Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-29 / 305. szám

Megállapodás A törzsi konfliktusok megol­dásáról írt alá a Szomáliái fővá­rosban megállapodást a két el­lenlábas katonai vezető, Ali Mo- hamend Mahdi és Mohamend Farah Aidid. Az esemény a mo- gadisui amerikai nagykövetsé­gen történt Robert Oakley ame­rikai különmegbízott jelenlété­ben. A megállapodás szerint a két fél megegyezett, hogy véget vetnek a törzsi villongásoknak. Életbe léptetik azt a hétpontos memorandumot, amelyet még december 11-én lezajlott talál­kozójukon fogadtak el. Tüntetések az áremelés ellen Ukrajna több városában a hét végén tömegtüntetéseket ren­deztek a bejelentett nagyarányú áremelések miatt. Az első jelen­tések szerint incidens sehol sem történt. Kijevi és donyecki szak- szervezeti csoportok a jövő hét elejére összehangolt tiltakozó akciókat jelentettek be. Leonyid Kucsma ukrán kormányfő tévé­beszédében közölte: a vezetés­nek nincs más választása, mint hogy megszünteti több alapvető élelmiszer és szolgáltatás allami dotációját. A máns életbe lépett rendelet szerint a kenyér ára az eddigi 3-6 kuponról 21-37 ku­ponra, a tej a korábbi 4-6 kupon­ról 28-34 kuponra, a cukor pe­dig 8-12-ről 70 kuponra emelke­dik. A városi tömegközlekedést egységesen 5 kuponért lehet igénybe venni. Előzőleg mindösz- sze fél kupon volt a jegy ára. Binder Bősről Miközben Magyarország és Csehszlovákia arra készül, hogy a kettejük között vita tárgyát ké­pező bősi erőmű kérdését a hágai nemzetközi bíróság elé teijesz- szék, addig maga a létesítmény sikeresen működik — írja az ITAR-TASZSZ, majd idézi Juli­us Bindert. Az erőmű építésével megbízott vállalat vezetője újság­írók előtt kijelentette: — Ab­ban az esetben, ha nem sikerül megállapodni a magyar féllel, akkor még két és fél évig tarta­nak majd a bősi építkezési mun­kálatok. A vállalati vezető sze­rint: a létesítmény már eddig 300 millió koronát termelt. Elhunyt John Kemény Elhunyt a magyar származású amerikai John Kemény, mate­matikus professzor, a számítógé­pes BASIC programnyelv egyik szülőatyja. Á 66 éves tudós szív­rohamban halt meg. Kemény 1926-ban született Budapesten. 1940-ben vándorolt ki az Egye­sült Államokba, ahol Albert Einsteinnek segített kutatómun­káiban. A II. világháború idején Kemény Los Alamosban reszt vett az atombomba létrehozását célzó Manhattan-terv megvaló­sításában. 1964-ben kollégájá­val, Thomas Kurtz professzorral kidolgozták a BASIC számító- gépes programnyelvet. Bírált a tábornok A jugoszláv hadsereg vezér­kari főnöke élesen bírálta a Nyu­f atot, amiért az katonai beavat- ozással fenyegetőzik Boszniá­ban. Zivota Panic tábornok egyúttal kijelentette, hogy had­ereje készen áll bárhol és bármi­kor megvédeni a szerbeket. Az újraválasztott szerb elnöknek küldött üdvözlő levelében Zivo­ta Panic igazságtalannak és tisz­tességtelennek bélyegzi az — el­sősorban boszniai — szerb lakos­ságra nehezedő nemzetközi nyo­mást. Wörner-beszéd Manfred Wömer, a NATO fő­titkára fölszóh'totta Szerbia újra­választott elnökét, hogy azonnal állítsa le a vérontást Boszniában. Az észak-atlanti szövetség veze­tője — szóvivője szerint — remé­li, hogy Slobodan Milosevic te­vékenyen hozzájárul a volt Jugo­szláviában feszülő konfliktus bé­kés rendezéséhez, azéhoz a konfliktuséhoz, amelyet ponto­san Szerbia idézett elő. Kohl és az űj esztendő Helmut Kohl német kancellár szerint 1993-ban egyik feladat lesz a lengyelek, a magyarok, a csehek és a szlovákok további felzárkóztatása az Európai Kö­zösségekhez. A kormányfő mindezt a Welt am Sonntag ha­sábjain szögezte le, a lap körkér­désére („Mit vár az új évtől?”) adott írásos válaszában. A boszniai helyzet tanulmányozására Gáli Szarajevóba utazik Szarajevóba látogat „a közeli napokban” Butrosz Gáli, az ENSZ főtitkára, hogy tanulmá­nyozza a boszniai fővárosban ki­alakult helyzetet. Ezt maga Gáli jelentette be a svájci televíziónak vasárnap Genfben adott nyilat­kozatában, de nem határozta meg látogatásának pontos idő­pontját. Az ENSZ főtitkára tegnap a svájci városban külön-külön ta­lálkozott és tárgyalásokat folyta­tott Horvátország, Bosznia-Her­cegovina és a szerb-montenegrói államszövetség, Jugoszlávia ál­lamfőivel. A genfi Jugoszlávia­konferencia két társelnöke, Cyrus Vance és David Owen már vasárnap előkíszítő tárgyaláso­kat folytatott a horvát és a bosz­niai vezetőkkel egy újabb tűzszü­net feltételeiről Bosznia-Herce­govinában. Butrosz Gáli interjújában egyébként visszautasította azo­kat a vádakat, mely szerint az ENSZ fellépése nem elég haté­kony a volt Jugoszláviában, s hogy — mint egyes politikusok állítják — a kéksisakosok „az et­nikai tisztogatás” statisztáivá váltak volna. Méltatta a világ­szervezet eddigi tevékenységét, közvetítési erőfeszítéseit, s hang­súlyozta, hogy az ENSZ még so­kat tehet a béke helyreállítása ér­dekében a térségben. A világszervezet főtitkára vé­gezetül elvben nem zárta ki az erő alkalmazását olyan esetek­ben, amikor nem teljesítik a Biz­tonsági Tanács határozatait, de azt mindig a konkrét eset alapos tanulmányázásától tette függő­vé, s egyértelműen a diplomáciá­nak, a tárgyalásos rendezésnek biztosított elsőbbséget a konflik­tusok megoldásában. Nyolc hónap vizsgálati fogság után Atanaszov szabadlábon Bulgáriában szabadlábra he­lyezték a zsivkovista időszak utolsó miniszterelnökét. Georgi Atanaszov volt kormányfő 8 hó­napot töltött vizsgálati fogság­ban, a legfőbb ügyész egészség- ügyi indokok alapján döntött az óvadék ellenében történő sza­badlábra helyezésről. A volt mi­niszterelnököt megoperálták fogsága alatt, az új esztendőt már családja körében töltheti 20 ezer leva (1 dollár = 25 leva) óvadék kifizetése után. A főügyész utasítására ugyan­csak szabadlábra került 20 ezer leva óvadék ellenében Sztojan Mihajlov egykori KB-titkár is. Mihajlov 5 hónapot töltött vizs­gálati fogságban, az utóbbi idő­ben egészségügyi panaszok alap­ján kérte szabadlábra helyezését. Bulgáriában a nyáron a volt kommunista vezetők közül közel egytucatnyian kerültek rács mö­gé, többen azóta — főképpen egészségi okokból — visszanyer­ték szabadságukat. Egyelőre to­vábbra is rács mögött marad Andrej Lukanov, a Zsivkov utá­ni időszak első miniszterelnöke, mert az ügyészség nem fogadta el a szocialista politikus egészségi állapotának megromlását igazo­ló orvosi jelentéseket. (MTI) Kérdőjelek Öt perccel 1939 előtt? Elgondolkoztató figyelmeztetés, hogy a kérdés egyáltalán fel­merült: hány perc választja el a Balkán-válság következtében a világot 1939-től? De az is tény, hogy Los Angelesben, amerikai és német közéleti személyiségek vitáján egyértelműen „világos, határozott nem”-mel feleltek arra, valóban világháborús ve­szélyt kell-e éreznie az emberiségnek. John Kenneth Galbraith, a század talán legnagyobb amerikai társadalomtudósa sem hisz abban, hogy újból mindössze öt perc választaná el a világot a szakadékba zuhanástól, de nyugtalan. Miért? Mert amikor azt a kérdést teszi fel, hogy „mit tesznek azok, akiknek jól megy, és elégedettek most, amikor összeomlott a kommunizmus ”, válaszának egyik kulcsmondata így hangzik: „A katonák kétségkívül a jövőben is igényt tartanak azoknak az összegeknek a jelentős részére, amelyeket a múltban megkap­tak”. Ennek érdekében pedig „mindenütt helyzeteket teremtenek, ahol lehetőséget kapnak rá”. A Balkán „lehetőség”? Mintegy 30 háborús gócpont a világ különbözőpontjain „ lehetőség ”? Békés és mégis reális megoldások jelei alig látszanak. Sőt! Boszniában „világháborús lehetőséget” emlegettek, ha megváltoznék az ENSZ békemissziójának jelenlegi jellege, csaknem órára egy időben azzal, amikor Los Angelesben Roose­velt fél évszázada megfogalmazott bölcs szavait idézték: „Ha a holnapot szolgáljuk, pontosan érzékelnünk kell mai lehetősége­ink határait, azzal, amit teszünk, s azzal is, amit nem. Ahogyan fegyverhez nyúlunk, s ahogyan — ha egy mód van rá — nem nyú­lunk fegyverért”. Ma hol vannak ezek a határok? Van-e végső öt perce mindig azoknak, akik bárhol, bármikor a holnapról dönte­nek? Hinnünk kell benne, hogy van is, lesz is. Úgy tűnik: Stock­holmból a helsinki folyamat külügyminisztereinek állásfoglalása is e hitünket erősítheti — talán éppen egyes meghökkentő „ha­mis hangok” miatt —, a reméltnél is erőteljesebben. (FEB) Az ENSZ-közgyűlés évi mérlege Figyelmeztetés a szerbeknek George Bush amerikai elnök szóban és diplomáciai jegyzék­ben is figyelmeztette a múlt hé­ten a szerb vezetőket: ha a balká­ni háború az albánok lakta Ko­szovó tartományra is átterjed, akkor az Egyesült Államok kész katonai erőt is bevetni. A figyelmeztetést személy szerint Slobodan Milosevic szerb elnökhöz és Zivota Panic jugo­szláv vezérkari főnökhöz intézte az amerikai elnök — jegyezte meg a Reuter a New York Times című amerikai napilapban teg­nap megjelent értesülésre hivat­kozva. Az amerikai lap által idézett dokumentum hangsúlyozza, hogy Washington kész katonai erő alkalmazására, ha támadás éri a Bosznia-Hercegovinában állomásozó ENSZ-békefenntar- tókat, vagy megakadályozzák a segélyakciókat. Bush ugyanak­kor figyelmeztette Milosevic el­nököt, hogy ne idézzenek elő újabb ellenségeskedéseket Bosz­niában a helyi szerbek érdekeire hivatkozva (akik egyébként a köztársaság 70 százalékát már meghódították). A múlt héten befejezte mun­káját az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének 47. ülésszaka. A 47. közgyűlés ösz- szesen 270 határozatot fogadott el. Sztojan Ganev, a 47. ülésszak elnöke záróbeszédében a testület csekély hatékonyságára panasz­kodott a világban felmerült fon­tosabb problémák megoldása te­rén, valamint arra, hogy nem for­dított elég figyelmet a fejlesztési segélyek megfelelő lebonyolítására. A közgyűlésben az ENSZ va­lamennyi tagállama rendelkezik szavazati joggal, kivéve a Dél-af- rikai Köztársaságot, amelyet 1974-ben apartheid politikája miatt megfosztottak ettől a jógától. A 47. közgyűlés által hozott legfontosabb határozatok közt van a júniusi riói környezetvé­delmi konferencia határozatai­nak végrehajtását ellenőrző bi­zottság felállítása; a békefenn­tartó tevékenység finanszírozá­sára szolgáló rendkívüli alap lét­rehozása, és a mérföldkő fontos­ságú szerződés a vegyi fegyverek eltiltásáról. Ganev, aki egyúttal Bulgária külügyminisztere, többek közt kijelentette: „A közgyűlés törté­nelmi kihívással áll szemben, hogy az ENSZ-alapokmány alapján valóban működő világ­parlamentté válhasson”. — „Egy ilyen testületet fel kell ruházni a szükséges mechanizmusokkal ahhoz, hogy határozatait átültet­hesse a gyakorlatba” — tette hozzá. A közgyűlés határozatai nem kötelező erejűek, de a testület, amelyet gyakran hasonlítanak nemzetközi városházához, a vi­lágközösség akaratát tükrözi. El­lenőrzi az ENSZ költségvetését, a fontosabb szervezeti változásokat. Ganev utalt arra a közgyűlési határozatra, amely előirányozza a Biztonsági Tanacs összetételé­nek módosítását. Széles körben bírálják ugyanis a Biztonsági Ta­nácsot, mint olyan testületet, amely nem kellő mértékben kép­viseleti jellegű, és amely fölött el­járt az idő a hidegháború utáni világban. A Biztonsági Tanács, amely­nek a béke és a biztonság kérdé­seiben hozott határozatai kötele­ző erejűek, 15 tagból áll. Köztük a második világháborúban győz­tes öt hatalom állandó tag, es vé­tójoggal rendelkezik. (A vétójog azt jelenti, hogy a BT határozata­inak elfogadásához az öt állandó tag egyöntetű szavazata szükséges.) Végül Ganev hangoztatta: a közgyűlés tagjai jól tennék, ha a maguk jövőjével is foglalkozná­nak, nemcsak a Biztonsági Taná­cséval. Szlovákok cseh állam­polgárságért folyamodnak Több mint 30.000 szlo­vák folyamodott eddig a ja­nuár elsejével önállóvá vá­ló Cseh Köztársaság állam- polgárságáért. Ä húrt a CTK jelentette a prágai belügyminisztérium vasárnapi közlésére hivat­kozva. Áz utóbbi időben a Cseh Köztársaságban élő szlovákok naponta mintegy 3000 ilyen kérvényt nyújta­nak be a hatóságokhoz, míg korábban öt volt az évi átlag. A cseh belügyminisz­térium a nagy rohamra való tekintettel a minimálisra korlátozta a kitöltendő for­manyomtatványok terje­delmét. A Cseh Köztársa­ságban kereken 300.000 szlovák él és dolgozik. MTI) Bush monoklit kapott George Bush véraláfutásos szemmel került ki a tucatnyi unokájával vívott hólabdacsatából. Az el­nök idén Camp David-i nyaralójában ünnepelte a karácsonyt. Egyik munkatársa az AP szerint hous­toni újságíróknak elmesélte, hogy az ajándékok szétosztása után Bush tizenkét unokájával kiment a hóba bolondozni egy kicsit. Hógolyózás közben a hatéves Marshall úgy eltalálta nagypapáját, hogy annak jobb szeme alatt véraláfutás keletkezett. így aztán Bush szabályos monoklival indul az ün­nepeket követő szokásos füíjvadászatára. (MTI) Csehország: minek nevezzelek? Kárpátalja Kisebbségek nyelvhasználata A Lidové Noviny című prágai lap tegnapi kommentálja azon elmélkedik, mi is legyen majd a köznyelvi alakja az eítűnt Cseh­szlovákia nyomában megszülető Cseh Köztársaságnak. A nyelvé­szeti probléma hátterében politi­kai érzékenység is meghúzódik. Csehszlovákia csehül: Ces- koslovensko (ejtsd: Cseszko- szlovenszko). A hivatalos Szlo­vák Köztársaság elnevezés köz­nyelvre történő „lefordításával” nincs semmi baj: Slovensko S : Szlovenszko) lesz belőle, s nem lesz, hanem marad, hiszen ez az elnevezés eddig is használatos volt. (Mellesleg ma­gyar fordítása is egyértelmű: Szlovákia.) A Ceskoslovensko- ból megmaradó Cesko (ejtsd: Cseszko) viszont aggályokat vet fel. A Lidové Noviny úgy véli, hogy ezt az elnevezést kellene használni. Először is azért, mert teljesen bevett szóképzési mód­szer eredménye lenne. Csehül számos országnevet képeznek ezen a módon: Polsko, Nemec- ko, Rusko, Madarsko. Másod­sorban a Cesko szót könnyű len­ne lefordítani idegen nyelvre: a cikk szerzője, Marek Wollner szerint franciául Tchéquie, spa­nyolul Chequia, angolul Czech- land, németül Tschechenland lenne. A Wollner által itt „elej­tett” Tschechenland szó viszont már átvezet a politikába. A Cesko szóval ugyanis az az egyetlen baj, hogy — bár a szótá­rak régóta ismerik — a köznyelv soha nem használta, nem volt so­ha élő szó. Mégis, ennek a volta­képpen holt szónak a német for­dításaként tartják számon a né­met Tschechei szót, ami önma­f ában ártalmatlan dolog lenne, a nem létezne a történelem. A német megszállók ugyanis a má­sodik világháború idején Tsche- chei-nak nevezték az országot, és az idősebb nemzedéknek ma is összerándul a gyomra, ha ezt hallja. így a Cesko szót lekicsiny­lőnek, pejoratívnak érzik, mivel hallatán a Tschechei-ra asszoci­álnak. (Hogy a magyar szleng­ben él a laza, könnyed, de csöp­pet sem megbélyegző háttértar­talmú Cseszkó szó, azt persze, csak nagyon kevesen tudják.) Lényeg az, hogy a Lidové No­viny kommentátora voltaképpen egy apró nyelvi szívességet kér a németektől: ne használják a Tschechei-t, hanem helyette a Tschechenlandot, s akkor talán a Cesko szó kellemetlen mellék- zöngéin is túltehetik magukat a csehek. A kérdés másik politikai vo­nulata az, hogy a Cseh Köztársa­ság, vagyis Csehország cseh, morva és sziléziai földekből te­vődik össze. Itt egy kis „magyar kitérőt” kell tenni. A meglehető­sen archaikus „földek” kifejezést jobb híján használja a tudósító, ha ugyanis a „zeme” (ejtsd: zem- nye) szót — szótári jelentése sa­lamoni módon: föld, ország, tar­tomány — országnak fordítja, akkor nem lesz világos, hogy Csehországról beszélve a Cseh Köztársaságra, vagy a köztársa­ság területének legnagyobb ré­szét kitevő, szűkebb értelemben vett cseh földekre gondol-e. A tartomány szó használata felté­telezne bizonyos közigazgatási különállást, sajátos államigazga­tásijogállást. De ilyesmit a jelen­legi cseh jogrendszer nem tartal­maz. Morvaföld (Morava) és Szilézia (Slezsko — ejtsd: Szíesz- ko) semmilyen többlet-autonó­miával nem rendelkezik ahhoz képest, mint amit a helyi és a te­rületi önkormányzatok az egész köztársaság termetén élveznek. A szűkebben vett Csehföld- nek két elnevezése is él a köz­nyelvben: alapvetően a Cechy (ejtsd: Csehi) — mellesleg: töb­bes számú — alakot használják, de gyakran előfordul a Ceské ze­me (ejtsd: Cseszké zemnye) is. A Cecny-t ki lehet ugyan terjeszteni az egész Cseh Köztársaság elne­vezésére (a Ceské zeme-t sem­miképpen), de akkor — érvel a Lidové Noviny — csak növelik az „ortodox” morvák harciasságát. Éz a lap utolsó, legfőbb érve amellett, hogy meg kellene pró­bálni elültetni a köznyelvben a Cesko szót az egész köztársaság megnevezésére. Az élet előbb- utóbb — a politikai helyzet kény­szere folytán talán heteken belül — eldönti a kérdést. A nyelvújí­tókról tudjuk, hogy politikai sze­repet is betöltötték. Lehetséges, hogy ezúttal a politika tölt be nyeívújító szerepet. Ukrajna elnökének kárpátal­jai megbízottja rendeletet adott ki az ukrajnai nyelvtörvény és a nemzetiségi kisebbségi törvény gyakorlati végrehajtására. E do­kumentumban az elnöki megbí­zott kötelezi a helyi állami szer­veket, a vezető beosztásban dol­gozókat, hogy az állami és társa­dalmi szervek, vállalatok és in­tézmények nevét akárcsak a vá­rosok és a falvak, az utcák és a te­rek nevét ukránul és az adott te­lepülésen élő nemzetiségi ki­sebbség nyelvén tüntessék fel. A rendelet továbbá előíija, hogy ahol valamelyik nemzetisé­gi kisebbség alkotja a lakosság zömét, az állami ukrán nyelv mellett az adott nemzetiség nyel­vét is használják az állami és a társadalmi szerveknél, a vállala­toknál és intézményekben. En­nek szavatolása érdekében az ilyen helyeken alkalmazott hiva­talos személyek számára kötele­ző, hogy mind az ukrán, mind pedig a nemzetiségi kisebbség nyelvét beszélje, a hivatása gya­korlásához szükséges mérték­ben. Az utóbbi időben az ukrán na­cionalista erők, nevezetesen a tucatnyi pártot és társadalmi szervezetet egyesítő Kárpátaljai Ukrán Néptanács hevesen tilta­kozott az ellen, hogy a középüle­teken, valamint a rendezvénye­ken az ukrán állami zászló mel­lett a nemzeti lobogókat is hasz­nálják a nemzetiségi kisebbsé­gek. E vitának is véget vet az el­nöki megbízott rendelkezése, amely kimondja, hogy a nemze­tiségi kisebbségek az állami mel­lett saját nemzeti jelképeiket is használhatják. Az elnöki megbízott rendele­tének maradéktalan érvényesí­tése érdekében még módosítani kell az ukrajnai nyelvtörvényt. Ez ugyanis még a Szovjetunió fennállása idején készült, s az ál­lami ukrán nyelv mellett csak az orosz nyelvet említi az ügyvitel­ben és ügyintézésben használha­tó nyelvként. Ezért a területi ta­nács — amely hosszas huzavona után mégiscsak napirendre tűzte a nemzetiségi kisebbségi és a nyelvtörvény végrehajtásáról szóló kérdést — azzal a javaslat­tal fordult az ukrajnai Legfel­sőbb Tanácshoz, hogy korrigálja a nyelvtörvényt, s ebben az „orosz nyelv” kifejezés helyett a „nemzetiségi kisebbségek nyel­ve” meghatározás szerepeljen az állami nyelv mellett hivatalosan használható nyelvként.

Next

/
Thumbnails
Contents