Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-26 / 279. szám

1992. november 26., csütörtök ARCOK-HAKCOK HÍRLAP 7 A szécsényi Paradisó főnöke vallja: csodákra képesek a fiatalok A napi robot jelenti az igazi tréninget Megegyezünk az elején, hogy nem játszunk magázósat. Ju­hász Ferenc vállalkozóval régi ismeretségünk okán maradunk a tegeződésnél, mégha ezúttal igenis komoly dolgokról váltunk szót. A szécsényi Paradisó diszkóbárban arról beszélgetünk, mi­lyen is egy harmincéves üzletember élete, a munkán kívül mire marad ideje, mit csinál egy munkanapon, no meg arról, hogyan is áll örök szerelmével, a sporttal.-Igazán jó a kondid. Sokat tréningezel, vagy ez az egész csupán alkati kérdés.-Nekem a munka az edzés. Reggel hétkor kelek, egész nap rohanok. Éjfél előtt ritkán kerü­lök ágyba, a hétvégi napokon pedig a hajnali órák jelentik a lefekvés idejét.- Meglehet sokan megiri­gyelnék ezt az életvitelt, ha mondjuk úgy, mint te, a szécsé­nyi Paradisó Kft. tulajdonosai lennének.- Irigyem valóban akad szép számmal, de ne hidd, hogy a munkám miatt. A jóakarók csak a külsőt, a felszínt látják, ami mögötte van, azt nem. Kívülről nagyon szépnek tűnhet a vállal­kozás, de amit ebben tenni kell, az sokak számára az ismeretlen világ.- Gondolom nem panasz­kodni akarsz, mert csak mennek a vállalkozásaid.- Én sosem voltam, nem is vagyok panaszkodó típus. Dol­gozni kell, ennyi az egész.-Most hány vasat tartasz a tűzben?- Van a Paradisó, azt hiszem a megye legelegánsabb szóra­kozóhelye. Aztán működik egy szintén „cuki” cukrászdám, s hamarosan nyitom cukrász­üzememet. Ennyi.- Hát ez nem semmi. Nem hi­ába mondják, hogy te vagy Szé- csény leggazdagabb embere.- Bárcsak így lenne. Azt ne kérdezd, hogy ki a városban a leggazdagabb, ugyanis ezt tu­dom, de hogy nem én, az ezer­szer biztos.-Akkor a rólad keringő pletykákból az lenne az igaz, hogy eladósodtál, s lassan vége a Juhász Feri-féle szép idők­nek.- Ezt is csak cáfolni tudom. Juhász Ferenc: „Az irigyek csak a felszínt látják.” Az ember rosszakarói irigység­ből képesek sok mindent össze­hordani. Szó sincsen eladóso­dásról. Vannak tartozásaim, olyanok, amelyek bármilyen magánszemélynek, vállalkozó­nak lehetnek, de jövő év január­jában minden kölcsöntartozá­som lejár. Valóban tiszta lesz a lap, de semmiféle eladósodási veszély nem fenyeget addig sem.- Harmincévesen - ha mondhatom így - ennyire be­futni nem mindenkinek adatik meg. Örökölted a vállalkozói kedvet, netán Joe bácsi segített Amerikából?- Amerikából csak annyi igaz, hogy anyai nagyszüleim onnan települtek vissza Ma­gyarországra, de nem üzletem­berek, hanem paraszti szárma­zásúak voltak, miként apai ági őseim is. Még a vállalkozói kedvet sem igazán örököltem, csak úgy jött. Innen pedig az egész kedv, bátorság, rátermett­ség kérdése.- Talán nem tévedek, ha azt mondom: fővállalkozásod a Pa­radiso. Ahogy nézem, alkalma- zottaid többsége veled egykorú, ráadásul régi cimboráid, bará­taid, ismerőseid. Nem hátrány ez a munkában?- Miért lenne az? Aki nálam dolgozik, az jól tudja: az üzlet­ben, a melóban nincsen barát­ság. Én tisztességes munkát ké­rek, ám aki erre alkalmatlan, at­tól lelkiismeret-furdalás nélkül elválok. De hidd el, ebben sin­csen semmi ördöngösség: ez ma az élet rendje.- S hogy bírják a strapát a fi­atalok?-Nekem régi meggyőződé­sem, hogy bízni kell a fiatalok­ban. Nem azért mondom, mert én is ennek a korosztálynak a tagja vagyok, de ilyenkor, húsz-harminc év körül van még az emberben spiritusz. Vannak ambíciók, csodákra képesek, míg - s ezt nem sértésként mondom — az idősebb korosz­tály valahol már megcsömörlött az állandó gürizésben.-Meglehet téged azért hív­nak Frédinek, mert valami iszo­nyúan sokat rohansz, dolgozol, azaz bírod a strapát?- Nem, semmi köze a Frédi névnek ehhez. Amikor huszon­három évesen megnyitottam első üzletemet a városban, a Frédi-fagylaltozó nevet adtam az egységnek. Azóta lettem még legközelebbi ismerőseim­nek is Frédi.-Jól emlékszem, hogy évek­kel ezelőtt Szécsényben alig akadt olyan kispályás foci­meccs, vagy teniszverseny, ahol ne lettél volna ott. Mostanában mi a helyzet a sporttal?- Nekem a sport mindennap­jaim része. Rendszeresen teni­szezem, a foci pedig egyszerűen levesz a lábamról. Amikor csak tudok, megyek a salakra, vagy a terembe, mindegy hogy mikor, és kivel. Párádisó-Frédi kispá­lyás csapatom a gyarmati te­remfoci bajnokságban vesz részt, természetesen én is ját­szom, miként a Szécsény me­gyei I. osztályú csapatában is. Ha hiszed, ha nem, ez az üzleti élet egy nagy stressz, s ezt le kell vezetni valahol. Nekem a focipálya az, ami erre a legmeg­felelőbb, ahol minden kijön be­lőlem: düh, harag, satöbbi. De azt is mondom, hogy ez még mindig jobb, mintha a pohár fe­nekére nézve ütném el rendsze­resen kevés szabadidőmet, mert a pia végképp nem is érdekel.- Ezért sem véletlen, hogy a város csapata a Paradisó egyik reklámhordozója ?- Ebben csupán annyi az ösz- szefüggés - az én szereplésem­től függetlenül -, hogy vettem szerelést és egyéb sportszereket az együttesnek. Ennyivel min­denképp támogatnom kell a vá­ros sportéletét, s ha tehetem, ezt a jövőben is így csinálom.- Csak a sportot segíted?- Annyi pénzem nincsen, hogy mindenfelé szórjam, de nemes ügy érdekében szívesen segítek. A városi általános isko­lának például egy-egy tanév végén adok néhány ezer forint értékű vásárlási utalványokat, hogy osszák szét a legjobban tanuló gyerekek között. Bár ne­kem nincsen gyeremekem - de egyszer biztosan lesz -, jól tu­dom és vallom: a mai világban, amikor sok családban gond a megélhetés, nehezek az életkö­rülmények, akkor a gyereknek kell a legtöbbet kapnia. Ezért je­lent örömöt számomra, ha az említett formában, mégha sze­rényen is, de segíthetek.- Te, mondd, képes leszel még csodákra? Hogy pontosab­ban fogalmazzak: várhatók-e újabb vállalkozások?- Mai fejemmel azt mondom, hogy egyelőre elég. Van ez a három, csinálom ezt, kemé­nyen, becsülettel, nem kell több. Ám ha belegondolok, ak­kor a hét évvel ezelőtti foga­dalmam jut az eszembe: meg­nyitottam a fagyizómat, azt mondtam, elég, több üzlet nem kell, s nézd meg, ma háromnál tartok. Nem is tudom mit mond­jak? Az élet, mint mindent, majd ezt is eldönti. Vaskor István A Hét telitcdálcLtcL 13+1 Takács Tamáshoz 1- Miért hívják életművésznek? . — Mert úgy tűnik, hogy én a múlt és a mai rendszerben is megállóm a helyemet. Nem nagyképűség, de az okos emberek mindenütt kellenek. 2- Ezt nem véletlenül mondja: mintha az alkalmazkodó • képessége sok embernél jobb lenne.- Ez nem alkalmazkodóképesség, hanem munka kérdése. A múlt rendszerben nem véletlenül utazhattam Mexikóba, mert ta­lán megérdemeltem. 3- Ha ezt komolyan mondja, akkor felmerül a közel sem • spontán kérdés: nemrégiben görög és spanyol útját kik finanszírozták?- A jelek szerint most is megfelelek az elvárásoknak. — Egyáltalán politizál? • - Nem igazán. Párttag vagyok, de nem kormánypárti, hanem olyan párt aktívája, amely majd a következő választáso­kon futhat be. Hogy ne áruljak zsákbamacskát, Hóm Gyula az el­nökünk. 5- Ha ön valóban a szocialista párt tagja, akár sértődött , is lehetne.- Az is vagyok. Pontosan pártállásom miatt nem kerültem be a salgótarjáni sport- és kulturális bizottságba, pedig szívesen vál­lalnék Salgótarján sportjáért bárminemű munkát. 6- Ennek ellenére úgy mondják, hogy tett már ön annyit • a megyeszékhely sportjáért, hogy abból isten őrizzen többet.- Annyira valóban az egész megrontója voltam, hogy a KISZ sportfőnökeként évente kéttucatnyi rendezvényt szerveztem, ez pedig nem volt kevés. 7 — És az SBTC elnökeként? . - Erről az időszakról csak egy emberről - és nem a sportról - beszélek szívesen: Fekete Nándor társadalmi elnök a legkiválóbb partner volt. Amiket ezen kívül beszélnek, az alapve­tően szemenszedett hazugság. 8- Ón ennyire járatos a sportban? , -A Főiskola-sportcsarnok kispályás labdarúgócsapa­tának tagjaként legalább annyira, hogy a tarjáni téli teremfoci­tornán a másodok hely kudarcnak számítson. 9- Hallani, hogy volt KISZ-esként nem jár a Nógrád • Ifjúságáért Alapítvány üléseire.- így igaz. Addig nem is teszem, míg új elnököt nem választa­nak a kuratórium élére. 1 A - Újfent politizálni szeretne? X W. - Lehet, hogy rászánnám magam, de a város képvi­selő-testületében nem szeretnék dolgozni. 1- Szereti a finomságokat? jL . - Mindent, ami jó, de miért kérdezi? 1 - Mert mindig a tarjáni Czikora vendéglőben látni, úgy X Áj . ebédidő táján. Miért jár oda?- Mert oda érvényes az ebédjegyem. 1 Q - Vidám természetű. Honnan ered ez a tréfás kedv? X Sj . - A tarjáni Vidám vásárról. I 1 -Ez is vicces választóként, hogy a köztudatban az él: I X ön is itt gazdagodott meg.- A nagy éjszakai jövés-menésben egy aranyérrel majdnem gazdagabb lettem. Ám szeretnék jövőre is ezen a rendezvényen ott lenni: a vásár ugyanis sokat jelent Salgótarjánnak. V.I. 95 Angyali” egy ügy Jó ideje hallgatás övezi az Angyal-ügyet, eltekintve attól, hogy az utóbbi hetekben egyre többen foglalkoznak vele plety­kaszinten Salgótarjánban. Ilyen szinten pedig úgy, hogy Angyal Istvánt már ki kell engedni, mert nem tudja őt „megfogni” a rendőrség. Azt megerősítették, hogy 1992. november 25-én 24 órakor telik le Angyal István előzetes letartóztatásának ideje, az előbb említett szóbeszédet azonban hivatalosan sem nem cáfolták, sem nem erősítették meg. A rendőrség illetékesével annyiban maradtunk, hogy „akik pletykálnak, azok bizto­san jobban tudják”. És abban is, hogy ne menjünk elébe a dol­goknak, egy-két hónap múlva már tudunk erről beszélgetni. Abban egyetértünk, hogy nem mindig szerencsés elébe menni a dolgoknak (igaz ugyan, hogy egy éve nyomoznak), az a kérdés, érdemes-e pletykaszin­ten hagyni az ügyet, amiről iga­zán sokat senki sem tud. (Re­méljük, ebből a körből kizárhat­juk a rendőrséget.) Nagyjából úgy tudjuk, hogy az Angyal testvérek adót csaltak, az APEH-től áfát igényeltek vissza olyan számlákra, amikhez nem volt áru. És azt is tudjuk (hivata­losan), hogy a megyei rendőr-főkapitányság legna­gyobb ügye ez, mint kétszáz- millió forintot meghaladó csa­lás. Kedden délután tehát még úgy tudtuk, Angyal István csü­törtökre szabadul. Ebben az időben kapott értesítést a városi ügyész arról, hogy Angyal elő­zetes letartóztatását 1993. már­cius 26-áig hosszabbította meg a Legfelsőbb Bíróság. A nyo­mozást tehát tovább folytatják, az előzetes letartóztatás ideje pedig korlátlan ideig hosszab- bítgatható. Kezd kínossá válni a dolog, még ha értesülésünk sze­rint ez nem is jelenti a nyomo­zás eredménytelenségét. Köz­ben továbbra sem tudjuk, mi történik az Angyal-ügyben? Dudellai Ildikó Ez itten kérem, Magyarország Gyilkosság — büntetés nélkül-Ez is egy álláspont, csak nem az enyém - mondta Rejtő Jenő egyik regényhőse. Őszinte leszek, fogalmam sincs, mire mondta ezt, de az biztos, hogy nem egy abortusz­ról szóló véleményre. Nekem viszont akkor jutott ez eszembe, amikor az úgyneve­zett magzati élet védelméről szóló törvényjavaslaton elmél­kedtek a képviselők hétfőn a Parlamentben, és hogy még to­vább szűkítsük a kört, egészen pontosan akkor, amikor Zété- nyi Zsolt (MDF) képviselőt hallgattam este a rádióban. Az igazságtétel bukott hőse ekép- pen minősítette az abortuszt: gyilkosság - büntetés nélkül. Persze önök is hallgattak már parlamenti felszólalást, tudják, hogy ez a mondat csak egy a több százból. Szólt (ez előtt) a honatya arról is. hogy önmagát megemésztő nép a magyar, szaporaságunk messze elmarad a szomszédos országokéitól. Mondott statisztikát is, iga­zolva, hogy a mohácsi vész és a két világháború kutya füle az abortusz okozta pusztításhoz képest. Meg mondott olyat is (ez után), hogy nem szabad büntetni az anyát, ha vállalja a gyereket, mármint, hogy anya­gilag nem szabad büntetni. A társadalom lehetőségeihez ké­pest segíteni kell. Ez nagyon reális mondás volt, egyébként. Biztatásnak ugyan nem kell venni, ismerve a társadalom lehetőségeit. Nehéz a törvé­nyesség oldaláról megközelí­teni, hogy mikor szülessen meg egy gyerek, és nehéz már újat mondani erről a témáról. (Ez a Parlamentben is látszik.) Zété- nyi Zsolt képviselőnek (függet­lenül pártállásától) van egy be­hozhatatlan előnye, akár hoz­zám képest is: sohasem kell azon morfondíroznia, meg- szülje-e a gyerekét, akár ember a magzat, akár nem, akár ilye­nek a gazdasági és társadalmi körülmények, akár olyanok. Szól erről egy lapunkban idéz- hetetlen mondás, amiben a csa­lán is szerepel. - Dudellai ­Most megmutathatják a szlovákok, mennyire toleránsak Magyar nyelvű utcanévtáblák Füleken Kasza Tibor Szlovákiában egy kormány- döntést végrehajtva, szerelik le a magyar nyelvű helységnévtáb­lákat. Füleken ez nem jelentene munkát, ott ugyanis nem voltak ilyenek, ám ez korántsem azt je­lenti, hogy nem történik semmi. Ellenkezőleg: Füleken (ahol a lakosság 70 százaléka magyar) magyar nyelvű táblákat szerel­nek fel. A füleki városházán Kasza Tibor polgármesterrel, és he­lyettesével, Takács Jánossal be­szélgettünk. Először a táblákról:- Áprilisban döntötte el a tes­tület, hogy az összes utcanév­táblát magyarul is felszereljük, ezek a szlovák nyelvűek alá ke­rülnek majd. Eddig tíz tábla ké­szült el. De nem csak az utcá­kat, az intézményeket is így je­löljük. - mondta Kasza Tibor.-Milyen felállású a képvi- selő-testületük?-25 tagú, ebből kettő szlo­vák, ők ketten tagjai a nyolc ­Takács János tagú tanácsnak is. A gyűléseket általában szlovákul tartjuk. Ma­ximális a toleranciánk, mert bár itt többségben vagyunk, tudjuk, mit jelent kisebbségben lenni. — Számítanak ellenérzésre a magyar nyelvű táblák miatt?-Nézze, aki olyan polgár, annak egy magyar „cs” betű is megmozgatja az adrenalinszint­jét. Ha a kormány ilyen dönté­sekre nem ad lehetőséget, akkor elássa magát Európában.- Most megmutathatják a szlovákok, mennyire tolerán­sak, intelligensek. - folytatja a polgármester. - 1989-ben óriási probléma volt itt abból, hogy magyar nyelvű táblák voltak az üzleteken. Petíciót nyújtottak be, BM-vizsgálat indult, akkor Meciar volt a belügyminiszter. A petícióról aztán kiderült, hogy egy összejövetel aláírási íve volt.-Mennyit javult a helyzet három év alatt?- Most relatív nyugalom van. A szlovák-magyar viszonyról is beszélgettünk, amit röviden úgy értékeltek, hogy a kisebb­ségi kérdés (itt és ott) sokkal bonyolultabb és érzékenyebb, mint ahogy azt az újságok és hírközlési szervek (itt és ott) in­terpretálják. Szóba került a Pa­noráma műsora is, ami vélemé­nyük szerint lehet, hogy jót akar, de zömében nem tesz jót. Támadási alapot nyújt, és úgy állítja be a Szlovákiában élő magyar kisebbséget, mintha mindennap deresre húznák őket. Vannak aztán úgynevezett buborékok is. Sokan gondnak tartják például, hogy nincs ma­gyar nyelvű egyetem Szlováki­ában. Árról kevesebbet beszél­nek, hogy ki sem tudnák állítani a létszámot, nincs jelentkező. És ha már a táblákkal kezd­tük, térjünk még vissza ide. A „maszekosodás” idején volt vál­lalkozó, aki szlovák felirattal indított. Mindenféle hivatalos beavatkozás nélkül hamarosan kitette a magyar nyelvű táblát - merthogy oda addig a magyarok nem tévedtek be. Néha ez ilyen egyszerű. Füleki beszámolónkat az alpolgármester szavaival zár­juk:-Mi mindig túszhelyzetben voltunk itt a határszélen. Össze kell egyeztetnünk, hogy miköz­ben magyarnak érezzük ma­gunkat, csehszlovák állampol­gárok vagyunk. Mi igazán sokat tanultunk toleranciából és de­mokráciából. Innen kellene fa­kadnia az európaiságnak. Dudellai I. Fotó: Gyurkó P.

Next

/
Thumbnails
Contents