Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-09 / 239. szám
MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1992. október 9., péntek Korszerű Iljusin a Balaton Airporton Magyarországon első ízben mutatták be a legújabb IL-114-es sugárhajtású turbólégcsavaros utász- szállító repülőgépet a sármelléki Balaton Airporton. A 64 személyes repülőgép egyszerre 1200 kilométert tud megtenni, s a nemzetközileg is elfogadott USA szabványoknak is megfelel. Válságban a francia filmipar! Az amerikai filmdömping elárasztotta a gallok földjét is, a hazai produkciók egyre drágulnak, ugyanakkor csak minden tizedik francia film számít kasz- szasikemek. Mindezek ellenére a francia filmtörténet legdrágább filmjét kezdték el forgatni szeptember elején. Zola Germinal-ját filmesítik meg Gerard Depardieuvel a főszerepben. A költségvetést 150 mittió frankra tervezik. ' ^Hogyaz amerikai hullámnak, vagy a rossz hazai filmeknek köszönhető-e, nem tudni, de térty: a francia közönség egyre kevésbé érdeklődik saját hazája filmtermése iránt. Tíz évvel ez- • előtt még 110 millió nézőttsiké- rült becsalogatni a francia filmekre, tavalyra ez a szám 35 Válságban a francia film? Minden idők legdrágább filmjét forgatják millióra csökkent, 1992 első felében pedig még ehhez képest is 5 százalékos visszaesés tapasztalható. Még az olyan világsztárok, mint Alain Delon sem tudják megtölteni a mozikat, tíz évvel ezelőtt Delon filmjeit tízszer annyian nézték meg. mint most, igaz, azóta ő is tíz évet öregedett. Legutóbbi filmjére, a Casanova visszatérésére mindösz- sae 80 ezren voltak kíváncsiak Párizsban. A 48 millió frankot -felemésztő filmnek hatszor ennyi nézőre lett volna szüksége ahhoz, hogy némi nyereséget is elkönyvelhessenek a producerek. . A francia film egyébként is egyre drágul: míg 1982-ben 1,2 milliárd frankot emésztett föl a filmgyártás, addig idén már 3,6 milliárdot. Tíz francia filmből hét veszteséges, kettő nullszaldós és csupán egy hoz nyereséget. Az amerikai filmek iránt viszont ha lassan is, de biztosan nő az érdeklődés, 1992-re 70 milliós nézőszámot prognosztizáltak. A legnagyobb sikere a Terminator Il-nek és az Elemi ixsztönök-nek volt. • Zola Gfcinjinalját Észak Franciaországban forgatják. A történet a gyerekek nehéz sorsáról szól a XIX. század második felében. Az előkészítés egy évet vett igénybe, a forgatás féj évig fog tartani, 500 »színész és Statiszta közreműködésével. Bemutató: 1993 októberében. Kodály Zoltán emlékezete Ebben az évben ünnepeljük Kodály Zoltán (1882-1967) születésének 110. és halálának 25. évfordulóját. Ez alkalomból Salgótarjánban a Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtárban Kodály Zoltán emlékezetére címmel kiállítás nyílt. Fehér Miklós és Varga István rendezésében. A kiállítás anyagát a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet és a salgótarjáni állami zeneiskola bocsátotta rendelkezésre. Varga István grafikus közel húsz esztendeje kiállításrendezőként járul hozzá ahhoz, hogy mára a megyei könyvtár a város egyik számon tartott kiállítóhelye legyen. Pillanatnyilag valószínűleg itt rendezik a legtöbb tárlatot, idén is már több mint fél tucatot nyitottak meg. A Kodály-kiállítás mottójául természetesen a zeneszerzőtől választottak a idézetet a rendezők: „Akiben van tehetség, köteles azt kiművelni a legfelsőbb fokig, hogy embertársainak mennél nagyobb hasznára lehessen. Mert minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, hazájának szolgálni tud. Az igazi művészet az emberiség emelkedésének egyik leghatalmasabb eszköze, s aki azt minél több embernek hozzáférhetővé teszi, az emberiség jótevője.” Miután a kiállítási anyag adott volt, nagy súllyal van jelen Kecskemét, Kodály szülővárosa. A tárlat központjában a zeneszerző kötődése a „hírős” Bélyeg nélkül feladható városhoz áll. Ezt a viszonylagos egyoldalúságot igyekeztek a rendezők az anyag kibővítésével ellensúlyozni. Továbbá - könyvtári kiállítási térről lévén szó - Kodály Zoltán életével és munkásságával kapcsolatos könyveket, hanglemezeket, CD-lemezeket stb. is kiállítottak, utalva arra is, hogy az érdeklődők a megyei könyvtárban igen gazdag zeneirodalommal is találkozhatnak. Ez a helyi „kiegészítés” annál is inkább indokolt, mart a kiállításon sok láncszem hiányzik, az anyag mozaikszerű, a nagyobb művekre koncentrál, és többször csak utalásokat tartalmaz.- mér Willy De Vilié Öt év pihenés, erőgyűjtés után itt van újra Willy de Vilié egy nagylemezzel, melyről mindenünnen csak dicséreteket hallani. Természetesen örül a méltatásoknak, de — ahogy mondja - annak talán még jobban, hogy „földönjáró" jó szavak ezek, nem pedig nagy, messzehangzó hozsannák. Sok mindent hoztak a vissza- vonultságban töltött évek. Nyugalmat főleg. New Orleansba ment, házat vett. letelepedett, családja és kedvenc állatai közt jóleső biztonságban érzi magát. Kedvet kapott megint a zeneszerzésre, s egyáltalán: újra a régi lángolással szereti a zenét, szeret muzsikálni. A hangversenyek beteggé tették, úgy érezte már, soha nem lesz vége a turnéknak, hogy belepusztul. És New York is az idegeire ment, el kellett jönni onnét ide délre, ahol szép az élet. De tényleg szép? Határozottan válaszolja, hogy nagyon. Persze, mert hisz itt az öröm a megelégedettség: végre valóra vált a régi nagy álom, hogy megmutathassa a világnak, s abban is leginkább az európai kontinensnek, hogy milyen is a New Orleans-i zene. Már tudniillik az, amelyik az övé, az, amit ő érez a legjobban. Mikor visszatérést említenek neki, nem lesz ideges, a szeme pillája se rebben, csak mélyebbet szív a szipkába dugott cigarettából, és a térdéhez húzza egyik kedves kutyáját, hogy megsimogassa a fejét.-Ez egy ostoba szó, azt hiszem. Különösen az én esetemben. Miért térnék vissza, mikor el sem mentem? Nem tegnap óta vagyok zenész, és ha a koncertezés nem szívja ki az utolsó csepp véremet is, akkor bizony rendkívül izgalmasnak találom a munkám. Szeretem a stúdiót, a társakat, akik már várnak rám, az üvegfalat, mögötte a hangmérnököt, meg ahogy beszól hozzánk, hogy „indul"!. Mindenféle zenét szeret. Azt mondja, bár a New Orleans-i muzsika sokat számít, nem akarja, hogy úgy legyenek vele, ha meglátják, na itt van Willy de Vilié, most már csak a New Orleans-i megy, amíg bele nem únunk.-És még valami. Talán azt szeretem igazán, ahogy errefelé élni kell, vagy lehet. Nem zenélni jöttem ide, hanem az itteni élet miatt elsősorban. Nyugalom van. Ez a luxusom, ez a fizetségem. Nem akartam kastélyt, várat, csak egy házat, amiben otthon érzem magam. Nem vagyok én Michael Jackson, pénzem sincs annyi a bankban mint neki. Az újabb dalokban bőven van szomorúság, sőt kiábrándultság.- Hogy ne lenne! A címben ott a „vágy” szó. A vágyban mindig van szomorúság is, nem? Az esetleg be nem teljesülés szorongó szomorúsága. S ráadásul a vágy mellékutcáiról, eldugott kis utcáiról van szó. A Los Angelesben felvett „Backstreets of Desire” szépen tükrözi a New Orleansban és környékén élő stílusokat, ezeknek érzékeny, finom ötvözetét adja. Tulajdonképpen a „feeling”, az (át)érzés a lényeg. A klasszikus „Hey Joe”-ban Los Angeles-i színek is vannak. O is, de inkább a lemezvállalat két úgynevezett mixture albumot szeretne kiadni. Az elsőt, a gospel anyaggal már Karácsonyra, a másikat később. Ezen a deltavidék alapzenéje lesz. Ahogy de Vilié mondja, ez „feeling” történet lesz. Bízik benne, hogy tényleg minden hozzávaló megvan a lelkében, és képes lesz majd elfogadhatót produkálni. Vass Imre Világpremier Elektronikus villamosbérlet A finnek világszerte alkalmazható iskolát teremthetnek a tömegközlekedésben, ha elterjed az általuk kifejlesztett elektronikus menetjegy, illetve bérlet. A védőtasakban elhelyezett kártya előre programozható, és megfelelő •- berendezéssel nagyobb távolságból is leolvasható. Különböző európai városok máris lelkesednek a forradalmi újításért, amely elsőként alkalmazza a tömegközlekedésben a korszerű távolvasó technikát. A kis lapocska hasonlít a telefonkártyához, beprogramozható megfelelő járatokra, vagy havi bérletként. Tulajdonosának csak az a dolga, hogy a leolvasó készülék elé tartsa, amely megvizsgálja érvényességét és a felhasználható utazások számát eggyel csökkenti. Ehhez nem szükséges a kártyát kivenni a fóliából. A leolvasó berendezés ugyanakkor statisztikát vezet az utasok számáról is. Több finn város már bevezette az újítást; Londonban, Trondheimben most tesztelik a rendszert. Mainz és Wiesbaden közlekedési vállalatai pedig előrehaladott tárgyalásokat folytatnak a gyártóval. Képes technikatörténet Gázmotoros léghajó 1865-ben Angliában Paul Haenlein német mérnök szabadalmat váltott ki „léghajóknak gázzal való meghajtására". Terve szerint a léghajó ballonjában lévő gáz szolgálna a motor meghajtására, a nyomásveszteséget pedig a légzsákokkal való feltöltés pótolná. Németországban készítette el léghajójának kb. 11 méter hosz- szú modelljét, majd Bécsbe utazott, ahol megszerezte egy részvénytársaság támogatását az 50,4 méter hosszú, 9,2 legnagyobb átmérőjű és 2408 m3 térfogatú léghajó megépítéséhez. A kormányzásra szolgáló légcsavar meghajtására egy 5-6 lóerős gázmotort helyezett el a léghajó gondolájában. A gáz megszerzése körül azonban Bécsben nehézségei támadtak és ezért a léghajó kipróbálására nem itt, hanem 120 évvel ezelőtt 1882-ben Brünn- ben (Brno) került sor. Itt több napon keresztül végzett a léghajóval próbarepüléseket, melyeken másodpercenként 5,2 méter sebességet (mintegy 19 km/óra) ért el. Haenlein léghajója (képünkön) jelentékeny lépést jelentett a léghajóval való repülés gyakorlati célja megvalósítása érdekében. Az 1873. évi gazdasági válság és a bécsi bankcsődök azonban útját állták a további kísérleteinek. K. A. POSTAHIVATAL HELYBEN Újabb elismerés a Nógrád Megyei Fotóklubnak A Nógrád Megyei Fotóklub 1973 után most másodízben kapta meg a Kiváló Együttes címet. Két alkalommal már országos nívódíjban is részesült. A közel három évtizede folyamatosan működő csoport 1964-ben alakult a régi városi művelődési házban. Tagjai az acélgyári, üveggyári fotószakkörök amatőr fotósai közül verbuválódtak. A klubot 1982-ben bekövetkezett haláláig Koós Pál vezette magas színvonalon. Ezekben az évtizedekben megerősödött a klub. Tagjai önképzéssel alap-, közép-, sőt felsőfokú fotóművészeti oktatói képesítést szereztek. A hatvanas évek második felétől Szentendrén, majd egyéb helyeken szervezett a klub fotós alkotótáborokat. A hetenkénti összejöveteleken tartalmas programokat kínál tagjainak és a közönségnek. A klub alkotóműhely jellege a hetvenes évek elejére bontakozott ki. Ezt a klubtagok - mint például Brunczel Tibor, Buda László, Herbst Rudolf, Koós Pál, Kulcsár József, Kör- nyei Gyula, P. Tóth László - országos és nemzetközi sikerei, díjai jelzik. A klub kezdetben az acélgyári művelődési házban rendezett kiállításokat. Az új József Attila Művelődési Központ üvegcsarnoka azonban már jelentősebb vállalkozásokra is módot adott. így rendezhették meg 1968-ban az országos fotóművészeti kiállítást. A hatvanas évek végén létrejöttek hazánkban a képzőművészeti kisgalériák. Ezekhez hasonlóan szervezték meg a salgótarjáni fotógalériát, amely 1970-ben kezdte meg működését és azóta, immár a 215 tárlattal jelentkezett. Ézen kívül állandó kiállítóhelyet hoztak létre a megyei kórházban, több általános és középiskolában, és a Salgótarjáni Ruhagyárban. Alkalomszerűen rendeztek fotótárlatot a megye különböző településein. A klub kollekciói, egyéni tárlatai szerepeltek hazánk számos városában és több külföldi országban. Koós Pál helyét a vezetésben Homoga József vette át, aki új erőket is bevont e munkába. A nógrádi fotósoknak gyümölcsöző kapcsolata van a szlovák besztercebányai, brez- noi, losonci, az osztrák St. Pöl- ten-i valamint a német heiden- heimi klubokkal. 1993 tavaszára az olaszországi Arezzóba kaptak meghívást. Most dolgoznak a Salgótarjánt bemutató fotóalbumon, a XXII. északmagyarországi fotóművészeti szemle előkészítésén, szervezik a tárlatokat, előadásokat, vetítéseket. A fotósok számára azonban továbbra is az alkotó munka, a műalkotás értékű fotográfiák létrehozása a legfontosabb feladat. V. M. Magyar világsiker Első díj egy rajzpályázaton Magyar kisdiák nyert első díjat azon a gyermek- rajzpályázaton, amelyet az UNESCO hirdetett meg, Párizs városával és a drog elleni küzdelem francia nemzeti bizottságával együtt a „Drog nélküli világ” jelszavával. A gyerekeknek azt kellett ábrázolniuk, milyen lesz a kábítószertől mindörökre megszabadult világ. Mát hé Krisztián, a budapesti Bakács téri Fogarasi Botond Általános Iskola tanulója személyesen vehette át a díjat tanárával Kolláth Ferenccel Párizsban, az UNESCO székházában. A díjat az ENSZ oktatásügyi, tudományos és kulturális szervezetének nevében nyújtották át. .
