Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-26 / 279. szám
1992. november 26., csütörtök ARCOK-HAKCOK HÍRLAP 7 A szécsényi Paradisó főnöke vallja: csodákra képesek a fiatalok A napi robot jelenti az igazi tréninget Megegyezünk az elején, hogy nem játszunk magázósat. Juhász Ferenc vállalkozóval régi ismeretségünk okán maradunk a tegeződésnél, mégha ezúttal igenis komoly dolgokról váltunk szót. A szécsényi Paradisó diszkóbárban arról beszélgetünk, milyen is egy harmincéves üzletember élete, a munkán kívül mire marad ideje, mit csinál egy munkanapon, no meg arról, hogyan is áll örök szerelmével, a sporttal.-Igazán jó a kondid. Sokat tréningezel, vagy ez az egész csupán alkati kérdés.-Nekem a munka az edzés. Reggel hétkor kelek, egész nap rohanok. Éjfél előtt ritkán kerülök ágyba, a hétvégi napokon pedig a hajnali órák jelentik a lefekvés idejét.- Meglehet sokan megirigyelnék ezt az életvitelt, ha mondjuk úgy, mint te, a szécsényi Paradisó Kft. tulajdonosai lennének.- Irigyem valóban akad szép számmal, de ne hidd, hogy a munkám miatt. A jóakarók csak a külsőt, a felszínt látják, ami mögötte van, azt nem. Kívülről nagyon szépnek tűnhet a vállalkozás, de amit ebben tenni kell, az sokak számára az ismeretlen világ.- Gondolom nem panaszkodni akarsz, mert csak mennek a vállalkozásaid.- Én sosem voltam, nem is vagyok panaszkodó típus. Dolgozni kell, ennyi az egész.-Most hány vasat tartasz a tűzben?- Van a Paradisó, azt hiszem a megye legelegánsabb szórakozóhelye. Aztán működik egy szintén „cuki” cukrászdám, s hamarosan nyitom cukrászüzememet. Ennyi.- Hát ez nem semmi. Nem hiába mondják, hogy te vagy Szé- csény leggazdagabb embere.- Bárcsak így lenne. Azt ne kérdezd, hogy ki a városban a leggazdagabb, ugyanis ezt tudom, de hogy nem én, az ezerszer biztos.-Akkor a rólad keringő pletykákból az lenne az igaz, hogy eladósodtál, s lassan vége a Juhász Feri-féle szép időknek.- Ezt is csak cáfolni tudom. Juhász Ferenc: „Az irigyek csak a felszínt látják.” Az ember rosszakarói irigységből képesek sok mindent összehordani. Szó sincsen eladósodásról. Vannak tartozásaim, olyanok, amelyek bármilyen magánszemélynek, vállalkozónak lehetnek, de jövő év januárjában minden kölcsöntartozásom lejár. Valóban tiszta lesz a lap, de semmiféle eladósodási veszély nem fenyeget addig sem.- Harmincévesen - ha mondhatom így - ennyire befutni nem mindenkinek adatik meg. Örökölted a vállalkozói kedvet, netán Joe bácsi segített Amerikából?- Amerikából csak annyi igaz, hogy anyai nagyszüleim onnan települtek vissza Magyarországra, de nem üzletemberek, hanem paraszti származásúak voltak, miként apai ági őseim is. Még a vállalkozói kedvet sem igazán örököltem, csak úgy jött. Innen pedig az egész kedv, bátorság, rátermettség kérdése.- Talán nem tévedek, ha azt mondom: fővállalkozásod a Paradiso. Ahogy nézem, alkalma- zottaid többsége veled egykorú, ráadásul régi cimboráid, barátaid, ismerőseid. Nem hátrány ez a munkában?- Miért lenne az? Aki nálam dolgozik, az jól tudja: az üzletben, a melóban nincsen barátság. Én tisztességes munkát kérek, ám aki erre alkalmatlan, attól lelkiismeret-furdalás nélkül elválok. De hidd el, ebben sincsen semmi ördöngösség: ez ma az élet rendje.- S hogy bírják a strapát a fiatalok?-Nekem régi meggyőződésem, hogy bízni kell a fiatalokban. Nem azért mondom, mert én is ennek a korosztálynak a tagja vagyok, de ilyenkor, húsz-harminc év körül van még az emberben spiritusz. Vannak ambíciók, csodákra képesek, míg - s ezt nem sértésként mondom — az idősebb korosztály valahol már megcsömörlött az állandó gürizésben.-Meglehet téged azért hívnak Frédinek, mert valami iszonyúan sokat rohansz, dolgozol, azaz bírod a strapát?- Nem, semmi köze a Frédi névnek ehhez. Amikor huszonhárom évesen megnyitottam első üzletemet a városban, a Frédi-fagylaltozó nevet adtam az egységnek. Azóta lettem még legközelebbi ismerőseimnek is Frédi.-Jól emlékszem, hogy évekkel ezelőtt Szécsényben alig akadt olyan kispályás focimeccs, vagy teniszverseny, ahol ne lettél volna ott. Mostanában mi a helyzet a sporttal?- Nekem a sport mindennapjaim része. Rendszeresen teniszezem, a foci pedig egyszerűen levesz a lábamról. Amikor csak tudok, megyek a salakra, vagy a terembe, mindegy hogy mikor, és kivel. Párádisó-Frédi kispályás csapatom a gyarmati teremfoci bajnokságban vesz részt, természetesen én is játszom, miként a Szécsény megyei I. osztályú csapatában is. Ha hiszed, ha nem, ez az üzleti élet egy nagy stressz, s ezt le kell vezetni valahol. Nekem a focipálya az, ami erre a legmegfelelőbb, ahol minden kijön belőlem: düh, harag, satöbbi. De azt is mondom, hogy ez még mindig jobb, mintha a pohár fenekére nézve ütném el rendszeresen kevés szabadidőmet, mert a pia végképp nem is érdekel.- Ezért sem véletlen, hogy a város csapata a Paradisó egyik reklámhordozója ?- Ebben csupán annyi az ösz- szefüggés - az én szereplésemtől függetlenül -, hogy vettem szerelést és egyéb sportszereket az együttesnek. Ennyivel mindenképp támogatnom kell a város sportéletét, s ha tehetem, ezt a jövőben is így csinálom.- Csak a sportot segíted?- Annyi pénzem nincsen, hogy mindenfelé szórjam, de nemes ügy érdekében szívesen segítek. A városi általános iskolának például egy-egy tanév végén adok néhány ezer forint értékű vásárlási utalványokat, hogy osszák szét a legjobban tanuló gyerekek között. Bár nekem nincsen gyeremekem - de egyszer biztosan lesz -, jól tudom és vallom: a mai világban, amikor sok családban gond a megélhetés, nehezek az életkörülmények, akkor a gyereknek kell a legtöbbet kapnia. Ezért jelent örömöt számomra, ha az említett formában, mégha szerényen is, de segíthetek.- Te, mondd, képes leszel még csodákra? Hogy pontosabban fogalmazzak: várhatók-e újabb vállalkozások?- Mai fejemmel azt mondom, hogy egyelőre elég. Van ez a három, csinálom ezt, keményen, becsülettel, nem kell több. Ám ha belegondolok, akkor a hét évvel ezelőtti fogadalmam jut az eszembe: megnyitottam a fagyizómat, azt mondtam, elég, több üzlet nem kell, s nézd meg, ma háromnál tartok. Nem is tudom mit mondjak? Az élet, mint mindent, majd ezt is eldönti. Vaskor István A Hét telitcdálcLtcL 13+1 Takács Tamáshoz 1- Miért hívják életművésznek? . — Mert úgy tűnik, hogy én a múlt és a mai rendszerben is megállóm a helyemet. Nem nagyképűség, de az okos emberek mindenütt kellenek. 2- Ezt nem véletlenül mondja: mintha az alkalmazkodó • képessége sok embernél jobb lenne.- Ez nem alkalmazkodóképesség, hanem munka kérdése. A múlt rendszerben nem véletlenül utazhattam Mexikóba, mert talán megérdemeltem. 3- Ha ezt komolyan mondja, akkor felmerül a közel sem • spontán kérdés: nemrégiben görög és spanyol útját kik finanszírozták?- A jelek szerint most is megfelelek az elvárásoknak. — Egyáltalán politizál? • - Nem igazán. Párttag vagyok, de nem kormánypárti, hanem olyan párt aktívája, amely majd a következő választásokon futhat be. Hogy ne áruljak zsákbamacskát, Hóm Gyula az elnökünk. 5- Ha ön valóban a szocialista párt tagja, akár sértődött , is lehetne.- Az is vagyok. Pontosan pártállásom miatt nem kerültem be a salgótarjáni sport- és kulturális bizottságba, pedig szívesen vállalnék Salgótarján sportjáért bárminemű munkát. 6- Ennek ellenére úgy mondják, hogy tett már ön annyit • a megyeszékhely sportjáért, hogy abból isten őrizzen többet.- Annyira valóban az egész megrontója voltam, hogy a KISZ sportfőnökeként évente kéttucatnyi rendezvényt szerveztem, ez pedig nem volt kevés. 7 — És az SBTC elnökeként? . - Erről az időszakról csak egy emberről - és nem a sportról - beszélek szívesen: Fekete Nándor társadalmi elnök a legkiválóbb partner volt. Amiket ezen kívül beszélnek, az alapvetően szemenszedett hazugság. 8- Ón ennyire járatos a sportban? , -A Főiskola-sportcsarnok kispályás labdarúgócsapatának tagjaként legalább annyira, hogy a tarjáni téli teremfocitornán a másodok hely kudarcnak számítson. 9- Hallani, hogy volt KISZ-esként nem jár a Nógrád • Ifjúságáért Alapítvány üléseire.- így igaz. Addig nem is teszem, míg új elnököt nem választanak a kuratórium élére. 1 A - Újfent politizálni szeretne? X W. - Lehet, hogy rászánnám magam, de a város képviselő-testületében nem szeretnék dolgozni. 1- Szereti a finomságokat? jL . - Mindent, ami jó, de miért kérdezi? 1 - Mert mindig a tarjáni Czikora vendéglőben látni, úgy X Áj . ebédidő táján. Miért jár oda?- Mert oda érvényes az ebédjegyem. 1 Q - Vidám természetű. Honnan ered ez a tréfás kedv? X Sj . - A tarjáni Vidám vásárról. I 1 -Ez is vicces választóként, hogy a köztudatban az él: I X ön is itt gazdagodott meg.- A nagy éjszakai jövés-menésben egy aranyérrel majdnem gazdagabb lettem. Ám szeretnék jövőre is ezen a rendezvényen ott lenni: a vásár ugyanis sokat jelent Salgótarjánnak. V.I. 95 Angyali” egy ügy Jó ideje hallgatás övezi az Angyal-ügyet, eltekintve attól, hogy az utóbbi hetekben egyre többen foglalkoznak vele pletykaszinten Salgótarjánban. Ilyen szinten pedig úgy, hogy Angyal Istvánt már ki kell engedni, mert nem tudja őt „megfogni” a rendőrség. Azt megerősítették, hogy 1992. november 25-én 24 órakor telik le Angyal István előzetes letartóztatásának ideje, az előbb említett szóbeszédet azonban hivatalosan sem nem cáfolták, sem nem erősítették meg. A rendőrség illetékesével annyiban maradtunk, hogy „akik pletykálnak, azok biztosan jobban tudják”. És abban is, hogy ne menjünk elébe a dolgoknak, egy-két hónap múlva már tudunk erről beszélgetni. Abban egyetértünk, hogy nem mindig szerencsés elébe menni a dolgoknak (igaz ugyan, hogy egy éve nyomoznak), az a kérdés, érdemes-e pletykaszinten hagyni az ügyet, amiről igazán sokat senki sem tud. (Reméljük, ebből a körből kizárhatjuk a rendőrséget.) Nagyjából úgy tudjuk, hogy az Angyal testvérek adót csaltak, az APEH-től áfát igényeltek vissza olyan számlákra, amikhez nem volt áru. És azt is tudjuk (hivatalosan), hogy a megyei rendőr-főkapitányság legnagyobb ügye ez, mint kétszáz- millió forintot meghaladó csalás. Kedden délután tehát még úgy tudtuk, Angyal István csütörtökre szabadul. Ebben az időben kapott értesítést a városi ügyész arról, hogy Angyal előzetes letartóztatását 1993. március 26-áig hosszabbította meg a Legfelsőbb Bíróság. A nyomozást tehát tovább folytatják, az előzetes letartóztatás ideje pedig korlátlan ideig hosszab- bítgatható. Kezd kínossá válni a dolog, még ha értesülésünk szerint ez nem is jelenti a nyomozás eredménytelenségét. Közben továbbra sem tudjuk, mi történik az Angyal-ügyben? Dudellai Ildikó Ez itten kérem, Magyarország Gyilkosság — büntetés nélkül-Ez is egy álláspont, csak nem az enyém - mondta Rejtő Jenő egyik regényhőse. Őszinte leszek, fogalmam sincs, mire mondta ezt, de az biztos, hogy nem egy abortuszról szóló véleményre. Nekem viszont akkor jutott ez eszembe, amikor az úgynevezett magzati élet védelméről szóló törvényjavaslaton elmélkedtek a képviselők hétfőn a Parlamentben, és hogy még tovább szűkítsük a kört, egészen pontosan akkor, amikor Zété- nyi Zsolt (MDF) képviselőt hallgattam este a rádióban. Az igazságtétel bukott hőse ekép- pen minősítette az abortuszt: gyilkosság - büntetés nélkül. Persze önök is hallgattak már parlamenti felszólalást, tudják, hogy ez a mondat csak egy a több százból. Szólt (ez előtt) a honatya arról is. hogy önmagát megemésztő nép a magyar, szaporaságunk messze elmarad a szomszédos országokéitól. Mondott statisztikát is, igazolva, hogy a mohácsi vész és a két világháború kutya füle az abortusz okozta pusztításhoz képest. Meg mondott olyat is (ez után), hogy nem szabad büntetni az anyát, ha vállalja a gyereket, mármint, hogy anyagilag nem szabad büntetni. A társadalom lehetőségeihez képest segíteni kell. Ez nagyon reális mondás volt, egyébként. Biztatásnak ugyan nem kell venni, ismerve a társadalom lehetőségeit. Nehéz a törvényesség oldaláról megközelíteni, hogy mikor szülessen meg egy gyerek, és nehéz már újat mondani erről a témáról. (Ez a Parlamentben is látszik.) Zété- nyi Zsolt képviselőnek (függetlenül pártállásától) van egy behozhatatlan előnye, akár hozzám képest is: sohasem kell azon morfondíroznia, meg- szülje-e a gyerekét, akár ember a magzat, akár nem, akár ilyenek a gazdasági és társadalmi körülmények, akár olyanok. Szól erről egy lapunkban idéz- hetetlen mondás, amiben a csalán is szerepel. - Dudellai Most megmutathatják a szlovákok, mennyire toleránsak Magyar nyelvű utcanévtáblák Füleken Kasza Tibor Szlovákiában egy kormány- döntést végrehajtva, szerelik le a magyar nyelvű helységnévtáblákat. Füleken ez nem jelentene munkát, ott ugyanis nem voltak ilyenek, ám ez korántsem azt jelenti, hogy nem történik semmi. Ellenkezőleg: Füleken (ahol a lakosság 70 százaléka magyar) magyar nyelvű táblákat szerelnek fel. A füleki városházán Kasza Tibor polgármesterrel, és helyettesével, Takács Jánossal beszélgettünk. Először a táblákról:- Áprilisban döntötte el a testület, hogy az összes utcanévtáblát magyarul is felszereljük, ezek a szlovák nyelvűek alá kerülnek majd. Eddig tíz tábla készült el. De nem csak az utcákat, az intézményeket is így jelöljük. - mondta Kasza Tibor.-Milyen felállású a képvi- selő-testületük?-25 tagú, ebből kettő szlovák, ők ketten tagjai a nyolc Takács János tagú tanácsnak is. A gyűléseket általában szlovákul tartjuk. Maximális a toleranciánk, mert bár itt többségben vagyunk, tudjuk, mit jelent kisebbségben lenni. — Számítanak ellenérzésre a magyar nyelvű táblák miatt?-Nézze, aki olyan polgár, annak egy magyar „cs” betű is megmozgatja az adrenalinszintjét. Ha a kormány ilyen döntésekre nem ad lehetőséget, akkor elássa magát Európában.- Most megmutathatják a szlovákok, mennyire toleránsak, intelligensek. - folytatja a polgármester. - 1989-ben óriási probléma volt itt abból, hogy magyar nyelvű táblák voltak az üzleteken. Petíciót nyújtottak be, BM-vizsgálat indult, akkor Meciar volt a belügyminiszter. A petícióról aztán kiderült, hogy egy összejövetel aláírási íve volt.-Mennyit javult a helyzet három év alatt?- Most relatív nyugalom van. A szlovák-magyar viszonyról is beszélgettünk, amit röviden úgy értékeltek, hogy a kisebbségi kérdés (itt és ott) sokkal bonyolultabb és érzékenyebb, mint ahogy azt az újságok és hírközlési szervek (itt és ott) interpretálják. Szóba került a Panoráma műsora is, ami véleményük szerint lehet, hogy jót akar, de zömében nem tesz jót. Támadási alapot nyújt, és úgy állítja be a Szlovákiában élő magyar kisebbséget, mintha mindennap deresre húznák őket. Vannak aztán úgynevezett buborékok is. Sokan gondnak tartják például, hogy nincs magyar nyelvű egyetem Szlovákiában. Árról kevesebbet beszélnek, hogy ki sem tudnák állítani a létszámot, nincs jelentkező. És ha már a táblákkal kezdtük, térjünk még vissza ide. A „maszekosodás” idején volt vállalkozó, aki szlovák felirattal indított. Mindenféle hivatalos beavatkozás nélkül hamarosan kitette a magyar nyelvű táblát - merthogy oda addig a magyarok nem tévedtek be. Néha ez ilyen egyszerű. Füleki beszámolónkat az alpolgármester szavaival zárjuk:-Mi mindig túszhelyzetben voltunk itt a határszélen. Össze kell egyeztetnünk, hogy miközben magyarnak érezzük magunkat, csehszlovák állampolgárok vagyunk. Mi igazán sokat tanultunk toleranciából és demokráciából. Innen kellene fakadnia az európaiságnak. Dudellai I. Fotó: Gyurkó P.
