Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-01 / 232. szám
6 HÍRLAP OLVASÓKTÓL OLVASÓKNAK 1992. október 1., csütörtök Ami elmegy a réven, megjön a vámon / Éjjeli oázis Nagyorosziban A kánikula, még éjfél körül is bénító volt. Hangulatunkat a tikkasztó szomjúság teljesen leverte. Amerre kocsinkkal elhajtottunk ezen a szombati napon, az italboltok már zárva voltak, vagy éppen akkor zárták. Mint afrikai utazók az oázisnak, úgy megörültünk, amikor megpillantottuk Nagyorosziban a kivilágított presszót. Közelebb érve jól hallottuk a hívogató zeneszót, s a nyitott ajtón át láttuk a vidáman táncoló párokat. Bent egy megüresedett asztalhoz le is ülhettünk. Jóízűen locsolgattuk szárazra szikkadt torkunkat, oltogattuk szomjun- kat a kellemesen hűs italokkal. Szinte újjáéledve, nagy élvezettel nézegettük a különböző korú, emelkedett hangulatú, vidám táncos párokat. Külön élményt nyújtott, az orgonából és dobfelszerelésből álló két fős zenekar, ahogyan a jól ismert, hangulatos nosztalgiát szolgáltatta. Egy sokáig emlékezetessé váló órát töltöttünk ott. Néhány vendéggel váltottunk is pár szót. A fiatalok főleg annak örültek, hogy a presszóban „zenés napokon” sem kell belépődíjat fizetni. A fiatalok - többségükben állásnélküliek - azt is szóvá tették, hogy a diszkók idején legtöbb helyen a pultokról eltűnnek az olcsóbb italok és cigaretták, s így kénytelenek a drágább árut is megvásárolni, mert a szórakozással együtt ..jár” a fogyasztás! Az idősebbek is így látják a fiatalok helyzetét és az ő örömük - mi is tapasztaltuk -, hogy ott minden esetben csak szimpla harmadosztályú árakat kell fizetniük. A különböző korosztályú vendégek jól megférnek itt együtt. Nem zavarják egymást a szórakozásban. Igaz, ha valaki leittasodna. azt a főnök észrevétlenül, békésen eltanácsolja. A kultúráltan berendezett, jó hangulatú kis kereskedelmi egységet, egy többszörösen diplomás házaspár, szerződéses viszonyban üzemelteti. A főnök a férj, Sasinszky István, még fiatal, rutinos mérnök ember. Most itt próbál szerencsét!. .. Tudja mit akar. Számításai a mostani szerény körülmények között is bejönnek. Azt mondja gyakran: ami elmegy a réven, megjön a vámon! így van a zenekarral is. Nem csak a hasznot nézi, s ez jelzi, hogy egy korszerűen gondolkodó vállalkozó-szolgáltató!. .. Hosszabb távú elképzelései vannak. Tervei között szerepel - legalább a zenés napokon - az egytálételes szolgáltatás. Egyenlőre a közegészségügyi előírások betartása okoz nem kis problémát. Az ide „szegődött” helybéli törzsvendégek kitartóan bíznak a főnök és felesége akadályokat nem ismerő és kitartó szorgalmában . . . Kökényesi Béla Karancskeszi Kilóg a sorból Mit kérnek számon Kollár Sándortól? Játékot indítottunk nemrégiben lapunk hasábjain: arra invitáltuk olvasóinkat, írják meg, ismernek-e olyan embereket szükebb vagy tágabb környezetekben, aki életvitele, munkája, hobbija más, mint az átlag, vagyis kilóg a sorból. Az ötlet nyomán sorra érkeznek a levelek szerkesztőségünkbe, s ez azért örvendetes, mert - mint minden komoly, „felnőtt” játék - ez is rólunk, ez esetben arról szól: mégis csak figyelünk egymásra. Sorozatunk első vendége Kollár Sándor, Piliny község polgármestere, a Nógrádi Történeti Múzeum grafikusa, Salgótarján címerének és zászlajának egyik tervezője, akit azonban a „kétmunkahelyű- ség” ellenére nem az intézményben, s nem is a hivatalban találtunk meg. Pilinyi családi háza nyitott verandájára féllábon, mankóra támaszkodva lépett ki. Rögtön bevallotta, nehezen telnek a kényszerpihenő napjai, de a fut- ballnak még ma sem tud ellenállni. Ez az a játék, mely nála az oldószer szerepét töltötte be.- Beteges, sápadt, vérszegény fiú voltam, nem tudtam például buszon utazni az állandó hányinger miatt. Részben emiatt lassan kezdtem gátlásossá válni, s ezt nyáron, nagyon jól levezettem a labdajátékkai. Hogy a kis Kollár Sanyi miért szerzett csupa rossz és csak jó jegyeket a reál, illetve a humán tantárgyakból? Ez ma már nem kérdés. Éspedig azért, mert a feje, és főleg a keze mindig a rajz felé vitte. Persze egy falusi kisiskolában korántsem volt egyszerű észre vétetni, mit tud. s hogy őt csak az a bizonyos dolog érdekli.- Egyvalakitől kaptam igazi biztatást: a mamám volt az, aki ösztönzött. Ő urasági szakácsként nagyon sok embernek főzött és a dicséretet eleresztette a füle mellett, ha önmagával nem volt elégedett. Fia minden bizonnyal rá hasonlít a csakis önmagával szemben megengedett maxi- malizmusával.- Lehet, hogy paradox, amit mondok, de csak akkor alszom nyugodtan, ha jól megcsináltam azt, amibe belefogtam. Többnyire keservesen megkínlódom, amíg a végére érek egy munkának, s ha elégedett lehetek, az az én igazi ünnepem. A naptári, pirosbetűseket legszívesebben figyelmen kívül hagyom, bár a család miatt azért igyekszem ezekhez igazodni. Mondja, amikor születőben van egy-egy grafikája, prospektusok, katalógusok, könyvek vagy egyebek, talán nehéz őt elviselni. Amellett ugyanis, hogy a családi békesség feltétlen híve. ha éppen gyötrődik, mások rosszkedvén nem tud segíteni, a jókedvet pedig nem érti .. . A közéleti funkció nála két percig sincs haragban a grafikus mentalitásával. Nem feltétlen azért, mert ismer mindenkit a falujában, s őt is isme„Csak törvény adta jogommal élek” „Keserű pirulák a gyógyszerészeknek - Gyarmati patikák tyúkpere” címmel megjelent cikkel kapcsolatban az alábbi észrevételeket tenném. Bállá Tibor megyei tisztifőgyógyszerész állítása szerint ellenne irányuló hatalmi harc folyik! Gyógyszerészi pályán töltött közel három és fél évtizedes munkásságom alatt sohasem élt bennem semmi hatalmi vágy: amit eddig elértem, nem ennek köszönhetem. Jelenlegi „hatalmi” pozíciómba 1986-ban kerültem munkatársaim felkérésére, és csaknem egyöntetű akarataként az akkori döntéshozók akaratával szemben. Más szándékom nincs, mint, hogy ameddig munkatársaim bizalmát élvezem, felelősséggel lássam el megtisztelő munkakörömet. Ha ezt Balía Tibor megyei tiszti főgyógyszerész ellene irányuló hatalmi harcként értékeli, ez szíve-joga. E tekintetben „a régi hatalom és módszerei” ténylegesen nem változtak! A cikkben megfogalmazottak a tényeknek nem felelnek meg. A balassagyarmati „Winkler Lajos” Gyógyszertár dolgozóinak többsége a népjóléti miniszter úrhoz írott, 1990 május 29-i levelében nem az ügyelet megosztását, hanem megszüntetését kérte - mi lett volna, ha azt helyben is hagyták volna? -, ha pedig erre nem volna lehetőség, az ügyeleti díj személyi jövedelemadó terheinek a csökkentését, illetve a díj emelését kérték. A gyógyszertári ügyeleti rendszerben a tiszti-főgyógyszerész által kívánt változtatásokat, ott, hol a dolgozóink és főként a lakosság érdekeit nem sértette, végrehajtottuk. 1992 június 12-i levelemben kerestem az egyezségre való törekvés lehetőségeit, jelezve benne, hogy ha ezzel nem kívánnak élni, tekintsék jogorvoslati beadványként. Annak tekintették. Nem lehet hatalmi harc folytatásként kezelni azt, aki élni kíván törény adta jogaival, még akkor sem, ha a szakmai felügyeleti szerv egyik munkatársával szemben gyakorolja. A gyógyszertári ügyeletek a lakossági igényeket mindig panaszmentesen kielégítették. A megjelent cikk az olvasókban azt az érzést keltheti - melynek a cikk írója hangot is adott -, hogy „dolgozók esetleges tévedéseinek a beteg lehet az áldozata!” Ezt a feltételezést visszautasítom! Szeretném, ha a gyógyszerészet dolgozóit nem ilyen és hasonló megnyilvánulások alapján ítélnék meg, hanem valós, a beteg ember érdekében esetenként nagy áldozatok vállalásával végzett munkájuk alapján. Jó volna, ha a megye lakossága arról is tudomást szerezne, hogy a jó színvonalú szakmai tevékenység mellett a gyógyszerészet dolgozóinak élet-és munkakörülményei az igen nehéz gazdasági helyzetben is - sok áldozatvállalással - jelentősen javultak, a keresetek az elmúlt három év alatt megduplázódtak, s a fenyegetett munka- nélküliség senkit sem ért el. A jó gazdasági eredmények alapján a múlt esztendőben az ország kétszáz legeredményesebben tevékenykedő vállalata közé kerültünk. Kertész Miklós Nógrád Megyei Gyógyszertári Központ igazgató Idősek világnapján Ünnepi találkozó Salgótarjánban Sok visszás helyzetről hallottam Privatizációs anomáliák A népgazdasági vagyon privatizációja során mind az írott, mind az elektronikus sajtóban sokszor felvetődik a kérdés, hogy a fizetőképes kereslet alacsony foka következtében jóval értékünkön alul cserél gazdát egy-egy ingatlan vagy nagy értékű termelési eszköz. így van ez a most folyó termőföld licitálások során is. A magas értékű földtulajdonok zömében az államilag meghatározott alsó fokon cserélnek gazdát. Sok visszás helyzetről hallottam. De a legkirívóbb esetet éppen a Népszabadság szeptember 12-ei számában olvastam, mely mélységesen felháborított. E cikk lényege a szerző. Reményi László egri lakos tolla nyomán a következő: „Bodony község határában augusztus hó 24-én 13 ezer forint kárpótlási jeggyel olyan ötven hektáros erdőt vettek meg, amelyen a lábon álló faállomány mai piaci értéke, mintegy tízmillió forint.” Ezt csak azért hoztam a mi megyei lapunkban is nyilvánosságra, mert Nógrádnak is jelentős része erdőséggel borított terület. Közismert, hogy az erdővel borított területek - szemben a szántófölddel - csak néhány aranykoronásak s ez a terület - mint a példa mutatja - aranykorona értéke, nem tükrözi a lábon álló fák értékét. E kis írásommal a kárpótlási licitálások irányítóinak figyelmét szeretném felhívni hasonló anomáliák kiküszöbölésére. Mucsi Lajos Salgótarján Az önzetlen segítséget ezúton is köszönik a kereszténydemokraták Nógrád és Heves megye nyugdíjasai is örömmel fogadták az Egyesült Nemzetek Szervezetének azt az elhatározását, hogy minden év október 1 -je az idősek világnapja legyen, és ekkor készüljön számvetés az idős emberek sorsának alakulásáról. életük valós körülményeiről, gyötrő gondjaikról. A mai idős nemzedék olyan történelmet élt meg, amely nagyszerűségével, megpróbáltatásaival, tanulságaival különleges és egyedülálló az egész világ számára. Századunk, amelyben éltünk és még élünk, a tudományban, a technikában, a kultúrában, a társadalmi gazdaságban, történelmi kísérletekben olyat teremtett, amihez hasonlót egyik korábbi század sem mutatott fel. Polgármester és grafikus rik. Nem is az okból, mert ha a grafika kerül szóba ezen belül is a reklám grafika, melyben „istenigazából otthon van" - művészet helyett munkát, mesterséget emleget.- A faluban sok embert tisztelek. Van, akit kedvelek, illetve szeretek. Úgy érzem elfogadnak, s ebben lehet, szerepe van annak, hogy nincs hivatalos és magán-, nekem mindig csak egy véleményem van. Változó körülmények között is vállalom önmagamat, de nem tartom humánusnak nem tiszteletben tartani mások saját mércéjét. Nem vagyok irigy, rosszindulatú. Az a helyes, ha az ember jelzi, amikor a környezetében ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Az „egy vélemény” miatt került már konfliktushelyzetekbe, ám ezek taglalásánál jóval lényegesebbnek tartja a következményt:- Voltak szócsaták és vesztések, viszont ezek közben még inkább tudatosodott bennem: még ha el is akarnék térni ettől a magatartástól, az emberek számon kérik tőlem. Mihalik Júlia A mai idős nemzedék - amely összlakosságunk egynegyed részét teszi ki joggal várja el, hogy az általa teremtett és felhalmozott értékekből megkapja azt a neki járó részt, ami a tisztességes öregkor biztonságos és nyugodt életviteléhez szükséges. Igényli a szerény megbecsülést, a figyelmet és a két keze dolgos munkája, verítéke nyomán kijáró tiszteletet. Nem szánalomkenyéren tengődő elesettként, hanem a társadalom hasznos közreműködőjeként kívánja élni még hátralévő éveit. Első alkalommal Salgótarjánban a megyeházán találkoztunk a Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szervezete által rendezett szerény ünnepségen. Ez évben október 2-án, a salgótarjáni ön- kormányzat épületében, a városháza dísztermében jövünk össze. A megemlékezés alkalmából szeretettel köszöntjük megyénk valamennyi idős és nyugdíjas állampolgárát, valamint a velünk együttérző honfitársainkat. Központi megemlékezésünkre csak szerény létszámú képviselőt tudunk köreinkből meghívni, ezért hangsúlyozottan köszöntjük mindazokat, akik rendezvényünkről távolmaradnak. Továbbra is az az elv vezérli érdekképviseletünket, hogy mértéktartóan, de - összhangban az Alkotmányban biztosított jogainkkal - határozottan fellépünk nyugdíjasaink érdekében. A Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szervezetének megyei elnöksége Salgótarján lakói ismét emberségükről tettek tanúbizonyságot. A Kereszténydemokrata Néppárt salgótarjáni szervezete és a helyi egyházak felhívására több mint ötszáz zsák ruhanemű, lábbeli, tisztálkodási szerek illetve készpénz gyűlt össze a magyarországi menekülttáborok megsegítésére. Köszönetét mondunk a SALGÓTRANS Kft-nek, amely kamionjával ingyenesen szállította a békéscsabai menekülttáborba az összegyűlt adományokat. Hálás szívvel köszönjük meg ezúton is a rászorultak nevében mindenki önzetlen támogatását, segítségét. Dr. Marton Tibor a KDNP salgótarjáni szervezete nevében Dr. Bercsényi Lajosné a KDNP női tagozata nevében Kilóg a s0rból... Kedves Olvasó Játékunk célja, hogy megkeressük a megyében azokat az embereket, akik valamilyen módon "kilógnak a sorból". Ha Ön úgy érzi, hogy más, mint a többi ember, másként gondolkodik, másként cselekszik, más a külseje, vagyis egyszerűen MAS, akkor írjon nekünk! Ha Ön nem "más”, de ismer valakit, aki igen, ne habozzon, írjon! Az igazán érdekes embereket felkeressük, cikket írunk róluk. Az olvasók szavazatai alapján - várhatóan december közepén - tesszük közzé a lap hasábjain, ki az, aki Nógrád megyében a "legjobban kilóg a sorból"! Jutalma egy music center lesz. A jelentkezéseket és a jelöléseket 1992. október 9-ig fogadjuk el. A borítékra kérjük ráírni: "Kilóg a sorból". Az érdekes emberekről szóló tudósításokat folyamatosan közöljük majd. Szavazatokat a lapban található szavazólapon fogadunk el. A szavazólapot december közöljük az újságban. A kitöltött szavazólapot kérjük a szerkesztőség címére eljuttatni.
