Nógrád Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-28 / 229. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁE 1992. szeptember 28., hétfő Két pont között a Szerkesztői üzenetek legrövidebb út az egyenes Mi lesz a csontokkal? Talán még ismeretes, hogy az elmúlt év december 9-10-ére nemzetközi konferenciát hívott össze a Morvái Ferenc vállal­kozó, - az 1989-es barguzini expedíció szponzora és szerve­zője az MTA és a budapesti főpolgármesteri hivatal tudtával és megbízásából Budapesten az AGRO Hotel nagytermében. Az említett rendezvény szakembe­reinek egyeztető és pozitív eredményként született volna döntés a Kerepesi temetőben lévő Petőfi-család síremlékének elmozdítására és szülők földi maradványaiból mintavételre, a barguzini csontváz DNS azono­sítási ejárásához. Sajnos az MTA szakemerei az utolsó napokban lemondták részvételüket, a főpolgármesteri hivatal „illetékesei” pedig - kiknek jogkörébe tartozik a sír­bontási engedély kiadása -, nem jelentek meg az említett konferencián és megtagadták az engedély kiadását. A megjelent amerikai, svájci, burját és orosz szakembereknek meg kellett elégedni egy sajtótá­jékoztatóval, amelyet a Magyar Televízió elhallgatott, és csak hetekkel később tudósított róla. Mivel ez év májusában a sír­bontási engedély kiadását az il­letékesek ismételten megtagad­ták és az MTA lezártnak tekinti az ügyet. Morvái úr a Meg- amorv Petőfi Bizottság nevében írásban fordult Borisz Jelcin orosz, elnökhöz, kezdemé­nyezve az újbóli azonosító vizsgálatot. A burját művelődési minisz­tériumtól megérkezett a válasz, amely szerint az eljárás lefolyta­tása két hónapon belül Ulan-Udében, a burját tudomá­nyos akadémián külföldi szak- emeberek részvételével megva­lósul. Meghívást kapnak az MTA szakemberei is megfigye­lői minőségben. Felmerül a kérdés: élnek-e lehetőséggel az ügyet presztízs­harccá züllesztő magyar szak- emeberek? Elfogadják-e a nem­zetközi szakembergárda tudo­mányos véleményét, ha a csontváz férfinak és nagy való­színűséggel költőnkének találta- tik? De vajon mi lesz a cson­tokkal? Csank Csaba Salgótarján Dr. Kecskés Géza Úrnak Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége 3100 Salgótarján Felszabadulás u. 76. Tisztelt Elnök Úr! Az 1992. szeptember 25. napján tartandó összejövetelükre szóló meghívót 1992. szeptember 24-én kaptam meg. A levél datálása szerint az szeptember 23-án kelt. Szerénytelenül említem, hogy ilyen rövid időközzel érkező meghívásnak elfoglaltságom miatt nem tudok eleget tenni. Egy előre egyeztetett időpontban nagyon szívesen állok Önök és Salgótarján polgárainak rendelkezésére. A szervezet által megjelentetett újságcikkel kapcsolatban megjegyzem: közel 30.000 nyugati hadifogoly ügyében már intézkedés történt; a politikai üldözöttek kárpótlásáról szóló törvény alapján pedig az elintézési határidő 6 hónap. Jelenleg a már beérkezett 135.000 kérelem iktatása, számítógépes rögzítése folyik, valamint múlt héten elkezdtük a határozathozatalt. Úgy érzem, a volt hadifoglyok és más kárpótlásra jogosultak hiteles tájékoztatást érdemelnek; nem pedig alaptalan állításokkal kell őket a Hivatal ellen hangolni. Tisztelettel köszönti: Budapest, 1992. szeptember 24. dr Sepsey Tamás sk Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal Elnöke Engedjék meg nekem, hogy a Nógrád Megyei hírlapban a kö­zelmúltába megjelent Addig jár a korsó a kútra című cikkhez néhány gondolatot fűzzek. A gyalogosok és az idősebbek ne­vében, akik a város egyik közle­kedési szempontból legneural­gikusabb pontján kialakult helyzetet másképpen ítélik meg, ami természetes is és veszélyes is egyszerre. Talán maga a cikk írója ke­vesli a 250 m-es szakaszon el­helyezett egyetlen gyalogátkelő helyet, de egyik kollégája a sza­kasz átadása idején ezt egészen világosan megfogalmazta, ami­kor azt nehezményezte, hogy annak, aki át akar jutni az egyik buszmegállóból a másikba, 200 m—t kell kerülnie a postai alul­járó irányába. Tudták ezt jól a tervezők is, akik erre a helyre aluljárót akartak építeni, ami azonban pénz hiánya miatt el­maradt. Csak hát ettől még nem szűnt meg az ott évtizedek óta kialakult, megszokottá vált gya­logosforgalom, amely az északi forduló ott történt kialakítása után csak fokozódott. Az embe­rek nagy többsége nem csínyte­vésből, az autósok bosszantása miatt megy ott keresztül, hanem mert ez számára a legrö­Ne pazaroljunk! Úgy látszik egyes vállalatok és intézmények nem veszik fi­gyelembe az ország igen nehéz gazdasági helyzetét és felesle­gesen pazarolnak. Példaként a telefonszámlát szeretném felhozni. Hónapról hónapra egy olyan nyomtat­ványt kapunk mi előfizetők, amelyen alig néhány sor írás szerepel, s a felület mintegy nyolcvan-kilencven százaléka teljesen üresen marad. Kérdem én: miért van erre szükség, mi­ért nem lehet kisebb, s ezáltal olcsóbb nyomtatványt rendsze­resíteni? Természetesen sok egyéb te­rületen is megnyilvánul a nehéz gazdasági helyzet figyelmen kí­vül hagyása. Ráadásul minden esetben ar­ról van szó, hogy a felesleges kiadások valamilyen módon az állampolgárok pénztárcáját ter­helik. Takarékoskodjunk tehát kö­zös vagyonúnkkal mindenütt, ahol csak lehet! Takács Lajosné Salgótarján „Itt állt Salgóvár, mint egy óriás, / Ki az egekre nyújtja vakmerő kezét...” E sorokat nagy költőnk Petőfi Sándor írta 1845-ben, amikor Saigon járt és megpillantotta azt a csodálatos tájat, amely azóta sem vesztette el varázsát. így mondják azok a túristák, akik messzi földről is ellátogatnak ide. Salgótarján nagy kincse e változatos környezet, amely a szénbányászat nélkül is jelentős érték! Valami már megkezdődött, vendéglátásra alkalmas objek­tumokban nincs hiány, sőt újabbak is létesülnek, mint pél­dául a lovasiskola. Egyre töb­ben keresik fel ezt a lelket és tüdőt frissítő oázist, mondhat­nám tehát, hogy az „Ígéret föl­dje" e táj. Mégis vannak, érthetetlenül kicsinyes, könnyen megoldható hiányosságok, amelyekről úgy érzem, hogy szólni kell. Azért, mert kevés pénzzel, de több jó­akarattal. odafigyeléssel kikü­szöbölhetők lehetnének! Az elegáns Medves Hotelben telt ház van. Itt laknak többek között a Nógrádi Fotóklub né­met és osztrák vendégei. A tár­saságra időnként várni kell. Jól esne tehát leülni kicsit az árnyas fák alatt. Hiába keresem, a nagy parkban egyetlen pihenést kí­náló padot sem sikerül felfe­Salgói mozaikok dezni. A teraszon az üde fenyők alatt tavaly még asztalok és székek várták a pihenőket, be­szélgetőket. Hova tűnhettek? A holland busz vendégei leg­alább olyan tanácstalanul bo- lyonganak a kijáratnál mint honfitársaink. Sehol egy térkép, eligazító tábla, vagy útjelző. így folytatódik a közel s távolban is, a kirándulókat nem igazítja el senki, semmi a Salgó és a Bo­szorkánykő csúcsait kivéve. Salgóbánya központjának dí­sze a szép, egészséges szelíd­gesztenye park, sétány. Ormót­lan, célját és dróthálóját vesztett betonoszlopok csúfítják. Pedig valószínű, hogy valaki szívesen elvinné, ha megengednék neki. A századelő egyik kedves, romantikus stílusát őrző műve­lődési ház sok vidám estéről, bálokról, színjátszókörök lelkes közönségéről mesélhetne. A hosszú csend után, az idei év­ben megrendezett nemzetközi fotós tábor sikere is bizonyítja, hogy ideális hely lehetne nyári művésztelepek rendezésére. A bányató első látásra ten­gerszemnek tűnik, ahogy mon­dani szokták, festők ecsetjére kívánkozik. A fotósnak már nem könnyű a dolga, el kell tün­tetni legalább a feltűnő helyek­ről a szemetet. De így van ez a Petőfi sétány pihenőinél is pl. a vecséklői horgásztónál is. A város egyik kedvence a szinte műemléknek számító menedékház évek óta az ide­genforgalmi hivatalé és az enyészeté. Lenne jelentkező aki rendbetenné, hasznosítaná, de nem irreális összegekért. Érthe­tetlen ez régi rugalmatlan gon­dolkodás: vagy nagy pénzt ka­punk, vagy összedől. Kár lenne érte! Hasonló gondokkal küzd, il­letve szintén kihasználatlanul áll az esztétikus, tájba illő Salgó Hotel kedvelt éttermével együtt. Lehetne írni még az elhanya­golt utakról, műtárgyakról, gondozatlan erdőkről is. Több megbecsülést érdemel­nének természeti értékeink, el­sősorban önmagunkért, de a „zöld ipar” haszna sem lebe­csülhető, többek között a mun­kanélküliség csökkentésében betölthető szerepe miatt. Jó lenne pályázatot kiírni: lelkes, lelki i smeretes, hozzáértő „gazda" kerestetik. Ismerek né­hány fiatalembert, akik alkal­masak lennének erre a fontos felaldatra. Dr. Fancsikné Csaba Mária Salgótarján videbb út célja felé. Az utak kialakulása tön’ény- szerű dolog, nem a véletlen műve. És még a fiatalabbak se szívesen kerülnek nagyokat, gyalogolnak fölöslegesen, akik rohannak, mert az idő az pénz! Még kevésbé vonatkozik az a nyugdíjas korosztály megfáradt tagjaira, akiknem még ez az 50 m is hosszú már, ami a veszé­lyes szakaszon át vezet. Bizonyára ilyen megfonto­lásból éviekéit át az a bottal közlekedő idősebb úr is annak idején, aki a cikk szerint azt a jókora forgalmi dugót okozta nagy bosszúságára a siető autó­soknak. Az eszébe se jutott a cikk írójának, hogy mit jelentett volna neki a 2-300 m-es kerü­lőt megtenni? Nem értek egyet a cikk írójá­val abban, hogy büntetéssel kell megoldani az itt kialakult prob­lémát. Az emberek ha sietnek, kockáztatni fognak akkor is, ha büntetéstől kell tartaniuk. Sőt, akkor még arra is kell figyel­niük, hogy meglógjanak a rendőr elől. És vajon melyik rendőrnek lenne szíve megbün­tetni egy bottal „evickélő” kis­nyugdíjast ott, ahol a tervezők szerint is föltétlenül szükséges volna egy legális átkelő hely? A szükség törvényt bont. Azt tette, amikor nem futotta gyalo­gos-aluljáróra, most is az lesz, ha felfestik a négysávos útra a zebrát. A baleseP’eszély persze ettől még nem múlik el, de leg­alább akkor nem fogják kürtö­léssel nagyobb sebességre biz­tatni a türelmetlen autósok az „evickélő” nyugdíjasokat, a mozgáskorlátozott rokkantakat. Addig is kérem az autósokat és gyalogosokat, vigyázzunk egy­másra! Petényi László Salgótarján Tátrai Beláné, Salgóbánya: Húsz éve hűséges olvasónk fel­háborodásának ad hangot leve­lében lapunk áremelése miatt. Kérdezi: hogyan fizessen elő havi 319 forintot egy egyedül álló nyugdíjas, amikor minden­nek az árát az egekig emelik? Valóban fogas a kérdés, és nemcsak nekünk, hanem na­gyon sokaknak szól. Ugyanazt tudjuk megismételni, amit már eddig is elmondtunk: a lapár­emelés kényszerűség, össze­függ a gazdasági átalakulással, a piaci helyzettel. A probléma az, hogy a folyamatos áremel­kedést nem követi megfelelő mértékben a bérek és fizetések, a nyugdíjak növekedése. Sajnálnánk, ha végleg meg­válna lapunktól. Hiszen a me­gyei lap mással nem pótolható: ebből saját szülőföldjének ese­ményeiről. barátairól, ismerőse­iről szerez megbízható ismere­teket. Melyik lap ír még olyan részletességgel közvetlen kör­nyezetéről. mint a Nógrád Me­gyei Hírlap? Több névtelennek: Úgy lát­szik. a rossz szokásokat nagyon nehéz megváltoztatni: tovább él a névtelen levélírás gyakorlata. E leveleket rendre eldobáljuk. Ez lesz a sorsa azoknak a leve­leknek is, amelyek gyermek­szépségversenyünk elbírálási módszerét kifogásolják, előbb azonban, a téma közérdekűsége miatt, válaszolunk az aggá­lyokra. Ismeretlen levélíróink úgy gondolják, hogy igazságtalan módszer a győztesek kiválasz­tása az újságból kivágott fény­képek alapján, mert így ez a gazdagok játéka. Először is szögezzük le: senki nem akart játékot csinálni a gazdagoknak, ha valakik mégis úgy érzik, az teljesen idegen a szándékainktól. Mi egyszerűen a gyermekeket .sze­rető olvasóinknak kívántunk örömet szerezni, függetlenül a nyereményektől, azt feltéte­lezve, hogy érdekelt olvasóink mindent megtesznek saját sike­rük érdekében. S ez nemcsak az újságpéldányok felvásárlását je­lentheti, hanem - amint az ed­digi nyertesek egyöntetűen el­mondták - saját személyes kap­csolataikat, a család hadra fog­ható tagjainak mozgósítását a voksok megszerzéséért, vagyis jelenti az egyéni ötletességet és fáradozást is. Gáspár Ákos, Legénd, Dob- rocsi Jánosné, Bércéi: Olvasó­ink ahhoz a tiltakozáshoz csat­lakoznak, amelyet az MDF me­gyei választmánya fogalmazott meg a Csurka-pamflet lapunk- beli visszhangja kapcsán. Elma­rasztalnak bennünket, jórészt megismételve a már ismert állí­tásokat. Ezért sem tartjuk szük­ségességét a levelek közlésé­nek. Ugyanakkor Gáspár úr ter­jedelmes írásában olyan szemé­lyes, illetve szerkesztőségünk belső helyzetére vonatkozó passzusok vannak, amelyek el­lendrukkereink lapjaiba valók. Ráadásul érzékelhetően olyan információk birtokában van, amelyekhez egyszerű olvasó­ként nem juthatott, kiváltkép­pen sok kilométeres távolság­ból. Azokat csupán volt kollé­gáinktól tudhatta meg. Ez vi­szont már nem csak etikai kér­déseket vet fel - hanem munka­jogiakat is, hiszen az érvényes törvényi szabályozás egy bizo­nyos időre utólagosan is előírja a titoktartást. Továbbra is szívesen vesz- szük olvasóinktól, ha települé­sük, lakótársaik mindennapi életéről számolnak be lapunk hasábjain, mert úgy tartjuk: az újságnak a társadalmat kell tükröznie. A sajtóelem­zésnek megvannak az egyéb fórumai: szakmai lapok, új­ságíró-közönség találkozók, beszélgetések, stb. Mikor lesz rend az ISZI-ben? „Az igazgató leváltását köve­teli a volt nevelő” című, szep­tember 12-én megjelent cikkel kapcsolatban írom le vélemé­nyemet és tapasztalatomat: Bárhogyan is zajlik Kósy Zol­tánnak, 211-es ISZI nevelőtaná­rának sorsa, már illenék illeté­kesnek odafigyelni, az igazság végére járni, az alkalmazottak lelki és fizikai helyreállításá­ban. A múlt évben a tanárok ve­rekedtek, most jogtalannak tű­nik az elbocsájtás. Fiam is ezen intézmény tanu­lója. Beszélgetésünk során megerősíti a fenti sorokat. Uj Ferenc tanárukat a múlt évi módszeréhez képest, ez év­ben másképpen ítéli meg. Múl­téviben így beszélt: „Meg kell tanulnod az anyagot fiam, ne­kem ne mondják a szüleid, hogy nem tudlak megtanítani.” Ma nem tudja palástolni, hogy kö­rülötte sincs minden rendben. Ilyen körülmények között akad-e szülő, aki nem aggódik gyermeke jelenéért és jövőjé­ért? Milyen tanári kar az, melyre a diák nem egyformán nézhet fel? Az egyik tanárára részvéttel, a másikra gyűlölet­tel. A személyeskedés, a botT ránykodás, veszekedés nem fel­emelője a nevelésnek. Mi, szülők is tehetetlenül ál­lunk gyermekeink mögött. Végzős fiam elsős évnyitóján vettem részt, mert többre nem volt lehetőségem, mivel azóta nem volt szülőértekezlet. Múlt évben érdeklődni akartam fiam iránt, év vége felé. Szerencsét­len időben érkeztem, mert osz­tályfőnöke nem volt bent. Én mégis szerettem volna a kapcso­latokat erősíteni. Lebeszéltek róla. Ne forduljak másik taná­rukhoz. mert nem jó hatással van a többi nevelőre. Jobb, ha eljövök. Engem is lelombozott ez a fajta magatartás. Volt is szándékom írni a rosszul alkal­mazott pedagógiáról. Bíztam, hogy közeleg az év vége, kipi­henik a tanárok azt a fajta rossz szokásaikat. Nem így történt. Fiam vég­zős, mégis szóvá teszem. Gyermekeinkből ilyen pedagó­giával milyen ember válik? Mi, szülők megalkuvásra intjük gyerekeinket, a megalkuvás emberei pedig a gyáva nyulak, akik sem felelősségérzettel, sem a valóságos érvekkel nem tud­nak szembenézni. Marad szá­mukra a közöny, az erőszak, va­lami nekem is kell alapon. Én egyszerű ember, de ag­gódó anya vagyok, aki gyerme­kemet az értelmiségre bíztam! Mi lesz így vele, belőlük? „Fi­gyeljünk önmagunkra, hogy másokra is odafigyelhessünk!” (Név és cím a szerkesztőség­ben) Olvasóink kérdezték - jogászunk válaszol A korengedményes - és előnyugdíjasok munkavállalásáról Több olvasónk érdeklődé­sét figyelőibe véve elhatároz­tuk, hogy e rovatban is választ és felvilágosítást adunk mind­azok részére, akik korenged­ményes nyugdíjasok, vagy akik javára előnyugdíjat álla­pítottak meg és jövedelemki­egészítés céljából még kereső foglalkozást is szeretnének folytatni * 'A korengedményes nyugdí­jasok és az előnyugdíjasok ré­szére szükséges határozatokat is az illetékes társadalombiztosí­tási igazgatóság hozza meg. A határozat tartalmazza azt is, hogy a mukaügyi központ a nyugdíj megfizetését részben, vagy egészben átvállalta. A foglalkozás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról rendelkező 1991. évi IV. tör­vény hatályban lévő 19. § (3.) bekezdése, továbbá a 30. § (3.) bekezdésében írt rendelkezések szabályozzák a lehetőségeket, melyek szerint munkavállalási lehetősége vagy egyéb jőir íe- lermzerzési lehetősége van ezeh nyugdíjasoknak is, de csak a mindenkor érvényes minimális havi bér összegének erejéig. Je­lenleg ez az összeg az ipari ág­ban havi 8 ezer forint, és a me­zőgazdasági ágazatban havi 7 ezer forint. Természetesen -ez a határ a jövőben változhat. Tájékoztatásul felhívjuk az il­letékesek figyelmét még arra is, hogy ha már betöltik az öreg­ségi nyugdíjra jogosító korha­tárt, azt követően már korlátlan bérért vállalhatnak munkát, vagy szerezhetnek nagyobb jö­vedéknél. Bővebb felvilágosí- Ipsi' a üäkjftdv s«er>űí n&etéxes társadálonibiztosrtasi igazgató­ságnál, vagy annak kirendeltsé­geinél kaphatnak olvasóink. Ott tudhatják meg a mindenkor ér­vényes minimális bér összegét is. Dr. Verebélyi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents