Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-05 / 261. szám

8 HÍRLAP ÉG-IGÉRÖ 1992. november 5., csütörtök A barátok barátok maradnak! Szerencsét hozó péntek 13 Szakmar, (íodó, Lavrincz és Menczel Fotó:Rigó A történet talán másfél hó­napja kezdődött, amikor néhány salgótarjáni fiatal kitalálta, hogy megpróbálnak segíteni ba­rátjukon, Pintér Pálon. (Több újságban is olvashattunk már arról, hogy a fiatalember leu­kémiás. külföldi gyógykezelé­sére négy és fél millió forint kellene.) Mondhatjuk erre, másnak is van súlyos, gyógyít­hatatlan beteg rokona, ismerőse, aki megérdemelné, hogy meg­mentsék. Ez így is van. Csak­hogy ezt az esetet az különböz­teti meg a többitől, hogy a segí­tők nem csak beszéltek, hanem megpróbáltak valamit tenni.- Végiggondolva a dolgokat, arra az elhatározásra jutottunk, hogy egy hatalmas, városi mé­retű disco bevétele szép pénz lenne, amivel tényleg tudnánk segíteni Palinak - mesélte Szakmar Györgyi, a spontán lét­rejött szervezőcsapat szószó­lója. - A bulinak azonban tér kellett. Rögtön adódott, hogy a sportcsarnok erre éppen ideális lenne. Az intézmény vezetője azonban kijelentette, hogy nem tudja 30 ezer forintnál olcsób­ban biztosítani a helyiséget. Nagy kérdőjel lett ez a 30 ezer forint. Honnét teremtsen elő néhány középiskolás ennyi pénzt? Lavrincz Krisztina, a másik nagy szervező szerint ele­inte nehezen mentek a dolgok:- Elhatároztuk, hogy banko­kat, üzleteket keresünk meg. Ahol megfordultunk és kértük, hogy ha nem is nagy összeggel, de támogassanak bennünket, többnyire csak elnézően moso­lyogtak ránk, és legfeljebb né­hány ajándéktárgyat adtak, ami ugyan jól jött a tombolához, de nem oldotta meg a pénz- gon­dunkat. A 30 ezer pedig nem akart összejönni, holott egyre közeledett október vége. Utána ugyanis belátható időn belül nem tudtuk volna megszerezni a csarnokot, mert már minden hét végére lefoglalták. Nem volt más választásuk a lányoknak, mint hogy módosít­sák elképzelésüket: összegyűj­tötték azokat a lehetőségeket, ahol még megrendezhetik a bu­lit. Innentől azonban mintha ki­cserélődött volna minden.- Az OTP illetékese és a pol­gármester is felajánlották, hogy kifizetik a sportcsarnok bérleti díját - vette át a szót Godó Éva, aki szintén szervező. - Sajnos ezek a segítségek már későn jöt­tek, nem tudtuk volna október 30-áig megszervezni a discot. De végül megoldódott minden: az SVT titkárságán elmondták, használhatjuk az üzem ebédlő­jét, az MTTSZ-ben pedig (a volt MHSZ), a székházuk aulá­ját ígérték meg. A választás végül is az MTTSZ-re esett, mert jól meg­közelíthető helyen van. Végtére tehát minden összejött: lett hely, találtak disc-jockey-t, aki ingyen csinálja a műsort, a SITI munkatársai segítenek a jegyek árusításában, van aki a plakátok készítését vállalta, egyszóval beindult a gépezet. Az is eldőlt, hogy mikor lesz a nagy buli: november 13-án. pénteken! Ez pedig csak szerencsét hozhatott! Kiderült ugyanis - miután a lá­nyok felvették a kapcsolatot Menczel Beátával, aki régóta segíti Palit -, hogy egy soro­zatra való esemény állt össze: így a fiú javára november 13-án disco lesz az MTTSZ-ben, másnap újabb disco, ez már a Vidorban. de­cember elején színházi előadás, december végén koncert lesz. Fenyvesi Ágnes Elvis már telefonkártyán is A tizenöt évvel ezelőtt el­hunyt Elvis Presley emlékére te­lefonkártyát hozott forgalomba a France Telecom. A mindössze ötezer példányban nyomtatott, Elvis képével és gracelandi há­zával ellátott kártya eddig szi­gorúan csak rendelésre és luxu­sáron, 250 francia frank ellené­ben volt megvásárolható. Ebben az évben igen csekély számban bocsátják ki a külön­leges kártyát, ezzel szeretnék elérni, hogy ezek is az Elvis-re- likviák közé emelkedjenek. A Presley-rajongók pedig nagy örömmel fogadták ezt az újdon­ságot, a kártyák ugyanis szinte a megjelenés pillanatában lázas gyűjtés tárgyaivá váltak. Nem meglepő hát, hogy az újra kia­dást már jövőre tervezi a France Telecom, azonban a borsos árat lecsökkentenék majd’ negye­dére, 70 frankra. Az énekesportréval ellátott telefonkártyákat a Presley-utóö- rökösök és Patrick Boivin fran­cia Elvis-rajongó hozták forga­lomba. A gondolat 1989-ben fogalmazódott meg a fiatalem­Presley ismét hódít bér fejében, amikor Johnny Ho­liday nevével fémjelzett tele­fonkártyát bocsátottak ki. Most pedig Graceland fran­ciaországi képviselete Boivin- nek ajánlotta fel az egyéves új- ranyomtatási jogot, amely nem csak Franciaországra, hanem az egész világra kiterjed. Elvis te­hát ismét egy világhódító kör­útra indul. Diáknapot négyszer Balassagyarmat diáktanácsa azt tervezi, hogy az eddig évente csak júniusban megren­dezett városi diáknapi progra­mokhoz hasonlót szervez az év más időszakaiban is. így már nem csak a tanév befejeztével, hanem a szorgalmi időszak alatt is, legalább negyedévente, egy-egy napra felbolydul Gyarmat, hogy a település fia­taljai birtokba vegyék a várost. Az elképzelések szerint tehát december elején, február végén és áprilisban is lenne a diákju- niálishoz hasonló nagy „buli”. írj magadról! Siktor Válaszol Most is, hasonlóan mint a múltkor, egyetlen levélre vála­szolunk lapunkban, a többiek postán kapják meg a feleletet. Annak a salgótarjáni fiúnak, akinek a leveléből idézünk, problémája ha nem is általános, tanulságos lehet. „Persze hogy én is szeretnék normálisan élni, de szerintem Neked fogalmad sincs arról, hogy egy mai srácnak mit kell kiállnia otthon, meg abban az abnormális iskolában. Azok az állandó buzerálások, amit azért kapok, mert félig le van borot­válva a fejem, most őszintén, mi közük hozzá, hogy én milyen fa­zonra igazíttatom a burámat. Ja, a másik, hogy ezt persze az őseim sem díjazzák, azon meg totál be gőzölt a mostohaapám, hogy a vádi új bőrjakómal át­szabtam kicsit. Fel sem fogják azzal a gombaagyukkal, mit je­lent nekem ez az egész állandó macera! Nekik az a vacak szerkó a lényeg, azt hiszik, hogy ezzel meg tudtak engem vásá­rolni, fel sem fogják, mennyire utálom, hogy mást sem lehet hallani, mint pénz meg a pénz és hogy eddig mennyibe vagyok nekik. Hát mondtam én egy szó­val is, vegyenek nekem bármit? Jól megvoltam én az anyám­mal, amíg ide nem tolta az a bi­valy a képét. Állandóan részeg, csak döglik az ágyon és annyi. Anyám főz rá, meg veszekszik, mi mást is tehetne. Hiába mon­dom neki, küldje el a fenébe, engem küld el. Amióta ez a bi­valy beköltözött hozzánk, nincs otthon béke. A suli nem érdekel, pedig általánosban jó! tanul­tam. Fogalmam nincs mihez kezdjek, mert otthon már nem bírom azokat a hülye veszeke­déseket, de a haveroknál sem ülhetek állandóan. Tanulni meg minek tanuljak, úgysem lehet elhelyezkedni sehol. Mit csinál­jak?" Nem könnyű a helyzeted kedves ..Kuglifej" jelige. Nehéz körülmények vannak, nagyon nehezen elviselhetők is, de mindent túl lehet élni, ezt nálam bölcsebbek is állítják! Szerin­tem nem a mostohaapáddal kel­lene foglalkoznod. Tudom, nem élheti senki sem az életet helyet­ted, senki sem érezheti át az örömödet és a bánatodat sem. Éppen ezért neked magadnak kell kitalálnod, mit is akarsz, és neked kell tenned azért, hogy az meg is valósuljon. Tehát leg­alább határozd el, mik a legfon­tosabb céljaid. A többi köny- nyebben megy majd! 'Ar Egy tarjáni üzletember tanácsai Útravaló kismókusoknak Autóstoppra várva Kisimult pofával álltam az út szélén, nagy öröm lakozott szí­vemben, mert Budapestről ha­zafelé, Salgótarjánba jövet egy szuszra sikerült Pásztóig eljut­nom, de itt, a 21-es foglya let­tem, mert hiába minden, vagy tömve volt a kocsi aminek intet­tem, vagy sajnálkozva mutatta a vezető: „csak ide megy”. Egy­kedvűen bandukoltam az út szé­lén, eszembe jutott, Ameriká­ban nem ritka, hogy valódi fegyverrel lövöldöznek az or­szágút vándoraira, nálunk mily’ szerencse, még nem köszöntött be ez a fajta vadászszezon, re­mélem nem is fog. Már inteni sem intettem, mikor egy impo­záns gép állt meg mellettem: Fotó: Gyurián egy hatalmas szürke Audi. Szimpatikus negyvenes úr nyi­totta ki a kocsi ajtaját, közölte, el tud vinni Tarjánba. Ahogyan az lenni szokott, mindenféléről beszélgettünk: kiderült, hogy emberem idestova tizenöt éve maszek, akkor kezdte az ipart, mikor ez még nem volt divat. Igazi self-made man mellett ül­hettem. aki a maga erejéből ju­tott oda, ahol most van: mindig megpróbált valamit tenni, még akkor is, ha úgy érezte, össze­borul minden.- És jó, ha nem felejted el - mosolygott rám az úriember búcsúzul -, a cirkuszi majmok sem a produkció elején kapják a banánt! -si Segít a SITI Őszintén megmondom, nem szeretem, ha valaki csak úgy puszta jó szándék által vezé­relve segíteni akar nekem, mondván ezt ő jobban tudja. El­ismerem. kell néha a baráti se­gítség. De aki másoktól várja, hogy minden jóra forduljon éle­tében, téved. Nyilván van, ami­kor jól jön, ha társak állnak mel­lettünk, akik megkönnyítik a dolgunkat. Olyan igenis előfor­dul, hogy megkérünk valakit, segítsen. De ebben az esetben pontosan és konkrétan látjuk, mit akarunk! Neked is lehetnek gondjaid, előfordul, hogy nem tudod, mi­tévő legyél, amikor századik al­kalommal is kudarcba fulladt a randevúd, ha nehezen megy a tanulás, hogyan ismerkedj meg a kiválasztott nagy Ő-vel, ho­gyan válaszold meg a szexuális életeddel kapcsolatban felvető­dött kérdéseket, vagy valami egészségügyi problémád van. Kihez fordulhatnál ezekkel a gondjaiddal, kik segíthetnek? A SITI-ben (Salgótarjáni If­júsági Irodában) összegyűjtöt­ték azoknak a helyi intézmé­nyeknek, egyesületeknek, tár­sadalmi szervezeteknek, szemé­lyeknek, a nevét és címét, ame­lyek alkalomadtán segítséget je­lenthetnek. A SITI-ben díjtala­nul adnak felvilágosítást arról, hogy az adott panaszoddal kit lehet és kit érdemes megkeres­ned! (SITI, Salgótarján, Főtér 19. Pf.:193, telefon: 32/11-777.) Programsoroló Salgótarján. November 5-én délután fél 4-től, a Balassi Bá­lint megyei könyvtárban filmsi­kereket vetítenek videón. November 6-án este 6-tól, a Gerelyes Endre Ifjúsági Műve­lődési Központban alternatív klub. Ezen a napon este 6 órától az SVT-W művelődési házban a szokásos Kék Fény disco lesz, a volt Vidor klubban pedig a köz- gazdasági szakközépiskola ren­dez ugyanebben az időpontban discot. November 7-én a számviteli főiskolások tartják a gólyabálu- kat a József Attila Művelődési Központban. (JAMK) November 8-án este 6 órától az ifjúsági szimfonikus zenekar ad koncertet a JAMK-ban. November 10-től a JAMK üvegcsamokában virágkiállítás nyílik. Balassagyarmat. November 6- án este 8-tól a Mikszáth Kál­mán Művelődési Központban discot rendeznek. November 7-én este 8 órától ugyanitt, a Rock táncházában a Sex Action lép fel. November 9-én délután 2 órakor a Balassi-gimnázium két növendékének alkotásaiból nyí­lik kiállítás a Madách Imre vá­rosi könyvtárban. Bátonyterenye. November 7- én délelőtt 10 órakor az Ady Endre Művelődési Központban népi táncház indul. Szintén november 7-én, dél­után 2-től a kisterenyei moz­galmi házban ifjúsági klub. A nagybátonyi Petőfi Művelődési Házban, valamint a rákóczite- lepi művelődési házban délután 4-től tartják összejöveteleiket a helyi ifjúsági klub tagjai. Amikor ő még kis srác volt Make love, not war!” Tóth Csabát szinte mindenki ismeri Salgótarjánban. Ő a Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont igazgatója, a sokat szidott és dicsért „Józsi” irányítója. Tállyán, egy Zemplén megyei kis faluban született 1950-ben, itt is nőtt fel.- Tehát a nyomasztónak em­legetett '50-es években volt gyerek. Hogyan gondol vissza életének erre az időszakára, Tóth Csabi nincs önben szorongás ezzel kapcsolatban? Egyáltalán mi­lyen lehetőségei voltak akkor egy fiatal srácnak?- Az, hogy nekem összessé­gében szép gyermekkorom volt, szüleimnek köszönhetem. Velünk éltek a nagyszüleim is, testvéreimmel együtt tízen vol­tunk. Csak egy apró momen­tum: vasárnaponként, a mise után, a közös ebédek alkalmá­val mindannyian körbeültük a nagyasztalt. Ma is emlékszem a húsleves illatára, az étel finom ízére, a meleg családi környe­zet adta biztonságra. Az össze­tartozás öröme pedig abban se­gített. hogy nálunk nem voltak soha komolyabb generációs konfliktusok, még mikor ka- maszodni kezdtem, akkor sem.- Visszatérve az ötvenes évekre, tudom furcsán kevere­dett bennem a kettős nevelés, mert a családunk vallásos volt, ugyanakkor a kisdobos- és az úttörőélet játékai is tetszettek.- Ón azokban a ’60-as évek­ben lehetett fiatal srác, amikor a beatkorszak kezdetét vette.- Igen, valóban az úgyneve­zett „nagy generáció" korosztá­lyához tartozom. A ’68-as szlovákiai események idején voltam katona, előfelvételis- kéirt soroztak be, sokkal kemé­nyebb időszak volt, mint nor­mális körülmények közt. Ak­kor volt a szovjet-kínai határin­cidens is, ideológiailag és lelki­leg a világháború lehetőségére készítettek fel bennünket. Mi pedig, mikor alkalmunk volt, a nyugati rádiók adásait hallgat­tuk: tudtuk, hogy Amerikában sorozatos tüntetések vannak a háborúk ellen, ezeknek a moz­galmaknak az eszmeiségéből így eljutott hozzánk is egy ke­vés. „Make Love Not War!” (Szeretkezz, ne háborúzz!) - a hippi mozgalom pacifista jel­szava emlékszem annyira tet­szett, hogy a katonai gyakorló- sapkámra is kiírtam.- Hogyan tekint vissza isko­láira?- Az általános iskolát na­gyon szerettem, de gimnázi­Tóth Csaba igazgató umba, különösen eleinte, nem szívesen jártam. Mint falusi gyerek nem igazán illeszked­tem a városi vagány srácok közé, zárkózott lettem, renge­teget olvastam, válogatás nél­kül szinte mindent. Ennek a ké­sőbbiekben nagy hasznát vet­tem, ebből éltem amikor főis­kolára, majd az egyetemre ke­rültem. Végeredményben azt mondhatom, tanulni ma is sze­retek, pontosabban a tudásomat bővíteni. Mert az ember soha nem csinálhatja azt, amit teg­nap, ahhoz, hogy jól menjenek a dolgok, minden nap újra és újra ki kell találnia önmagát.-fenyvesi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents