Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-17-18 / 246. szám
6 HÍRLAP HÉTVÉGI MAGAZIN 1992. október 17-18., szombat-vasárnap NÖGRÁI )f HÍRLAP jjí! PA 0 Q 0 Hollókő a világ közepén A parasztház valóban telitalálatnak bizonyult A hollókői parasztház az UNESCO-palota kertjében. Egy zsebkendőnyi megye és alig babszemnyi faluja elhatározta, hogy megmutatja magát a világnak. Talált ehhez egy igen alkalmatos helyet, melyet szoktak volt nevezni a Fény és Pompa Városának, a Kultúra Fővárosának, alkalmasint azonban csak Párizsként emlegetik. A kis megye picinyke faluja akként cselekedett, amint eltervezte: fogta magát és három hónapra kiköltözött az Eiffel torony szomszédságába, ahol - hogy is lehetne másként, hiszen a világ közepéről van szó — a világ sok nemzetének fiai jártak a csudájára. Az évforduló Majd azt mondtam, itt a vége, fuss el véle. Mégsem lehet e dióhéjba szorított történetet népmeséi mondattal zárni, hiszen igaz szorul szóra. Hollókő, annak is Ófaluja, mint a világ kincsesládájának egyik ékszere három hónapon át valóban Párizs kellős közepén vendégeskedett. Idén ülte 20. születésnapját az UNESCO Világörökség Konvenciója. Az egyezményhez a világ 121 országa csatlakozott, csaknem 400 kiemelkedő természeti és kulturális érték védelmére szövetkezve. Magyarország 1985-től tagja a konvenciónak, s ez'ideig két kincsét írták fel a világörökségek listájára: az egyik a főváros Duna-parti panorámája, benne a budai Várral, a másik - a mi szívünknek különösen kedves - a hagyományait őrző hollókői ófalu, a lakott múzeumfalu. A konvenció 20. évfordulóját illően ünnepelték Párizsban: világkiállítást rendeztek a világörökségekből. Persze, a világ fővárosa messze van, s talán sokba is kerül a kiutazás, s nem tudni, nem volna-e inkább jobb, itthoni bajainkkal foglalkozni, hiszen van belőlük elég. Ne szépítsünk, akadt jócskán ellentábora is az ötletnek: kapjunk az alkalmon, vigyük el megmutatni kincsünket! Mert mire valók a hétköznapok, ha soha nincs ünnep? Mi adjon hitet az újabb merész vállalkozáshoz, ha megfut az ember az éppen kínálkozó elől? Tömérdek munka árán mégis beérett a gyümölcs. A megoldás kimunkálására pályázatot hirdetett a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, öt munkacsoport hét pályamunkája közül az Országos Műemléki Felügyelőség Kőris János vezette teamje vitte el a pálmát. A fémvázas keretbe foglalt stilizált hollókői parasztház valóban telitalálatnak bizonyult: az UNESCO palota kertjében, a térből egy darabot elkülönítve mutatta meg azt a házat, muskátlis ablakával, bévül tisztaszobájával, úgy, ahogyan az ófalusiak ma is élnek. Leon Da- vico, az UNESCO egyik igazgatója, a kiállítás szervezője zseniálisnak nevezte a parasztház tervét. Nem túlzott, a látvány magáért beszélt. Federico Mayor, az Unesco főigazgatója nem bajlódott a szavakkal, ő egész egyszerűen megfeledkezett magáról, s kivált a proto- kollról a világkiállítás megnyitásán. Az történt, ugyanis, hogy a hollókői parasztházban szembetűnően többet időzött, mint egyebütt, ami a protokoll szabályok szerint talán udvariatlanság ilyen magasrangú vendég részéről, minket, nógrádiakat azonban mintha csak hájjal ke- negettek volna. Az üzenet A Nógrád megyei közgyűlés tagjai a világkiállítás záróhetére, mely egyben magyar nemzeti hét is volt, utaztak ki. Ekkor nyitották meg egyébként Magyarország másik világörökségének, a budai várnak bemutatására szolgáló kiállítást is. A nyitó ünnepségen Keresztes K. Sándor környezetvédelmi miniszter újságírók érdeklődésére válaszolva Magyarország világkiállításon való jelenlétét mind nemzetközi szempontból, mind pedig hazai aspektusból igen jelentősnek minősítette. Mint mondta, Hollókő üzenetét megértették Párizsban, hiszen az építészeti és a természeti értékek védelme mellett a kultúrá- lis örökség becsben tartása az UNESCO alapgondolata. Itthon pedig e nagyívű vállalkozás is ráirányította a kormányzat és az önkormányzatok figyelmét arra a felelősségre, melyet értékeik védelme érdekében viselniük kell. S ami egyáltalán nem margóra szorítható szempont: képes volt e vállalkozás olyan helyi energiákat mozgásba lendíteni, melyek nyomán például Nógrádiján megszületett az Ökoplan, a Hollókő megőrzésének és fejlesztésének lehetőségeit kidolgozó műhelytanulmány. Ezen az estén zsúfolásig teltek az UNESCO-palota földszinti termei. Magyarországról kiutazónak, a párizsi magyar emigráció, az odakintiek francia ismerősei köszönthették egymást az ünnepen. A gomolygó emberáradatban ott volt Nagy Pál, Madách-díjas író is. író? - mosolyodon el kétkedőn beszélgetés közben. Habozva mondja ki e szót negyven évi munkásság után is. Az 1956 óta Párizsban élő Nagy Pál büszke arra, hogy ezen a kiállításon a világcsodák mellé Magyarország is felsorakozott. Úgy látja, hogy értékeinket, kincseinket nem igazán profi módon nyújtjuk át a nyugatnak. Talán nem az irodalommal kellene kezdeni e bemutatkozást - s ha valaki, akkor ő mondhatja ezt -, hanem a könnyebben befogadható értékekkel. Ezért is nagyszerű ez az absztrahált hollókői parasztház. mert együtt mutatja meg a modem építőművészetet és a népi művészetet - minden látogató számára érthető és érzékelhető módon. Szívesen segítettünk volna propagálásában is - tette hozzá az író -, hiszen Párizsban rendkívüli a kulturális konkurencia. De a magyar kormány tapasztalataink szerint nem igazán iparkodik a külföldön élő magyarok tapasztalatait, kiterjedt kapcsolataikat hasznosítani. A legfontosabb célt azonban így is sikerült elérni: a hollókői tradíció a magyar-francia kapcsolatok történetében teljesen újszerű módon épülhet be a francia kultúrkörbe. Az est igazi szenzációja a hollókői asszonykórus volt. A terem megvilágosításáért felelős technikai stáb vezetője nem hitt a szemének: tele a földszint és a karzat! Uraim, tudják Önök, hogy ebben a teremben már volt olyan nemzeti gálaest, melyen öten ültek összesen? Uraim, ez valami szuper! Szupermüsor A szuper - a műsor volt. Amit a hollókői asszonyok - és persze a velük együtt fellépett Düvő együttes zenészei - tudnak, az utánozhatatlan, ismétel- hetetlen, az egyedül az övék. Ők ebben nőttek fel, ebben élnek, a dallam nem az ajkukon, hanem a szívükben ered. Ez a titkuk, ezért nem lehet utánuk csinálni. Hosszan dörgött a vastaps a palotában, s később a Párizsi Magyar Intézetben is műsoruk után. Azért meg kell hagyni, a hollókői menyecskék nemcsak a színpadon voltak elemükben. Ringó szoknyájukban úgy jár- tak-keltek a palotában, mintha világ életükben benne laktak volna. Hát hogyne volnának itt otthon, amikor csak ki kell nézni az udvarra és ott a házuk! Nagy Ignác polgármesternek volt elég baja kicsiny nyája egybentartásával. A báránykák gyakorta szétszéledtek, a polgármester meg - mint valami újkori garabonciás - lobogó ka- bátszámyakkal a nyomában iparkodott összeterelésükre. Amúgy is sok dolga akadt. Ha csak a gratulációk fogadását vesszük, már az is bőven elegendő! Azért akadt mégis egy viszonylag csöndesebb sarok a beszélgetésre. Hogy hitték-e a faluban, hogy ide egyszer kikerülünk? Már hogy tették volna, mikor még magam se hittem! - ismeri el férfiasán a tényeket. - Miért, talán olyan mindennapi az, hogy egy nem egészen 500 lelkes falu egyszer csak hipp-hopp, a világ közepébe terem? Nagy dolog ez nekünk, sokat várunk tőle. Nagy Ignác személy szerint azt reméli, hogy az a pezsgő folyamat, ami egészen a világö- rökségi listára való feljutásig tartott, most majd újra meglendül. Mert mitagadás, addig komplett fejlesztési tervek készültek, melyek félig-meddig megvalósulva elakadtak. Tudják persze Hollókőben nagyon is jól, Magyarországnak vannak most sürgetőbb dolgai is, de hát nekik mégis ez a legfontosabb! A világkiállítást megelőzően kialakult megyei összefogás talán abban is segít majd, hogy a fejlődés következő szakaszának finanszírozási formáit megtalálják. Ők Hollókőben türelmesek, hiszen most minden átmeneti állapotban van. Türelmesek és nagyon remélnek: Hollókő drágakövének ragyogása nem halványulhat el. A parasztházban a világkiállítás ideje alatt Madame Tomijos, Alföldy Judit látta el a háziasz- szonyi teendőket. Ha valaki, ő aztán közvetlen közelről tapasztalhatta: miként is fogadják be az unikális látnivalót a ház vendégei. A tálalásról Aki itt járt, az Párizs kellős közepén toppanhatott be egy magyar parasztházba, s ez valami felemelő érzés volt - meséli az 1963 óta kinn élő aszszony. - Magyarországnak egyhamar ilyen lehetősége nem lesz! Éppen ezért roppant bántotta őt az, hogy ezt a nagyszerű lehetőséget jobban is lehetett volna kamatoztatni. Úgy látja, a francia sajtóban csak hellyel-közzel szerepelt a világkiállítás, s benne a hollókői különlegesség. Judit szerint az UNESCO megtette a magáét azzal, hogy helyet kínált a kiállításhoz, a többi már a hivatalos magyar szervek dolga lett volna. S lehet valami igazság a háziasszony szavaiban, kivált, ha a Tours-i példát vesszük. Ott ugyanis az történt, hogy a Nógrád táncegyüttest zsúfolásig telt 400 személyes terem fogadta. Tudni kell, ebben a francia városban mjndösszesen négy magyar él. Ők Gerando de Teleki Judit elnökletével Magyar Baráti Társaságot alakítottak, amely ez időben száz tagot számlál. Az elnökasszonynak, na meg a társaság lelkes tagjainak van gondjuk arra, hogy nagy magyar élet legyen a színfrancia városban. így aztán az sem jelentett számukra nehézséget, hogy úgymond „teleszervezzék” a termet a magyar táncosok műsorára. A siker kirobbanó volt, a palóc kultúra újabb névjegyet hagyott francia földön. Felkerült a korona is Fenséges volt a magyar hét minden napja, órája, illet rá a korona, megkerült ez is, méghozzá a világkiállítás záróestjén. Frederico Mayor Unesco Euro Disneyland Párizs kapujában. főigazgató megköszönte a látványos magyar részvételt, majd Unesco emlékérmet nyújtott át az est műsorát szolgáltató Kocsis Zoltán zongoraművésznek, az Amadinda együttesnek, dr. Lázár György főrendezőnek és a nógrádiak legnagyobb ovációja közepette Nagy Ignác hollókői polgármesternek, valamint Korill Ferencnek, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnökének. Engem szólítottak, az elismerés azonban Nógrád megyének, s kivált a munkában nagy részt vállalóknak szól - ez az elnök véleménye, s aligha csak a kötelező szerénység mondatta vele. - Amit vállaltunk, teljesítettük: bemutatkozásunk jó hírünket keltette, Nógrád megyét Párizsban a világkiállításon aratott sikeréről ismerték ' meg. Az Unesco teljes vezérkara elragadtatással szólt Hollókő jelenlétéről, s mint mondták, minden támogatásukra számíthatunk. Szereplésünkkel hosszú időre garantáltuk Hollókő helyét a világörökségek előkelő társaságában. Arról nem is szólva, hogy nem akármilyen módon vezettük fel Hollókőt ezzel a világkiállítással a majdani magyarországi Expo előtt! Tudom, sokan sokféle alkalommal elmondták már, ezúttal azonban nem restellem az ismétlést: ezen a világkiállításon, s legfőképpen annak záróestjén jó volt magyarnak, jó volt nógrádinak lenni A bemutatkozás utóhangja (Két epizód kívánkozik még ide. Már bejelentkezett az Unesco: legközelebbi, műemlékekkel foglalkozó konferenciáját Hollókőben óhajtja megrendezni. A hollókői Udvarház Bt. vezetője tudatta: soha ennyi francia vendége nem volt még, mint éppen az idei nyáron. Azért jöttek, hogy lássák, valóban olyan mesébe illő-e a falu. amint azt a Párizsban látott parasztház sejteni engedte.) Szendi Márta A festők tere a Montmartre-n. A Pigalle, s a szenzációs malom, a Moulin Rouge 4 I f t
