Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-29 / 305. szám

1992. december 29., kedd MEGYEI KÖRKÉP HÍRLAP 3 Szilveszteri négyes fogat A helyes megfejtők névsora A dal soha nem hallgathat el Kétszemélyes belépőre jogosultak Salgótarjánból: Bogárdi László, Noszky Zoltánná, Palo­tásiné Borza Ilona, Márton Ti­bor (Lőwy S. u.), Mészáros Ist­vánná, Márton Tibor (Acélgyári út), Vincze Gábomé, Győri Jó- zsefné, Tóth László, Dr. Mező Imre, Kiss-Csitári Tibor, Bu- csek Erika, Bocsi Sándorné, Kömyendi Ferenc, Tóthné Szőke Mária, Abonyi Zoltán, Kelemen Tiborné, Nádasdy Jó­zsef, Buda Sarolta, Bocsi Ro­land, Bocsi Enikő, Bocsi Sán­dor, Kereskedelmi és Vendéglá­tóipari Szakközépiskola II/A. osztály, Horváth Ferenc, Bátonyterenyéről: Nagyné Balázs Katalin Karancsaljáról: Perger Györgyi Tarról: Dunai Mária Vizslásról: Sándor István Karancskesziböl: Balázs Jó­zsef Kisterenyéröl: Lengyel Me­linda Egyszemélyes belépőt kapnak: Salgótarjánból: Máth János, Zagykó Éva, Lipták László, Kiss Judit, Lipták Lászlóné, Lichner Gyuláné, Kollár Andre, Somoskői Anna, Sándor Krisz­tián, Sándor János, Kotroczó Nándor, Olasz Pál, Csörgéné Tajti Tünde, Angyal Lászlóné, Angyal László, Barta Ferenc, Gáspár István, Kakuk Zoltán, Jancsó Mihály, Varga János, Magócs Józsefné, Benkő Tibor, Molnár I. Tibor, Csampa György, Bocsi Józsefné, Mo- nori Mária, Aczél Ákos, Bartus József, Tordai Ferenc, Fülöp László, Jekkel István, Ver- bovszky Emil, Nagy Imre, Zsolnai Béla, Rézműves János, Varga János, Szókéné Danis Lenke, Körmendi Ferenc, Po­lliba László, Kurinka Tiva­darrá, Kurinka Tivadar, Ku­rinka Éva, Zagyvarónáról: Gajdár Ist­vánná Karancsaljáról: Korcsok Jó­zsef Mátranovákról: Dr. Váraljai Béla, Petőfalvi Andrásné, Pásztóról: Király Sándor Kisterenyéröl: Czinege Kál­mánná Szécsényböl: Baranyi László Somoskőújfaluból: Ispán Ist­vánná, Ispán István Kazárról: Bodnár Emil Karancsberényböl: Laczkó Gézáné Karancskesziböl: Tóth Ernő Egyházasgergéről: László István A jegyeket átvehetők a József Attila Művelődési Központ pénztárában. Belépőket egyéb­ként vásárolni is lehet, az így megváltott jegyek tulajdonosai is részt vesznek a közönségjá­tékban! (Folytatás az 1. oldalról) a nagybátonyi művelődési köz­pont igazgatója, arcán az alvás nélkül töltött éjszakák holtbiz­tos nyomaival. Mindenkivel sorra kezetfog, s ezt akár bizta­tónak is lehetne tekinteni, de hát szabad egyáltalán ilyen hely­zetben bizakodni? Egyelőre nincs válasz. A szó elsőként Berta Ferenc dalköri titkárt illeti. Az az igazság, hogy erről az esztendőről szólva nem sok jót mondhat. Egy-két siker így is akadt, ám nem két­séges, hogy láttak már sokkal jobb napokat. De hát tudja ezt mind, aki most itt ül! Mint ahogy azt is: ha módjuk lesz rá, úgy bizonyítani akarnak - és fognak is még . . . Az ilyen alkalom mindig em­lékezésre csábít. Mert bizony, nagyszerű dolog egy ilyen nagyhírű kórus tagjának lenni, hiszen számos nagyszerű sikere mellett kiérdemelte a kiváló együttes címet és az arany ko­szorút diplomával. Maróti Gyu­lával az élen nagyszerű karna­gyok irányításával dolgoztak végig a közel hét évtizeden át, s nemcsak itthon arattak sikerre sikert, de külföldön úgyszintén, még a messzi Walesben is. Hallgasuk csak most mit énekelnek, ha egyszer már így összejöttek. Szépen szól a ku- ruc-dal, hogy „Nagymajtényi síkon letörött a zászló ...” Czitor István negyedszázada lett a dalkör tagja.. Ami azt il­leti, nem is sajnálja a szót, me­séli a körűié ülőknek: - Ha csak ez az egy mániám lenne, talán nem is szólna semmit az asz- szony. Csak az a baj, hogy leg­alább ennyi ideje Stécé drukker is vagyok, minden meccsen ott a helyem, emellett még horgá­szok, ha csak tehetem, hát ezt már sokallja így együtt. Azt mondja, legalább egyiket hagy­nám oda. De hát, a Stécét, azt ugye nem lehet, a halak megsér­tődnének, a dal, a dalostársak pedig az életemet jelentik. Me­lyiket hagynám hát... ? Inkább igyunk a férjüket megértő asszonyok egészsé­gére! „Hej, rózsalevél, elvisz a szél, talán sose látlak ...” Hej tenor, hej basszus, ne aludjatok! De nem is aluszik itt senki, Fehér Miklós nagy-nagy kedv­teléssel vezényeli, s ha szüksé­ges, csendesebbre fogja vissza énekeseit. Ezenközben Tóth Gyula, aki alighanem egyik le­göregebb ebben a rangos társa­ságban, az ez alkalomra írt csasztuskáját igyekszik felol­vasni. Szívből is jött, szép is, jó is, de hamar át kell adja helyét az újabb daloknak. Vígnak, komolynak. Eszükbe jut Békéscsaba, fel- idéződnek a csabai fesztiválok. Néhány szép siker ott is termett a bányász fiúknak, de nemcsak a színpadon, hanem a csabai vegyeskórus szebbik nemhez tartozó tagjai közt úgyszintén. Azt mondják, igen szép nők te­remnek arrafelé, a Viharsarok­ban. Két kórus tag bizony, hogy ott feledte előbb a szemét, majd a szivét, oda nősültek, hát már hogyne kívánnánk nekik szép házaséletet? A fiatal karnagy azonban komolyra fordítja a szót:-A sok gond és probléma mellett az utóbbi évek talán legnyugodtabb évét zártuk, a viharfelhők most jöttek, remél­jük, nem sokáig fenyegetnek bennünket. - Tekintete itt Ki­csiny Miklós tekintetét keresi, vele együtt most mindenki az „otthon” igazgatójának szavait lesi.- Több, mint rossz vicc - mondja ő -, hogy a bányászat védőszentjének napján, Borbá­lakor kapták sokan kezükbe a felmondó levelet. Az viszont csodálatos, hogy az Ady meg­mentésére éppen a gyerekek, az iskolások folytattak nagy ak­ciót, eddig 2290 aláírással tilta­koznak a művelődési otthonunk eladása ellen, most pedig a nyugdíjas bányászok következ­nek, lesznek ők is két-háromez- ren. Talán ez sem lenne elég, hiszen akik elhatározták az el­adást, semmit sem néznek, sem istent, sem embert. De elmond­hatom itt azt is, hogy van re­mény. Ha a bánya már nem lesz, a baráti kör biztosítja majda működési feltételeket nekünk, és azt is tényként ke­zelhetjük, hogy a város önkor­mányzata csereépületet ajánlott fel, csakhogy az otthont meg­tarthassuk ... Öröm, taps, és megkönnyeb­bülés. De a szorítás nehezen en­ged, hiába lazítanak a nyakken­dőkön. Az első nóta sem pattog még igazán, bár az is tény, hogy nem éppen a vidámabbjából való... Vajon jól értették-e ott a va­csorái, hangulatban, vagy a közben eltelt napok alatt nem fordult-e rosszabbra a helyzet? - többen most ilyen kérdéseken rágódnak. Az ő megnyugtatá­sukra kértük Kicsiny Miklóst, erősítse meg, ha lehet: nem fe­nyegeti veszély a Bányász fér­fikórus létét. Azt nem - hangzik a válasz -, nyugodtan készülhetnek a dalo­saink. Viszont a művelődési há­zunk jövője még veszélyben van még. Mi pedig, akiknek ez a dolgunk, küzdünk. Üzenem ezt a kórusnak is, a fúvósoknak is, akiknek a helyzete sokkal nehezebb, mint a kórusé, és üzenem mindazoknak, akik kö­tődnek hozzánk, akik velünk vannak: egykönnyen nem adjuk meg magunkat. Mert nekünk ez az életünk. Ilyen egyszerű ez. Erről szól a dal... Kun-Kő Tibor Traffipax • December 29-én kedden, 14 és 22 óra között Salgótarjánban a Budapesti, Bajcsy-Zsilinszky, Füleki, Rákóczi és a Kővár úton illetve utcában számíthatnak az autósok traffipaxos sebesség- mérésekre. Ároképítés • Jobbágyi. A pásztói Zagy­vavölgye Vízgazdálkodási Tár­sulás szakemberei december végére vállalták, hogy elvégzik az Arany János út végén a bel­víz elvezetését szolgáló árok építését. A határidőre történő átadás esetén egymillió forint üti a társulás markát. Pályázni kell • Magyarnándor. A közel­múltban megtartott falugyűlé­sen - az egyéb témák mellett - foglalkoztak a résztvevők az is­kola problémájával. E tekintet­ben továbbra is az önkormány­zat korábbi álláspontja a mér­vadó. E szerint az általános is­kola igazgatói állását pályázat útján kell betölteni. Ma: cukorklub • Bátonyterenye. December 29-én, azaz ma lesz az újabb foglalkozás a cukorbetegek klubjában az Ady Endre Műve­lődési Központban. Ezúttal is elhangzanak orvosi tanácsok a rászorulóknak, s igény esetén tea-, illetve ételreceptekkel szolgálnak és vércukorszint mé­rést is végeznek. Közösen ünnepeltek • Felsőpetény. Néhány nappal ezelőtt közösen ünnepelte a ka­rácsonyt a községben működő három egyház. A római katoli­kus, evangélikus és baptista fe­lekezetek tagjai rövid műsort adtak az ünnep tiszteletére az evangélikus templomban, mivel ennek a legnagyobb a befoga­dóképessége. A nevelő otthon lakói is önálló műsorral ked­veskedtek az egybegyűlteknek. A hét vége rendőrségi krónikája Halálos baleset az úton, kevesebb bűncselekmény Véradók köszöntése Karancskesziben Önzetlen és hasznos segítség Az elmúlt hét vége a békés karácsony jegyében telt el. A rendőrségi jelentések is ezt tük­rözik. Az ünnepek előtt és után azonban történtek kisebb-na- gyobb bűncselekmények. Halá­los és súlyos sérüléssel járó közúti baleset is bekövetkezett. Az ünnepek előtt Romhány- ban két olyan bűncselekmény történt, amelyek ügyében lopás bűntettének alapos gyanúja mi­att ismeretlen tettes ellen indí­tott nyomozást a rétsági rendőr- kapitányság. Az első esetben az ismeretlen tettes december 7-e és 21-e kö­zötti időben, eddig ismeretlen módon a Romhányi Kerámia Technika Kft. tulajdonát képező -Varwel- által gyártott MVF 10. V. típusú elektromotorból 8 darabot tulajdonított el. A mo­torok értéke 320 ezer forint. Bizonyára kellemetlenül érintette a romhányi polgármes­teri hivatalt az a tény, hogy de­cember 22-ére virradóra ajtóbe- feszítéssel ismeretlen tettes ha­tolt be a helyiségekbe. A hívat­lan ügyfél felfeszítette a lemez- szekrényeket, s látogatásának eredményeként 320 ezer forin­tot vitt magával. December 23-án délután 16 óra 35 perckor Rétságon a 2,sz. és a 22. sz. út kereszteződésé­A salgótarjáni rendelőinté­zet laboratóriumában bizo­nyos vizsgálatok leleteit - például egy mellékvese-vizs­gálatét - csak több napos, esetleg hetes várakozás után kaphatja meg a beteg. Talán takarékosság akadályozza több tesztanyag beszerzését a gyorsabb munkához? - tette fel a kérdést egy megyeszék­hely környéki olvasónk. Ä kérdésre dr. Szabó Teréz főorvos adott választ.- A hosszabb várakozási idő oka az, hogy a vizsgálatok je­lentős részét nem lehet helyben elvégezni, és a vizsgálati mód­szerekkel is összefügg a dolog. Az anyagot ugyanis össze kell gyűjtenünk, hiszen egyenként, azonnal elemezni mindent, ben halálos kimenetelű közle­kedési baleset történt. F. József, szécsényi lakos Latvija gépko­csijával Rétság irányából köz­lekedett és elütötte az autó- buszmegállóból áthaladó H. Ist­vánná, bánki lakost, aki a hely­színen életét vesztette. Amíg december 25-én intéz­kedést igénylő bejelentés nem történt, 25-éről 26-ára virradóra F. Tibor, nógrádsápi lakos a la­kása mellett lévő kamrában önakasztás következtében el­hunyt. A helyszíni szemle ide­genkezűségre, bűncselekmény elkövetésére utaló nyomot nem talált. December 27-én, vasárnap 16 óra 10 perckor Salgótarján belterületén az autóbuszpálya­udvaron súlyos sérüléssel járó közúti baleset történt. O. Tiva­dar, salgótarjáni lakos sze­mélygépkocsival az autóbusz­fordulóban kisodródott, felha­ladt a járdára, majd nekiütkö­zött a megállóban álló két autó­busznak. A baleset következté­ben a személygépkocsi vezetője könnyű, utasa H. Mónika, sal­gótarjáni lakos nyolc napon túl gyógyuló séérülést szenvedett. A személygépkocsiban 100 ezer, a két autóbuszban 50 ezer forint kár keletkezett. anyagilag a sokszorosába ke­rülne. Ennek függvényében he­tente, kéthetente, havonta, eset­leg kéthavonta végzünk részle­tes vizsgálatokat - ennek tehát szakmai és gazdasági okai is vannak. A betegeket megnyug­tathatom, hogy mindig olyan vizsgálatokról van szó, amelyek elvégzési ideje alatt nem ro­molhat az illető állapota! Holnapi kíváncsiskodó Mint a mesében Tíz éve még a brigádnaplóba írhatták volna be, mint ,jeles cselekedetet”. Ma már nincse­nek ilyen relikviák, és a nemes tettek is mintha kezdenének ki­kopni világunkból. Vagy még­sem? A balassagyarmati Nagy Imre története a rendhagyók sorába illeszkedik. Nemrégiben ellop­ták tőle nélkülözhetetlen közle­kedési eszközét, motorkerék­párját. Vett egy másikat, de pe- chére rövid idő elteltével az is eltűnt. Munkatársai, a gyarmati kábelgyár dolgozói úgy döntöt­tek, segítenek mozgássérült kol­légájukon: Péter József a gyár konyhájának főnöke akciót szervezett. Eleinte csak néhány társát kereste meg, később azonban valóságos lánccá bő­vült a gyűjtés, a százharminca­dik adakozót pedig követték volna a többiek, ha addigra nem jön össze a szükséges pénz. így a lopás után nem telt el egy hét, a fiatalembernek ismét volt mo­torkerékpárja. Miért segítettek az emberek, mikor manapság két-háromszáz forint is jelentős összegnek számít? Egyszerűen csak mert kedvelték kollégáju­kat, egyszerűen emberségből. kérdésünket egy zagyvapál- falvai olvasónk tette fel, több helybeli szülő nevében is. Azt szeretné tudni, hogy a sík­üveggyári óvodának miért nem lehet saját telefonja? Je­lenleg ugyanis a síküveggyári központon keresztül lehet fel­hívni az intézményt, ami meg­lehetősen körülményesen megy, pedig időnként szükség lenne gyors intézkedésre.- Mi nem szeretnénk, ha ná­lunk is elmaradnának a vér­adókról való megemlékezések. Ezek fokozzák a társadalmi együttérzést és több lesz a lea­dott gyógyító vér - vélekedett dr. László Sándor, a Vöröske­reszt karancskeszi szervezeté­nek tiszteletbeli elnöke, aki 19 éve a falu körzeti orvosa.- Ha valakik megérdemlik, hogy évenként legalább egyszer szerény keretek között köszönt­sék őket, akkor azok a mi önzet­len véradóink! - A polgármes­ternő elismerő szavait Tarjáni Zoltánná, a Vöröskereszt titkára erősítette meg: „Tekintsük a folyót folyónak, amely összeköt és ne határnak, amely elválaszt.” Ezt a jelmon­datot az Ipoly Unió Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület fogalmazta meg nemrég történt alapításakor. Ót magyar és öt szlovák állampolgár, két egye­sület, a balassagyarmati Civitas Fortissima és a vári Göncöl ala­pítvány tagjai határozták el a különleges szövetség létrehozá­sát. Remélik, hogy a most ala­kulgató szlovákiai egyesületek közül is hamarosan csatlakozik majd hozzájuk egynéhány. Ä célt lényegében kifejezi az elnevezés. Égyütt őrködni az Ipoly folyó és vidékének kör­nyezeti tisztaságáért, megis­merni és közvetíteni egymás kultúráját, elmélyíteni a határ mentén élők barátságát. Az unió élén két ügyvivő áll. Egyikük a szlovákiai Wolent József. A magyar ügyvivő Ke­lemen Zoltán, a Göncöl Alapít­vány ösztöndíjasa, akivel a szö­vetség második, a túlparti- Decemberben véradónap volt a falunkban. Kilencvenkét fő a rendszeres véradónk. Ők akkor 36,8 liter vért adtak.-Id. Novák Lászlóné, a vér­adás szervezője szerint a Vö­röskereszt anyagi keretéből nem futná drága vacsorával egybe­kötött, családias este megrende­zésére. - Segít bennünket a pol­gármesteri hivatal, meg az is jól jön, hogy Kakuk Lászlóné, a „Fényes” falatozó főnöke in­gyen adja a termet, sőt anyagi­lag is támogat bennünket. Az erőnk a társadalmi összefogás­ban van. Közben az ízlésesen megterí­Ipolyságon - szlovákul Sahy - megtartott tanácskozás után be­szélgettünk.-Miről tanácskoztak odaát, milyen volt a hangulat?- Megvitattuk az alapsza­bályt és elkészítettük a fél éves munkatervet. A városi ifjúsági házban magyar részről Kiszel Vilmos, az Ipoly Unió alelnöke, szlovák részről a társalelnök, Mesik Juraj mondott bevezetőt azután, hogy Szkladányi János a szlovák. Breuer László, a ma­gyar társelnök köszöntötte a résztvevőket. Régebbi ismeret­ség köt össze bennünket, baráti volt a hangulat.-Milyen célokat határoztak el a munkaterv készítésekor?-Első lépésként a működé­sünk feltételeit kell megterem­tenünk. Mivel az évi tagdíj csak 365 forint, ez csekélyke anyagi bázist jelent. Éppen ezért meg­hirdetett pályázatokra jelentke­zünk majd kidolgozott terve­inkkel az anyagi támogatások megszerzése érdekében. Azon tett fehérasztalok körül helyet foglaltak a meghívottak, és megkezdődött az ünnepség. A Vöröskereszt tiszteletbeli elnöke meleg szavakkal mon­dott köszönetét a véradóknak önzetlen, hasznos tevékenysé­gükért, majd tiszteletükre kultu­rális műsor hangzott el. Harmincszoros véradásért Bata Pál, Bereczki Sándor, húszszorosért Bobál Ferenc, id. Peska Nándor, Varga Barna (bata), tízszeresért Benes János, Horváth József, Szőllős Lász­lóné és Török Béla vehette át az elismerő dokumentumokat. (Kökény esi) leszünk, hogy a folyó két olda­lán élő és munkálkodó aktivis­ták között rendszeres legyen az információcsere. Arra is gondo­lunk, hogy negyedévenként Hírmondó címmel újságot adunk ki, amit a lakosság is megvásárolhat. Szlovákiai bará­taink ígérete szerint félórás, kétnyelvű film készül az Ipoly- ról. A magyar tévé Gálya című ökológiai magazinjának szer­kesztői azt helyezték kilátásba, hogy heti öt percet szánnak mű­sorukban a mi folyónknak. Az elmondottakon kívül van még egy nagyon határozott szándékunk: a Drégelypalánk és Ipolyság közötti vasútvonal új­raépítésével. Regionálisan fon­tos érdek, hogy az egykor Dré- gelypalánkon át a mai Szlová­kia felé ágazó vonal újraéled­jen. Megvan még a töltés, csak a síneket szedték fel. Szeret­nénk, ha megnyílna ez a rövid észak-déli szakasz, aminek az érdekében lépéseket teszünk - fejezte be nyilatkozatát Kele­men Zoltán, az Ipoly Unió ma­gyar ügyvivője. K. T. I. (Megjelent a Pest Megyei Hírlap 1992. december 22-ei számában.) A. H. Kíváncsiskodó A vizsgálatok többségét nem helyben végzik Elkészült az unió terve Kézfogás az Ipoly-parton

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents