Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-07-08 / 263. szám

4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1992. november 7-8., szombat-vasárnap Békési László szerint az átalakulást egyetlen szakembergárda sem úszhatná meg veszteség nélkül A politikai csatákban a gazdaság háttérbe szorul A lakossági terheket hosszú évekig csak mérsékelni, csökenteni lehet A közelmúltban Nógrád me­gyébe látogatott Békési László expénzügyminiszter, az MSZP országgyűlési képviselője. Az alkalmat megragadva kértük, mondja el, hogyan látja gazda­ságunk jelenlegi helyzetét.- Mi jellemző a magyar gaz­daságra 1992. vége felé?- Mindenki tudja, érzi, hogy a magyar gazdaság évek óta re- cesszióval küzd. Csökken a termelés, ennek folyamán a jö­vedelmek, a végső felhasználás. Lelassultak a beruházások. A sokat emlegetett gazdasági át­alakulás, a korszerű ipar megte­remtése, a fejlettebb infrastruk­túra kialakulása késik. Ennek következményei: egy igen gyorsan növekvő munkanélkü­liség, erőteljes életszínvo­nal-csökkenés, a szociális fe­szültségek kiéleződése, inflá­ció. A politikai csatározások között a gazdaság még mindig háttérbe szorul. Pillanatnyilag a változásnak, az átalakulásnak a negatív következményeit érzi a társadalom. / \ Mindegy ki vezet V _______________________- Miben látja a gazdaság je­lenlegi helyzetének fő problé­máit?- Őszintén el kell mondani: egy olyan típusú gazdasági át­alakulás amely jelenleg ma- gyarországon ma megfigyel­hető veszteség nélkül nem úsz­ható meg. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy ki kor­mányoz, milyen politikai erő van hatalmon. Egyetlen politi­kai, egyetlen szakembergárda sem lenne arra képes, hogy ezt az óriási átalakulást, amely tör­ténelmi léptékű veszteség nél­kül megússza. Aki ennek az el­lenkezőjét mondja, azt nem ér­demes meghallgatni. A másik ok - s ez többé-ke- vésbé történelmi és földrajzi helyzetünkből adódik -, hogy azoknak a gazdasági függősé­geknek az elszakítása, amelyek a térség országait összekötötték, egyik napról a másikra nem pó­tolható. Egy olyan gazdasági berendezkedés felszámolása, amely 40 évig arra épült, hogy nyersanyagot, energiahordozót, a tömegben előállított magyar ipari és mezőgazdasági termé­kekért kapott hatalmas vákuu­mot teremtett a gazdaságban. A harmadik dolog, azok az illú­ziók, amelyek ehhez a gyökeres gazdasági átalakuláshoz fűződ­tek. Sokan úgy gondolták, hogy az átalakulásban játszott szere­pünket a Nyugat tőkével is el­ismeri. Támogatásban, olcsó hi­telekben, segélyekben remény­kedett az ország. Naivitás azt hinni, hogy mi fontosak va­gyunk a világnak. Mi csak ma­gunknak vagyunk igazán fonto­sak. Nincs ma már szükség arra a hídszerepre amit évekig betöl­töttünk. A fejlett világ önmagá­val van elfoglalva. A gazdaság­ban nem lehet politikai szándé­kokkal csodát csinálni és főleg csatát nyerni.-Hogy lehetne az átalakulás terheit csökkenteni, a folyama­tot felgyorsítani?-A magyar gazdaság jelen­legi teljesítménye nem képes arra hogy meghódítsa a fizető­képes nyugati piacot. A ke­let-európai térségeinket elveszí­tettük. Többet termelni, keresle­tet fellendíteni csak akkor lehet, ha termékeinket külföldön el lehet adni.- Mi a helyzet a belföldi piac növekedésével?- Mikor érdemes a termelést úgy fejleszteni, hogy az a belső piac növekvő igényeit szolgálja ki? Akkor, ha a termelés növe­kedéséhez szükséges feltételek hiánytalanul megvannak. Ener­gia nyersanyag, munkaerő. A nyersanyagot, az energia jelen­tős részét csak importból tudjuk beszerezni. Ha az így megnö­vekvő termelés csak a hazai pi­acot szolgálja ki, akkor a terme­léshez szükséges import növe­kedését nem tudjuk kitermelni. Egy kizárólagos belső piac élénkítése a további eladóso­dáshoz vezet. Gazdasági növe­kedés magyarországon csak külpiaci növekedéssel érhető el. r \ Vissza Keletre V ________________________­A nyugati piacot még nem tudtuk meghódítani, a keleti ál­lásainkat feladtuk. Mi legyen a külkereskedelmünk iránya?- Európának a keleti térségé­ben el tudtuk adni a gyenge vagy közepes minőségű töme­gáruinkat. A 8()-as években a külkereskedelmünk 60 százalé­kát ezekkel az országokkal bo­nyolítottuk le. Most ez 17 szá­zalék. Akinek dollárja van, az nem veszi meg a gyengébb áru­inkat. Nem lehet a külkereske­delmünket kizárólagosan a nyugati piacra építeni. A ma­gyar gazdaság fellendítésének egyik lényeges alapja, hogy mi­kor nyeri vissza kelet-európai piacait.-Ám ezek az országok nem fizetnek, nekünk pedig nincs tar­talékunk, hogy hitelezzünk.- Ez igaz. De nem szabad el­felejteni. hogy nekünk legalább olyan szükségünk van azokra az energiahordozókra, nyersanya­gokra, amit tőlük cserébe meg­kapunk, s amelyet jelenleg a vi­lágpiacon dollárért kell megvá­sárolnunk, mint nekik a mi ter­mékeinkre. Az tény, hogy köz­gazdaságilag nem csúcstelje­sítmény visszatérni a naturális cserére, de az adott körülmé­nyek között elfogadható.- Ahhoz, hogy a magyar gaz­daság versenyképes legyen, tö­kére és korszerűbb technikára van szüksége. Mi az Ón vélemé­nye a nyugati töke bekapcsolá­sáról a magyar gazdaságba?- Röviden: a magyar gazda­ságnak égetően nagy szüksége van erre a tőkére. Nem szabad gyanakvónak lenni, kételyekkel fogadni a nyugati tőkét. Olyan politikai viszonyokat kell te­remteni, hogy az bejöjjön az or­szágba. Tudomásul kell venni, hogy aki ide pénzt fektet be, az nyerni akar. A korszerű tech­nika itt fog működni, itt ad munkahelyet, és a mi gazdasá­gunkat élénkíti. Nem az a per­döntő, hogy a termelőerő kinek a tulajdonában van. hanem mi­lyen hatékonysággal működik.- Mit várhat a magyar gaz­daság 1993-tól?- Nincs áttörés a külföldi pi­acon. A legjelentősebb nyu­gat-európai kereskedelmi part­nerünket, Németországot uto­lérte a recesszió. Az Európai Gazdasági Közösség országai a belső integráció gondjaival vannak elfoglalva. Nehezen en­gedik az új demokráciát ma­gukhoz. A tengeren túli orszá­gokkal nagyon nehéz széles­körű gazdasági kapcsolatot el­képzelni. A környező orszá­gokban csökken a fizetőképes kereslet, növekszik a politikai feszültség. A külkereskedelem fellendülése, ami élénkítően hatna a gazdaságra a jövő évben nem következik be. Jó esetben stagnálás várható. Ennek egye­nes következménye, hogy nő a munkanélküliség, amely jelen­leg 600 ezer, de jövőre eléri az 1 milliót. Ennek kapcsán a jöve­delmek a beruházások, éppen a stagnáló gazdaság miatt nem élénkülnek meg. / \ Kényszerlépés v________________________-Napjainkban élénken fog­lalkoztatja a közvéleményt a kétkulcsos áfa bevezetése.. .- Közgazdaságilag helyes az adózásnak ez a formája. Csak­hogy a bevezetésnek három alapfeltétele van: az egyéb jö­vedelmeket terhelő adók csök­kentése; figyelembe kell venni, hogy arányaiban milyen hatás­sal van a termelésre; s akkor ér­demes bevezetni, ha nő a fo­gyasztás. A jelenlegi, kényszer­lépés - kompenzálni a költség- vetés hiányát. A lakosságot a személyi jövedelemadó, a két­kulcsos áfa mellett egyiéb köz­terhek is fogják érinteni. Pél­dául emelkedni fog a szolidari­tási alap, az önkormányotok eddig a személyi jövedelem adóból 50 százalék helyett, minden kompenzálás nélkül csak 30 százalékot kapnak. Rá lesznek kényszerítve, a helyi adók kivetésére, ami tovább növeli a lakosság terheit.- Végezetül fogalmazza meg, hogy pártjának, az MSZP-nek milyen javaslata van a gazda­ság mielőbb fellendítésére?- Összegezve azt mondha­tom, hogy kedvező feltételeket kell teremteni a belföldi és a külföldi tőkének. Vissza kell szerezni a kelet-európai piaco­kat. Csökkenteni kell az állami háztartás kiadásait. A belföldi adósságunkat drasztikusan le kell építeni. Korábban, pénz­ügyminiszter koromban a kor­mányunk kidolgozott erre egy hároméves programot. A devi­zatartalékokat be kell vonni a gazdaságba. Az oktatásra több pénzt kívánunk fordítani. (------------------------------------\ „Epilógus” v _______________________y A zzal szeretném befejezni, hogy nem kergetünk mi illúzió­kat. Tisztában vagyunk azzal, hogy a lakosság terheit még hosszú évekig csak mérsékelni, csökkenteni lehet, de megszün­tetni, jóléti társadalmat hirdetni - esztelenség. Szenográdi Ferenc A táncdalfesztiválok atyja: Bánki László Átalakulást, de jó szándékkal és tiszta lappal! Hol van már a hőskor? Történelmet írnak a mezőgazdaságban Nevét régóta sokan ismerik, de arcával, alakjával, s talán személyiségével is csak a kö­zelmúltban, a Déri János készí­tette „Volt egyszer egy feszti­vál...” műsor révén kerültek kö­zelebbi ismeretségbe a nézők milliói. Pedig Bánki László „ős-televíziós”: 1957 áprilisá­ban került a tévéhez, amikor még adás sem volt. Eredeti szakmája bölcsész, dramaturg. Minden műsor, aminek a tévé­ben részese volt, a zenéhez kö­tődött. Eveken át a zenei és kul­turális főosztály helyetteseként működött - jelenleg nyugdíjas.- A táncdalfesztivál annak idején a tévé igazi nagy dobása volt, s ennek ön volt a szellemi atyja. Hogyan jutott eszébe az ötlet?- A Kisstadionban 65-ben az akkori sztárok közreműködésé­vel koncert volt, s az egyik éne­kesnőt megkértem: két, angolul előadott szám között énekeljen egyet magyar szöveggel. Meg­tette, de a tizenötezres publi­kum kifütyülte: nem őt, hanem a tényt, hogy a nóta a mi nyel­vünkön szólalt meg. Elképed­tem, dühöngtem, de kész volt az ötlet: csináljunk olyan tévé-so­rozatot, ahol csak magyarul le­het énekelni.-Lám, régi ötlete nyomán az idén újra volt fesztivál?-Annak idején öt fesztivál­nak voltam gazdája és munka­társa. A mostani döntőjére is meghívtak zsűritagnak, de eh­hez nekem már nem volt semmi közöm. Az az országos cirkusz, ami a hőskorban volt, nem is­mételhető meg. Hogy miért? Az ok talán a könnyűzene akkori és mostani helyzete közötti kü­lönbségben rejlik. S igaza lehe­tett Bródy Jánosnak is: abban az időben ott, a fesztiválon lehetett először szabadon választani.- A minap Koncz Zsuzsa azt nyilatkozta, hogy számára a fel­lépés lehetőségét jelentették a fesztiválok, de azok világképé­vel nem értett egyet.- A véleményét persze tiszte­lem, de gyanítom, hogy napi po- litikiai okok kereshetők mö­götte. Szerintem Bródy, Benkő László, Zorán és sok kiválóság nem világképet keresett ott. Énekelt és sikere volt.-A fesztiváloknak nem volt közük a politikához, bár néha megpróbálták belemagyarázni, de Szörényiék szövegeiben és magatartásában - a fesztiválok­tól teljesen függetlenül - volt valami szimpatikus, szelíd elle­nállás. Amikor egy halom fesz­tiváldíjat és fődíjat hazavittek, mondtam is nekik, hogy „gye­rekek, baj van, benneteket álla­mosítottak.- Ón nemcsak a nagy „nóta- szemle", hanem a Zenés TV Színház bölcsőjénél is bábásko­dott.-Igen, ott voltam a születé­sénél, de nagyon fájlalom, hogy a halálánál is. Húsz év alatt 147 produkciót csináltam, csinál­tunk. Igaz, elkészítésük többe került - kerülne ma is -, mint egy kész külföldi produkció, de ezekből húsz esztendő múltán is kihallani, micsoda felejthetetlen énekes volt Gulyás Dénes, mi­lyen pazar Rigoletto - Miller Lajos.- A mostani vezetés úgy véli, hogy a képernyőn elsősorban a politikának van helye. S persze egy vitaműsorhoz elég egy asz­tal és néhány szék. De ahogy a szórakoztató műsorokhoz lehet támogatókat találni, lehetne ilyen vállalkozásokhoz is. Nem elég a nemzeti kultúráról be­szélni, tenni kell a „házhoz szál­lításáért” is! kornis Igaza van Tácsik Jánosnak, a szécsényi téesz műszaki ágazat­vezetőjének, amikor mindunta­lan hangoztatja: a mezőgazda­ságban most folyó átalakítások során történelmet írnak, sok munkával, nagy felelősséggel. A néhány évtizede lezajlott, sokak által elmarasztalt mező- gazdasági robbanás arra inti a mostani átalakulásra indulókat, hogy a rendszerváltást sem konfliktusmentesen, minden akadály nélkül élhetjük meg, s erre az eddig eltel időben is na­gyon sok jel utalt. Egyik eklatáns példa a szé­csényi II. Rákóczi Termelőszö­vetkezet mostanáig tartó átala­kulási vajúdása. A végkifejletet nagy bátorság lenne megjó­solni. ám a bizonytalanságok el­lenére ez a mezőgazdasági üzem még ma is az ország egyik legnevesebb földművelő, állat- tenyésztő, iparral rendelkező egysége. Az átalakulás a termelő mun­kát sem törte meg, leszámítva azt a nyugtalanságot, amely a nem mindennapi események következtében kialakult az em­berekben és rontja is közérze­tünket. A közelmúltban, még a nap­fényesebb őszi napokon, határ­szemlét tartottak, ami igazán megnyugtató képet nyújtott a je­lenlévő szakembereknek. A termést maradéktalanul be­takarították. A termőföldet gon­dos munkával megművelték. Felemelően szép látvány volt az üdén zöldellő őszi vetés a hosz- szan tartó szárazság ellenére is. Kiválóan termelnek a fejőste­henek, igen korszerű tartási és fejési körülmények között. Sok millió forintot érők a gépek, még annak ellenére is, hogy nem ma vették azokat, ám jó képességű szerelők tartják kar­ban, hogy műszakilag rendben legyenek. Jól felszerelt a mű­hely, a raktárban a legszüksége­sebb alkatrészek mind a gazda­ság vagyonát képezik. Aztán itt vannak a korszerű ipari üzemek, amelyek éppen ebben az esztendőben leltek újabb piacokra, akár a műanyag ágazatot, akár az öntödét vesz- szük is alapul, szintén jó ütem­ben dolgoznak. Ez utóbbiban munkásfelvétel is van. A cso­magolóiparban. mégha nem is nagymértékűt, de fellendülést jeleztek. És az emberek!? Kiváló me­zőgazdászok, állattenyésztők, traktorosok, szerelők, műsza­kiak, akik itt élnek már hosszú évek óta, itt keresik meg kenye­rüket, nem is takargatva, hogy együtt kívánnak maradni, le­gyen akár új típusú szövetkezet, vagy társasági formáció a jövő­ben. De mindezt együtt!!! Tizenketten léptek ki a szö­vetkezetből és lettek egyéni gazdálkodók ezidáig. Nem vette senki sem rossz néven lépésü­ket, sőt ellenkezőleg, őszinte si­kereket kívántak nekik. Ám a távozók csupán két százalékát teszik a tagságnak és munkához is láttak. Hangjáról ítélve öreg traktor zúg a szőlők alatt. Ki tudja va­jon, melyik fészer alól került elő? De a törvényeknek megfe­lelően a kilépetteknek is jár - vagyonjegyüknek megfelelően - a korszerűbb gépparkból, a végelszámoláskor. Ennek az osztozkodásnak az ideje érkezett el. A közgyűlés ugyanis úgy döntött, hogy nem választja a társasági formát, jól­lehet ezért többek kardoskod­tak. A vita nem hozott ered­ményt. Maradt tehát annak lehe­tősége, hogy mindenki saját el­határozásából, vagyonával ren­delkezve megválasztja a jövő­jét. Három lehetőség kínálkozik az emberek számára. Az egyéni gazdálkodás útja - mint említet­tük volt a tagság két százaléka ezt választotta, a másik lehető­ség korlátolt felelősségű társas- ság alakítása. (Ez a formáció már jobban felkeltette a tagság érdeklődését hiszen körülbelül egyszázötven millió forint törzs- tőikével a tagság huszonhat szá­zaléka erre voksolt.) Az új tí­pusú szövetkezeti forma kapta a legtöbb szavazatot: három- százmillió forint törzstőkével, a tagok harminchét százalékának szavazatával. November első napjáig ez volt a helyzet, mert közben mozgolódni kezdtek az embe­rek és a korábban a kft alakítá­sára adott voksaikat többen visszavonták. Arról nyilatkoz­tak ugyanis, hogy a mezőgazda- sági munkához közelebb állnak, mint az erősebbnek tűnő ipari tevékenységhez. Vagyonukat is biztonságosabban tudják az új típusú szövetkezetben elkép­zelni. mint egy korlátolt felelő- séggű társaságban. November első hetében - az eléggé bonyolult előzmények után - a szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetkezet a követke­zőképpen alakult át: Ludányhalászi kivált és önál­lósította magát új típusú szövet­kezeti formációban. Nógrád- szakál állattenyésztés és ipari ágazattá alakult. Szécsény új tí­pusú szövetkezetben földműve­léssel, állattenyésztéssel kíván foglalkozni. Folynak a tárgyalások - belső feszültséggel - a vagyon meg­osztásáról. Ehhez kell elvégezni egy mindenre kiterjedő, alapos és pontos leltárt. A gyakorlat eddig azt iga­zolja, hogy zavartalanul készül mindenki a holnapra. Jó is lenne, ha így maradna, ám oly­kor fellelhető egyes emberek körében az általuk képviselt formációk melletti némileg erő­szakos propagandában. Ennek során ezek a vezetők igyekez­nek túlságosan kihangsúlyozni a maguk által kijelölt forma előnyeit, s elhallgatni az esetle­ges hátrányokat. Mások elle­nérvként csak a hátrányokat, a káros következményeket eme­lik ki egyéni beszélgetéseik so­rán. Ennek következménye, hogy a tagok bizonytalanná válnak és a korábban megtett ál­lásfoglalásaikat sok esetben visszavonják. Nem igazán viszi előre a ki­bontakozást a tön'ény által meghatározott feladatoktól el­térő, vagy azt akkor homályo­san ismertető - a saját érde­kekre ügyelő - zavarkeltés a tagság, a dolgozók körében. Szécsényben a gazdálkodásnak az átalakulás ellenére töretlenül kell folytatódni - vallja a több­ség.. A nagy vagyonnak moz­gásba lendülni és újabb és újabb értékeket termelni, a jövedelmet pedig a korábbinál nagyobb mértékben növelni. Ezt a veze­tők egymással való versengésé­vel nem lehet megoldani, a tag­ság ugyanis jól ismeri a valósá­got, a háttérben mozgó indulat­keltő okokat. A mezőgazdaságban az el­múlt időszaknak nem szabad megismétlődni: az embereknek maguknak kell dönteni jövőjük­ről, de úgy, hogy azt soha többé meg ne bánják. Igaza van an­nak. aki azt mondja: történelmet írnak ezekben a napokban és ezt a történelmet tiszta lapon kell megírni. Minden körülmények között. Bobál Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents