Nógrád Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-12-13 / 216. szám

1992. szeptember 12-13., szombat-vasárnap BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 •1 Új képviselő • Lucfalva. Sárkány János ön- kormányzati képviselő halála miatt új képviselő került a testü­letbe. A listán soron következő jelölt nem vállalta a közszerep­lést, utána Cserényi János kö­vetkezett, így ő lett az új képvi­selő. Cserényi János, az általá­nos iskola igazgatója az augusz­tusi testületi ülésen mutatkozott be először új szerepkörében. Köztisztaság • Bátonyterenye. A képvi­selő-testület rendeletet hozott a köztisztaság fenntartásáról, ezen belül a közterületek tisztán tartásáról és a háztartási szemét kezeléséről. Az ülésen a képvi­selők elmondták, hogy a jelen­legi helyzet cseppet sem meg­nyugtató. Ugyanakkor tisztában vannak azzal, hogy csupán tiltá­sokkal, rendeletalkotással nem lesz nagyobb rend a városban, de az alapvető szabályok meg­határozásával és azok követke­zetes végrehajtásával el lehet indítani egy folyamatot, ami csakugyan a város érdekét szol­gálja. Kossuth-szobor • Bátonyterenye. Eredményes volt a kisterenyei Kossuth Lajos Általános Iskola felhívása. A Kossuth-szobor megvalósítá­sára alapítványt hoztak létre, amelyhez gyerekek, szülők, pe­dagógusok csatlakoztak. Ifjabb Szabó István szobrászművész alkotása már elkészült, 120 ezer forintba került. A Kossuth-szo­bor az alsó tagozat kertjébe, a Dimitrov-mellszobor helyére kerül majd, ünnepélyes szobo­ravatás keretében. A természet óvodája Nagybátonyban Részönkormányzat Nagyker esztúr on A szorospataki bánya már csak „előző munkahelyként” él a bá­nyászok emlékezetében, de épületén még őrzi a tábla a hajdan ki­vívott eredményt: tiszta üzem. Hát, sajnos tiszta lett. Újdonságnak számít a hír Nógrád megyében: részönkor­mányzat alakul Nagykeresztú- ron, Lucfalva községrészén. Ez a téma is szerepelt a lucfalvai testület csütörtöki ülésének na­pirendjén. Papp Zoltánná jegy­zővel beszélgettünk az ülés előtt.- Mennyiben új ez a nagyke­resztúri felvetés? — Nagykeresztúr sokáig az önálló községgé válás lehetősé­gét fontolgatta, de a Belügymi­nisztériumi állásfoglalás szerint nem felel meg annak kritériu­mainak. Az elutasítás után erő­teljesebben vetődött fel ez a gondolat, már az SZMSZ-be is bevettük a részönkormányzat megalakításának lehetőségét. Én jónak tartom ezt a variá­ciót. Egy képviselő van Keresz­túrról a testületben, és bár a luc- falvaiak soha nem vétózták meg az ő javaslatait, mégis jobb, ha nem egy ember dönt a telepü­lésrész dolgairól.- Hogyan működik majd a részönkormányzat?- Ha a testület megalakítja, megtárgyalja, hogy milyen ha­tásköröket ad át, ezeket rende­letbe foglaljuk. Egy konkrét esetet említve, Keresztúr nem nyújthat be önállóan pályázatot, azt viszont már ők dönthetik el, hogy mi mire pályázzunk Ke­resztár vonatkozásában.- Kik lesznek a részönkor­mányzat tagjai?- Öt fős lesz a testület. Első­sorban a listán soron követke­zőket kerestük meg, akik indul­tak a választásokon, de nem nyertek, ám egyikük sem vál­lalta. így a keresztúriak javasol­tak négy személyt (ötödik a je­lenlegi képviselő), végleges döntést a képviselő-testület hoz.- Dudellai ­A nagybátonyi III. számú óvodába 96 gyerek jár két csoportban ebben az évben. Az oviban szinte minden természetes anyagból készült, a vezető óvónő, Horváth Györgyné ügyességét és szívügyét igazolva. Képünkön Kerekes Csaba és Sulyok Zoltán, a csoportban lévő fa tövében. Gyurkó Péter felvétele Örömet jelentenek a meggyógyult emberek Iskola és óvoda csak Nagybárkányban van Lesz-e itt közművesítés? Márkháza kis falu, mintegy háromszázan lakják. Itt beszél­gettünk a 60 éves Kővári Pál- néval.-Az ilyen apró falvakban gyakoriak az ellátási gondok. Elmondható ez Márkházáról?- Egy bolt van itt a faluban. A legfontosabbakat meg tudjuk venni, de a két lányom Salgótar­jánban lakik, ha kell valami, ők elhozzák. Azért gyakran bejá­rok a tarjáni piacra. Elég jó a közlekedés, reggel óránként jár busz.- Mi az, ami hiányzik a falu­ból?- Sok helyen nincs víz. Gon­doltam is, hogy beszélek a pol­gármesterrel, lesz-e itt közmű­vesítés? Nekünk is kutunk van, de bármennyit rááldoznánk, ha lenne vezetékes ivóvizünk.-Gyógyszertár hol van leg­közelebb?- Salgótarjánban, de szeren­csére ez nem érint bennünket. Mi nem vagyunk betegek. Iskola és óvoda viszont csak Nagybárkányban van. Persze, ez azoknak jelent problémát, akiknek kisgyerekük van. De nagyon kevés itt a gyerek! Az utóbbi években sokan „elszivá­rogtak” Márkházáról.- Hová költöznek innen az emberek?- Legtöbben Tarjánba és Pásztora, a munkalehetőség mi­att.- Helyben hol lehet dol­gozni?- A téesz-majorban vagy a sámsonházi harisnyaüzemben. Én is Sámsonházáról mentem nyugdíjba. Tiszta lett az üzem Postáshiány Szuha-Mátraalmás. A kép­viselő-testület hétfői ülésén ér­tékelte a költségvetés első fél éves végrehajtásáról szóló be­számolót, és ezzel kapcsolatban módosító rendeletet hagyott jóvá. Tárgyaltak az emlékmű felavatásáról, amire szeptember 13-án, vasárnap délelőtt 11 óra­kor kerül sor. Ä hősi emlékmű­vet a polgármesteri hivatal ud­varában állítják fel. Szó volt a pénteki mátraal- mási falugyűlésről, aminek fő napirendje a postáshiány lesz, mivel nyugdíjba ment az ottani kézbesítő, és szuhai közvetítés­sel csak délután jutnak újsághoz az almásiak. A kibontakozás útján a Metalcoop A bátonyterenyei Metálcoop Rt. korántsem olyan tekintélyes múltú, mint számos üzemünk, ámde a huzal és a szeg termelése emelkedik, piaci szerepe fokozatosan bővül. Szűk kapacitásaikat beruhá­zással és más termelőüzemek privatizálásával szeretnék bővíteni. Foto:Gyurkó Péter Nyári tábor Szorospatakon Bátonyterenye. Augusztus 5-e és 11-e között került sor a szorospataki ifjúsági táborban 66 helybéli általános iskolás táborozására. A szervező a polgármesteri hivatal volt. A táborozásról Nagyfalusi Edit, az oktatási és művelődési osz­tály vezetője tájékoztatott:- Sok család olyan nehéz anyagi körülmények között él, hogy nem tud gondoskodni önerejéből a nyári üdülésről, kikapcsolódásról. Ezért gon­doltunk arra, hogy gyermeke­inknek kellemes napokat sze­rezzünk a nyári szünidőben. Céljainkat igazolták, s a terv megvalósítását segítették a pályázatokon nyert támoga­tások: a Nemzeti Alapítvány­ból 75-, a Művelődési és Közoktatási Minisztériumtól (közművelődési pályázatból) 52-, a Lakitelek Alapítványtól 20 ezer forint. Az önkor­mányzat a segélykeretéből 121 ezer forintot biztosított a programokra. A kivitelezés Majoros Gab­riella tanítónő vezetésével a Kossuth és Bartók iskola pe­dagógusainak, a városi könyvtár és az ifjúsági tábor lelkes dolgozóinak köszön­hető. Jövőre is szeretnénk ha­sonló élménygazdag progra­mot szervezni. Önálló a Hírvivő Megjelent a Bátonytere­nyei Hírvivő, az önálló vá­rosi újság első száma. A la­pot eddig a Tarjáni Tükör mellékleteként adták ki. A Hírvivő elsődleges felada­tának tekinti a lakosság tá­jékoztatását az önkormány­zat fontosabb döntéseiről. A lapban beszámolnak arról, hogy nem született végső döntés az önkor­mányzati bérlakások elider genítésével kapcsolatos ki­fogás ügyében. Az elidege­nítésre kijelölt bérlakások bérlői közül többen (hét la­kóház lakói) aláírásokkal el­látott levelet juttattak el az önkormányzathoz, amely­ben alacsonynak tartották a bérlő részére nyújtott jelen­legi 35 százalékos kedvez­ményt. Kérték a testületet, vizsgálja felül korábbi dön­tését, és csökkentse a véte­lárat. Többen nem tartották re­álisnak az elidegenítéssel megbízott társaság forgalmi értékbecslését sem. A testü­let úgy döntött, hogy próba jelleggel más szervezetet is megbíz a lakások forgalmi értékének megállapításával. Ezután újra napirendre tű­zik a lakók kérelmét. Következő számunkban „Bátonyterenye és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Nem csak fényt ad Meglepődik mikor elmon­dom, hogy írni szeretnék róla. Kéri, hogy a teljes nevét ne kö­zöljük. Elégedjünk meg annyi­val, hogy C.T., 21 éves mátra- nováki természetgyógyász fia­talemberről van szó. Szája szegletében mosoly bujkál, amint belekezd mondó­kájába:-Tudom, hogy sokaknak hi­hetetlen és talán érthetetlen is, de pusztán emberszeretetből se­gítek a rászorulóknak.- Úgy hallani, nemigen fogad el pénzt a segítségéért.- Mivel tevékenységem a fel­tétel nélküli szereteten alapszik, az anyagiaknak nincs jelentősé­gük. Egyébként éppen készül­tem egy kis körútra. Ha van kedve, kísérjen el.- Milyen módszerrel gyó­gyít? - kérdem, már az utcán ballagva.-Ez, úgynevezett fényadás, mely a beteg által is érzékelhető gyógyító energiaátáramláson alapszik. A módszer természe­tesen orvosi kezelést nem he­lyettesít, csak kiegészít. Takaros, kis falusi ház előtt állunk meg.- Itt most nem adok kezelést, csak meglátogatom a nénit - mondja. Odabent a konyhában idős asszony ül a heverőn, ép­pen ribizlit szemez. Előtte já­róka. Elmeséli, hogy szinte tel­jesen megbénult néhány éve a lába. Öt heti kezelés, kivizsgá­lás után a kórházból is hazaad­ták. Csak feküdt otthon, és már a reményt is feladta, hogy va­laha még lábra fog állni, mikor fülébe jutott, hogy a faluban van egy fiú, aki a kezével gyó­gyít. Tavaly szeptemberben kapta az első kezelést, azóta a járóka segítségével sétálgat az udvaron, s elvégzi a ház körüli dolgokat is.- Mit érzett Bözsi néni a ke­zelések alatt? - kíváncsisko­dom.- Valami furcsa melegséget, és mintha jobban és jobban erő­södött volna a csontom. Az ötö­dik-hatodik kezelésnél már éreztem, hogy lábra tudok állni. - s bizonyítandó, amit mondott, elrugaszkodott a heverőtői, megmarkolta a járóka fogóját és arcán sugárzó boldogsággal, menni kezdett. Már indulnánk, amikor utá­nunk szól: - Csak egy bajom van ezzel a gyerekkel. Soha nem akar elfogadni semmit. - mondja hálásan nevetve. Néhány házzal odébb, ismét nagy örömmel fogadják. Két beteg is van. Az egyik asszony 49 éves, gerincbántalmai van­nak. Évek óta járt kezelésekre, injekciókra. A hátára már egyál­talán nem tudott ráfeküdni. Mi­óta a kezelés tart, sokkal köny- nyebben érzi magát. A páciens hasra fekszik a he­verőn, C. T. leül mellé egy székre. Kezét vállmagasságban összeteszi, mintha imához ké­szülne. Talán egy percig van így megmerevedve. Teljes a csend. Kezével lassú körkörös mozdulatokat végez a beteg háta fölött, majd egy pontra he­lyezi a tenyerét. Közel tíz percig tartja az asszony hátán, majd nagy levegővétel után leemeli a kezét és finoman végigmasszí­rozza a derék fölötti testfelüle­tet. A 71 éves Kazinczy Ábelnén van a sor. Panaszolja: gyakran fáj a háta, nyaka, válla és néha már alig bír mozdulni. A misztikus jelenet megis­métlődik, és a néni megköny- nyebbült arccal ül föl a heverőn. Töprengve sétálok mellette a poros járdán. - Mi kárpótolja a gyógyítással eltöltött időért? Csodálkozva mered rám. - Nekem semmiféle kárpótlás nem kell. Egyszerűen csak örömet jelentenek a meggyó­gyult emberek - válaszolja gondolkodás nélkül. A búcsúzkodás tiszteletteljes pillanatai következnének, ami­kor eszembe jut még valami.-Minek tartja magát tulaj­donképpen? Felkacag. - Egy átlagos em­bernek, aki kicsit odafigyel em­bertársaira. Földesi L.

Next

/
Thumbnails
Contents