Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-26 / 279. szám
6 HÍRLAP OLVASÓKTÓL OLVASÓKNAK 1992. november 26., csütörtök Volt egyszer egy forradalom! Emlékek egy évfordulóhoz Iskola. A hétköznapi rohanásban az embernek eszébe sem jut, hogy milyen végtelen és színes azon jelentések tárháza, amelyek e puszta szó mögött állnak. Egy szülő számára valóságos pénznyelő gépezet, hiszen fizetni kell a menzát; új atlaszt, történelemkönyvet kénytelen venni manapság, s ez a kölyök már megint betört egy ablakot! A kártérítés csinos kis összeg. És mit gondol a gyerek? Ez a szenvedések netovábbja: K.V.Z. óráin meg lehet őrülni, hiábavaló időpocsékolás az egész. Mindez áll a salgótarjáni Ga- garinra iskolára is. Itt húztam le nyolc évet sokadmagammal együtt, akik ma már homályba vésző, távoli ismerősök. Nekem sem volt szívbéli gyönyörűség iskolába járni, hát még tanulni, de igyekeztem mindenben felfedezni a pozitívumot. Az ebédszünetbeli focizások, apró ügyeskedések a kajasorban, a „véletlenül” letaposott virágok Manapság mind az írott, mint az elektronikus sajtóban úton-útfélen arról hallani, olvasni, hogy a jövő a szolgáltatásoké. A szolgáltatások magasabb színvonala visz előre bennünket Európába. Hogyan is állunk kis hazánkban ezzel? Talán tanulságosak lehetnek saját példáim. Jó 10-15 évvel ezelőtt, amikor a gázboylerem meghibásodott, délután 15 órakor felhívtam a „Tigázt”, ahol bejelentettem a meghibásodást, és aznap este 19 órakor a szerelő megjelent a lakásomban, s a hibát kijavította. Idén november 14-én reggel 8 órakor meghibásodott a gázbojlerem. Azonnal felhívtam a „ Tigázt”, s bejelentettem problémámat. Legnagyobb meglepetésemre közölték velem, hogy a meghibásodást csak 17-én áll módjukban megszüntetni, azaz négy nap múlva. Hivatkoztam a tisztálkodási problémákra, de eredménytelenül. (Nesze neked mind-mind üde színfoltként szolgáltak akkor, melyeket nem őriz krónika, legfeljebb a kiöregedett diák immár jelentősen megszépült iskolaképének pici emlékszeleteiként élnek. Mi volt hát jó a Gagarinban? Egy dolog biztosan, melyet szerintem a 25 év alatt itt „tartózkodó” diákok nagy többsége elismer: tanítottak minket. S így még akaratlanul is ragadt némi tudás az emberre. Aztán akkoriban volt egy mondás, mely egy egész jó szemléletet fogalmaz meg: „Remek ez az iskola. Kellemesek a szünetek, csak az a baj, hogy köztük órákra kell járni. Ez kissé kellemetlen.” Zárásként még beugrik egy emlék: 20. születésnap 87-ben. Én, a ... -dikos kis srác, verset írtam az ünnepre. Minden mondat igéi többes szám első személyben, mutatván a kapcsolatot, az odatartozást... Gordos Balázs Salgótarján Európa!) Valóban 17-én délután megjelent a szerelő, s rövidke, 10-15 perc alatt legnagyobb megelégedésemre a hibát elhárította. Ezután következett a második csapás. A szerelővel közöltem, hogy lakossági folyószámláról leírhatják-e a felmerült javítási költséget, mint szerte Európában, ahol ez természetes gyakorlat. A szerelő igen udvariasan közölte: erre nincs lehetőség, azonnal készpénzben kell a számlát kiegyenlíteni. Tovább nem is vitatkoztam, hanem készpénzben kifizettem a felmerült javítási költséget. Elgondolkodtató, hogy ha a Tigáz a gázszámlát az átutalási betétszámlámról havonta felhatalmazásom alapján levonhatja, miért nem hívhatja le a javítási költséget is? Nem hiába, Európa - legalábbis e tekintetben - bizony még messze van. Mucsi Lajos Salgótarján Mottó: Illúzió, nem volt az más csak egy illúzió, hogy mindenki szép lesz és mindenki jó, ha majd fordul a föld, illúzió, hogy mindenki megváltható és mindenki fájdalma gyógyítható, ha majd fordul a föld és felettünk kék lesz az égbolt. (Bornai T., Bródy S., Koncz) Ma 1992-ben valószínű, hogy megmosolyognak sokan, ha arról szólok emlékezve, hogy volt egyszer egy forradalom, melyet neveztünk csendesnek, vértelennek, majd fáradtnak. Amelyet 1956 szuny- nyadó parazsából fellobbanó (Részletek az Országgyűlés november 17-ei ülésén, a távközlési törvény vitájában elhangzott hozzászólásból.) ... Az általános vita kapcsán a pártok vezérszónokai elmondták, hogy itt egy példamutató konszenzus keletkezett a törvénnyel kapcsolatban, egy hatpárti megegyezés történt, és a kormány visszavonta a törvény- javaslatot, s ezt a hatpárti konszenzust terjesztette az országgyűlés elé. A valóság azonban az, hogy a kormány által beterjesztett törvényjavaslat lényegi pontokon eltér a hatpárti konszenzustól. Ezért jómagam is terjesztettem be módosító javaslatokat a törvénytervezethez, amelyeket szeretnék most ez úton képviselőtársaim figyelmébe ajánlani. Mit képviselnek ezek a módosító javaslatok? Az általunk elképzelt modellben - és ebben mind a hat párt egyetértett - a nemzetközi és a belföldi távhívásban megtartottuk volna a Matáv-nak a monopolhelyzetét, és kizárólagos szolgáltatási jogot kapott volna a Matáv ezen a területen. Mi viszont úgy ítéljük meg, hogy a helyi távbeszélő szolgáltatásban koncessziós pályázatra kerüljön sor, és ott a koncessziós pályázat győztese kapja meg a szolgáltatási jogot. E gondolatok mögött az az elképzelés húzódott meg, hogy a Matáv privatizációja során több nagyvállalat érdekelt. Nyilvánvaló, hogy mivel kizárólagos jogot fog szerezni, ezért ezek közül csak egy fogja elnyerni a koncessziót. Ezért arra gondoltunk, hogy az ország távközlésének intenzív fejlesztése akkor valósulna meg, lángként tiszteltünk, tudván, hogy mit akarunk és azt is, hogy mindezt csak együtt érhetjük el. Ez a forradalom nevezhető különösnek is, hiszen nincsenek dátumai, sem kezdete, sem vége. Sokan mondják, hogy még az igazi rendszerváltás sem történt meg és ez állítás nem is alaptalan. De ennek ellenére sem gondolom, hogy a történelemből ki lehetne törölni azt a tényt, hogy egy jelentős korszakot sok ezren forradalomként éltünk meg, ha csak a lelkűnkben is. Hol vagytok régi barátok? hogyha ezeknek a potenciális befektetőknek is lehetőséget biztosítanánk, és ennek a lehetőségét szerettük volna megteremteni a helyi távbeszélő szolgáltatás jogával. Mi úgy képzeltük el, hogy verseny a koncesszió elnyeréséért folyna, aki a legjobb koncessziós pályázati ajánlatot teszi, az nyeri el a koncessziót, a szolgáltatás kizárólagos jogát. A pályázat kiírására egy megfelelő ütemtervet állítottunk ösz- sze, és ez a munka a távközlési albizottságban folyt, s ez az ütemterv szintén a hatpárti konszenzus része volt. Úgy képzeltük el, hogy a törvényjavaslat kihirdetése után 30 napon belül adatszolgáltatási kötelezettséget írunk elő, amely alapján az érdekeltek el tudják készíteni a koncessziós pályázatukat, majd ezt követően 60 nap múlva kötelező lenne a pályázat kiírása. Ezt az ütemezést azért mertük elfogadni, mert akkor a tárca részéről is ígéretet kaptunk, hogy a kihirdetéstől számított 90 napon belül elkészülnek azok az igen fontos szabályozások, amelyek nélkül nyilvánvaló, hogy pályázatot kiírni nem lehet. Végül a törvény teljes terjedelmében 180 nap múlva - tehát 6 hónap múlva - lépett volna hatályba. Mivel kizárólagos koncessziót képzeltünk el a helyi távközlésben, ezért természetesen ragaszkodtunk ahhoz, hogy a koncessziót elnyert átvegye a szolgáltatás nyújtására azokat az eszközöket, amelyekkel az előző szolgáltató rendelkezett. Ezeket az elképzeléseinket hét önkormányzati szövetség is kérdezném, de nem teszem, mert kedvetlenül figyelem, miként vívnak egymással felesleges szópárbajokat a valamikor megvetett hatalomért, feledve a régi célokat. Elbukott volna a forradalom vértelenül és csendesen? - kérdezném, de ezt sem teszem, mert még teljesen nem hiszem. Nem lehet nem észrevenni, hogy szinte láthatatlanul, de valahol valami mégis csak folytatódik, a társadalmak törvénye szerint, a jó és a rossz örök harcában. Folytatódik a hétköznapokban, az emberekben, azoktámogatta, és úgy érzem, az egész távközlési vitában a Kereszténydemokrata Néppárt elég markánsan képviselte ezeket az elképzeléseket... ... A módosító javaslataink egy része a törvényjavaslat pontatlanságait próbálta kijavítani, a másik része pedig lényegi módosításokat kívánt tenni az újonnan beterjesztett javaslathoz. Mégpedig ezek a lényegi javítások az igen érzékeny kompromisszumhoz való visz- szatérést célozták meg. A bizottságban történt tárgyalások során sajnos azonban azt kellett tapasztalnunk, hogy ezek a módosító javaslatok nem nyertek kellő támogatást, és a törvény alakulása számomra most úgy tűnik, hogy egy látszólagos szabad verseny képzetét kelti a helyi távbeszélő szolgáltatás tekintetében mind a képviselők, mind pedig az érdeklődők számára. Tudniillik én úgy ítélem meg, hogy jelen pillanatban az a cél, hogy a Matáv kapja meg a teljes magyar távbeszélőpiacra a koncessziós jogot, és mellette kapjanak az önkormányzati szerveződések is második koncessziós jogot... ... Felhívtuk még a figyelmet módosító javaslataink kapcsán a belépési díjra vonatkozó problémákra is ... A tulajdoni részarány problémaköre az, amit én is szeretnék érinteni. Tudniillik az a cél, hogy előbb-utóbb kínálati piac alakuljon ki a távközlés területén, és ha kínálati piac fog kialakulni, akkor a szolgáltató már ingyen adná a telefont annak, aki kéri, és nem lenne már szüksége a belépési díjra. De sajnos ezt nem tudja majd megtenni. ban akiknek már nem kell a szó, de teszik a dolgukat. Megkapaszkodnak minden lehetőségben, csak azért, hogy megmaradjanak, megmaradjunk. A tovatűnt éveket nem nosztalgiából idézem, csak azért, hogy ne felejtsük el azt, hogy honnan indultunk el, kikkel és miért. így talán érthetőbb az is, hogy ma már elegünk van végleg azokból, akik csak szelet vetnek, és vihart aratnak, miközben az emberek tettekre és békességre vágynak. Fancsikné Csaba Mária Salgótarján Hogyha megteszi, hogy ingyen adja telefont, akkor azok, akik kemény belépési díjat fizettek, logikusan azt fogják cselekedni, hogy visszaadják telefonjukat, ezért helyébe a törvény is biztosítja, hogy a belépési díjat megkapják, és igényelni fogják az ingyenes telefont. Ez mintegy 40 milliárd forintos nagyság- rendű kérdés, amelynek a kivonása a magyar távközlésből összeroppanthatná azt. Ezért mi ennek a problémának a megoldására is adtunk be módosító javaslatot, hiszen ezt az elképzelésünket igazolta a jogalkotásról szóló törvény is, amelyben ugye kimondatik, hogy tulajdon tekintetében csak törvényi szinten szabad rendelkezni, és nem lehet rendelkezni végrehajtási utasításban. ... Az első törvényjavaslat benyújtásakor én is elmondtam a monopóliummal kapcsolatban a véleményem, és nagyon sok előnyét kifejtettem . . . Én úgy gondolom, hogy a Matáv privatizációja során egy konszenzus - hogy 51 százalékig legyen ez a magyar monopólium - ismerve költségvetés jelenlegi helyzetét, kevés arra, hogy itt valamiféle intenzív fejlesztés következzék be ... . . . Amikor a tárca olyan vállalatokkal, érdeklődőkkel tárgyal, akik az egész távközlési piacot kívánják megszerezni, és ezektől hallanak véleményt a törvényjavaslatról, akkor természetesen azt lehet mondani, hogy a mi elképzeléseink mesz- sze vannak a realitástól, a valóságtól ... Juhász Péter országgyűlési képviselő (KDNP) Sikerág-e a szolgáltatás? Kínálati piac szükséges a távközlés terén is Kilóg a s0rból... Százszoros túlélő Mondjon egy jó nagyot!-Az iszonyatos hóvihar, - melyben, mint később megtudtam tizenketten haltak meg -, a Mont Blanc nyugati élének mászása közben kapott el. Félelmetes volt ahogyan süvöltött a jeges-havas szél körülöttünk, egymás szavát még üvöltve is alig értettük. Emlékszem, Orosz Mihály, a mászótársam megkérdezte, vajon túlélj ük-e, mire én egy laza igennel válaszoltam, pedig belül bennem is motoszkált: tényleg megmaradunk? Szerencsére átvészelték azt az embert próbára tevő éjszakát, és azóta több hasonló kalandot. A Nagy Késmárk déli falát ismerte, mint a tenyerét, nem számított „őrültségnek”, hogy társával december végén vág neki az erőpróbának. „Ha telihold lesz, szerencsével jártok” - mondták nekik a környékbeliek. így is indult minden, de alig jutottak túl az út felén, esni kezdett a hó, őket pedig a fal egyik sziklapárkányán érte az időjárás pálfordu- lása. Négy lavinát élt ott és akkor túl, azóta pedig még ki tudja hány és hány szívszorongató helyzetből vágta ki magát. Buda László hegymászót százszoros túlélőnek is nevezhetnénk. Mániája, az életveszély keresése? Saját bevallása szerint nem ezért mászik.- Edmond Hillaryt - ő jutott fel először a Mount Everestre -, ha megkérdezik erről, csak azt feleli: Mert ott van. Nem lehet többet mondani erről.- Egyedül is nekiindulsz egy-egy veszélyesebb sziklának?- Nem. Ha magában vág neki az ember, csak egyszer tévedhet, de az az életébe kerül.- Civil szakmádat nézve azonban nem hegymászó vagy, hanem a Nógrádi Történeti Múzeum fotósa. Ezzel pedig elérkeztünk második óriási szenvedélyedhez.- Szerencsés ember vagyok, mert azzal foglalkozom munkaidőmben, ami a hobbim.- Ha jól tudom számos díjjal ismerték már el munkádat, legutóbb például az északmagyar fdmművészeti szemlén lettél második, a diakategóriában. Ez a kedvenc műfajod a fotózáson belül?- Szívesen dolgozom diára, úgy érzem szakmai körökben is elismernek ezen a téren, de valójában a fényképezés minBuda László den ágát nagyon szeretem.- De nem csak ezt, mert - és ez a harmadik hatalmas szerelem -, a science fiction irodalom lelkes olvasója és gyűjtője vagy.- Sokan ezt letagadják, vannak, akik a klasszikus művekhez képest semminek tekintik. Emlékszem, a hatvanas években még kevés fantasztikus könyv volt itthon, de elolvasgattam ami a kezembe akadt. Bradbury Marsbéli krónikája volt az, ami után éreztem, szeretem az ilyen olvasmányokat. Sajnos ma szinte mindent kiadnak, egyre nehezebb valódi csemegére akadni, de azért lehet. Csak kitartás kell hozzá. Mint mindenhez, ha jól akarjuk csinálni.-fenyvesiMondjon egy jó nagyot pályázatunkra folyamatosan érkeznek a szellemes sztorik, viccek, mondások. November 27-ig bárki beküldheti kedvenc poénját, történetét, anekdotáját. Az összes beküldő között értékes ajándékokat sorsolunk ki, függetlenül attól, hogy a sorsolás napjáig megjelent-e, vagy sem pályázata. A fődíj egy sztereó rádiósmagnó. * * *- Postás voltam. Mondván, hogy részeges vagyok, felmondtak. Am a valóságban azért üldöznek, mert az értelmiséghez tartozom. * * * A templomban Mari néni megszólítja a szomszédját:- Rozikám, az imádságos könyv fordítva van a kezében.- Nahát - mondja Rozi néni azok a bitang gyerekek huncutságból megfordították. * * * A pap prédikáció közben a dühtől majd szétrobban. Félbe is szakítja a szentbeszédet és odaszól János gazdának. Maga állandóan ki-be jár a templomba. Miért?- Tetszik tudni, a rendszer- váltás előtt községi párttitkár voltam és nem járhattam templomba. Most be akarom pótolni. Beküldte: -G- * * * Lajka kutyát megkérdezik, hogy mi a véleménye a demokráciáról. Lajka így válaszol:- Nekem ez a demokrácia nagyon tetszik, mert amióta ez van, a láncomat 1 méterről meghosszabbították 3 méterre. A tányéromon is kétszer annyi kaja van, mint eddig volt. Igaz a tányér 4 méterre van, de legalább szabadon ugathatok. Beküldte: Orosz Imre, Bá- tonyterenye, Fenyves út 16. * * * Reggelig tartó túlórán dolgoztunk a varrodában. Szóval tartottam a kolléganőket. Vidéki üzem lévén a főnökség Tarjánból jött mindennap az üzembe. A túlóra napján 3-4 alkalommal jöttek. A főnök, egy férfi soknak találta, hogy ahányszor jön, mindig beszélek, de közbe dolgozom is. Ezért finoman akart letolni.-Erika, ha te öt percig nem szólalhatnál meg, neked be lenne téve. Én is udvariasan választoltam:- Főnök! Öt percig nem szólalnék meg, ha be lenne téve. Beküldte: Kiss Andrásné, Kisterenye, Abonyi Lajos út Ha. * * * Híres tréfacsináló volt az elmúlt évtizedekben az acélgyári N. Lajos. Egy alkalommal a Báthori-szobor mellett elhaladva fogadást ajánlott a vele sétáló barátjának:- Fogadjunk 20 pengőben, hogy ha holnap délben ez a szobor meghallja a déli harangszót, megemeli a kucsmáját.- No erre kíváncsi vagyok. Itt a kezem... Másnap dél, harangszó. A szobor persze mozdulatlan. A barát tartja a markát.- Ide a húszast!- Hohó - mondja Lajos - én arra gondoltam, hogy ha meghallja. .. Dehát süket szegény. * * * Jómódú János közelebb volt már a hatvanhoz, mint az öt- venhez, amikor rászánta magát a nősülésre. Szép, fiatal, szinte még gyereklányt választott magának. Tehette ...- Osztán lányom - előre szólok -, János majd meg fog téged „ijeszteni” akkor éccaka. Úgy, mint apád engem a mi esküvőnkön. így lettél te. Esküvő napja. Vacsora, majd a menyasszonytánc után fáradtan roskadt János asszonyával a hitvesi ágyba. Hosszú erőlködés után sikerült „megijeszteni” tüzes menyecskéjét. Utána elaludt. Az asszony kis idő múlva keltegeti:- János!- Mmmmit akarsz? Hagyj békit! De az asszony újra kezdi:- Jáánoos! Ijesszen mán meg megint! János ijesztőn mordul rá:-Hu!... Beküldte: Habonyi Zoltán, Salgótarján, Erszébet tér 2.
