Nógrád Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-19-20 / 196. szám
6 HÍRLAP SZENT ISTVÁN KIRÁLY ÜNNEPÉN 1992. augusztus 19-20., szerda-csütörtök Vánkosban, mocsárban, barlangban, hordóban Koronakrónika a rejtekhelyekről Szent István-korona a szécsényi emlékműben A korona sorsa egybeforrott a magyar nép történelmével. Első királyunk idején elsősorban az uralkodó méltóságának megtestesítője volt. csak fokozatosan vált a hatalom jelképévé is. Szent István leszármazottai, az Árpád-házi királyok, a nyugateurópai szokásoktól eltérően nem az arra az alkalomra készített új koronával avatták magukat, hanem mindig az első uralkodóéval. Ezért is alakult ki nálunk az általánostól eltérő koronakultusz. A korona birtoklása a hatalom, a kormányzás birtoklását is jelentette. Erzsébet királyné 1439-ben áldott állapotában lett özvegy. Még meg sem született fia számára szerette volna megszerezni a trónt. A török szultán fenyegető terjeszkedése miatt a magyar főrendek szívesebben láttak volna egy az országot megvédeni tudó uralkodót, és meg is találták a lengyel Ulászló személyében. A várandós Erzsébet erről tudomást szerezvén megkérte udvarhölgyét, lopja el az akkor Visegrá- don őrzött koronát. Kottaner Jánosné, a hűséges alattvaló, visszaemlékezésében leírta: a véletlen szerencse segítette példátlan cselekedete végrehajtásában. A lopás éjszakáján éppen gyengélkedett Viseg- rád várnagya, az őrjárat is lazított, így senki sem figyelt fel a kulcslopásra, lakatreszelésre. Kottanerné mindmáig ismereteién nevű segítő társával és a koronával Komárom várába sietett, ahol a királyné valóban fiúnak adott életet. Néhány héttel később Fehérváron, a több évszázados szokásnak megfelelően királlyá koronázták az akkor három hónapos Lászlót. Ezt később törvénytelennek minősítette az országgyűlés, mivel hiányzott az országot képviselő főpapok, főrendek előkelőségek hozzájárulása. (Ulászló ugyan bírta támogatásukat, de korona híján mégsem lehetett magyar király.) Erzsébet, hogy pénzhez jusson, nyolcezer aranyforintért a Habsburgoknál elzálogosította a koronát. Onnan csak nagy nehezen tudta visszaszerezni Mátyás, aki már évek óta uralkodott, amikor súlyos váltságdíj árán érhette meg, hogy az ország koronás királya is legyen. A Bocskai-, a Rákóczi-sza- badságharc, majd Napóleon támadása miatt folytatódott a korona rejtélyes útja. 1849-ben, a Habsburgok trónfosztásával egy időben megtiltották a királyság jelvényeinek nyilvános használatát is. Ám az ősi ékszer mindenüvé híven követte a kormányt, először Debrecenbe, Budára, majd Szegedre. Szemere Bertalan miniszterelnök - „ hogy az osztrák dinasztia beiktatásba ne jusson és így a törvényesség e jelét a nép előtt fel ne használhassa” - Orsóvá mellett egy füzesben elásatta a koronát rejtő ládát. Négy évig maradt titok a titok, amíg egy áruló magyar nyomra nem vezette az osztrákokat. A talajvíz addigra alaposan tönkretette az ország legfőbb jelképét, de volt idő a rendbehozatalára, hiszen legközelebb csak másfél évtized múlva, 1867-ben vették elő, amikor Ferenc József és felesége lett osztrák császár és magyar uralkodó is. Hazánk történetében Erzsébet volt az első és egyetlen királyné, akit a férjével egy napon királynővé szenteltek. István koronája ez után már csak egyszer tölthette be eredeti rendeltetését, 1916-ban, amikor a máig az utolsó magyar király, IV. Károly fejére került. A második világháború végén Szálasi Ferenc, a koronára tette le nemzetvesztő esküjét, majd Veszprémben, a viadukt sziklabarlangjában, később pedig Kőszegen és Velem községben rejtette el a koronaőrökkel. Ausztriában, Mattsee falu határában egy benzineshordóba dugták, majd elásták, ám az üres ládát, mintha benne lenne a korona, továbbvitték. Az amerikaiaknak csak nagy nehezen vallották be a koronaőrök: Szálasi utasítására a nemzetvezető halála esetén, öt évig kellett volna hallgatniuk a rejtekhelyről. A parancs úgy szólt: ......ha a kkor nem nemzetiszocialisták kormányozzák Magyarországot, a koronát megőrzésre át kell adni a Német Birodalom Führe- rének” - mondta kihallgatásakor a koronaőrség vezetője, Pajtás ezredes. Az amerikaiak előbb Európában, majd évtizedekig Amerikában őrizték, a magyar államiság jelképét. 1978 elején az Országházban rendezett ünnepségen adták vissza legbecsesebb történelmi ereklyénket. (szóma) Hogyan tanítjuk mi a királyt, a szentet? Amikor hitet, kultúrát, eszmét cserélt a magyarság István, az államalapító vaskézzel teremtett új rendet, mert ez akkor történelmi szükségszerűség volt. Ezt igazolta a történelem. Az apja, Géza fejedelem által elkezdett folyamatot a később szentté avatott I. István sikeresen teljesítette ki, a pogány- lázadások véres leverése után erős feudális államot hozott létre a Kárpát-medencében, a kor viszonyainak megfelelő gazdasági-társadalmi alapok megerősítését célzó törvényekkel és ideológiai, eszmei alappal. Miután akkor is arról volt szó, hogy - mai szóhasználattal élve - Európához, vagyis a Nyugathoz csatlakozzunk, ez az ideológiai alap a latin katolicizmus volt. Másik oldalról ez a korábbi értékek és az azokat hordozók következetes elpusztítását jelentette, a többi között a régi magyar hitvilág és ősi kultúra kiirtását is. Az akkori modernizáció veszteseiről ma is ritkábban esik szó, s ez részben érthető is, hiszen a több mint ezeréves magyar államiság valóban igazolja az akkori történelmi szükségszerűséget, s az államalapító történelmi nagyságát. A mai ember azonban az azóta eltelt évezred ugyancsak történelmi tapasztalata alapján okkal vélekedhet úgy, hogy az úgynevezett történelmi szükségszerűség hangoztatását adott korszakban gyanúperrel fogadja. Bebizonyosodott, ami István király művét igazolta, nem mindig tette ezt a később ugyancsak történelmi szükség- szerűséget hangoztatok tevékenységével kapcsolatban. Gyakran csak az áldozat maradt, s bizony, az áldozatot hozó napjainkban már fölteheti a kérdést, minden szükség- szerű-e, amit annak mondanak, s tudni szeretné, miért is hozza az áldozatot? István tudta, miért teszi azt, amit tesz. Hogyan tanítjuk mi a királyt és a szentet? Tarjáni középiskolai történelem tanároké a szó. Sztermen Ildikó, Madách Imre Gimnázium:- Én most is úgy tanítom, mint eddig. Ő az államalapító, aki fölismerte azokat a szükség- szerűségeket, amelyek ahhoz kellettek, hogy államot alapítson. Nemcsak fölismerte, hanem meg is valósította, sikerült Európában a korabeli viszonyokhoz képest erős feudális államot teremtenie. Ez vitathatatlan jelentősége, ezért történelmünk legnagyobb alakja. A kor viszonyaihoz képest az igazi nagy ember szent is volt, mert a feudalizmus eszményképe, az egyház szenet csinált belőle, ez kellett a legitimációhoz. A középkori katolicizmus ezért avatta szentté a kor nagy alakjait, köztük I. Istvánt is. Ezzel ismerte el érdemeiket. Básti Istvánná, Bolyai János Gimnázium:- Szerintem az Istvánról kialakított kép nem sokat változott. Ez annak is köszönhető, hogy kevés egyénítő ábrázolás maradt fenn a középkori irodalomban, akár írásban, akár képben, így jelleméről keveset tudunk. Azt írták róla középkori szerzők, hogy termete alacsony volt, de lelke nagy. Intelmei az egyetlen hiteles emlék, ezt Imrének szánta, az uralkodás és a bölcs kormányzás alapjait foglalta össze benne. Ebből az derül ki, hogy gondolkodása meglehetősen modern volt a kor viszonylatában. A mű a lényeges, ami fennmaradt, nem a személyiség. Azt soha nem vitatta el tőle senki, hogy az államalapítás, a keresztény királyság megteremtése nagy horderejű tett volt a X. századi Európában. Két nagy tette: a magyar nép keresztény hitre térítése, illetve a keresztény királyság megalapítása, amely fennmaradásunk biztosítéka volt. A gyerekekben tudatosítani szoktam, hogy az, amit ma államalapításnak nevezünk, egy sor fájdalmas, de elkerülhetetlen intézkedést jelentett, de ezek a királyság és a keresztény hit jövőjét biztosították. Arról volt szó, hogy az országot a lehetőségeken belül hasonlatossá kellett tenni a Nyugat keresztény királyságaihoz. Mik voltak a fájdalmas tettek? Például rögtön 997-ben, ahogy fejedelemként elfoglalta apja örökét, hozzákezdett a még meglévő ellenfelek (Koppány, Ajtony, Gyula) hatalmának felszámolásához. Ebben olyan véres tettek is voltak, mint Koppány felnégyeltetése, vagy később, a trónutódlást biztosítandó, Vazul megvakíttatása, ő ugyanis a pogányságot vitte volna tovább. Erre sem a mai európai ember szemével kell tekinteni, ez az adott korban elfogadott eszköz volt. Ami fontos az őt követő korszak értékelésében: miért avatják szentté? Hogyan fér össze a sok véres tett a szent fogalmával? Ezt a gyerekek nehezen értik meg. A cél szentesíti az eszközt? István legnagyobb érdeme, hogy a római egyháztól független egyházat teremtett. Ezt akkor egyedül a magyar királyságnak sikerült elérnie. Tevékenységét az egyház azzal honorálta, hogy 1083-ban szentté avatta. Tóth Anna, Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola:- A történelemtanítás egyik nagy kérdése, hogy éli meg az ember a történelmet? Hogyan élte meg az államalapítást, a hitcserét, mindazt, ami István király nevéhez fűződik, s amit ő a történelmi szükségszerűség jegyében oly maradandóan valósított meg. Hiszen rettenetes áldozatot hozott, kiirtott 30-40 ezer embert, a korabeli magyarság jelentős részét mégsem tartja senki zsarnoknak. A fölismerés és a nagy áldozat ugyanis beigazolódott, nem volt hiábavaló. Történelmi érdemei vitathatatlanok és dokumentáltak: államalapítás, az akkor egységes Európához való csatlakozás, új hit, törvénykezés. „Hol vagy István király?” A szarkofágból illatfelhő áradt Más népek is tisztelik uralkodónkat V ajon van-e még történelmünknek olyan alakja, mint Szent István királyunké, akinek életét minden vonatkozásban népünk tisztelete övezi? Találkozhatunk-e mással kinek érdemeit, népünkért vállalt áldozatait oly vitathatatlanul értékelnék, mint Géza fejedelem utódjáét? Személyisége sajátosan formálta történelmünk minden korszakát és a magyarság minden csoportját. Ő kapcsol össze pogányt és keresztényt, hívőt és hitetlent, parasztot és nemest, magyart és nem magyart egyetlen nemzetté. K ultuszát mindmáig erősen táplálják a hatalmát szimbolizáló ereklyék. Az antik világ virág-, vagy babérkoszorúval fejezte ki tiszteletét hősei iránt, később ez hatalmi jelvényként koronává vált. Amikor Vajkból a kereszt- ségben Istvánná lett, s első királyunk fejére korona került, éppen az ezredfordulót ülte a keresztény Európa. A Megváltó második eljövetelét várták ekkor az emberek, így István megkoronázása különösen felerősítette az ezzel kapcsolatos várakozásokat. A koronázás szertartását a püspökszentelés mintájára alakította ki a korabeli liturgikus gyakorlat. Ezért került kellékei közé a palást, a másik fontos ereklye, amit hitvallók és vértanúk hímzett portréi díszítenek. E rítusba ószövetségi mintára illeszkedik a szent olaj (krizmaj, ami a születéstől'a halálig elkísér minden hívőt az élet legfontosabb egyházi szertartásaiban. Az a kard, amit István ekkor kezében tartott, háborúk idején vérbe mártva figyelmeztetett a haza védelmének kötelességére. E szigorú parancs a királyra is vonatkozott, ezt fejezte ki a koronázáskor a négy égtáj felé tett kardcsapás, amivel szimbolikusan minden magyar király vállalta országa védelmét. H artvik győri püspök, aki Szent István király legendáinak megírásával sokat tett első királyunk kultuszáért, feljegyezte a Szent Jobb történetét is. Amikor István szentté avatásakor sírját felnyitották, a szarkofágból illatfelhő áradt, ami a középkori ember számára a romolhatatlanság jele volt. A sírból hiányzó királyi jobbot - a legenda szerint - 'angyal adta át egy szerzetesnek, aki hátralévő életét ennek őrzésére áldozta. Az egyszerű nép mindig megemlékezett Szent István ünnepéről. Hagyományosan zöld ágak, virágok díszítik a falusi portákat, malmokat és templomokat. Magyarszentmárton népe e napon megjutalmazta a legjobb lovakat nevelő férfit, a legszebb facsemetét nevelő nőt. N e higgye senki, hogy csak nekünk fontos Szent István tisztelete. Bajorok és szlovákok, osztrákok és románok is dalaikba, imáikba foglalták az első magyar szent király alakját. -rémiA szécsényi Szent István-emlékmü De Vazulnak is megvoltak az érdemei. A tanítás gondja, amikor történelmi igazságokat jelentünk ki, hogy csak a mögöttük lévő ember sikkad el. Istvánt a történelem igazolta, amire a magyarságot kényszerítette, nem volt rossz csere. Mégis, minden korban kérdés lehet, mennyit szabad áldozni? István király azt jelenti számunkra, volt egy ember, aki a történelmet megértette, és borzasztó áldozatok árán ennek jegyében cselekedett, vállalva a kort, amelyben élt. — mér
