Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-16 / 296. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁK 1992. december 16., szerda Ki a közalkalmazottak munkáltatója? Tisztázásra szoruló paragrafusok (FEB) Mintegy egymillió munkavállalót érint a közalkal­mazottak jogállásáról szóló, 1992. júlis 1-én életbe lépett törvény. A régi Munka Tör­vénykönyv helyét átvevő új jogszabály az önkormányzati és állami költségvetési intézmé­nyekben dolgozó közalkalma­zottak, az egészségügy, a kul­túra, a művészet, az oktatás, a tudományos igazgatás területén dolgozók valamint a fegyveres testületek polgári alkalmazotta­inak munkajogi viszonyait ren­dezi. Van a törvénynek néhány olyan sarkalatos pontja, amelyet kezdettől fogva vitattak a szak- szervezetek Vadász Jánossal, a Közművelődési és Közgyűjte­ményi Dolgozók Szakszerveze­tének országos titkárával be­szélgetünk azokról a kérdések­ről, amelyek a szakszervezetek szerint utólagosan tisztázásra szorulnak.- Ilyen például a munkáltató meghatározása. Vegyünk egy példát: Kaposvárott a levéltár igazgatója a munkáltató és a vele kollektív szerződést kötő szakszervezet a munkavállalók képviselője. Csakhogy, ha a le­véltárat fenntartó önkormányzat nem biztosítja azokat a költség- vetési forrásokat a levéltár szá­mára, amelyek a kollektív szer­ződésben rögzített megállapo­dás teljesítését lehetővé teszik, akkor rögtön kiderül: a munkál­tató nem valóságos munkáltató. mivel jogai korlátozottak. Ám ha összefüggésben nézzük a dolgokat, kiderül, hogy végül is a kormány a munkáltató, hiszen az önkormányzatok működésé­hez szükséges anyagi eszközö­ket, normatívákat és céltámoga­tásokat a központi költségvetés, illetve a parlament biztosítja. Tehát a munkáltató ebben a szakmában nem egyenlő a helyi intézmény vezetőjével. Ebből a megoldatlan kérdésből aztán a dominóelv alapján adódik a többi gond. Ugyanis, ha olyan­ról feltételezzük, hogy munkál­tató, aki nem az, attól kezdve a munkáltatói megegyezések mindegyike labilissá válik.- Mint tapasztalható a politi­kai ígéretek és a valóság ellen­tétéből is adódnak gondok ...- így igaz. Nagy ígéret volt a stabil közalkalmazotti jogvi­szony és a költségvetés terüle­tén dolgozók foglalkoztatási biztonsága, amely lehetetlenné tette volna, hogy bármiféle személyi ellentét vagy fiktív in­dok alapján el lehessen bocsá­tani a közalkalmazottat anélkül, hogy az alkalmasság kritériu­mait körvonalazták volna a jog­alkotók. De említhetném a fe­gyelmi szabályrendet is, amely számtalan szubjektív intézke­désre ad lehetőséget a munkál­tató számára. A foglalkoztatás biztonságát érinti a törvénynek az a rendel­kezése is, amely szerint „a köz- alkalmazottnak a munkahelyén kívül is közalkalmazotthoz méltó magatartást kell tanúsíta­nia”. Ez azt jelenti, hogy a köz- alkalmazott magánéletébe név­telen, vagy nevesített feljelen­téssel bárki, bármikor beleszól­hat.-A törvény másik nagy Ígé­rete volt a bérbiztonság . . .- A jogalkotók azt ígérték, hogy az alacsony, rossz bérvi­szonyok megváltoznak. A tör­vény már életbe lépett, a bér­rendszerre vonatkozó rendelke­zések viszont csak 1994 január 1-jétől érvényesek. Ami persze korántsem jelenti azt, hogy eb­ben az időpontban mindenki számára kötelező bevezetni a kormány által előírt bértarifá­kat, inkább azt, hogy ettől az időponttól kezdik el a végrehaj­tást. Az illetmény pótlékot, a 13. havi fizetést, a jubileumi jutal­mat 1992. július 1-jétől írja elő a törvény, viszont az ehhez szükséges anyagiakat a kor­mány általánosan nem bocsá­totta rendelkezésre. A kor­mányszintű végrehajtási utasí­tások nélkül a törvény megvaló­síthatatlan, de ha kiadják, akkor azonnal ki kell fizetni a járan­dóságokat, amelyekkel a közal­kalmazottak helyzetén javítani lehetne. Szerintünk ezek azok a mak­roszintű problémák, amelyek­nek a megoldása a parlament feladata. (újvári) A pedagógia hétköznapjai Pályaválasztás vagy iskolaválasztás? (FEB) Az esetek nagy részé­ben a pályaválasztás most még „csak” iskolaválasztás”. Érde­mes tehát számot vetni azzal, hogy a kiszemelt iskola (techni­kum, főiskola stb.) közel vagy távol van-e a lakhelyhez, mi­lyen feltételek, körülmények között működik, milyen a híre, színvonala, jó értelemben vett presztízse. Kicsinyes, földhözragadt szempontok volnának ezek? Aligha. Gondoljuk csak meg: az új iskola éveken át második ott­hona, munkahelye diákjainak, s színvonala, szellemisége dön­tően befolyásolja tanulóinak szellemi arculatát, jellemét, formálódó világképét. További, sajnos sokszor mel­lékes tényezőként kezelt szem­pontja a pályaválasztásnak a gyerek fizikuma, testi adott­sága, teherbíró képessége, ho­lott számos olyan foglalkozási ág van, ahoDa törékeny, gyön­gébb testalkat nemcsak kezdet­ben. hanem később is tetemes hátrányt jelent a „masszív”, nagy testi erejű társakkal, kol­légákkal szemben. Nem mind­egy tehát, hogy például egy-egy szakmunkásnak szánt fiatal vá­járnak vagy műszerésznek, kő­művesnek vagy órásnak tanul. Közhely, hogy a leendő szakma, hivatás eldöntésekor a szellemi kvalitás, a humán vagy reálismeretek iránti fogékony­ság sokat nyom a latban. Áz már kevésbé, hogy hasonló súllyal kell(ene) tekintetbe venni a jellembeli, alkati tulaj­donságokat és adottságokat is. A szorgalomnak, a kitartásnak, a fegyelmezettségnek, az önál­lóságnak, a kockázatvállalás­nak, a szervezőkészségnek megléte vagy hiánya perdöntő lehet a jó vagy rossz választás­ban. Az ötletgazdag, „rámenős”, gyors helyzetfelismrésű gyerek valószínűleg jobban megtalálja helyét - és önmagát - a na­gyobb mozgásteret biztosító üz­leti gazdasági szférában, mint például a kötöttebb adminisztra­tív területeken. A befelé for­duló, visszahúzódó, kapcsola­tokat nehezen teremtő ifjú em­bernek viszont nyilván valami­lyen csöndes, „egyszemélyes” (irodai, könyvtári, stb.) foglal­kozás felé érdemes orientálód­nia. S még valamit: száz szülő közül kilencvenkilenc úgy véli, hogy gyerekének ő a legjobb ismerője. Sok tekintetben ez igaz is, de ne feledjük: a tehet­ség felismerésének hiteles helye - az iskola! Lehet, hogy peche vagy szerencséje van a gyerek­nek, a tanár pikkel rá, netán ki­vételez vele. Egészében azon­ban a tanulmányi eredmények és kivált az elfogulatlan peda­gógusi vélemények sokat segít­hetnek abban, hogy az iskolától e tanévben búcsúzó fiaink, lá­nyaink jó irányba ballagjanak majd tovább, tovább ... Dr. Kecsmár Ilona (Az alábbiak részletek Kárpáti Tamás A Zemplé- nyi-sztori című, a Pannon Ki­adónál megjelenő könyvéből.) A tábornok előresiet, nem engedi, hogy a sofőr ugráljon, maga nyitja ki vendégének a hűvösben várakozó luxuskocsi ajtaját. A szemüveges, kövérkés úr lehuppan a hátsó ülésre, gon­dosan maga mellé helyezi kí­gyóbőr aktatáskáját, majd sza­baddá vált kezével búcsút int. Újjain a vakító napfényben szikráznak a brillgyűrűk. Az álomautó lassan, méltóságtelje­sen gördül tova. Peckesen sza­lutál a tábornok, kicsit jobban kihúzza magát, mint mikor elöl­járó távozik. Nem, nem maffiafilmet for­gatnak, csupán Zemplényi György távozik a büntetésvég­rehajtás országos parancsnoká­tól. Fogadtatása nem volt min­dig ennyire szívélyes. Például amikor 1974 februárjában meg­kezdte a sikkasztásért és csalá­sért kapott 2 év 3 hónap szigorí­tott börtönben letöltendő sza­badságvesztését, aligha volt ilyen díszes kísérete. A buda­pesti fegyház és szigorított bör­tön felszerelési raktárában nem jutott minden elítélt mellé egy tábornok. Legföljebb nevelő. Utóbbi azonban meglehetősen jó szeműnek bizonyult már egy hónap múltán is. Egyéni foglal­kozáson megállapította, hogy „nevezett törtető ember. Bűn- cselekményeinek sorozata is ennek tudható be. Egy bizonyos társadalmi rétegbe szeretett Bélyeg nélkül feladható POSTAHIVATAL HELYBEN Pontosabb biztosítás Egyre gyakrabban adathiá- nyosan töltik ki a biztosítók a társas- vagy családiház, a nyaraló vagy lakásbiztosítás­sal rendelkezők biztosítási okmányait. Ezért a fogyasztóvédelmi felügyelőség felhívja a lakos­ság figyelmét arra, hogy az épület- vagy lakásbiztosítási okmányokon mindenki elle­nőrizze, a feltüntetett alapte­rület nem kisebb-e, mint a va­lóságos érték. „A kockázatviselés helye” című rovatba pedig a biztosí­tott ingatlan címét be kell írni még akkor is, ha ez azonos a lakcímmel. Ha valaki mindezeket el­mulasztja jelentősen megne­hezíti az esetleges kárigényé­nek érvényesítésének folya­matát. Elhunytak - valahol Oroszországban Az Új Ma­gyarország nyomán heti rendszerességgel közöljük az Oroszországban elhalálozott Nógrád megyeiek listáját. Nemcsak azok nevét (szüle­tési évét, helyszínét, lakóhelyét, rendfokozatát, a fogvatartás jel­legét: hadifogoly, kényszer- munkás) adjuk közre, akik a je­lenlegi Nógrád megyében éltek, hanem azokét is, akik a korabeli vagy a történelmi megyehatá­ron születtek. Amennyiben bárki hozzátar­tozóját véli egy név mögött fel­fedezni, forduljon a Magyar Vöröskereszt megyei szerveze­téhez, ahol keresőlapot tölthet ki, s az MV Keresőszolgálata megpróbálja az adatokat azo­nosítani. Hosszúra nyúló eljá­rásra kell számítani. Ferencz János 1921. Bércéi, tizedes, 1945. 03. 22. hdf. Ferencz József 1922. N.oro- szi, honvéd, 1945. 05.14. hdf Fükő Alajos 1916. Starján., szakaszv., 1943. 09. 17. hdf. Simenkó Pál 1916. Bgyar- mat., honvéd, 1944. 12. 24. hdf. Schneider Ferenc 1920. Bércéi, honvéd, 1945. 11. 18. hdf. Schneider Ferenc 1912. Betvri(?), honvéd, 1943. 04. 04. hdf. Szlobodnyik András *, Nógrád, honvéd, 1945. 12. 05. hdf. Szorgik? Szorszk? László 1919. Rétság, honvéd, 1945. 10. 26. hdf. Kiállítás a budai várban Országgyűlési választások Magyarországon 1848-1990 címmel rendeztek kiállítást a Budavári Palotában. Rózsahegyi Tibor fel­vételén egy jellegzetes parasztasszony figura készül az 50-es évek választásainak időszakából. MTI Fotó „Bírnlaj strom” Egyre terjedelmesebb a vádi­rat, amely a nikotin egészségká­rosító hatásait vizsgáló kihatá­sok megállapításaiból, kikere­kedik. A vegyelemzések - újabb adalékként a dohányzás érszűkítő, rákkeltő és toxikus következményeire - kimutat­ták: az örökzöld slágerben meg­énekelt kiscigaretta, amely „oly illatos, enyhe, mint a rózsaszi­rom”, bizony inkább hasonlít­ható a méregzsákohoz, mint a rózsasziromhoz. Füstjével ugyanis egyszerre csaknem százféle mérgező anyagot csempész be a szervezetbe, köz­tük például ciánhidrogént, széndioxidot, szénmonoxidot, vajsavat és gyantasavat. Már néhány slukk is valósá­gos „porfelhővel” árasztja el a dohányos ember tüdejét. Hoz­závetőleges számítások szerint ugyanis egy-egy mély szippan­tással akár 180 millió lebegő porszem is bejuthat és megüle- pepdhet a légzőszervekben. Egyes dohánygyárak ma már a szívnivalókra nyomott kis ka­rikával jelzik a dohányosoknak: csak addig szívják, és ne tovább — az említett kártékony anyagok tudniillik legnagyobb tömény­ségben a csikkben halmozódnak fel. A filter valóban szűri a füs­töt, de nem annyira, hogy a ko­moly ártalmak veszélyét elhárí­taná. A Zemplényi-sztori (2.) A tábornok nyitott ajtót A börtönlakók védangyala volna bekerülni, de ezt nem te­hetsége, munkája útján látta megvalósíthatónak. Célját szín­leléssel, a másoktól kicsalt pén­zösszegekkel tudta csak biztosí­tani.” Zemplényit a börtönfalakon belül is a sokoldalúság jellemzi. Volt írnok, dolgozott Állam­pusztán a növénytermesztő bri­gádban, a tököli rabkórházban liftesfiúként hasznosította ma­gát. Már ekkor nehéz eldönteni, hogy egyszerű mezei balfácán, vagy a karakánság márványból faragott szobra. Egy csoportos foglalkozáson ugyanis kijelenti, hogy neki egyénileg kialakított erkölcsi normái vannak, me­lyekből semmilyen körülmé­nyek között nem hajlandó en­gedni. Véleménye szerint min­denkinek joga van olyan jól élni, ahogyan csak tud. Az őt sújtó bírói ítélet nem áll arány­ban az elkövetett cselekmény­nyel. Nem tett egyebet, mint megpróbált egy kicsit nagyvo­nalúbban élni. Mint tudjuk, ez akkoriban nem sikerült. De szaladjunk előre az időben több mint más­fél évtizedet. 1992. június 6-át írunk. A kánikulai szombaton Zemplényi ismét Tökölre érke­zik. Ezúttal nem „beutalóval”, hanem 500 kiló cseresznye, 500 csomag földieper, 500 darab sü­temény, 500 doboz cigaretta és 200 tábla csokoládé társaságá­ban. Szerény ajándékai az elítél­teknek. Nem az első és nem is az utolsó „szeretetcsomag”. A fiatalkorú elítéltek élelmezésé­nek javítására a gyümölcsökön, üdítőkön, tortákon kívül küldött még 598 dobozolt sonkakon- zervet és 233 kiló téliszalámit. Adományai között szerepel to­vábbá 31 férfiöltöny, flipper- és videojáték, asztali focik, szinte­tizátor, Yamaha elektromos zongora, Guyatona erősítő plusz hangfal, zongoraszék, elektromos basszgitár és rit­musgitár, valamint antenna- rendszer kiépítése. (Ez utóbbi önmagában egymillió-négy- százhetvenezer-háromszázhet- venöt forintba került, az egész tököli mulatság pedig több mint 2,5 millióba.) Mindenki boldog. A rabok örömét nem kell ma­gyarázni, de Zemplényiét se kü­lönösebben. Ekkora elégtételt nem mindennap ad a sors. Nem is volt semmi probléma egészen szeptember első nap­jáig, amikor újabb időzített po­kolgép robbant - aligha az utolsó Zemplényi ügyben. Az egyik délutáni lapnál jelentke­zett a tököli börtön egy dolgo­zója, s inkognitóját megőrizve - ami teljesen érthető - mesélt a rács mögötti kulisszatitkokról, kiváltképp Zemplényi tököli lá­togatásairól. Áz adományok felsorolása után nem csupán su­gallta, hanem állította, hogy cserében kizárólag barna bőrű, jól kimosdatott gyerekeket vitt ebédelni, vacsorázni „és még ki tudja hová...” Megtudhattuk, hogy kedven­cei gyakran a Béke Szállóban töltötték az éjszakákat. A cikk­hez közölt fotón két félmezte­len. duzzadó izmú ifjú szkande- rozik, a kép aláírása így szól: Talán őket is szívesen vitte volna Gyuri bácsi a Békébe. Másnap a börtön igazgatója, dr. Vörös Ferenc ezredes cá­folja ugyanazokon a hasábokon az ellene és Zemplényi ellen felhozott vádakat. Az interjú címe: Börtönlakók védangyala. Az elkövetkező napokban min­den magára valamit is adó újság leteszi az asztalra a maga friss információját börtönügyben. Talán ezen a fronton szakad le­ginkább ketté a megszólalók tá­bora. Érződik a levegőben, hogy itt valaminek történnie kell. Történik is. Az Igazság­ügyi Minisztérium feljelentést tesz a főügyészségen dr. Vörös ellen hivatali visszaélés és sik­kasztás bűntettének gyanúja miatt. Ezzel egyidejűleg a pa­rancsnokot állásából felfüg­geszti, és fegyelmi eljárást indít ellene. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents