Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-04 / 286. szám

4 HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1992. december 4., péntek Szénási Sándor a Gondolat - Jel legutóbbi adásában az Élet és Irodalom szerkesztői üzene­tére reflektálva mondta el para- bolisztikus jegyzetét. Azt gon­dolta tovább, amit Megyesi Gusztáv az És főszerkesztője több olvasónak válaszolva fej­tegetett. Nevezetesen, hogy mi lesz az irodalmi újság sorsa jö­vőre, amikor újra emelni kell az árat. Ugyanis a posta -saját helyzetét, érdekeit tekintve egész biztos jogosan - nem ke­vesebb, mint harminc-har­mincöt százalékkal tervezi emelni a terjesztési díjat. Az És-nél kiszámolták, hogy a lap egyébként is veszteséges, s ahhoz,, hogy nyereséget ter­meljenek nem kevesebb, mint 58,50 Ft-ért kellene adni egy példányt a jelenlegi 24 helyett. Pedig emelés esetén sem akar­nak harmincöt forintnál drágáb­bak lenni. Hogy honnan akarják hát a hiányzó forintokat előterem­teni? Mindenekelőtt abból, hogy jó újságot csinálnak. De ez még nem elég. Az október elejétől vállalkozói — rt. - for­mában működő kollektíva tu­lajdonosi jogosítványokat biz­tosító kötvényeket bocsát ki az olvasók részére, így kívánva megőrizni a működőképességet s egyszersmind a lapra jellemző szellemiséget. Persze a helyzet - mint Szé­nási is jól látja- közel sem ilyen egyszerű s korántsem fennkölt. Hisz tél van, s a szer­kesztőséget - csakúgy, mint ta­valy ilyenkor - most sem fűtik. s a szerkesztők a szép tervekkel együtt könnyen odafagyhatnak a székükhöz. Nem kell ahhoz még csak kü­lönös éles szem, vájt fül sem. hogy az újságolvasó és a rádió- hallgató az egymásra rímelő gondolatokból a kulturális la­pok, az irodalom és még széle­sebben a kultúra jövője iránti aggodalmat olvassa illetve hallja ki. S azt is, hogy lenne itt meg­oldás, talán még pénz is, csak azzal a politikai befolyásoltság is együttjárna. Ezt meg az És egyáltalán nem akarja, de a kul­túrának sem tenne jót, ha ismét visszatérne a korábbi gyakorlat, az állami gyámkodás. Az emberek jó része egyre szegényedik, s akarva-akaratlan lemond a szellemi táplálékról, ebből viszont az következik, hogy bármit tesz is egy újság, egy szellemi műhely nem, il­letve csak alig talál vevőre, tá­mogatóra. Ha pedig a társada­lom leszokik az olvasásról, a kultúráról, a gondolkodásról, vajon képes lesz-e az országot úgy felvirágoztatni, hogy jusson majd irodalomra, képzőművé­szetre, zenére stb., azaz ember életre is. Ördögi kör ez, amely­ből kilépni kész csoda lesz . . . * * * „Magyarországról jövök, hölgyeim és uraim, ismerik ezt a messzi földet?" Ezt a kérdést eredetileg Szép Ernő tette fel s ez év elejétől a Kossuth Rádió hullámhosszán hangzik el hét- köznaponta. E vidéki magazin- műsor tévés változata e héttől a TV2 képernyőjén is megjelenik. Az első adás ugyanazokat az erényeket hordozta mint rádiós „társa". Eseteket, történeteket beszél el, gondokról, örömökről szól, s a legilletékesebbeket, a hétköznapi embereket szerepel­teti a nyilvánosság előtt. A tévénéző bepillanthatott Tiszaderzsi község politikai ku­lisszái mögé, s ott felettébb ér­dekes dolgokat láthatott a bi­zalmi válságról, a felfüggesztett önkormányzatról, az egész tes­tület újjáválasztásáról. Másként volt tanulságos az a riportfilm, amely egy, a volt Jugoszláviá­ból menekült magyar család kü­lönös sorsát mutatta be lepusz­tult tanyasi környezetben. A családfő éppen egy ócska tűzhe­lyet reperált, hogy főzni tudja­nak, a feleség aki „otthon" új­ságíró és tolmács volt, most ugyancsak munkanélküli. Kilá­tástalan helyzetüket jól jellemzi egy jogi paradoxon: tudniillik már menekültsegélyt sem kap­hatnak, mert kezükben van a le­telepedési engedély. Ugyancsak sajátos szituáció állt elő Bősárkány nevű köz­ségben, ahol építkeznének a családok, meg is vásárolták már az anyagokat, de a kárpótlási hivatal nem engedélyezi az adott föld igénybevételét. Vajon őket ki kárpótolja? Különös módit eszelt ki egy győri áruda­vezető: a kirakati szégyentáb­lára kiírja a bolti szarkák nevét és bízik az erkölcsi nevelőha­tásban. Más kérdés, hogy a jog szerint személyiséget sért. És az a boltos vajon nem azt teszi-e, aki uzsorakamatra vásároltatja üzletében a cigányokat? Igaza van a műsorvezető Pálfy Istvánnak, (aki nem azo­nos a híradó volt főszerkesztő­jével), hogy ez az „alulnézeti kamera” árnyaltabbá teszi a polgárosodni törekvő Magyar- ország képét.- csongrády­Irodalmi könyvsorozat Magyar és világirodalmi könyvsorozat kiadását kezdi meg az Interpopulart Könyvki­adó, amely egy diák- és házi­könyvtár megalapozását jelenti. A kiadó pedagógusok és könyvtárosok számára kataló­gust küldött ki a sorozatról, amely jelenleg 150 könyvet tar­talmaz, olcsó áron. A pedagógusok szülői érte­kezleten, vagy osztályfőnöki órán hívhatják föl a diákok és szülők figyelmét az iskolai tan­anyaghoz alkalmazkodó sorozat könyveire, az előfizetési lehető­ségekre, hiszen egyéni előfize­tésre nincs mód. Megrendelés alapján heten­ként egy könyvet juttatnak el az olvasókhoz, előfizetni féléven­ként folyamatosan lehet. A megrendelők házikönyvtára két és fél év alatt válik teljessé. A kiadó e kezdeményezésével az olcsó könyvtárak közismert ha­gyományait igyekszik felújítani és továbbfejleszteni. A magyar és világirodalmi könyvsorozat segítségével mindenkihez eljut­hatnak az általános alapművelt­séghez szükséges legfontosabb művek. Little Richard Ha az igazi rock and rollról beszélünk, Little Richardról mindenképpen szólni kell, hi­szen meghatározó helyet foglal el a stílus nagy reprezentánsai sorában - akik közül sajnos so­kan már nem élnek -, minde­nekelőtt talán azért, mert a né­ger, vagy fekete rock and rollt, azon belül is a fekete mentali­tást egyénien képviseli. Van sa­ját együttese, de igen határozott és harsány karaktere mindig háttérbe szorítja a tagokat, il­letve rengeteg „beugró” muzsi­kus, sok jó barát és stúdióze­nész kíséri, játszik vele a felvé­teleken. Meg aztán az az igaz­ság, hogy a rock and roll hősko­rában az úgynevezett frontem­ber a lényeges, és ez abban az időben mindig az énekes. Little Richard, polgári nevén Richard Wayne Penniman, zon­gorázik és szaxofonozik, ám, mint mások, ő sem zenészi te­hetségének köszönheti elsősor­ban hímevét, és szerintem örökké tartó népszerűségét, ha­nem annak, hogy énekel. A szombatot ünneplő adventista gyülekezet maconi templomá­ban énekel már egész kisgye­rekkorától, ahol remekül elsajá­Sorozatunkban már említést tettünk a kerékpár őseiről, a „velocifére”-ről, a „drai- sine”-ról, a „velocipéd”-ről és títja a gospeléneklés módját, technikáját, nagyon gyakran kapva szólószerepet is. Nyílt to­rokkal, őszintén teljes odaadás­sal, hittel - s mégis áhítattal - zengeni az Úr szavát, hogy könnybelábadjon a megrendült hívek szeme. Zeneileg a rhythm and bluesnál marad, nem egy­szer boogie-woogie-t alkal­mazva a kíséretben. 1952-ben készíti első leme­zét, de általánosan ismertté 1955 őszén lesz, amikor a Spe­cialty lemeztársaság kiadja „Tutti Frutti” című felvételét. Elvis Presley és Pat Boone rög­tön lekoppintja és jóval na­gyobb sikerre viszi, mint ő. Na­gyon haragszik rájuk és elhatá­rozza, hogy megleckézteti a „fehér majmokat”. Producere, a híres Robert „Bumps,, Black- well segítségével olyan szö­vegmondást, olyan szövegrit­mikát dolgoz ki „Pat Boone nyelve kificamodjon, ha pró­bálkozik vele.” A templomban megtanult nyíltság és őszinteség vadsággá válik, néhol örjöngő elragadta- tottsággá, és mert ez mindig tu­datos, van benne rendszer és metódus. Igen, jól ki van ta­kifejtettük, hogy ezeket csak igen nagy jóakarattal lehet a ke­rékpár őseinek nevezni, hiszen segítségükkel az erre vállalko­lálva, s így visz magával, így ejt rabul, így szerez katartikus él­ményt táncolónak, egyszerű hallgatónak egyaránt. Az ismert és mindenütt megtalálható Little Richard számok, egy-két kivétellel, gyorsak. A legjobbak rendkívül feszesek, építkezé­sükben következetesek, van bennük drive, húzóerő. Little Richard ordít, sikolto­zik? Igen, ha így tetszik, de so­hasem öncélúan. A részint a gospeléneklés technikájából kézenfekvő sikolyok a hallga­tóban is felszabadítanak feszült­ségeket, és sohasem feleslege­sek, sohasem szólnak hamisan. 1959-ben, ki tudja, hogy iga­zán miért, szakít a showbiznisz- szel, odahagyja a rock and rollt, rendesen kolostorba vonul imádkozni. Ha énekel, csak gospeleket és spirituálékat éne­kel. Öt év múlva visszatér, de karrierje azóta egyetlen hosszú kínlódás, nem egyéb. Néha szá­nalmasan a világba rikoltja dü­hösen és türelmetlenül, hogy ő a rock and roll királya. December 5-én lesz 60 éves. Isten éltesse! Vass Imre zók csak a lábukkal lökdösték előre magukat, vagy később egy ormótlan nagy keréken balan­szíroztak. így tulajdonképpen kerék­párnak a zseniális amerikai fel­találó Hiram Stevens Maxim (1840-1916) találmányát ne­vezhetjük, amelyet 100 évvel ezelőtt 1892-ben szabadalmaz­tatott. Ez a velocipéd óriás első ke­rekével ugyan még rokonságot tartott, de az már majdnem egy­forma volt a hátsó kerékkel. Magán viselte már a mai kerék­párülés formáját, az első kerék­kel történő kormányzását és a pedálját, mellyel az első kereket lehetett meghajtani. A feltalálóról még megje­gyezzük, hogy a kerékpár csak az egyik jelentéktelen találmá­nya volt, mert 1896-ban repülő­gépet szerkesztett és 1883-ban ő készítette el az első gyakorlati­lag használható és az I. világhá­ború félelmetes fegyverét, a géppuskát is. Maxim áttelepe­dett Angliába és Viktória ki­rálynőtől nemesi rangot kapott. K. A. Képes technikatörténet Maxim kerékpárja Ezt a kerékpárt egy évszázada szabadalmaztatták Először lett költő az elnök Tornai József az írószövetség élén Tízéves a Tájak-Korok-Múzeumok egyesület tarjáni klubja Ma évzáró est a Gorkij-lakótelepi sörözőben üttműködésének ötödik évfor­(Ferenczy-Europress) A rendszerváltást megelőzően az írószövetség tisztújító közgyű­lése mindig tartogatott némi po­litikai pikantériát, most vi­szonylag „csendben” zajlott az őrségváltás: leköszönt Jókai Anna, aki eddig az elnöki tisztet betöltötte, helyére Tornai József költőt választották meg.- Az író dolga az, hogy írjon, s egy-egy ilyen társadalmi megbízatás évekre visszavetheti a tisztségviselők szakmai útját - mondta az új elnök. - Jókai Anna három évet áldozott a hi­vatali munkára s közben egyet­len perce sem maradt az írásra. Ezzel a tudattal vállaltam el e tisztet.- Értsem úgy: áldozatnak te­kinti az elnöki hivatalt?- Lényegében igen. A prózaí­rók szigorú napirend szerint dolgoznak, ha ebből kizökken­nek, hiába minden. Egy költő helyzete talán könnyebb, in­kább tud szakítani néhány órát a munkára. Noha én is éppen olyan egocentrikus, önző ember vagyok, mint a többi író, szé- gyeltem, hogy senki sem akarja elvállalni az elnöki tisztet, így adtam be a derekam a felké­résre.- Ha nem tévedek, ön az első költő elnöke a szövetségnek . . .- így van. Korábban még soha nem érte egyetlen pálya­társamat sem ilyen megtisztelte­tés.-Meg tudná-e fogalmazni elnöki ars poeticáját?- Szeretném kamara jelle­gűvé alakítani a szövetséget, ahol önként társulva alakulnak ki a szakmai vitafórumok, ahol ha össze is veszünk olykor, mégis mindenkit ugyanaz a kö­zös cél vezérel. Ugyanakkor szeretném felvállalni az írótár­sadalom érdekképviseletét is, hiszen ma, amikor élet-halál harcát vívja a könyvkiadás, amikor napi megélhetési gond­jaik vannak pályatársainknak - ez elkerülhetetlen.-A következő három évben feladja az írói hivatást?- Az írónak írnia kell s mert a költők könnyebben lopnak időt az alkotásra, remélem nem fog beszáradni a toliam. Most kicsit nehéz helyzetben vagyok, mert éppen egy prózai munkán dol­gozom, filozófiai eszmélésem fejlődését igyekszem papírra vetni, s ehhez sajnos több időre volna szükségem.- Hogyan fogadta a családja az új megbízatást?- Megoszlottak a vélemé­nyek. A feleségem és az első házasságomból született lá­nyom örült neki, másodéves egyetemista fiam csak azt kér­dezte: „Apa, jó ez neked?” (szémann) Tízéves a Tájak-Korok-Mú- zeumok (TKM) egyesület sal­gótarjáni klubja, amely 1982. december 13-án alakult meg, kilencedikként az országban, s 1983-tól egyesületként műkö­dik. Egyébként, a TKM köz- művelődési mozgalomként in­dult másfél évtizeddel ezelőtt. Célja Magyarország természeti értékeinek, múzeumainak, tör­téneti emlékeinek, műemlékei­nek mind szélesebb körben való megismertetése, fölfedez­tetése, illetve ezen értékeink megőrzésének tevékeny társa­dalmi segítése. íly módon a TKM igen jelentős szerepet játszik mind az önművelésben, mind pedig a szabad idő egész­séges eltöltésében minden tár­sadalmi réteg és korosztály számára. A TKM-klubok régóta behá­lózzák az országot, s igen vál­tozatos programokkal rendel­keznek, öntevékenységük tisz­teletet, támogatást érdemel. A T ájak-Korok-Múzeumok egyesület taglétszáma múlt év végén meghaladta a hatezret, egy esztendő alatt csaknem másfél ezerrel nőtt a tagok száma, s folyamatosan újak lépnek be, a klubok száma is növekszik, jelezvén, hogy reá­lis igényt elégít ki az egyesület. A programok tartalmasabbá tételét a többi között a TKM Kiskönyvtár színvonalas füze­tei is hatékonyan segítik, Nóg- rád megyéről eddig már hat ilyen könyvecske látott napvi­lágot. Rendszeresen megjele­nik az egyesület tájékoztatója, a TKME Híradó is. Érdemes emlékeztetni arra is, hogy a 15 éves jubileum al­kalmából a Magyar Posta TKM-levelezőlapot adott ki, amely az első nap a gyűjtők számára külön bélyegzővel je­lent meg. A levelezőlap kiadá­sát Szabó Károly vándorköny­ves mestér kezdeményezte. A TKM-mozgalom 15 éves jubileumát Ráckevén szervez­ték meg, változatos program­mal. Jelen időszakra, az 1992- 93-as évekre az egyesület „Es­terházy vigasságok" címen a barokk kor történelmi kialaku­lásának, művészeti értékeinek megismerését javasolja, csat­lakozva Közép-Európa barokk évéhez, hiszen e kor emlék­anyaga Magyarországon is a leggazdagabbak közé tartozik. A TKME salgótarjáni klubja tízéves évfordulóját december 4-én ünnepük meg. A mai na­pon a Gorkij-lakótelepi áfész- sörözőben évzáró estet tarta­nak. Az ünnepi alkalomra jeles közéleti személyiségeket is meghívnak, s lengyel vendé­gek érkezésére is számítanak. Vongrey Béla klubvezető a klub tízéves történetéről szól, a TKM egyesület képviselője a mozgalom eddigi eredményeit foglalja össze. Emléklapokat, ajándékokat is átadnak, s az ünnepi vacsorát baráti beszél­getés közepette költik el, ahol a tervekről is szó esik majd. A klub jelenleg 72 felnőtt és 27 fiatal tagból áll. Jelmondatuk Dornyay Bélától származik: Honismerettel — honszeretet- hez! Már kialakult a klub 1993 első fél évére szóló programja is. Januárban klubnapot tarta­nak, februárban képeslap-be­mutató lesz. A nemzeti ünne­pen március 15-ére Somoskőn emlékeznek, s ez alkalomra új képeslapokat adnak ki, ame­lyek a somoskői várromot és a Petőfi-kunyhót ábrázolják. Áp­rilis 7-én sétatúrát szerveznek a Salgó-vár alatti turistaházhoz, ahol megkoszorúzzák az 1965. április 5-én elhunyt Dornyay Béla emléktábláját. Május 5-én az 1832-ben elhunyt Mocsáry Antal íróra emlékeznek. Ekkor ünnepük a klub és a lengyelor­szági „Berdó” hegyi klub egy­dulóját is. Május 22-én pedig Báthori Istvánra emlékeznek a tarjáni Báthori-szobornál, s emléklapot is kiadnak. Len­gyelországi kiránduláson vesznek részt júniusban, és sé­tatúrát tartanak a Fenyvesbe, Tuzson János erdőmémök, az arborétum megalapítója emlé­kére, halálának 50. évforduló­ján. A júliusi klubnapon kiállí­tást nyitnak a TKM-klub tízé­ves történetéből, dr. Ruzsik Mihály fotóiból. Még e hónap­ban emléksétát is tartanak az ő, és az 1989-ben elhunyt Borso- vitz József tiszteletére. A klub tízéves évfordulójára invitáló meghívón Nádasdy János TKM-klubtag Csillagta- lan csillagok című kis versét olvashatjuk, ami keresetlen szavakkal szól a hazáról, köz­vetetten e nemes mozgalomról is: Mikor még a csillagok Velem kacérkodtak az égen Bolondos szívemmel. Csak a Hazámért égtem. S most mikor már érzem Hogy közeleg a végem Vad vágyódással őket Hiába nézem. Mással kacérkodtunk Már régen.- mér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents