Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-21-22 / 275. szám

4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1992. november 21-22., szombat-vasárnap Keleti György a háború lehetőségéről, a honvédség helyzetéről: Lesújtó a véleményem a minisztériumról A Magyarországot körülvevő államokban kialakult feszültsé­gek jelentenek-e fenyegetést hazánkra nézve? A Honvédelmi Minisztériumban folyó átalkítás segíti-e az ország védelmének megszilárdítását, megfelelő-e a tárca munkája? Mi jellemzi a hídkapcsolataink tendenciáit? - többek között ezekre a kérdé­sekre válaszolt Keleti György, a Honvédelmi Minisztérium egy­kori szóvivője, az MSZP országgyűlési képviselője, amikor a közelmúltban pártja meghívására Salgótarjánba látogatott.- A szomszédos országokban kialakult állapotok - különös tekintettel a megyénkhez oly kö­zeli Szlovákiára - jelentenek-e magyarországra nézve katonai fenyegetést? Van reális esélye egy nemzetközi fegyveres konf­liktus kialakulásának ?- Nem veszélytelen a szlo­vák-magyar viszonyban tapasz­talható feszültség. A kapcsola­tok jelenlegi mélypontja bizal­matlansághoz vezet, de azt nem hiszem, hogy ez a háború lehe­tőségét reálisan magában hor­dozná. ( \ Veszélyek \ _________J A nnak a tragédiának a veszé­lyét látom inkább, hogy a szom­szédos államokban a gazdasági mélypont és az egyre növekvő szociális feszültségek párosul­nak egy erősödő nacionaliz­mussal. kialakulhat az ellenség­kép, s ez a folyamat esetleg pol­gárháborúhoz, nemzetközi el­lentétekhez vezet. Jó példa erre Jugoszlávia. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: térségünk veszé­lyeztetett, de háborús konfliktus közvetlenül nem fenyeget. Az sajnos előfordulhat, hogy a kao­tikus belpolitikai viszonyok kö­vetkeztében a reguláris hadse­reg kikerül a politikai irányítás alól, s ezen csoportok részéről Magyarországot érheti bizo­nyos agresszió. Azonban, ha a kormány nem követ el valami óriási hibát, nem hiszem, hogy ez bekövetkezne.- Önnek, mint szakértőnek mi a véleménye a honvédség pa­rancsnokairól, a minisztérium­ban folyó tevékenységről?-Túl sokat tudok ezekről a kérdésekről, így meglehetősen lesújtó véleményem van a Hon­védelmi Minisztériumról és a miniszterről. Nem Für Lajosról mint emberről vagyok rossz vé­leménnyel, de katonaszemmel nézve úgy látom, ő nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A legnagyobb bajnak azt tar­tom, hogy mindeddig egyetlen honvédelemmel összefüggő kérdés sem került a parlament elé. Ezeket a javaslatokat pedig azért nem terjesztették be, mert úgynevezett kétharmados tör­vényekről van szó. s egyelőre csupán a koalíció elképzeléseit tartalmazzák. Ameddig pedig a parlament nem tárgyal a törvé­nyekről. addig a mindenkori ha­talom természetesen saját szá­jíze szerint alakíthatja és ala­kítja is katonapolitikáját. Az ugyancsak tragikus, hogy ezen törvények hiányában fo­lyik a hadsereg átszervezése, így állhat elő az a helyzet, hogy a meglévő szolgálati szabály­zatban még létezik az az előírás, hogy az „elvtárs” megszólítás alkalmazandó. Természetesen ezt érvénytelenítették már. de nem alkottak helyette új szolgá­lati szabályzatot. Arról nem is beszélve hogy nincs védelmi doktrínánk sem, melyre épül­hetnének a honvédelmi és a szolgálati törvények. Mindenre jut pénz és energia, csak ezek­nek a fontos kérdéseknek a tisz­tázására nem. A miniszter tehát azért ma­rasztalható el, mert ezek a javas­latok nem kerültek a törvényho­zás elé.- A törvények elmaradása mellett viszont erőteljesen folyik a tábori lelkészség intézményé­nek kialakítása. ( \ Lelki vigasz v _________- Erről az a véleményem, hogy rendkívül súlyos hiba lenne a tábori lelkészség beve­zetése. Ezzel nem azt a fajta lelki gondozást segítenék, ame­lyet kellene, hanem a katonák körében egyfajta ideológia ter­jesztésének eszközévé válna. Aki vallásos nyugodtan menjen el templomba, de ne a laktanyá­ban. A sorkatonák egyébként tapasztalataim szerint, nem is igénylik a tábori lelkészséget, Keleti György mert - épp az elmúlt negyven év következményeként - nem vallásosak.- Mi lenne a megoldás?- Abból indulok ki, hogy a sorkatonai szolgálat, ugyan­olyan, mint egy munkahely az egysze’rű katonáknak és a tisz­teknek egyaránt. És ugye a gyárban sem tartanak istentisz­teletet . . . Úgy kellene megol­dani, hogy amikor a sorkatona leteszi a szolgálatot, végzett az aznapi kiképzéssel, és más dolga nincs, elmehessen a temp­lomba, vagy oda ahová akar. Ha a Bundeshwerben ez megen­gedhető - amelyik legalább olyan jó hadsereg, mint a miénk akkor nálunk is. ( \ Külpolitika V________________________-A külpolitika és a katonai kérdések egymástól elválasztha­tatlanok. Hogyan értékeli Ón hazánk külpolitikáját?- A külpolitika túlságosan beleavatkozott a szomszédos országok belügyeibe, és ez ár­tott az ottani magyaroknak. A Panoráma például a romániai választások idején lekommunis- tázta, szekuritátésnak titulálta Iliescut, de hasonlóan járt el Meciar esetében is. Tudomásul kellene venni, hogy ezek a poli­tikusok azoknak az országok­nak az elsőszámú vezetői, egy­ütt kell élni velük és sokat árt­hatnak, vagy használhatnak mind az. ott élő magyaroknak, mind az államok között kiala­kuló kapcsolatoknak. Ozsvárt Tamás „Az öregségre nem gondolok” Németh Marika (67) 1948-ban lépett először a vilá­got jelentő deszkákra. Már be­mutatkozásakor tudta a szakma is. a közönség is. hogy új csillag született, s nemcsak egy csillag, hanem állócsillag lett az operett egén. Most is bájos, szép jelen­ség. a közönség kedvence.- Mi a művésznő fiatalságá­nak titka?- A fiatalság megőrzésének valószínűleg nem egy, hanem több titka van. Az egyik az, ami nekem megadatott, a derű, az életszeretet. Nem tartozom az önsanyargatók szektájába, imá­dom például a finom ételeket. Ráadásul férjem. Marik Péter hasonló ízlésű.- Hogy megőrizze iideségét. bizonyára úszik, tornázik . . .- Az igazság az, hogy szere­tek lustálkodni, üldögélni a ké­pernyő előtt és gyakran varroga- tok - egyik sem éppen sportos foglalatosság. Időnként azért egy keveset tornázom. A ráncokkal nemigen kell küszködnöm, szerencsés alkat vagyok - édesanyámnak is szép bőre volt. Szóval nem járok kozmetikushoz, semmimet nem varrattam föl ... Persze a jó biológiai öröksé­gen túl azt hiszem, néhány egyéb tényező is segíti az öreg­ség késleltetését. Engem pél­dául a színpad nagy önfegye­lemre nevelt, s ez erőt ad a ne­hézségek elviseléséhez, ahhoz, hogy a dolgokat úgy tudjam fo­gadni. ahogy vannak. Még az optimizmus is bizonyos mérté­kig önfegyelem kérdése. S az is, hogy bár sokszor tűnődöm, me­ditálok - az öregségre nem gondolok. Szabó Margit Ma már senkire sem haragszom Emlékezés egy régi őszre (Megjelent a Pest Megyei Hírlap 1992. október 22-ei számában) Hallgatnám még szépbe- szédű öregeink történeteit, de már nem ülnek ott a családi ün­nepek fehér asztalánál. Isonzó, Doberdó és a muszka front em­lékeivel az örök béke mezőire költöztek, de az ő emlékeik még bekerülhettek az irodalomba. Apáinknak a második világ­égésben átélt szenvedéseit mos­tanáig csak a szájhagyomány őrizhette, de ők még elolthatták a lélek szomját, kibeszélhették magukból, ami velük történt. Arról az őszről, melyben a katonák sapkáin a szabadság eszméjét hirdető Kossuth-címer fénylett fel a kései ragyogásban, sokat és nagyokat hallgattak az emberek. Volt, aki októberi eseményeknek mondta, ha ebbe a témába akadt a beszéd fonala, más, ahogy tanították a történe­lemórán, úgy ellenforradalom­nak. A két világégést megélt öregek mondták a legtermésze­tesebben: forradalom. Nem volt téma A Vácott élő Garami Lajos­sal is csak mostanában kezdünk ezekről az időkről elmélkedni. Leginkább olyankor, ha vonat­kerekek csattognak alattunk, s ő a Történelmi Igazságtétel Bi­zottság katonai tagozatának megbeszéléseire utazik. Nem volt téma az az ősz mi- közöttünk soha. pedig vagy há­rom évtizede köszöngetünk egymásnak a lakótelep utcáin. Dolgoztunk együtt a Duni Ce­ment és Mészműveknél, ahol ő szállítási ügyintéző volt. Útba igazított a váci gépipari techni­kumban, amikor kevéske nyug­díját portási fizetésből kellett pótolnia. Pedig voltak, akik cé­lozgattak rá. - Tudod ki O? - Mindszenty bíborost szabadí­totta ki 1956-ban.- Ahány legenda, annyiféle a változata, mondja erre most, amikor nagy rábeszélés után fo­gad, s beszél a témáról. Ő. aki akkor a rétsági harckocsi ki­képző ezrednek ezredes pa­rancsnoka volt. Aki talán le­gendát szőhetne maga köré. de még most is inkább katonás fe­gyelemmel ragaszkodik a szi­gorú tényékhez. Emlékein tűnődve Október 23-án Rútságon még csak a rádió ellentmondásos hí­reiből sejtettek valamit. Har- mincadika volt a fordulat napja, amikor megérkezett a Honvé­delmi Minisztériumban történt változásokról szóló tájékoztató és utasítás: Katonai Forradalmi Tanácsot kell alakítani. Azt már az értekezleten jelentette a csa­patügyeletes tiszt, hogy a felső­petényi tanácselnök fegyvere­ket kér, mert az Almássy-kas- télyban fogva tartott Mind­szenty Józsefet senki sem őrzi. Az AVH-sok elmenekültek. Noha az elnök tévedett, mert azok civilbe öltözve ott rejtőz­tek, s ijedtükben egy írást adtak a főpap kezébe. Az pedig így szólt: „Eminenciás uram! Megalakítottuk a Forradalmi Katonai Tanácsunkat. Első dön­tésünk az, hogy Ön szabad." A polcokon sorakozó köny­vek alatt széles nagy asztal áll. Fölötte emlékein tűnődik a nyugalmazott vezérőrnagy.- Fegyvert olyannak nem ad­tam, akinek az nem való - mondja. Az Országos Egyházü­gyi Hivataltól különben is meg­érkezett az utasítás: vigyem be a bíborost Rútságra, aztán majd érte jönnek. Ő meg először a holmijaihoz ragaszkodott, nem jött, csak miután bőröndöket küldtem. Rútságon nagy tömeg fogadta, bement a plébániára is, majd Pálinkás Antal őrnagy. törzsparancsnok irodájában vá­rakozott. Tőlem aggódva kér­dezte: Mi lesz. hová kerül? Fel a várba? Esztergomba? Arról az utasításról, hogy Pestre kell szállítani, már oda­fent értesültem, s ezalatt Rútsá­gon összeállt a három tankból, két személygépkocsiból álló oszlop, amely Pálinkás őrnagy kíséretével indult el. Én nem voltam ott. A történet további részét már sokan és sokszor megírták. Rút­ságon közben az AVH-sok biz­tonságáról is gondoskodtak, s hogy ne legyenek nagyon szem előtt, a fogdában szállásolták el őket. de tiszti kosztot kaptak. Mégis, a bírósági tárgyaláson keményen Garamiék ellen val­lottak. más tanúkkal együtt. Szóval sem említették, hogy ők engedték szabadon Mindszenty Józsefet. Tízből négy Garami Lajos és Pálinkás An­tal ellen a népköztársaság meg­döntésében való tevékeny rész­vétel volt a vád. Az. őrnagyot kivégezték. A parancsnokra tíz. évet szabtak ki. de a felesége kegyelmi kérvénye segített ab­ban, hogy négy év után. 1961-ben szabaduljon. Külön regény a mellőzés, a megbántá- sok sora. míg végül otthonra és lakásra talált. Tudjuk, hogy senki sem szü­letik hősnek. A helyzet, a törté­nelem tesz azzá embereket. Be­csületük attól függ, hogy visel­kednek annak sodrásában.- A katona mindig parancsot teljesít. Ha az nincs, vagy nem egyértelmű, tegye, ami a leg­tisztességesebb. Ez Garami La­jos vezérőrnagy törvénye, ami­nek kimondása után még azt te­szi hozzá csendesen:- Én már senkire sem harag­szom. Kovács T. István A szakszervezet mindig zsarolja a kormányt Schamschula György szerint a sztrájktól még nem dől össze az ország- Mondja meg, mi legyen az a munkaerő-kínálati csökken­tési eszköz, amit kevesebb pén­zért lehet csinálni, mint a mun­kanélküli-segélyt? - kérdezte tőlünk Schamschula György munkaügyi államtitkár, akit a Salgótarjánban nemrégiben megtartott lakossági fórum után a munkanélküliség problémájá­nak megoldásáról, a szakszer­vezeti tárgyalásokról faggat­tunk.-Az egyre növekvő munka­nélküliség visszaszorításának érdekében munkahelyeket kel­lene teremteni. Nógrád megyé­ben azonban éppen az ipar visz- szafejlesztésének vagyunk tanúi, egyéb területeken pedig nem ta­pasztalható ezzel ellentétes irá­nyú fejlesztés. Milyen kiutat lát ebből a helyzetből?- Magyarországon mintegy 80 ezer társas vállalkozás és félmillió magánvállalkozó van. Azt hiszem, Nógrádan is ebbe az irányba kell elmozdulni, és el kell felejteni, hogy itt nagy ál­lami beruházások révén ipart te­lepítünk. mezőgazdaságot kor­szerűsítünk, mert ez így nem megy. Mint közgazdász úgy gondolom, hogy a gazdagság és a vállalkozás oda igyekszik, ahol a megfelelő szellemi kapa­citás megvan erre. Természete­sen nem vitatom, hogy ennek vannak bizonyos előmozdítói, de alapvetően, ha létezik az a munkaerőállomány, amelyre jól lehet építeni, és érdemes beru­házni, oda el fog menni a tőkés, és meg fogja keresni a lehetősé­geket. Nógrád megyében és Salgótarjánban is vannak olyan vállalkozások, amelyek nagyon jól funkcionálnak, ugyanakkor más vállalatok tönkremennek. Tessék mondani, biztosan tör­vényszerű volt, hogy ezek tönk­remenjenek? Nem szabad a kö­rülményekre fogni mindent, tenni is kellene valamit, hogy változzon a helyzet.- De mit tud mondani annak ‘a több mint ezer bányásznak, akik nemrégiben kapták meg felmondólevelüket?- Valószínűleg a kormányzat ezt a bányabezárást még vala­miféleképpen átgondolja. Egy­üttműködést fognak kialakítani az erőmű és a bánya között, amely hosszabb távon biztosítja a bánya működőképességét. Amit a munkaügyi tárca tehet, az az. hogy egy jelentős pén­zösszeget fordítunk a bányafel­számolások következményei­nek kompenzálására.-Azzal, hogy Magyarorszá­gon egyszerre zajlik a politikai és gazdasági rendszerváltás, sa­játos helyzet alakult ki, amely­ben a munkanélküliség kezelé­sét nem leltet csupán a Nyuga­ton bevált intézmények, model­lek átvételével megoldani. Úgy érzem erre a speciális helyzetre a minisztérium nem dolgozott ki speciális megoldási módokat.- Ez nagyon szépen hangzik, csak nem tudok vele mit kez­deni .. .-Általában a munkanélküli­séget két féle módon lehet visz- szaszorítani: egyrészt a munka­erőpiacon a kereslet növelésé­vel - erre azonban pillanatnyi­lag a gazdasági recesszió miatt igen kevés a lehetőség -, más­részt a kínálat csökkentésével. Nálunk talán ez utóbbi lenne a járható út. Ezzel az eszközzel viszont nem él a kormány.- Mondja meg, mi legyen az a mukaerő-kínálati csökkentési eszköz, amit kevesebb pénzért lehet csinálni, mint a munka­nélküli-segélyt?- Úgy tudom Magyarorszá­gon az aktív munkát végzők kö­zött sokkal magasabb a nők aránya, mint Nyugaton.- Ez így igaz ...- Tegyük fel, úgy csökkente­nék ezt az arányt, hogy megad­nák a nőknek a választás lehe­tőségét. arra nézve, hogy otthon maradnak, vagy sem. Készült már olyan felmérés, amely pon­tosan megmutatta, hogy ez va­jon kevesebbe kerülne-e, mint amit most a munkanélküli-se­gélyre kiadunk?-Nagyon sok ilyen számítást végeztünk, de az alapvető prob­léma az. hogy Magyarországon a történelmi hagyományok ré­vén a kétkeresős családmodell alakult ki, és egy fizetésből nem tudnak megélni. Tehát az asz- szonyok nagy része nem azért dolgozik, mert nem tud otthon nyugodtan megülni, hanem mert szükség van arra a pénzre, amit munkájával a családnak biztosít. A jövedelemstatiszti­kák szerint mi is közelítünk az egykeresős családmodellhez, de ezt csak 10-15-20 év múlva fog­juk elérni. Addig reális lehető­sége nincs annak, hogy jelentős számban vonjuk ki a nőket a munkából.- Folynak a tárgyalások a szakszervezetekkel. Úgy tűnik a kormány meglehetősen élesen reagál az érdekvédelmi szerve­zetek követeléseire . . .- Egy szakszervezetnek az a dolga, hogy követeléseket fo­galmazzon meg, a kormánynak pedig az, hogy ami reális telje­sítse, ami nem, visszautasítsa.- De amikor a szakszerveze­tek ellenlépéseket helyeztek ki­látásba, ha nem teljesítik a tár­gyalások során ismeretetett kö­Schamschula György vetéléseiket, azt mondták, hogy zsarolják a kormányt.- Persze. Ez így működik. A szakszervezet zsarolja a kor­mányt. a kormány pedig meg­próbál kibújni a különböző kö­vetelések teljesítése alól. Nem fog összedőlni attól az ország, ha valahol sztrájkolni kezdenek, vagy az MSZOSZ meghirdet egy országos sztráj­kot. Amit tudunk azt minden­képpen meglépjük, a túlzott kö­veteléseket pedig úgysem tud­juk teljesíteni.- Ozsvárt -

Next

/
Thumbnails
Contents