Nógrád Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-22-23 / 198. szám
6 HÍRLAP HÉTVÉGI MAGAZIN 1992. augusztus 22-23., szombat-vasárnap Esküvő a dzsungel mélyén Angol hölgy és fekete gerillavezér románca Ha szülőhazájában, a ködös Albionban megy férjhez, ismerősei és barátai állnak sorfalat a templom bejáratánál. Itt, egy nádkunyhó előtti tisztás volt a frigy színhelye és az ifjú pár előtt kétméteres néger gerillák álltak sorfalat, kezükben az elmaradhatatlan Kalasnyikovval, a szovjet gyártmányú géppisztollyal. Az ara magas és karcsú. Bőre eredetileg hófehér, de itt már cserzett-barnára égette a kegyetlen szudáni napsütés. Emma McCune londoni lány, az úgynevezett jobb középosztály gyermeke. Iskolái elégzése után jelentkezet egy Angliában működő ENSZ-missziónál, amely önkénteseket képez ki az elmaradott országokban végzendő sokféle munkára. így került Emma Afrika legnagyobb országába, Szudánba. Ebből húszmillió a viszonylag fejlett északot benépesítő muzulmán arab. a többi délen élő néger, a kereszténység, vagy természeti vallások híve. A déli kisebbség 1956 január elseje óta deklarált polgárháborút vív a szerintük elnyomó észak ellen. Az angol lány a Líbia, Irán és más arab országok által támogatott khartumi központi kormányhoz került az ENSZ közvetítésével és ott kezdte meg önzetlen tevékenységét. A hölgy, egy katonák által kísért déli expedícióban vett részt, amikor hirtelen terep- szín-ruhás feketék vették körül a táborukat: az SPLA, az úgynevezett Népi Felszabadítási Hadsereg egyik egysége ejtette őket fogságba. Parancsnokával, a délceg, 39 éves Riek Machar- ral meglátni és megszeretni egymást, egy pillanat műve volt. Rieknek ugyan már van egy Angliában élő neje és két gyermeke, de itt a többnejűség nemcsak a mohamedán északon, hanem a részben keresztény délen is divat. Házasságával Emma mindent elvesztett, ami a civilizációhoz kötötte: az ENSZ védelmét éppúgy, mint csapból folyó vizet, az elektromos áramot, a megszokott ételeket, és elsőspr- ban a biztonság minimumát. Állandó életveszélyben él, a déli őserdőből kivezető valamennyi utat kormánykatonák állják el, és ha egy felderítő-gép a levegőből megpillantja táborukat, már hullanak is a bombák. Emma kunyhóban lakik, dzsungellombokkal főz, függőágyban alszik. És amint kijutott levelében írja, maradéktalanul boldog. Két sztár barátsága Michael Jackson, a világhírű amerikai popénekes nemrégiben Franciaországban járt, s ha már a gallok földjén vendégeskedett, nem hagyta ki az Euro Disneylandet. A fotósok kedvéért természetesen nyomban egymásra talált a két sztár: Micky Egér és Michael. így néz ki hát két világhíresség együtt. Hogy a hölgyeknek melyikük tetszik, az nem lehet vitás. Telefotó MTI Külföldi Képszerkesztöség A família minden tagja fenn hordja az orrát Milyen a világ 215 centi magasból? Lehet, hogy mire ezek a sorok megjelennek, a 215 helyett 216 centi lenne a pontosabb méret. Czeigler László nagykozári fiatalember - aki alighanem kis hazánk legnagyobb polgára - tudniillik 21 éves, s a rossz nyelvek szerint még növésben van.-Szülőfalumban már megszokták az emberek, hogy családunk kicsit „magasan hordja az orrát” - mondja nevetve s mindjárt meg is magyarázza a családi többest:- A família minden tagjára sok eső hullhatott. Ha például a húgom a fejembúbjára állna - amit persze nem vállalok - ketten együtt úgy öt centivel magasabbak lennénk négy méternél. Apám sem adja két méter alatt, édesanyámnak pedig a maga 185 centijével már csak a sor végén a helye. Otthon tehát föltehetően az ágytól a vasárnapi ebédporcióig minden a rendhagyó családi méretekhez igazodik. De „házon kívül”? Nincs valami nagy ruhatáram. .. A fehérneműn és a pólón kívül mindent méretre varrnak rám. A farmert, a melegítőt, a pulóvereket is külön kell csináltatni és köttetni.- Hányas a lába?- Ötvenes. Ez azért nem különlegesen nagy méret... Ha hiszi, ha nem, Pesten fölfedeztem egy olyan boltot, ahol készen is kapok megfelelő lábra- valót. Talán kicsit lötyög is...-Akkor - ahogy mondani szokták - magát jobb etetni, mint öltöztetni.-Ki tudja? Nem tartozom a madárétkűek közé. Ráadásul kedvencem a hús - minden mennyiségben. Utána pedig a somlói galuska. László büszke gépkocsitulajdonos. Érthető okokból nem Polski Fiatja vagy Trabantja, hanem Mercedese van - igaz, az majdnem egyidős vele, kereken húsz éves. Nagykozár és Pécs között ingázik, edzésekre jár. Kell-e mondani: kosaras, a jó nevű Pécsi Vasutasok játékosa. De a nagyra nőtt fiúk hazai mezőnyéből is kimagaslik; mondják, a második leghosszabb kosaras legény is 7-8 centivel alacsonyabb nála.- A lányok, a lányok. . . ?- Nem gondolok még nősülésre.- Milyen az ideál?- Barna és hosszú - de csak a haja.- Szóval fdigrán-alkatúak is reménykedhetnek?- A magasság nem minden - én csak tudom. Nincsenek méretbeli előfeltételeim. Levelek a gyógyulásról Előttem az asztalon levelek. íróik isiászban, gerinc- bántalmakban, csontritkulásban, izomsorvadásban, lumbágóban, nőgyógyászati betegségben szenvedtek, de a lapunkból is ismert 20 éves, Bátonyterenyén élő Lövei Anita természetgyógyász kezelésének hatására véglegesen, vagy hosszabb időre meggyógyultak. Kérésünkre leírták megpróbáltatásuk és jobbulásuk történetét. Soraikat azzal a szándékkal adjuk közre, hogy erősítsük a hitet hasonló bajokkal küszködő társaikban: a legrosz- szabb helyzetekben sem szabad a reménvt feladni! A bátonyterenyei Kiss Mihály írta: „Derékfájásom 1991. januárjában kezdődött. Az orvos nem tudta megállapítani, hogy izomhúzódásom, vagy isiászom van-e. Fájdalomcsillapítókat kaptam, amelyek csak addig használtam, amíg szedtem. Utána megint őrült fájdalmat éreztem. Lehajolni egyáltalán nem tudtam, járni is alig. Május elején kezdtem el a talpmasz- százs terápiát és a gyógyolajos kezelést. Négy-öt kezelés után kezdtem érezni, enyhülnek a fájdalmaim. Megjegyzem, az első kezelés után felerősödött a derékfájásom. A tizedik kezelést követően már normálisan lehajoltam, megszűnt a derékfájás. Összesen tizenöt kezelésen vettem részt, s ezek hatására teljesen tünetmentes lettem. Most csak akkor fáj a derekam, ha időváltozás történik.” A bátonyterenyei Cs.K.-né leveléből (teljes nevét kérésére nem közöljük): „Hozzávetőlegesen négy évvel ezelőtt kezdődtek panaszaim a derekammal és a térdemmel. Utóbbiban az orvosok súlyos izomsorvadást állapítottak. Gyógyszereket írtak fel és fizikoterápiára utaltak. Tizenöt kezelés után lényegesen javult a térdem, de ez az állapot fél évnél nem tartott tovább. Újból elkezdtem sántítani. Ekkor hallottam a reflex terápiáról. Tavaly május elején kezdtük el a talpmasszázst. A kezelés elég fájdalmas volt, de ahogy szűntek a problémák, úgy kezdett a szúró érzés a talpon múlni. A térdemet különleges olajjal kentük. Öt-hat kezelés után már éreztem a javulást, tizenöt kezelést követően pedig tünetmentes lettem. A derekam is lényegesen jobban éreztem. Egy év múltán a derekam néha szokott fájni, de a térd csak időjárásváltozáskor sajog kicsit. A karban- tartásos kezelésre el szoktam járni. Bizos vagyok benne, hogy rajtam a reflex terápia segített, mert az idő alatt simmilyen más kúrát nem végeztem.” A salgótarjáni M.J.-né így fogalmazott: „Tavaly januárban kezdődött a betegségem, bár az előjelei már korábban jelentkeztek. Minden esetben orvoshoz fordultam. Izületi gyulladás, kösz- vény, hangzott a diagnózis, majd júniusban súlyos csontritkulást mutatott a röntgen. Kétszer feküdtem kórházban, két, illetve három hétig. Egy-egy hét kezelés és aktív pihenés után tünetmentes voltam, nem dagadt meg a lábam és járni is tudtam. Utána azonban minden kezdődött élőiről, s a fájdalmaim egyre erősödtek. Végül olyannyira bedagadt a lábam, hogy mankó nélkül már egyetlen lépést sem tudtam tenni. Segíteni nem tudtak rajtam. Ekkor tanácsolták, forduljak természetgyógyászhoz. Augusztus elején kezdtem Anitához járni. Húsz kezelésig csak a nagy fájdalmat éreztem közben, majd ahogyan ez csökkent, úgy kaptam egyre inkább lábra. Október óta segédeszköz nélkül járok. Semmilyen gyógyszert nem szedek, csak gyógyteát iszom. Az állapotom fokozatosan javul, ami egyértelműen az itt kapott kezelésnek köszönhető.” A salgótarjáni BJ.-né ekép- pen összegzett: „Már évek óta szenvedek máj, epe, gyomor bántalmak- ban. Három évvel ezelőtti közúti balesetem miatt lumbágóm keletkezett, két csigolyám kiugrott a helyéről. A múlt esztendő júniusában kezdtük el a talp- masszázsos kezelést. Nyomban érezhető volt a kedvező változás. A mozgásom könnyebbé vált, már képes voltam lehajolni. Talán furcsa leírnom, végre éreztem, hogy van gerincem. Tudniillik azelőtt merev volt. Állandó felpuffadásokkal küszködtem, pedig amennyit ettem, egy macskának is_ kevés lett volna. Nagyjából húsz kezelés után mintha kicseréltek volna. Most, egy év után kezdenek visszatérni a felfúvódások, a gerincmerevedések. Tehát húsz kezelés számomra egy év nyugalmat, fájdalommentességet és egészséget biztosított. Újból elkezdem majd a kezeléseket, s bízom benne, ismét jobban fogom magam érezni.” A bátonyterenyei Ludányi István soraiból: „Tavalyelőtt történt egy apróbb balesetem. Az állatok etetése közben véletlenül belerúgtam a kőbe. Harántcsonttörést állapított meg az orvos. Összeforrt a csont, de a fájdalom nem csökkent, sőt erősödött. Ekkor fordultam Anitához. Biztosra nem tudta nekem megígérni, hogy jobb lesz, de alávetettem magam a kezelésnek. Mivel a lábam sérült meg, ezért a kezemet vette kezelésbe, mert állítólag a láb reflexzónái a kézen találhatók. Az is érdekes volt számomra, hogy a jobb lábam ütöttem meg, s ő a bal tenyeremet masszírozta. Állítom, tíz injekció nem ért semmit, annál többet az öt tenyérmasszázs. A lábam a mai napig nem fáj, ezért sokat köszönhetek Anita arany kezeinek.” Bátornyterenyéről küldte levelét M.L.-né: „Betegségem' 1980-ban, 24 éves koromban, második gyermekem születése után kezdődött. Először csak enyhe Ízületre utaló fájdalmaim voltak a csípőmben. Gondoltam, elmúlik, de az csak egyre nehezebben volt elviselhető. Orvoshoz fordultam. Amikor a kezelések után még erőteljesebben fájtak a csontok, szimulánsnak neveztek. '87-ben már a térdem is nagyon fájt: bedagadt, tarjagos színe lett. '9o-ben mindez már a lábujjcsontokra is átterjedt. Úgy éreztem, mintha hangyák mászkálnának a csontjaimban. Napi három-négy szem Ridol fájdalomcsillapítóval szenvedtem. Szégyelltem fiatalon bottal járni, de muszáj volt ellátnom a családomat. Budapesten állapították meg a diagnózist: csont- ritkulás. Nagyon elkeseredtem, amikor megtudtam: betegségem gyógyíthatatlan. Feljegyeztek csípőprotézis beültetésére. Ekkor ajánlották a reflex talpmasszázst. Tavaly májusban kezdtük a kezelést, heti három alkalommal. Az első kezelés után kirázott a hideg, de másnap könnyebb volt. Az ötödik kezelést követően elhagytam a fájdalomcsillapítókat, csak a Márkus port szedtem. Közben rátértem a Cickafark és a Lepkeszegmag teára. Nagyon erős akaratra volt szükség. Á hatvanadik kezelés után már mindössze viszketve fáj a cípőcsont, de az is csak időjárásváltozáskor. A terápiát folytatjuk, úgy érzem, teljesen meg fogok gyógyulni.” A bátonyterenyei Kárpáti Zoltánná örömmel adott hírt teljes gyógyulásáról: „Nőgyógyászati problémáim még leánykoromban kezdődtek, de a kisfiam születése után erősebbé váltak. Az orvos méhszáj sebet állapított meg, melyet szerinte rövid időn belül műteni kell. Gyógyszereket nem adott, rákszűrésre küldött. Közben hallottam a reflex terápiáról, elkezdtem oda járni. Á tizedik kezelés után kerestem fel újra a nőgyógyászt, mivel úgy éreztem, a panaszaim megszűntek. Újból rákszűrésre küldött, ahol kijelentették: semmi szükség műtétre, legfeljebb egy gyógyszeres kúrára. Közben tapasztaltam, az eddigi réndszeres, bő hűvelyfolyás teljesen elmaradt. Az orvos nem adott gyógyszeres kezelést, s egy hónap múlva visszahívott. Jelentkezés előtt még kilenc talpmasszázst kaptam. Teljes megdöbbenésemre a nőgyógyász közölte: se műtétre, se gyógykezelésre nincs szükség, mert nem tapasztal simmi- féle elváltozást. Összesen tizenkilenc reflexterápiás kezelést kaptam, az utolsót fél éve, a mai napig nincsennek panaszaim.” A Dorogházán -élő Sz.K.-né boldogan osztotta meg velünk fia jobbulását: „Tavalyelőtt ősszel szomorúan vettük tudomásul, hogy az akkor hét éves fiúnk erőteljesen pislog. Ezt követően húzogatni kezdte a száját, majd egy hónap múlva már a fejét is bicegtette. Először azt hittük, mindez csak rossz szokás. Ám ezek a mozgások pár hét szünet után még erősebben jelentkeztek. Elmentünk Salgótarjánban az orvoshoz, ahol közölték velünk: epilepsziás a fiúnk. írtak neki gyógyszert, aminek a mellékhatásain elszömyűlködtünk. Nem tudtunk beletörődni a diagnózisba, elvittük a fiúnkat Budapestre kivizsgálásra. Újabb gyógyszert kapott, amely teljesen megváltoztatta a gyereket. Elkeseredésünkben mentünk el Kisterenyére, 1991. novemberében kezdődött el a talpmasz- százs. A gyógyszer adását abbahagytam. A kezelés során a fejmozgatások egyre ritkultak. Megjegyzem, a fejbiccentések azt megelőzően tanulás közben a hatvan-hetvenet is elérték óránként. Mintegy húsz kezelés után elmaradt a pislogás, utána a szájhúzogatás, majd ez év márciusától a fejmozgatás is megszűnt. Nagyon boldogok vagyunk, hogy Anita segíteni tudott. Mindenkinek tanácsoljuk, próbálja ki, nincs veszteni valója, legfeljebb az egészségét kaphatja vissza. Meggyőződésem. nem csak erre a betegségre volt hatásos ä kezelés, ugyanis a fiúnk három éves kora óta torokgyulladással is kínlódtunk. Az 1991/1992-es tanévben pedig betegség miatt egyetlen napot sem hiányzott.” Lövei Anitától tudom: ezi- dáig migrénre, alergiára. csont- ritkulásra, epilepsziára, lumbá- góra, isiászra, keringési zavarokra, érelmeszesedésre, epe- és májbántalmakra, veseproblémákra, lisztérzékenységre, petefészek gyulladásra, gerincbán- talmakra, alacsony, illetve magas vérnyomásra kezelt eredményesen betegeket.- A terápia sikerességéhez kevés a talpmasszázs és a gyógytea ivása - mondotta. - Magának a betegnek is akarnia kell a gyógyulást. A kezelés titka a szervezet öngyógyító munkájában rejlik. Ha valaki elcsügged, vagy nem bízik a gyógyulásban, a szervezet öngyógyító ereje sem igyekszik visszatérni. A gyógyulás lényegében a test és a lélek folyamatos kapcsolata. Kolaj Éászló
