Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-03 / 285. szám
6 HÍRLAP MAGAZIN 1992. december 3., csütörtök Lego kalózok Szegeden A Lego Hungária Kft. és a Götz Szeged Kft. nagyszabású Lego show-t tart december huszonharmadikáig a dél-alföldi város vásárcsarnokának U pavilonjában. A kalózok világa című kiállítás több mint másfél millió Lego kockából készült és hat építőmester hat hónapon keresztül dolgozott rajta. A dán játékgyár első alkalommal rendezett ilyen méretű bemutatót Magyarországon. Magyar mezőgazdaság tükörben Foodapest 1992 Kezdetben volt az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár. Előbb hosszú ideig évente, majd később ötévenként rendezték meg. Azután az OMÉK végleg bezárta kapuit. Jött helyette a Foodapest, vagyis a Nemzetközi Élelmiszer, Ital és Élelmi- szeripari Szakkiállítás. Egykori filmhíradók gyorsan elvillanó képein nagybajúszú gazdák hatalmas szarvú ökröket vezetnek, pántlikás, csillogó szerszámú lovasfogatok porza- nak, rengő tőgyű tehenek ácso- rognak mélán. És népviseletes lányok hatalmas kolbászfüzérekkel, főkötős asszonyok malomkeréknyi kenyerekkel, paprikahalmok, meghökkentő méretű és súlyú termések garmadája. Most a Budapesti Nemzetközi Vásárközpontban ebből a hangulatból aig-alig köszönt vissza egy kevés. Az is többnyire képek és emblémák nyomán. Voltak viszont csillogó gépek, adagolt kolbászok, szalámik, volt ízlésesen csomagolt tej, napi fogyasztásra tervezett kenyér, péksütemény. S külföldi termék, technológia minden mennyiségben. A szakkiállítás megrendezői Biztató jövő A Magyar Lapkiadók Egyesülete örömmel vette, hogy a lapterjesztésről szóló nyilatkozatuk után sok vállalkozó, befektető üzeletet, munkalehetőséget lát abban, hogy a kiadókkal új, a postától független te- jesztőhálózatot hozzon létre. A munkahelyeikért aggódó és az egyesületnél jelentkezett postások számíthatnak arra, hogy szaktudásukat hasznosítják egy korszerű, ésszerű módon szervezett, a kiadók és az olvasók érdekeit szem előtt tartó terjesztési vállalkozásban. időben váltottak. Felismerték, hogy a mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak nem csupán időnkénti bemutatkozásra van szüksége. Égetően hiányzik egy olyan regionális szakmai lehetőség, egy olyan nemzetközi találkozó, amely hozzájárul a piac mozgásához, kiszolgálja a résztvevőket és elősegíti az eleddig egymás számára ismeretlen szakemberek megismerkedését, kölcsönös informálódását. Egyfajta termék- és szellemi fórum szükséges mindegyikük számára saját helyzetük megállapítására és további irányok, lépések megtervezésére. Ez volt a cél - a megvalósítás pedig sikeresen történt. A 424 külföldi kiállító elhozott mindent, ami termékben és technológiában ma színvonal a nagyvilágban, aki a tapasztalatcsere és a tanulás szándékával látogatott Kőbányára, nem ment el üres kézzel. A standokon volt bőven beszélgetés, ismerkedés, kósTovább nőtt hazánban az egyházak száma: tavaly 37, az idén már 46 felekezet működéséről tud a Művelődési és Közoktatási Minisztérium. A felekezetek óvodákat, iskolákat, gimnáziumokat és főiskolákat is fenntartanak. Kevesen tudják, hogy a katolikus egyház szakmunkásképzőt működtet Gödön és Hajdúdorogon; Keszthelyen és Kiskunfélegyházán pedig a jövő gazda- iltoló. Egyetlen helyen sem fukarkodtak a részletkérdések hosszas, elemző taglalásával. A 319 magyar résztvevő többségénél viszont már lényegesen vegyesebb volt a „kép”. Az előző évtizedek „stabil” kiállítói közül számosán eljöttek. Igaz jobbára rt„ kft. megjelöléssel a nevük mellett - de itt voltak. Nagyon sokan viszont nem voltak itt. Távollétük beszédesen bizonyítja a mezőgazdaság nehézségeit. A konzervgyárakon, tartósítóipari üzemeken „végigsöprő” csődhullámot, az átalakulási folyamat minden kínját, keservét. A termelőszövetkezetek ziláltságának - szétzilálásának? - „eredményeként” talán ha kettő volt jelen. Magántermelő pedig még csak itt-ott. Ez is mond valamit. Még jó, hogy szűkebb pátriánkat ketten is képviselték, akadt ugyanis megye, ahonnét senki nem jelentkezett. Ha a Hungexpo rangsorolná kiállításait, újságírói szemszögletve háziasszonyait oktatják. A református óvodák, általános iskolák mellett a híressé vált sárospataki, pápai és kecskeméti kollégium is várja a gimnazistákat. Van egy-egy izraelita óvoda és gimnázium, míg külön általános iskolát tart fenn az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Sión Gyülekezete. Az evangélikus hitű gyerekek is saját egyházuk tanintézeteiben tanulhatnak. bői nézve alighanem ez kerülne ebben az évben az első helyre. Igényes sajtóanyagával, frappáns tájékoztatóival, színvonalas bemutatóival és előadásaival méltán kelthetett elismerést mindenkiben. S a kíváncsiskodó zsurnaliszta véleményét a nagy számú látogató látványa is alátámasztotta. Szakkiállítás volt: rengeteg szakember és igazán tisztes számú érdeklődő részvételével. Szükség volt rá, hogy ne felejthessük el napi gondjaink közepette: jártak már felénk jobb napok, de remélhetőleg rövidesen szebb évek jönnek hazánk mezőgazdasága és élelmiszeripara életében is. Persze, kesernyés ez az optimizmus addig, amíg a hétköznapi élelmiszerárakon tűnődöm, az „átlagcsalád” átlagfogyasztásáról készített statisztikát böngészem. Azután mégis bizalom váltja fel pesszimista gondolataimat. Mert élni kell! Ahhoz pedig élelemre is szükség van. S reméljük, lesz még több is, jobb is. A következő évek Fooda- pest-jén pedig több nógrádi kiállító. G. Szűcs László A közoktatási tárca valamennyi önkormányzatnak eljuttatja, a most összeállított Egyházak Magyaroroszágon című kiadványát, hogy pontos felvilágosítást tudjanak adni a továbbtanulási lehetőségek iránt érdeklődőknek. Ezentúl az egyházak hitoktató csoportjainak is megküldik a hatályos törvényeket, a lelkiismereti- és vallász- szabadság gyakorlására vonatkozó rendelkezéseket. Újabb vallási felekezetek alakultak Katolikus szakmunkásképzők vidéken Emberközpontú iskolák kellenek Tanítani vagy nevelni (is)? Az iskolákban megnőtt a bukások száma. Nem tudni, hogy ez mire vélhető: butábbak lettek a diákok, nem rájuk szabták a követelményrendszert, vagy nincsenek alkalmas pedagógusok. Az tény, hogy a követelmények nagyon megnőttek. Kérdéses, hogy lehet-e szó pedagógiáról az oktatáscentrikus iskolákban, ahol a lényeg a szaktárgyi ismeretek elsajátítása, mellőzve a személyiség egészére szférájára kiterjedő nevelését. A pedagógus örül, ha el tudja sajáttítattni a kitűzött oktatási anyagot. A hétköznapi gondolkodás szerint a tudás annyit ér, amennyire a gyakorlatban használható, belőle, márpedig a jelenlegi helyzetben az iskolai tanulmányait befejező egyén a gyakorlati megmérettetés előtt gyakran válik munkanélkülivé. De az is lehet, hogy mérlegre teszi tudását és disszidál. Mivégre akkor a maximalizmus oktatásunkban, ha sem az egyén, sem a társadalom nem tudja hasznát venni szellemi tőkéjének? Talán ideje lenne már változtatni a szemléleten, s belátni: a lényeg, hogy teljes értékű életet éljen az ember, legyen az segédmunkás vagy kandidátus. Életszemléletet, gondolkodásmódot kellene „tanítani”, ami az ember életét kiegyensúlyozottá, boldoggá teszi, ami által meg tudja oldani a problémáit alkohol és nyugtatok nélkül. Ehhez emberközpontú iskolákra lenne szükség, ahol nem az értelmi képességek fejlettségének szintje, nem a lexikális tudás mennyisége szabja meg a tanuló értékét, ahol egyénre szabott feladatrendszerrel, differenciált bánásmóddal az ember kiteljesítése lenne a fő cél. Kazinczi Anikó Magyarok az 500 éves Amerikában II. Csatornát álmodó vitéz A 19. század dél-amerikai magyar úttörői a szabadságharc bukása után menekültek ide és telepedtek le százával. Ennél nagyobb mérvű vándorlás a latin-amerikai országokba a századfordulón indult meg Magyarországról. Az első világháború előtt már negyedmillióra becsülték a dél-amerikai államokban élő magyar emigránsok számát. Ők alapították Brazília és Argentína magyar településeit: Arpádfalvát, Rákóczifal- vát, Mátyáskirályfalvát, és Szentistvánkirályfalvát. De visszakanyarodva még a 48-as emigrációra, jeles emberek nevét kell megemlítenünk. Czetz János vezérkari főnökként vett részt Bem József erdélyi hadjáratában. Buenos Airesben telepedett le, nevéhez fűződik az Argentin Katonai Térképészeti Intézet megalapítása, a San Martin Katonai Akadémia megszervezése. A 48-as emigráció másik kiemelkedő személyisége Komis Károly. Ő a márciusi ifjak radikális köréhez tartozott. Távollétében halálra ítélték és jelképesen felakasztották. Rio de Janei- róban előszeretettel foglalkozott nyelvészeti tanulmányokkal, de fő munkája a brazil házassági jog alapjainak lerakása volt. Verebélyi Imre a Kos- suth-emigrációval került külföldre. Ó készítette el a nicara- guai kikötő tervét. A két óceánt összekötő csatorna elképzelésével megelőzte a Panama-csatorna tervét. László Károly mérnökkari tisztként vett részt a szabadság- harcban. Amerikában Kossuth titkára volt. Ő irányította Mexikó területének feltérképezését. 1867. augusztus 17-én New Yorkból hazafelé indult, vissza Magyarországra. így ír naplójában: „Csaknem tizenhat évvel ezelőtt jöttem ide, mint menekült és egy arany nélkül, mint hontalan, s azon bús gondolattól gyötörve, ha vajon látom-e még ismét honomat, anyámat, nővéremet s rokonaimat, s hogy megkeressem a kenyeremet ezen idegen nép között, kinek nyelvét nem értem ..., hogy fogok én itt mint ismeretlen, senkitől sem ápolva, nem siratva elveszni. És most, mint az Egyesült Államok szabad polgára hajóra szállók, hogy szülőföldemre visszatérjek,... Oh mily boldogság ez, s mi különbség ideérkezésem és innen elmenetelem között...” Sziki Károly (Folytatjuk) K i lóg a s0rból — A „látomásos” hölgy Világéletében fizikai munkával foglalkozott. Földműves szülei a munka tiszteletére és becsülésére nevelték. Amikor férjhez ment. s megszülettek a gyerekek, Varga Károlyné nem ment el dolgozni, mert nem akarta, hogy az utca nevelje őket. A családért végzett munka sem volt kisebb cselekedet, mintha valahol dolgozott volna. Később azonban mégiscsak munkát vállalt az acélgyárban. Innen ment nyugdíjba. Azt mondja, hogy hétéves kora óta figyeli a világ eseményeit, hatéves korában már hallgatta a Bibliát. Amikor megtanult olvasni, azonnal forgatta. Mondhatni talán, hogy az egyetlen olvasmánya. Ismeri is jól, hiszen beszélgetésünk alkalmával idéz is az írásból. Elmondja, hogy három esztendeje megjelent neki az Úristen. Ő az ágyában feküdt a sötétségben, az Atyaúristen pedig a fényes felhőkben volt. A lábát nem látta, csak a kezét. Meg akarta csókolni, de már a következő pillanatban el is felejtette, mert állandóan a szemébe kellett nézni. Ez őt valósággal lenyűgözte.- Tulajdonképpen mit akart öntől az Isten?- Nekem azt mondta, hogy hirdessem az ő jelenését, s hogy térjenek meg az emberek és higyjenek az Istenben, mert világvége lesz.- Ez után az eset után volt-e még jelenése?- Nem, jelenésem nem volt, de rá egy évre Jézussal álmodtam. A két unokámmal voltam egy fényes réten, amikor megnyílt az ég és jött Jézus ...- S akkor mondott valamit?- Örvendezett, de nem emlékszem semmire, mert felébredtem.- Minek tulajdonítja, hogy Önnek ilyen jelenései vannak?- Talán annak, hogy mindig szolid nő voltam, olvastam a Bibliát és aszerint éltem. Templomba azonban csak vasárnap jártam, hiszen a többi napon dolgozni kellett.- Tudomásom szerint ön államférfiaknak is leveleket küldözget. Miért teszi?- Igen, írtam már Antall JóVarga Károlyné Fotó: Gy. P. zsefnek és a köztársasági elnöknek. Legutóbb pedig a kínaiaknak, meg a japánoknak. Mindezt az emberiség békéje érdekében.-Az emberek mit szólnak mindehhez?-A kisemberekkel én erről nem beszélek, mert ők nagyon buták.- Kapott-e már választ a leveleire?- Nem mindenhonnan. Úgy érzem nem veszik komolyan a jelzéseimet. Pedig a történelem figyelmeztet a tényekre. En ismerem a politikát, az ország megmentését, úgy kellene cselekedni, hogy minden jó legyen. Pádár András Mondjon egy jó Fiatal hölgy sétáltatja a kutyáját. Megy vele szembe a barátnője és megkérdezi tőle:- Te nem szégyelsz kijönni az utcára, ilyen mocskos kutyával?- Hál mit csináljak?- Mit csinálj, fürdesd meg!-Félek, hogy megfázik. Tél van, hideg van.- Mosd le benzinnel!!! A nő hazaviszi a kutyát, beleteszi a kádba és dörzsöli benzinnel. De a kutyának viszket a bőre és kiszalad az utcára. Keresi a gazdája utcáról utcára, de nem találja a kutyáját sehol. Majd jön vele szembe egy kisfiú; kérdi tőle:- Mondd, fiacskám, nem láttál errefelé egy benzines kiskutyát?- De láttam néni kérem; ott tolja hátulról egy másik kutya, biztos kifogyott a benzinje és most tankol. Beküldte: Angyal Gyuláné Salgótarján, Schuyer út 28. * * * Két kannibál, apa és fia állnak egy dombtetőn. Megszólal az apa: - Baj lesz fiam, jön anyád felfelé.- Hol? - kérdezi a fiú és tekinget a dombhoz vezető ösvények felé.- Itt a torkomban - krákog az apa. Beküldte: Deák István Salgótarján, Arany .1. út 13. * * * A tiszti iskolások felderítőfoglalkozásán az önvédelem titkairól volt szó. A tanár megkérdezi az egyik növendékét:- Ön milyen lépéseket tenne, ha egy támadó késsel fenyegetné? A növendék rövid gondolkodás után kivágja:- Nagyokat, őrnagy bajtárs. Beküldte: Merényi Olivér Bátonyterenye, Pacsirta út 50. * * * A rendőrségen:-El tudná mondani, milyen volt a támadója?- Dőlt belőle az alkoholszag.- De mégis, valami közelebbit!- Szilvapálinka. Az orvos épp beteget vizsgál, mikor beront az asszisztensnő.- Elnézést doktor úr, de a páciens, aki az előbb távozott innen, összeesett az ajtó előtt. Mit tegyek?- Fordítsa meg - feleli az ornagyot! vos -, hogy úgy nézzen ki, mintha épp most lépett volna be. Beküldte: Sneider Endre Keszeg, Madách út 3. * * * A büfénél megjelenik két fiatalember.- Kérünk két hamburgert - szólt az egyik.- A hamburger elfogyott, pe- chetek van fiúk.- Mindegy, akkor kérünk két pecheteket! Beküldte: Deák István S.-tarján, Arany J. út 13. * * *- Judit, te nem jösz Töhötöm temetésére? - kérdi Juditot Éva.- Minek menjek? Ő sem jön az enyémre.-Hogyan tudtad elvenni ezt a nőt? Hiszen púpos is, sánta is, kancsal is!- Nyugodtan kérdezheted hangosabban. Süket is ...- Jó napot! Vitamint szeretnék!-A-, B-, vagy C-vitaminra gondolt?-Teljesen mindegy, analfabétának lesz. Beküldte: Király Krisztina S,-tarján. Kistarján út 8.
