Nógrád Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-27-28 / 151. szám

1992. junius 27-28., szombat-vasárnap BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Egy tanács az építkezőknek: Legyen ötmillió forintjuk Vállalkozásbarátság 1992-ben: Törlesztik a „befürdést” „Ha kifizetnénk a járulékot, esetleg nullára tudnánk kijönni” Egy ismerősöm néhány év­vel ezelőtt nekifogott épít­kezni. Ebbéli helyzetében mindig szörnyen ideges lett, amikor meghallotta a Bramac tetőcserép reklámját, mond­ván, nincs neki elég gondja, még ebből is azt hallja ki, hogy valami baja lehet neki, „ha már egyszer építkezik”. Viszonylag ritka látványban volt részünk, amikor nemcsak az épülőben lévő házat láttuk, de leendő gazdáit is munkában találtuk. Márkházán beszélget­tünk a 32 éves Máté Sándorral, a salgótarjáni Kulacs vendéglő főszakácsával, aki alátámasztva a fenti tételt, a búcsúzáskor így összegzett: öt évet öregedett a másfél év alatt. A dátum máig emlékezetes, 1991. március 15-én kezdték meg a kétszintes ház építését a falu szélén. Megvásárolták az induláshoz szükséges építési anyagokat, és felvették az OTP-kölcsönt. Elborzasztó ösz- szegeket említenek:- Tavaly csak az anyagért fi­zettünk kétmillió 900 ezer forin­tot. 220 ezer volt a tető, közel 400 ezerbe kerültek az ajtók és az ablakok. Az első évben tető alá került a ház, ennek faanya­gáért hatszázezret fizettek. És még mindig az anyagiak: havi ötezer forintot törlesztenek az OTP felé, ez csaknem elviszi a feleség gyes-ét, ami hétezer forint. A kiegészítő helyiségek (garázs, pince), és a ház külső munkálatai még hátra vannak. De a számlán már csak 40 ezer forint van ...- Fűtésről, vízről egyelőre nem is álmodunk, örülünk, ha kívülről rendbe hozzuk a házat - mondja Máté Sándor. Ha megkapjuk a lakhatási enge­délyt, majd leülünk egy kicsit. Az is felvetődik, hogy mivel több százezer forintjuk nincs a központi fűtésre, kályhát vesz­nek. Arra elég lesz a még meg­lévő 40 ezer.- A szabadidőnket teljesen leköti az építkezés - így a házi­gazda. - Másfél éve házasod­tunk össze, a nászút óta mozi­ban, vendéglőben egyszer sem voltunk.- Gyakran számolgatnak?- Azt már nem szoktunk. Ha nincs pénz, nincs mit. A Máté Sándortól hallott ta­nácsot tolmácsoljuk mindazok­nak, akik hasonló vállalkozáson törik a fejüket: legyen ötmillió forintjuk. - D. I. ­A társadalombiztosításról szóló ez évi IX. törvény 23. pa­ragrafusa az egyéni vállalkozók járulékfizetéséről rendelkezik. A hivatalos megfogalmazás szerint az egyéni vállalkozó a minimális bér után köteles 44 százalékos mértékű társada­lombiztosítási járulékot fizetni. Ezen felül a fenti összeg után négy százalékos mértékű egész­ségbiztosítási és hat százalékos mértékű nyugdíjjárulék fizeté­sére kötelezték még az egyéni vállalkozókat, ez év márciusá­tól. A minimális bér jelenleg 8000 forint, az idézett paragra­fus második és harmadik be­kezdése tehát havonta 4320 fo­rinttól „szabadítja meg” az egyéni vállalkozókat. Egészen pontosan azokat, akik úgy dön­töttek, hogy e törvény életbe lé­pése után is folytatják vállalko­zói tevékenységüket. Oláh Róbertét ruhakereske­dőként jegyezték a nagybárká- nyi polgármesteri hivatalban. A Szőllősi úton találtuk meg az öt­tagú családot. Oláh Róbert 31, a felesége 29 éves. Oláhék nem élhettek sokáig a lehetőséggel:- 1991. december 6-án fog­tunk bele a ruhakereskedésbe - mondja a családfő. A feleségem a sámsonházi harisnyakészítő káeftében dolgozott, de a gyes-hez nem volt elég a ledol­gozott ideje. Itthon van a három gyerekkel, én Pesten dolgozom már 15 éve a mélyépítő rész­vénytársaságnál. A családi pót­lékkal együtt 16-17 ezer forintot hozok haza, a hivataltól egy gyerek után szociális segélyt kapunk - ennyiből élünk öten. Úgy gondoltuk, hogy min­denképpen segít rajtunk, ha be­levágunk ebbe a vállalkozásba, de befürödtünk vele.-Mennyi hasznuk volt ha­vonta a ruhakereskedésen?- Hat-hét ezer jött be egy hó­napban. Ebből levontuk a 960 forintot, amit a társadalombiz­tosításnak fizettünk, az útikölt­séget, mert a salgótarjáni piacon dolgoztunk, és az asztalfogla­lási díjat. De amióta 4300 forin­tot kellene fizetnünk, esetleg nullára tudnánk kijönni.- Milyen összeggel indították a vállalkozást?-Ez a része külön érdekes ennek az üzletnek. 50 ezer fo­rintos OTP kölcsönt vettünk fel. Ezt most 4500 forintjával fizet­jük vissza havonta. A semmire, mert már nem is vállalkozunk. Emellett tartozunk a társada­lombiztosításnak is közel 13 ezer forinttal, mert a már- cius-április-májusi felemelt já­rulékot nem is tudtuk kifizetni. Úgy vagyunk tele adósságok­kal, hogy közben egy fillér be­vételünk nincs! Nem értjük, hogy kinek jó ez az új helyzet! Ez a lehetőség a munkanélkülieken is segített. Gyakran halljuk azt a szót, hogy „vállalkozásbarát", de most már szegényebbek leszünk, mint eddig voltunk! Dudellai Ildikó Fotó: Gyurkó Péter még kétmillió 750 ezer forint áll a fiatal házasok és többgyerme­kes családok lakásvásárlásának és építésének támogatására. A helyszíni tanulmányok után a csütörtöki testületi ülésen hét kérelemről tárgyaltak a képvise­lők. Döntésük szerint négy csa­lád 150 ezer, egy házaspár pe­dig 80 ezer forintos kamatmen­tes kölcsönt vehet fel az önkor­mányzattól. Az érintetteket a hivatal igazgatási osztálya érte­síti majd a döntésről. Falugyűlés # Mátranovák. Konkoly Thege Dezső, a múlt évben ala­kult Kelet-Nógrád COM Táv­közlési és Telekommunikációs Rt. ügyvezető igazgatója tartott lakossági tájékoztatót a falugyű­lésen a telefonhálózat kiépíté­sével kapcsolatos kérdésekről. Erre nagy az igény és sok a je­lentkező a községben, a befize­tések már folyamatban vannak. Hétfői számunkban „Szécsény és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Máté Sándor (balról) ötöt öregedett a másfél év alatt. „Egy macskám van, kettő kertem .. Nem sikerült a nősülés Szécsényi születésű, de 1953-tól a Bátonyterenyéhez tartozó Szúpatakon él Bozó Jó­zsef. Az akkori időkre így em­lékszik:- Gazdag község volt. Négy-öt gazda cselédeket is tar­tott. Azóta viszont itt is fordult a világ. A templom környéki te­lepülésrész házai lepusztulóban vannak, a Bozó József lakása melletti régi épületet tavaly bontották le a szomszédok. A mindennapi élet nem túl­ságosan változatos. 68 éves be­szélgetőtársunk hetente járt be Kisterenyére vásárolni, de ez a rendszer is felborult már, ami­óta felépítették a boltot. Bozó József listája:-Egy macskám van, kettő kertem, egy harmónikám. Régi zenész vagyok, a Vidróczkiban is muzsikáltam. Volt citerám meg klarinétom is, de azzal nem bírtam, jó tüdő kell hozzá. És ami eddig sohasem került sor, a nősülés.- Egyszerre akartunk meghá­zasodni az öcsémmel. O 1954-ben nősült, nekem nem sikerült. Egy hajdúszoboszlói asszonykát elvettem volna, de az anyja nem engedte, hogy ide költözzön. Akkor azt mondtam nekik, „további jó egészséget kívánok!”, és elköszöntem. (dudellai) Országos kezdeményezés után bátonyterenyei Tátika Eredeti előadóművészét „kicsiben” Szinte nem múlik el hétvége, hogy meg ne győződhetnénk ar­ról, mennyire tehetségesek a mostani gyerekek. Forgatom a Nógrád Megyei Peagógiai Intézet által kiadott, az általános iskolások tanulmá­nyi versenyéről készült össze­sítő kiadványt, az Ady Endre Művelődési Központ vendég­könyvének bejegyzéseit, a gyermekkönyvtár „Versélmé­nyem” című rajzkiállításról szóló véleményeket, amelyek elismerik az ifjak alkotásait, te­hetségét, ügyességét. Ráaadásként országos kez­deményezésnek is hódolnak a gyermekek az 1992-es eszten­dőben: Budapesten és a vidéki művelődési otthonokban, isko­lákban egyaránt tátikáznak. A különböző rendezvényeken bi­zonyítják, hogy nagyon tehet­ségesek. a mozgás és utánzás „művészetében” jártasak. Mi is a tátika valójában? A gyermekek, netán a felnőttek já­téka, az utánzás „művészete”? A tátika műfaj. A televízióban látottak alapján meggyőzően bemutatott előadásmód, moz­gás. mozgáskombinációk soro­zata, úgy ahogyan azt az eredeti előadóművészek teszik. Ez a mozgalom bizonyítéka annak, hogy az ember mennyiféle kép- pen képes kifejezni érzelmeit, táncban, mimikában, sminke­lésben, jelmezben, mindezt ügyesen használva, átélve és visszaadva az énekesnők, zene­karok produkciójának minden fontos mozzanatát, gegjét. Bátonyterenyén (Kistere- nyén) voltam tanúja másodszor a gyermekek, gyermekközössé­gek önfeledt, magas színvonalú Tátika bemutatójának, döntőjé­nek. A két rendezvényre 613 gyermek volt kíváncsi. Az elő­döntőben 37 csoport 106 taggal, míg a döntőben 12 csoport 41 résztvevővel próbálta eldönteni, hogy ki a legügyesebb, kik vol­tak azok, akik a legjobban meg­értették az előadók, a zenekarok szándékát. A sikeres produkciók után, a látottak alapján nem kellett na­gyon nagy fantázia ahhoz, hogy valóban magunk elé képzeljük az imádott, bálványozott éne­kesnőt, zenekart, a színházi, színpadi musical részletet. Ragyogó teljesítményeket láttunk. A gyermekek arra is példát adtak, ha nincs felnőtt segítség, akkor is megszülethet az előadás, mert néhányan már arra is képesek a gyermekek közül, hogy önmaguk alkal­mazzák színpadra a kiválasztott művet. Kedvesek voltak a meghívott budapesti hivatásos művészek, de ezen a napon nem ők: a gyermekek voltak a „sztárok”. Szólni kell a Tátika bemuta­tót, játékot szervező és lebonyo­lító kisterenyei körzeti művelő­dési ház munkájáról is. A ház vezetői és dolgozói nagyon nagy szeretettel, gyermekpárti támogatással, szakszerűen szer­vezték meg a bemutatókat. A já­ték keretében hozott kazetták jól szóltak, a fellépők egymás­utáni szereplése bizonyította, hogy a háttérben gondos kezek irányítják a műsort. A zavarta­lan rendezvény jó hangulatával lett mindenki számára emléke­zetes. Csak bátorítani lehet mind­azokat, akik közreműködtek, hogy minél több és sokféle kö­zös játékra hívják a jövőben is a gyermekeket. Kicsiny Miklós Három feleség után egyedül „Itt első osztályú az élet!” A mátranováki, 77 éves Ka­szás József 1977-től él a mátra- verebély-szentkúti szociális otthonban:- Cserpusztáról nősültem először, de mindjárt nyolc évig távol is voltam, a katonaság mi­att. Amikor onnan elszöktem, elfogtak a nyilasok. Bevittek Pétervásárára, onnan kivittek Ivádra egy pincébe. Éjfélkor mentünk rögtönítélő bíróság elé, majd onnan Ceredre. Reg­gel jött értünk egy csendőr, át­vitték Miskolcra, Miskolcról pedig Losoncra kerültünk. Ott hét embert felakasztottak, akik nem tudták igazolni magu­kat, akkor azt mondtam a többi­eknek, én nem megyek veletek tovább. Rimaszombat mellé, Zámorpusztára kerültem egy házhoz, ott töltöttem három he­tet bujdosásban. Amikor eljött a '45, lejöttem Fülekre. Ott bevágtak az orosz csapatokhoz, vittek megint Miskolcra fogolytáborba. Any- nyian voltunk, örültünk, ha egy kis szabad levegőhöz jutottunk. Három hónapig voltam ott. Áp­rilisban egyszer csak szólingat- tak bennünket sorban. Hatszá­zunkat vittek el Jászberénybe, egy felszabadított fogolytá­borba. Ott már jobb volt, több volt a koszt is.- Hogyan került haza a tábo­rokból?-Egyik reggel rosszul let­tem. Elkísértek a gyengélke­dőre, majd kaptam három heti betegszabadságot. Hazautaz­tam. Amikor letelt, visszamen­tem Jászberénybe. Ott már az­zal fogadtak, hogy a csapatom elment Pestre. Gondolkoztam, Pest nem olyan kicsi, hogy megtaláljam ott őket. Kaptam magam, kimentem az állo­másra, felültem a vonatra, me­int hazamentem. Azóta se kere­sett senki. Három hónap múlva meghalt a feleségem. Mit tudtam csi­nálni, újból megnősültem. Na­gyon szép volt az a lány, eszembe se jutott, hogy ilyen vége lesz a házasságunknak. Kihirdettek bennünket három­szor, szombaton volt az esküvő, de pénteken összerúgtuk a port. Egy éjszakát sem háltunk e- gyütt, aztán alig tudtam elválni tőle. Harmadszor Pétervásáráról nősültem.-Milyen az élet, itt Szentk­út on?- Itt első osztályú! Vannak barátaim, nem unatkozom. Egyedül vagyok a szobában, becsalogatok néha-néha egy-egy asszonyt is, de hiába adok nekik csokit, mindjárt el­szaladnak! - Dudellai -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents