Nógrád Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-27 / 202. szám

Jugoszlávia-konferencia Üj szankciókról is szó lehet A Jueoszlávia-értekezlet szín­helyétől, a westminsteri II. Er­zsébet konferenciaközponttól tisztes távolban, a Lancaster Ho­use-ban elköltött kiadós külügy­miniszteri vacsorával indult kedd este Londonban a konfe­rencia programja. A munka tegnap kezdődött John Major brit miniszterelnök és Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár, a két társelnök megnyitójával. A konferenciát szervező brit kormány nevében Douglas Hurd külügyminiszter azt mondta, hogy na a jugoszláviai felek nem térnek jobb belátásra, akkor nemcsak az eddigi szankciókat erősíti majd a külföld, hanem újakról is szó lehet. Az ENSZ főtitkára inkább a jó szándékra apellált London­ban, további humanitárius segé­lyeket ígérve. Megkülönböztetik az államalkotó népeket A délszláv köztársa­ságok nagy fenntartá­sokkal, de reménykedve tekintenek Londonra, s a legnagyobb várako­zással Belgrádban ké­szültek a nagyszabású konferenciára. A többi köztársaság inkább csak a korábbi es a legutóbbi ENSZ-határozatok kö­vetkezetes megvalósítá­sát várja, s határozott fellépést szorgalmaz Szerbiával szemben. Dobrica Cosic, a ju­goszláv küldöttség veze­tője a belgrádi televízió esti híradójának adott nyilatkozatában azt fej­tegette, hogy London­ban tiszteletben kell tar­tani a népek önrendel­kezési jogát, egyébként a konferencia kudarcba fullad. Szerbiában az önrendelkezési jogot sa­játosan értelmezik: megkülönböztetik az úgynevezett államalko­tó népeket, amelyeknek erre a jogra igényük le­het, s megalkották a nemzeti kisebbség olyan fogalmát, amely a belg­rádi nézetek szerint ki­zárja az önrendelkezési jog lehetőségét. A koszovói albánok vezetője, Ibrahim Rugó­vá a londoni értekezle­ten való nem teljesjogú részvétellel nem ertett ugyan egyet, de ennek ellenére eleget tesz a meghívásnak. A tanács­kozáson Koszovó önálló köztársasági államfor­májának elismertetését szorgalmazza majd. Ágoston András, a Vaj­dasági Magyarok De­mokratikus Közösségé­nek elnöke a vajdasági magyarok számára biz­tosítandó autonómia el­ismerését kéri majd. Szlovéniából nem uta­zik elnök Londonba, csak külügyminiszter, mivel Ljubljanában ez­zel is hangoztatni akar­ják, hogy Szlovénia már más elbírálást igényel, mint a többi délszláv ál­lam, amelynek elnökét hívták meg a szervezők. Horvátország első­sorban amiatt aggódik, hogy Londonban meg­próbálják feléleszteni a jugoszláv államot. Zág­rábban a Szerbiával szembeni katonai fellé­pésre, a szerb katonai potenciál megsemmisí­tésére helyezik a hang­súlyt. Bosznia álláspontja közismert: kérik a bosz­niai szerb állások bom­bázását, s azt, hogy en­gedélyezzék Bosznia számára a fegyverszállí­tásokat, hogy a köztár­saság védhesse magát Szerbia agressziójával szemben. Macedónia hű maradt korábbi irány­vonalához: Skopjében leszögezték, hogy a köz­társaság a görög követe­lések dacára sem változ­tatja meg nevét, s elvár­ja, hogy a nemzetközi közösség végre elismer­je önálló állami létét. (MTI) Nem tudni, süllyedő hajót ha­g rott-e el Lord Carrington, az K eddigi jugoszláviai békeköz­vetítője, de minden bizonnyal nemcsak a sértettség szólt belőle, amikor az értekezlet alkalmából leköszönvén tisztéről így nyilat­kozott: — Nem számoltam azzal, hogy ezek a felek milyen köny- nyedén aláírnak bármit, amit az ember javasol nekik, miközben eszük agában sincs megtartani, amit vállalnak. Ez sajnos tovább folytatódik. * * * A vajdasági magyarok örül­nek, hogy ott lehetnek a londoni Jugoszlávia-konferencia színhe­lye, de elégedetlenek azzal, hogy a szabályok szerint a konfe­rencián magán nem vehetnek részt, csakúgy, amint a többi nemzeti kisebbség sem. Az EK szerint a jugoszláv probléma háromszintű: első szintje a szerbhorvát konfliktus, a második a boszniai kérdés, a harmadik pedig a kisebbségek ügye. Úgy tudják, a problémákat sorrendben akaijak kezelni. Kénytelen-kelletlen várnak a so­rukra, pedig a kisebbségek ügyé­nek rendezése nélkül nem lesz megoldás. Továbbra is hármas autonómiatervet javasolnak. Clinton vezet Alig néhány nappal a republi­kánusok houstoni elnökjelölt­választó konvenciója után Bush elnök népszerűségi mutatója gyakorlatilag máris visszaesett a tanácskozás előtti szintre. Leg­alábbis ezt mutatja a The New York Times szerdai számában közölt közvélemény-kutatás, amely szerint a demokrata jelölt, Clinton ismét 51-36 arányban vezet Bush előtt. Berlin lesz a kormány székhelye Helmut Kohl német kancellár kedden aláírt egy dokumentu­mot, amely arról rendelkezik, hogy a német kormány székhe­lye a jövőben Bonn helyett Ber­lin legyen. Mondjon le az államid! Több százezren vonultak ked­den a brazil városok utcáira, hogy követeljék Fernando Col- lor de Mello államfő lemondá­sát. A politikust egy parlamenti vizsgálóbizottság jelentése azzal vádolja, hogy súlyos korrupciós botrányba keveredett. Pokolgépes merénylet Pokolgép robbant szerda dél­előtt az algériai főváros repülőte­rén. A merénylet következtében tízen meghaltak, tizenöten meg­sebesültek. Kaukázusi Hegyi Népek Szövetsége Az orosz igazságügy-minisz­térium alkotmányellenesnek nyilvánította a Kaukázusi Hegyi Népek Szövetségét, mivel az „hatályon kívül akatja helyezni a törvényes hatalom szerveit, és terrorizmusra bujtogat” — jelen­tette kedden este az orosz köz­ponti televízió. Rajtaütés — áldozatokkal Három palesztin és egy izraeli katona vesztette életét kedd éjjel a ciszjordániai Dzseninben, ami­kor izraeli különleges osztagok rajtaütöttek két palesztin gerilla búvóhelyén. Külföldiellenes rendzavarás A németországi Rostockban folytatódtak a külföldiellenes jobboldali radikálisok négy nap­ja tartó zavargásai. További erő­szakos cselekményektől kell tar­tani, miután szerdán a szélsősé­gesek úgy nyilatkoztak, hogy szeptember elsejéig, a II. világ­háború kitörésének évfordulójá­ig akarják folytatni akciójukat. Szarajevó: Már a tüzet sem oltják Szerda hajnal óta általános tü­zérségi összecsapás folyik Szara­jevóban — jelentette az AFP. A szerb ütegek és bosnyák aknave­tők helyi idő szerint fél hatkor kezdték a tűzpárbajt, amelyet messzehordó ágyúkkal, harcko­csikkal, rakétavetőkkel és légvé­delmi ágyúkkal vívnak. A város­ban több helyen tűz ütött ki, de a tűzoltók nem tudják a lángokat megfékezni. Az ENSZ béke- fenntartó erők egyik tisztje sze­rint a várost két hónapja nem ér­te ilyen hevességű támadás. A kéksisakosok eddig hasztalanul próbálkoztak a harcoló feleknél közbenjárni egy tűzszünet érde­kében. Grúz — abház viszály Borisz Jelcin orosz elnök szer­dán felhívással fordult a grúz és az abház vezetőkhöz, a harci cse­lekmények azonnali beszünteté­sére, a csapatok kivonására és az egymás közötti tárgyalások meg­kezdésére kérve őket. Az orosz elnök szóvivője el­mondta: az üzenetben Jelcin megerősítette, hogy Grúzia egy­sége és területi serthetetlensége kapcsán változatlan az állás­pontja. Az államfő leszögezte: Oroszország minden szükséges intézkedést meg fog tenni annak megakadályozasára, hogy fegy­veres csoportok hatoljanak be grúz területre. Tbiliszi a minap éppen arra hivatkozva helyezte készültségbe a hadsereg tartalé­kosait, hogy Grúzián kívülről több száz önkéntes érkezett az abház fegyveresek támogatásá­ra. Kedd este egyébként az abház nemzeti gárda támadást indított a Fekete-tenger partján fekvő Gagra városa ellen. Az akcióban az Interfax orosz hírügynökség jelentése szerint több tucat grúz vesztette életét. Az abházoknak állítólag sikerült körülzárniuk az ottani, több száz főből álló grúz alakulatot, amelynek lőszerkész­lete kifogyóban van. A grúz ve­zérkar szerdán hajókat indított Gagrába, így próbálván után­pótlást küldeni az ottani csapa­toknak. Román sajtó: Az elnökség perrel fenyegetőzik Az év eseménye a román sajtó­ban alighanem az új napilap, amelynek címe: A nap esemé­nye — Evenemientul Zilei. Alig néhány hét alatt futott fel, és két hónappal alapítása után betört az addigi vezető újságok, az Adeverul, a Romania Libera és a Tineretui Liber közé. Olvasótábora, úgy tűnik, megállíthatatlanul gyarapszik. Az új lapnak is otthont adó, Bukarest északi részén emelke­dő sajtópalota, a hajdani Scinte- ia-ház egyik második emeleti be­járatánál, a szerkesztőség előtt egyenruhás magántestőr őrkö­dik, a folyosón fiatal riporterek várnak bevetésre készen. A fő- szerkesztő és lapalapító Ion Cris- toiu asztalán rádiótelefon és wal­kie-talkie szól szüntelenül. „A nap eseménye” szüntelenül va­dászik a nap eseményére, és ha nincs szenzáció, maga igyekszik azzá emelni valamely történést. Aznap, amikor e sorok írója Ion Cristoiuval beszélt, éppen egy rákban fiatalon meghalt éne­kesnőt temettek. — Ma Anda Calugareanu utolsó útja az, ami­re figyelünk, holnap szalagcím lesz róla, és több tudósítás is — mondja Cristoiu. Ez érdekli az embereket. A többi újság meg­tartja hagyományos beosztását, első oldalon politika, a másodi­kon mondjuk publicisztika. Hosz- szú tudósításokat írnak, mi ki­emelünk egy-két mondatot. Má­sutt az újságírók mindenből pub­licisztikát csinálnak, nálunk csak egy kommentár van mindennap, az enyém — magyarázza a har­mincast mutató Cristoiu. Ő min­dennap hozzászól a világ ügyei­hez, és ezzel munkatársaira csak a híreket hagyja. Azokat viszont többféle megközelítésben, szá­mos anyagban járja körül a lap. A temetésről helyszíni tudósítás szólt, fotók, híres emberek nyi­latkozatai. A Magyarok Világ­szövetségének buaapesti tanács­kozásáról román, magyar, RMDSZ-állásfoglalások, Tőkés László püspök nyilatkozata. Ili­escu elnök Constantái incidensé­ről, amelynek során egy újságírót inzultált, ellenfele, a szóban for­gó hírlapíró lapjának nyilatkoza­ta, az újságíró-szövetség állás- foglalása, szemtanú tudósítása, az elnöki palota reagálása. Mindegyik külön anyag. Akinek ennyi elég, már azoktól is. tájé­kozott. Az Evenimentul Zilei gazdag bűnügyi rovata ellenére óvako­dik attól, hogy csak bulvárlap le­gyen, hosszú — jobbára a kor­mány számára kínos — doku­mentumokat kent elő és közöl, sokszor fénymásolatban. Egy kis politikai viharért nem megy a szomszédba: a Petre Román- kormány tavaly őszi távozására vezető bányaszakciót állam­csínynek nevezve azonnal magá­ra vonta az elnöki palota villá­mait, az elnökség perrel fenyege­tőzik, a lap áll elébe, ezzel is nő a példányszám. Azon a napon, amelyen e so­rok írója Ion Cristoiuval beszélt, éppen az első helyre került az Evenimentul Zilei, 220 ezer pél­dánnyal, hajszálnyival az Adeva- rul elé vágva, amely rokonszen­vezik ugyan az eddigi hatalom­mal, de mindkét táborától, mindkét megmentési frontjától némi távolságot tart. Megelőzte az élesen ellenzéki és ostorozó publicisztikáiról híres Romania Liberát, és a hatalompártiból el­lenzékivé vált, jól értesült Tine- retul Libert is, amelynek címe szabad ifjúságot jelent, de ko­rántsem ifjúsági lap csupán. Az új lap az ugyancsak kitű­nően értesült Express hetilapot kiadó román társaság publikáci­ója, Cristoiu mindkettőnek veze­tő publicistája. Néhány eredeti nézetért nem megy a szomszéd­ba. A román sajtóból szinte csak ő üdvözölte Cimpeanu liberális vezető azóta hamvába holt ötle­tét, hogy Mihály exkirály legyen a liberálisok elnökjelöltje: való­színűleg ugyanazért, amiért a magyarfaló Funart is érdemes­nek tartja a támogatásra, hogy tudniillik, mint mondja, Funar szavazatokat vesz el Iliescutól, különben pedig több a füstje, mint a lángja. Egyszóval a független Eveni­mentul Zilei nem sorolható be egykönnyen sehova, de mind­azok, akik friss és tényszerű tála- lásű híreket akarnak olvasni a'ro­mán valóságról — egyre inkább vásárolják. Tovább pusztít a hurrikán Az Andrew nevű hurrikán szerdára virradóan elérte Louisi­ana államot, a Mexikói-öböl partvidékét, s a tomboló szelek, az esőzés nagy károkat okoznak. A vihar központja az állam nyu­gati részén van, ami azt jelenti, hogy New Orleans városa elke­rülte a katasztrofális károkat. A rendkívüli mértékű esőzés mindenesetre ott is áradásokat okozott. Halálesetekről közép­európai idő szerint délig nem ér­kezett jelentés. A mentést nehe­zíti, hogy sok helyütt megsza­kadt az áramszolgáltatás. A me­teorológusok szerint remélhető, hogy a vihar a szárazföld felett — fokozatosan — lecsillapodik, és tovább már csak felhőszakadá­sok várhatók — egyes vidékeken órák alatt 20-40 centimétemyi csapadék zúdul le. A Fehér Ház Florida után immár Louisianát is katasztrófa-övezetté nyilvání­totta. Floridában a hurrikán hétfői pusztításának mérlege egyre sú­lyosabb. Eddig 14 halottról tud­Miamit csak érintette, a meteorológu­sok remélik, hogy az And­rew a partvi­dékről to­vábbhaladva északnyugat­ra, fokozato­san elveszti erejét nak, de valószínű, hogy a romok alatt további áldozatokra buk­kannak majd. Jellemző a vihar erejére, hogy szinte teljesen rom­ba döntötte a Miamitól délre fek­vő Homestead légitámaszpont hangáljait és egyéb épületeit. A bázis, amelyen néhány F-16-os vadászgép is elpusztult, olyan ál­lapotban van, hogy újjáépítése nem is bizonyulhat gazdaságos­nak. A mellette fekvő kisváros, Homestead és a szomszédos Flo­rida City épületeinek túlnyomó Mi lesz veled, Florida? A televízió és rádió napok óta a katasztrófa súj­totta Floridáról beszél, képernyőre, újságok lapjai­ra kerülnek az elrettentő felvételek. Rossz a hangulatom napok óta. Szeretem, elég jól ismerem ezt a tájat, Földünknek talán legszebb félszigetét. Nehezen hiszem, hogy ami megtörtént Miamiban, az megtörtént. Tegnap telefonáltam egy barátomnak, aki átélte azokat az órákat. Idézem szavait: — Se víz, se villamos áram nincs errefelé. Kijárá­si tilalmat léptettek életbe a garázdálkodás megelő­zésére. Az utcákon katonai járművek cirkálnak. A hurrikán szinte teljesen letarolta Kendall-t, Miami elővárosát, s iszonyatos pusztítást végzett Cutlar Ridgen és Homestead-ban. Egymillió embert tele­pítettek ki ebből a zónából. Először úgy tudtuk, Holliwood Beach-et sodorja el a förgeteg, de mi­után a szélét megcsapta, visszafordult, s déli irány­ba folytatta útját. Miami Beach-nél ismét belépett a szárazföldre, s 200 mérföldes óránkénti sebeséggel, azaz 340 kilométerrel pörögve-araszolva előre, át­vágott Floridán. A félsziget közepén ismét „gon­dolkodott” kicsit, s észak-dél irányban akart to­vábbmenni. Végül is keresztben folytatta útját. így a kár lényegesen kisebb lett, „csak” 40 mérföld szé­lesen tarolta le ezt a környéket. — Az egészben a legborzasztóbb az a hang volt, mellyel közeledett, s elhaladt. Volt egy rövid idő, amikor úgy tűnt, átvonult felettünk. Csak a csend volt nagyon gyanús, a süket csend. Felnézve az égre azt láttuk, hogy nem kék az ég, hanem barna. Ez volt a hurrikán szeme! Hosszú ideig tartott e süket­ség, s újra jött a hang. Súlyos tárgyak röpültek az ég­re. Egy teherautót például feltett a bevásárlóköz­pont tetejére. Az ablakok szinte kivétel nélkül ki­pattantak, az eső ömlött, leszakadt az ég. Sziki Károly része ugyancsak romba dőlt. A napsütötte vidéken sok, szeré­nyebb életvitelű nyugdíjas élt, nemkülönben a gyümölcsösök­ben dolgozó vándormunkások: a lakosság e rétegeinek otthont adó lakókocsi-települések vég­képp a vihar áldozatává váltak. A becslések szerint Floridában összesen 50 ezer ember vált hon­talanná. Miamiban és másutt a háztartások százezreiben nincs áramszolgáltatás — a helyreállí­tás helyenként hetekig is eltart­hat. A meteorológusok abban re­ménykednek, hogy az Andrew hurrikán a partvidékről tovább­haladva északnyugatra, fokoza­tosan elveszti erejét. Az első fel­mérések szerint ez lehet az eddigi legköltségesebb természeti csa­pás az Egyesült Államokban, de ami az áldozatokat illeti, szeren­csére távolról sérti az: ebben a században tucatnyi hurrikán volt már, amelyek halottak százait követelték. Emberjogi harcosok az Andrew áldozatai között? Miközben tetemes anyagi károkat és legkevesebb 14 ha­lottat maga után hagyva Flori­dából Louisiana állam felé vet­te útját a pusztító Andrew hur­rikán, Hamburgban ismeretes­sé vált, hogy nyoma veszett két emberjogi harcosnak, áfok* bambusztutajukon úton voltak Jamaicáról a floridai Key West felé. A hamburgi Rüdiger Neh- berg és kísérője, a kiéli Christi­na Haverkamp azóta nem adott életjelt magáról, hogy az Andrew hurrikán elérte Flori­da partjait — közölte a Veszé­lyeztetett Népek Ügyét Felka­roló Göttingeni Társaság. Az amerikai parti őrség sem tud semmit tartózkodási helyükről. Florida elérése után Neh- berg és Haverkamp — akik a társaság (GfbV) képviseleté­ben keltek útra — Bostonba ké­szült, hogy ott a Kolumbusz- évben felhívja a figyelmet az amerikai indiánokkal szemben évszázadok óta elkövetett nép­irtásra és igazságtalanságokra. ■ A két emberjogi harcos a té­len hajózott maga készítette bambusztutaján Afrikától Brazíliába. Májusban Domini­ka Karib-tengeri szigeten meg­szakították útjukat, és rövid időre visszatértek Németor­szágba. Júliusban folytatták 3000 kilométeres tengeri útju­kat az Egyesült Államokba, hogy átadják Bush elnöknek az indián szervezetekkel közösen összeállított követeléseket. Körülbelül két héttel ezelőtt Jamaica partjainál kalózok tá­madták meg őket, de a parti őr­ség még idejében a segítségük­re sietett.

Next

/
Thumbnails
Contents