Nógrád Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-22-23 / 198. szám

1992. augusztus 22-23., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP 7 Kistelepülések nagy gondjai Kevés a pénz az iskolák működtetéséhez ir., »0 HU. m3. j.Iin. U 21. J'/erkesiti : /Irigya! János <f~ndre SwwfcíMSi»*« É» iMMiitt-Wofai i 3«t t 4a. I ti9 5 A „Gazdasági Reform F=irt‘* Hivatalos közlönye­aa Az új párt hivatalos közleményének fejléce Hatvan éve történt: országos párt született Politikatörténeti különlegesség Salgótarjánban Programúkat tizenkét pontban fogalmazták meg A kormány a közelmúltban harminckilenc önkormányzat­nak háromszázhuszonöt millió millió forint soron kívüli támo­gatást hagyott jóvá. Ezt az ösz- szeget oktatási intézményeik felújítási munkálatainak befeje­zéséhez kérték az önkormány­zatok. De vajon hogyan kerülhettek az érintett területek iskolái ilyen lehetetlen helyzetbe a tanév megkezdése előtt? - kérdeztük Dr.Sivák Józseftől, a Pénzügy- minisztérim Önkormányzati és Területfejlesztési Főosztályá­nak vezetőjétől.-Ez a támogatás az önkor­mányzatok egy részét érinti, amelyek önhibájukon kívül ke­rültek az alapellátási feladatai­kat veszélyeztető helyzetbe. Idetartoznak azok a települések, amelyeken életveszélyessé vált az iskola, de saját erő hiányában nem kaphattak céltámogatást; a szétváló települések, amelyeken például az évek óta nem hasz­nált iskolaépületek szorulnak felújításra; valamint ahol a fo­lyamatban lévő beruházásokat 1990-ig a megyei tanácsok sa­ját hatáskörükben anyagilag is támogatták, de a rendszerváltás után a tanácsokkal együtt meg­szűnt ez a támogatás is és így félbe kellett hagyni az építkezé­seket. Ezeket az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatokat segíti a kor­mányzat ezzel az egyszeri tá­mogatással. A támogatandó önkormány­zatok körét a Művelődési Mi­nisztérium, a Belügyminiszté­rium és a Pénzügyminisztérium közös javaslatára határozta meg a kormányzat.-Ez azt jelenti, hogy a jövő­ben nem dobnak hasonló men­tőövet a szükséget szenvedő te­lepüléseknek-A már jóváhagyásra benyúj­tott, illetve készülő törvényter­vezetek szerint alaposan meg­változik mind a céltámogatási, mind az önhibájukon kívül hát­rányos helyzetbe került önkor­mányzatok megsegítésére kiírt támogatási rendszer. A céltámogatásokat három évre tervezzük - az eddigi egy év helyett -, s azokat az életve­szélyessé vált iskolák felújítá­sára is kiterjesztjük. De a szó­ban forgó 325 milliós támogatás sem csupán mentőöv, mivel az önhibájukon kívül pénz szűké­ben lévő önkormányzatok tá­mogatását szabályozó idei tör­vény szerint a szétvált, illetve az ezer lakosnál kisebb telepü­lések lélekszám-arányosan ré­szesedhetnek kiegészítő támo­gatásból. Ebbe a kategóriába az ország 3.200 önkormányzatából min­tegy 1.300 tartozik, amelyek között 1 millió 600 ezer forint osztható fel. Azt reméljük tehát, hogy a 325 milliós rendkívüli támogatással tiszta helyzetet te­remtünk, s a következő esztend- tőtől működő új cél-, illetve ki­egészítő támogatási rendszerrel hosszútávon menedzselhető lesz az alap- és középfokú okta­tás.-Az oktatás finanszírozásá­ból mekkora részt vállal jelen­leg az állam?-Az önkormányzatok tavaly 126 milliárd forintot költöttek oktatási célokra. A normatív támogatás az általános iskolá­ban gyermekenként 30 ezer fo­rint volt. A zárszámadásokból kiderült, hogy az iskolák több­ségénél ez az összeg nem fe­dezte a működési költségeket. Az önkormányzatok így kényte­lenek voltak a saját költségveté­sükből kigazdálkodni a hiányzó részt. A végeredmény: megyei szinten a normatív támogatás Tolnában bizonyult a legkeve­sebbnek, ahol a működési költ­ségei: nek csupán a 60 százalé­kára , olt elég. Ez egyébként abból adódik, hogy a kistelepülések iskolái kevesebb gyerek után kapják a normatív támogatást, miközben a pedagógusok fizetése, az épü­let állagának megóvása ugyan- nyi kiadással jár mint a váro­sokban. (domi) 1932. augusztus 2-i keltezés­sel Salgótarján Polgármesteri Hivatalához levél érkezett a rendőrkapitányságtól, szövege a következő volt: „Hivatalos tisztelettel értesí­tem, hogy Bell Miklós féle gaz­dasági reformpárt az általáno­san ismert programjával orszá­gos párttá megalakulását salgó­tarjáni központtal bejelentette”. A Salgótarjánban megjelent A Munka c. hetilapban olvas­ható volt tizenkét pontból álló programvázlatuk. Ekkor megje­lentetett plakátjukon arról szól­tak, hogy „a nemzet gazdasági téren sírja szélén áll, és ameny- nyiben nem leszünk hajlandók a mai bankokratikus nemzetpusz­tító rendszert annak ellenrend­szerével felcserélni, rövid időn belül Édes Hazánk rabszolgako­lóniává válik. Mi tehát a jelen sorsdöntő órában a kötelessé­günk? Azt cselekedni amit a legnagyobb magyar lángelme - Széchenyi - száz évvel ezelőtt meghatározott. Gondoskodni arról, hogy a nemzet gazdasági téren erős legyen”. A párt mozgalomként kezdte meg Salgótarján székhelyű te­vékenységét 1931-ben. Egy év múltán fokozatosan nyerte meg helyben. Salgótarjánban, a kör­nyék lakóiból is szimpatizán­sait. A haza sorsáért aggódók kö­zül 242-en írták alá nevüket a párt alapítójaként: megyebeliek és megyén kívüliek, elsősorban kisgazdák, vasutasok, vendég­lősök, mérnökök, munkások és más foglalkozásúak, többnyire a magyar középosztály soraiból. A kör viszonylag népesnek és reprezentatívnak tűnt. Azono­sultak a vezetőjük ama nézetei­vel is, amelyben követelmény­ként állította a párt indító prog­ramjában: „Hazafias kötelessége min­den magyarnak, ebben a hon- mentő harcban résztvenni, hogy a legrövidebb időn belül alkot­mányos úton kimenthessük a nemzetet a mai szégyenteljes rabszolgaságból. ” A párt vezetője: Bell Miklós A párt vezéregyénisége 1872-ben Budapesten született. Pályáját mint építőmester kezdte, majd téglagyárat alapí­tott Mátraderecskén. Beutazta Európát, tanulmá­nyozta a gazdasági rendszere­ket, és ahogy kortársai állították „forradalmasította a téglaége­tést.” 1919 után kezdett politizálni. 1922 és 1927 között a pétervá- sári kerületben nemzetgyűlési képviselő volt. Ekkortól kezdve Gömbös Gyula érdekköréhez tartozott. 1923-ban Gömbössel, Echardt Tiborral, Bajcsy-Zsi- linszky Endrével és másokkal együtt kilépett a kormányzó Bethlen- féle Egységes Pártból, és 1924-ben új pártként létre­hozták a Magyar Nemzeti Füg­getlenségi /Fajvédő/ Pártot. Bell Miklós ennek tagjaként, a párt elve alapján dolgozott. Politikai nézetei változását jelentette, hogy Gazdasági Reformterv, és Új Gazdasági Rend, Új Társa­dalom címmel publikált tanul­mányaiban már sok tekintetben eltérő nézeteket vallott. Megle­hetős visszavonultságban élt 1928 után. Sokáig bízott a prog­ramja teljesülésében. Ezért is támogatta az időszak nagy kö­zösségi célú építkezéseit. Az 1934 augusztus 19-én felavatott zagyvapálfalvai templom építkezéséhez téglákat adományozott. Később egyre reménytelenebbnek tűnt szá­mára is a helyzet. Felfogása szerint a nemzet válaszút elé került. Vagy „átlép­jük a mai igazságtalanságot, és soha nem remélt jólét, kultúra terem”. Vagy „ha marad a mai kizsákmányoló rendszer: a nemzet rövidesen mártírhely­zetbe kerül.” Egyik 1932-es cikkében írta Bell: „A liberális bankokratikus aranyfedezetű pénz és kartell rendszer, amely a mai rabszol­gakorszakot előidézte elérkezett az önmegsemmisítéshez, mert minden erkölcstelen rendszer a saját pusztulását is magában rejt).” Élete utolsó éveiben sokat be­tegeskedett. 1938. június 8-án, pünkösd vasárnapján este, az egri irgalmasok kórházában a szíve elvitte. Temetésére az or­szág legkülönbözőbb részeiből érkeztek hívei. Akkori ujság- tudósítás szerint, több mint 2500 ember kísérte mátrade- recskei nyugvóhelyére. Salgó­tarjánból és környékéről külön busszal érkeztek a párt tagjai. A párt Salgótarján központtal működött. A város kiválasztá­sánál nyilván sok szempont ját­szott szerepet. Valószínű, hogy a tőke tulajdonosi összetételé­nek, jelenlétének mértéke, a szociális helyzet itteni válsága és bizonytalansága döntő lehe­tett elhatározásánál. A legrosz­szabb, a legnehezebb helyzeten kívánt változtatni: Bell Miklós gazdasági alapté­tele az volt, hogy az aranyfede­zetű pénzügyi rendszert a föld- tulajdonán létrehozott pénz­ügyi rendszer, - mert ez valósá­gos értéket hordoz - váltsa fel. E változásra építve teljes, a tár­sadalom minden rétegére, min­den ágazatára kiterjedő szociá­lis, kulturális programot mun­kált ki. Nagy figyelmet, bőséges anyagiakat fordított nézetei is­mertetésére, terjesztésére. Sal­gótarjánban, a párt központjá­ban Új korszak címmel 1931— 1939 között rendszeresen meg­jelenő újságot adott ki. Nemcsak saját újságjában, hanem A Munkában, és önál­lóan megjelent kiadványokban is népszerűsítette tanait. Köz­vetlen munkatársa - aki a párt országos igazgatója volt - An­gyal János Endre okleveles gazda, közel állt hozzá Dr. Bru- novszky Lóránd orvos. Mellettük több neves és is­mert személyiség is segítette pártját. így például Balhauser István acélgyári mérnök, Szán- tay István MÁV állomásfőnök, A Munka alapítója, Jankovich Miklós földbirtokos, Végh Kál­mán nyomdatulajdonos, Pet- róczy Gyula karancskeszi gazda. Népszerűsége nőtt. Nógrádi és hevesi falvak parasztgazdái mellett Baranya, Zala, Hajdú, Csongrád megye gazdálkodói közül több faluban is működött - az újság szerint - alapszerve­zete. Összesen 1500 alapszer­vezetet tartottak nyilván. 1933- ban a Szatmár megyei Kölesén, a Független Kisgazdapárt helyi szervezete „beolvadt a Gazda­sági Reformpártba”. A Gaál Gaszton vezette Kis­gazdapárti Központ, és a ma­gyar társadalom más felfogású erői bírálták Bell Miklós néze­teit. A rádióban, országos a- pokban - így a Magyarság c. lapban - jelent meg a törekvé­sével szembeforduló írás. Valószínűnek tűnik, hogy mindez befolyásolta, hogy a kormánypárt mellett a parla­menti választásokon a Bell—féle párt nem ért el érdemi ered­ményt. A pártvezér halálát kö­vetően az anyagi támogatás is megcsappant. Méltó, szellemi­leg felkészült követője sem akadt. A párt 1939-ben beszüntette tevékenységét. dr. Horváth István A gyarmati plébián tizenöt hónap után szólalt meg újra a csodálatos hangszer Orgonaszentelésre készülve A gyarmati plébániatemp­lomban 15 hónapi szünet után újra felcsendült az orgonaszó. Az eltel idő alatt a kis elektro­mos kisegítő hangszer nem pó­tolta az orgona csodálatos hangzását, amely most ismét teljes szépségében betölti a templomot. Varga János karnagy az örömnek, izgalomnak és elér- zékenyülésnek feszítő érzései­vel telítve játszik, s közben pil­lanatokra meg-megállva je- gyezget: megtörtént az átadás, most kel! észrevenni minden hibát, hogy ki lehessen igazí­tani, hiszen a mesterek kézügy­ben vannak... Őt faggattam pi­henés közben:-Milyen problémák igényel­ték az orgona átalakítását?- Elavult a pneumatikus rendszerű orgonánk, sok hiba volt a játékasztallal. Korszerűt­lenek és megbízhatatlanok vol­tak a regiszterváltók, nem volt programozási lehetőség. A kon- certigényeket már nem elégí­tette ki a hangszer. Korszerűsí­teni kellett a befúvórendszert: a manuálok és a pedálok sípjai is külön fúvórendszert kaptak... Az 1908-ban Wegenstein Lipót és fiai temesvári mester által készített, majd 1928-ban Rie­ger Ottó budapesti orgonaépítő által új játszóasztallal átalakított orgona szinte várta az újabb ja­vítás — így és merész vállalkozás volt. mind anyagi értelemben, mind az új orgonatípus iránti bizalom előlegezésében.. . Van-e, működik-e már ilyen rendszerű hangszer Magyaror­szágon? Volt-e lehetőség meg- tekin cséré, kipróbálására itt­hon, vagy külföldön?- Volt lehetőség a tapaszta­latszerzésre. Három ilyen or­gona működik már az ország­ban és ezekről jó véleményt kaptunk. Ami az új rendszert il­leti: elektronikus, diódás rend­szer, kiküszöböli a hagyomá­nyosabb elektromágneses rend­szerben lévő érintkezős megol­dásokat, így jelentősen csökken az érintkezők meghibásodásá­ból, elkoszolódásából eredő hi­balehetőség. Óriásira nőtt a programozási lehetőség: 64 mű regiszter kombinációit lehet előre beprogramozni, amíg a Mátyás templom nagy orgoná­ján például csak nyolc művet... Elmondhatjuk, hogy az Auszt­ráliában bejegyzett Bánffy Béla orgonaépítő cég által készített új játékasztalunk a legmoder­nebb ma az országban. Az átalakítás tervezetét Le- hotka Gábor orgonaművész ké­szítette el ügyszeretetből s az itt dolgozó villamos mérnökök és orgonaépítő mesterek lelkiis­meretes munkát végeztek.- Az orgona megáldása au­gusztus 23-án nagyszabású hangverseny keretében történik Andor Éva operaénekes és Le- hotka Gábor orgonaművész közreműködésével. A hívek adományaiból, és alapítványt is létesítettünk e célra - mondta a karnagy -, me­lyen keresztül külföldön élő magyarok és itthoniak is szépen segítettek.- Tehát Varga Jánosnak tel­jesült nagy álma?- Minden papnak törekvése, hogy szép templomban végezze elhivatott munkáját, Isten di­csőségére. Az orgonistának az az álma, hogy egy nagyszerű hangszer segítségével tegye ugyanezt. Talán most teljesül ez az álom. Sághy Ferenc kanonok úrral együtt így a sajtón keresz­tül is megköszönjük a hívek adományait, a legkisebb össze­gektől a legnagyobbakig és kér­jük vegyenek részt ezen a há­ladó hangversenyen, augusztus 23-án... Kovalcsik András A karnagy már a felújított orgonán gyakorolhatott az elmúlt napokban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents