Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-02 / 284. szám

HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. december 2., szerda A nógrádi vasutak egy része is veszélyeztetett helyzetben van Tilosra áll a szemafor? __ A minap két órára Magyar Államvasutak egész területén megbénult az élet. A példaér­tékű szervezés nyomán úgy gyakorolták törvényadta jogai­kat a vasutasok, hogy az uta­soknak minél kisebb bosszú­sága, a fuvaroztatóknak és a nemzetgazdaságnak minél ke­vesebb kára legyen. A még mindig mintegy százezer al­kalmazottat foglalkoztató válla­lat öt érdekelt szakszervezete - félretéve nézetkülönbségeiket is - összehangoltan, fegyelmezet­ten „vezényelte le” az akciót. A figyelmeztető sztrájk az érdekegyeztető tárgyalássorozat döntő szakaszában jelentősen javította a szakszervezeti oldal alkupozícióit is. Mégis, aligha mondható az, hogy minden területen elérte célját. A vasutasok azt szeret­nék, hogy az általuk így is mi­nimálisnak tartott követelései­ket teljesítené a kormány. Ám félő, hogy ez nem következik be. De mit is követelnek ők? Mindenekelőtt azt, hogy kenyé­radó gazdájuk, a magyar állam valóban jó gazda módjára bán­jon saját vasútjával! Ennek megfelelően pedig az állami költségvetésből ne 4,2 milliárd forintot biztosítson az üzemelte­tésre, hanem legalább annyit, hogy egy olyan ütemezett leépí­tési folyamat alakulhasson ki, amely tervezhető és kezelhető. A feltétlenül szükséges pénz mellett egy teljesen új közleke­dési koncepcióra és vasúti tör­vényre is szükség lenne, mivel a jelenlegiek már évekkel ezelőtt is jócskán elavultak, már az ak­kori igényeknek sem feleltek meg! A feltételek pedig éppen az utóbbi időben süllyedtek a tűrési határ szintjére. Ha a kért költségvetési ösz- szeget rendkívül gyorsan nem kapja meg a MÁV, olyan fo­lyamat indulhat el, amely ka­tasztrofális következményekkel járhat s ezeket Nógrád megye is közvetlenül és nagyon kemé­nyen megsínylene. Amennyiben a „gazda” nem juttatja a többszörösét vasújá­nak, mint amennyit eredetileg szánt, mintegy 1500 folyókilo­méteren szünetel azonnal tartó­san a forgalom. Ebben a Váctól, illetve Aszódtól északra eső vo­nalak, vagyis az egész balassa­gyarmati térség érintett. A „ki­kapcsolást” pedig a felszámolás követheti annak ellenére, hogy a vasúti vezetésnek legkevésbé sem áll szándékában ezt meg­cselekedni. Feleslegessé válnak sínek, épületek - és emberek! Már az első lépésben mintegy 600 fő szaporítaná a megyében amúgyis sok munkanélküli számát. További hatszáz fő pe­dig akkor lenne felesleges, ami­kor a jelenlegi folyamatos szol­gálatot felfüggesztve éjszaka szünetelne a vasútüzem. Tilosra kellene állítani a' szemafort, nem közlekedhetnének még a postavagonok sem és elmaradna megyénk egyetlen nemzetközi gyorsvonata, a Bem expressz is. Aki pedig 6 órától 22 óráig mégis vonatra ülne, 130 száza­lékkal drágábban lenne kényte­len utazni. Salgótarján - Buda­pest viszonylatában ez azt jelen­tené, hogy egy teljesárú, 2. osz­tályra szóló menettérti jegy mintegy 1500 forintba kerülne! Mindezek természetesen csak a „jéghegy csúcsát” jelen­tenék. Megyénkben több tucat­nyi, országosan 256 helység ki­kapcsolásához vezetne a vasút felszedése. Az elmúlt évtizedek keserű tapasztalata, hogy ahol a vasútvonalakat „tudományos alapossággal”, ám de annál fel- előtlenebbül felszámolták, ott a települések szerkezetében, a la­kosság életvitelében erőteljes visszafejlődés mutatkozott. A közúti közlekedésre való áttérés pedig a jelenlegi gazdasági helyzetben végképp nem lehet alternatíva. Nemzetgazdaságunk kritikus állapotát mindenki ismeri. Ma aligha találni olyan szakmát, foglalkozási ágat, amely elége­dett lenne a sorsával és nyugod­tan tekintene a jövőjébe. Az egészségügy lázong. Oktatók és oktatottak egyaránt forronga- nak. A közalkalmazottak hábo- rognak. A mezőgazdaság és a bányászat kilátástalannak te­kinti jt jövőjét. A legtöbb ágazat lényegében a leépülés irányába halad. Most a vasutasok hívták fel a figyelmet egy, a nemzetgazda­ságot alapvetően meghatározó terület vészhelyzetére. Úgy tű­nik kormányszinten is látják már a veszélyt. Mert az nem le­het véletlen, hogy személyesen Kupa Mihály pénzügyminiszter vette át az idáig kormánykoalí­ció egyes körei által igencsak lebecsült szakszervezetekkel való tárgyalás vezetését. Ennek ellenére eddig nem született megegyezés. Kétségtelen, hogy a tervbe vett kétnapos sztrájk óriási kárt okozna a gazdaságban és jelen­tős presztizscsökkenést. Vi­szont a MÁV összeomlása fel­becsülhetetlen károk előidézője lenne. A tét tehát nem minden­napi! Nógrád megye lakossága és vezetése legelsőként fogta, il­letve mérte fel a vidéki régiók közül, hogy mit veszíthetne a vasútüzem ellenőrizhetetlen le­épülésével. Azóta minden szin­ten személyiségek, szervezetek, közösségek harcolnak egy egészséges kompromisszumért - az utasok, a fuvaroztatók, a nemzetgazdaság egésze, és ter­mészetesen a vasút és a vasutas- ság érdekében. G. Szűcs László Szűkebb pátriánk „nép- tánc-boszorkánykohányháján”, a salgótarjáni táncházban még az év utolsó hónapjára is készül meglepetés minden folklórked­velő számára. Akár a Mikulás is hozhatná a szécsényi programot. December 6-án, 14 órakor veszi kezdetét a városi művelődési házban a megyei néptánc antológia. Szervezésében oroszlánrésze van a megyei közművelődési központnak, és a salgótarjáni táncháznak. Vendégegyüttes a jászberényi Jászság. Álig egy hétre rá a salgótarjáni Viganó gyermektáncegyüttes vendég­szerepei Budapesten, az Erkel Színházban, itt rendezik meg az országos gyermek néptánc-an­tológiát, amelyre megyénkből a fenti csoport jutott be Szmo- lenszky Gábor Játékok és tán­cok Rimócról című koreográfiá­jával. Az előadásra december 12-én kerül sor. Folk hátán folk” 99 Egy nappal előbb, 11-én vi­szont a Nógrád táncegyüttes utazik Százhalombattára, az ot­tani Forrás táncosainak meghí­vására, ahol közös műsort láthat a nagyérdemű. E programról Salgótarján sem marad le, hisz ugyanez a produkció - amikor Nógrád látja vendégül a Forrást - de­cember 21-én, este hat órai kez­dettel a József Attila Művelő­dési Központ színpadán is be­mutatásra kerül. Valamennyi műsör talpalá- való zenéjét a Düvő együttes szolgáltatja. A szólótáncosok közelmúlt­ban rendezett területi versenyén Nógrád megyét „egy, csak egy legény” képviselte, nevezetesen Tóth Balázs, a salgótarjáni Ma­dách Imre Gimnázium tanulója, aki évek óta tagja a Nógrád táncegyüttesnek. Az országos szólótánc fesztiválra - ez már hagyomány -januárban kerül sor Békéscsabán, amelyre egyenes ágon - korábbi telje­sítményük alapján - bejutott a megyéből - egyben a Nógrád­iról - három táncos: Dénes An­namária, Gyebnár László és Szmolenszky Gábor. Januárban lesz még egy je­lentős esemény, amelyen a „nógrádosok” is érdekeltek. Budapesten, a Kongresszusi Központban rendezik az orszá­gos felnőtt néptánc-antológiát, amelyre táncosaink Hájas Tibor együttesvezető Dél-alföldi tán­cok című koreográfiájával ké­szülnek. (deák) Ösztöndíj - felhívás Az Európa Institut Budapest 3-6 hónapos ösztöndíjakat adomá­nyoz társadalomtudományokkal foglalkozó és egyetemi-főisko­lai diplomával már rendelkező személyeknek. Az ösztöndíj célkitűzése, hogy európai látó­körű fiatal értelmiség utánpótlá­sát biztosítsa a társadalomtu­dományok területén. Huszonkettőtől harmincöt éves korig lehet jelentkezni ma­gyar és külföldi továbbkép­zésre. A pályázathoz rövid öné­letrajz és a kutatandó téma rész­letes leírása szükséges, vala­mint a jelölt legmagasabb isko­lai végzettsége és ajánlás két korábbi professzortól. A pályá­zat szövegét német, angol, vagy francia nyelven kell benyújtani a következő címre: Európa Ins­titut, H—1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 19-21. Elhunytak - valahol Oroszországban Az Üj Ma­gyarország nyomán heti rendszerességgel közöljük az Oroszországban elhalálozott Nógrád megyeiek listáját. Nemcsak azok nevét (szüle­tési évét, helyszínét, lakóhelyét, rendfokozatát, a fogvatartás jel­legét: hadifogoly, kényszer- munkás) adjuk közre, akik a je­lenlegi Nógrád megyében éltek, hanem azokét is, akik a korabeli vagy a történelmi megyehatá­ron születtek. Amennyiben bárki hozzátar­tozóját véli egy név mögött fel­fedezni, forduljon a Magyar Vöröskereszt megyei szerveze­téhez, ahol keresőlapot tölthet ki, s az MV Keresőszolgálata megpróbálja az adatokat azo­nosítani. Hosszúra nyúló eljá­rásra kell számítani. Verboc József 1912. Kösd (Nógrád m.), honvéd, 1945. 02. 10. hdf. Vida Sándor 1911. Csécse (?), honvéd, 1946. 08. 02. hdf. Vince Géza 1920. Szé- csényke, alhgy. 1945. 02. 08. hdf. Wiesinger György 1911. Szendehely, *, 1945. 08. 10. km. Zára Flórián 1923. Nóg- rádmegyer, honvéd, 1945. (?),(?)., hdf. Zára István 1924. Nógrád, tizedes, 1945. 01.26. hdf. Több mint ezer ifjú zenészt várnak Országos fesztivál lesz Salgótarjánban Nagyszabású kulturális ese­mény színhelye lesz a jövő év tavaszán Salgótarján. 1993. áp­rilis 2-ától 4-éig a nógrádi me­gyeszékhelyen rendezik meg az ifjúsági zenekarok második or­szágos fesztiválját mintegy 1300 magyar és külföldi gyer­mek részvételével. A fesztivál óhatatlanul Nóg­rád megyére, Salgótarjánra irá­nyítja a zenei szakemberek de a szélesebb közvélemény figyel­mét is. A rendezők szándékában áll, hogy a rendezvénnyel kivív­ják a résztvevők elismerését és a fesztivál a tömegkommuniká­ciós eszközökön keresztül a megye és a város reklámhordo­zója is legyen. E cél érdekében a Zenélő if­júságért alapítvány (OTP kör­zeti fiók Salgótarján 379-98075 751-5274-2) a Salgótarjánban és környékén élő vállalkozók­hoz, magánszemélyekhez, az itt működő kft.-khez, betéti társa­ságokhoz, vállalatokhoz fordul, hogy a fenti csekkszámlaszá­mon nyújtandó anyagi támoga­tásukkal segítsék elő a salgótar­jáni fesztivál minél sikeresebb megrendezését. Kályhagyűjtemény magánmúzeumban Öntöttvas kályhák magánmúzeumát tervezi Hajdúsámsonban Bárdi János, aki tizenöt éve gyűjt öntöttvas tárgyakat. A legjelentősebb kollekciója kétszázhúsz kályhát tartalmaz. Az ország legna­gyobb kályhagyűjteményének gazdája tárolási gondokkal küzd, ezért várja a község segítségét. Ké­pünkön gondos kézi munkával állítja helyre az ódon kályhákat. MTI Fotó Lobognak tiszta gyertyalángok Advent, igen, advent van immár. A zöldkoszorúk négy gyertyája közül vasárnap meg­gyújtották az elsőt, melynek gyönge melege, fénye a min­dent beborító magasságos ég alatt száll fel a végtelen ragyo­gás felé, s üzen a megváltóért, hirdeti Krisztus visszatértét. Ó, azok a régi-régi hajnalok! Friss hó fedi az apró, alvó fal­vakat. Más nem is világít, ennek derengésében nyílnak meg a kapuk, fekete vállkendős asszo­nyok, ünnepnek öltözött ko­moly férfiak indulnak el a temp­lomba, ahol most misére csendí­tenek. Fényesek, szépek a csiz­mák, minden lépéssel közelebb az imádságos ház, a lelket emelő hajnali megtisztulás. Jöjj vissza, Krisztusunk! Vá­runk s gondolunk a messzi Északra, a mindent ellepő tiszta hó világára, barna faházak me­seszépségére, csendjükre, béké­jükre, tiszta levegőjükre, és ab­lakaikban a zöld koszorúkon a gyertyák lángjaira. Szebbek és jobbak ilyenkor az emberek is. A szent várako­zás heteiben mind akik ehelyt, a mi kis honunkban hisznek Jézus visszatértében, mintha őszin­tébbek és igazabbak, egymás­hoz türelmesebbek lennének. Hitében annak, hogy Jézus visszatér, s az igazságnak végte­len világa jön el. Csengettyűszó hallik itt is, ott is. Az égő gyertyák illata mint tömjén tölti be a templomokat. Csendülnek gyönyörűszép éne­kek, szívünkbe katarzis költö­zik. S feledve sok búnkat, ba­junkat, fel a végtelenbe, az örök mindenség felé tekintünk s ké­szek vagyunk köszöntni az Ő visszatértét. Advent van. Hozsánna, ho­zsánna néked Krisztusunk! Kun-Kő Tibor Váljék látható erővé a békevágy! A második világháború befe­jezése óta, 1945. május 9-étől napjainkig huszonegy millió ember halt meg fegyveres harcban. . . A hosszú béke korszakában. .. Különböző ürügyekkel ki­robbantott, feltupírozott hábo­rúkban, háborúéskákban 21 millió ember életét oltották ki fegyverek, így bizonyos, hogy a századvég történetének mérle­gelésekor: aligha nyerőszám a „21 ”. Gondoljuk meg: ezeket a bűnöket már a civilizált, űr- utazó, űrkapcsolatokra ' ké­szülő, müveit ember követte el, s megint más civilizált emberek milliói nem tudták megakadá­lyozni a pusztítást, az őrületek kiterjedését. . . Most 1992 decemberének első napjaiban mindezeket új tények teszik még abszur­dabbá: Boszniában immár 120.000 áldozata van a hábo­rúnak, s a halottak között 13 ezer gyermek! Több mint 130 ezer ember sebesült meg, és közöttük 33 ezer kisgyerek! Ezek az áldozatok, ezek a sebesültek, pusztítások még alig számítódtak bele a 21 mil­liós névsorba, hiszen az iszo.- nyatos statisztikai összállítás adatait 1992. januárjáig lezár­ták. S nincs a 21 millió között az a tadzsikisztáni 800 áldozat sem, akiket a közelmúltban mé­szároltak le egy menekülttá­borban, és nincs közöttük az a néhányszáz Szomáliái állam-, polgár se, akiket az éhhalál kü­szöbén gyilkoltak le az élelmi­szersegélyszállítmányok elra- bolásával politizáló gerillák. S mikor kell végre felébred­nünk? Nekünk mikor kell tenni végre valamit, túl a szörnyül­ködéseken? Azon túl, hogy kro­kodilkönnyekkel nekikesere­dünk, s a 21 millió áldozat em­léke miatt még azt is kinyögjük: szinte hihetetlen . .. Tessék mondani: annyira megcsömör- löttünk az elmúlt évtizedek ál­ságos, hazug „békeharcától”, hogy már elképzelhetetlenné vált bármiféle tisztességes, ko­moly mozgalom a béke érdeké­ben? Már lehetetlen vállalko­zás: szervezetten, egységesen szót emelni a békességért, a humánum felülkerekedéséért? Nem lehetne végre a fegyverek eladásának árnyékában mű­ködtetett „békeharcot’’ végre csak történelmi ügyként a tör­ténészekre bízni? S a többiek pedig nyugodtan, felelősséggel megszólaltathatnánk a ma­gunk, s a megszülető gyermeke­ink nyugodt jövőjéért?! Szabad-e még ma is áltat­nunk magunkat a régi ringató hazugsággal: uraim, vannak kisebb, nagyobb problémák, de végül is itt senki nem akarja el­süllyeszteni a hajót. . . Majd­csak akad valami racionális megoldás!? Lehet nyugodtan csendben várni, amikor a vak is látja, hogy egész térségekben felülkerekedik a kollektív lezül­lés, s már-már univerzális mé­reteket ölt az irracionalitás?! Ilyen helyzetekben igenis komoly összefogásai ki kell mu­tatnunk egy erős békeakaratot, egy határozott akarat-kifeje­zést. Az is nagyszerű mozzanat, ha elindul egy aláírást gyűjtő mozgalom valahonnan egy gyermekkórházból: „Tégy a gyűlölet ellen!’’ Nagyszerű lé­pés! De igen sok határozott lé­pés kell, hogy látható erővé, fi­gyelmeztetéssé váljon az ál­lampolgárok közös fellépése a békéért, a békességért. Béke-erővé, amellyel számolni kell! Amelyet nem tud kisajátí­tani egyetlen politikai párt se. Huszonegy millió elesett ember emléke nevében meg kel! szólalni, az élők, reménykedők nevében ki kell nyilvánítani: uraim, elég volt! Elég, hogy újra meg újra be­rendezkednek a rivalizálásra épülő politizálásra . . . Itt az ideje berendezkedni a békes­ségre, a harmónia őszinte aka­rására . . . Erdős István

Next

/
Thumbnails
Contents