Nógrád Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-30 / 179. szám

Menekültválság A német gazdaság átütőerejé­vel távolról sem rendelkező Ma­gyarország vállalta magára a boszniai háború hordalékaként Európára zúduló menekültvál­ság egyik legfőbb terhét, amikor hatvanezer, oltalomra szoruló­nak nyújtott menedéket, miköz­ben Nagy-Britannia eddig össze­sen ezerháromszáz balkáni hon­talant fogadott be — egyebek mellett ez hangzott el a BBC-rá- dióban, amely terjedelmes szer­da reggeli összefoglalójában is­mertette a kialakult helyzetet a genfi menekültkonferencia okán. Összekapcsolás az űrben A Szojuz TM-15 űrhajó, fe­délzetén az orosz-francia legény­séggel, szerdán moszkvai idő szerint 11 óra 49 perckor össze­kapcsolódott a Mír űrállomással. A Szojuz hétfőn startolt Bajko- nurból, a Kazahsztán területén fekvő indítóállomásról. A Mír orbitális állomáson all. hosszú távú expedíció tagjai: Alek- szandr Viktorenko és Alek- szandr Kaleri várták az újonnan érkező űrhajósokat. A Szojúz orosz űrhajósainak egyik legfőbb feladata lesz új berendezések üzembe helyezése a hatéves űrál­lomás további működésének biztosítására. A francia űrhajós Michel Tognini. Madagaszkári puccs A szerda reggeli madagaszkári puccskísérlet elbukott — jelen­tette a BBC brit rádió hírszolgá­lata, az antanarivói állami rádió­adó közleményére hivatkozva. A tudósítás szerint tíz katonatiszt rövid ideig ellenőrzése alatt tar­totta a rádióadót, bejelentették, hogy megdöntötték a rendszert, és elnöknek kiáltották ki a Ke­reskedelmi Kamara volt tisztség- viselőjét, Michel Fetyt. A kato­nák rádióközleménye szerint a puccs Didier Ratsiraka államfő rendszere ellen irányult, aki „marxista diktátorként” 1975 óta van hatalmon. A puccsisták azonban néhány órával később elmenekültek az épületből. „Forródrót” a két kormány között Katona Tamás szlovákiai tárgyalásairól Több, szerdán megjelent po­zsonyi lap foglalkozik Katona Tamás államtitkár előző napi po­zsonyi látogatásával. Mint isme­retes, több mint egyórás megbe­szélést folytatott Vladimir Meci- ar szlovák kormányfővel. A szlovák lapok elsősorban azt emelik ki, hogy a tárgyaló fe­lek a budapesti es pozsonyi kor­mány között „forró drótot” kí­vánnak kiépíteni. Ennek létre­hozásáról megállapodtak, mert úgy látják helyesnek, hogy a két ország miniszterelnöki hivatala közvetlenül, közvetítők nélkül tárgyalhasson a vitás kérdések­ről. Katona Tamás, aki Antall Jó­zsef nevében Magyarországra szóló meghívást nyújtott át Vla­dimir Meciarnak, a lapok kieme­lése szerint úgy ítéli meg: „Szlo­vákia új történelmi fejezetet nyit, és ez esélyt ad arra, hogy a ma­gyar-szlovák kapcsolatokban is új fejezetet nyissunk” — idézi a pozsonyi Pravda. A Národna Obroda hangsú­lyozza, hogy a tárgyaláson kato­nai kérdésekről is szó esett, és a magyar államtitkár Pozsonyban is megismételte a közös határzó­na védelmi objektumainak köl­csönös ellenőrizhetőségére tett magyar javaslatot. A lapok érin­tik a magyar államtitkár nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban el­hangzott pozsonyi véleményét. A Práca című lap kérdésére vála­szolva Katona Tamás Pozsony­ban kijelentette, hogy a Cseh­szlovákiában élő magyarok au­tonómiát célzó felvetéseiben „a magyar nemzeti kisebbség nem kér többet annál, mint amennyit Nyugat-Európa és a fejlett álla­mok biztosítanak a kisebbségek­nek. Ugyanakkor Magyarország azt tervezi, hogy a Magyarorszá­gon élő kisebbségeknek is meg­adja ugyanazt.” A lap megjegyzi: „most már csak az a kérdés, hogy mikor lesz mindebből reális gya­korlat”, és hozzáteszi: „Örvend­jetek tehát a magyarországi szlo­vákok!” A szlovák lapok röviden érin­tik azt, hogy a felek egyetértőén állapították meg: mindkét or­szág az EK nemzetközi szakértői bizottságának felkérésében látja a lehetőségét annak, hogy a bosi erőmű kérdésében elmozdulás történjen. Az Új Szó részletesen ismerteti a keddi megbeszélések­ről szóló információkat, és hosz- szan idézi az államtitkár válasza­it, aki Bősről szólva kijelentette: „Egy független bizottság műsza­ki, környezetvédelmi szempont­ból átnézi az egész szerződést, és azt, ami már megvalósult belőle. Egy ilyen bizottság határozata bármelyik kormány számára az egyetlen lehetőség, hogy a parla­mentje elé álljon. Ha a döntés az, hogy egyet vissza kell lépnie, ak­kor azt meg is kell tenni. Ha ezt a lehetőséget nem hagynánk meg magunknak, a magyar-szlovák kapcsolatokat tennénk jégre, és ezt mi nem akarjuk.” Az Új Szó azt is megírja, hogy Katona Tamás szólt róla: „Meg­ígértem, el fogom küldeni Meci- ar úrnak a magyar nemzetiségi törvény tervezetét”, az ukrán nemzetiség törvény szövegét és az ukrán-magyar megállapodást a nemzetiségekről.” Arra is egye­dül az Új Szó tért ki, hogy az ál­lamtitkár elmondta: Budapest szeretné, ha Kassán magyar kon­zulátus és kereskedelmi kiren­deltség nyílna. A lap tudósítása további részletekre kitérve is­merteti, hogy a megbeszéléseken a visegrádi együttműködés kér­déseiről, Magyarország EK-, il­letve NATO-tagságának esélyei­ről is szó esett. A lap szerdai szá­ma azt ígérte, hogy a Meciar-Ka­tona megbeszélésen szóba jött egyéb kérdésekről csütörtökön tájékoztatja olvasóit. Jelzi, hogy a felek között a nemzetiségek au­tonómiaigényéről és a szlovák kormányfő „ominózus kijelenté­séről” is szó volt. Tolószékben a koronatanú Biza Novakov, a jugoszláv származású fotómo­dell egy darabig tettestársként szerepelt Fritz Kö- berl osztrák filmrendező budapesti meggyilkolásá­nak ügyében, azután mégis elejtették a vádat, és ta­núként hozatták haza Mallorcáról, ahol eredetileg üdült, később kórházban ápolták. A lány, aki Frodl barátnője volt, és ő csábította Pestre az áldozatként kiszemelt Köberlt, Bécsben is kórházban van — szklerózis multiplexben szenved, és állapota elég rossz — de azért a Neue Kronen Zeitungnak há­romrészes nyilatkozat erejéig rendelkezésre állt. Történetéből kiderül, hogyan szeretett bele Hel­mut Frodl rendezőbe egy tévéjáték próbafelvételei­nél, hogyan használta ki őt a kíméletlen férfi, mi­ként adta be, hogy házassága szinte már nincs is, hogyan hagyta cserben, amikor Biza teherbe esett. A történet lassan és tendenciózusan csordogál, mígnem elér arra a pontra, ahol Frodl megbízta a lányt Köberl behálózásával, majd Budapestre csá­bításával. 30 ezer schillinget kapott volna — ebből tízezer volt az „előleg” —, és Frodl azzal bolondította, hogy Köberl sok pénzzel tartozik neki, azt kell visz- szaszerezni. Biza vásárolta a pisztolyt, s szerepe ott ért véget, amikor Budapesten a nagybácsiként be­mutatott Pesti Gábor társaságában találkozott Kö- berllel. Ő azután elment, s ekkor látta utoljára a ké­sőbb akkurátusán feldarabolt rendezőt, akinek szándékában állt Mallorcáról levélben kimagyaráz­kodni, mert érezte: valami nem stimmel. Elkésett, s ezt Mallorcán meg is tudta, bele is betegedett... Ha a lány ugyanígy vall a rendőrségnek, mint ahogy nyilatkozott, az nem sok újdonságot jelent, legfeljebb megerősíti azt, ami tudott volt. De hát addig még hátravan egy-két kellemetlen pillanat — például a tolószékben ülő, láthatóan tönkrement lány szembesítése Frodllal. Nem nyerhet Bush a választásokon? Az elnök 10 gyenge pontja Az egymást érő amerikai közvélemény-kutatások kérdéseire adott legjellegzetesebb válaszok elemzése alapján 10 gyenge pontot talált George Bush helyzetében a Springer Külföldi Sajtószolgálat (SAD). Ennek alapján a német sajtóügynökség arra a következtetésre jutott, hogy „az amerikai republikánusok tulajdonképpen sok időt, pénzt és energiát takaríthatnának meg abból, amit a következő hónapokban egy olyan választásba fektetnek, amit már elveszítettek”. Miért tűnik oly egyértelműnek, hogy Busht nem választják újra no­vemberben? 1. Mivel a legutóbbi közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak 56 százaléka Bili Clintont akarja, s csak minden negyedik választópolgár támogatja Busht. 2. Mivel mindössze 15 százalékuk kíván Bushra szavazni azok kö­zül, akik eredetileg a független Ross Perót támogatták volna, míg a többiek Clinton mellé álltak. 3. Mivel az emelkedő tendenciájú munkanélküliség elérte a 7,8 százalékot, amire hosszú évek óta nem volt példa. 4. Mivel a lakosság reáljövedelme Bush hivatali ideje alatt olyan nevetségesen minimális mértékben emelkedett, amire emberemléke­zet óta egyetlen korábbi elnök korszakában sem volt példa. 5. Mivel drámai mértékben növekszik a szociális támogatásra szo­rulók száma, s immár minden tizedik amerikai — 25 millió polgár — kénytelen élelmiszer-utalványokat igénybe venni. 6. Mivel már az amerikaiak több mint 35 százaléka képtelen kifi­zetni a betegbiztosítását. 7. Mivel mind több iskola zárja be a kapuit pénzhiány miatt, és nö­vekszik az írástudatlanok aránya. 23-27 millióra teszik azoknak a fel­nőtt amerikai polgároknak a számát, akik nem tudnak elfogadhatóan olvasni, helyesen írni, s még arra sem képesek, hogy kitöltsék a mun­kaerő-hivatal kérdőívét. 8. Mivel az Egyesült Államok már a 13. helyre csúszott le az órabé­rek tekintetében a nemzetközi ranglistán, holott négy évvel ezelőtt az élcsoportba tartoztak az amerikaiak. 9. Mivel már nem hisznek Bush elnöknek, mert megszegte adott szavát, hogy nem emeli fel az adókat. 10. Mivel rémálomként él az amerikaiakban az a lehetőség, hogy amennyiben Busht meggyilkolják vagy az elnök természetes halált hal, úgy Dán Quayle alelnök személyében olyan ember kerülhet az amerikai világhatalom legmagasabb posztjára, aki (a hiedelmek sze­rint) még egy olyan szót sem tud helyesen leírni, mint az, hogy „pota­to” (burgonya). Ezen a gondon ugyan enyhít, hogy újabban „jó neve­ket” is emlegetnek az alelnöki posztra (Dick Cheney védelmi minisz­ter, Colin Powell, a vezérkari főnökök tanácsának elnöke, Bob Dole szenátusi elnök, illetve Elisabeth a felesége, Jack Kemp építésügyi miniszter, sőt James Baker külügyminiszter, aki közben az elnök vá­lasztási kampányfőnöki posztjának is várományosa). Félnek viszont attól, hogy az alelnökségről eltérített Quayle-ből védelmi miniszter lehet, ami sokak szerint még veszélyesebb, mint az, ha a Fehér Ház mellékfolyosóján vár arra, hogy esetleg átköltözhet az elnöki irodá­ba. Ami viszont ellentmond a fenti 10 pont megbízhatóságának? Az, hogy az amerikai elnökválasztások történetében már mindenre volt példa. És mindennek az ellenkezőjére is. Választottak már úgy elnö­köt a Fehér Házba, hogy senki sem számított a győzelmére. (r lLd) 20 km-es „vontatókötél” Áramfejlesztő az űrben A tervek szerint pénteken indul újabb útjára az Atlantis amerikai űrrepülőgép, amely hétfőtől páratlan kísérletet végez: 20 km hosz- szú vezetéken vontat maga után mesterséges holdat. A várakozások szerint a mágneses térben mozgó vezeték generátorként működik majd, 4000-5000 volt feszültségű áramot fejlesztve. Egyúttal egy­ben a páratlan méretű antennakábel új utat nyithat a hírközlésben. Amennyiben a kísérlet sikerrel jár, segíthet a hosszú távú űrutazá­sok energiaproblémáinak megoldásában, és a kábelmódszerrel kulcsot adhat állandó űrállomások építésének technológiai megol­dásaihoz is. Dél-szlovákiai kérdőjelek „Még hogy egyetemet akarnak...!” A „vontatásos” szállítást, áramfejlesztést mintegy 20 éve mérlegelik az űrkutatók, de csak most kerül sor az első gyakorlati próbálkozásra, amely a szakér­tők szerint valószínűleg a legbo­nyolultabb s a legveszélyesebb az eddigi űrkísérletek sorában. A vezeték mindössze egynegyed centiméter átmérőjű: magja réz, amelyet műanyag, teflon és kev- lar burkol. A vékony kábelből 20 km földi súlya így is 68 kg. A ve­zeték végén másfél méter átmé­rőjű, féltonnás mesterséges hold függ majd, rajta antennával: a páratlan méretű „antennaká­belt” ugyanis kipróbálják abból a szempontból is, hogy mennyire alkalmas a hírforgalmazásra, például tengeralattjárókkal. A műholdat az olasz űrkutatási hi­vatal fejlesztette ki, és az űrrepü­lőgépen — ezúttal először — olasz űrhajós is lesz. Az úttörő kísérletet kockáza­tosnak ítélik: amikor az amerikai Gemini űrhajó utasai, még 1966- ban, 30 m-es kábelen vontattak maguk után egy rakétatestet, ar­ra panaszkodtak, hogy űrhajójuk a tehertől vad pói'géöbe kezdett. Ilyen veszély ezúttal különösen fennáll, bár az előzetes kísérletek és számítások szerint azt várják, hogy kibocsátása után a laza ká­bel viszonylag „békésen”, lassan ingázik majd az űrben. A kibo­csátásnál egyébként kis rakéták­kal gondoskodnak majd arról, hogy a kábel és a műhold a meg­felelő helyzetbe kerüljön, az űr­repülőgép pályája felett. A pálya a Föld légköre felett, az ionoszfé- rában van, ahol erősek a mágne­ses mezők, s a számítások szerint a kábel 4000-5000 volt feszült­ségű áramot termelhet. Laza vagy feszes lesz-e azután a kábel, nem tudják, aminthogy azt sem, hogy mennyire zavartalanul tud­ják majd — elektromotorral — felcsévézni az űrutazás végén a húsz kilométeres vezetéket. Arra az esetre, ha a kábel túlzott pör­gésbe hozná az űrrepülőt, vagy ütközéssel, a kábelnek az űrre­pülőre való feltekeredésével fe­nyegetné, az űrhajósok a vezeté­ket még idejében el tudják vágni. Tekintettel a kísérlet rendkí­vüli voltára és a veszélyekre, az űrhajósok a hétnapos expedíció ideje alatt ezúttal csak kivételes esetben dolgoznak majd a kabi­non kívül. Az Atlantis útjának első fel­adata egyébként az lesz, hogy pályára állítsa az európai űrkuta­tási szervezet Eureca nevű, ismé­telten felhasználható műholdját. A 4,5 tonnás, 400 millió dolláros berendezés műszerei fizikai kí­sérleteket végeznek majd, töb­bek között kristályok növeszté­sére a súlytalanság állapotában. Az új típusú műholdat 6-9 hó­nap múlva, egy újabb űrrepülő- gép-úton befogják, és visszaszál­lítják majd a Földre. Párkány Stúrovo marad Kedden Pozsonyban a szlovák kormány ülésén hosszan elhúzó­dó vita után kiegészítették az új szlovák alkotmány emberi és szabadságjogokat rögzítő fejeze­tét. A kiegészítést indítványozó javaslat értelmében: „a nemzeti­ségeknek joguk van az állam­nyelv elsajátításához”. E döntésről a kormányülést követően Roman Kovac, Vladi­mír Meciar kormányának alel- nöke tájékoztatta a sajtót. El­mondta, hogy az alkotmánylevél megőrzi és megfelelő mértékben definiálja az ország területén élő nemzetiségek jogait. Az új alkotmányban a jogokat a kormány azzal egészítette ki, hogy elfogadta azt a javaslatot, melynek értelmében az ország területén élő nemzetiségeknek joguk van megtanulniok az or­szág hivatalos nyelvét. A tájé­koztatás szerint az új cseh és az új szlovák alkotmány elfogadása augusztus második felébeíi vár­ható, de a folyamatokat a hátra­lévő idő alatt még koordinálni kell. Mint ismeretes, a szlovák kormány tervezete már elké­szült. A prágaiak máig „késede­lemben vannak”. A keddi pozsonyi kormány­ülésen elutasították azon helyi ön- kormányzatok kérelmeit, me­lyek helyi népszavazás eredmé­nyeinek alapján helységnév-vál­toztatást kértek. Kéty és Nyitra- nagykér esetében a kormány jó­váhagyta a „Két” és a „Vellky Kyr” névalakot. Gúta, Köböl­kút, Tardoskedd, Hmciarsky Vés és Párkány továbbra is az ed­digi nevét köteles használni. így Gúta Kolárovo, Köbölkút Gbel- ce, Párkány pedig Stúrovo ma­rad. Az indoklás szerint az össz­társadalmi érdek fontosabb, mint a helyi népszavazásban megnyilvánult többségi akarat. A pozsonyi Koridor szerdai számában két írás is támadja a szlovákiai magyarokat. Az egyik a Csemadokot és annak lapját, A Hetet bírálja, a másik írás pedig — egybek között — a szlovákiai magyar politikusokat vádolja az­zal, hogy „további szlovákok el- magyarosításának” módját fon­tolgatják. A lap igen érdekesnek találja, hogy Magyarországon csökken a magyarok lélekszáma, a szlová­kiai magyaroké pedig növekszik. Ezt annak ellenére is úgy látja, hogy pontatlanul — a tényleges népszámlálási adatnál alacso­nyabb számmal — jelöli meg a csehszlovákiai magyarok lélek- számát, „akik az utolsó nép- számláláskor a cigányokat is megnyerték saját soraik közé,,. A magyar agitátorok mögött So­ros György amerikai dollárjait gyanítja. Ezek — mint írja — „az autonómiáért” lángoltak, de most meghátráltak és valamilyen iskolai és kulturális önigazgatás­ról kezdtek beszélni. A szerző a dél-szlovákiai szlovákok elnyo­másának bizonyítására számos „tényt sorol fel” — az egyikben azzal vádolva meg a szlovák par­lament magyar nemzetiségű képviselőjét, hogy a galántai könyvtárban meggyalázta és le- piszkította a szlovák könyveket. A szerző szerint — aki meg­jegyzi, hogy az öngyükosságok- ban Magyarország a világelső — Magyarországon évente ötven­ezerrel csökken a magyarok lélek­száma, míg az utóbbi tíz év során a szlovákiai magyarok kétszáze­zer fővel szaporodtak. Ugyanak­kor: „statisztikai adatok szerint tudjuk, hogy a kemény és erősza­kos asszimiláció következtében a nyolcvanas években Magyaror­szágon csaknem félmillió szlo­vák veszett ki”. Emléküket már csak a telefonkönyvek és a sírfel­iratok őrzik — írja, de hozzáte­szi, hogy nagyon sok szlovák ne­vet magyarosítottak. „A ma­gyarországi szlovákok elnemzet- lenítése ugyanúgy program sze­rint történt, mint ahogy a szlová­kiai szlovákok elmagyarosítása is”. „Még hogy egyetemet akar­nak a szlovákiai magyarok!” — méltatlankodik Laco Zrubcc, aki a nyitrai magyar pedagógus- képzés példáját felmutatva azt írja: — „mint látható, az elegen­dőnél is többen vannak”. A Dél- Szlovákiában felnőtt szerző az írásban ecseteli, hogyan tapasz­talta meg a Horthy-megszállás éveiben a saját bőrén is azt, hogy milyen könyörtelen és kemény tud lenni a magyar asszimiláció. Azt is jól tudja, hogy a „szuper- marxista-leninista Csemadok” hogyan tudott magának a totali­tarizmus éveiben az államalkotó nemzet jogainál több jogot kivív­ni. Állítása szerint „két éve ér­keznek Szlovákiába — dél felől — a folyton itt nyüzsgő agitáto­rok, akik a magyar nemzet dicső múltjáról, hegemóniájáról szó­nokolva glorifikálják az ezeréves történelmi Magyarországot, a nemzetek börtönét”. „A szlovákiai magyarok na­gyon jól tudják, hogy nálunk olyan jogaik vannak, amilyenek egyetlen európai kisebbségnek sincsenek. Mégis azon a vélemé­nyen vannak: hogy riadót kell dobolniok, hogy még több jog­hoz jussanak. Soros amerikai dollárjai és némely budapesti ál­lamférfi hajtja őket az aktivizáló­dásba” — úja a Koridor, mely­nek egy másik írása a Csemadok lapját búálja. Bezár a Volks­wagen? Bezárás fenyegeti a Volkswa­gen pueblai ^Mexikó) üzemét, mert a napok óta tartó munkabe­szüntetés hatására a cég vezető­sége úgy döntött: nem teljesíti a munkavállalók magasabb bér­emelési követelését, s nem haj­landó felülvizsgálni a kollektív szerződéseket. A Mexikóváros­tól mintegy 60 kilométerre fekvő üzem 15 ezer embernek ad mun­kát. „Ötzi” szerszámaiért Azon a helyen, ahol tavaly szeptemberben az Ötztaler Al­pokban rábukkantak a „jégemberre*’, rövidesen újabb kuta­tásba kezdenek a régészek. Mint Bolzanúban az APA osztrák hírügynökséggel közölték, az ásatások augusztus 10-én kez­dődnek, és az időjárási viszonyoktól függően egy hónapig tar­tanak. A 3000 méter tengerszint fölötti magasságban végzendő ásatások eredményeként remélik, hogy megtalálják az ötezer évvel ezelőtt élt „Ötzi" használati tárgyait. Annyit máris tud­nak, hogy íjának egyes darabjait még mindig a jégpáncél rejti. A „jégember" kiemelésekor ugyanis az íj összetört. Tudnak arról is, hogy a tetem mellett bőr- és szénamaradványoknak, továbbá egy főből szőtt matrac darabjainak kell lenniök. A „jégember'' megtalálásának színhelyén diákok már el is távolítottak egy méterny i havat. Még további két méter havat kell azonban ellapátolni ahhoz, hogy lejussanak arra a talaj­szintre, amelyen 1991-ben „Ötzi”-re bukkantak. (MTI) (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents