Nógrád Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-11 / 189. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. augusztus 11., kedd A hónap műtárgya: Kubányi Lajos Kossuth Lajos című képe A Ball De Gitanes együttes Bánkon is fellépett. Felvételünkön az ifjúsági csoport látható Megyénkben vendégeskedett a Ball De Gitanes! Legenda a katalán néptáncról Hogy a világ óriás, senki nem vitatja, amint azt sem, milyen jó, hogy kicsi is „tud” lenni. A paradoxon ma is állja a helyét, bizonyítja ezt a katalán néptánc gyökereiről szóló magyar vo­natkozású legenda. Az elbeszé­lők: Joaquim Lapasset, és Joan Codina, a napokban Nógrád megyében járt spanyol Ball De Gitanes („Cigánybál”) néptán­cegyüttes vezetői. Velük ké­szült az alábbi beszélgetés.-Első Jakab katalán király egy magyar származású her­cegnőt vett feleségül. Az ifjú asszonyt muzsikusok, táncosok kísérték el a messzi Katalóni- ába, ahol mint a dalok nagy kedvelőjét megismerték, meg­szerették. A királyasszony új hazájában a kultúra mecénásává lett. A mihálygergei Ipoly nép­táncegyüttes meghívására egy­hetes turnéját itt töltött Ball de Gitanes szószólói a hagyomány születésének történetét a min­tegy ötszáz évvel későbbi ese­mények felelevenítésével foly­tatták : Névjegyeket váró fiúcska Álmai mindenkinek vannak. Ám előfordul, hogy a sors nagyon meg­köti az ember kezét, s az álmok nem lehetnek nagyratörőek. Graig Shergold 7 éves angol kisfiú gyógyíthatatlan be­teg. Nagy vágya azonban- hasonlóan egyik honfi­társához, ahhoz a kisfiú­hoz, aki a világ leghatal­masabb képeslap gyűjte­ményével akart bekerülni a Guiness Rekordok könyvébe -, hogy beke­rüljön a hírességek listá­jára , mint a világ legna­gyobb névjegykár­tya-gyűjteményének tu­lajdonosa. Köszönettel venné ezért, ha mindenki, aki teheti elkiildené név­jegykártyáját címére: GRAIG SHERGOLD 36 Sleby Road Carshalton, Surrey SN 11 LD ENGLAND A kisfiú felhívására eddig több magyar cég - például a Gazdaságkutató Intézet, a Magyar Hitel Bank Rt, a MÓL Rt., az Állami Számvevőszék és- vezetői, munkatársai, képviselői már küldtek egy névjegykártyát, mert úgy érezték, hogy ami nekik egyetlen levél, az a fiúnak nagy öröm.- A mi országunkban a hús­véti nagyböjtöt egy hetes vigas­ság, a híres karnevál előzi meg. Egykor erre összehívták a ci­gányzenészeket, daloltak, tán­coltak. Ez a szokás ma is él. Mi is felkutattuk a városunk - Mol- let del Valles - környékén talál­ható negyven falu énekeit, tán­cait, s tavaszonként műsorunk­kal keressük meg ezeket a „for­ráshelyeket.” Bemutatóikon öt zenész húzza a talpalávalót, a koreog­ráfia változatosságáról a tánc­mester: Josep Gazques gondos­kodik például oly módon, hogy a hagyományos elemeket újak­kal ötvözi.- Taps dönti el, melyik a leg­jobb - világít rá Joaquim La­passet az önkritika bevált mód­szerére, mely a legmesszebb­menőkig figyelembe veszi a kö­zönség tetszésnyilvánítását. A tradíciók megőrzése mel­lett a katalánok kedvcsinálásra fordítják a legtöbb időt és ener­giát ... Szeretnénk, ha a fiatalok is elfogadnák a feltöltődés és ha­gyományéltetés általunk vallott céljait, s nemcsak a diszkóba mennének. Hogy megnyerjük őket, rendszerint magunkkal vi­szünk közülük néhányat. Ez al­kalommal is így történt. Az él­ményeik bizonyára maradan- dóak lesznek, hiszen akár csak mi, ők is először járnak Ma­gyarországon. A katalán együttes életében nagy jelentőségű ez az utazás, amit megelőzött már az olaszor­szági, franciaországi, andorrai és madridi vendégszereplés. A csereutat, mint a kapcsolat- tartás sajátos módját a saját jö- vőjükre nézve is hasznosnak, távlataiban jelentősnek tartják. Úgy vélik, érdemes élni a lehe­tőségével, s mindenképpen él­tetni kell ennek formáit. Részükre ez nagyszerű alka­lom a világ és benne Európa népei felé a katalán identitástu­dat, a békés úton történő önálló­ságra törekvés megismerteté­sére. Mihalik Júlia Ismét Salgótarján a rendező Fotóművészeti szemle Több mint két évtizede a Nógrád Megyei Fotóklub kez­deményezésére alakult az észak-magyarországi régióban élő amatőr és hivatásos fotósok fóruma, az Észak-Magyaror­szági Fotóművészeti Szemle. A szemle rendje szerint évente más megyeszékhely, tehát Mis­kolc, Eger majd Salgótarján a házigazda. Salgótarján város 70. évfordulójának alkalmából idén megyeszékhelyünk a házi­gazda. A rendező, a Nógrád Megyei Fotóklub és a József At­tila Művelődési Központ. A pá­lyázaton minden Borsod, Heves és Nógrád megye területén élő amatőr és hivatásos fotós részt vehet olyan művekkel, melyek észak-magyarországi szemlén még nem szerepeltek. Nógrád megye első képzett festőjéről A hónap műtárgya a salgótar­jáni Nógrádi Történeti Múze­umban júliusban egy festmény, Kubányi Lajos Kossuth Lajos című képe. A képet a művész Balassagyarmat város megbízá­sából festette 1904-ben Széche­nyi István és Deák Ferenc port­réjával együtt. A Kos- suth-portré jelenleg a múzeum képzőművészeti gyűjteményé­nek egyik féltett darabja. A kép mostani bemutatása alkalom arra, hogy fölidézzük Kubányi Lajos emlékét, hiszen ő volt a múlt század nyolcvanas eveitől 1912-ig a megye művé­sze. A századvégi Nógrád jel­legzetes alakját így is tartották nyilván. Nem véletlenül tűnik föl Harsányi Zsolt regényének lapjain is, ahol majd’ minden nevezetes nógrádi szerepel. Annál érdekesebb, hogy ez a jeles személyiség, aki a családi visszaemlékezések szerint leg­alább 800 képet festett - úgy­szólván nem volt kastély és kú­ria, amelynek falain ne függött volna képe - szintén megszen­vedte a vidéki létet, például önálló kritika soha nem jelent meg róla. Pesttől már akkor sem csak 120-130 kilométer volt a távolság, ami úgy tetszik, napja­inkban is érvényes. Alsóeszter- gályon (ma Szlovákia) született 1855-ben, és ott is halt meg 1912-ben. Középiskolai, egye­temi tanulmányait, s a mün­cheni tanulás éveit kivéve ritkán mozdult ki onnan, hébe-hóna Balassagyarmatra, még ritkáb­ban Losoncra látogatott el. Ké­pei népszerűségnek örvendtek, halála után azonban szinte azonnal elfelejtették. Később hozzájárult ehhez az is, hogy az eltelt évtizedekben a dzsentrivi­lág festőjeként tartották nyil­ván, és így nem beszéltek róla. Praznovszky Mihály volt az első, aki mindmáig a legtöbbet tette munkásságának elismerte­téséért, s aki a megye művelő­déstörténetébe ágyazta életmű­vét. Nehezen föllelhető művei­ből nagy kiállítást rendezett Szécsényben, s megírta „Mű­vészsors a XIX. század végi Nógrád megyében (Kubányi Lajos)” című tanulmányát, ami a Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve tizedik kötetében lá­tott napvilágot 1984-ben. Ebben a szülőfaluról, a családról, a művész életútjáról, a korabeli megyei környezetről, valamint Kubányi Lajos festői pályájáról a kezdeti évektől haláláig. Tőle tudjuk, hogy Kubányi Lajos munkásságát mindenek­előtt a témaválasztás - és nem az időrend - szerint érdemes ta­golni. Ezen belül is elsősorban életképei érdemelnek figyelmet, ezek teszik ki életművének hat­van százalékát. Váras és lovas képei nagy számban maradtak fenn. Történelmi képeket, oltár­képeket is festett. Bár sok port­rét készített, ezek kevésbé isme­retesek. A hónap műtárgyaként bemu­tatott Kossuth Lajos-portréval kapcsolatban említendő, hogy a pécsi városi tanács megbízásá­ból már 1895-ben is festett egy portrét Kossuthról, ami a kora­beli helyi sajtó szerint igen sike­rült kép volt. A most látható kép - mint említettük - Balassa­gyarmat városának megbízásá­ból született. Portréi között egyébként több palóc madonna szerepel, sok ma már ismeretlen fiatal és idő­sebb nő. De megfestette a me­gye utolsó betyárját, Benkó Sisa Pistát, a tragédiaíró Madách Im­rét pedig többször is. Utóbbiak közül az egyetlen Ma- dách-portré valószínűleg Lo­soncon van, Praznovszky kuta­tása szerint. —mér Van, ami annyira esztelen Családi hétvégét rendeztek a közelmúltban a szegedi naturisták az országhatáron túl is egyre híre­sebbé váló Szeged melletti Sziksóstón. A szépen kiépített, patyolattiszta tóparton családok vetélked­tek, játszottak, főztek, de a nap fénypontja a testfestö verseny volt. Hogyan látják az örök udvarlót a nógrádi asszonyok? Friderikusz Sándor és a nők Friderikusz Sándor, a nép­szerű tv-show vezetője kedve­sen és sokat udvarol a nőknek. De hogyan látják ezt Nógrádban a hölgyek? Érről kíváncsisko­dtunk Rétság környékén. Rómeó-Júlia jelenetet ját­szottunk el Fábián Edittel és Dalkó Andrásnéval, Rétság központjában. Ők az emeleti verandán álltak, én pedig lentről kérdezősködtem.- Élvezetes a műsor - mondta Fábián Edit. Színvona­las és élethűn, átvitt értelemben talán felvilágosító is.- Én is úgy látom, hogy végre van egy vicces sorozat, ami nem csak jónak indult, ha­nem a folytatás is jó - csatlako­zott az iménti véleményhez Dalkóné. Józsa Vine énének az éde­sanyja lakik Rétságon. Ő láto­gatóba jött, Nagylócról.- Nem kell mindig a tömény krimi - mondta. - Külön tetszik e show-nak a politikamentes­sége. Néhány további villámvéle­mény begyűjtése után meg kel­lett állapítanom, hogy a höl­gyeknél sikere van Friderikusz bohóságainak. A megkérdezet­tek azonos véleményen voltak abban is, hogy egyiküket sem zavarja a műsorvezető szünte­len udvarlása. A férfiak spontán vélemé­nyében már több a kritika. Kü­lönösen azok körében, akik rendszeresen néznek tévét. Ők látják, hogy lényegében nincs új a nap alatt. Érdekes emberekkel érdekes, vagy erőltetett párbe­szédek: ugyanaz köszön vissza, amit Vitray sok évvel ezelőtt elkezdett. Különc figurákat, fi­gyelemre érdemes belföldi és hazai „kuncsaftokat” ő is felfe­dezett számunkra, nem is egy sorozatában. A legújabb szóra­koztató műsor azonban csak erős túlzással minősíthető show-nak. Igazi látványosság­ban csak ritkán van részünk, vadonatúj megoldásokban pe­dig alig. A tévészámla-fizetők persze feledékenyek, ráadásul igénylik is a szórakoztatást, ezért tetszik nekik a műsor. Vit­ray véleményét pedig nem is­merjük, ám azt tudjuk, hogy egyik kedvenc embere Frideri­kusz. Azonban régi igazság, hogy ha a tanítvány nem tudja meghaladni mesterét - jobb ha testhez állóbb elfoglaltságot ke­res magának... (kovács) Rémisztő, a riasztó Újgazdag úr, a milliomos luxusautót vásárolt. Szép, komoly, nagy autót, hogy nyilvánvalóvá tegye; nagyon gazdag. De mert nincs az a riasztóberendezés, garázsvé­delem, amely egy sok-sok milliót érő autót megvédene az autótolvaj maffiáktól, keres egy embert, egy nagyon erős embert, akinek se munkája, se lakása nincsen. Aki elvál­lalja havi húszezerért, hogy ő lesz a riasztó-lakó a Roys-ban. Az izgágaságáról híres Rémisztő, a hajléktala­nok rangidős pofozkodója elegáns öltönyt kap, rábízzák a csillogó kulcsokat, és beköltözik éjjelre, nappalra a lu­xusautóba. Csak akkor van szabadideje, ha a tulajdonos maga vezet. Ilyenkor Rémisztő, a riasztó nem kívánatos személy a Roys-ban, mert helyén nagyon-nagyon rövid szoknyát viselő tinédzser lányok ülnek. Rémisztő az ilyen esték csendes óráiban felkeresi kedves hajléktalan bará­tait, s nem győzi megmagyarázni, micsoda szerencséje van, hogy riasztó lehet egy csillogó, gyönyörű autóban. S nem kétséges, hogy akik várótermi padokon, szutykos mosókonyhákban, padlásfeljárókban éjszakáznak, komo­lyan irigylik a luxusért. .. Rémisztő megfogta az isten lábát, mondogatják, és ál­modoznak róla, hogy egyszer majd csak ők is kifognak egy hasonló remek állást. . . Erdős István

Next

/
Thumbnails
Contents