jó politikusok kellenek, akiket — úgymond — a magyar középosztályból kell kiválasz­tani. A párt kezdetben a Ka- rancs, kélsőbb a Fő utcában lévő központjából fejtette ki te­vékenységét. Lapja is volt, az ”Új Korszak” című havilap. A párt az országban széles körben fejtette ki tevékenységét, Sza­bolcsban, Hajdúban, Békésben, Baranyában és Budapesten épültek ki alapszervezetei. Tag­jai közül sokan a kisgazdapárt korabeli politikájából kiábrán­dulva kerültek a pártba. 1934 után a Hitler-féle nácizmus vonzotta őket. A párt az orszá­gos politikai porondon nem ért el sikert, sem a 34-es, sem a ké­sőbbi választásokon, ami pedig fő törekvésük volt. Bell halála után, 1938-ban meg is szűnt a párt.-mér Mozaik Salgótarján szellemi életéről Salgótarján szellemisége kapcsán egyik leggyakrabban fölvetődő minősítés a tradíciók hiánya, a tradíciótlanság vádja. Paradox módon a tradíciótlan­ság említése már szinte tradíci­óvá lett. Okkal-e? Erről kér­deztük dr. Kovács Anna iroda­lomtörténész-muzeológust.-A szellemi örökség szám­bavételének igénye a legko­rábbi, úgynevezett helytörté­neti, várostörténeti irodalom­ban is fölvetődött a húszas évek elején. Akkor milyen következ­tetésre jutottak e kérdés bon­col gat ói?- A város polgármestere, Förster Kálmán és az iparválla­latok szakembereinek nem is föltétlenül tudatos támogatásá­val Dornyay Béla, a helyi gim­názium tanára ismerte föl a leghatározottabban ezt az igényt, s próbálta a szűkös le­hetőségekhez mérten — for­rásmunkák, könyvtárak, levél­tárak hiányában — történeti írásaiban kielégíteni. Az ő írá­saiban is két olyan érték fo­galmazódott meg, amelyre ma is érdemes emlékezni. Az egyik a város szép természeti környezete, a történelmi emlé­kek léte. Négy várrom is jelzi a történelmi múltat, Baglyaskő, Salgó, Somoskő, Zagyvafő. A másik érték a bánya, illetve az ipari nagyvállalatok szerepe. ami nemcsak helyi érdekű tény, de az ország közgazdasá­gában is jelentős szereppel bír.-Ezt is figyelembe véve, be- szélhetünk-e ennek a városnak sajátos szellemiségéről?- Igen. Egyrészt, Salgótar­ján is fölmutatja általában a vá­rosok fejlődésével együttjáró tipikus vonásokat, másrészt, vannak egyedi jellemzők, csak rá vonatkozó jegyek is.- Említene ezek közül néhá­nyat?- Legalább hármat érdemes megemlíteni, a teljesség igénye nélkül. Az egyik Salgótarján iskolaügye. Kézenfekvő, hogy a szellemiség kialakulása min­denütt az iskolákban, az okta­tásban kezdődik. Salgótarján iskolaügyének fejlődése szem­pontjából azonban meghatá­rozó sajátosságot jelentettek az itt lévő iparvállalatok, amelyek a népiskolai törvény rendelke­zésének eleget téve példasze­rűen korszerű iskolákat emel­tek, megyei és országos össze­hasonlításban is, például az acélgyári társulati iskolát. A vállalatok jelenléte miatt a szervezett szakemberképzés is régi múltra tekint vissza. Az országos ipartörvény 1884-ben mondta ki a tanonciskolák föl­állításának szükségességét, és Salgótarján már az 1888-89-es tanévtől megindította a maga tanonciskoláját. Közismert, hogy a várossá nyilvánított Salgótarjánnak nem voltak úgynevezett művelődési in­tézményei. Ezért sokkal na­gyobb szerepet kapott, s több feladatot vállalt föl a város és a vállalatok összefogása ered­ményeként 1923-ban létrejött Chorin Ferenc gimnázium. Ez volt a szellemi műhely a vá­rosban, főként az itt tanító és alkotó pedagógusok munkája eredményeként, Dornyay Béla és mások nevét említhetném.- Nagy szerepet játszottak a város szellemi életében az egy­letek, társulatok. Mi jellemezte őket?- Nincs abban semmi külön­leges sajátosság, hogy Salgó­tarján kulturális élete is külön­böző, elsődlegesen a társa­dalmi megosztottság, feleke­zeti és más érdekek alapján is differenciálódott egyletekben, társulatokban, társaskörökben szerveződött és zajlott le. Ám, ha a társaságokban folyó tevé­kenység tanalmát tekintjük, különleges sajátosságként azt látjuk, hogy a város szellemi életében kiemelkedő szerepe volt az amatőr színjátszásnak. Az egyletek sorából a legré­gibb múltra az acélgyári olva­sóegylet tekint vissza, amely­nek keretében már 1887-ben megalakult a műkedvelő társa­ság. A műkedvelő előadások a szórakoztatás mellett a társasé­let lehetőségét is jelentették, s a művelődés terjesztésének ki­váló formái voltak.-Szinte teljesen ismeretlen az irodalommal próbálkozó salgótarjániak tevékenysége és sorsa. Kik voltak ők?- A 20-as, 30-as években te­vékenykedett például Nógrádi Pap Dezső, Molnár I. Jenő, de említhetném Erdődy Mihály (Dymi), vagy Fekete Alfréd és mások munkásságát is. Ebben az időben Salgótarjánnak egyetlen sajtóorgánuma volt, „A Munka” című lap, ebben je­lent meg a versek, elbeszélé­sek, tanulmányok, tárcák stb. többsége. S végül, de nem utolsósorban, nem ismerjük az egyházi személyek kulturális irányú tevékenységét sem. Kö­zéjük tartozik például Csen- gődy Lajos evangélikus vezető lelkész, akinek kultúraépítő te­vékenységéhez tartozott, hogy leányegyletet hozott létre, ki­bővítette a kórust, és mozgal­mat indított kultúrház fölépíté­sére. A további példák, személyi­ségek sorolása helyett jegyzem meg, hogy Salgótarján életé­ben a az alkotó értelmiség sok­kal nagyobb szerepet vállalt, mint eddig tudtuk.-mér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents