Nógrád Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-27-28 / 151. szám
4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1992. június 27-28., szombat-vasárnap Döntött a Nógrádi mecénás alapítvány kuratóriuma A pályázatoknak csaknem a felét díjazták Ülést tartott a Nógrádi mecénás alapítvány kuratóriuma a közelmúltban Salgótarjánban, ahol dr. A. Varga László, a kuratórium elnöke vezetésével értékelte a beérkezett pályázatokat, illetve döntött az idei évre rendelkezésre álló összegek szétosztásáról. A Nógrád Megye Közgyűlése által alapított mecénás alapítvány célja: Nógrád megye, mint meglévő történeti-kulturális egység hagyományainak ápolása, közösségeinek, kutatóinak, művészeinek, közművelődésének, s minden más értékteremtő munkálkodásban résztvevő polgárainak és intézményeinek támogatása. A pályázat keretében visszatérítendő, vagy vissza nem térítendő támogatás kérhető programokhoz, tevékenységekhez: települések (településrészek) hagyományainak, közösségeinek (egyesületeinek, népfőiskoláinak, iskoláinak stb.), az amatőr művészeti mozgalmak értékes törekvéseinek életben tartásához, önképző körök, alkotó közösségek, egyéni szellemi alkotó folyamatok konkrét céljainak megvalósításához, ösztöndíjakhoz; a megye „arculatát'’ alakító, különös jelentőséggel bíró rendezvények megszervezéséhez, a helyi nyilvánosság új formáinak bevezetéséhez, közművelődési kezdeményezésekhez. Idén a tavalyinál jóval több, azaz 217 pályázat érkezett, ami összesen 28,7 millió forint támogatást igényelt. Ezzel szemben a kuratórium rendelkezésére állt 4 millió 683 ezer forint. Ebből az összegből most százan nyertek pályadíjat. Dr. Á. Varga Lászlóval a pályázatokról, az értékelés és a döntés szempontjairól beszélgettünk. Csaknem hétszeres igény-A rendelkezésre álló pénz és az igényelt összeg között látható ellentmondást hogyan próbálta föloldani a kuratórium?- Elméletileg két lehetőség között választhattunk. Az egyik az, hogy minden pályázatnak juttatunk valami keveset, kivéve azokat, amelyek nem feleltek meg a pályázat feltételeinek. Ez által ugyan mindenkit díjaztunk volna, de a kapott pénzből az elképzelés megvalósítása lehetetlenné válik. A másik lehetőség az, hogy nagyon szigorúan, a minőség figyelembe vételével csak a legnívósabb pályamunkákat díjazzuk olyan összegekkel, amelyekből a vállalt feladat teljesíthető.- Melyik utat választották?- Végül is, a kuratórium, figyelemmel az óriási mennyiségű pályázatra, engedett a kísértésnek és elmozdult tavalyi, következetesen vállalt élveitől. Vagyis, megpróbáltunk az egyébként igen sok színvonalas pályázó közül minél többet pénzhez juttatni. Azonban nem vagyok meggyőződve arról, hogy a támogatott programok ilyen viszonylag kis összegekkel megvalósíthatóak eredetileg tervezett formájukban. Tehát egyik részről talán kevesebb elégedetlenkedő pályázó lesz, másrészt viszont az általunk támogatott produkciók színvonala esetleg nem felel meg a pályázók elképzeléseinek, amennyiben csak ezen összegek állnának rendelkezésükre. Ráadásul, így is sok olyan színvonalas pályázat maradt ki. amelyet sajnos nem állt módunkban támogatni. Más források is szükségesek- Mit tehetnek azok a pályázók, akik kimaradtak most a díjazásból, il!et\’e kevés pénzt kaptak ahhoz, hogy eredeti elképzeléseiket megvalósítsák?- Az anyagi eszközök beszűkülése következtében természetesnek tartjuk, hogy a megye művészei, írói, képzőművészei, zenészei, történészei, néprajzosai, népművelői, továbbá köz- művelődési típusú egyesületei, az országos, regionális, megyei jellegű nagyrendezvények szervezői stb. rá vannak utalva a megye egyedüli kulturális célú alapítványára. Azonban, mint az előzőekből is kiderült, az igények és a rendelkezésre álló források messze nem esnek egybe. Ezért teljesen természetesnek illene tekinteni, hogy az alapítvány a vállalt kulturális igényeknek csak egy részét képes fedezni. Vagyis, a pályázóknak föltétlenül más források után is nézniük kell. mint ahogyan ezt páran - sajnos, elég kevesen - ezúttal is megtették. így a többi között lehetőségük van arra, hogy más, esetleg országos alapítványhoz is forduljanak, illetve még több gondot fordítsanak a saját források felkutatására. Egyébként, döntésünknél egyik alapvető szempontként szerepelt az is, hogy a pályázó milyen egyéb forrásokkal rendelkezik. A következő alkalommal mindenképpen előnyben részesülnek majd azok. akik a meglévő forrásokhoz az alapítványtól csak kiegészítő támogatást kérnek. A döntés szempontjai-Míg 1991-ben a beküldött pályázatoknak csak mintegy a harmada részesült támogatásban, idén csaknem a fele. Mindazonáltal bizonyosra vehető, hogy most is többen megfogalmazzák majd elégedetlenségüket, hiszen a pályázók igényeit a rendelkezésre álló összegből nem lehetett kielégíteni, s valóban értékes pályaművek sem kerülhettek a díjazottak közé. Már csak ezért is indokolt tehet a kérdés, végül is milyen fó szempontok alapján döntött a kuratórium az egyes pályázatokról?- Ahol erre mód nyílt, minden pályázatot két szakemberrel véleményeztettünk. Lehetőleg ügyeltünk arra, hogy azonos témakörben pályázók pályaműveit azonos lektorok véleményezzék, az összehasonlíthatóság miatt. A lektorok gyakorlatilag három szempontot vettek figyelembe, a pályázat tartalmát, megvalósíthatóságát és nem utolsó sorban pénzügyi realitását. Ennek alapján a pályázatok eleve rangsorolva kerültek a kuratórium tagjai elé, ahol egy-egy kuratóriumi tag egy-egy témacsoportot ismertetett. Tehát eleve kiestek a pályázatok közül azok, amelyek nem feleltek meg apályázati kiírás feltételeinek. Például ismét nagyon sok pályázat érkezett eszközbeszerzésre, fenntartásra, aminek biztosítása nem tartozik az alapítvány céljához.'Azok-a. pályaművek számíthattak pozitív elbírálásra, amelyeknél a lektorok a már említett három szempont szerint tették meg javaslataikat. Tehát eleve a pályázatok minősége, és nem a pályázók személye, vagy lakhelye volt sem a bírálók, sem a kuratórium tagjainak szempontja.- Mindezeket figyelembe véve nem lehetett könnyű a döntés. Végül is, hogyan sikerült elosztani a rendelkezésre álló összeget?- Nehezen, mert a kevésből nehéz sokat, vagy legalább elegendőt adni. Az „első körben” körülbelül 150 pályázatot minősítettünk támogatandónak. Azonban ez több mint kétmillió forinttal haladta meg lehetőségeinket. Tehát fájó szívvel ugyan, de még 50 pályázatot a szűkös anyagiak miatt nem tudtunk támogatni, annak ellenére, hogy jónak találtuk őket. Azonban itt sem azt néztük, közülük melyik pályázat salgótarjáni, balassagyarmati, rétsági, szé- csényi, pásztói, bátonyterenyei, vagy terényi, esetleg más kistelepülésről érkezett, hanem azt, hogy a 150 közül melyik az, amelynek megvalósulását most talán legjobban segítheti az alapítványi szerény támogatás. Mint ahogy tavaly is fölhívtuk a minőségileg jó pályaművek készítőinek figyelmét arra, hogy a következő évben is adják be pályázatukat, s ezek közül többen most pályadíjban részesültek, úgy idén is ezt tesszük. Tehát ajánljuk a most nem díjazottaknak, hogy jövőre ismét próbálkozzanak, és küldjék be pályázatukat. Természetesen, tisztában vagyunk azzal, hogy mint minden döntéssel, a mi mostani döntésit rtkkéT sem szerzünk mindenkinek örömöt. Vannak, .akik elégedettek lesznek vele. és vannak, akik nem. Mi fölvállaljuk azt, hogy legjobb tudásunk szerint hoztuk meg döntésünket, s a mintegy 4,6 millió forintot olyan célokra adtuk, amelyek színvonalas produkciókat eredményezhetnek, ez által a megye kulturális, tudományos és művészeti életét gazdagíthatják. A lényeg a minőség- Végül, de nem utolsó sorban engedjen meg még egy — úgy vélem, elvi jelentőségű -— kérdést. Találkozhatni olyan megjegyzéssel, hogy a kuratórium tagjai egymás között osztozkodnak az alapítvány pénzén. Mi a válasza az ilyen jellegű kérdésekre, illetve megjegyzésekre?- Ha elfogadjuk azt az elvet, hogy minőséget támogatunk, kizárható-e egy produkció támogatása kimondottan csak azért, mert az illető mindenféle anyagi juttatás, díjazás nélkül vállalta azt a hálátlan szerepet, amit a kuratóriumi tagság jelent? Én úgy gondolom, hogy nem. Annál kevésbé, mert különösen egy kis megyében elkerülhetetlen, hogy a kuratórium tagjai között ne szerepeljenek olyanok, akik egyúttal a megyei tudományos, művészeti, köz- művelődési életben is szerepet játszanak, hiszen éppen eddigi tevékenységük eredményei alapján kérték föl őket erre a munkára. Egyébként pedig, a döntések ellenőrizhetőek és nyilvánosak. A kuratóriumi tagok pályázata megtekinthető, az arra adott lektori vélemények elolvashatóak a kuratórium titkáránál.-mér Jó zsaru, ügyes ügyvéd, bölcs bíró van, szimpatikus ügyész nincs? Körülbelül 190 centiméter magas, erős testalkatú 43 éves férfi, barna haja enyhén őszül. Szeme szintén barna, orra normális, tömött bajuszt visel. - valahogy így festene Tolvay Örs Csaba személyleírása, ha mondjuk valamiért keresné a hatóság. Ennek valószínűsége azonban igen csekély, hiszen ő a törvény oldalán áll. Ugyanis Tolvay Örs Csaba Nógrád megye főügyésze.- Borsod megyében születtem, de nyolc éves korom óta Balassagyarmaton lakom. - kezdi a bemutatkozás szokásos procedúráját a főügyész. - Itt jártam általános iskolába, a Balassi gimnáziumban érettségiztem, majd előfelvételisként felvettek a jogi egyetemre. A tanulmányok megkezdéséig egy évig katonának kellett volna lennem, de egy rövid, háromhetes betegség miatt - ami éppen a bevonulás idejére esett - kimaradt ez a „kaland” az életemből, így ezt az egy esztendőt munkaviszonyban töltöttem, mégpedig egy rendkívül szerencsés véletlen folytán egy ismerősöm révén az egykori NDK-ban dolgozhattam betanított munkásként. A nyelvismeretem innen származik. Ez után 1968-ban kezdtem Budapesten a jogi egyetemet.- Véletlenül került erre a pályára?- Szinte természetes volt, hogy ezt a hivatást választottam. hiszen apám is ügyészként dolgozott, sőt mindkét nagyapám jogász volt. Az egyetem után a balassagyarmati városi ügyészségre kerültem. Itt voltam fogalmazó, beosztott ügyész, aztán '85-től vezető ügyész. Innen kerültem pályázat útján a főügyészi székbe. Pályafutásom során mint városi ügyész megismerkedtem a rétsági és szécsényi területtel, amikor még ott is működtek helyi ügyészségek, így jól ismerem a régiót ebből a szempontból.- Család?- Feleségem pedagógus, a fiam gimnazista, lányom általános iskolás.- Ön szerint milyen kép alakult ki a közvéleményben az ügyészek munkájáról?- Véleményem szerint elég szerencsétlen kép alakult ki az ügyészségről. Ugyanis sokszor azonosítják, vagy inkább azonosították az ügyészséget az AVH-val, s a koncepciós perekben elkövetett bűnöket szinte teljesen az ügyészek nyakába varrják. Arról nem beszél senki, hogy volt ott ítélkező bíróság is, meg ügyvédek, akiknek ugyanolyan megbízhatóknak kellett lenniük, mint a vád képviselőinek. Persze olyan ügyész, aki ezekben az eljárásokban részt vett ma már nem dolgozik az apparátusban. A másik: létezett az a bizonyos ügyészségi mindenhatóságról kialakult kép, hogy az álatalános törvényességi felügyelettel tulajdonképpen a törvényesség legfőbb őre az országban. Ami persze nem teljesen igaz. hiszen a legkeményebb pártállami időkben sem volt az ügyészség mindenható. De nézzük meg az irodalmi. filmművészei alkotásokat: jó zsaru van, ügyes ügyvéd van, bölcs bírót lehet találni, de szimpatikus ügyészt nem. Pedig az ügyésznek nemcsak az a dolga, hogy elítéltessen, és különösen nem az a dolga, hogy ártatlant ítéltessen el, hanem bűnös emberekkel szemben lép fel. Ugyanakkor a becsületes, az ártatlan többséget védelmezi. Ez az, ami valahogy kimaradt az eddigi ügyészképből.- Ha már szó esett a koncepciós perekről, tapasztalt-e olyat a rendszerváltozás előtt, hogy politikai alapon közvetlenül beleavatkoztak a munkájába?-Én 1985-ben lettem vezető ügyész, ez idő alatt hozzám senki nem fordult semmiféle befolyásolási szándékkal. Sem a párt, sem a tanács részéről nem keresett meg senki, hogy ezt meg ezt így kellene csinálni valamilyen ügyben.- Ön pályázat útján nyerte el mostani tisztségét. Hogyan bonyolódott ez a procedúra?- Hasonló pályázati rendszerben történt a kiválasztás, mint a megyei bírák esetében. Nógrád megyében hatan pályáztunk, s a megyében dolgozó ügyészek többsége mellettem voksolt. Minden jelentkezőt alkalmasnak találtak, de az első számú jelölt én voltam. így a legfőbb ügyész március 16-ai hatállyal engem nevezett ki. Egyébként ez á pályázati rendszer az egész ügyészi szervezetben végbemenő változás egyik lépcsője. A legfőbb ügyészt a parlament választotta, de a legfőbb ügyész-helyettesi állásokat pályázat útján töltötték be. Csakúgy, mint a megyei főügyészi és főügyész-helyettesi, valamint a helyi vezető ügyészi posztokat. így Nógrád megyében a büntető szakterület vezetője dr. Szepesi Gábor, a a polgári, gazdasági és közigazgatási jogi szakterület vezetője pedig dr. Ádám András lett. Sor kerül a napokban a városi vezető ügyészek beiktatására is, Balassagyarmaton dr. Bakalár Anna, Salgótarjánban dr. Czipó Ernő, Pásztón dr. Nagy Lajos tölti be ezt a tisztséget.- Tulajdonképpen mi a feladata a megyei főügyésznek?- Nekem sok olyan dologgal kell foglalkoznom, amiket a városi ügyészségen nem csináltam. Most a munka koordinálása. a gazdasági, belső igazgatási feladatok ellátása is a munkakörömhöz tartozik. De emellett ügyész akarok maradni, ez határozott szándékom.-Az ügyészség együttműkö.- dik a rendőrséggel is. Milyen jellegű ez a kapcsolat?- Az ügyészség a büntetőeljárási törvény szerint nyomozó- hatóság, tehát joga van nyomozást elrendelnie, nyomozási cselekményeket végrehajtani, magához vonni, de ugyanakkor egyes nyomozási cselekmények tekintetében a rendőrség felé rendelkezhet. Ez a nyomozásfelügyelet egyik eleme. A rendőrségnek nem felettese az ügyészség, az egy teljesen különálló szervezet, de egyes konkrét ügyek nyomozása során a nyomozásfelügyeleti tevékenység keretein belül utasítható bizonyos nyomozási cselekmények végrehajtására. Az ügyészi tevékenység második része a kész nyomozati anyag értékelése, amikor a szakértői vélemények, a kihallgatási jegyzőkönyvek és egyéb dokumentumok kézbe kerülnek, s megvizsgáljuk, van-e bűncselekmény, s egyáltalán milyen bűncselekményt követtek el. Ez után kerül sor vádemelésre, illetve az eljárás megszüntetésének elrendelésére. Ha sor kerül vádemelésre, elkészítjük a vádiratot, és a következő menet a bírósági. tárgyaláson való vádképviselet.-A rendőrök gyakran panaszkodnak arra, hogy ők elfognak bűnözőket, akiket a bíróság, vagy éppen az ügyészség miatt kénytelenek szabadon bocsátani . . .- Más a rendőrség és más az ügyészség feladata. A rendőrök természetesen szeretnének eredményesen nyomozni, ám a nyomozás eredményességének nem feltétlen feltétele, hogy fogva tartsanak valakit. Vannak törvényben megjelölt konkrét okok, amelyek miatt az előzetes letartóztatás elrendelhető, s ezeket minden esetben figyelembe kell venni. Ez lényegében három körre korlátozódik. Az egyik a bűnismétlés, amikor tartani lehet attól, hogy újabb bűncselekményt követ el az illető. A másik amikor előreláthatóan megnehezítené, illetve meghiúsítaná az eljárást, például a tanúk megfélemlítésével, a harmadik pedig az. amikor attól lehet tartani, hogy a gyanúsított szökést kísérel meg. Ezeknek az okoknak a fennállását a rendőrségnek kell bizonyítani, ezt az ügyészség viszi a bírósághoz tovább. Arról, hogy valakit előzetes letartóztatásba helyeznek, vagy sem. a bíróság dönt.-Az utóbbi időben többször Tolvay Örs Csaba hallhattunk arról, hogy az ügyészség alkotmányos helye megváltozik a magyar jogrendben. Mi várható ezen a téren?- Pillanatnyilag az ügyészség parlamenti alárendeltségben működik. Ez a nyugati demokráciákban nem jellemző, ott inkább kormányalárendelt szervezet. Ez valóban csupán irányítást jelent, nem operatív beavatkozást. Mint ahogy a bíróság teljesen független a működését tekintve az igazságügyminisztertől, az ügyészség is hasonló helyzet előtt áll. Tudomásom szerint az ügyészségre vonatkozó javaslat szerepel a parlament idei munkatervében.- Milyen munkafeltételek között dolgozik a Nógrád megyei ügyészség?- A létszámviszonyaink elég rosszak, van szép számmal hiányunk a megyében. Valahogy úgy érzem Nógrád megyébe kevés fiatal szakember jelentkezik munkára. A balassagyarmati ügyészség épületének átalakítása most zajlik, jelenleg tehát elég mostoha körülmények között dolgozunk. Ha a munkálatok befejeződnek valószínűleg jelentősen javul a helyzetünk. Ozsvárt Tamás
