Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-30-31 / 127. szám
1992. május 30-31., szombat-vasárnap BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Beszélek szlovákul, de magyarnak érzem magam Nemzetiségi iskola épül Lucfalván Csak az biztos, hogy elkészül Még a volt közös tanács idején, 8-10 éve indult a kezdeményezés, de csak tavaly kezdték meg a szlovák nemzetiségi iskola építését Lucfalván. Az alapozási munkálatok idején még van némi bizonytalanság. Az biztos, hogy elkészül, az a kérdés, hogy mikor? A pályázatot minden évben be kell nyújtania az önkormányzatnak. 60 százalék a bemutatott saját erő, 40 százalékot nyerhetnek, vagyis az, hogy évente mennyit kapnak, mindig attól függ, hogy mennyijük van. Az erő pedig szó szerint csak saját, mert támogatóik nincsenek, miközben kétszeresére emelkedtek az építőanyagok árai. A polgármesteri hivatalban ezzel kapcsolatban úgy fogalmaztak: ha az ígéreteknek csak a fele realizálódott volna, már csöngetnének az új iskolában. (dudellai - gyurkó) Tart az alapozás, de mikor csöngetnek? Megoldható a víz bevezetése Bátonyterenyén „olyan döntés született, hogy a költség 20 százalékát az utca lakói fizessék, persze teljesen önkéntes alapon, társulásos formában. Ez azt jelenti, hogy ha fizetik a 20 százalékot kapnak vizet, ha nem, nincs az utcának vízvezetéke.( ... jUgyanis a testület úgy döntött, hogy négyéves munkájuk eredményét jobban tükrözi egy új tornaterem (tornacsarnok) felépítése, mint az egészséges ivóvízellátás.” Diczkó János Nagybátony- ból, a Szabadság útról küldött levelet szerkesztőségünkbe. Az írás annak apropóján született, hogy január elsejétől megszűnt a közműfejlesztési hozzájárulás. (A levél teljes szövege hétfői számunkban jelent meg.) Szabó Ferencet, az érintett bá- tonyi körzet képviselőjét kértük meg, válaszoljon a levélíró felvetéseire.-Az egészséges ivóvíz biztosítása az önkormányzat számára kötelezően előírt feladat - mondta Szabó Ferenc -, ám a törvény nem írja elő ennek a módját. Klasszikus példa, hogy legyen háromszáz méteren belül elérhető nyomóskút, de vannak települések, amelyeken lajtoskocsi biztosítja az egészséges vizet. Az önkormányzati gondolkodásmód lényege, hogy Szúpatakon, ahol abszolút egészségtelen, fertőzött a víz, elindítottuk a kiépítést. A kedvező kivitelezés következtében maradt annyi pénz, hogy csekély lakossági hozzájárulással a Szabadság úton is megoldható a víz bevezetése. Hogy ne érjen senkit meglepetés, elmentem az ott lakókhoz, a 22 lakott épületből 16-an írták alá a 20 százalékos hozzájárulást, amit egy éven belül részletfizetéssel is törleszthetnek. Ezért nem érzem általános problémának Diczkó János felvetését, aki egyébként a testületi ülésen is felszólalt. A kúté- pítés pedig többe kerül, mint a víz bevezetése, és korántsem olyan biztos. A vízvezetékek kiépítését nem szerencsés ösz- szehasonlítani a sportcsarnokkal, hiszen ahány ember, talán annyi fontossági sorrend születhetne. Még tanácselnök koromban vetődött fel először útépítés ezen a szakaszon. Annak azonban nem lenne sok értelme, ha a víz bevezetése után újra fel kellene túrni az utat. A Szabadság út lakóinak hozzájárulása után tehát megkezdődhet a vízvezeték-, majd az útépítés is. Mintabolt a magtárban Felújított rendelő • Lucfalva-Nagykeresztúr. A salgótarjáni Patent Kft. végzi jelenleg is a településrész orvosi rendelőjének felújítását. Bevezetik a vizet, csatornáznak, új kerítést helyeznek el, járdát építenek. Az épület belső felújítására is sor kerül, csempézésre, padlóburkolásra, festésre. Az önkormányzat tavaly 150 ezer forintot nyert pályázaton erre a célra, de a várható költség mintegy félmillió forintra tehető. A felújítási munkák befejezési határideje június 30-a. Fenyőültetés • Nagybárkány. A polgármesteri hivatal kezdeményezésére 200 fenyőcsemetét ültettek el a község lakói a hivatal, az oktatási-nevelési intézmények és a temető területén. Folyamatban van Nagybárkány ban a temető bejárati lépcsőjének építése és a ravatalozó felújítása. Ezek várhatóan 60-80 ezer forintba kerülnek majd, a település lakói társadalmi munkában végzik a szépítést. Emléktábla avatás • Bátonyterenyp. A nagybáto- nyi temploni Terijében avatják fel május 31-én. Vasárnap délelőtt fél, 10-kor a második világháború nagybátonyi áldozatainak tiszteletére állított emléktáblát, Fél 10-kor istentisztelet kezdődik, majd a templomkertben lesz az ünnepség: Nyoicmillió forintba került a szentkúti vécé „Ha már egyszer építkezik” Vécével „már” mindannyiunknak volt dolgunk. Kerültünk már olyan helyzetbe is, hogy érkezés után a használati utasítás elolvasása kellett, hogy legyen az első művelet, mert ha nem vigyáztunk, folyamatosan forgott alattunk az ülőke. Akkor is meglepődtünk kissé. De annyira nem, mint akkor, amikor megtudtuk, elkészült a szentkúti vécé. Nyolcmillióért. Amíg kiértünk Szentkútra, megpróbáltuk elképzelni ezt a csodavécét. Csak a legszolidabb ötleteket tesszük közzé a halk zeneszóra és a kétoldali pálmafás legyezésre utalva. Csaknem meghatódva léptük át az illemhely küszöbét, ahol megállapítottuk, az építmény egyszerűen szép. A tágas tetőtér alatt még a mozgáskorlátozottak is gond nélkül közlekedhetnek. A búcsújárók dolguk és a kézmosás végeztével elektromos kézszántót használhatnak. Egy helyiséget (a férfi és a női szakasz között) az ott dolgozók részére építettek ki. A világítás neon. Ennyi. Kívülről újra megnézve még feljegyeztük a Bramac tetőcserepet, és egyetértettünk a Bramac reklámjával: - „Ha már egyszer építkezik ...” E látvánnyal gazdagabban sem tudtunk azonban megszabadulni a kérdéstől, mi került ezen a vécén nyolcmillió forintba? Ezért kerestük meg Tamássy István megyei főépítészt és Holles Miklóst, a Szentkútért Alapítvány Kuratóriumának elnökét.-Nem is annyira a vécé érdekes, mint maga Szentkút- mondta Tamássy istván-. A legrégebbi Mária-kultusz helyek egyike az '50-es évektől teljes blokk alá került, még a térképen sem szerepelt. A hatalom a „békepapoknak” adta ezt a helyet. '88-ban már lehetett foglalkozni Szentkút- tal, ami kétszeresen is érdekes volt. Egyrészt, mint műemlék, másrészt, a legszolidabb becslések szerint is 2-300 ezer ember keresi fel évente. A búcsújárók hívták fel a figyelmünket, hogy tegyünk valamit, mert hallatlan csődök vannak ott. Először a parkoló készült el, annak az összege megközelítette a 10 milliót. Következő lépésként az egyház rendbehozatta a külső részt. '90-től fokozatosan szűntek meg a bódételepek. Ezekre még jelzőt sem találok, mert ha azt mondóm, hogy primitívek voltak, azzal dicsérem ezket. A régi vécé kritikán aluli volt, hivatalos nevén csoportos pottyantós. — Most már maradjunk az új vécénél. Ennyi pénzért az ember valami nagyon szuper vécét képzel el. Ez az?-Nem. Miért, látott benne valami szupert? Igazi szupervécével egy svájci autópálya mellett találkoztam. A lépcsőkön vörös plüssszőnyeg, mahagóni falak, a falakon tükör. Bemenni még Szolid magyar színvonal. bementem, de kijönni már alig tudtam. Külön komplikációt jelentett a talppal irányított vízcsap, és zene szólt, ami fokozta a diszkrét báját. Ez nem olyan. Szolid magyar színvonal.- Ha most arra gondolunk, hogy egy négyszobás családi házat két és fél millióért árulnak, akkor még mindig soknak tűnik kissé a 8 millió.- Rettenetesen megnőttek az építőipari termékek árai. De ez az összeg mindent fedez. 150 négyzetméteres az alapterület, manapság egy négyzetméter 50 ezer forintba kerül. Az építés költségeihez kell számolni a komplett tereprendezést, a csatornázást, a víz, villany bevezetését. Holles Miklós annyiban pontosít, hogy a 8 millió 125 ezer forintos kiadás már az áfát is tartalmazza, a nettó bekerülés 6,5 millió forint.- Első hallásra tényleg elképed az ember, hogy ennyire emelkedtek az árak - mondta. Megtudtuk még, hogy a '90-ben készült tervezői költségvetés nettó 6-7 millióra jött ki. Továbbá, hogy a kuratórium számláján a beruházás után csak néhány százezer forint maradt, ami azt jelenti, hogy az idén már nem tudnak nagyobbat lépni. Azt még nem tudjuk pontosan, hogy a búcsújáróknak mennyit kell fizetniük a vécé használatáért, valószínűleg 10 forintot. Egyelőre a bátonyte- renyei VGV az üzemeltető, de az igazi elképzelés szerint bérbe adják az illemhelyet, annak nettó hat és félmilliós diszkrét bájával együtt. — Dudellai — Fotó: Gyurkó P. Kereskedelmi ellátás A nctnti képviselő-testület legutóbbi ülésén Barta László jegyző beszámolóját hallgatta meg a község kereskedelmi ellátásáról. Az ütésre a településen működő tizenhét egység vezetője is meghívót kapott. Az utóbbi egy-két esztendőben örvendetesen megszaporodott a helyi magán- vállalkozások, magánerős befektetések száma. A szolgáltatások sokrétűek, a virágüzlettől és a fagyizótól az autósboltig és az import áruk boltjáig. Az egyetlen, ami hiányzik, a gázcseretelep. Ezt a lakók egy tavaly év eleji falugyűlésen vetették fel. Az önkormányzat százezer forintos támogatást tartalékolt, de jelentkező még nincs. Bátonyterenye és környéke Mintaboltot nyitott a Zagyvavölgye Kft. a kisterenyei régi magtár épületében. Zömmel saját termékeket árusítanak, méterárut, egyéb textíliát, ágyneműt, de cipőt, táskát, konfekcionált termékeket is találnak itt a vevők a nagykereskedelmi és a termelői ár közötti árszínvonalon. fotó: gyurkó Hallgatagok országa? „Mi nem nyilatkozunk!” Luciáivá az első írásos emlékek szerint Lucin volt az 1800-as évek vége felé. Evangélikus templomát 1794-ben építették torony nélkül. Iskolája 1786-tól van Lucfalvának. Kezdettől fogva szláv nép lakta a községet. Itt lakik a Szabadság úton a 73 éves Herkel János. A község szlovák nemzetiségű, de amikor Herkel Jánost erről kérdeztük, így válaszolt:- Nagyapám is, apám is itt élt. Beszélek szlovákul, de magyarnak érzem magam. Ha nem így lenne, nem jöttem volna vissza a háborúból Lucfalvára, de a frontról is idekívánkoztam. Három évig szolgáltam Losoncon, októberben leszereltem, 1944. áprilisában kellett kimenni a frontra, Ukrajnába. Négyszer kerítettek be bennünket az oroszok. Soha ne legyen háború! Lö- kösházán vagoníroztunk ki. Aradra kellett volna menni, de az oroszok már átjöttek. így aztán mindig „zurück, zurück”, mentünk visszafelé. Gerendáson maradtam akkor egy darabig, onnan gyalog indultunk haza. Mindig csak nappal jöttünk, akkor már civil ruhában voltunk. Egy hét alatt értünk Lucfalvára. Túrán ijedtünk meg, ott volt egy főhadnagy, egy őrmester meg két tizedes. No, mondom, most már jó helyre jöttünk, innen tovább nem megyünk! De hozzánk se szóltak. Tudták, hogy menekülünk. Gerendáson a tanyákon bujkáltunk, de az oroszok már nyomultak arra. Egy gazdának mondtuk, figyelje, hogy milyen katonák jönnek. Beszaladt, mondta, hogy oroszok. Benn voltunk öten a házban, ők meg jöttek a konyhába. Az egyik leszállt a lóról, kérdezte a háziasszonyt, vannak-e a házban magyar vagy német katonák? Az asszony azt mondta, hogy nincsenek. Az volt a szerencsénk, hogy vagy százötven méterre megláttak egy csoport katonát, és odamentek hozzájuk. így maradtunk meg. Itthon még három hétig bujkáltam az istálló padlásán, amíg az oroszok itt voltak.- Hogyan telnek most a napjai? Találkozik az ismerősökkel?- Nagyon ritkán. Dolgozik mindenki. A legtöbbször magamban vagyok, amióta meghalt a feleségem. De hiszek a Jóistenben, meg a megváltónkban, Jézus Krisztusban, azért tudok így lenni egyedül is. Úgy tartom, hogy nem vagyok egyedül. Dolgozni nem tudok, vigyáznom kell a szememre, amióta megműtötték. Akkoriban nem láttam, bottal kerestem az utat, de akkor is arra gondoltam, hogy nem vagyok egyedül. (dudellai) A címben hangoztatott mondat egyre gyakoribb az utóbbi időben. Nem nyilatkozik a téesz elnök, a kft. igazgató, a polgár- mester, a mezei munkás, a börtöntöltelék ... Valaki valamitől mindig fél, nem mer, vagy nem akar megszólalni. Az indokok persze százfélék lehetnek: „Nem kidolgozott a terv”, Nincs még kész a törvény”, „Nincs itt a főnök”, „Én nem akarom a nevemet az újságban látni!” Vagy pedig nemes egyszerűséggel :„Csak! ” Tehát egyre ritkább a közlékeny ember. Idős falusi nénikék, bácsikák még szívesen szóba elegyednek az idegennel, mert gyerekkori beidegződésük, hogy ránézésre senkiről sem feltételeznek rosszat. Akik viszont egyszer megégették magukat, azok bizony óvatosak. A sám- sonházi üzletasszony még nem járt pórul, de hallgat: „nem szól szám, nem fáj fejem”. Van azonban egy rémálmom: egy reggelen az olvasó a következő szöveggel találkozik kedvenc napilapjában: „Kedves olvasó! Mivel senki nem akart nyilatkozni, mai számunkat mindenre használhatja, amire egyébként is szokta, kivéve olvasásra!”. Ugye rossz lenne? óz „Úgy érzem, hogy nem vagyok egyedül.”
