Nógrád Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-13-14 / 139. szám
4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1992. június 13-14., szombat-vasárnap Aki ugyanazt kérdezi: az újságíró, aki merőben mást válaszol: Csurka István és Kis János ízlések és a pofonok dilemmája Magyarországon A tér- és idősík azonos. A bolygó is stimmel. Mi több: egy és ugyanugyanarról az országról lesz szó a továbbiakban - bár lehet, hogy a felületes szemlélőnek ez egyáltalán nem tűnne fel. A közelmúltban 24 órás időeltolódással a megyeszékhelyen vendégeskedett időrendi sorrendben Kis János, az SZDSZ volt elnöke, és Csurka István, az MDF jelenlegi alelnöke. (Alfabetikus sorrendben fordítva.) Mindkettőjüket azonos ország azonos problémái aggasztják, a hozzájuk intézett kérdések is azonosak voltak. Ennek ellenére látható: ízlések és pofonok különböznek. Hogyan értékeli a helyzetet a legnyagyobb kormány-, és a legnagyobb ellenzéki párt? (A két látogatás az Alkotmánybíróság minapi állásfoglalását megelőzően zajlott le.) Manapság vitathatatlanul a tévéelnök körüli hercehurca áll a hazai közvélemény érdeklődésének középpontjában. Hogyan vélekednek erről? Törvényszegő elnök? Csurka István: - Most sokan takaróznak azzal, hogy a televízió elnökét már a demokráciában jelölték ki. Ez egyáltalán nem mentesíti őt a felmentés alól, ellenkezőleg: miután képtelen azokat a változtatásokat bevezetni a televízióban, amelyek szükségszernek, nem méltó e posztra. Mennie kell! Ennél sokkal szomorúbb az, amit Göncz Árpád tesz. Noha nagyon jól tudja, hogy mik a kifogásaink a tévéelnök ellen, nem veszi tudomásul indokainak s véleménem szerint törvénytelenül visszaél a ráruházott hatalommal. Most látszik igazán, hova vezetett a választások második fordulója után létrejött MDF-SZDSZ paktum. Kis János: - Szerintem Antall József miniszterelnök nagyon is pontosan tudta azt, mi lesz a köztársasági elnök reakciója erre a felmentési kísérletre. Ha alkotmányellenességről beszélünk, akkor azt nem Göncz Árpád követte el. Ezért elnöki törvényszegésről szó sincs, remélem, az alkotmánybírák ezt egyszer s mindenkorra kimondják. (Azóta megszületett a döntés - a szerk.) Van-e diktatúra? Éppen az előző kérdés kapcsán merül fel az emberekben, hogy Magyarországon csak beszélünk a demokráciáról, valójában pedig félig-meddig diktatúra van, mert ugyan megvannak a jogállamiság alapjai, de a koalíció gőzerővel folytatja a hatalom koncentrációját. . . K. J.: - Úgy érzem, Közép- Európában már nincs helye diktatúrának. Ezt nem is nevezném annak, bár mindenesetre elgondolkodtatóak a kormánypártok egyes lépései. A közelmúlt személycseréinek jelentős része komoly kívánnivalót hagy maga után, a köztársasági elnök ellen indított hajsza pedig kevesek számára tükrözi azt, hogy ez demokratikus lépés. A köztársasági elnök ugyan ebben a kérdésben is megfontolt, bár egynéhány sajtóban megjelent, személyét lejárató kormány- párti megnyilvánulás miatt nyugodtan indíthatna polgári pert a szerzők ellen. De nem teszi, mert felette áll az efféle alantas csetepatéknak. Abból indul ki, hogy ezek az „írásművek” minősítik szerzőiket. Erről többet felesleges is beszélni. Cs. /.: - Bocsánat a kifejezésért, de a kormányt a diktatúrával összehozni hülyeség. Egyrészt nincsenek támogatói Európában a diktatúráknak, másrészt ugyan kivel építenénk ki diktatúrát? Azt mondják erre, hogy saját embereink állnak a minisztériumok kulcspozícióiban, tehát „logikus”, hogy mi mindent megtehetünk. Kérdezem én: mindenkit kicseréltünk a minisztériumokban? Nem! Vagy tán azt feltételezik, hogy a hadsereg állna mellettünk? Biztosíthatok mindenkit, a tábornokok elsöprő többsége „pártállami termék”. Két éve vagyunk hatalmon, ezalatt senki nem tud kinevelni „saját” tábornokokat. A tévé és a lapok A tájékoztatás gyakran áll bírálatok kereszttüzében. Egyik oldalról gyalázatosnak, a tények elferdítőjének, (mi több, némelyek egyenest hazaárulónak) tartják, a másik részről pedig éppen így jó, ahogy van. Cs. /.; - Hát a sajtó, az aztán végképp nincs mellettünk. Azt is mondhatnám, már túl sok gyalázatos dolgot írt le az egyes közvéleménykutatások szerint 93 százalékban ellenzéki sajtó. Ha visszaemlékszem arra például, micsoda hisztériát csapott az önmagát a hiteles tájékoztatás letéteményesének, és a társadalom élő lelkiismeretének tartó magyar sajtó egy része néhány Horvátországba eladott Kalasnyikov kapcsán, akkor véleményem szerint joggal hábo- rodok fel! Elszomorító, ahogy butítják a népet, pedig az úgysem túl okos. Bizonyos információkat elhallgatnak az „egyszerű ember” elől, amit pedig „közkinccsé” tesznek, abban gyakran nincs köszönet. Sokszor kifejezetten hazudnak! Azokat se tudom elítélni, akik úgy emlegetik a sajtó hazaárulását, hogy hamis képet közölnek az országról, amivel rombolják a fennálló hatalom tekintélyét, ezáltal Magyarországot gyakran jelentős hátrányok érik. s bizony ez már nem áll messze az említett fogalomtól. És meg- intcsak visszatérek a televízióra. A tévében (már amikor nézem), ugyanazokat az arcokat látom, mint a pártállamban. Való-e, hogy ugyanazokat lessük a képernyőn, akik a kommunizmus szekerét tolták? Na és a műsor! Igen gyakran hülyeséget sugároznak, szítják az ellentéteket, ahelyett, hogy informálnák a nézőt. K. J.: -Az, hogy a sajtó olyan, amilyen, nem azért van, mert véresszájú ellenzéki, hanem azért, mert sajnos nem sok jóról tud tudósítani. Ugyanazt hányják a sajtó szemére: nem tesznek semmit a kilábalásért. De ha egyszer nem tudnak mit tenni! Az ellenzék azért tehetetlen, mert amikor a kormány valamit tűzzel-vassal keresztül akar vinni a parlamenten, furcsa módon mindig benépesítik a padsoraikat. Szinte teljes létszámmal. Ott pedig a többség dönt! A sajtó csak a döntéseik nyomán kialakult helyzetet tárhatja a közvélemény elé, a helyzet pedig nem túl rózsás. Dagad a munkanélküliek tábora, hatalmas tempóban züllik a gazdaság. Tehát az úgymond ellenzéki sajtónak egy bűne van. Hogy leírja, bemutatja, ami ebben az országban ma van. Honnan informálódnak? Kádár Jánosról jegyezték meg korábban, hogy gyakran téves képet alkotott a magyar valóságról, s ez azért volt. mert egyoldalúan jutottak el hozzá az információk. Hogyan, miből tájékozódnak a mai politikusok? K. J.: - Ami engem illet, egészen biztos, hogy nem a Pálfy G.-féle tévéhíradóból, vagy éppen a HÉT-ből. Természetesen ma egész más a helyzet, mint néhány évvel ezelőtt. Hiszen Kádár Jánosnak nyilván nem a Beszélőt vitték házhoz, hogy abból tájékozódjon. Rendkívül széles a paletta, mindenki megtalálja a standokon a magának való újságot, sőt azt is, amely nem kifejezetten szája íze szerint való. Ez így természetes, így alakul ki az ember közvetlen környezetéről, és a nagyvilágról alkotott képe. Persze tudni kell szelektálni. Cs. /.: - Megvannak nekünk is a saját információs csatornáink. Egyrészt az ország egész területén vannak, akik hisznek ebben a kormányban, s így - mivel járom az országot - könnyen tudok tájékozódni. A tévét nagyon ritkán van időm nézni, olyankor nem mulasztom el a tévéhíradót. És megmarad az a hét százaléknyi sajtótermék, melynek a cikkeit nemcsak olvasom: el is hiszem. Békéscsaba 1992 A Viharsarokban lezajlott országgyűlési képviselőválasztást hogyan értékelik? K. J.: - Azzal, hogy az ellenzék elsöprő többséggel győzte le a kormány egyik előretolt miniszterét, Kádár Bélát a békéscsabai választásokon, bebizonyosodott, hogy a választó- polgárok szeme felnyílt. A magyar emberek zöme sajnos megcsömörlött a politikától, és apátiába menekült. Eddig úgy fejezte ki nemtetszését, hogy bojkottálta a legtöbb időközi választást. Most azonban kiderült, hogy a hatalom elvesztette súlyát, és igenis legyőzhető! Bár sajnos a parlamenti erőviszonyokon egyetlen mandátum nem sokat változtat, de kétlem, hogy a koalíció pókerarccal szemlélte volna a Békésben történteket. Levonhatták a tanulságát, ha akarták ... Cs. /.: - Vesztettünk. így, röviden. Tudomásul vesszük, de nem esünk kétségbe. Tevékenységünk felett két esztendő múlva mondanak ítéletet a választópolgárok. És nem biztos, hogy ennyire kedvezőtlen lesz számunkra a kép. Mi lesz ’94-ben? Cs. /.: - Választások lesznek. A mi helyzetünk ’90-ben egyáltalán nem volt rózsás, s ha netalán két év múlva mégsem mi kerülnénk ki győztesen, legalább a mostani meglehetősen hangos ellenzék is rájön arra, hogy egy országot felelősen kormányozni nem is olyan egyszerű. A bíráló dolga könnyebb. Nem marad más hátra számunkra, mint tovább végezni a megkezdett munkát, mert hiszem, hogy beigazolódik: mi jót akarunk! K. J.: - Valóban nem volt egyszerű a hatalom tavalyelőtti megragadóinak helyzete, hiszen gyakorlatilag egy országot kellett átformálni, bár nem biztos, hogy feltétlenül ilyenre kellett volna. A békéscsabai győzelmünknek természetesen örülünk, de nem veszítjük el realitásérzékünket, hogy „teljen már el ez a két év, s akkor eljön a mi időnk.” A sikert nem lehet úgy értékelni, hogy most meg kell kezdeni egy kétéves választási kampányt, mert erre egyetlen pártnak sem volna sem pénze, sem elég embere. Továbbra is ésszerű politizálással szeretnénk meggyőzni a választópolgárokat. Balázs József A munkaerő áru, amit el kell tudni adni Beszélgetés Szabics Antal tanárral, A marketing szerepe a szakemberképzésben című könyv írójával Szabics Antalnak hívják, 37 éves, Bátonyterenyén él családjával, a salgótarjáni 211-es Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola tanára. Műszaki tanári, automatizálási üzemmérnök és mérnöküzemgazdász diplomákkal rendelkezik. Utóbbit a közelmúltban szerezte meg. Rendkívül időszerű és kuriózumszámba menő témát dolgozott fel szakdolgozatában, melyet biztatásra könyv alakban is megjelentetett. Ez adta beszélgetésünk apropóját. Elmaradott a képzés-Könyvének főcíme: Egy szakdolgozat története. Hogy szól ez a történet?-Amikor elkezdtem tanulni a salgótarjáni Pénzügyi és Számvitele Főiskolán, nem kifejezetten kaptam támogatást a munkáltatómtól. Részben ez érthető is, hiszen abban az időben az iskoláknak nem volt igényük mérnöküzemgazdász végzettségű tanárra. Kicsit előrelátó voltam, amikor úgy gondoltam, igenis szükség van ilyen szakemberre, s most még inkább visszaigazolva látom elképzelésem helyességét. Nem kell hozzá sok idő, s minden iskolának lesz menedzsere. Olyan ember, aki pedagógiai és gazdasági szempontból jól ismeri az intézményt, képes azt eladni az önkormányzatoknak, a vállalkozóknak, a leendőbeli tanulóknak. Kifejezetten az a feladata, hogy az oktatási intézmény jövőjét, erkölcsi és anyagi elismertségét alakítsa.-Miért éppen a marketinget választotta szakdolgozatának témájául?- Ä marketing, mint fogalom, megjelent az iparban, a kereskedelemben, mindenhol találkozunk vele. Azok a cégek, amelyek gyorsan felfutottak, kivétel nélkül a marketingre támaszkodnak. Mielőtt belefogtam a szakdolgozatomba, több szakirodalmat átolvastam, de nem találkoztam olyan könyvvel, amelyik az iskolák marketing tevékenységével foglalkozott volna. Ne vegye dicsekvésnek, szakdolgozatom és az abból készült könyvem megírásával úttörő szerepre vállalkoztam.- Könyvének alapgondolata: a munkaerő áru, amit el kell tudni adni. Különösképpen időszerű ez ma hazánkban, amikor már félmillióra tehető a munka- nélküliek száma.- Nemzetközi összehasonlításban a hazai középfokú szakképzés, elsősorban a szakmunkásképzés, olyan mértékben elmaradott, hogy jelentősen hozzájárul a munkanélküliséghez. Az átképzéseket is ideértve, nincs meg az a képzés, amellyel olyan szintre tudnánk hozni a szakembereket, hogy vállalkozzanak. Tévedés ne essék, nem a gyerekek okolhatók az alulképzettségükért, hiszen mindössze részmunkákat, részműveleteket tanulnak. MieSzabics Antal, a szerző lőbb változtatni kellene azon, hogy a szakmunkásképzőből kikerülők ne a nagyvállalatoknak elégséges szűk tudással rendelkezzenek, hanem olyan tágabb ismeretek birtokába jussanak, hogy vállalkozhassanak.- A marketing lenne a kulcsz- szó a szakmunkásképzés javításában?- Igen, bár a marketing nemcsak a szakmunkásképzésben, hanem már az általános iskolai oktatásban is alkalmazható. Aztán tovább lehetne vinni a főiskolai, egyetemi képzésre. Négy fö szempont- Kérem, fejtse ki röviden: hogyan érvényesülhetne a marketing a szakmunkásképzésben?- Ä marketing piacorientáltságot, a piachoz való alkalmazkodás képességét jelenti. Ahhoz, hogy a marketing jelenlétéről beszélhessünk, négy fő szempontnak kell érvényre jutni. Első: termék, vagy szolgáltatás. A szakmunkásképzés vitat- hatalanul olyan szolgáltatás, melyre igény van. A végzett szakember ám, amit el kell tudni adni. A jól képzett szakember a piacgazdaságon belül a legkeresettebb árucikk. A második: az ár. Természetesen a szakmunkásnak is van ára, iránta is érvényesül a kereslet. Az a jó kőműves, aki tudja magáról, hogy az ő szaktudása megér havi 25 ezer forintot, s szimpátiából egyetlen céghez sem megy el sokkal olcsóbban. A harmadik: az elosztás módja és formája. Ha valamelyik iskola nagyon jó szakembereket képez, akkor az intézmény iránti kereslet nemcsak megyei szinten, hanem országosan is megmutatkozik. Tehát az iskolák versenyhelyzetbc kerülnek egymással, s a magas színvonalon képzett diákok elosztása magától megoldódik. Persze, a földrajzi helyzettől sem szabad elszakadni, a szakmunkásképzésben a helyi követelményeket is figyelembe kell venni. Áz iskolai marketing csoportnak az is teendője, hogy felmérje a helyi és az országos képzési igényeket, így megszűnjön annak esetlegessége. A negyedik szempont: az értékesítést elősegítő eszközök, eljárások, módszerek. Nemcsak a propagandáról van szó, ebbe az is belevehető volna, mi lesz a kikerülő diákokkal. Egy iskola értéke jelentősen megnövekedne azáltal, ha a pályán történő elindulásban is segítené az újdonsült szakmunkásokat. Az a tanintézmény, amelyik picivel is többre vállalkozik, mint a társai, előnyre tesz szert velük szemben, s az abban is megnyilvánul, hogy több gyerek választja. Vállalkozói iskolákat- Tehát ön szerint olyan vállalkozói iskolákat kellene létrehozni, amelyek rendelkeznek marketing csoporttal?- A vállalkozói iskolákat ma még sokan megkérdőjelezik: mi is az, szükség van-e rájuk? De a többi között a bátonyterenyei és a balassagyarmati szakmunkás- képző, a salgótarjáni közgazda- sági szakközépiskola már igazolja ennek a szellemnek a lét- jogosultságát. A vállalkozói iskolát nem úgy képzelem el, hogy az egyértelműen nyereség- orientált legyen. Az elsődleges szempont, hogy az intézménynek legyen elegendő tanulója. Legyen az intézmény erkölcsileg elismerve. Ez természetesen idővel anyagi haszonnal is járhat. Ha a vállalkozásokkal kicsikét is sikerülne kiegészíteni a fejkvóta-rendszert, akkor azt vissza lehetne osztani a diákok ösztöndíjának emelésére, a tanárok fizetésének növelésére. Nálunk tizenhárom karbantartó van, holott egy sor vasas szakmában képezünk szakembereket. Ha a tanulók és szakoktatóik végeznék el a javításokat, akkor számottevő megtakarítások volnának elérhetők. Hasonlóképpen képezünk kőműveseket, ácsokat, vízvezeték-szerelőket, villanyszerelőket, ebből adódóan vállalkozhatnánk családi házak építésére. Ezáltal többletbevételhez jutna intézményünk, ráadásul a gyerekek valós követelmények között, „élesben” tanulnák a szakmát. De hasznos lenne ez a rendszer a szakoktatóknak is, hiszen nem távolodnának el az ipari élettől. Kénytelenek volnának a korábban elsajátított ismeretekre „rátanulni”, hogy a legújabb módszerek alapján oktassák a szakmai gyakorlatot. Marketingszemlélettel- Ön olyannyira szívügyének tekinti a szakmunkásképzés fejlesztését, hogy magánkiadásban jelentette meg a könyvét. Mit remél tőle?- Kényszerből döntöttem a magánkiadás mellett, mert nem jutottam hozzá azokhoz a lehetőségekhez, amelyekre számítottam. Reményeim szerint, könyvemből profitálhatnak a szakdolgozatkészítés előtt állók. Bizonyos részeket az iskolákban is -lehet hasznosítani. Szeretném elindítani azt a folyamatot, amelyet marketing- szemléletnek hívnak. Ha ehhez kicsit is hozzájárultam, már nem volt hiábavaló a munkám.-Remélem, sikerült felkeltenünk az érdeklődést a könyve iránt. Köszönöm a beszélgetést! Kolaj László
