Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-05 / 261. szám
1992. november 5., csütörtök NŐI DOLGOK HÍRLAP „Aranyolló” pályázat Tisztelt hölgyek! Szoktak önök butikokban ruhát vásárolni? Vagy áruházakban szerzik be önmaguk és családtagjaik ruházatát? Netalán varrónőhöz járatják a családot, ha fel kívánnak öltözködni? Aki egyiket sem engedheti meg, az bizonyára magának varr otthon. S nekik van igazuk: ez a lehető legolcsóbb megoldás, a tudomány mai állása szerint. De ki fizeti meg az önök idejét, amikor kiszabják a szövetet? És akkor, amikor elfér- celik az anyagot? S az összeállításnál, az eltisztázásnál, a készre varrásnál? Akik eddig hobbiból, vagy szükségből varrtak, a megspórolt pénzen túl csak szóbeli vállveregetés volt jutalmuk. Mostantól ez másképp lesz! Lapunk „ARANYOLLÓ” pályázatot hirdet, mely október 10-én indult. Önöknek, hölgyeim, semmi más teendőjük nincs, mint a saját maguk által már amúgy is megvarrt ruhát ráadni egy modellre (akire készült), ezt lefotóz(tat)ni, és beküldeni a képet, valamint a „receptet” (a ruha „hozzávalóinak” leírását) a Nógrád Megyei Hírlap címére. A legsikerültebb kreációkat lapunkban is közöljük! A fotók beküldési határideje: 1992. november 20. Valamennyi beküldött pályázat sorsoláson vesz részt november 23-án, ahol három háztartási gép talál gazdára. Pályázzanak csak bátran! Lehet, hogy a világszerte ismert Pierre Cardin is így kezdte valaha ... ? Őszi módi szomorkás időben Egy vidám sapka és színes sál Divatlevél a tengeren túlról Búcsú a minitől? Ideje a takarékoskodásnak - jelentették ki a közelmúltban a divat amerikai koreográfusai. A férjek fülének igencsak rokonszenves jelszó azonban inkább ügyes reklámfogás, mint valami új divattörekvés. Az őszi kollekciók ugyanis már készen vannak, s nem sok jelét mutatják annak, hogy a pénztárca kímélése első számú szemponttá vált... A nagy cégek divat-előzeteseiből azonban az máris megállapítható, hogy az Egyesült Államokba visszatér a 30-as 40- es évek divatja. A dzsekik, a kabátok és a ruhák mintha a második világháborús esztendőket idéznék —itt—ott egy kis modern „beütéssel”. A neves divattervező. Joseph Abbovel kollekciójában a ruhák, a blúzok az isteni Garbo idejének stílusjegyeit elvenítik fel; a zöld különféle árnyalatait felvonultató színekben. A szoknyahosszról állítólag a divatdiktátorok egymás között is kemény csatákat vívtak, s a földet söprő és az alig valamit takaró méretnek egyaránt sok híve volt. Végül abban közös nevezőre jutottak, hogy a minit száműzik, mert ,,túlélte(?) önmagát”. így azután az amerikai hölgyek ősztől a térdig érőtől a bokáig érőig minden rendű, rangú és hosszúságú szoknya között válogathatnak, az „alig— méretűt” kivéve. Az előrejelzés szerint a következő hónapok a nadrágkosztüm és más „férfias” öltözékek előretörését ígérik. Sikk lesz az angolos stílusú kosztüm, finom gyapjúszövetből, selyem blúzzal és nyakkendővel, mint anno 1940. . . A szín és mintaválasztékban az említett zöld és zöldárnyalatok mellett a piros, a rózsaszín, a bronzbama, a mahagóni, az aranysárga lesz igen kedvelt - úgynevezett örök-fekete arany díszítéssel. Terjed azonban egy olyan irányzat, amelyről az öltözködés holnapjának tervezői körében és a ruhaipar berkeiben egyelőre kevés szó esik. Jelszava körülbelül így szól: „Az a divat, hogy nincs divat” Ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy az utca embere fütyül a tervezők és divatdiktátorok véleményére - azt hordja, ami neki tetszik és kényelmes. Ortutay Barbara (USA) Ugye milyen szép? Hölgyeim, nézzék meg jól ezt a szép legényt! Rendőr. Méghozzá amerikai. Egy szépségverseny győztese. Egyébként new-yorki. A közelmúltban rendezett rendőr-szépségversenyen az úr magabiztosan utasította maga mögé vetély társait. Hölgyeim, igazán jól nézzék meg: ugye milyen szép, ugye milyen kisportolt? Igazi férfi. A látvány kellemes. Igaz, hogy önök sem ilyennek gondolnak egy mai rendőrt? — Fotó: Ferenczy-Europress Mindent a betegekért Aki akár csak egy napot is eltöltött hazai kórházban, igazolhatja: a koszt, legalább olyan egészségtelen, mint a magyar átlag. Tisztelet a kivételnek. Nem így a manhattani New York Hospitalban, amit azonban az USA-ban sem lehet mindennaposnak nevezni. A konyhafőnök ajánlatában ilyen fogásokat találunk: norvég lazac kapros joghurttal, Salis- boury-steak sherrys gombamártással és burgonyapürével, vegetáriánus ínyencsaláta. Itt szó szerint veszik azt az amerikai közmondást, mely szerint a testet és lelket az evés és az ivás tartja össze. Mindez a kórház egykori betegének, Jamee Gre- gorynak köszönhető, aki nem volt megelégedve az étkezés minőségével. Három évig „rágta” az orvosok, ápolók, diétásnővérek és táplálkozási tanácsadók fülét, hogy fordítsanak nagyobb gondot az ellátásra. Szerinte a konyha kínálatának nemcsak egészségesebbnek, hanem étvágygerjesztőbb- nek is kell lennie. A nővérek arról is gondoskodnak, hogy ne csak a gyomor, a szem is jóllakjon: a halvány- sárga műanyagtálcákat kék csíkos terítővei borított asztalra helyezik, mellé rózsaszínű szalvétát tesznek. Aki pedig külön is hajlandó áldozni az elegáns kiszolgálásért, valódi ezüst evőeszközzel ehet. Nehogy félreértés essék: az amerikai luxus-szállodák árszínvonalán. A szürke őszi napok könnyen kedvét szegik az embernek, s ilyenkor különösen kellemes látványt nyújtanak a vidám kiegészítők. Egy-egy jól megválasztott sál és sapka egész öltözéket, a megjelenést is derűssé teszi. A barett ismét divatos fejfedő (már jó néhány évszázaddal ez előtt is az volt), mert előnyösen keretezi az arcot, kíméli a frizurát és jól formálható. A sál sem csupán epizodista az őszi-téli divat színpdán: szinte új külsőt kölcsönözhet a régi, megúnt kabátoknak, a szó szoros értelmében üde színfoltja lehet az utca divatjának. Érdemes tehát beszerezni vagy varrni, horgolni egy barettet és hozzáillő sálat. Ä kettőnek nem feltétlenül kell azonos tónusnak lenni. Ha például a kabát barna, gyönyörű hozzá a mézsárga-na- rancssárga kiegészítő; ha szürke árnyalatú, akkor lehet például türkizkék-petrolzöld, ha pedig fekete, hatásos a. fehér-pirossal - azaz fehér a sapka és piros a sál. Természetesen nem mindegy, hogy a kiegészítőket hogyan viseljük! A barettet mindenképpen jól be kell húzni a homlokba, majd megfogni a szélét és a tükör segítségével meggyőződni arról, melyik forma a legelőnyösebb: ha franciásan egyik oldalra, esetleg előre, vagy - az arcot szabadon hagyva - hátrahúzzuk. A hajat legjobb alatta hagyni, főként ha a sálat a kabát fölött viseljük. Megköthetjük a sálat úgy, ahogy a rajzon látható: élőiről hátra, hátulról előre. A sál - akár kötött, akár szövetből van - két kontrasztos színből nagyon dekoratív. Lehet például lila-pink, vagy fekete-fehér összeállításban viselni. Itt is fontos a megkötés módja, mondjuk hátulról előrehozva, lazán keresztbe téve és a vállon át visszavetve. Ilyen nagyméretű sálat sajátkezűleg érdemes elkészíteni puha, vékony gyapjúszövetből, vagy hurkolt kelméből. Házi vitaminraktár télire Tárolási tanácsok Megkopaszodtak a fák, beköszöntek a hajnali fagyok. Vége a friss zöldség-gyümölcs szezonjának. Szakszerű tárolással azonban száraz, hűvös — de fagymentes - egyenletes hőmérsékletű helyen a nyári termés tekintélyes része hosszú ideig jó minőségben eltartható. Az alaposan kitakarított kamrát, pincét - a kártevők és a penészgomba elleni védekezésül - kénezziik ki. A szaküzletekben, gazdaboltokban kapható kénrudacskát gyújtsuk meg a földön, a betonon, és a helyiséget 24 órára zárjuk be, majd pedig alaposan szellőztessük ki. Lényeges szabály, hogy csak teljesen ép, hibátlan zöldséget, gyümölcsöt tegyünk el. A burgonyát jól szellőző ládában tárolhatjuk, a gumókat azonban időnként át kell nézni, s a romlókat eltávolítani. A vörös- és fokhagymát szellős kosárban, vagy kartonpapíron, egymás mellé rakva tegyük el. A tökfélék kocsányát vágjuk rövidre, a vágási felületre pedig csöpögtessünk gyertyaviaszt. A petrezselyemgyökeret, a sárgarépát, a zellergumót, a karalábét és a céklát átszitált, rétegesen teljesen száraz homokba rakjuk. Ä zöldpaprikát ugyanígy tárolhatjuk. ügyelve arra. hogy az ütésmentes, húsos darabok ne érjenek egymáshoz. A karfiol levelét hajtsuk a rózsákra és gyökmeres részével állítsuk homokba. A káposztát, kelkáposztát szabadítsuk meg a hibás levelektől, majd tegyük száraz deszkára. A diót szárítsuk meg, válogassuk át. és amikor már kopog a héja, vászonzacskóba téve akasszuk föl. Alma - elérhető áron - a téli hónapokban is kapható a piacon, ezért sokan nem is vállalkoznak az otthoni tárolásra. (Az ismertebb hazai fajták nem is igazán jó télállóak. A jonathán hamar foltososik, a starking megkásásodik, a golden héja hamar fonnyad.). Legtovább a Cox nerancs-ranet, a húsvéti rozmaring és a mitsu tárolható, ha az ép, egészséges darabokat egyenként selyempapírba csomagoljuk és sorban a polcra rakjuk. Ä körte az almánál is érzékenyebb, rövidebb ideig tartható el. A szőlő tárolása igényli a legnagyobb körültekintést. Elsőként az érett, hibátlan és nem túl sűrű fürtöket kell alaposan átvizsgálni és megszabadítani a hibás, foltos szemektől. Két-két fürtöt vékony madzaggal összekötve akaszthatunk föl kampóra, rúdra úgy, hogy ne érjenek egymáshoz. Hatalmas sóhajjal, beszédes pillantással fogadja a kérést: beszéljen magáról. Akadozva fog neki, hogy elmondja a históriáját, mely szerinte, bizonyos pontokon kifejezetten tucatsors. így lenne?- Szinte magam sem hiszem el, hogy már huszonöt éve vagyok férjnél! - csodálkozik J. B-né, a falusi lányból lett fa- lusi asszony.—-De- biztos, hogy- ez a negyed évszázad meghatározta a még hátra lévő éveimet. A szerelmi házasságom megmaradt - persze szerelem nélkül. Nem mondom, hogy nem kötődöm a férjemhez, de ami hozzá fűz, az alig hasonlít gyengéd érzelemhez. Csinos lány volt, ügyesen bánt a festékkel is: egy kis kékkel, leheletnyi rúzzsal úgy „felöltöztette” az arcát, hogy forogtak utána.- Nem volt nekem -bajom eleinte senkivel, semmivel. Napközben a boltban dolgoztam, utána otthon. A gondok ott kezdődtek, hogy már a házasságunk ötödik évébe léptünk, és még semmi jele nem volt annak, hogy gyerekünk születik. Pedig nagyon áhítoztunk rá. Azért is bántott a „meddőségem,” mert egészségesnek, viszont tehetetlennek éreztem magamat. Asszonysorsok Aki egyszer megjárta... Amikor megelégelték a hiábavaló várakozást, rászánták magukat, és orvoshoz fordultak, ám mindent rendben találtak náluk. A lelkűkre kötötték: kulcsszavuk-, >a türelem.- -•>«-- Teltek az évek, s a kilencedik házassági évfordulónkra megkaptam életem legszebb ajándékát: „kiszámoltam,”, hogy terhes vagyok. Több mint négykilós súllyal született meg a kislányom. Az anyaság hatására teljesen kivirult. Soha nem volt ilyen boldog, elégedett, kiegyensúlyozott. De a szép napokat szűkösen mérték számára. Lánya éppen a második évébe lépett, amikor nyugtalanító jeleket tapasztalt magán. Fájt a hasa, szédült, fogyott. Végül addig ösztökélték, míg elment az orvoshoz. Rossz sejtelmei támadtak. A vizsgálat után laborba küldték, de csak a szövettani vizsgálat után mondták meg neki: daganata van, azonnal műteni kell.- Ott, rögtön rosszul lettem, biztos voltam benne, hogy a legrosszabbat elhallgatják előlem. A jelek azonban nem hazudtak. Otthon is alig tudtam kinyögni, azt a rettenetes szót. Legszívesebben ordítottam volna: miért éppen velem történik ilyen szörnyűség?.!. Ami ezután jött: gyors műtét, hogy mentsék, ami menthető. Óriási szerencséje volt, mert még nem keletkeztek áttétei. Sokáig lábadozott, s akkor veszítette el igazán az életkedvét, amikor rádöbbent, hogy ő ezek után csupán külsőre formázza a nőt...- Minél több idő telt el, annál megrázóbb volt, hogy a belső szerveim egy részét eltávolították. A férjem közeledését úgy fogadtam, mint egy fa- tuskó. Szántam őt és mindkettőnket, de képtelen voltam másként viselkedni. Tisztában voltam azzal is, hogy ez a műtét következménye. Mi maradt belőlem ... Később elfogott a félelem az egyedülléttől, pedig a családom biztatott, nagyon örültek, hogy megmaradtam nekik. Férjével való kapcsolatát a gyerek jelentette.- Sejtettem, máshol keresi majd a nőt. Előbb azonban elkezdett inni. s ekkor kezdődtek a veszekedéseink is. Visszataszító csetepaték, szégyellni- való jelenetek. Valójában nem lepett meg, de azért nagyon fájt, mikor összeállt egy másikkal. Úgy összetörtem, hogy szólni sem volt kedvem senkihez, a lányomat kivéve. A panaszkodás sem az én műfajom: Nem félt a szóbeszédtől, vétlennek hitte magát.-Egyre a lányunk járt az eszemben, azon gyötrődtem, mi lesz vele, ha végleg itt hagy az apja, s ne adj’ isten, velem megint történik valami szörnyűség. Ha az ember egyszer megjárja, gondol effélét. Párja egy reggel szokatlanul kezdte összeszedni a cókmók- ját. Rendet akart tenni az életében.- Még most is látom, ahogy kelletlenül pakolászik, s közben rám sandít... Azon tűnődtem, miért bántak el így velünk? Majd erőt véve magamon egyetlen szót szóltam: maradj. Ä mozdulata félbemaradt. Azóta erről nem beszélünk. Ennek nyolc éve. Pár napja összefutottam J. B-né-vel. Karácsonyra megszületik első unokája. (M.J.)
