Nógrád Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-06-07 / 133. szám
4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1992. június 6-7., szombat-vasárnap „A tükörcserepekből a mi arcunk néz vissza” Beszélgetés dr. Horváth Istvánnal, új könyvéről Horváth István: „Történelmi tükörcserepek Salgótarján 1918-1968 közötti életéből” című tanulmánykötete most jelent meg a salgótarjáni Mikszáth Kiadó gondozásában. A történész kutató ebben a könyvében jó tizenkét esztendő kutatási eredményeit foglalja össze, három fejezetben (Tovatűnt Tarjániak, Tisztuló tükörben. Nem feledhető tények). A szerzővel a könyv megjelenése kapcsán beszélgettünk Salgótarjánban.- A kötet hangsúlyozottan társadalom- és politikatörténeti indíttatású földolgozás. Történeti munkáról lévén szó, épít a korábbi, mások által végzett kutatásokra is, a város története iránt érdeklődő olvasó számára azonban meglepően sok újdonsággal szolgál. Milyen személyes és tudományos indítékból született meg ez a mű?-Régóta foglalkozom a város történetével. A korábbi történeti földolgozások, amelyekre építettem, igen sok ténnyel szolgálnak, mindazonáltal változatlanul szükség van arra, hogy időről időre, az újabb kutatási eredményekre támaszkodva igazabb, hitelesebb, de természetesen nem lezárt kép szülessen a városról. Szándékom szerint, ezt szolgálhatja ez a könyv is. Alapvető indítékom az volt, hogy több mint egy évtizeden át végzett kutatási eredményeimet elsősorban az olvasóhoz vigyem közel. E tekintetben két célom volt. Egyrészt az, hogy az itt élő városlakó a társadalmi környezet gyökereit, eredetét jobban megismerje. Másrészt az — amire a cím is utal —, hogy ugyan szétrobbant körülöttünk a világ, de mi, itt élő emberek ugyanazok vagyunk. Tehát a tükörcserepekből a mi arcunk néz vissza, ami reményeim szerint akkor mosolyog, amikor szükség van rá, és akkor szomorodik el, ha indokolt, de nem torz.-Mi ösztönözte leginkább a kötet összeállításában?- Sokszor elmondtam már, hogy Salgótarján fejlődésének újkori története rendkívül izgalmas, érdekes jelenségek és összefüggések tanulmányozására alkalmas. Ugyanakkor, ez a fejlődési folyamat sok tekintetben föltáratlan, nem eléggé árnyalt. Én e folyamatot mindenekelőtt három csomópont körül csoportosítva látom különösen izgalmasnak.-A „kezdet" nyílván a XIX. század közepére nyúlik vissza. Mi jellemzi ekkor a települést?- Jellegzetes magyar és palóc falu. Se nem gazdagabb, se nem szegényebb a többinél, megfelel a magyar falvak e vidéken ismert típusának. Ebben a természetes viszonyrendszerben okozott robbanást az új nyersanyag, a szén megjelenése. Ez rendkívül sok irányú mozgást eredményezett. Új típusú embereket, vállalkozókat, de sok tekintetben nemcsak progresszív személyeket hozott ide, megbolygatta a falú életét, szétlökte a falusi kereteket, új pályára állította az itteni életet, vagyis, amint mondani szoktuk, az ipari fejlődés elindította a települést a várossá válás útján. Egyébként, mindez beleillik abba a felvidéki városiasodási folyamatba, amelyet a történeti irodalom már földolgozott. Például Ligetbánya, Lónyabánya szintén a nyersanyag-kitermelés révén indult el a fejlődés útján. Salgótarján hozzájuk képest életerő- sebbnek bizonyult. Amíg e települések a későbbiek során ismét jelentéktelenebbé váltak, Salgótarján megerősödött, mert a nyersanyag-kitermelés mellé erős feldolgozóipar is meghonosodott.- Mindebből következhet, hogy Salgótarján szellemisége szintén e folyamatokkal összefüggésben alakult. Hogyan?- Van egy határozott kettősség. Egyrészt a falusi életmód, szokások és hagyományok éltek tovább. Másrészt a városiasodáshoz kötődő, újabb kulturális szokások kezdtek meghonosodni (olvasókörök, kaszinók, a művészeti önkifejeződések stb.). Mindemellett az ide érkező, sok nemzetiségű, ideiglenesen itt tartózkodó népesség egzotikus sokszínűséget eredményezett.- Milyen társadalmi szerkezet jött létre?- A hagyományos paraszti társadalmi szerkezet fölbomlott. Salgótarjánban a parasztság mint társadalmi réteg kiszorult. E folyamat körülbelül az 1880-as évektől indult meg, s lényegében korszakunk végére befejeződött. A kérdés az, hogy milyen társadalmi csoport nyomult a helyére? A tények alapján állítható, hogy egy mindinkább gyarapodó, szerkezetében összetett réteg, a közép- és kispolgárság lépett a helyére. Ennek egyik vonulatát alkotják a tulajdonnal bíró földbirtokosok, akik közül sokan bekapcsolódtak a tőkés vállalkozásokba, mások a kispolgári szintre süly- lyedtek. A másik nagy csoportot az ipari szakmunkásság alkotta, korszerű termelési ismeretekkel bírtak, iskolázottságuk, műveltségük hatása túlmutatott a műhelyek, gyárak falain. A polgári társadalom következő nagy rétege különösen a század- forduló tájékától a zsidóság volt, amely mindenekelőtt a kereskedelemben, a szolgáltatásban, és nem utólsó sorban nyitott szemléletében képviselte az új társadalmi igényeket. Nem elhanyagolható a tisztviselő réteg sem, amely a termeléshez kapcsolódva meghonosodott a városban, szakismeretükkel, magukkal hozott életmódjukkal új minőséget hoztak. Mindezek következtében fokozatosan kialakult az önálló értelmiség megjelenésének igénye, ami a harmincas években már erős volt.-Ez a viszonylag gazdag társadalmi szerkezet tükröződik-e - és hogyan - a helyi politikai szerkezetben?-A tapasztalat azt igazolja, hogy Salgótarjánban mindig volt egyrészt egy erőteljes kormánypártiság. Másrészt pedig a nagyon gazdag baloldali gondolkodás hagyott maradandó nyomokat a város életében. E gondolkodás két alapelve világosan látható. Az egyik a rendkívül erős szociális érzékenység, a másik a szolidaritás. Ezen alapelvekhez különböző politikai áramlatok tapadtak. Legmélyebb gyökere a szociáldemokrata mozgalomnak volt, amely a szakszervezetekhez és más, öntevékenyen létrejövő munkász- szervezetekhez kapcsolódva fejtette ki tevékenységét. Ez a politikai párt a várossá válás munkájában, a városi életben is részt vett. Ehhez viszonyítva is jelentős az a mozgalom, amit az úgynevezett keresztényszocialista jelzővel foglalhatunk ösz- sze. Lényegében ugyanazon alapelvek jegyében és ugyanazon a társadalmi bázison szerveződött, mint a szociáldemokrácia. E baloldali mozgalmakból más irányzatok is kinőttek. Itt elsősorban a szociáldemokrácia bal szárnyából eredő irányzat képviselői említen- dőek, akik részt vettek az 1918-as forradalomban, és a nemzeti összeomlás okozta sokk, valamint orosz forradalom hatásra a Tanácsköztársaság megszervezésében és küzdelmeiben. Vagyis, a dokumentumok a kommunista hatás meglétéről is tanúskodnak. Érdemes megjegyezni, hogy ezt szintén a maga természetes folyamatában és arányaiban, minden túlzástól megszabadítva szükséges szemlélni. Sem túl- dimenzionálása, sem tagadása nem fogadható el történetileg. Még két megjegyzés. A város társadalmi szerkezetéből következik, hogy a kisgazdapártnak nem volt történelmi súlya és szerepe Salgótarjánban. A másik megjegyzés a nyilas mozgalomra vonatkozik. Kétségkívül tény, hogy 1939 tavasza és 1940 ősze között figyelemre méltó tömegeket vonzott a nyilas párt politikája a városban, mert a szociális problémára „megoldást” kínált. Viszont éppen az 1940-es bányász-sztrájk igazolta, hogy ezt nem tette meg. Vagyis, egyrészt nem igazolható, hogy az 1939-et megelőző időben nagy tömegeket megmozgató nyilas szervezkedés lett volna Salgótarjánban. Másrészt, az említett időben átmenetileg tényleg nagy vonzása volt a nyilas mozgalomnak. Harmadrészt, ennek tömegbázisa 1940 után - elsősorban a bányászok között - jelentősen lecsökkent, bár politikai agresszivitása fokozódott. Ösz- szefoglalva: a politikatörténet szempontjából is árnyaltabb képet lehet ma megfogalmazni a dokumentumok alapján. - mér Elet és irodalom: könyvheti interjú Moldova Györggyel „Az én vezérem bensőmből vezérel!” Moldova György (jobbra) készséggel nyilatkozott. Gyurién fotó író-olvasó találkozókhoz képest tekintélyes létszámú - mintegy ötven-hatvan fős - közönség várta és tapssal fogadta Moldova Györgyöt a Balassi Bálint Könyvtár klubhelyiségében. Az érdeklődés egyrészt a Szent tehén, a Bűn az élet és más nagy sikerű szociográfiák, riportkötetek szerzőjének, másrészt a minap - az ünnepi könyvhétre - megjelent A félelem kapuja című regény írójának szólt, de kifejezetten jót tett Moldová- nak a televízió múlt heti, Össztűz című műsora, amelyben Havas Henrik kérdéseire kendőzetlenül, sokakat - így a riportert is - meghökkentő módon válaszolt. Annak ellenére, hogy köztudottan nem szeret nyilatkozni, az olvasók kedvéért vállalta a párbeszédet Salgótarjánban is. Az az író, aki ír- Valóban ódzkodom az interjúktól, -csináltam én is éppen eleget - mert sokszor érzem úgy, hogy nem vesznek elég komolyan. Nem az a kérdés, hogy szeret, vagy nem szeret, mennyire értékel az illető újságíró. Akkor vagyok dühös, ha eltorzítva „vágják össze” mondandómat.- S az újságokat sem szereti, amelyekben ezek a beszélgetések megjelennek? Egyáltalán mit olvas az egyik legolvasottabb magyar író?- Rendszeresen két újságot olvasok: a Népszabadságot és a Magyar Hírlapot. Valaha az volt az szokásom, hogy mindent elolvastam, ami a magyar íróktól megjelent, de manapság a honi próza sajnos kevés olvasnivalót kínál, alig jelenik meg valami. Igazán nem lehet ezért haragudni, de felmentés nem adható senki számára, aki toll- forgatónak tartja magát. Az író nemcsak főnév, hanem melléknévi igenév is, s aki nem ír, az nem író.- Ón ország-világ előtt vállalta, hogy baloldali érzelműnek tartja magát. Mit jelent a baloldaliság az ön értelmezésében?- Számomra a baloldaliság létező fogalom, de nem jelent pártokhoz való kapcsolódást: sem a régihez, sem az újakhoz. A szocialista s minden ezzel rokon áramlat, eszme visszavonulóban van, a baloldali őrhelyeket egész Európában elárulták azok, akik ennek köszönhették a karrierjüket. Ettől függetlenül, vagy éppen ezért a baloldali értékekre, célokra ma nagyobb szükség van, mint bármikor. Mert ki más védelmezné az el- nyomorodottakat, az elesetteket, a vereséget szenvedetteket? A népről ma mindenki megfeledkezik, semmi részvét nincs azok iránt, akiknek az életükkel, a kenyerükkel kell megfizetniök a változásokat. A francia forradalom „ars poeticája” - a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméje - nálam azzal egészül ki, hogy aki a földön hever, abba nem szabad belerúgni, a fogak csattogását a torok körül nem szabad eltűrni. A másik nagyon fontos jellemzője a baloldaliságnak a forradalmi gondolkodás fenntartása. Persze nem a gyújtogatás, felfordulás formájában, hanem az előremutató változások vállalása értelmében, amely Sparta- custól Dózsa Györgyön át Geyer Flóriánig végigvonul az emberiség történetén.- KelI annál nagyobb változás, ami az utóbbi időben bekövetkezett?- Szerintem ez a változás nem volt igazán jelentős azzal, hogy most másként nevezik a hatalmon lévő párto(ka)t, mint három évvel ezelőtt. De nem módosult az államstruktúra, az állampárti törekvések legalább olyan koncentráltak, mint korábban voltak, nem csökkent a korrupció, amely pedig a korábbi rendszer végső bukását okozta, de még a személyekben, az úgynevezett nomenklatúrában sincs feltétlenül változás. Ürügy az acsarkodásra- Ön tartozik-e valamilyen irodalmi szekértáborba, s mi a véleménye az úgynevezett népies-urbánus szembenállásról?- Soha nem tartoztam sehová, négy-öt évvel ezelőtt még az írószövetségből is kiléptem. József Attilával vallom: „Az én vezérem bensőmből vezérel!”. A népies-urbánus vitát ürügynek tartom az ellentétek kifejeződésére. Szerintem jobban tennék az írók ha írnának, minthogy veszekednek.- Az irodalomnak milyen hatása van ön szerint a társadalomra?-Ez egy nagyon bonyolult kérdés. Egyoldalról ugyanis tagadhatatlan a hatás, különösen olyan időszakokban, mint 1848, vagy 1956. De előfordulhat, hogy úgy jár az irodalom, mint a kutya, amelyik a szekér előtt fut és figyeli, hogy a kocsis merre csördít a lovaknak és arra szalad... ... mint zsoldos az egyenruhát-Mit jelent ma értelmiséginek lenni?- Én megkülönböztetem a termelőmunkában dolgozó műszaki értelmiségieket és az improduktív elvi embereket. Az előbbiek ugyanis közelebb vannak az élethez, a munkásokhoz. Az utóbbiak viszont úgy viselték és viselik a meggyőződésüket, mint a zsoldos az egyenruhát. A régi pártállamot is ők támogatták s mai hatalomnak is ők a kliensei. Az új rezsimnek a munkásokat nem sikerült „megvennie” s a parasztságot is csak átmenetileg, a választási Ígéretekkel.-Mitől függ, hogy egy-egy témát milyen műfajban dolgoz fel?- Regényt mindig akkor írok, ha összegyűlt egy bizonyos tömegű élményanyag és valamit el akarok mondani. A szociográfiát akkor választom, ha megtudni akarok valamit. Őszintén érdekelt például, hogy miként élnek a vasutasok, vagy, hogy milyen egy börtön.- Gondolt már arra, hogy valamelyik könyvét újraírja, azaz a megváltozott viszonyok között is megvizsgálja mondjuk a bányászok, a rendőrök, vagy a textilmunkások életét?- Visszatérő témával nem foglalkozom, pedig éppen a Népszabadság kapacitálja erre a Magyarország felfedezése sorozat íróit. Megfordult a fejemben. hogy a régi rendszer megdől tével, melyet én is sokat bíráltam, egy olyan tisztességes korszak következik, amelyben nem lesznek megírandó konfliktusok. Sajnos és szerencsére nem így történt. Most az ügyvédekről szándékozom könyvet írni, mert úgy látom, hogy amíg a Kádár-korszak a tanárokra alapozott, jelenleg ismét az ügyvédeknek „áll a világ”. Azt remélem persze, hogyha a róluk szóló könyvemet jól sikerül megírnom, akkor abban szó lesz másokról is.-Ón azt tartja, hogy az elmúlt rendszernek nem volt immanens eleme az úgynevezett „három T." Mi volt akkor a művelődéspolitika rendezőelve és mi ma?- Akkoriban a politika kényszerpályán mozgott és Vlagyivosztoktól az NDK legnyugatibb csücskéig ugyanaz volt a „parancs.” Az aczéli művelődéspolitika érdeme, - minden hibája ellenére - hogy nálunk volt a legszabadabb a művészeti élet. Ez nem jelenti, hogy szabad volt, hisz ez esetben a felsőfok kevesebbet jelent, mint az alapfok. A mai rendszernek viszont én semmiféle kocepcióját nem érzem. Pártpolitikai érdekek. hangzatos nemzeti jelszavak érvényesülnek s közben számos érték tönkremegy, mint pl. a honvédség, vagy a szak- szervezet intézményhálózata kerül ebek harmincadjára.- Lát e valamilyen különbséget a megelőző könyvhetek és az idei között?- A könyvhétnek lassan már nemcsak jövője nincs, jelene sem nagyon. Az emberek életéből két - egymással összefüggő - dolog hiányzik: az idő és a pénz. Ugyan mennyien és mennyit tudnak megvenni a 280 forintos átlagárú könyvek közül? Én is azt mondom: ha választani kell, inkább egy csirkét vegyen valaki ezen a pénzen! Csongrády Béla
