Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-07 / 107. szám
Területvita „konzerválva” Oroszországi tárgyalásai befejeztével szerdán visszaérkezett Japánba Vatanabe Micsio külügyminiszter. A Borisz Jelcinnel folytatott hétfői megbeszélésén nem sikerült előbbre vinnie az orosz-japán területi vita ügyét, az orosz vezetőtől mindössze arra kapott ígéretet, hogy Moszkva „egy-két éven belül” kivonja csapatait a Hokkaidótól északra levő, japán által visszakövetelt négy szigetről. Calfa Fokvárosban Frederik Willem de Klerk államfővel tárgyalt kedden Fokvárosban Marián Calfa csehszlovák miniszterelnök, aki hivatalos látogatáson tartózkodik a Dél- afrikai Köztársaságban. A dél- afrikai reformfolyamat 1990-es kezdete óta Calfa a legmagasabb rangú külföldi politikus, aki az országba látogatott. A csehszlovák miniszterelnök egy órán át tárgyalt a dél-afrikai államfővel. Kadhafi: realista hangon Moamer el-Kadhafi líbiai vezető szerdára virradóra a líbiai Általános Népi Kongresszus nyitóülésén tőle szokatlan hangnemben dicsérte az amerikai és a brit vezetőket. Kijelentette, hogy országának ésszerű megoldást kell találnia a Nyugattal fennálló vitás kérdések rendezésére, ugyanakkor megismételte: Líbia nem járul hozzá, hogy PanAm- gép elleni merénylet gyanúsítottjait amerikai vagy brit bíróság elé állítsák. Moldova a románoké? Románia és Moldova újraegyesítése nem lehet kétséges, de ezt nyugodtan és alaposan elő kell készíteni. Ezt Petre Roman, a Nemzeti Megmentési Front elnöke mondotta keddi sajtóértekezletén. A volt román kormányfő szerint gondoskodni kell arról, hogy a két ország egyesülése ne járjon a feszültségek fokozódásával és újabb konfliktusok keletkezésével ebben a térségben. Az ENSZ szeretné megkerülni a kérést Hiába sürget Izetbegovic ? Szarajevóban még órákkal a kedden este megkötött tűzszünet után is folytatódtak a harcok, de az összetűzések hevessége csökkent. A fegyvemyugvási egyezmény előirányozza a szarajevói repülőtér blokádjának feloldását is. Marrack Goulding, az ENSZ főtitkárhelyettese kedden késő este tárgyalt Alija Izetbegovic- csal, s a boszniai elnök ismét az ENSZ békeerők Boszniába történő vezénylését sürgette. A világszervezet azonban szeretné megkerülni a kérést, mivel egyelőre még a horvátországi békeerők létszáma sem teljes, s az ENSZ ilyen célokra fordítható keretei kimerültek. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa keddi ülésén nyilatkozatot fogadott el, amely nyitva hagyja a kérdést, hogy az új jugoszláv államszövetség automatikusan örökli-e a korábbi Jugoszlávia helyét a világszervezetben. Ezt Peter Hohenfellner, a BT soros elnöke jelentette be közleményében. A BT elnöke egyébként határozottan síkraszállt azért, hogy a térségben gondoskodjanak az ENSZ- és az EK-megbí- zottak biztonságáról. A jugoszláv szövetségi hadsereg egyébként kedden cáfolta, hogy köze lenne Bertrand Borrey belga nemzetiségű EK-megfigyelő szombaton Boszniában történt meggyilkolásához. Brüsszelben tegnap megkezdődött az Európai Közösség égisze alatt folytatott Jugoszlávia- konferencia soros, immáron 12. fordulója. A tanácskozás egyik napirendi pontja az egykori Jugoszlávia tagköztársaságai elnökeinek a kétoldalú kapcsolatokról szóló vitája. Alija Izetbegovic boszniai elnök nem utazott el a találkozóra. A délutáni plenáris ülésen, amelyen Lord Carrington egykori brit külügyminiszter elnökölt, meghallgatták három — gazdasági, szervezeti kérdésekkel és az emberi jogokkal foglalkozó — bizottság beszámolóit. Visszavonták a díszőrséget Tito sírjától Napra pontosan 12 évvel Tito halála után visszavonták a dísz- őrséget a néhai jugoszláv marsall belgrádi sírjától — jelentette a Politika című lap. Tito 1980. május 4-én hunyt el. A döntést a Szerbiára és Crna Gorára csökkent új Jugoszlávia államelnöksége hozta. Tito síija Belgrad Dedinje nevű negyedében van, a kommunista Jugoszlávia megalapítójának állított emlékmű közepén. Kisebb ellenzéki csoportosulások már ismételten követelték, hogy Tito hamvait szállítsák szülőfalujába, a horvátországi Kum- rovecbe. Ezzel a javaslattal csak a hithű kommunisták szállnak szembe. A parlamentben nem képviselt „Kommunisták Szövetsége — Mozgalom Jugoszláviáért” elnevezésű szervezet (tagjai főként egykori katonák) képviselői hétfőn koszorút helyeztek el Tito sftján. A Tanjug jelentése szerint a koszorún ez a felirat olvasható aranybetűkkel: „Tisztelet a forradalom és az antifasiszta harc vezérének. Hozzátartozol történelmünkhöz, amelyre büszkék vagyunk.” A Tanjug egyébként idézte Branko Kostic alelnököt, aki szerint „igazán nincs szükség arra, hogy ilyen nagyszámú katona foglalkozzék a sír őrzésével”. (AzAFP és a Reuter alapján) A Hármak és a NATO közötti kapcsolatokban új minőséget Prágai csúcs (Folytatás az 1. oldalról) A három ország megerősíti elhatározását, hogy hozzájárulnak az új európai biztonsági rendszer építéséhez, amely a meglevő európai és transzatlanti intézmények — az Európai Közösségek, a NATO, a Nyugat-Európai Unió, az Európa Tanács és az ÉBEÉ — hatékony, összehangolt és egymást kiegészítő együttműködésén alapul. A nyilatkozat megszövegezői ezek után sorra vették az egyes intézményeket, a hármak ezen intézményekhez fűződő viszonyát. Mint az okmányból kiderül, támogatják az európai integráció folyamatának felgyorsítását és elmélyítését. Hangsúlyozzák, hogy az integráció elmélyítése és kiszélesítése egymással összeegyeztethető. Megerősítik érdekeltségüket abban, hogy az EK-hoz való társulásról kötött szerződéseiket felhasználják az európai unióban való teljes jogú tagságuk előkészítésére. A Hármak felhívják az EK 12 tagországának parlamentjét és az EK illetékes testületéit, hogy még ez év vége előtt fejezzék be a társulási szerződések jóváhagyási eljárását — annak érdekében, hogy azok 1993. január 1-jén életbe léphessenek. Számítanak arra, hogy az Európa Tanács június 26-27-i — Lisszabonban megtartandó — ülése előmozdítja az EK és a hármak országai közötti szerves kapcsolatok és együttműködés fejlesztését. A visegrádi országok ezen a csúcstalálkozón elhatározták, hogy egyeztetett lépéseket tesznek az EK-val folytatandó politikai párbeszéd létrehozására, és kifejezik érdekeltségüket az európai unió jövőbeli kül- és biztonságpolitikai együttműködésében. Megerősítik a hármak érdekeltségét abban, hogy intézményes Kapcsolatokat alakítsanak ki a Nyugat-Európai Unióval, s e szervezethez való kapcsolódásukat a tagság felé vezető átmeneti szakasznak tekintik. A prágai nyilatkozat kibocsátói kifejezik meggyőződésüket, hogy a NATO fenntartása és az észak-amerikai államok további európai jelenléte alapvető jelentőségű a kontinens stabilitása, egyensúlya és biztonsága szempontjából. A hármak és a NATO közötti kapcsolatokat minőségileg új szintre kell emelni — olvasható a nyilatkozatban, amely szerint a hármak kinyilvánítják: hosszú távú céljuk továbbra is a teljes jogú NATO-tagság. A visegrádi országok megerősítik az EBEÉ meghatározó szerepét az egységes és szabad Europa létrehozásában. Támogatják a konfliktusok megelőzését és megoldását szolgáló EBEÉ- mechanizmusok létrehozását, beleértve az EBEÉ megfigyelői intézményét. Meggyőződésük, hogy eljött az ideje az EBEÉ békefenntartó erői létrehozásának. Üdvözlik azt a lehetőséget, hogy a NATO és a Nyugat-Európai Unió eszközeit és mechanizmusait felhasználják az EBEÉ békefenntartási céljaira. A Visegrádi Hármak támogatják az Éurópa Tanács erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a szervezet kibővítse tevékenységét az újonnan függetlenné vált, s tagsággal nem rendelkező államokra. Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország kész arra, hogy növelje részvételét a Független Államok Közösségének nyújtott nemzetközi támogatásban, és ezáltal a hármak hozzájáruljanak a stabilizálódáshoz. Azzal a várakozással tekintenek a május 23-24-én Lisszabonban tartandó konferencia, valamint a G-7 július 6-8. között Münchenben tartandó csúcsértekezlete elé, hogy azok elősegítik Magyarország, Csehszlovákia és Lengyel- ország nagyobb mértékű részvételét, háromoldalú műveletek formájában. A Visegrádi Hármak hangsúlyozzák annak jelentőségét, hogy a volt Szovjetunió utódállamai mielőbb megállapodjanak az európai hagyományos fegyveres erőkről szoló szerződésből fakadó kötelezettségek megosztásában, s hogy a szerződést mielőbb ratifikáljak és végrehajtsák. Felszólítják a volt Szovjetunió helyén létrejött új államokat, tegyenek meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy gátat vessenek a nukleáris fegyverek elterjedésének. A prágai csúcstalálkozó résztvevői a volt Szovjetunió utódállamaival kapcsolatos kérdések mellett foglalkoztak a korábbi Jugoszlávia területén kialakult helyzettel is. Kifejezik mélységes aggodalmukat amiatt, hogy folytatódik a fegyveres konfliktus, a nacionalista erőszak alkalmazása. Ez megakadályozza a konfliktus politikai rendezését — olvasható aprágai nyilatkozatban. A Hármak meggyőződése, hogy folytatni kell az ENSZ égisze alatt a békekonferenciát, az EBEÉ és az ENSZ erőfeszítéseit. Egyetértőfelmondás Az Országgyűlés gazdasági, környezetvédelmi, külügyi, valamint szociális és egészségügyi bizottságának egy-egy kormánypárti és ellenzéki tagja tegnap egyeztető megbeszélést tartott Mádl Ferenc tárca nélküli miniszterrel a bős — nagymarosi beruházással kapcsolatban. Az MTI értesülése szerint a kormánypárti és ellenzéki képviselők valamennyien egyetértettek azzal, hogy a beruházásra vonatkozó államközi szerződést fel kell mondani. Cári arany a tenger mélyén Öt és fél tonna, a cári birodalom állami kincstárából való aranyat szállított fedélzetén az Edinburgh nevű brit cirkáló, amikor ötven évvel ezelőtt, május másodikén eltalálta egy német torpedó. A kétfejű sasos cári pecséttel ellátott 465 aranyrúddal a Szovjetunió az amerikai fegyverszállítások egy részét akarta kifizetni, a cirkáló és rakománya azonban sohasem érte el útjának célját. A 93 jellegtelen ládába csomagolt kincset 1942. április 25-én az oroszországi Murmanszk kikötőjében rakodták be a cirkáló fedélzetére. A csomagok tartalmát csupán néhány brit tiszt és pár szovjet kormányhivatalnok ismerte. A tízezer tonnás Edinburgh 850 főnyi legénységével, a „QP ll”-es teherhajó-konvojjal az izlandi Reykjavik felé tartott. Öt nappal a hajó kifutása után az Edinburgh-t kilőtte a németek U 456-os tengeralattjárója. A cirkáló ekkor mintegy 11 tengeri mér- földnyire haladt a hajókaraván előtt, az úszó jégtömbök határánál. Az Edinburgh parancsnoka, Hugh Fulkner remélte, hogy cikcakkmenetben manőverezve sikerül elkerülnie a német tengeralattjárókat, amelyek az utóbbi időben fokozták tevékenységüket a térségben. Hiába: már az első német torpedó eltalálta a cirkáló jobb oldalát. A második leszakította farának egy részét és a kormánylapátot, úgyhogy a hajó kormányozhatatlanná vált. Narvikból három német romboló érkezett a tengeralattjáró segítségére, hogy elsüllyesszék az Edinburgh-t. A brit cirkálónak azonban még sikerült egyik támadóját harcképtelenné tennie, ezt követően azonban sorsa megpecsételődött: a Z 24-es romboló több torpedója is eltalálta. A brit hajókaraván paracsnoka, Stuart Bonham-Carter ellentengernagy mentőcsónakokba szállíttatta a 790 túlélőt, végül egy brit romboló adta meg az Edinburghnak a kegyelemlövést és aranyával, valamint hatvan elesettel együtt a tenger mélyére küldte a cirkálót. Évtizedeken keresztül elveszettnek tűnt az aranykincs. A brit kormány csak 1957-ben oldotta fel részlegesen azt a rendeletet, amely megtiltotta, hogy bárki lemerüljön a cirkáló roncsaihoz. Az Északitenger olaj- és földgázkincsének kiaknázásakor bevált új mélytengeri technikák irányították rá újra a figyelmet a 250 méter mélyen fekvő aranyra. De csupán 1981-ben adtak engedélyt a brit és a szovjet hatóságok a Jessop Marine Recoveries nevű angol vállalatnak, hogy feltáró munkálatokba kezdjen. Az előzetes megállapodások értelmében az arany 36 százaléka — biztosítási arányuknak megfelelően — a szovjeteket illette, a kiemelt arany 18 százalékát Angliának kellett megkapnia, 45 százalékot a kiemelők söpörhettek be. Az amerikaiakat a biztosító már korábban kártalanította. A vállalkozáshoz Jessopék két német hajót béreltek: a Dammtor ellátóhajóként szolgált, a fő feladat a Stephaniturm nevű speciális kialakítású hajónak jutott, amely egyébként a tengeri olajkitermelő állások alapzatának építését és javítását végezte. A Stephaniturmból búvárharangot engedtek le 15 méterrel a roncs fölé. Egy búvár — biztonsági okoból — a harangban maradt. A másik kötélen leereszkedett, majd lángvágóval nyílást vágott az oldalára dőlt hajó törzsén. Igen óvatosan kellett eljárni, mivel a cirkálón elsüly- lyedésekor jelentős mennyiségű éles lőszer és robbanóanyag maradt. A búvároknak két hétre volt szükségük, míg eljutottak a „kincses- kamrához”. Munkájuk során számos videofelvételt készítettek. 1981. szeptember 17-én sikerült a 465 aranyrúd jelentős részét felszínre hozni, 34 rudat azonban — mivel hozzáférhetetlen szegletben feküdtek — nem sikerült kiemelniök. Praxisának elvesztésével játszik az orvos, ha... Abortusztilalom Lengyelországban Lengyelországban hétfőtől gyakorlatilag életbe lépett az abortusztilalom — bár a Szejm még meg sem tárgyalta az erre vonatkozó törvényt. Hatályba lépett azonban az új orvosetikai kódex, amely a hivatásgyakorlástól való eltiltással fenyegeti azt az orvost, aki terhességmegszakítást végez. (Kivétel az anya életének közvetlen veszélye, vagy ha a terhesség nemi erőszak következménye — azonban arról nem intézkedik a dokumentum, hogy miként bizonyíthatja az orvos az elvégzett abortusz után eljárásának jogosságát.) Tadeusz Zielinski, az állampolgárijogok szóvivője, aki az alkotmánybírósághoz fordult az ügyben, amely azonban még nem foglalkozott a kérdéssel, védelmet ígért azoknak az orvosoknak, akiket a kódex alapján, de a hatályos törvényekkel ellentétesen vonnának felelősségre. Az első jelentésekből úgy tűnik, az orvosok nem bíznak e védelem hatékonyságában, s nem kockáztatják diplomájukat — inkább megtagadják az abortuszok elvégzését, amit viszont az anyaságot nem óhajtó nők a még érvényes, liberális törvényre hivatkozva joggal kérnek. Kedden a PAP lengyel hírügynökség arról számolt be, hogy gyakorlatilag Varsó valamennyi kórházában és magánrendelőjében megszüntették a terhességek megszakítását. A Zelazna utcai nőgyógyászati kórház igazgatója, Wojciceh Puzina elmondotta, azért adott erre utasítást, mert az orvosetikai kódex valamennyi orvosra kötelező. Emellett éppen kedden kapta vissza a kórház a Szent Zsófia nevet, s e szimbólum is kötelez. Az Anya- és Gyermekvédelmi Intézet immár 5 éve nem vállal abortuszt, de genetikai vizsgálatokat folytattak. Most írásban kérték az Orvosi Kamara vezetőségét, közöljék sürgősen, hogy folytathatják-e az ilyen vizsgálatokat. Az újságírók kérdésére, vajon beszüntették-e a terhességmegszakítást, a legtöbb kórházban nem voltak hajlandók választ adni, s az igazgatók megtiltották az orvosoknak, hogy a sajtót tájékoztassák e kérdésről. A sztrájk mint stresszfaktor Kora reggel kígyózó hosszú sorok az utópályákon, szemét tonnái a városok és falvak utcáin, üresen ásítozó levélszekrények, rosszkedvű kollégák a munkahelyen — Németország minden polgára többé kevésbé a saját bőrén érzi a közalkalmazottak csaknem kéthetes sztrájkjának következményeit. Az „érdekes beszédtémának” indult munkaügyi harc, amelyről kezdetben még úgy is vélekedtek, hogy szívesen látott változatosság a mindennapok egyhangúságában, valóságos „stresszfaktorrá” lett, amely sok embert átalakít —jelentette ki szerdán Gabriele Bertram, a Bonn melletti Königswinter üzem- és munkapszichológusa. Természetesen elsősorban az a meghatározó — folytatta —, hogy az egyént miként érinti a sztrájk, de a hozzá való viszonyulás alapvetően a „mágikus határ”, vagyis három nap alatt megváltozik. Míg ugyanis az első három napban a rögtönzés játszik főszerepet az emberek magatartásában, addig később a polgárok kénytelenek maguk „stratégiát kidolgozni” akár a szeméthegyekkel való megbirkózásra, akár arra, hogy miként juthatnak el idejében munkahelyükre. Ez a helyzet, amely kezdetben még „kis bosz- szúság” volt, sok embernél agresszivitáshoz vezet, éppen mert az egyén kiszolgáltatottnak érzi magát. Ilyenkor bánat, rosszkedv vagy depressziós hangulat jelentkezhet „a borzalmas világ” miatt, s az egyén könnyen válik befelé fordulóvá. Az agresszivitási küszöb ilyenkor sokkal alacsonyabb. Észrevehető ez a kíméletlenség növekedésében a közlekedésben, vagy a türelmetlenségben embertársaink iránt —, fejtette ki Gabriele Bertram. Azok akik nem sztrájkolnak vagy nem sztrájkolhatnak, gyakran leplezetlen „társadalmi irigységet” éreznek — „ezt én is megengedhetném magamnak” jelszóval. Ezért aztán a későbbiek folyamán gyakran nehéz a volt sztrájkotokat közös nevezőre hozni munkatársaikkal, akik nem vettek részt a sztrájkban. A pszichológus minden esetre tanácsolja sztrájkolóknak és a sztrájk által érintetteknek egyaránt: „Ne tekintsék a helyzetet személyes ügynek, hanem úgy viszonyuljanak a sztrájkhoz, mint a bérviták egyik legális eszközéhez”. (A DP A alapján) Öböl-háború: 61 milliárd dollárért Még fizethetnek az amerikaiak Gyakorlatilag a teljes beígért összeget lerótták már Washingtonnak az Öböl-háborúban vele szövetséges nyugati és Perzsaöböl menti országok, így a 61 milliárd dolláros összköltségből még fönnmaradó 7,3 milliárdot már az amerikai adófizetőknek kell megtéríteniük — közölte a washingtoni védelmi minisztérium. A szövetségesek összesen 53,7 milliárd dollárt fizettek nagyrészt készpénz formájában, hogy hozzájáruljanak az Egyesült Államok háborús költségeihez. A legnagyobb hozzájárulok Szaúd-Arábia (16,8 milliárd dollár), Kuvait (16 milliárd), Japán (10 milliárd), Németország (6,5 milliárd) és az Egyesült Arab Emírségek (4,1 milliárd) voltak. (MTI) Tízmillió év múlva Ausztrálindonéz összeütközés? Ausztrália és Indonézia azon az úton halad, hogy ösz- szeütköznek — igaz, csak földrajzi értelemben. Adelaide egyetemének földtörténet-kutatója ugyanis azt állítja, hogy az Indonéziához tartozó Jáva szigete és az északnyugat-ausztráliai partvidék lassan közeledik egymáshoz. Az aggályoskodókat Lorenzo azzal nyugtatta meg, hogy ez a közeledés évi mindössze hét centiméteres „sebességgel” megy végbe. Ezért azután mintegy tízmillió évre lesz szükség ahhoz, hogy Ausztrália és Jáva összeütközése bekövetkezzék...
