Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-16 / 270. szám
2 KÜLFÖLD 1992. november 16., hétfő Állami támogatások Németországban az idén ösz- szesen 136 milliárd márkányi állami támogatást kap a mezőgazdaság és az ipar, 18 milliárddal többet, mint 1991 folyamán — állapítja meg a berlini DIW gazdasági kutatóintézet. A tanulmány — a Reuter ismertetése alapján — emlékeztet arra, hogy Helmut Kohl kancellár és koalíciója az 1982-es hivatalba lépéskor azt ígérte: csökkenteni fogja a szubvenciókat. A DIW szerint ezt nem sikerült betartani, s vajmi csekély megtakarítási eredmény született. Fellendülés Kelet-Európábán? A bécsi gazdaságkutató intézet tanulmánya szerint a keleti országok, amelyek az előző évben súlyos recessziót éltek át, 1993-tól jelentősebb fellendülésre számíthatnak. Ám a kutatók megjegyzik, hogy ez nem vonatkozik Délkelet-Európára és a Szovjetunió utódállamaira, ahol a recesszió folytatódásával, sőt, elmélyülésével kell számolni. Orosz fenyegetés Az orosz kormány azzal fenyegette meg a balti köztársaságokat, hogy ha nem egyeznek bele a területükön állomásozó orosz katonaság finanszírozásának új tervezetébe, akkor Moszkva leállítja irányukban a földgázszállítást — jelentette az ITAR-TASZSZ. A tervezet szerint az orosz gázért Észtország és Lettország részben saját nemzeti pénzével fizet, s hamarosan Litvánia is. A pénznek a balti államokban lévő orosz bankok fiókjaihoz kell megérkezni, s abból az ottani orosz katonaság vehet fel összegeket. Oroszország emellett további pénzzel támof atná a Baltikumban állomásozó atonaságát, rubelt utalna az ottani orosz bankfiókokhoz. Az ITAR-TASZSZ szerint Oroszország megszünteti földgázszállításait, ha a balti köztársaságok nem fogadják el az orosz bank átutalásait. Megállapodás várható Az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) főtitkára szerint egy hónapon belül megállapodás várható a GATT jelenleg zajló, Uruguayi Forduló néven ismert világkereskedelmi tárgyalássorozatán. A The New York Times című vezető amerikai napilap szerint Arthur Dunkel kijelentette: a folyamat már elérte mélypontját, s megvan az esélye annak, hogy a forduló menetét a következő hetekben teljes sebességre gyorsítsák. Dunkel arra a meggyőződésére alapozza derűlátását, hogy Németország az év végéig megállapodásra kíván jutni a világkereskedelem libera- lizáládáról évek óta folyó tárgyalásokon, s Franciaország is kész enyhíteni eddigi, merev álláspontján. Világ, óvakodj Clintontól! Még mindig szeretem Bilit, de nem szavaztam rá — így nyilatkozott a The Sun című brit bulvárlap minapi számának Genni- fer Flowers. Ő az a 42 éves hölgy, aki januárban azt állította, hogy 12 évig volt Bili Clinton, az elnökjelölt — november 3-a óta megválasztott amerikai elnök — szeretője. Clinton cáfolatai hosz- szú időre elhallgattatták, de most, ebben a The Sun szerint a választások óta első exkluzív nyilatkozatában ismét kipakolt. Részletesen beszámolt szerelmük bimbózásáról, majd szárba szökkenéséről, és hozzátette: — Bili nincs különösebben felszer- számozva, de tudja, hogyan kell különlegessé tenni egy nőt a tulajdon szemében. — Nem én húztam le a nadrágját, ő akarta. Tudom, hogy apait-anyait belead az elnökségbe, de abban is bizonyos vagyok, hogy lesz még nagy szexbotrány a Fehér Házban, mielőtt lejár a mandátuma. Bili szexmániás, egyszerűen képtelen magán tartani a nadrágját. Ahogy velem csinálta, úgy csinálja majd megint — mondta Gennifer Flowers. A brit lapnak adott exkluzív nyilatkozatát így fejezte be: — Örülök, hogy megkapta, amit akart, de én Ross Perot-ra szavaztam. Bili biztosan megpróbál jó elnök lenni, de én azt üzenem Amerikának is, meg a világnak • • Ünnepeltek Oubcek temetése Szűrös Mátyás megbeszélései Az SZDSZ küldöttgyűlése Győzni tudni kell! Szűrös Mátyás, az Országgyűlés alelnöke, aki szombaton az Alexander Dubcek pozsonyi temetésén részt vevő magyar küldöttséget vezette, a gyászszertartás után több jeles politikussal folytatott megbeszélést. *Ez a szomorú esemény számos közvetlen és hasznos megbeszélésre adott alkalmat. A csehszlovák politikusok közül Jozef Moravcík szövetségi külügyminiszterrel és Milan Knazko szlovák külügyminiszter urakkal találkoztam, akikkel tartalmas eszmecserét folytattunk az országainkat érintő kérdésekről. Alkalmam volt beszélgetni Václav Havel úrral, de találkoztam Peter Weissel, a szlovák parlament alelnökével, a Demokratikus Baloldal Pártjának elnökével, a külföldi politikusok közül pedig Rita Süssmuth asszonnyal és Heinz Fischer úrral, a német, illetve az osztrák parlament elnökével. Úgy gondolom, hogy ezek a nem hivatalos találkozások igen hasznosak tudnak lenni, amit ma ismételten tapasztalhattam” — nyilatkozta Szűrös Mátyás. Dubcek temetésén a Szlovák Szociáldemokrata Párt meghívására részt vett Szekeres Imre, az MSZP ügyvezető alelnöke, aki Craxival, az Olasz Szocialista Párt főtitkárával és Weissel, a Demokratikus Baloldal Pártja elnökével találkozott, és részt vett Szűrös Mátyás Knazkóval folytatott megbeszélésén. Szekeres Imre azt mondta, hogy a szlovák külügyminiszter megerősítette: a szlovák fél kész elfogadni az EK szakmai bizottságának Bősről kialakított álláspontját, és hangsúlyozta, hogy „Szlovákia a bősi örökség kezelésében, illetve az ezt érintő kérdések megoldásában érdekelt.” (MTI) a Habsburgok Európa arisztokráciája adott egymásnak randevút Innsbruckban Habsburg Ottó 80. születésnapjának hétvégi ünnepségein. A nyitórendezveny az Inn parti város Grand Hoteljében tartott szombati zártkörű fogadás volt, amelyen csak családtagok vettek részt. A Mária Terézia által építettéit Hofburg barokk termeiben rendezett fejedelmi vacsorán 460 vendég ült asztalhoz, a 160 Habsburgon kívül csaknem valamennyi európai főrangú család képviseltette magát, köztük több uralkodóház trónörökös hercege. Jelen volt a bolgár és a román ex-király is. Klestil szövetségi elnök, az egyetlen osztrák politikus, aki részvételét jelezte, végül is időegyeztetési nehézségekre hivatkozva kimentette magát. Az osztrák hatósáf ok rendkívüli biztonsági intéz- edéseket tettek, a születésnapi ünnepség zavartalanságáról különleges rendőri egységek gondoskodnak. Habsburg Otto születésnapjának ünneplése vasárnap isten- tisztelettel folytatódott, majd ismét fogadás volt a Hofburgban, amelyen közéleti személyiségek is részt vettek. Délután diszpará- dét tartottak az ünnepelt tiszteletére. Az ünnepség következő fordulóját e héten Mariazellben és Kismartonban tartják. A tulajdonképpeni születésnap — november 20. — szokásos munkanap lesz Habsburg Otto számára: az Európa Parlamentben, ahol a CSU színeiben Bajorországot képviseli, részt vesz a bizottsági üléseken. (Folytatás az 1. oldalról) — Támogatni fogom a demokratikus döntést, és ezt kérem a tagságtól is — nyilatkozta a Heves Megyei Hírlapnak néhány perccel később a vesztes, noha a korábbi érdeklődéseket — nem csupán lapunk részéről, hanem másoktól is — elhárította. Nem lett igaza, hiszen amikor szombaton közzétették a tíz új ügyvivő nevét, közöttük megtalálható volt Béki Gabrielláé is, aki közismerten a Tölgyessy- irányvonal híve. A hírek szerint nem áll ettől távol Mécs Imre sem, akit szintén beválasztottak a testületbe. Visszatért a „kemény mag” is, amelynek képviselői közül többen a legutóbbi, hasonló eseményen látványosan nem vállaltak pozíciót. Most viszont igen, így a további nyolc ügyvivő: Wekler Ferenc, Hack Péter, Tardos Márton, Dörnbach Alajos, Szent-Iványi István, Magyar Bálint, Soós Károly Attila és — természetesen — bekerült ebbe a testületbe (méghozzá a legtöbb szavazattal) Töl- gyessy Péter is. Pető szerint ez kiváló összetételű testület, amely biztosítja a szakszerű vezetést. Az új elnök egyébként — a küldöttgyűlés értékeléseként — elmondta, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége a két és fél nap alatt bebizonyíPető Iván: — A sikeres SZDSZ sikeres Magyarországot is jelent! tóttá, mekkora politikai erő ez a konszolidált, békés párt. Fordulópontnak nevezte az eseményt, amelyet „végre tartalmas munka töltött ki, nem a veszekedés”. Kiemelte még, hogy az országban az SZDSZ nélkül nincsen reális alternatívája a mostani koalíciós kabinetnek, s ez a gondolat mintegy rímelt Tamás Gáspár Miklós pénteken elhangzott kijelentésére, ugyanis a politikus azt mondta: „a választásokon meg kell szüntetni a jelenlegi kormány országlását”. Kovács Attila Gorbacsov-sugárút Mihail Gorbacsovról nevezték el a csecsen főváros egyik sugárút- ját. A grozniji városi elöljárósóg szorgalmazására az utóbbi időben gyakorlattá vált az utcanevek megváltoztatása. A korábbi, a szovjet korszakból fennmaradt elnevezéseket kiemelkedő csecsen közéleti és vallási személyiségek nevével cserélik fel. Gorbacsov azonban több szempontból is kivétel: elsősorban azért, mert a csecsen nemzet nagy fiainak egyik csoportjába sem sorolható, lévén születése óta orosz nemzetisegű. Másrészt azért, mert eleddig ő az egyetlen ma is élő személyiség, akiről Groznijban utcát neveztek el. (Gorbacsov mellesleg a Csecsenfölddel határos oroszországi sztavropoli határterületről származik.) Az utcaelnevezés a Gorbacsov iránti rokonszen- ven túl nyilván egyfajta Moszkvának címzett fricskaként is felfogható, hiszen közismert, hogy az orosz vezetés nem túlzottan lelkesedik az egykori szovjet államfőért. Csakúgy, mint a grozniji vezetés a moszkvai vezetőkért. Franciaországi füstölgések Kaukázusi dominók? Kitör-e a háború dohányzók és nemdohányzók között? Szigorú büntetések a törvény megszegőinek Kitör-e a háború Franciaországban a dohányosok és a nemdohányosok között? Nemrégiben lépett ugyanis hatályba az „Evin-törvény”, a tavaly még hivatalban lévő egészségügyi miniszterről elnevezett jogszabály, amely szigorú korlátozásokat rendel el a nyilvános helyeken, a hivatalokban, a gyárakban, a szállodákban, az éttermekben és másutt a dohányzással szemben. Az indok: a dohányzás ártalmas, évente 54 ezer — más adatok szerint 110 ezer ember ■=- halálát okozza Franciaországban, s ezeknek egy része ráadásul pasz- szív dohányos, olyan nemdohányzó, akiket mások füstölése visz a sírba — márpedig őket meg kell védeni. A törvény helyes — ez a franciák többségének véleménye, még a dohányosok nagyobb része is elfogadta azt. A törvény végrehajthatatlan — ez viszont azoknak a véleménye, akik annak végrehajtásáért lesznek közvetlenül felelősek, a gyártulajdonosoktól kezdve a bisztrók „patronjain keresztül a metrórendőrségig, sohasem lesz ugyanis annyi rendőr, aki még ezzel is foglalkozhat majd. Az előírások igen szigorúak. Tilos a dohányzás valamennyi nyilvános helyen, a pályaudvaroktól kezdve a vállalati munkahelyekig és az éttermekig. Minden egyes intézménynél meg lehet ugyan valósítani a megfelelő szellőzést, ha nincs mód a dohányosok és a nemdohányzók elkülönítésére, de ez lassú és költséges folyamat, s amíg meg nem valósul, addig a nemdohányzóké az előny. Ugyancsak meg lehet oldani a két ellentétes érdekű csoport elkülönítését, de ez sem mindenütt lehetséges: a kis bisztrókban, az alig néhány fővel dolgozó kis műhelyekben ez szinte a lehetetlenséggel határos, de például a nagy irodákban sem könnyen képzelhető el, hiszen a vállalati munkafolyamatot teljesen ketté kellene bontani, ha el akarják egymástól választani a cigaretta, a szivar híveit és azok ellenfeleit. Aki megszegi a törvényt, az szigorú büntetésre számíthat: a dohányos 600-tól 1300 frankig terjedő büntetést fizet a szabály- sértésért, de ennél sokkalta többel sújtják azt a munkahelyi vezetőt, tulajdonost, aki nem tesz eleget a rendelkezéseknek. Bár az első időszakban nyilván lesz türelmi idő, a törvény hívei arra hivatkoznak, hogy bőségesen elegendő volt a törvény tavalyi elfogadása és mostani bevezetése közötti időszak arra, hogy megtegyék a szükséges előkészületeket. Ám a rendőrség jóelőre mossa kezeit: az amúgyis túlterhelt rendőröket aligha vezényelhetik ki arra, hogy naponta akár többször is ellenőrizzenek minden kis bisztrót, vagy minden hivatalt. Azért a törvény ellenfeleinek az az érvelése, hogy nehéz lesz a megvalósítás, nem teljesen helytálló. Franciaországbnan már jó ideje vannak például olyan munkahelyek, ahol megtörtént a dohányosok és a nemdohányosok elkülönítése, vagy éppenséggel a teljes dohányzási tilalom bevezetése, s a vendéglátóiparban is jó néhány étterem biztosít külön termet azoknak, akik nem hajlandóak ételeik ízét füsttel keverni, illetve azoknak, akik aligha tudnak végigenni egy ebédet vagy vacsorát anélkül, hogy rágyújtanának. (A híres francia séfek véleménye megoszlik: egyesek szerint az étel ízét elrontja a füst, mások viszont továbbra is úgy látják, hogy a jó étkezés mit sem ér rágyújtás nélkül.) Az azonban nehezen elképzelhető, hogy az utcasarki bisztróban a pultot támasztó, kávéját, vagy kedvenc italát hörpölgető vendégek mindegyike megállja rágyújtás nélkül. Egyelőre egyetlen iparágnak vált hasznára a törvény bevezetése, a piktog- rammok készítőinek. Annnyi új táblát kellett ugyanis kirakni a dohányzási tilalom elrendelése miatt, hogy hónapok óta szinte csak ezen dolgoznak. A Francia- országban szigorúan állami tulajdonban lévő dohányipar nem fél — annyira biztos benne, hogy a dohányzás híveinek számat nem csökkentik lényegesen az új rendelkezések, hogy a jövő évi költségvetés az ideinél lényegesen magasabb bevételt irányoz elő a cigaretták, szivarok, pipadohányok árusításából, mint amennyi az idén szerepelt az előirányzatban. Majdnem-háború Csecsen- és Ingusföldön Oroszország a jelek szerint nem tud egykönnyen szabadulni a birodalmi múlt örökségétől és a régi beidegződésektől, amelyek most csaknem háborúba sodorták Moszkvát a kaukázusi népek egyik legharcosabbikával, a Dzsohar Dudajev vezette csecsenekkel. Az ingusföldi konfliktus az Oroszországhoz tartozó déli autonóm területek függetlenedését vetítheti előre. Az 1,3 millió lakosú Csecsen- föld, az első „kaukázusi domino” után következhetnek a kisebbek: Ingusföld és Észak-Oszétia, esetleg Kabard- és Balkardföld. A konfliktus hátterében a ka- ukázus északi lejtőit lakó szunnita muzulmán ingusok és a zömmel ortodox keresztény oszétok között, a sztálini múlt öröksége nyomán felparázsló területi vita áll, amelynek akaratlanul is részesévé vált Oroszország. A történet dióhéjban: A múlt században az orosz birodalom által leigázott kaukázusi népcsoportok, köztük a csecsének, és az ingusok 1919-ben autonómiát kaptak, amelyet aztán Sztálin nem sokkal később, 1934-ben egy tollvonással eltörölt és létrehozta a Csecsen-Ingus Autonóm Köztársaságot, amelyről egészen 1990-ig szinte nem is tudott a világ. A Szovjetunió széthullásával viszont a nemzeti öntudatra ébredő ingusok, majd a csecsének (több más népcsoporttal együtt) egyre hangosabban kezdtek követelni az 1919-es autonómia helyreálh'tását illetve történelmi sérelmeik orvoslását. Az ingusok a krími tatárokhoz, vagy a mesz- heti törökökhöz hasonlóan a sztálini bizalmatlanság áldozatai. A „népek atyja” 1944-ben a náci megszállókkal való együttműködés vádjával Szibériába és Kazahsztánba telepítette ki az in- gusokat, ahonnan csak a meghurcolt népek 1957-es rehabih- tállása után térhettek vissza. Időközben azonban régi lakóhelyük egy része az ugyancsak Sztálin által az Oroszországi Föderáció keretein belül létrehozott Észak- Oszétiához került. (Dél-Oszétiát Grúziához csatolta Sztálin.) A történet lényeges eleme még, hogy a Csecsen Köztársaság tavalyi, az orosz gáncsosko- das ellenére bekövetkező függetlenné válása után az ingusok egyáltalán nem siettek a saját függetlenségük kikiáltásával. Erre jó okuk volt, ugyanis azt reméltek, hogy Oroszország részeként érvényesíteni tudják területi követeléseiket a szomszédos Észak-Oszétiával szemben, ahol a mintegy százezres ingusok egy része élt. Jogi alapként egy tavalyi oroszországi törvényre hivatkoztak, amely szerint rehabilitálni kell a sztálini időkben elnyomott népeket és vissza kell adni a szovjethatalom éveiben elkobzott területeiket. Időközben azonban a helyzet elmérgesedett, utóbb az ingusok fegyverrel próbáltak meg érvényt szerezni területi követeléseiknek. A híradások szerint brutális kegyetlenséggel támadtak az őszét falvakra, sót már eljutottak Vla- gyikavkazig. Miután a helyzet ellenőrzése nyilvánvalóan kicsúszott a helyi vezetés kezéből, Jelcin a helyszínre küldte Georgij Hizsa megbízott miniszterelnökhelyettest, de ő is kudarcot vallott. Ekkor jött a többi, birodalmi beidegzettségeket idéző moszkvai lépés. Jelcin előbb rendkívüli állapotot vezetett be, majd különleges geket, sőt harckoc kát vezényelt a térségbe az oszétok és az ingusok szétválasztására. A csapatok azonban ugyancsak ingoványos területre tévedtek. Nincsen ugyanis formális határ a függetlenné vált Csecsen- föld, illetve az Oroszországhoz tartozó Ingusföld között, s így az orosz egységek olyan területeket is megszálltak, amelyeket a harcias csecsének sajátjuknak tekintenek. Csecsenföld erős embere, Dzsohar Dudajev hadüzenetével Moszkvának szembesülnie kellett azzal, hogy belesodródik esetleg egy elhúzódó, partizán- háborúra emlékeztető konfliktusba. A majdnem-háború tanulsága, hogy Moszkva az erő alkalmazásával aligha tarthatja meg a kaukázusi végeket. Haider 12 pontja Az osztrák belpolitika fő témája hetek óta a szabadságpárti Haider már-már követelésszintű javaslata, hogy tartsanak népszavazást az Ausztriában élő külföldiek kezelésének témájáról. Haider csak abban az esetben mondana le ötletéről, ha követelései egyenként és összességükben parlamenti keretek között megnyugtatóan teljesülnének. E követeléseket a következő 12 pontba foglalta: 1. Alkotmányba iktatott meghatározása annak, hogy Ausztria nem bevándorlási ország. 2. A bevándorlások teljes beszüntetése mindaddig, amíg kielégítő megoldást nem találnak az Áusztriában illegálisan tartózkodó külföldiek helyzetére. 3. A munkahelyen foglalkoztatott összes külföldi általános érvényű bejelentési kötelezettsége. 4. A rendőrség létszámának növelése, a külföldiekkel foglalkozó hivatalnokok fizetésének emelése. 5. Állandó határvédelmi erő, amely leváltaná a határon kisegítőszolgálatot teljesítő katonai egységeket. 6. Az állami iskolákban az egyes osztályokba járó külföldi gyermekek arányának maximálása 30 százalékban. 7. Az oktatásban való részvétel alapfeltételeként a német nyelv kielégítő ismeretének előírása. 8. A külföldiek választói jogának megtagadása. 9. Az osztrák állampolgárság idő előtti megszerzésének lehetetlenné tétele. 10. Intézkedések a külföldiek szervezeteinek illegális gazdasági tevékenysége, valamint az ellen, hogy külföldiek visszaélhessenek szociális juttatá11. A külföldi bűnelkövetők következetes kiutasítása az országból. 12. Kelet-Európa alapítvány létesítése. A népszavazás gondolatát a három másik parlamenti párt — más-más okból — elutasítja. A zöldek a követelések embertelenségét hangsúlyozzák, konkrétan a gyermekekre vonatkozó részeket kiemelve, s azt, hogy kirekesztésükkel a szociális problémák aligha oldhatóak meg. A koalíciós pártok, a szocialista és a néppárt azzal érvelnek, hogy a követelések többsége benne foglaltatik azokban az új törvényekben, amelyeket a parlament az elmúlt hónapokban a letelepedés, a bevándorlás, a menekültügy és az idegenrendészet vonatkozásában elfogadott. A néppárt bizonyos alkura hajlandó, a szocialisták viszont mereven eluta- sítóak. Ez utóbbi jegyében torpedózta meg Vranitzky kancellár a parlamenti különbizottság létrehozásának javaslatát. A pártok egyetértenek abban, hogy Haider ultimátumai elfogadhatatlanok, a politikai életben nem kaphat helyet a zsarolás. A népszavazás gondolatát azért utasítják el, mert annak előkészítése külföldiellenes hecckampánnyá fajulhat. Ennek bizonyítékát látják sokan máris: a kismartoni zsidó síremlékeket horogkeresztekkel összemázolók Haidert éltető, a külföldieket gyalá- zó feliratokat is hátrahagytak. Politikai megfigyelők egyetértenek abban, nogy a következő választásokon döntő téma lehet a külföldiek kérdése.
