Nógrád Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-13-14 / 139. szám

1992. június 13-14., szombat-vasárnap RÉTSÁG ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Ők nem variáltak Pedagógusnap tájékán tanácstalan szülőkkel talál­koztam Rétságon. Tanakod­tak, hogy miként is van az idei pedagógusnap. Eddig ilyenkor volt, ezután mikor lesz, s lesz még egyáltalán? Sehol sem tudnak semmit. Végül is úgy illenék, hogy köszöntsék a nevelőket. Egyikük megunta a dolgot s felcsattant: "Ne érdekeljen minket mit variálnak oda­fent. Mi köszönjük meg a fá­radozásukat, amit talán meg sem lehet eléggé köszönni!" A bánki postán Mit olvasnak az emberek? A bánki postán a XX. század vége felé még mindig „kézi” kapcso­lással bajlódnak a dolgozók. A bánki aprócska postahiva­talban Haáz Józsefnéval, a hiva­tal vezetőjével váltunk szót, aki a helyi óvodából ment gyesre, s utána itt kapott munkát. Egy négyórás állásra akkor kerestek valakit. Ő jelentkezett, s felvet­ték. Időközben a hivatalvezető felmondott, mire a munkája alapján neki ajánlották fel a megüresedett hivatalvezetői ál­lást. Természetesen elvállalta. Elvégezte az ehhez szükséges iskolát, s így vált hivatalveze­tővé; Zsuzsa - itt Bánkon sokan csak így szólítják - szép kertes családi házban lakik. Hivatali munkája mellett ez is elfoglalt­ságot ad neki. Nemkülönben a tizenegyéves kisfia. 'Szabadide­jében tehát van mivel foglal­koznia. A hivatali munka egy tekinté­lyes részét képezi a különböző napilapok, folyóiratok kézbesí­tése, árusítása is. Itt a bánki pos­tán is találkozni sokféle újság­gal, folyóirattal. — Milyen lapokat olvasnak szívesen az itteni emberek? — kérdezem a fiatal hivatalveze­tőt. Zsuzsa már mondaná is, Gyurkó Péter felvétele azonban a beszélgetés időpont­jában a hivatalban tartózkodó másik hölgy közbeszól:- A hírlappal most én foglal­kozom. Zsuzsa elmosolyodik, s int, hogy csak kérdezzem nyugod­tan a kolléganőt.- Szántó Béláné vagyok, rendszeres helyettes - mutatko­zik be.- Mit jelent az, hogy rendsze­res helyettes?- Hát azt, hogy jövök, me­gyek, intézkedem a környékben mindenfelé.- Ide Bánkra mennyi Nógrád Megyei Hírlap jár?-Ez változó. Jelenleg tizen­kilenc előfizetéses és tizen­egy-tizenhárom árus példány. Ha van valami innen szóló téma, akkor beemelnek többlet példányt.- Ön szerint hogyan lehetne több megyei lapot forgalmazni, hiszen a nyári szezonban százak járnak Bánkra pihenni?-Szerintem azért nem lehet itt több megyei lapot forgal­mazni, mert viszonylag kevés az idevonatkozó írás a lapban. Az itt üdülő, pestieket meg ke­vésbé érdekli a lap. Nem szennyezik a környezetet Káros hulladékból exportképes nyersanyag Tolmácson az Erdőkémia he­lyi gyáregységében valamikor, évekkel ez előtt jórészt faszeszt készítettek. Az idők múlásával, s a piac változásaival azonban rátértek a különféle oldószerek és hígítók gyártására. Nemrégi­ben az a hír járta be a vidéket, hogy a nem éppen környezetba­rát készítményeket előállító kis üzemben valamiféle veszélyes tevékenységbe kezdtek. A kia­lakuló aggodalomnak elejét véve látogattunk el az üzembe, ahol Szeredi Miklós gyáregy­ségvezetővel beszélgettünk. A fiatal mérnökember elő­ször elmosolyodott, majd na­gyon komolyan tájékoztatott.- Manapság minden olyan hír, ami vegyi anyagokkal, vagy a nukleáris anyagokkal kapcso­latos, nagy aggodalmat vált ki az emberekből - kezdte vála­szát. - Szerencsére semmiféle sugárzó anyagról, netán valami­féle veszélyes hulladékról nincs szó. Szakszerű és részletes ma­gyarázatából megtudtam, hogy a vegyitermékek piaca hozta azt az ötletet, s ennek alapján meg­kezdődött tervezgetést, ami vé­gül elvezethet egy jelentős mé­retű beruházáshoz az üzemben. Arról van szó lényegében, hogy bizonyos vegyi termékek előállítása óhatatlanul együtt jár olyan melléktermékek, hulladé­kok keletkezésével, amik ki­dobva, vízbe süllyesztve, netán elásva is jelentősen károsítanák a természetet. Nos, ezeket a szerves és szervetlen keveréke­ket, anyagokat azonban ve­szélytelenné lehet tenni. Erről ezt mondja a szakember:- Nézze, ha ezek az anyagok kikerülnek a természetbe, akkor az érdekelt vállalatok eseten­ként súlyos bírságot fizetnének. Ámde ezzel nem oldottuk meg a környezetnek a védelmét! Mi most annak érdekében dolgo­zunk, hogy ezeket a környezetet szennyező termékeket, ez eset­ben konkrétan a felhasznált ol­dószereket és hígítókat egy megfelelő technológiai eljárás­sal újra visszanyerjük. Tolmácson tehát azt tervezik, hogy a felhasználás során szennyeződött oldószert vissza­vásárolják,s ugyanazzal a tech­nológiai eljárással, amivel gyár­tották, letisztítják. A tisztítás eredményeként az anyag min­tegy nyolcvan százalékát nyerik vissza. Az így keletkezett tiszta terméket újra eladják a vevő­nek. A desztillációs maradékot viszont más cégek közreműkö­désével végérvényesen meg­semmisítik. A tolmácsiaknak ez csak az egyik elképzelésük, illetve for­málódó tervük. A vegyiüze­mekben, s különösen a gyógy­szergyártásban nem tudnak mit kezdeni a káros melléktermé­kekkel. Nem egy gyártó - a komoly bírságokat is vállalva - az élővizekbe engedi ki ezeket a szervetlen és szerves anyago­kat.-Mi arra készülünk, hogy ezeket az anyagokat feldolgoz­zuk - mondja Szeredi Miklós. - Lényegében ez nem más, mint a káros anyagok alkotórészeire bontás. Ezzel egy rész újra használhatóvá válik, míg a má­sik részből nagyon is jó export­képes nyersanyagot tudunk elő­állítani. . Most folyik a megvalósítás engedélyeztetése. Pontosabban szólva, ez egy engedélyeztetési eljárás sorozat, ami sokfázisú és hosszadalmas. Az üzemben bíznak benne, hogy az év vé­gére eredmény lesz. P.A. Átalakuló ABC Rútságon olyan hír terjedt el, hogy meg­szűnik egy ABC üzlet. Nos, a hír így nem igaz. Az ABC valóban megszűnik, hogy át­adja a helyét egy jobban felszerelt, na­gyobb árukészlettel és választékkal bíró bevásárló központnak. A tervek szerint négy hét átalakítás után szeptemberben szeretne nyitni a Parker Kft. Megélni a legnehezebb A szátoki orvosi rendelőben fiatal ci­gányférfi vár a sorára: Orsós István. Segéd­munkás, 4 gyerek apja. Most táppénzen van. Tavaly lakást épített ezért havi 11 ezret tör­leszt. Ha nem beteg, a családnak összejön a fizetéssel, gyes-sel, családi pótlékkal 30 ezer. Ebből marad is jut is. Mi érdekli a leg­jobban? Röviden vála­szol: a megélhetés. 4* Gyakorlatok • Rútság. A Hunyadi János gé­pesített lövészdandárnál a kato­nák készülnek a különböző nyári gyakorlatokra. Az egysé­gek ezeken a gyakorlatokon ad­nak számot arról, hogy miként sajátították el az elméleti fog­lalkozások anyagát, s azt ho­gyan tudják alkalmazni a gya­korlatban. Sok a fürdőző • Bánk. Alig néhány napja nyi­totta meg kapuit a bánki tóst­rand, máris nagyon sokan felke­resték mind a környékbeliek, mind más vidéki kirándulók. A hét végén már működik a strand területén a büfé is. Megújult torony • Tolmács. Elkészült a szerke­zetében megújított, vörösrézla­pokkal burkolt templomtorony, amit a tervek szerint a napokban emelnek a helyére. Következő számunkban „Pásztó és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Nemcsak úszni tanultak Huszonhat tolmácsi általános iskolás nemrégiben nyolc kel­lemes és hasznos napot töltött Gyulán. A gyerekek döntő többsége ezalatt az idő alatt el­sajátította az úszás alapjait, s megismerkedett az alföldi város kulturális értékeivel. Gyula ha­tárain messze túlmutat az az eszmei, gazdagság, mely sugár­zik az értékek, valamint a múlt hagyományainak ápolásában. A táborozás sok újat nyújtott egymás megismerése és jobb megértése érdekében is. A gye­rekeknél olyan tulajdonságokat is sikerült felfedezni, amit az iskolában szinte lehetetlen. Már csak ezért is érdemes lesz - és szeretnénk is - e gya­korlatot folytatni. Németh Csaba H ősünket megtalálni Nagyorosziban bizo­nyos nyomozói ké­pességeket igényel. Persze, ha már hosszas bo­lyongás után rálelünk az el- dugott-elrejtőzött kisutcára, házszám nélkül is nyugodtan és magabiztosan bekopogtat­hatunk, jó helyen járunk. Az épületből kiszűrődő muzsika­szó másodpercig nem hagy kétségek közt egyetlen ember­fiát sem. Itt bizonv zenész la­kik. Siklói Istvánt ismeri a község apraja-nagyja, pedig csak keve­sek tudják, hogy származását tekintve baranyai a jókedélyű férfiú. Pécsett látta meg a napvi­lágot, huszonhárom esztendővel ezelőtt. Egyike volt lakókör­nyéke csibészesen szeretetre­méltó nebulóinak, a suli utáni számháborúk és vízipisztoly csaták uralták mindennapjait. Tizenkét éves korától azonban kissé megváltozott minden. Bérmálásra tangóharmonikát kapott ajándékba szüleitől, s et­től kezdve zeneszó töltötte be lakásukat. Gyermekként ifjonci lelkesedéssel birizgálta a billen­tyűket, míg középiskolásként már zeneiskolába járt, köze­lebbről megismerni a harmó­niák világát. Másfél év komoly ujjgyakor­Nem élhet muzsikaszó nélkül Billentyűk varázslója szépen s Az orgonista elmélyült „munka közben” Fotó: Gyurkó Péter lat után István sorkatonai szol­gálatra vonult. Nem kis távol­ság- ra került szülőhelyétől, egy addig számára teljesen ismeret­len településre: Nagyorosziba. Ma már azonban áldja a sorsot, hogy ide vezetett útja. Oroszi- ban ugyanis az őrszolgálatok és a lövészetek mellett maradt ideje kikapcsolódásra is, így megismerkedett egy helybéli lánnyal. Az ismerettségből ha­mar szerelem szövődött, majd leszerelés'után oltár elé vezette. Két évig Pécsett élt az ifjú pár, majd az asszonyka falujába költöztek. Megszületett kislá­nyuk, Jusztínia, ki ritka szép és egyedi névvel büszkélkedhet - az országban, édesanyja mellett, mindössze őt hívják így (nem véletlen, hogy a Magyar Tudo­mányos Akadémiánál kellett engedélyeztetni az utónév anyakönyvi bejegyzését). István orgonaszóval ringatta álomba kislányát. Közben je­lentkezett az országszerte csak Berci bácsiként ismert, váci ta­nárhoz, Spányik Bertalanhoz. A mai napig az idős zenésszel gyakorol heti egy alkalommal. Mindenféle muzsikát megszó­laltatnak a hangszeren, hiszen hitvallásuk közös: csak jó és rossz zene létezik, amit lehet szépen és másképpen eljátszani, iklai Istvánt azonban nem csupán lakhelyén I köszöntik előre az em­berek, hanem néhány ki­lométerrel odébb, Balassa­gyarmaton is. Ugyanis a köz­kedvelt Gösser sörözőben szó­rakoztatja orgonájával és éne- .kével a vendégeket. Vasárnap kivételével naponta este hat órá­tól éjfélig,* kisebb szünetekkel több mint félszáz dalt muzsikál. Tudását nemcsak a szórakozók népes serege dicséri. A város több billentyűse, ha úgy tetszik kollégái is gyakran be-beláto- gatnak, letelepednek egy asz­talhoz, hallgatják a játékát, majd elismerő kézszorítással fe­jezik ki véleményüket. A mosolygós zenész pedig új nótába kezd, ujjai varázslóként érintik a fekete-fehér billentyű­ket: nem élhetnek muzsikaszó nélkül... Pályázat a lakosság kérésére Hírmondóra várnak a romhányiak Romhány nagyközség képvi- selő-testülete pályázatot hirde­tett az önkormányzat havi egy­szeri megjelenésű lapja szer­kesztői feladatának ellátására. — Mi késztette erre a község irányítóit? - kérdeztem az indí­tandó új lap egyik szervezőjé­től, Smírerné Filip Margittól, aki egyébként a községháza ha­tósági-népjóléti csoportját ve­zeti.-Volt itt korábban is helyi lap, Romhányi Hírmondó né­ven. Ez a hírközlő eszköz tavaly december óta nincs. A lakosság viszont nagyon hiányolja a rendszeres helyi tájékoztatást. A folyamatos lakossági igény hatására határozott úgy a képvi­selő-testület, hogy útjára indít egy romhányi lapot. Felvetődött az az ötlet is, hogy esetleg csat­lakozzunk az ugyancsak hely­ben megjelenő Egyházközségi Tudósítóhoz. Ám mi egészen más jellegű tájékoztatást aka­runk, ezért az egybeolvadás nem lehetséges.-Meglehetősen rövid a ha­táridőt adtak. Május elején írták ki a pályázatot, és május 20-áig várják a jelentkezőket.- Vajon akadt-e már komoly szerkesztőjelölt?- Sajnos nem, pedig mi már június elején a testület elé akar­tuk vinni a próbaszámot.Igazi jelölt azonban még nincs. A pá­lyázatot szűk körben, csak a község keretein belül tettük is­mertté. Nemcsak újságíróra számítottunk, hanem a sajtó­munkához kedvet érző pedagó­gusra, vagy más értelmiségire, aki vállalja, hogy szerény díja­zásért rendszeresen megjelenő lapot produkál nekünk. A kiírás szerint a szerkesztő feladata lesz az újság profiljá­nak kialakítása és a mindenkori zökkenőmentes megjelenés ga­rantálása. A mai nyomdai vi­lágban ez sem kis feladat. A romhányi önkormányzat a kérdést elnapolta, s most azt fontolgatják, hogy a polgármes­ter felkéri az Egyházközségi Tudósító szerkesztőjét a leendő lap szerkesztésére is. Rétság egészségügyéért Rétság város egészségügyi alapellátása színvonalának eme­lése, a gyermek, a körzeti és fogorvosi rendelés technikai felszereltségének bővítése, esz­közállományának ‘ beszerzése érdekében alapítványt hoztak létre a városban. Az alapító dr. Szájbely Ernő, az önkormányzat alpolgármes­tere, 50 ezer forinttal. Az APEH 10888^4/1992. számú határozatával hozzájárult ahhoz, hogy az alapítványra be­fizetett Összeget a befizető adó­alap csökkentő kedvezmény­ként elszámolja. Az alapítvány jogosult a kedvezmény igény- bevételéhez szükséges igazolás kiadására. Az alapítvány rétsági OTP-nél vezetett számlaszáma: 754-001505.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents