Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-17-18 / 246. szám
4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1992. október 17-18., szombat-vasárnap Látszatnak bizonyult a „szélcsend” a tarjáni szimfonikusoknál Karnagyügyben „beintettek” a demokráciának? A városnak (jól) muzsikáló zenekarra van szüksége Első utam a tarjáni zeneiskolába vezetett, hogy Becze Lajos igazgatótól megtudjam a nagy vihart kavart két intézkedés részleteit, alaposan megismerjem hátterét.-Bár messzire visszanyúló, szerteágazó problémákról van szó, én nem kívánok ezekkel foglalkozni. Csak onnan kezdem, hogy már korábban, még Deák András kamagyi időszakában felmerült, hogy szerencsésebb lenne, ha a zenekar nem a művelődési központhoz, hanem a zeneiskolához tartozna. Mivel a zenekar élete jórészt itt zajlik a mi intézményünkben, a tagok nagy százaléka nálunk tanít, célszerűnek látszott, hogy a szimfonikus zenekar is a mi hatáskörünkben működjön. Mivel azonban akkor még a zeneiskola sem volt önálló intézmény, ráadásul az én igazgatói megbízatásom is „lejárófélben” volt, nem tartottam aktuálisnak ezt a kérdést. Ez év nyarán viszont már én kezdeményeztem ugyanezt Tóth Csabánál, a művelődési központ igazgatójánál.- Miért változtatta meg a véleményét?- Nem a véleményem módosult, - hiszen én is mindig amellett voltam, hogy a zeneiskola legyen a város zenei központja - hanem a körülmények változtak meg. Ezek közül a legfontosabb. hogy májusban az önkormányzat újabb ciklusra kinevezett intézményigazgatónak. A 33 fős tantestületből a titkos szavazáson mindössze egy fő szavazott ellenem, és egy szavazat volt érvénytelen. Ennek alapján joggal érezhettem úgy, hogy bíznak bennem, várják, hogy határozott lépéseket tegyek az évek óta halogatott kérdésekben.-Hogyan reagált a két intézmény közti megegyezésre a városi önkormányzat?-A művelődési osztály tudtával egyeztünk meg. Ők nem szóltak bele, hiszen ez a lépés beleillett az úgynevezett „profil- tisztítási” folyamatba. A testület pedig érthető módon nem foglalkozik ilyen szintű, intézmények hatáskörébe tartozó kérdésekkel.-Nézzük a nehezebb, még több és szenvedélyesebb vitát kiváltott kérdést: hogyan lett Tolják Vilmosból a szimfonikus zenekar karnagya?- Röviden szólva úgy, hogy - élve igazgatói jogkörömmel - ez év szeptember elsejével egy esztendőre megbíztam ezzel a feladattal.-Nem gondolt arra, hogy e lépését követően „elszabadul a pokol": egyrészt mert ezt nem beszélte meg sem a zenekar vezetőségével, sem magával a zenekari tagsággal, másrészt pedig azért mert a zenészek már egy évvel korábban is Horti Gáborra voksoltak Torják Vilmos ellenében.- Tudtam, hogy lesznek ellenérzések. ellenvélemények is, de meggyőződésem, hogy nem hibáztam. Ugyanis a zenekar vezetőségének a mandátuma már korábban lejárt, tehát velük nem kellett, nem lehetett megbeszélni az elképzelésemet. A zenekar egészét pedig a nyár folyamán nem hívhattuk össze. Az események felgyorsultak, döntenem kellett, hogy a folyamatos munka nem szenvedjen csorbát. Horti Gábor a nyár folyamán ingadozott, hogy meghosszabbítsa-e szerződését. En egyébként is azok közé tartoztam, akik már tavaly sem rá, hanem Torják Vilmosra szavaztunk. Más kérdés, hogy az ellene Idén tavasszal beszélgettem a Horti Gábor karnaggyal („Szélcsendben” muzsikálnak a tarjáni szimfonikusok Nóg- rád Megyei Hírlap, március 14-15.), aki kifejtette, hogy a szimfonikus zenekarban „mindenki a munkára koncentrál”, semmi nyoma, hogy bárki is áskálódna akár ellene, akár mások ellen. Úgy nyilatkozott: rajta nem fog múlni, hogy a július elsejéig szóló szerződését meghosszabbítsák. Ehhez képest az utóbbi hetekben alaposan megbolydult a zenekar élete, szó sincs nyugalomról. Ellentétes érdekű csoportok állnak egymással szemben, a személyeskedést sem nélkülöző kemény presztízsharc bontakozott ki. Mindez két konkrét okra vezethető vissza: a nyár folyamán a zenekar működtetése a József Attila Művelődési Központtól a városi zeneiskolához került, melynek igazgatója szeptember 1-ei hatállyal új karmestert nevezett ki a zenekar élére. folytatott kampány következtében akkor alulmaradt. Véleményem szerint az elmúlt év során a zenekar semmit nem fejlődött, s ennek az egyik okát abban látom, hogy Horti szigorúan csak a próbák és a fellépések idején tartózkodott a városban, így nem is ismerhette a kulturális életet, a szellemi igényeket. A közönség drasztikusan csökkent érdeklődését jelzi, hogy a teljes évad során mindössze 1900 Ft volt a bevétel a zenekar szereplései során. Ami pedig Torják Vilmos személyét illeti, ő már sokszorosan bizonyította szakmai hozzáértését. Szép sikereket ért el a nagybátonyi kamarazenekarral, jók a kapcsolatai a zenei élet központi szerveivel, intézményeivel és nem utólsó sorban idevaló, nem kell utazgatnia, ismeri Salgótarján minden rezdülését. En feltétlenül alkalmasnak tartom őt nagyzenekar élére is. Tavalyi pályázatából ismerem a terveit és azokkal maradéktalanul egyetértek. Most ráadásul a zeneiskola igazgatóhelyettese is lett, így még jobban össze tudja fogni a munkát. Ezek szerint a következő beszélgetőpartnerem helyben van. Torják Vilmos egyszerre érdemes a gratulációra - hisz mégiscsak egy komoly zenekar karnagya lett, olyan elődök után. mint Róna Frigyes, Deák András - és a részvétre, hisz többen vélik úgy: nem tud megbirkózni ekkora feladattal.- Örül a megbízatásának?- Azon már régen túl vagyok, hogy felhőtlen örömet érezzék. Egész biztos, hogy egy tisztességes pályázaton jobb lett volna nyernem.- Akkor miért nem utasította el Becze Lajos javaslatát?- Mert meg vagyok róla győződve, hogy a zenekarban több van, mint amennyit eddig produkált, mert hosszú távú terveim vannak és mert soha ennyi erőt. energiát nem éreztem magamban, mint éppen most. Tudom, hogy engem azzal vádolnak: elveszek a részletekben. Azt vallom, hogy tökéletesre kell törekedni, oda pedig a részletek alapos kimunkálásán át vezet az út.- Mondana valamit az elképzeléseiről?!- Olyan igényes műsorpolitikára van szükség, amely vissza- szerzi a közönséget. Ha az emberek nem jönnek be a hangversenyre, ki kell vinni közéjük a zenét. Nagy gondot akarok fordítani a helyi utánpótlásra. Legtehetségesebb tanulóink, végzőseink számára mindig lesz hely a zenekarban.-Hallani olyan vélekedéseket, hogy az ön vezetése alatt visszaesik majd a színvonal? Nem tart attól, hogy ez tényleg bekövetkezik?- Ha tartanék, nem vállaltam volna e feladatot. Egy hónap tapasztalatai is erősítenek hitemben: jó úton vagyunk, előbbre fogunk lépni.- Nem hiányoznak azok, akik most éppen az ön személye miatt bojkottálják a próbákat?- Ákik most együtt vagyunk, egyet is akarunk. A távollévők önmagukat zárták ki, de bárki, bármikor visszajöhet. * * * Oknyomozó körutam következő állomása a bátonyterenyei zeneiskola. Azért mentem oda, mert nyílt titok: ott többen is dolgoznak azon tizenkettek közül, akik aláírták a salgótarjáni polgármesternek írott beadványt, akik jártak az alpolgármesternél, hogy tiltakozzanak, segítséget kérjenek Becze Lajos általuk antidemokratikusnak tartott intézkedései ellen s akik a történtek után nem - vagy csak időnként - járnak a próbákra. Készségesen fogadnak s nyilatkoznak öten is, mert jónak látják, hogy felháborodásuknak, véleményüknek ily módon is hangot adhatnak. Venter László zenetanár, az intézmény igazgatója:-A szeptember 7-ei próbán Becze Lajos kész helyzet elé állította a zenekart. Visszamenőleg közölte, hogy az együttes ezentúl a zeneiskolához tartozik, Horti Gábor szerződését nem hosszabbította meg és szeptember elsejétől Torják Vilmos a karnagyunk. A meglepetéstől alig jutottunk szóhoz, mert még a nyári szünet előtt, júniusban a zenekar vezetősége megszavaztatta a tagságot Horti Gábor további sorsáról. A jelenlévők döntő többsége amellett voksolt, hogy hosszabbítsák meg a szerződését és a jövő évre írjanak ki pályázatot, úgy, mint az elmúlt évben. Igaz, hogy Beczéék köre nem volt jelen, de kiszámoltuk, hogyha a hiányzók is ott vannak és Horti ellen szavaznak, akkor is hatvanegy százalékos támogatásban részesült volna. Tóth Csaba viszont már nem írta alá a szerződését, Becze Lajos pedig figyelmen kívül hagyta, hogy Torják Vilmos iránt tavaly, - amikor színt kellett vallani -, nem volt elég bizalom a zenekari tagság részéről. Azt különösen sérelmezzük, hogy elnéztek mind a zenekar, mind pedig a tagságot képviselő vezetőség feje fölött. Holott kiharcoltuk, hogy minden fontos kérdésben, ami a zenekart illeti, véleményt formálhassunk. A karmester megbízásában a vezetőségnek egyetértési joga van. Ebben még Szabó Károllyal, a József Attila Művelődési Központ igazgatójával állapodtunk meg, s erre Tóth Csaba is tekintettel volt. Becze Lajosnak is illett volna ezt figyelembe venni, ha már önkényesen átvette a zenekar működtetését. Ha ez rend, - amit eddig állítólag mi zavartunk mindig meg, azzal, hogy szóvá tettünk dolgokat -, akkor én ebből nem kérek ... Konkoly Thege Réka, zenetanár:- Nekem Torják Vilmos személye ellen nincs kifogásom, jó volt vele együtt dolgozni a nagybátonyi kamarazenekarban. Azt az erőszakos eljárást azonban én is elítélem, ahogy a zenekar élére került. Én egyébként már voltam próbán is, fellépésen is, de nem éreztem jól magam, amikor megláttam, hogy a székemen már ülnek. Ugyanakkor őszintén bevallom, hogy én még nem úntam bele a nagyzenekari muzsikálásba, nekem hiányzik ez a rendszeres munka. Bartusné Mile Mária, zenetanár:-Én úgy érzem, hogy bennünket vidékieket lekezelnek a zenakarban. Most pedig valóságos kirekesztés történt. Pedig Beczéék is innen Nagybátonyból kerültek Salgótarjánba. Néhányszor már én is visszamentem az ominózus szeptember 7-e óta, de, hogy végleg hogyan döntök, azt attól teszem függővé, hogy a beadványunkra, panaszunkra hogyan reagál a tarjáni önkormányzat. Gazsi Éva, zenetanár:- Általános iskolás korom óta szerepelek a zenekarban, nem kell kommentálni, hogy milyen érzelmi szálak fűznek hozzá. Most mégis úgy döntöttem, hogy addig nem veszek részt a munkában, amíg nem orvosolják a kérésünket. Nagyon bízom benne, hogy fogják. Venter Lászlóné zenetanár:- Mindaddig örömmel muzsikáltunk együtt, amíg a zenekarban mindenkinek egyforma joga volt. De milyen alapon mondja Becze Lajos, hogy eddig dilettáns zenélés folyt. Vajon gondolkodott-e rajta, hogy vérig sértett számos amatőr zenészt. amikor gyakorlatilag ajtót mutatott nekik. Mi egy lendületes, fiatal karmestert tudnánk elképzelni, olyan típusút, mint Deák András volt, aki magával ragadja az amatőröket és tud újat mondani a profiknak is. Szerintem Tóth Csaba és Becze Lajos a nyár folyamán egy valóságos puccsot hajtott végre. Nem értem, hogy az önkormányzat mind a mai napig miért nem tett egyetlen lépést sem, holott képviselője - Sándor ZolTorják Vilmos, az új karnagy helyzete nem irigylésre méltó tán - részt vett azon a viharos zenekari próbán, amikor az ügy kirobbant. Ha az előállt helyzet nem változik, fájdalommal tudomásul vesszük, hogy Salgótarjánban továbbra is mindent meg lehet tenni és esetleg azon is elgondolkodunk, hogy a továbbiakban az ország más részében keressük meg a kenyerünket ... * * * Miután a beszélgetések során többen is említették Tóth Csabának, a József Attila Művelődési Központ igazgatójának a nevét, természetesen az ő véleményére is kíváncsi voltam: -Sok éves elképzelés volt, még elődöm kezdeményezte, hogy a zeneiskola vegye át a szimfonikus zenekar működtetését. Akkor nem valósult meg, most viszont Becze Lajos kérte ezt, és ha én az ő székén ülnék, én is arra törekednék, hogy a zenei élet teljeskörű központját ott hozzam létre. Úgy emlékszem. hogy júniusban volt egy olyan megbeszélésünk, ahol a zenekari vezetőség néhány tagja is rész vett, és ahol körvonalazódott. hogy a fenti elképzelés megvalósítása most vált aktuálissá. Az viszont igaz, hogy a zenekar egésze csak utólag. A zenekar zöme jár a próbákra, noha nélkülük döntöttek a karmesterről. Gyurkó P. felvételei szeptember 7-én kapott tájékoztatást a két intézmény közötti megegyezésről. Azon persze lehet vitatkozni, hogy a zenekarnak van-e egyáltalán beleszólása abba, hogy ki legyen a „gazdája”, annál is inkább, mert a gazda ezúttal egyáltalán nem változott: nekünk is, a zeneiskolának is a városi önkormányzat biztosítja működésünk alapfeltételeit. Sándor Zoltánt. a salgótarjáni polgármesteri hivatal művelődési osztályának munkatársát nem lepi meg. hogy a szimfonikus zenekar körüli vitákról kérdezem, hiszen - mint a fentiekből már kiderült - átélte a viharos, indulatoktól fűtött szeptember eleji próbát.- Nehezen felejthető az az este, hiszen olyannyira kiéleződtek a zenekaron belüli - korábbi keletű - ellentétek, hogy a vitatkozó felek olykor a durvaságtól sem riadtak vissza. Kétségtelen, hogy Becze Lajos körültekintőbben, demokratiku- sabban, erkölcsileg, pedagógiailag kevésbé támadhatóan is előkészíthette volna a döntéseit, de azokat jogszerűen hozta meg. Az ő ellene is felhozható, hogy a vitában nem fogalmazott elég megfontoltan. A két intézmény megállapodásához viszont nem kellett semmiféle engedély a fenntartó szerv, jelesül a városi önkormányzat részéről. Az intézmények alapító okiratainak felülvizsgálata során tudomásul vettük a zeneiskola természetes törekvését, hogy a zenei élet központja legyen. Ugyancsak nem támadható direktben senki a karmesteri pályázat elmaradásáért, mert a szimfonikus zenekar nem önálló intézmény, ugyanolyan mint bármelyik más öntevékeny művészeti együttes, így nem kötelező a kiírni pályázatot. Az más kérdés, hogy mindenki számára megnyugtatóbb lehet egy ily módon kiválasztott karmester. Úgymond alapelvként, s mintegy megnyugtatásul szer=* leszögezni, ho?' város vezet: a szimfoniÚ nehéz any pette is f --S, -> A % működésért % cArraazé'tt%^% a zeneszek 2? ^ ^ önkormány^ módon olya,- ^ szívesen, „at sikerei, magas s; .^ualú munkája révén lesz híressé, és nem hangos belső torzsalkodásairól válik ismertté. A zenekaron belüli ellentéteket kívülről lehetetlen megoldani: ez nem sikerülhet sem az önkormányzatnak, sem a sajtónak. A zenekar tagjainak kell felülemelkedniük olykor kicsinyesnek tetsző vitáikon. Kun Zsuzsától, a városi ön- kormányzat kulturális bizottságának vezetőjétől csupán azt akartam megtudni, hogy milyen reagálás várható a polgármester címére érkezett levélre illetve a fogadónapon tett bejelentésre. Nem akart a dolgok elébe vágni, azért csak ennyit mondott:- Október húszadikán délelőtt a zeneiskolában ülésezünk és első napirendként tárgyaljuk a szimfonikus zenekar körül kiéleződött helyzetet, természetesen minden érintett meghívásával. Az ülés nyilvános, várjuk a sajtó képviselőit is.- Köszönjük a meghívást, ott leszünk. Csongrády Béla