Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-30-31 / 127. szám

Az önkormányzati eszme a demokratikus jogállam tartópillére Beszélgetés dr. Wekler Ferenc országgyűlési képviselővel, bizottsági elnökkel 4 HÍRLAP____________________________________________SZEMTŐL SZEMBE ______________________ 1992. május 30-31., szombat-vasárnap A lig néhány éve - s mintha már évszázadok teltek volna el azóta hogy a televízióból az ország közvéleménye meg­ismerte egy Baranya megyei kis falu, Mecseknádasd ta­nácselnökét. Azzal tűnt fel, hogy fiatal volt és rendkívül értelmesen, kritikusan nyilat­kozott meg, nem megkerülve a német nemzetiségű lakosság problémáit sem. Dr. Wekler Ferenc - mert róla van szó - a rendszervál­tást követő időszakban sem tűnt szem elől. Az SZDSZ szí­neiben országgyűlési képvi­selő lett, sőt - mintegy hozzá­értését, képességeit elisme­rendő- a parlament önkor­mányzati, közigazgatási, bel­biztonsági és rendőrségi bi­zottságának elnökeként aktív részese, formálója a politikai életnek. A közelmúltban Sal­gótarjánban „egy újabb mi­nőségében”, a Magyarországi önkormányzatokért alapít­vány kuratóriumának elnö­keként járt, az önkormány­zati akadémia helyi iskola- központjának megnyitása al­kalmából. Ezt az alkalmat használtuk ki, hogy néhány aktuális kérdésben megismer­jük a véleményét. Névlegesek a helyi adók- Sok szó esik manapság az állam és az önkormányzatok vi­szonyáról, már csak ezért is, mert mintha erősödni látszana az állam sokat kárhoztatott pa­ternalista szerepe? Származ­hat-e ebből előnye az olyan hát­rányos helyzetű megyéknek, mint Nógrád?- Ezek valóban fontos kérdé­sek, amelyekről nagyon sokat lehetne beszélni. Az alapvető cél az lenne, hogy a települések a saját bevételeikből nagyobb arányban részesüljenek. Az kel­lene, hogy az állam járuljon hozzá, úgynevezett megosztott bevételek, adók képzéséhez, melyek egy részét az állam kapja meg, de a másik részét hagyja helyben az itt képződő adóknak! Ez ma nem így történik, mert az állam mindent elvon és utána újra visszaoszt. Az a lehetőség, hogy helyi adókat lehet kivetni tulajdonképpen névleges, mert a nagy állami adóelvonások mi­att ezek csak minimális bevételt jelentenek, s az önkormányza­tok nagy része ezzel igazán ér­demben élni nem tud. Pedig, ha nagyobb arányban támaszkod­hatnának helyi forrásokra, na­gyobb felelősséggel tartozná­nak az állampolgároknak, mert az ő pénzükről lenne szó. A területi egyenlőtlenségek mérséklésére feltétlenül ki kel­lene dolgozni egy koncepciót, mert ezt a kérdést ad hoc jelleg­gel nem lehet megoldani. Tuda­tosan azokat a régiókat, telepü­léseket kellene támogatásban részesíteni, amelyek önmaguk erejéből képtelenek lábra állni. Veszélyben az önkormányzatok szuverenitása- A következő kérdésünk is az önkormányzatisággal függ ösz- sze: a köztársasági megbízotti hivatal hatáskörében, jogköré­ben bekövetkezett változások milyen hatással vannak, lesznek az önkormányzatokra?-Alapvetően sértik mind az önkormányzatiság elvét, mind az önkormányzatok szuvereni­tását. Szerintünk az önkor­mányzati törvény szelleme és betűi szerint a köztársasági megbízotti hivatalnak mindösz- sze két fő feladata van: a törvé­nyességi ellenőrzés és a minisz­tériumok felé történő informá­ció áramoltatás. A valóságban viszont szinte már csak a pén­zek osztogatására nincs jogosít­ványa. A jogkör ilyen arányú bővülését egyszerűen vissza­Dr. Wekler Ferenc élésnek tekithetjük a Belügymi­nisztérium illetve a kormányzat részéről a hajszában született önkormányzati törvény megfo­galmazásának pontatlanságai­val, hézagaival. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy az úgy­nevezett dekoncentrált szerve­zetek is hatásköröket vonnak el az önkormányzatoktól. Jel­lemző, hogy az elmúlt napok­ban a Magyar Demokrata Fó­rum által szervezett konferen­cián is az hangzott el egy kül­földi professzor szájából, hogy a mostani önkormányzatok ke­vesebb hatáskörrel rendelkez­nek, mint a volt tanácsok. Ez nagyon veszélyes tenden­cia, mert az önkormányzati eszmét teszi lehetetlenné. Kié­pül egy olyan középszintű ál­lami közigazgatás, ami teljesen leblokkolja, függővé teszi a te­lepülési önkormányzatokat. Ezért az a véleményünk, hogy maximum az önkormány­zati törvény által megengedett törvényességi ellenőrzés és bi­zonyos ügyek másodfokú inté­zése lehetne a köztársasági megbízotti hivatalok feladata. Hosszú távon pedig azt szeret­nénk, hogy a törvényességi el­lenőrzést a közigazgatási bíró­ságok lássák el, a másodfoknak viszont meg kell találni az adekvát középszintet, ami lehet régió (bár Magyarországon e formációnak sajnos nincsenek tradíciói, mesterségesen pedig nem szabad erőltetni létrehozá­sukat) vagy éppen maradhat megye, de a lényeg az, hogy ezeknek a szinteknek is demok­ratikus úton választott testüle- teik legyenek és ne kormányhi­vatalnokok irányítsák őket. A székhelyről helyben kell dönteni- Ha már a középszint szóba- került, nem tudjuk kikerülni a nógrádi megyeszékhely vitát. Ón mennyi realitását látja an­nak, hogy Salgótarjánból Ba­lassagyarmatra kerüljön a köz- igazgatás centruma? Eljut ez a kérdés az országgyűlés színe elé?-Konkrét választ adni nem tudok, nem is akarok. Elvileg elindulhat egy újrarendeződési folyamat néhány megyében, de az országgyűlés csak akkor fog­lalkozik ilyen kérdésssel, ha si­kerül helyben konszenzust kia­lakítani. Én azt nem tudom megmondani, hogy a parlament beavatkozik-e ebbe, ha rajtam múlna nem tenné. Meggyőző­déssel vallom, hogy azt itt hely­ben kell eldönteni, hogy hol le­gyen a megyeszékhely. Bár az áthelyezés rengeteg pénzbe ke­rülne, azt kell elsősorban mér­legre tenni, hogy a lakosságnak mi az előnyösebb. Az erőltetett átszervezésnek mindenesetre nem vagyok a híve. Én a települési önállóság pártján állok. Azt képviselem, hogy minden településnek - nagyságtól függetlenül - joga legyen - mint ahogyan meg is történt - önállósodni. Ugyan­akkor abban is biztos vagyok: néhány éven belül majd rájön­nek a települések, hogy bizo­nyos feladatokat (szemétszállí­tás, építési igazgatás st.) csak közösen, társulásos formában lehet gazdaságosan, hatékonyan megoldani. Miután a közös ta­nácsokat még visszamenőleg is nagy ellenszenv kíséri, az egy­üttműködés előnyeire kinek-ki- nek magának kell rájönnie. Ingatag közbiztonság-Miután az Ön által irányí­tott parlamenti bizottság hatás­körébe tartozik, nem mehetünk el szó nélkül a közvéleményt oly erőteljesen foglalkoztató köz- biztonsági helyzet kérdése mel­lett sem . . .- Ez kétségkívül nagyon „rá­zós” kérdés. A legfontosabb az lenne, hogy a rendőrségi tör­vény elfogadásra kerüljön. A törvényjavaslatot beterjesztette a belügyminiszter, de olyan tar­talommal, amivel nem lehet egyetérteni. Elvette az önkor­mányzatoktól a kapitányok ki­nevezésében az egyetértési jo­got, a belügyminisztert kívánja megtenni a kormányrendőrség főnökévé, ami ismételten egy rendőrminisztérium kialakulá­sát eredményezné. Tudom, hogy kényes a dolog, mert a belügyminiszter pedig arra hi­vatkozik, hogy nincs elég ha­talma a rendőrség felett. Abban viszont egyetértek vele, hogy a rendőrségen belül is kezd kiala­kulni egy olyan hangulat, ami szükséges a magabiztossághoz, határozott fellépéshez a tör­vény, a jogállam játékszabályai közepette. Viszont arra hivat­kozva, hogy rossz a közbizton­ság, nem lehet állampolgári, önkormányzati jogokat sérteni. Azzal is egyetértek - és támo­gattuk is az idei költségvetésben -, hogy a rendőrségnek megfe­lelő létszámmal, eszközállo­mánnyal kell rendelkeznie. Sajnos nincsenek rózsás kilá­tások arra, hogy a közbiztonság javulni fog, hisz a gazdasági helyzet további romlása, a munkanélküliség fokozódása növeli a potenciális bűnözők számát. Az egyébként kedvező jel, hogy a rendőrkapitányok meg­találják a közös hangot az ön- kormányzatokkal, egymásra vannak utalva.- Mikorra várható a rendőr­ségi törvény hatályba lépése?- Csak jövő év januárjában. A nyári szünetig már nem tud vele foglalkozni a parlament, ősszel kezdjük el a tárgyalását.- Eddigi témáink is mutatják, hogy Wekler Ferenc nem kis je­lentőségű kérdésekkel foglalko­zik nap mint nap. Egy kis község tanácselnökének hogyan sike­rült az átállás országos szintre? Vidékpárti politikus- Családom továbbra is Me- cseknádasdon él, nem is szán­dékozunk onnan elköltözni. Minden odaköt. Az a választó- körzetem, tagja vagyok a helyi önkormányzati testületnek. Eb­ből az következik, hogy életem egy jelentős részét úton töltöm s ez a hátrányom a budapesti la­kosú politikusokkal szemben. De én egyébként sem vagyok fővárosi mentalitású, az érzel­meim sem kötnek oda, pedig az egyetem elvégzése után lett volna alkalmam Pesten ma­radni.- Nemzetiségi kérdésekkel már nem is foglalkozik?- A falumban ki sem tudom kerülni, de a Szabad Demokra­ták Szövetségén belül is, ha e témáról esik szó, mindig be­vonnak a konzultációkba. Tar­tom a kapcsolatot a magyaror­szági német nemzetiségi szö­vetséggel, a külföldi partnerek­kel, de nyilván nem olyan in­tenzitással, mint, ahogyan ko­rábban, vagy ahogyan kellene. Mert ezen a téren is komoly problémák vannak. Több a szö­veg, mint a tett.- Köszönöm a beszélgetést. Csongrády Béla Egy magyar felderítő, aki Vietnamban szolgált Ez az időszak életem legcsodálatosabb tíz hónapja volt Ősz halántékú, de ma is fiata­los külsejű férfi Mikula János. Zsunypusztai, impozáns családi háza idilli, békés otthon, ahol feleségével él. Az ápolt hátsó udvar - egy szintben a bejárattal - mint óriási terasz illeszkedik az épülethez. A megejtő csendet a közeli kőbányából ideszűr- rődő robbanás zaja töri meg. A házigazda - talán mert meg­szokta már - nemigen figyel az elhaló morajlásra, ami őt má­soknál jobban emlékeztethetné a háború borzalmaira ... ( " > A készülődés V ________________) T udatosan lépett a katonai pályára. A legfontosabb állo­mások: kitűnő eredménnyel el­végzett kétéves tiszti iskola. Honvédelmi Minisztérium, Zrí­nyi Miklós Műszaki Katonai Főiskola felderítő szaka, majd zászlóaljparancsnoki tanfo­lyam. Az ötvenhatos forrada­lom alatt éppen szabadságát töl­tötte, ezután ejtőernyős felde­rítő zászlóaljparancsnoki tevé­kenységet folytatott Budapes­ten, utána Szolnokon. Hét év múlva, 1970-ben kezdődött akadémiai, tanári munkája, amit utóbb már tanszékvezető helyet­tesként végzett.- Második házassága első, boldog évében rendkívüli külde­tésre vállalkozott: tíz hónapra „áttelepült” Vietnamba, ahol a hatvanas években fokozatosan felerősödött harcok háborúvá terebélyesedtek, de 1973-ban már a végkifejlet zajlott. Ho­gyan került sor az Ön életében erre a lépésre?- Mint ismeretes, az Egyesült Államok fegyveresei hosszú évek után sem tudtak győzelmet aratni az Ideiglenes Forradalmi Kormány csapatai, illetve Észak-Vietnam felett, pedig erőiket a déli köztársaság is tá­mogatta. Ekkor Párizsban ösz- szeült a négy szemben álló fél - az USA, a DIFK vagyis az Ide­iglenes Forradalmi Kormány, az Észak-vietnami Szocialista Köztársaság és a Dél-vietnami Köztársaság - s megállapodott a háború befejezéséről, a béke helyreállításáról. Az ezt rögzítő szerződés 1973. január 28-án lé­pett életbe, s betartatására, vég­rehajtásának ellenőrzésére négy nemzetet kértek fel: Lengyelor­szágot, Magyarországot a volt szocialista tömbből, illetve Ka­nadát és Indonéziát.- Ezek az országok a párizsi megyegyezés szerint 250-250 fót - katonai és civil személye­ket - kellett küldjenek Ázsiába. Milyen szempontok alapján tör­tént a válogatás?- A megfelelő személyek megkeresésének, kiállításának, az angol, vagy francia nyelvtu­dás volt az alapelve. Összehív­ták a hivatásos és tartalékos tiszteket, és ismertették a pári­zsi egyezmény lényegét. Nem volt kötelező menni, de - ha jól emlékszem - senki sem mon­dott nemet. Ezután szigorú or­vosi ellenőrzés következett, s aki ezen a szűrőn nem akadt fenn, készülhetett: katonai, dip­lomáciai, egészségügyi kikép­zésen vett részt 1972. decembe­rében. Két hét elteltével fel­szállhatott a csoportunk a TU-154-es fedélzetére. Az ak­kori Saigon TAN-SON-NHUT nevű légitámaszpontján landol­tunk. / \ Ketten meghaltak v _______________________- Mínusz tizenhárom fokot mértek akkor Ferihegyen, s Vi­etnamban 45 fokos trópusi hő­ség fogadta a tiszteket, civileket. Mi volt a nációk képviselőinek konkrét tennivalója?- Dél-Vietnam „szívében” létrehoztuk a nemzetközi Elle­nőrző és Felügyelő Bizottságot. Ez volt a törzs, mely kiépítette a hét körzetre tagolt Vietnam leg­fontosabb pontjain a helyi elle­nőrző szerveket. Ebbe a „né­gyek” két-két főt delegáltak. Én a törzsben maradtam. Figye­lemmel kísértük a hadifogoly­cserék fegyelmezett lebonyolí­tását, az amerikai csapatok előí­rásszerű kivonását és újabb fegyverek behozatalának tilal­mát is be kellett tartatni.-Felfedtek-e súlyos vétsége­ket?- A tűzszünetet akárcsak most, rendre megsértették, de a kivonulás viszonylag rendben ment. A hadifoglyokkal észa­kon tisztességesen, délen vi­szont a dél-kínai tengeri börtön­szigeten, a köztársaságiak által foglyul ejtettekkel mostohán bántak.- Mi az, amit a katona legszí­vesebben örökre elfelejtene?- Két magyar tiszt halála mindjárt az elején. Még említet­tem, az amerikaiak közül sokan leszereltek és maradtak: civil­ben munkát vállaltak. Ilyen pi­lóta vezette a helikopterünket, ami egy távoli ellenőrzési pont felé tartott, határozott céllal. Az útját megfelelően előkészítet­tük, a gép mégis letért a körül­ményekhez képest biztonságos­nak mondható légifolyosóról. S mivel ellenségnek nézték, meg­semmisítették. Utóbb kiderült, hogy a pilóta CIA-parancsra felderítést végzett olyan körzet­ben, ahová szovjet fegyverek érkeztek, ezért repült be a ve­szélyes zónába. Odakint és ide­haza is csak hosszú-hosszú he­tek múlva csillapodott a tragi­kus veszteség miatt érzett mély fájdalom, a gyász. A háborús pusztítás nyomasztó látványa, a rossz szennyvízelvezetés miatti rettenetes bűz elenyésző volt ehhez képest.- De a katonának bírnia kel­lett. Az eligazításon kívül azért némi biztatás is érkezett Buda­pestről, amellyel rádióösszeköt­tetésben álltak. Miként érintkez­tek a civil itthoniakkal?- Ennek a levélváltás volt az egyetlen módja. A rossz közbiz­tonság miatt és egyéb okból is szinte minden estét otthon töl­töttem és írtam, írtam. Az ér­zelmes sorok mellé nem ritkán illatos virág is került a postára adandó csomagba. A késői órá­kon mindig meglátogatott a honvágy, s olyankor nagyon jó­lesett mesélni az itthoniaknak.-Az ellátásuk zavartalan volt? Nem szenvedtek hiányt semmiben?-Az akklimatizálódás ideje alatt a kínzó izzadás vette kissé igénybe a szervezetünket. Ké­sőbb megkaptuk a visszavonuló amerikaiak légkondicionált la­kóhelyeit. Az ellátmányt, muní­ciót rendszeresen küldték, még­pedig egy részét „dong”-ban. így hívják a vietnamiak pénzét. Ha kellett, kimentünk a piacra, hogy hozzávalókat keressünk egy kis hazai elkészítéséhez. Sűrűn azért nem volt ajánlatos elhagyni a törzset, illetve a szál­láshelyet. Lényegében minde­nünk megvolt, mégis nagyon vágytam haza. S 1975. április 29-én eljött az ideje ennek is. ( " Á Újra itthon v________________________- Hazatérése után tovább ta­nított az akadémián, majd a salgótarjáni területvédelmi és hadkiegészítő parancsnokságon területvédelmi osztályvezető­ként teljesített szolgálatot. So­kat szerepeltették itthon az egy­kori vietnami felderítőt?-Tartottam élménybeszámo­lókat, előadásokat, legutóbb például Balassagyarmaton. Ide úgy kerültem, hogy nyugdíjas­ként 1987-től 1991-ig a Bottyán János Honvédkollégiumban ne­velőként, aztán helyettes igaz­gatóként dolgoztam. Tehát in­nen az ismeretség. S miután ez is megszűnt, visszavonultam ide, a Hollókő melletti szülőhe­lyemre, amit nagyon szeretek, s a pesti származású feleségem is kedvel. Dolgozgatok a kertben, s gyakran elővesszük a nagy, fekete kötésű, albumot, amely­nek fotói azt a bizonyos tíz hó­napot örökítették meg.- Mikula Jánosné milyen em­lékeket őriz a távollétükről?- Én, az „itthagyott” asszony egyre csak a leveleket vártam, s nem tudtam betelni az addig so­sem látott, egzotikus virágkül­deményekkel. Hanem, amikor az a tragédia történt, és még nem ismertük, kik az áldozatok, pánik, rosszullét fogott el. Ráa­dásul este tizenegykor táviratot kaptam, amiben persze egészen másról volt szó, mint amitől ret­tegtem. Ezt is a férjemtől kap­tam - mutat egy szép márvány­táblát, amelyre az ő képmását montírozták át Vietnamban. Mikula János búcsúzóul a fél­tve őrzött levélhalmazt említi, és még valami mást.. .-Egyszer talán könyv for­mában látjuk viszont a kedves sorokat, életem legcsodálato­sabb tíz hónapjának krónikáját. Mihalik Júlia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents